2010. december 22., szerda

2010. december 16., csütörtök

Felnőttek a gyerekek 2

Írtam másfél éve egy posztot Felnőttek a gyerekek címmel. Nem gondoltam volna, hogy rossz hollywoodi szokás szerint lesz második és harmadik része is. Sőt, valójában a második rész inkább csak másfeledik, mert az egy kitérő, a mostani poszt az igazi folytatás. Ezért a címben a 2-es szám.

Szokás szerint úgy kezdődött a sztori, hogy túrtam az archívumot, teremfocis képet kerestem. A 2005-2006-os évadnál találtam az alábbi fotót.

Klikk a nagyobb méretű képért

Debrecenben készült, ahol a Magyar Labdarúgó Liga által szervezett terembajnokság betétprogramjaként hat U17-es utánpótláscsapat is pályára lépett. Azt megtaláltam, hogy a Diósgyőr mellett az Újpest FC, a Ferencváros, a Debrecen, valamint a Nyíregyháza és a Szolnok volt még ott, de az eredmény már csak rémlik, hogy a DVTK utánpótlása volt a legjobb.

Mint tudjuk, utánpótlás szinten nem az eredmény számít, hanem az, hogy hány fiatal játékosból lesz felnőtt labdarúgó. Ehhez viszont tudni kellene a neveket, viszont nem mindenkit ismerek fel, ezért itt az alkalom, hogy összedobjuk közösen.

Álló sor: Horváth Ferenc, Menyhért Gergő, Nagy Gábor, Giák Tamás, Kovács Ádám, Balogh Dénes, Horváth Szabolcs, Horváth Ádám, Sárréti Géza
Guggoló sor: Szabó Dávid Banu Attila, Banu Attila(?) Földesi András, Demeter Ádám, Kapanyás József, Jakab Norbert, Balázs Ádám, Faggyas Milán, Pásztor Csaba/Szamkó Zsolt(?)

Folyamatosan bővül a lista, ahogy érkeznek be az infók.

2010. december 15., szerda

Hajrá, Zsóca, hajrá, Diósgyőr! (Felsőzsolca - DVTK 0-13)

Csütörtökön edzőmeccset/jótékonysági meccset játszott a DVTK Felsőzsolcán. Mivel a találkozó munkaidőben kezdődött és csak az első félidő végére értem ki, ne várjatok nagyívű gondolatokat a mérkőzésről. Potyogtak a gólok, rendkívüli módon hideg volt - Benczés Miki szinte vacogott a végén.

Ennyit írtam közvetlenül a meccs után és tartom is magam hozzá, hogy magát a meccset nem elemzem agyon. Ami miatt most mégis visszatérek erre az emberemlékezet előtti meccsre az a körítés.

Ugyebár akárhogy is nézzük, ez egy túra volt, ahol autóba kellett ülni és vezetni néhány kilométert. Azonban a lelátón némi túlzással több volt az ismerős, mint az ismeretlen, ráadásul teljesen vegyesen álltak azok, akik csak a Diósgyőr miatt érkeztek és azok, akik mind a két csapatnak szurkoltak. Nem tegnap láttam az első meccset, de olyanra nem nagyon emlékszem, hogy a két csapat szurkolótábora vegyült volna a lelátón. Még amikor nem voltak vendégszektorok, akkor is a pálya egyik részén állt az egyik fél és másikon a másik.

Itt viszont ment a beszélgetés, hogy melyik diósgyőri hogyan teljesít, milyen esélyek vannak a feljutásra, majd amikor a hazai kapus védett egy nagyot, a beszélgetőtársról hirtelen kiderült, legalább olyan jól ismeri a zsolcaiakat, mint a diósgyőrieket. Tényleg olyan volt, mint a hőskorban lehetett!

Az egész hangulatot tökletesen leírja egyetlen mondat, amit ott hallottam:


Hajrá, Zsóca, hajrá, Diósgyőr!



2010. december 11., szombat

Volt egyszer egy szezonzáró (DVTK - Orosháza 5-0)

Nem tegnap volt, nem is ezen a héten, de mindenképpen írni akarok a szezonzáróról is.

George Menougong két gólt lőtt (Fotó: BOON)

Kötelező győzelem volt, mint ahogy mostanában mindegyik az. Azonban előre sejteni lehetett, nem lesz sétagalopp és a meccs első részében eszembe jutott a statisztika, hogy amikor a DVTK hátrányba került, akkor veszített is. Támadott a Diósgyőr, de igazi helyzetei az Orosházának voltak, és bizony nagy szükség volt Radošra, mégha a védései a bravúr kategóriát nem is érték el. A megromlott szurkolók-csapat viszony miatt kellemes csalódás volt, hogy nem az első vendég-lehetőség után jött a lelátóról a kritika, még csak nem is a második, hanem a harmadik után fogyott el a közönség türelme. Nagy tüntetés nem volt, de ezért is jókor jött a vezető gól.

A meccs előtt azt írtam, "most is jobban bízom a kiugrásokban" (és "megint elsülhet valakinek a lába", mégha ekkora bombagólra nem is számítottam, de erről később) és valóban, a DVTK ezzel próbálkozott, eleinte eredménytelenül. Azonban később kicsit változott a helyzet, amiből elsőre az tűnt fel, hogy Radoš nem a szélső védőknek passzol, hanem kirúgja a labdát messze előre. És a többiek sem a szélen settenkedő középpályások, esetleg kiugrásra kész csatároknak adják a labdát, hanem egyszerűen felívelik a középpálya és a védelem közé. Benczés Miki kritizálta George-ot, hogy miért lépett vissza, mert ezzel létszámhátrányba hozta magát a védője és a két védekező középpályás közt, mégis egy ilyen szituáció után indult az első góllal záródó támadás. George birtokba vette a labdát, Doboshoz passzolt, aki gólhelyzetben nem adta tovább, hanem lőtt. A kapufáról kijövőt Roszelt fejelte a hálóba. Ezzel gyakorlatilag eldőlt a meccs, jó nagy túlzással az maradt kérdés, hogy egy Kazincbarcika elleni unalmas játszadozás következik, vagy lehet javítani a gólkülönbséget. Szerencsére az utóbbi történt.

Ehhez nem csak számszakilag kellett Lippai gólja, hanem utólag úgy gondolom, 2-0-ás hátrányban már az orosháziak is tisztában voltak vele, hogy ők itt pontot nem szereznek. Még mielőtt Lippai góljáról írnék, meg kell jegyezni, hogy a gólparádéhoz kellett az Orosháza is, mert rendkívül közönségbarát módon nem álltak be védekezni a második félidőben, hanem úgy támadtak, mintha lett volna esélyük. Persze gólhelyzetet nem tudtak kialakítani, de legalább teret nyitottak a diósgyőri támadásoknak.

És akkor Lippai gólja. A kanyarból az látszott, hogy egy kipattanó után Lippai lő, a kapus csak az egyik kezét tudja felemelni, azt sem túl nagy sikerrel, és máris a hálóban a labda, 2-0 ide. Számomra a videófelvételen jött le, hogy nem a kapus volt lassú, hanem irgalmatlan nagyra sikerült a löket. Kár, hogy nem mért le senki, mennyivel ment a labda. Egy régi Buliga-szabadrúgás jut eszembe (1996?, 1997?), amikor Szombathelyen ~160 km/h-s sebességgel lőtt egy szabadrúgást. Most a labda talán még annál is gyorsabb volt.

A második félidő sima volt, de annyira azért nem élvezetes. Talán leginkább egy gyenge csapat elleni edzőmeccsre hasonlított, ahol a közvetlen gól előtti szituációt mindig megelőzött egy baki a vendégek részéről. Nem akarom a diósgyőri játékosok érdemeit kisebbíteni, mert arról senki nem tehet, hogy a vendégek kapusáról kipattant a labda, de a tény az tény. Ami miatt viszont dicséret illeti a csapatot, hogy kikényszerítette ezeket a hibákat, mert hogy előző példánknál maradjunk, a hazaadást ritkán ejti ki a kapus, ellenben egy erős lövésnél előfordul. George rúgott kettőt, ezzel ő lett a házi gólkirály, és végre Granát is megszerezte az első találatát. Neki biztosan nem jött jókor, hogy véget ért a szezon.

Tervezek egy értékelő posztot, ezért most csak annyit, hogy a győzelemmel a DVTK a 3. helyen áll 7 ponttal a Nyíregyháza mögött. Ez nem lenne behozhatatlan hátrány, de egész másként néz ki az ábra, ha azt látjuk, a legnagyobb vetélytárs az egész ősz során összesen 9 pontot veszített. Soknak tűnik, a feljutás reményéhez mindenképpen kell részünkről egy közel tökéletes tavasz, valamint egy elég mély és hosszú hullámvölgy a nyíregyháziaktól.

A játékosonkénti értékelésre ilyen távolságból már nem vállalkozok, így elmarad Gal méltatása, akinek nagyon sok fontos szerelése volt.

Viszont írok még néhány mondatot Martini Emilről, aki Hollósy Andrást helyettesítette. Nekem tetszett amit csinált, megdolgozott a pénzéért. Lehet, túlbeszélte magát, de egy ilyen meccsen, ahol ennyire passzív a meccs előtt a közönség ez simán belefér. Ha a feje tetejére áll, akkor sem jön össze egy felelgetős, ezúttal a sok beszéd volt a szórakoztatóbb.

2010. november 26., péntek

DVSC - DVTK videó (2010-2011, edzőmeccs)

Megtaláltam, megnézni nem tudtam, mert nem megy, de kitettem. Hátha...

FRISSÍTVE: S lőn! Vagy nagy mákjuk volt a tv-seknek, hogy pont elkapták a gólt, az alatt a néhány perc alatt, amíg kinn voltak, vagy a szerkesztő volt béna, vagy a meccsen nem történt semmi.


2010. november 19., péntek

A DVTK - Orosháza előtt

A Cegléd elleni meccs országos kettes volt, meg is lett a kétgólos győzelem, az Orosházával kapcsolatban is hasonlók a várakozások.

Azonban tapasztalhattuk, a hazai pálya sem mindig előny és biztos vagyok benne, ha csak 1-0-ra kap ki az Orosháza, akkor Nyékládházánál már lehet mosolygós arcokat is látni a buszukon.

Valahogy most is jobban bízom a kiugrásokban, pontrúgások utáni szitációkban mint a beadásokban, sokpasszos támadásokban, persze megint elsülhet valakinek a lába. Nem árt próbálkozni, mert egy kapuja elé beálló csapat ellen az mindig egy hatékony módszer. A lényeg: szerezzük meg a vezetést, mert az a statisztika szerint már fél győzelem.

Még nincs itt az ősz összegzésének az ideje, de kicsit úgy tűnik, a fejekben nincs rendben valami. (A szezon elején ez teljesen érthető volt, manapság már kevésbé) Erre utal, hogy egyszer sem sikerült fordítani, és a két kiütéses győzelemhez is egy-egy korai gól által megszerzett lendület kellett. De ami legemlékezetesebb: a Vác elleni szenvedés, ami Horváth Gábor gólja után egycsapásra eltűnt és gálaelőadásra váltott a DVTK.

Visszatérve a szombatra, véleményem szerint most egyet tehet a DVTK: minél több pontot kell szerezni és készen állni arra, hogy a Nyíregyháza botlik. És akkor a helyébe lépni.

Csak legyen meccs, nehogy a köd közbeszóljon!

2010. november 18., csütörtök

Tudósítottam (Cegléd - DVTK 0-2)

Ez megint egy emlékezetes mérkőzés lesz és ezzel valószínűleg egyedül vagyok a Cegléd - DVTK-ra kilátogató nézők közt. Sok mindent csináltam már a DVTK körül - szurkolás, koreográfiák, sál, stb., még fociztam is az MLSZ miatt elmaradt DVTK - ZTE mérőzés helyett megrendezett meccsen, hogy a dvtk.eu-ról ne is beszéljek -, de mérkőzésről még nem tudósítottam. Most eljött annak is az ideje. Úgy alakult, hogy sokáig úgy tűnt, a BOON részéről nem tud senki elutazni Ceglédre, ezért megkértek, telefonálgassak, ha már úgyis ott vagyok. Belementem. Mit ne mondjak, egészen más volt így a mérkőzés. Egyes jeleneteket sokkal jobban fel tudok most is idézni, de az összkép már sokkal inkább rejtve maradt. Nem is beszélve arról, hogy egy hazai helyzet után a DVTK kibontakozó támadását csak fél szemmel lehetett figyelemmel kísérni, mert legalább olyan fontos volt, hogy végre forduljon meg a ceglédi csatár és lássam a hátán a számot. Egy Milan - Barcelonán még a keretből kiszorulókat is felismeri a tudósító a szemöldökéről, ugyanez a Cegléd kezdőjátékosainak arcáról sem mondható el.

Utólag visszagondolva a tudósításban tulajdonképpen nagy hibát nem vétettem. Az egyik cserét néztem el, már az előkészületek idején bemondtam, végül jóval később került rá sor, illetve pont a megelőző lehetőséget diktáltam telefonon és nem láttam pontosan, hogyan került a gól előtt Gohér elé a labda, így kipattanónak mondtam Dobos passzát. És a nézőszámot becsültem kicsit alá, 40-nél végül többen gyűltünk össze “vendégszektorban”.

És hogy valami pozitívat is mondjak: számomra nem volt üresjárat a meccsen, véletlenül sem unatkoztam. Korábban kétszer tudósítottam élőben: egyszer többedmagammal egy polgármester-jelölti vitát (a témából sejthetitek, nem tegnap volt), másodszor egy Miskolc Rallye prológot. Az elsőnél vért izzadtam, a másodiknál szinte alig láttam valamit a versenyből, egyfolytában gépeltem, így a telefonálás maga volt a Kánaán.

Azért volt egy meccs is. Összességében elég lagymatag volt, ami lehetett az ellenfél gyengesége, a pálya állapota miatt, de az is előfordulhat, hogy a játékosok fejében még benne volt a múlt heti Mezőkövesd elleni vereség, ami miatt sokkal többet ért a 3 pont, mint a szép játék. Persze akkor lehet lagymatag egy meccs, ha nagy különbség van a két csapat közt, mert különben alacsonyabb-magasabb színvonalon, de küzdenek egymással. A DVTK sokkal jobb a Ceglédnél, szép lassan felőrölte őket. Az első félidőben még akadt az ellenfélnek egy óriási ziccere, de a másodikban már helyzet is csak akkor alakult ki, amikor Radoš passzolt nekik. A kétségbeesésükre jellemző, hogy a vége felé már 30 méterről is lövésre vállalkoztak. Mindehhez természetesen hozzájárult az is, hogy emberhátrányba, majd kettős emberhátrányba kerültek. Újra elismétlem egyik tételem: ha benyomja egy csapat az ellenfelét, akkor az hibázni fog. Most nem volt öngól, 11-es, de azt mindenki beláthatja, ha a DVTK a saját térfelén passzolgat, akkor nem szabálytalankodik az ellenfél. És akkor még ott volt a ceglédi kapus kezezése, amit máig nem értek, miért nem ért piros lapot. A bíró által is elismerten a 16-oson kívül mentett George elől, mégis a pályán maradhatott. Furcsa. Mondanám, hogy ez az elmaradt kiállítás is szerepet játszott a másik kettőben, de Granátot hátulról minimum sárgát érően rúgták le, így ez nem kérdéses. A Gohér elleni szabálytalanságért adott piros a helyszínen véleményesnek tűnt, az összefoglalóban már nem.

És mit csinált a DVTK? Tulajdonképpen semmi különlegeset. Próbálta kiugratni a lyukba futó csatárokat, középpályásokat, de vagy a kapus volt résen (lásd a már említett elmaradt kiállítást), vagy hosszú volt a labda, vagy lest intett a partjelző. És hogy legyen tere a csatároknak, az első félidőben néha kicsit hátul játszott a Diósgyőr. Szükségszerű volt ez a játék, mert a passzok ismét nem mentek, egyetlen támadás volt, ahol legalább 5-6 jó átadással sikerült a 16-oson belülre kerülni. A másik lehetőség az átlövés volt, amit Gohér jól ismert fel. (A harmadik a szöglet utáni fejes/lövés, de az nem volt.) A vezetés után nemigen változott a játék képe, a Cegléd nem akart sokat kapni, a DVTK-nak pedig a 3 pont fontosabb volt a gólkülönbségnél. Később ez még szembetűnőbbé vált az emberelőny miatt, de végül egy szép kontra végén Roszel passzából csak bebiztosította a győzelmet George.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Meglepően sokat kellett védenie, igaz egyetlen ziccer kivételével nem volt nehéz dolga. Akkor viszont nagy bravúrt mutatott be. Legalább ekkora hibát követett el, amikor ártatlan szituációban egyszerűen az üresen álló ellenfélnek passzolt, amiből persze helyzet alakult ki.

Horváth Gábor: Ismét jobbhátvédként kapott játéklehetőséget. Benczés Miki nyilatkozatával egyértelművé vált, többet kellett volna támadnia, valószínűleg ezért cserélte Szabó Péterre.
Igor Gal: A biztonságos védekezés volt a feladata, azt meg is oldotta.
Budovinszky Krisztián: Ismét megvolt a hajmeresztő hibája, a 16-oson belül veszítette el a labdát egy teljesen ártalmatlan szituációban. Érdekes módon ezúttal a tőle megszokottnál kevesebbet ment előre.
Gohér Gergő: Lőtt egy gólt, kiharcolt egy kiállítást és egy sárga lapot és volt egy másik nagy lökete. Egyértelmű, hogy jó formában van, már csak egy mérkőzésen kellene ezt bizonyítani ősszel.

Dobos Attila: Nem ment annyira neki, bár így is adott egy gólpasszt és volt néhány kiugrása is. Ekkora rutinnal nem lenne szabad sípszó után elrúgni a labdát!
Lippai Ákos: A második gól előtti szituáció tőle indult. Próbálta osztogatni a labdákat, de ahogy fentebb írtam, valami mindig hiányzott a tökéleteshez.
Mohamadou Abdouraman: Erősödött a DVTK a visszatérésével, nagyon sok labdát szerzett. Azonban számomra az ő játékán lehetett leginkább látni, hogy emberelőnyben sem vállalt kockázatot, igaz az öcsém szerint szükség is volt hátul az “agyonbiztosításra”.
Faggyas Milán: Neki sem ment igazán. A cselei nem jöttek be, a passzok sosem voltak az erősségei.

George Menougong: A mindenki által szidott rossz talaj őt zavarta a legjobban, hiába próbált húzogatni, az össze-vissza pattogó labda miatt minduntalan belebonyolódott a cselekbe. Azért végül csak meglőtte a gólját.
Granát Balázs: Most ő volt az, aki inkább a védőkkel küzdött, minthogy focizott. Kiharcolt egy piros lapot, de a kapura veszélytelen volt.

Roszel Róbert: A második gól előtt rendkívül önzetlen volt, már ő is 100%-os helyzetben volt, mégis passzolt George-nak.
Szabó Péter: Pályára lépett.
Kovács Ádám: Ha a bemelegítéskor nem izzadt meg, akkor a meccsen már biztosan nem volt rá ideje.

2010. november 12., péntek

Egy csíkos és egy hazafias DVTK-sál

Technicsék műhelyéből újabb két sál ért el a gyűjteményembe. (A harmadikra, a Tűzben edzett csapatra egyelőre várok.)



Kezdjük a jobbikkal! Régóta le szeretném cserélni azt a sálat, amelyiket már elég régen hordok, de az újabb sálak egy részét sajnáltam “elkoptatni”, másik részét pedig nem tartottam annyira jónak, hogy hordjam. Elhatároztam, legközelebb kettőt veszek, egyet a gyűjteménybe, másikat hétvégi használatra, ha valamelyik megüti a mércét.

Amikor először hallottam erről a csíkos sálról, akkor azt is mondták, akár mindennapi viseletre is alkalmas lesz, ezért kiemelt izgalommal vártam. Tulajdonképpen nem csalódtam, mert a szokásos magas színvonalú munka, de az egyik legfőbb hibája éppen az, hogy a viselése nem 100%-ig kényelmes. Előrebocsátom, két okból cincálom szét a sálat: egyrészt mert nagy volt a várakozás, másrészt, mert benne volt (van?) a lehetőség, hogy tökéletes legyen.

Kezdjük a jóval! A színvilága tökéletesen elnyerte a tetszésemet: úgy sikerült az eleganciát jelképező szürke színt belecsempészni, hogy alapvetően mégis piros-fehér maradt. A hosszanti csíkozás nóvum Diósgyőrben, ráadásul divatos, az anyaga is közel jár ahhoz, amit egy divatáru-üzletben is megvásárolnék. A hímzés szokás szerint professzionális minőség.

És akkor ami nem tetszett. Mikor a nyakamba kötöttem, egyből feltűnt, hogy nem véletlenül nem láttam még hímzett feliratot a sál központi részén, ugyanis a kellemes sálanyagot megkeményítette a hímzés, ami kellemetlen érzés a nyaknak. A feliratok külön-külön rendben is lennének (esetleg mentalita helyett mentalia’), bár nem értem, miért kell egy magyar sálnak idegen nyelven “beszélnie”. Különösen úgy, hogy jól tudjuk, sokan megállnak a nyelvtanulásban 6 éves korukban. A “mentalita Miskolc” biztosan érthető mindenki számára, de félek tőle, a “neverending passion” értelmezése már nehézséget okoz az embereknek. De lépjünk túl ezen, hiszen tovább növeli a zűrzavart, hogy az egyik kifejezés olasz, míg a másik angol. Egy magyar sálon. Amit Lengyelországban(?) gyártottak :-) Csak felsorolás szintjén: a két felirat két oldalon van, és a talpuk egyirányba néz, ami hosszú távon görbüléshezvezet.

Szóval, ha ugyanez a sál mindenféle felirat nélkül újra gyártásra kerülne, egyedül a címer maradna meg a végén, akkor még azon is elgondolkodnék, hogy ne csak meccsen, hanem egy szimpla fázós keddi napon a nyakam köré tekerjem. De az biztos, minimum kettőt vennék belőle.



A másik már tipikus szurkolói sál, ami meg sem próbál betörni a hétköznapokba. Kétoldalas kötött nyakbavaló, ami a szürke hagyományokat viszi tovább, bár kétségtelenül legalább annyira piros, mint szürke.


Az “első” oldalon az Ultras Diósgyőr és az 1910 felirat van egymásra tolva, ami miatt az Ultras Diósgyőr kicsi lett - tehát távolról kevésbé látható -, míg az 1910 már-már olvashatatlan. Jómagam például 1010-nek láttam először, de annak nem lévén értelme jöttem rá, hogy valójában a DVTK alapítási évszámáról van szó. A DVTK címer ilyen megoldása ötletes, ha marad az arany keret, akkor az elvész a szürke alapon, a piros kontúr nagyon jól kiemeli. A másik véget viszont igazából nem értem. Az ún. Kossuth-címert ma nem használjuk, emlékeim szerint utoljára a rendszerváltáskor, Magyarország jelképeinek megválsztásakor volt utoljára színen. (Kell-e korona egy köztársaság címerére?) El tudom képzelni, ennek pusztán praktikus okai vannak, a Kossuth-címert szépen meg lehetett kötni, míg a korona ékköveivel már nem bírt volna el a technika.


A “második” oldal egy drapi sálasítása. Ennek is szép a kivitelezése, ha az előbb nem említettem a betűtípust, akkor most mondom, hogy jó. Azonban sokkal jobban szeretem azokat a sálakat, amik a klubról szólnak, a szurkolókról, nem pedig egy politika vagy világnézet melletti kiállásról. Már a ‘90-es években is jókat nevettem azon a helyzetkomikumon, amikor a magyarságát mindennnél előrébb helyező miskolci szkínhed a magyarságát mindennél előrébb helyező nyíregyházi szkínhedet szidta és viszont. A történelmi Magyar Királyság (amelynek egy jó része, mint tudjuk, valójában a csöppet sem magyar Horvátország volt) benne az Árpád-sávokkal kötelező elem, viszont a katonát nem értem. Csak a katonák lehetnek hívei a hazának? Végezetül még egy értetlenség: mitha utólag lett volna odabiggyesztve az DVTK alapítási dátuma, ezúttal római számokkal a változatosság kedvért. Ezen az oldalon semmilyen funkciója nincs, még csak jobban sem néz ki tőle a sál, ráadásul a másik oldalon már ott volt egyszer az 1910. Szóval itt is érvényes a kevesebb néha több szabály, a római számos 1910-et pedig fel lehetett volna használni máshol.

A végére az árakat szoktam írni. Legyetek szívesek segítsetek, mert már nem emlékszem! Az biztos, meglepően olcsó volt, talán 1800 az első és 1200 a második.

2010. november 11., csütörtök

DVTK videók 2004-2005

Egyelőre csak 5 10 videó a 2004-2005-ös bajnokságból, de ha felbukkannak újabbak, akkor bővítem a listát.

2. forduló
Ferencváros - Diósgyőr 2-1


12. forduló
Diósgyőr - Nyíregyháza 0-1


14. forduló
Diósgyőr - Sopron 1-0


16. forduló
Pápa - Diósgyőr 1-2


17. forduló
Diósgyőr - Ferencváros 1:30


19. forduló
Diósgyőr - Pécs 1-0


21. forduló
Diósgyőr - Honvéd 5-1


23. forduló
Békéscsaba - Diósgyőr 0-2


24. forduló
Diósgyőr - Fehérvár 3-1


27. forduló
Nyíregyháza - Diósgyőr 2-2



2010-2011
2009-2010
2008-2009
1998-1999
1997-1998
1996-1997
Az összes videó vegyesen

2010. november 10., szerda

Ez nem a mi meccsünk volt (DVTK - Mezőkövesd 1-3)

Utolért a végzet. Szeptember elején írtam arról, hogy “van egy jó(nak tűnő - hogy valójában milyen, az ősz végére kiderül) kezdőcsapat, de mögötte egy elég nagy űr tátong.” És ahogy eljött a sérülések, eltiltások időszaka, máris bebizonyosodott, nem sokat tévedtem. Persze mindig az a legjobb játékos, aki nem játszik (néhányan már Béres Ferenc leigazolásárt tartandó tüntetést szervezik a klubház előtt), de csak a vak nem látja, hogy Raković sérülése óta mennyire lyukas a jobbhátvéd posztja és mennyire hiányzik Abdou a középpályáról stb. Nem véletlen, hogy nem is cserélt hármat a DVTK.

És ha ehhez még hozzávesszük, hogy az eredendően szélső középpályás Dobos Attila már játszott belső középpályást (a Mezőkövesd ellen is ott kezdett) és jobbhátvédet (majd ott folytatta szombaton), akkor meg is van az utóbbi időszak gyengélkedésének az oka. De jó is lenne, ha csupa olyan játékos alkotná a keretet, akik négy poszton is bevethetők, de itt sajnos a szükségről van szó!

És ha már posztok, akkor így kezdett a DVTK:

Radoš
Illés, Horváth G., Gal, Gohér
Faggyas, Dobos, Lippai, Granát
Roszel, Menougong


Ebből lett még az első félidőben...

Radoš
Dobos, Horváth G., Gal, Gohér
Faggyas, Zsivoczky, Lippai, Granát
Roszel, Menougong


...majd...

Radoš
Dobos, Horváth G., Gal, Gohér
Faggyas, Zsivoczky, Lippai, Roszel (Szabó P.)
Granát, Menougong


Az első félidő egyszerűen csapnivaló volt, a DVTK próbálta játszani a kiugratásos játékát, de eredménytelenül, a Mezőkövesd pedig inkább védekezett. 0-0-nál is ezt tették volna szerintem, de Vámosi nagyszerű szabadrúgásgólja után méginkább megfelelt nekik a helyzet. (Jellemző a Kövesdre, hogy Vámosi a házi gólkirályuk.) A két kapusnak nem volt egyáltalán védeni valója, illetve Radošnak lett volna, de nem védett. Ezzel együtt szerintem nem kapushiba volt a gól. Budovinszky nem játszott, aminek ott lett jelentősége, hogy a korábbi meccseken próbált hátulról osztogatni, indítani, viszont most hiányzott ez a támogatás. Kényszerből néha fellépett Horváth Gábor, de neki messze nem a labdák elosztása az erőssége.

A második félidő viszont jól indult. Bejött a Granát-Roszel csere, nem sokon múlt, hogy az egy szem őszi erősítés megszerezze az első gólját. Számomra ez az egy félidő kis a korábban leírtakat támasztotta alá: Granát helye a csatársorban van, nem a középpályán, még akkor is, ha a középpályáról hiányoznak az emberek. Ezen kívül is felpörgött a játék, és amit sokszor írtam, ha tesz érte egy csapat, akkor egyszer csak jó irányba pattan a labda. Nem állítom, hogy ekkor már biztos voltam a Diósgyőr győzelmében, de úgy éreztem, csak az a kérdés, sikerül-e megszerezni a győztes gólt. A vendégek szinte át sem lépték a felezővonalat, igaz hiába volt meg a szándék, a DVTK is csak a majdnem helyzetekig jutott el, Szántai továbbra is várta, hogy védhessen.

Ahogy a Hajdúböszörmény ellen Simtchacha kihagyott helyzete volt a kulcsmomentum, szombaton Dobos felfutása. Nagyszerűen tört be a jobb szélen 16-oson belülre, jött is Granát szembe a labdáért, tempóelőnye is volt a védőjéhez képest, de Dobos a hosszú oldalra tette a labdát, át a másik, támadást kísérő diósgyőri feje fölött is. A kihagyott helyzet a kisebbik gond, nagyobb baj lett, hogy a kontrából sakk-matt helyzetig játszottak a kövesdiek és a szintén egykori diósgyőri Sivák ismét megszerezte a vezetést. És itt jön néhány ha. Ha Dobos ész nélkül rábikázza a labdát, nem próbál passzolni, ha Dobos és Granát nem két hónapja játszanak egy csapatban és felnézés nélkül is tudnák, merre helyezkedik a másik stb. A harmadik gól és az azt megelőző hibák már csak a habot jelentették a tortán...

Így már 7 pont a Nyíregyháza előnye, ami kicsit soknak tűnik. Azt mondom, várjuk meg, mennyi lesz a szezon végén, mert lehet még 1 pont a hátrány, de akár több is. De akár így, akár úgy, a téli felkészülésnek nagy szerepe lesz a feljutásban.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Az első gólt már említettem, a másodiknál már bravúr lett volna a védés, mégha a lába között is ment el a labda, de nagyon kijaátszották a kövesdiek. A harmadik viszont egyértelműen az övé. Ezen kívül védeni nem kellett.

Illés Richárd: Nem teljesen értettem, miért kapta le Benczés Miki a pályáról a kezezése után, azt gondoltam, talán attól fél, hogy megzavarodik. A másik tippem az volt, hogy Dobos hátravonásával támadóbbá válik a DVTK. Végül is utóbbi történt, hiszen Illéssel ellentétben Dobos rengetegszer jött előre.
Igor Gal: Az öcsém segített: az első gól előtt Gal rúgott egy fölösleges gyertyát, amit Granát nem tudott elfejelni, ezt követte Illés kezezése. Védekezni sokat nem kellett, próbált előretörni, de eredménytelenül.
Horváth Gábor: A rombolás az eleme, nem az építkezés, mégis a meccs hőse lehett volna. Amennyiben berúgja (bepattintja?) a szöglet után eléje kerülő labdát, akkor a gól akár a Vác elleni fordulatot is hozhatott volna.
Gohér Gergő: Végül is szegről-végről gólpasszt adott. Rendszeresen próbálta segíteni a támadásokat, de bennem az a kép maradt meg, hogy a vonal mellett, az ellenfél térfelén várja a labdát, integet, de csak nem kapja...

Faggyas Milán: Volt néhány lövése, inkább átlagosak, mint jók, de legalább lőtt. Azt eddig is tudtuk, hogy nem a passzok nagymestere, de inkább ne is passzoljon, ha nem tud.
Dobos Attila: Bármennyire is az ő rossz passza után dőlt el a mérkőzés, nálam az egyik legjobb volt. És azt kell mondjam, inkább jobbhátvédként, mint középső középpályásként nyújtott jobb teljesítményt, ott volt tere felgyorsulni, futni, illetve tudott kit indítani. Persze ehhez kellett egy olyan ellenfél, aki ellen a jobbhátvéd legfontosabb feladata nem a védekezés.
Lippai Ákos: Ahogy kértem a meccs előtt tőle: betalált. Mivel nemigen tudott kinek passzolni, kit indítani, nem érvényesültek az erényei. Olyat már nem várunk tőle, hogy egyedül átkígyózik az ellenfél térfelén és a végén lő egy gólt. Az is észrevehető, hogy azokon a meccseken, amikor nincs mögötte védekező középpályás, hanem társával egymás mellett játszva közösen kell megoldani középen a támadást és védekezést, nem olyan látványos a teljesítménye.
Granát Balázs: Végre csatárt játszott, ha csak egy félidő erejéig is! Ott a helye, meg is volt a helyzete, de Szántai védett. Ha Dobos neki passzol...

George Menougong: Ezúttal is eljutottak hozzá a labdák, meg is tudta tartani őket, de semmi hasznát nem láttuk.
Roszel Róbert: Erősen gondolkodnom kell, hogy valamit felidézzek vele kapcsolatban és nem is sikerül. Ő nem az a játékos, aki megcsinálja magának és belövi a helyzetet, hanem helyzetbe kell hozni. Jó kiugratást, beadást viszont nem kapott.

Zsivoczky Norbert: Ha egy brusztoló társ lenne mellette, akkor talán Lippaihoz hasonlóan neki is jobban menne.
Szabó Péter: Már azon is meglepődtem, hogy egyáltalán lehetőséget kapott és nem merült fel bennem, hogy miért ilyen kevés időt.

2010. november 6., szombat

A DVTK - Mezőkövesd előtt

Nem lesz egyszerű meccs. De mitől is lenne? Mostanában inkább eredményes a csapat, mint jól játszó - igaz inkább így, mint fordítva -, a hajrá legerősebb csapata érkezik és "szokás szerint" lesz egy csomó hiányzó. Abdou pótlását már ezerféleképpen próbálta Benczés Miki, de eddig nem találta a tökéletes megoldást és most Budovinszky is hiányzik, majd meglátjuk mennyire. A támadásokat emiatt a védelem közepe talán annyira nem fogja támogatni, de anélkül is nyertek már meccset.

Nagyobb kérdés, hogy ki fog gólt lőni? A mezőkövesdiek védelme meglepően kevés gólt kapott, a DVTK pedig küzd a helyzetkihasználással. Roszel és George hozza a magáét, most kellene felzárkózni a középpályának is. Dobos már régen lőtt gólt - igaz, mostanában sokat kellett védekznie -, de jó lenne, ha Lippai betalálna. És ott van Gohér Gergő, akinek nagyon járna már egy szabadrúgásgól.

Azt hiszem, inkább lesz 1-0 mint 4-3, de ez lényegtelen, hiszen nyerni kell, ha be akarjuk fogni a Nyíregyházát.

2010. november 5., péntek

Rossz volt, de jó (Hajdúböszörmény - DVTK 1-2)

Rögtön a közpébe vágva: nem tetszett, nagyon nem tetszett, amit a mérkőzésen láttam, vasárnap viszont már úgy gondoltam, hogy ezt a meccset teljesen megérdemelten nyertük meg. Aki rendszeresen olvassa a DVTK-blogot, az emlékezhet rá, hiszen többször is leírtam, hogy amennyiben nem megy a játék vagy hősiesen védekezik az ellenfél, akkor legalább annyi elvárható a csapattól, hogy beszorítsa az ellent, mert ekkor szokott a 90. percben öngól születni, vagy 11-es. Ugyan meccs közben csak azt láttam, hogy az első félidőben nem nagyon ment rá a hazaiakra a DVTK, a másodikban pedig meddőnek tűnt a fölény, de higgadtan visszagondolva mégis ennek a nyomásnak lett meg a végén az ererdménye.



De vissza az elejére! A mérkőzés után nyilatkozta a böszörményi edző, hogy direkt megnyomták az elejét, mert tudták, hogy a DVTK akkor lövi a góljait. Ha ezt a DVTK.eu-n megjelent statisztikai összeállításból olvasta ki, akkor nagyon örülök neki, és talán egy kicsit én is hozzátettem a magamét a győzelemhez, mert véleményem szerint nem véletlen, hogy a két félidő hajrájában kapták a gólokat, amikor testben és lélekben elfáradtak. Ha pedig nem a statisztikából vették az adatot, akkor vessenek magukra, mert abban nem csak a meccs eleji 8-0, hanem a meccs végi 5-1 is benne volt (ami most már 6-1).

A helyszínen azt láttam, hogy hiába a hazaiak két magas védője, akik elfejelnek minden labdát, mégis ívelgetésselpróbálkozott a DVTK. Már hazafelé a kocsiban mondta Göte, hogy nekik az elején feltűnt, ami az én figyelmemet teljesen elkerülte, hogy milyen rossz a pálya talaja (vö: laposan a kapu felső sarkába gurított). A lapos passzoknak még akkor sem volt nagy jövője, amikor történetesen jó helyre ment volna. Ívelgetni nincs értlme, passzolgatni nem lehet, maradnak akkor a pontrúgások. A meccs előtti bejegyzésben írtam a pontrúgásokról, de akkor elsősorban a közvetlen lövsekre gondoltam. Gohérnek meg is volt a gólt érdemlő kísérlete, amit a hazai kapus bravúrral fogott, de sokkal eredményesebbek voltak a beadások. Az elsőt Abdou,a másodikat George fejelte a kapuba. Persze közben is volt egy kosár lehetőség, ami vagy elakadt a védőkben vagy fölé, mellé ment.

Még egy jelenetet emelek ki a mérkőzésből. 1-1 volt az állás, már túl voltunk Bogdanović kihagyott ziccerén (Apropó Bogdanović. A meccs elején látni lehetett, miért szerették régen, könnyebb dolgunk lett volna, ha nincs a pályán, de miután elfáradt, már a ziccert sem tudta belőni. Le is cserélték gyorsan.), amikor egy kipattanót Simtchatcha a kapufára lőtte, ahonnan kifelé jött a labda. Érdekes módon, ekkor nem azt éreztem, hogy nem kapunk ki, hanem azt, hogy megvan a meccs. Teljesen biztos voltam benne, hogy ezzel a kapufával a Hajdúböszörmény az utolsó lapját is kijátszotta, innen már csak mi jövünk.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Az első félidőben volt néhány kisebb és nagyobb védése. A hazaiak jól ismerik a pályájukat, nem véletlenül választották azt a térfelet, amelyiket, mert így a végén Radoš a lemenő nappal szemben védett. Azonban, ha fordítva történik, akkor az első félidő közepén “ezer” méterről megeresztett kísérlet lehet, a nap felől érkezve gól is lett volna. Az egyenlítő gólról nem tehetett, Bogdanović és Simtchatcha helyzeténél pedig szerencséje volt. Ami, ugye a jó kapusnak van.

Horváth Gábor: Bevallom őszintén, azt hittem, megsérült, azért kellett lecserélni. Pont az átellenes oldalon játszott, nekem nem tűnt fel, hogy hibázott és a támadásokat sem tudta segíteni.
Igor Gal: Meglepődtem, hogy őt választották a meccs emberének. Nem volt rossz, magabiztosan állt hátul, és ha nem a kapu fölé, hanem a hálóba lövi az egyik kapu előtti kavarodás végén a labdát (természetesen az ellenfél 16-osán belül), akkor nálam is ő a legjobb. Félreértés ne essék, nem az elmaradt gól miatt hibáztatom, hanem nálam volt jobb.
Budovinszky Krisztián: Vele kapcsolatban az a kép ugrik be, amikor a gól előtt nem kicselezték, hanem megkerülték. Nem emiatt kaptuk a gólt, de jellemző a jelenet. Nem volt nagy meccse a böszörményi, kíváncsian várom, nélküle mit mutat a védelem a Mezőkövesd ellen. Ugyanis egy, az ellenfél térfelén beszedett sárga miatt ő is a lelátóról nézi a meccset.
Gohér Gergő: Szerintem ő volt a meccs embere. Ha nem is játszott végig kiválóan, de azzal, hogy a szabadrúgásai, szögletei után folyamatosan veszélyhelyzetek alakultak ki már a jobbak közé került, gólpasszaival pedig óriási szerepe volt a győzelemben. És ugyebár volt egy nagyszerű szabadrúgása is.

Dobos Attila: Jobboldali középpályásként kezdte, jobboldali védőként folytatta. Egyik poszton sem alkotott maradandót, de legalább megtudtuk, szükség esetén hátul is tud játszani. Azért jobban szeretném a középpályán látni.
Mohamadou Abdouraman: Gólja hatalmas pozitívum, viszont ismét megsérült. Próbálta osztogatni a megszerzett labdákat az első játékrészben, de nem igazán tudta kinek adni. És ha nem elég a sérülés, akkor külön bosszantó, hogy gólt is kaptunk belőle. A helyszínen úgy tűnt, megrúgta az ellenfél, de a bíró továbbengedte, de utána mintha Benczés Miki azt nyilatkozta valahol, hogy eleve sérülten jött ki a második félidőre.
Lippai Ákos: Rá is igaz, hogy nem igazán tudta kinek adni a labdát. Próbálta George-ot és Roszelt tömni, de a fent vázolt helyzet miatt nem sok eredménnyel. Az első félideji lövésénél nem sokon múlt, hogy gólt kiáltsak!
Szabó Péter: Nem is tudom, volt-e értékelhető megmozdulása. Egyértelmű csalódás a teljesítménye.

George Menougong: Nem csak a gólja miatt írom, hogy jól játszott. Szinte kilátástalan volt a helyzete, de amikor megszerezte a labdát, akkor sem mindig tudott mit kezdeni vele társak hiányában. Jöttek a cselek, aminek már csak az a sorsa, hogy eggyel mindig több a kelleténél. Viszont kevés helyzetéből lőtt egy kapufát és fejelt egy gólt. Utóbbi azért is nagy szó, mert véleményem szerint a DVTK keretének egyik leggyengébben fejelő tagjáról van szó.
Roszel Róbert: Nem volt látványos a játéka, de pont egy ilyen típusú játékos kell a csatársorba, aki rendesen fárasztja a védőket.

Granát Balázs: Ha minden igaz, négyszer lépett eddig pályára a DVTK-ban, ebből háromszor középpályán. Így is megvolt a lehetősége a gólszerzésre, de elakadt egy védőben a lövése. Hátha egyszer majd csatárként gólt is lő.
Zsivoczky Norbert: Szükség hozta a beállását, de nem vitte előre a Diósgyőr szekerét.
Faggyas Milán: Féltettem, mert fél szemmel hátrafelé kellett nézni, ő pedig kicsit sem védő. Ebből nem lett gond, igaz sok momentuma sem akadt.

2010. november 4., csütörtök

Szaporodunk :-) 2. és 3. rész

Alig kezdtem el írni ezt a blogot, amikor meglepve, de örömmel vettem észre, hogy elindult egy másik DVTK-blog. 2009 elején Szaporodunk :-) címmel ajánlottam figyelmetekbe a társat. Sajnos nem volt hosszú életű és a szerzője azóta még a nyomát is eltüntette a blognak.

Úgy tűnik, most lesznek újabb követők. A DVTK1910.blogspot.com már fut egy ideje. Teljesen más utat követ, mint én, elsősorban a meccsek jegyzőkönyveit és néhány hírt gyűjt össze. Írhatnám azt, hogy azt meg minek, de én is csináltam sok fölösleges dolgot korábban és különben is, ki tudja, tíz év múlva nem-e itt találom meg a Hajdúböszörmény - DVTK meccs összeállításait? Mindenesetre jelenleg nagyobb értéket képvisel az a néhány saját fotó és videó, ami az oldalon található.

A Népsport a Nemzeti Sport blogfarmja. Nem régen indult, de néhány ismert blogger átcsábításával már a kezdetektől érdemes olvasni néhány blogot. (Elsőre jó ötlet sportblogokat összegyűjteni, de másodikra már nem biztos. Én például még soha nem böngésztem végig a Népsport címlapját, hogy ír-e valaki valami érdekeset a török másodosztályról és eszemben sincs a japán baseballban mélyebben elmélyülni csak azért mert valaki irodalmi Nobel-díjat érően értekezik a történésekről. Véleményem szerint egy blogot nem azért olvas egy ember, mert jó helyen ajánlják, hanem azért mert érdekli a téma. És ha érdekli, akkor biztosan megtalálja még egy francia szolgáltató szerverén is.) Visszatérve a poszt eredeti témájára, ahogy látom, a Népsporton is lesz Diósgyőr-blog, ennél több jelen pillanatban nem látszik.

Sok sikert és kitartást a két blog szerzőinek!

2010. október 30., szombat

A Hajdúböszörmény - DVTK előtt

Újonc és feljutni szándékozó csapat, a pillanatnyi 14. és a 4. helyezett meccsén ki gondolna másra, mint vendégsikerre? Én is így vagyok vele.

Benczés Miki a BOON-nak azt nyilatkozta, egy olyan meccsre számít, mint Makón, ahol sok helyzetet sikerült kialakítani. Én azonban kicsit tartok tőle, hogy a Kazincbarcika elleni mérkőzés folytatása következik, ahol az ellenfélnek nemhogy az egy pont, de még a szoros vereség is belefér. Az ilyen csapatok ellen nehéz játszani - és a szó szoros értelmében játszani.

Hogyan lehet érvényesíteni a papírformát? Biztosan van ezer lehetőség, de fontos lehet, hogy Abdou visszatér (ha visszatér) és a pénteki edzésen Lippai, Dobos és Budovinszky is nagyon jól lőtte a szabadrúgásokat. Ha az ellenfél kapuja előtt tudjuk tartani a labdát, akkor szükségszerűen lesz lehetőség a 16 környékéről szabadrúgni, és... Emellett fontos lehet az átlövés is, nem csak a gólvonalról lőtt gólt számolják bele a végeredménybe.

A statisztika szerint a meccs elején félelmetes a DVTK, ha most is sikerülne betalálni, akkor egy emlékezetes kirándulás is kisülhet ebből a mérkőzésből.

2010. október 28., csütörtök

Mindenki összeáll egy képpé

Nem lehet úgy megnézni hét elején egy sporttal/focival foglalkozó oldalt, hogy ne jöjjön szembe egy vicces/viccesnek szánt gólöröm eleinte az izlandi, most meg már mindenféle bajnokságból.

(Csak zárójelben és ne legyen igazam, de hamarosan a FIFA ezt is tiltani fogja, mint a mezlevételt, a feliratot az alsó pólón és a többi "túlzott" gólörömöt, ahelyett, hogy a gólöröm címén az ellenfél szurkolóit alázó játékosokat büntetné.)

Emlékeim szerint az első többé-kevésbé megkoreografált gólöröm Roger Milla tánca volt a szögletzászlóval az 1990-es vb-n, majd Bebeto “gyerekringatása”, amihez a társak is csatlakoztak 1994-ben.

És hogy kapcsolódik ez a Diósgyőrhöz? Nagy Zoli (még mindig véd Cipruson, Posza Zsolt társaként a Δόξα Κατωκοπιάς csapatában) mesélte valamikor régen (1999-ben vagy amikor visszatért Izraelből?): azzal szórakoztatják magukat, hogy gólok után csapatképpé állnak össze. Legyen az edzésen vagy éppen az öltözőben vívott csocsócsata közben elért találat, álló, térdelő és fekvő sort alakítanak és vigyorognak mint a tejbe tök 1-2 másodpercig, majd minden megy tovább a maga útján.

Próbáltam rávenni, mutassák be ezt a produkciót tétmeccsen is, de azt válaszolta, már csak babonából sem beszélik meg a gólörömöt, nehogy a végén ne essen egyetlen gól sem.

Nem sokon múlt, hogy a világ sport(bulvár)sajtója felfedezze a Diósgyőrt!

(Ha valakinek ismerős a bejegyzés címe, az nem a véletlen műve, egy Kispál és a Borz számból kölcsönöztem.)

2010. október 26., kedd

Több sárga, mint kapuralövés (DVTK - Kazincbarcika 1-0)

Bevallom őszintén, minden miattam volt, engem tessék szidni! A meccs előtt azt írtam "...nem ragaszkodom az 5 gólhoz, a szép játékhoz sem, csak a 3 ponthoz." Megkaptam, megkaptuk. Nem lett 5 gól, sem szép játék, viszont zsebben a 3 pont.

Ez nem volt 11-es? (Fotó: BOON)

Pedig jól indult az egész. Előbb a vendégek Faggyast lerántva csináltak egy 11-est (lásd a fotót), amit a bíró (róla később) nem látott, majd Roszel fejelt egy szép gólt, amit a bíró úgyszintén nem adott meg. Nem álltam egyvonalban, de minimum véleményes volt az ítélet. Szerencsére nem maradt sok idő a bosszankodásra, mert kisvártatva George és Faggyas kis területen alig követhető módon passzolgatott egymásnak, ami végén Roszelhez került a labda, ő pedig először a kapusba, majd a hálóba lőtte a labdát. Ez egy olyan támadás volt, amit nem lehet gyakorolni, illetve éppen ellenkezőleg, rengeteget kell gyakorolni és csak tökéletesen kivitelezve lehet ilyen kis területen kényszerítőzni.

És itt elvágták a fonalat. A szép támadások elmaradtak, már csak egy-egy előretörés és pontrúgás után sikerült veszélyeztetni az ellenfél kapuját. Budovinszky kétszer is rászúrta, az elsőt a jobb alsó elől ütötte ki a kapus, míg a második -, amely emlékeim szerint az első nem csavart, hanem rábikázott Budovinszky-szabadrúgás volt - nem sokkal a keresztléc fölött zúgott el. Dobosnak is volt félidőnként egy-egy kísérlete: az elsőnél jól helyezkedett a kapus, míg a másodiknál a saját térfélről tört előre, megvárta, míg a védők lezárják a passz útját, így kapu felé fordulhatott, a lövés viszont nem sikerült tökéletesre. Granát és Gohér is kísérletezett egyszer-egyszer, de abból sem lett gól.

Ezen kívül más? Nem nagyon. Más kérdés, hogy a Kazincbarcikának még ennyi helyzete sem volt. Persze akadt olyan szituáció, amiből lehetett volna helyzet, elsősorban azért, mert nem volt kellőképpen határozott a DVTK védelme a 16-oson belül. Ennyi szerencsénk nekünk is lehet néhanapján. Igazságtalan lennék, ha a két kapuralövést elvenném a vendégektől, bár az elsőnél, ahol Radošnak egyetlen egyszer védenie kellett, csak nekem ment fel a vérnyomásom, mert a magas labdát látva rögtön a Bőcs második gólja ugrott be, ami közvetlenül a léc alá vágódott. Ezúttal azonban Radoš simán lehúzta. A másik Binder - szerencsére csak egy félidőt játszott - lövése, ami után mellettem Jani azt mondta, szerinte Radoš visszahúzta a kezét. Igaz, kapufa lett, de igancsak oldalról, ami azt jelenti, legalább két labdányival kellett volna beljebb mennie a gólhoz.

És hogy miért nem ment jobban a játék? Biztos bekavart a sok hiányzó, gyanítom, érvényes a minden csapat annyit játszik, amennyit az ellenfél hagy igazság, de benne volt a játékvezető keze is. A meg nem adott büntetőről és gólról már ejtettem szót, de ezen kívül is rengeteget hibázott. Mindenekelőtt kicsúszott a kezéből a meccs, 11 sárgát jó bíró nem ad, mert az azt jelenti, a figyelmeztetések ellenére is tovább rugdosódnak a játékosok. A mérkőzést követő gyorsértékelések során több embertől is hallottam, hogy gyenge volt a Diósgyőr, még gyengébb a Kazincbarcika, de a leggyengébb a bíró.

Apropó Kazincbarcika. Rájött valaki, hogy mit akartak? Hogy 1-0 után sem nyíltak ki, az érthető, de hogy a 80. percben is inkább a védekezésre koncentráltak, mint a támadásra. Vagy ennyit ér egy szoros vereség Diósgyőrben?

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Egyetlen védése volt, jó, hogy nem fázott meg.

Illés Richárd: Talán a leggyengébb meccse volt eddig, mert a védekezést még csak-csak megoldotta valahogy, de a megszerzett labdákat óriási százalékban adta el.
Horváth Gábor: Másodszor volt belső védő, másodszor nem kaptunk gólt. Lassan el lehet gondolkodni az ok-okozaton annak ellenére, hogy néha veszélyesen pattogott a labda a 16-oson belül.
Budovinszky Krisztián: Nálam ő a meccs embere. Persze fel lehet neki is róni az előbb említett 16-oson belüli szituációkat, de a gól nélkül lehozott meccset is. Ami miatt mégis ő volt nálam a legjobb, hogy ő hozzátette azt a kis pluszt. A két szabadrúgásáról már írtam, de emlékezetesek voltak az előretörései is. Akkor sem csinált extrát, csak éppen nem állt meg, ha veszni látszott a labda, hanem ment utána. Szó szerint a pálya minden pontján feltűnt. Sluszpoénként pedig felavatta az új tribünt, meccsen biztosan senki nem bikázta még a tetejére a labdát, de sanszos, hogy edzésen sem.
Gohér Gergő: Ismét a pontrúgások jutnak eszembe, védekezni nem kellett olyan sokat. Érdekes módon most nem cserél Szabó Péterrel egyetlen pillanatra sem, pedig a 2. félidőben mindketten a bal oldalon játszottak.

Szabó Péter: Jobb oldalt kezdett, majd a 2. félidőben Granát beállása után átment balra. Neki sem a legjobb meccse volt, hogy finoman fogalmazzak, mintha nem vették volna be a társak az összjátékba.
Dobos Attila: A meccs egyik legszebb jelenete volt az előretörése, ha az gól, akkor nálam esélyes az ősz gólja címre. Nem mondom, hogy mesterien, de megoldotta a középső középpályás feladatát.
Lippai Ákos: Nekem szürkének tűnt, Benczés Miki magyarázta el, hogy a szokottnál többet kellett védekeznie.
Faggyas Milán: Gólpasszt adott, 11-est harcolt ki, mégha a bíró nem is adta meg, ennek ellenére azt mondom, ha teljes lesz a csapat, akkor jelen pillanatban több hasznát látjuk csereként, mint kezdőként.

George Menougong: Az első félidőben a Vác elleni önmagát idézte, de utána kijött a sérülése miatti kihagyás és fokozatosan elfáradt.
Roszel Róbert: Két gól 10 perc alatt - az elsőt les miatt nem adta meg a játékvezető -, majd utána már semmi. Illetve semmi, ami veszélyes lett volna a kapura. Ilyenkor mindig a sokszor idézett Népsport jut eszembe, amely így értékelte az újpesti Deák Bamba játékát: “7 gólján kívül nem csinált semmit”. Kellett volna? Amíg bármelyik diósgyőri eldönti a meccseket, addig a fennmaradó 89. percben felőlem koktélozhat is a tribün árnyékában!

Granát Balázs: Egy fokkal jobb volt, mint a Vác ellen, de azért továbbra is látni, nem a középpálya az igazi helye.
Gál Szabolcs: Bemutatkozott az NB II-ben.
Szabó Dávid: Sprintelt 1-2 alkalommal.

2010. október 23., szombat

A DVTK - Kazincbarcika előtt

Most rangadó lesz vagy nem? Megyei rangadó biztosan, de hogy ez a pályán mit jelent, azt előre nem tudom.

A rangadó elvileg arról szól, hogy ezen a meccsen eltűnik a két csapat közt meglévő különbség - ha van ilyen egyáltalán -, de ha az egyik csak lelkesedéssel, akarással próbálja pótolni a minőségbeli hátrányát, akkor egy-két gól könnyen elveheti a kedvüket. Ezért is lenne fontos vezetést szerezni minél hamarabb, hogy eszébe se jusson a barcikai játékosoknak belelkesedni. A Vác ellen láthattuk, mennyire vissza tudja vetni egy kapott gól a DVTK-t, ezért jó lenne ezt is elkerülni, vagy 5-0 utánra időzíteni.

Kétségtelen, első látásra könnyebbnek tűnik a DVTK sorsolása a Nyíregyházánál (DVTK: Kazincbarcika (o), Hajdúböszörmény (i), Mezőkövesd (o), Cegléd (i), Orosháza (o); Nyíregyháza: Újpest tartalék (i), Makó (i), Vác (o), MTK tartalék (i), Kazincbarcika (o)), de ebbe az is belejátszik, hogy a nehezebb ellenfeleket itthon fogadjuk. Itthon márpedig nyerni kell - elvileg, a gyakorlat sajnos nem ilyen egyszerű. (Arról nem is beszélve, hogy hátra van még egy teljes szezon, szóval maximum a téli szünetig beszélhetünk könnyű és nehéz sorsolásról.)

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a sérülések miatt elfogyott a kispad. A kezdőcsapat rendben van - bár hiányozni fog Abdou, Gal és Raković is (Halgas még kérdéses) -, de csak darabra lesznek meg a cserék. Bízzunk benne, most már senki sem sérül meg és erővel is bírják legalább addig a fent emlegetett 5. gólig.

De legyen, nem ragaszkodom az 5 gólhoz, a szép játékhoz sem, csak a 3 ponthoz. Ugye milyen rendes vagyok?

2010. október 22., péntek

Ismét Kazincbarcika

Hosszú idő után szombaton ismét DVTK - Kazincbarcika meccset rendeznek. Tétmeccset.

Ha a Kazincbarcika és foci szókapcsolatot hallom, akkor rögtön az idegenbeli meccsek ugranak be. Nem túrák, mert ahhoz nagyon rövidek voltak, hanem a tömeges kiruccanások. Mentünk vonattal, busszal, autóval, állítólag olyan is volt, aki biciklivel tekerte le az a néhány kilométert. Érdekes volt egy idegen városban sétálgatni úgy, hogy csupa diósgyőri vett körbe a tömegben. És persze ott tapasztaltam először, hogy milyen az, amikor rendőrök kísérgetnek. (Nyíregyházán is volt mindig rendőri kíséret, de ott volt is értelme, Barcikán ugyanez csak arra volt jó, hogy néhány hülyegyerek merjen kiabálni egymásnak.) Örökre megmarad, hogy a boltoknak hirtelen leltároznivalójuk támadt, amikor végigsétáltunk a városon és azt a meccset sem fogom elfelejteni, amikor olyan sokan voltunk a vendégszektorban, hogy egy gólöröm után egyszerűen bedőlt a kerítés. És ahogy ezt írom, felcsendül a fülemben egy rég nem hallott nóta: Mocs-kos barcika, salla-lalla-la...


Egy klasszikus barcikai kirándulás 1995-ből

A hazai meccsek ezzel szemben szemben teljesen átlagosak voltak. Jött egy többnyire jó ellenfél, vendégszurkoló pedig sehol.

Most is egy hazai meccs következik, így gondolom a fociélményen túl más érdekesség nem történik, az megmarad tavaszra.

2010. október 20., szerda

Átszervezni! Átszervezni! Átszervezni!

Szinte hallom a fenti kórust, amelyik néha pianóban, néha fortissimóban hangzik fel az MLSZ székházának környékén Hogy éppen miben látják a felemelkedést, azt folyamatosan változik, csak az az állandó, hogy valahogy át kell szervezni a bajnokságot.

A DVTK-blog indulása óta, tehát bő másfél év alatt felmerült a létszámcsökkentés, a rájátszás bevezetése, a létszámemelés, most pedig itt a tavaszi-őszi bajnokság ötlete.

Az utóbbiban az a legszebb, hogy ezt már a ‘60-as években kipróbálták, majd gondolom a tapasztalatok alapján elvetették. Élt 6 évet (1964-1969) és előtte-utána két átmeneti félszezont. Béke poraira, nem kell feltámasztani! (Piros felhívta a figyelmem, hogy '50-'57 közt is volt naptári év szerinti bajnokság, de ez a leírtakon nem változtat.)

Persze azóta változott a világ, most már nem szempont, hogy tavasszal mekkora hátrányban vannak azok a nemzetközi kupában érdekelt magyar csapatok, akik egész télen nem játszottak egy fél meccset sem. Ennek ellenére alapból hülyeségnek nem tartom, de úgy tűnik, a klubtulajdonosok így próbálják magukat az újabb kiadásoktól megkímélni. Az biztos, hogy vannak olyan időjárási körülmények, amikor megsínyli a gyep, ha meccset rendeznek rajta, igaz, kellő gondozással és előkészítéssel (alácsövezés, fűthető pálya, hogy befedhető stadionról ne is álmodjunk) a károkat lehet enyhíteni.

Sokkal bosszantóbb, hogy amikor arról van szó, legyen-e munkanapon 17 órakor, vasárnap délelőtt és még más lehetetlen időpontban meccs, akkor nem számítanak a szurkolók, viszont most rögtön azzal jönnek, hogy nyáron többen mennének ki. Egyébként ebben nem vagyok biztos. Az elkötelezettek igen, de aki nem a kedvenc csapatához igazítja a programját, az nem fog egy tóparti bográcsozást... - megkímélek mindenkit, hogy felsoroljam, mi minden jót lehet kellemes langymeleg nyári estéken csinálni -, otthagyni.

Egyetlenegy jó ötlet van a tervezetben: a Ligakupa télre helyezése. Ezt teljes mértékben támogatom, ahogy korábban is írtam, télen a tét nélküli edzőmeccskre is özönlik a nép, hogy láthassa a kedvenceket, akkor a tét csak növelheti az érdeklődést.

Végezetül megismétlem, az általam ideálisnak tartott rendszert. 16 csapatos NB I 2 kiesővel, 2 osztályozós hellyel, hogy a tabella közepe se nyugodhasson meg egy jól sikerült ősz után. Ezt követi a 16 csapatos NB II (nevezhetik felőlem NB I/B-nek is, akkor is másodosztály) ahonnan 2 feljut, 2 osztályozót játszik, 3 kiesik, másik 3 pedig osztályozót játszik. Ebből is következik, hogy az NB III csoportgyőztesei nem jutnak automatikusan fel (ezért nem okoz gondot, ha idén nyárhoz hasonlóan visszalép valaki), hanem oda-visszavágóval, körmecses rájátszással stb. döntik el, melyik 3 lép feljebb. Ami a tartalékcsapatokat illeti, mindenki annyit indít, amennyi jólesik neki, egyetlen feltétel, hogy ugyanabban a bajnokságban csak egy klub csak egy csapatot indíthat. Eszerint a DVTK-nak nem kellett volna megszüntetni az NB III-as csapatát, majd - reményeim szerint - jövőre ismét megalakítani. De ha egy NB III-as klub úri jó dolgában úgy gondolja, akkor miért nem indíthat tartalékcsapatot a megyegyben? Indíthasson!

Az idei első gólnélküli meccs (MTK tartalék - DVTK 0-0)

Ismét budapesti emberünk, kardosig jelentkezik. Övé a szó:

Budafokon mintegy 150 diósgyőri szurkoló tette tiszteletét. Közülük nem mindenki érkezett meg a kezdésre. Az ultrák ugyanis - a buszt távolabb lerakva - sétálva érkeztek a stadionba, hogy kikerüljék a rendőrségi ellenőrzést, megkönnyítve egy esetleges találkozót a Ferencvárosiakkal. Bár egyes hírek szerint voltak zöldek a környéken, a csetepaté elmaradt, viszont így a meccsről majd fél órát késett a vendég keménymag. Szurkolás az egész mérkőzésen nem volt. Néha hangzott csak fel az "Amíg élek én...".

A meccsen rengeteg hiányzónk volt. Sérülés miatt nem volt Raković, Gal és Menougong sem, pedig ők mind alapembernek számítanak. A kezdőbe így Illés, Horváth és Granát került helyettük. A középpálya adott volt, a védelmen és a csatársorban lehetett volna változtatni, de alapvetően logikus döntések születtek. Illés az NB III-ben játszott már jobbhátvédet, Horváth G. a védelem közepén már többször bizonyított - talán ott tudja a legjobbját nyújtani. Kérdés lehetett még, hogy Granát vagy Faggyas kezdjen Roszel mellett. Miki döntése itt is megalapozottnak tűnt. Egyrészt meg kellett nézni az új fiú mit mutat a valódi posztján, másrészt Milán a fürgeségével talán többet tud segíteni csereként a fáradt védők ellen.

Így kezdett a DVTK:

Rados
Illés R., Horváth G., Budovinszky, Gohér
Dobos, Abdouraman, Lippai, Halgas
Granát, Roszel

Az első negyedóra a miénk volt. Már-már védjegyünknek számít ez a jó kezdés, annyi bibi azért most volt, hogy nem szereztünk gólt.

Ezután viszont az MTK átvette a játék irányítását és nekik voltak inkább helyzeteik, helyzetecskéik.

Mindkét csapat kapkodva, idegesen játszott. Nagyot védeni nem nagyon kellett a kapusoknak. Itt is, ott is egy-egy lesgól borzolta az idegeket, de ezekben a helyzetekben - már amennyire a sarokból meg lehetett ítélni - jól döntött a chilei spori.

A félidő vége felé megsérült Abdou, aki addig kiválóan játszott. Szabó Peti állt be helyette. Halgas átment a jobbszélre, Dobi behúzódott Ákos mellé középre és Szabó Peti lett a baloldali középpályás.

A szünetben sem maradtunk foci nélkül. Közvetlenül a vendégszektor mellet lévő műfüves edzőpályán időközben elkezdődött a Rend-Ör 07 FC - MÖSE (BLSZ IV. osztályú) mérkőzés. A lelkes amatőrök gigászi csatája annyira lekötötte a drukkereket, hogy a szünet végén csak vonakodva tértek vissza a "saját" meccsükhöz. (Csak hogy ne maradjon nyitott kérdés:a mérkőzést a narancsmezes Mozgás Öröm Sport Egyesület nyerte 3-0 arányban Sipos, Szabó és Cserna góljával.)

A második félidőt is mi kezdtük jobban - vagy az MTK nagyon gyatrán. Mi irányítottunk, veszélyes pontrúgásaink voltak. Az utolsó pillanatban azonban nem sikerültek a kiugratások, az utolsó ziccer passzok.
Ez egyrészt azért lehetett mert vagy nem voltunk elég higgadtak, összeszokottak (Granát esetében) vagy az MTK csapatvédekezése volt nagyon jó. Lehet hogy nem volt náluk a labda és nem támadtak eszeveszetten, de úgy mozogtak együtt, hogy mi se nagyon kerüljünk helyzetbe.

Hiába játszott jól a többiekhez képest Dobos és Lippai is, a váratlan, kreatív megoldásaik, amivel eldönthették volna a meccset nem sültek a kapu előtt, így elmaradt a győzelem.

No meg talán egy kis tűz is hiányzott, valahogy úgy éreztem nem mindenki nyújt 100 %-ot. Ez a csapat a zaklatott felkészülés, és a sok sérült miatt egyébként is hátrányban van, nem bírja el azt, ha nem teszi oda magát mindenki teljesen.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Talán egyszer kellett nagyobbat védenie. Jól kapkodta le a beadásokat, lábbal is jól játszotta meg a haza passzolt labdákat. Vecsés után másodszor hozta le kapott gól nélkül a meccset.

Illés Richárd: Nagyobb hiba nélkül játszotta végig a meccset. Volt, hogy átjátszották, de egy pár szép szerelése is megmaradt bennem. Talán ezen poszton jobb teljesítményre lehet képes mint középen.
Horváth Gábor: Rutinosan fejelgette és rugdosta el a labdákat. Nem cifrázta, egyszerű megoldásokkal operált. Ezen a poszton kb. egy szinten lehet Gallal. Talán a magassága dönthet Igor javára.
Budovinszky Krisztián: Magabiztosan, jól tette a dolgát. Kifejezetten tetszett a játéka. A pontrúgásoknál állandó zavart okozott az MTK kapuja előtt. Sőt előretörésekre is vállalkozott. Egy számunkra megítélt szabadrúgás után felvette a labdát és rádobta az ellenfél fejére, ami így visszapattant a kezébe. A lelátóról ez picit vicces volt, de amúgy meg egy sportszerűtlen, buta megmozdulás volt, ami végül egy felesleges sárga lapba torkollott.
Gohér Gergő: Védőfeladatát maradéktalanul megoldotta, sőt a második játékrészben Szabó Petivel folyamatosan váltogatták egymást, így néha balközepet játszott. Pontrúgásai, beívelései nagyon jók és veszélyesek voltak. Csak az a fránya gól hiányzik már nagyon.

Dobos Attila: Küzdött, harcolt, voltak jó megoldásai, de mégsem tudott a csapaton segíteni. Néha úgy éreztem sokat cipeli a labdát, gyorsabban, ütemesebben kellett volna passzolnia amikor lendületben voltunk. Abdou sérülése után belső középpályást játszott, szerencsére az MTK nem támadott annyit, hogy komolyabb baj lett volna abból, hogy ő nem védekezik olyan jól mint az afrikai.
Mohamadou Abdouraman: Amíg játszott egyáltalán nem látszott rajta a sérülés, a kihagyás. Minden labdát elfejelt, mindenhova odaért. Tiszta eszközökkel szerelt és sokat. Remélem a sérülése nem lesz komoly, mert nagyon nagy szükségünk van rá.
Lippai Ákos: Remek labdákat adott, néha szenzációs meglátásai voltak. Nála is - mint az egész csapatnál - az a kis plusz hiányzott, ami a gólt jelentette volna.
Halgas Tibor: Nem igazán ment neki. Nem volt meg benne a lendület, nem jöttek a cselei. Viszont amit én nem szeretek benne az az állandó színészkedés és fetrengés most bejött neki, mert a chilei bíró minden apró szabálytalanságot, (vagy annak látszó dolgot) rögtön lefújt.

Granát Balázs: Nekem csalódás. Volt egy veszélyes fejese, ami ha nem a kapu közepére megy, akkor most ő lehetne a király. Nem tudta megverni a védőit, sem futással, sem cselekkel. Azt gondoltam már a második félidőre sem jön ki, szerencséjére Miki nem akarta ilyen hamar ellőni a második cseréjét. Remélem azért ennél többre lesz képes.
Roszel Róbert: Hozta a szokásos játékát. Rengeteg futás, brusztolás, küzdelem. Bár a kapura annyira ő sem volt veszélyes, de visszatámadásaiból, labdaszerzéseiből több támadást is vezethettünk.

Szabó Péter: Baloldali középpályásnak állt be, de vagy mert megsérült, vagy taktikai húzásból (vagy csak egyszerűen egy-egy sprint után elfáradt) néha cseréltek Gohérral. A vasárnap nem az ő napja volt, nem jöttek a gyors látványos megmozdulásai és a kapura lövései sem. Tőle is több kell.
Faggyas Milán: Ő sem tudott lendületet adni a csapatnak. Eltűnt a védők között.
Zsivoczky Norbert: Rooney helyett és Rooney helyére állt be. Bár bő tíz perc alatt nem lehet megváltani a világot, azért valamit villanthatott volna, hogy legközelebb ne csak 10 perc jusson neki.

2010. október 19., kedd

DVTK videók 2010-2011

Ez is egy gyűjtőposzt, ami a teljes szezon során frissülni fog, a végén pedig lesz egy teljes videókollekció. Feltéve ha előbukkan valaha is az első néhány forduló felvétele.

NB II Keleti csoport


1. forduló: REAC - DVTK
2. forduló: DVTK - Békéscsaba
3. forduló: Újpest tartalék - DVTK
4. forduló: Vecsés - DVTK
5. forduló: DVTK - Bőcs
6. forduló: DVTK - DVSC-DEAC
7. forduló: DVTK - Nyíregyháza
8. forduló: Makó - DVTK
9. forduló: DVTK - Vác
10. forduló: MTK tartalék - DVTK
11. forduló: DVTK - Kazincbarcika
12. forduló: Hajdúböszörmény - DVTK
13. forduló: DVTK - Mezőkövesd
14. forduló: Cegléd - DVTK
15. forduló: DVTK - Orosháza

16. forduló: DVTK - REAC
17. forduló: Békéscsaba - DVTK
18. forduló: DVTK - Újpest tartalék
19. forduló: DVTK - Vecsés
20. forduló: Bőcs - DVTK
21. forduló: DVSC-DEAC - DVTK
22. forduló: Nyíregyháza - DVTK
23. forduló: DVTK - Makó
24. forduló: Vác - DVTK
25. forduló: DVTK - MTK tartalék
26. forduló: Kazincbarcika - DVTK
27. forduló: DVTK - Hajdúböszörmény
28. forduló: Mezőkövesd - DVTK
29. forduló: DVTK - Cegléd
29. forduló: Orosháza - DVTK


További videók


2011-2012
2009-2010
2008-2009
2004-2005
1999-2000
1998-1999
1997-1998
1996-1997
1991-1992
Az összes videó vegyesen


2010. október 18., hétfő

2010. október 17., vasárnap

Volt egyszer egy DVTK SE

Amióta írom ezt a blogot, többször is érintettem az amatőr DVTK SE-t. Mostanában lett volna aktualitása a bővebb megemlékezésnek, de erre nem került sor. Tíz évvel ezelőtt, 2000 őszén jártuk körbe a Miskolc környéki falvak pályáit és bizonyítottuk be, hogy nem csak szlogen a "Diósgyőr mi vagyunk!".

A részletes visszaemlékezés és történet helyet meg kell elégednetek egy napra pontosan 10 éve megjelent cikkel, ami nagyszerű kordokumentum.

Jó olvasást!

Teljes méretért katt a képre!


FRISSÍTVE: Homovics Tomi fb-oldaláról leloptam a képen szereplők nevét, már csak a sorbaállítás áll előttem, előttünk, mert a segítséget ezúttal is elfogadom.

Álló sor: ..., Kiss Róbert, ..., ..., Zselenák Zsolt, ..., Pere Zoltán, Hargitai Pál, Hozdik Gábor, Major István
Guggoló sor: Porkoláb János, Feledi László, ..., Vester Csaba, Homovics Krisztián, Homovics Tamás, ..., ..., ..., ...
Fekvő sor: Skarupa Tamás, ...

Akiket nem ismertem fel: Fürjes Sándor, Puda Zoltán, Trozonyi Gábor, Jakó Gábor

Az MTK tartalék - DVTK előtt

Kettősség van bennem a meccs előtt. Egyrészt mégis csak egy tartalékcsapat az ellenfél és azokat idáig magabiztosan vertük (4-1, 6-1), másrészt az MTK ellen soha nem ment igazából. (Talán egyetlen, több mint 10 éve született sikert tudok felidézni.) Persze, ez most a tartalék, de ugyanazt a Diósgyőrnek soha nem fekvő sok futásos, sok passzos játékot játsszák, mint a "nagyok".

És ehhez jön még a sérüléshullám. Az mára bebizonyosodott, hogy a kezdőcsapat rendben van és a kispadon is ül 1-2 játékos, akire lehet számítani. Azonban most olyan sokan hiányoznak (Raković, Gal, George, Kovács Zsolt és talán Abdouraman), hogy ennyire nem hosszú a kispadunk.

És ahogy az már lenni szokott, van tovább is. Mert a hiányzók nem egyenletesen oszlanak meg: a múlt héten még volt 3 jobbhátvéd (Raković, Horváth Gábor és Kovács Zsolt), mára azonban egy sem maradt - feltételezve, hogy Horváth behúzódik középre Galt helyettesíteni. De ki lesz akkor a jobbhátvéd? Dobos Vecsésen már játszott ott néhány percig, ki is állították, de még nagyobb dilemma, hogy akkor viszont ő fog hiányozni a középpálya széléről. Nincs egyszerű helyzetben Benczés Miki.

Akár így, akár úgy, gólt kell lőni, mert a védelem eddig is gólképes volt - csak Vecsésen sikerült kapott gól nélkül lehozni a meccset -, ezért ebben a felforgatott állapotban sem bízom a nullázásban. Lippai Ákos visszatér, ez erősítheti a támadósort, de még jobban bízok Roszel jó formájában. Csak kapjon labdát, ne pedig neki kelljen kialakítania magának.

Végezetül kíváncsian várom Faggyas és Granát játékát, mert előbbi csereként a fáradt védők ellen hatékony, de a fiatal (kortársai) és pihent (már amennyiben kezd) védők nem eszik meg olyan könnyen a "kötelező" cseleit. Utóbbi pedig most bebizonyíthatja, hogy - több értelemben is - mindössze múló rosszullét volt a múlt heti produkció és érdemes volt leigazolni.

2010. október 15., péntek

Nem helyzetből lett a gól (DVTK - Vác 3-1)

Kinn voltam szombaton a meccsen, aludtam rá, megnéztem a tv-ben, aludtam rá, most pedig megírom, amit láttam.

Nem hiszem, hogy újat mondok azzal, hogy különösképpen nem tetszett. Azaz, ha pontos akarok lenni, akkor a váciak egyenlítése és a vezetésünk újbóli megszerzése közti időszak volt igazán gyenge.

Alapvetően a szokásos pontatlanság volt a zavaró, ami alatt nem feltétlenül azt kell érteni, hogy az ellenfélnek megy a passz, hanem azt, hogy a hát mögé érkező labda miatt megtörik a lendület, külön energia kell az elpattanó labda összeszedésére és a többi. Ami viszont ennek a meccsnek a sajátossága volt, az a rengeteg felpattanó és szabad labda, amiért ment a harc. Ennek örültem, mert ez is rendesen fárasztja az ellenfelet, igaz elég csapkodó lett miatta a játék.

Érdekes volt, hogy Lippai Ákos hiányát simán átvészelte a csapat, persze ehhez kellett George Menougong, Roszel Róbert és Dobos Attila jó játéka is. Szóval a fél támadószekció, akik közül Roszelt talán még nem is láttam ennél jobban játszani, arra pedig nem is emlékszem, mikor volt olyan, hogy 3 támadó is a legjobbak közt volt.

A simán talán kicsit túlzás, mert a Lippai helyett kezdőbe kerülő Granát nem sokat nyújtott. Hogy ez Budovinszky bombája miatt volt vagy azért, mert neki előrébb van helye, azt szerintem senki nem tudja. Talán ki sem derül, mert meglepődnék, ha Benczés Miki tovább erőltetné Granátot a középpályán.

A korábbi meccseken is lehetett látni, hogy Budovinszky időnként megnyújtja a labdát, de most Lippai távollétében még inkább szükség volt erre.

A meccs pozitív oldalához tartozik, hogy visszatért Hollósy András, így végre nem egy botcsinálta szpíkert hallhattunk. Milyen érdekes az ember, amikor hétről hétre szerepelt, akkor Veres Laci árnyékában nem sok jót hallottam róla, viszont ahogy kihagyott néhány meccset és hallhattuk az alternatíváját, rögtön isten lett.

A negatívhoz pedig a játékvezető. Tulajdonképpen mérkőzést befolyásoló hibát nem vétett nagyot nem bakizott, de sokat elmond a teljesítményéről, hogy egy semmi bedobás eltévesztése után telt be a pohár a közönségnél és kezdte el kórusban szidni.

Majdnem elfelejtettem, pedig erre utal a cím is: érdekes volt, hogy a Vác egyenlítő góljának semmi előzménye nem volt, sőt a DVTK éppen pillanatokkal korábban szerezte meg a vezetést és ugyanúgy, a DVTK második találata előtt a Vácnak akadt néhány helyzetecskéje. Úgy tűnt ezen a meccsen, hogy akinek éppen nincs helyzete, annak van nagyobb esélye gólt lőni.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: A gól nem az ő lelkén szárad, a többi védés inkább rutinmunkának bizonyult.

Savo Raković: Korán megsérült, ismét le kellett cserélni.
Igor Gal: Legközelebb már tényleg külön figyelni fogok rá, mert most csak úgy érzem, hogy ő az, aki Budovinszky mögött biztosít, ezért nem annyira látványos a játéka.
Budovinszky Krisztián: Magabiztosan takarított hátul és a támadásokból is bőven kivette a szerepént. A legnagyobb hibát a kapott gól előtt követte el, mert az ő feje fölött szállt el a labda, viszont gólpasszával kijavította ezt a másik kapu előtt. És hiba lenne elvenni tőle a második félidei nagy mentését is.
Gohér Gergő: Szögletek, szabadrúgások futószalagon és az egyikből gól is lett. Védekezésben én nem láttam azt, amit mástól hallottam, miszerint a Vác rendszerint a bal oldalunkon jött előre.

Dobos Attila: Erről a meccsről nem a gólja jut elsőnek eszembe, hanem az a jelenet, amikor a felezővonal környékén elindult előre és csak szabálytalanul tudták megállítani. Ilyen egyszerű a foci, nem kell semmi extra, csak menni kell előre a labdával és nem az első szélfúvásra elesni, hanem a végsőkig kitartani. Persze játszott is, a helyzetét rendkívül magabiztosan használta ki és említést érdemel még egy bal oldali elfutása, ami után a beadás már nem volt annyira tökéletes, sajnos abból nem lett több. Ilyen játékkal kell átvenni a csapatkapitányi karszalagot.
Illés Richárd: Az első félidőben kiderült, Abdouraman még jobb játékos nála, de ahogy a csapat újra megszerezte a vezetést úgy vált biztosabbá az ő játéka is. A rutint csak a pályán tudja megszerezni, a kispadon nem.
Granát Balázs: Ahogy fentebb írtam, vagy lövés utáni szédülés vagy a posztja miatt, de nagyon nem az ő meccse volt. Meglepődtem volna, ha kijön a második félidőre is.
Halgas Tibor: Nem hagyott mély nyomokat bennem a játéka sem pozitív sem negatív értelemben.

George Menougong: Szinte minden labdát megtartott, ahogy elmondta, elsődleges feladata a volt, hogy teret nyisson a többieknek. Ezzel gyakorlatilag lekötötte az ellenfél védelmét, biztosan ennek is szerepe volt abban, hogy a többi támadó is jó volt.
Roszel Róbert: Ugyan gólt nem szerzett, de adott két gólpasszt, az már nem rossz teljesítmény. Ezen kívül is voltak szép beindulásai és passzai, csak így tovább!

Horváth Gábor: Nagyon sajnálom, hogy nem fér be a kezdőcsapatba, mert ott a helye, ugyanakkor megnyugtató, hogy szükség esetén van kit behozni. Magabiztosan értékesített a kihagyhatatlant, de emellett is jól szállt be a játékba.
Zsivoczky Norbert: Elsőre azt hittem, a Granát-Zsivoczky csere miatt javult fel a DVTK a második félidőben, de nem. Érthető, miért kellett ranáttal kísérletezni a kezdőcsapatban.
Faggyas Milán: Beállt és nem sokkal később lőtt egy szép gólt. Nem vagyok telhetetlen, de azért jó lenne, ha egyszerűbben is meg tudná oldani, mert nem minden védő mellett lehet ennyit húzogatni.

2010. október 13., szerda

DVTK - Vác videók (2010-2011, 9. forduló)

Összefoglaló, Szabados György, Benczés Miklós és Roszel Róbert nyilatkozata.