2011. április 30., szombat

Egy élvezetes meccs (DVTK - Makó 5-0)

Régen láttam ennyire szórakoztató félidőt, mint ami a DVTK - Makó első játékrésze volt. Nem kell különösebben ecsetelni, hogy milyen a magyar foci, azon belül az NB II., nem kényeztetnek el minket. De azért jó a sport, mert egy koncerttel ellentétben itt nem jól kell játszani, hanem csak az ellenfélnél jobban. De ugye ismerős a szituáció, hogy egy forró nyári melegben (vagy éppen csontig hatoló téli hidegben) lejátszott edzőmeccsen a 8. gólnak már csak megszokásból tapsol az ember, hiszen az az ellenfél arcpirító hibájából esett sokadik találat?

A DVTK - Makó meccs első félideje nem ilyen volt. Persze nem állítom azt, hogy a makóiak BL színvonalat képviseltek, de nem saját magukat verték meg, hanem a DVTK egyszerűen klasszisokkal jobb volt. Az nem kérdés, hogy osztálykülönbség mutatkozott a két csapat közt, maximum az, hogy hány osztály. Ez a különbség elsősorban abban mutatkozott meg, hogy testben és fejben egész egyszerűen gyorsabb volt a DVTK összes játékosa. És óriási volt a technikai fölény is. A magyar foci - egyik - nagy problémája, hogy nagyon kevés a tiszta játékidő. Ezért részben a bírók a felelősek, mert minden apróság miatt sípolnak, másrészt a játékosok, akik sokszor nagyon gyatrán passzolnak és sokat megy ki a labda. Ezen a meccsen viszont azt éreztem, hogy folyamatos a játék, a passzok nem megakasztják, hanem éppen előre viszik a támadásokat és több hosszú indítással is sikerült zavart okozni az ellenfél védelmében.

A második félidő már kicsit laposabb volt, de elsősorban az ellenfél hibájából. Nagyon visszaálltak, nem hagytak teret a játékra, így látványos foci helyett eredményes focit láttunk. Ismét bejött a pontrúgás utáni szituáció. Többször akartam már írni, de valahogy mindig kimaradt: érdemes megfigyelni, hogy általában nem véletlenül kerül szögletre a labda a gól előtt, hanem egy-egy nagy lövésnél örül a kapus, hogy "csak" szöglet és nem gól. Aztán egy perccel később megbánja.

Nagyjából arról szól a poszt, hogy az első félidőben volt a szép játék és a második félidőben jöttek a gólok. Ennek ellenére maguk a gólok nagyon szépek voltak. És itt nem arra gondolok, hogy Granát milyen szépen lőtt a kapus feje fölött, mert a bombagólokról az a véleményem, hogy ha valaki elég sokszor próbálkozik, akkor a megye 1-ben is lőhet nagy gólt. A különbség a jó és a kevésbé jó játékos közt az, hogy van, aki szezononként bikázik 1-2 gólt, más pedig pályafutása alatt. Ezért számomra az a szép gól, amit kijátszik a csapat. Granáté ilyen volt, mert Vadász nagyszerűen hozta a fel a labdát, Arze okosan tette Lippai elé, aki nagyszerűen ugratta ki Granátot és utána már jöhetett a bomba. Úgyszintén Gohér gólja, ami nem bomba volt, mert nagyon ügyesen tolt egyet úgy a labdán, hogy már nem is kellett erősen lőni.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Volt egy nagy védése, amúgy nem sok dolga akadt. Ha 0-0 az állás, biztosan nem cseréli le Benczés Miki.

Vadász Viktor: A védelemből ő a legkevésbé támadó szellemű játékos (lásd még, mindenki lőtt már gólt, őt kivéve), ezért volt különösen szembetűnő, hogy mennyi akció indult tőle. És most már feltűnt az ellenfél 16-osánál is, igaz még nem helyzetben, hanem beadással.
Igor Gal: Hátul neki sem akadt sok dolga, többnyire biztosított.
Savo Raković: Hasonlóan Galhoz. Egy olyan jelenet ugrik még be, amikor egy szimpla szabadrúgásnál, amiből azért jó sok van egy meccsen egyszer csak azt vettem észre, hogy mind a két középső védő az ellenfél 16-osánál helyezkedik. Ez sem volt kockázatos ezen a meccsen.
Gohér Gergő: Meglőtte második gólját, és ahogy írtam, külön öröm, hogy nem bombagól volt. Hátha ez meghozza a kedvét és máskor sem csak távolról kísérletezik és a többiek is bíznak benne, hogy a végén friss erőként feljön hátulról.

Vicente Arze: Nagyot játszott az első félidőben, a másodikban már nem tudta megismételni. Övé a meccs jelenete, ahogy kapufája előtt átvette a labdát, az zseniális volt. A foci már csak ilyen, nem abból lesz gól, ami szép. És ha az első percben belövi helyzetét...
Mohamadou Abdouraman: Mivel nem jött nagyon az ellenfél, ezúttal nem volt olyan látványos a játéka.
Lippai Ákos: Kettős teljesítményt nyújtott. A mezőnyben szuper volt, amilyen gólpasszt és passzokat adott, az kitűnő, a kapu előtt azonban mintha el lenne átkozva. Szerencsére a labdáit tudják hasznosítani a társak, így nem hiányoznak a góljai.
José Luque: Tulajdonképpen semmi különlegeset nem csinált: megvolt a szokásos gólpassza szögletből, amit szabadrúgás után maga harcolt ki. Azaz dehogynem, a makóiak szerintem ma is arról álmodnak, ha kicsit nehéz ételt vacsoráztak, hogy végre legalább szemmel tudták követni Arzét, amikor hirtelen eltűnt és jött helyette egy spanyol. Az oldalváltás majdnem egyből be is jött, hatalmas lövését azonabn a kapus bravúrral védte.

George Menougong: A mezőnyben neki is voltak jó megmozdulásai, de sokszor nem került gólhelyzetbe. Legnagyobb lövésnél a labda már-már túljutott a kapuson, de végül mégis elakadt. Az első gólpassz viszont az övé!
Granát Balázs: A csatárt a góljai minősítik. Nagyot és szépet lőtt és ezen kívül is volt helyzete, amiből nem sok híján duplázhatott volna.

Pál Szabolcs: Kell ennél jobb visszatérés, mint első érintésből gól? És ezt még megfejelte egy gólpasszal is. Lassan kiderül, mennyire volt hasznos igazolás a télen.
Tajti Norbert: Ha jól láttam, akkor kézzel nem is ért labdába az egész mérkőzésen. A hazaadásokat kiadogatta (amúgy is a cselezős kapusok közé tartozik), amikor védenie kellett, akkor azt is lábbal tette. Jól helyezkedett, de ismét idézem Brockhausert, akinek a ‘90-es években felvetették, hogy könnyű dolga volt, mert minden labdát belerúgtak: "Mit gondolnak, miért éppen ott álltam?"
Bacsa Patrik: Elvett tőle egy gólt a vendégek védője, de szerintem ő sem bánkódik.

2011. április 26., kedd

DVTK - Makó videó (2010-2011, 23. forduló)

Összefoglaló és Benczés Miklós, Kolozsvári János, Tajti Norbert és Pál Szabolcs nyilatkozata.

2011. április 23., szombat

Két meccs volt (Nyíregyháza - DVTK 2-3)

Igen, valójában két meccs volt a Nyíregyháza - DVTK. És nem a közhelyszerűen emlegetett pályán és pályán kívül - a pályán kívül ellenfél hiányában elmaradt, mert ugyan az ellenfél megjelent, de semmit nem mutatott fel - felosztásra gondolok, hanem arra, hogy egészen másként láttam ezt a meccset a helyszínen és a képernyő előtt.



A hasonlóság annyi, hogy mindkétszer magabiztosnak láttam a sikert, azonban ezt a lelátóról inkább a Nyíregyháza gyengeségének, mint a saját jó játékunknak tudtam be. Az ismétlést nézve viszont sokkal inkább kijött – főleg az első félidőben – a középpályák közti különbség. Mentek a passzok, ahogy megszoktuk, más kérdés, hogy ezúttal ebből nem lett gól, de erről majd George értékelésénél írok többet. Csak egy apróság, hogy milyen rossz a nyíregyházi vendégszektorból a "kilátás": szabadrúgáshoz jutott a hazai csapat, már ment fel a vérnyomásom, és szorítottam, nehogy gól legyen, amikor láttam, Radoš mindössze két játékost álít a sorfalba. Ja, hogy ilyen távol van a kaputól? És akkor még nem említettem, hogy a kedves házigazdák véletlenül sem bontották le a dobóatléták védőhálójának oszlopait, hogy egy kicsit komfortosabban érezzük magunkat.

Ez egész egyszerűen kitolás, mert arra sem foghatják, hogy nem sejtették ilyen sok vendégszurkoló érkezik. Pontosan tudták, hogy kétezer jegy fogyott el Miskolcon (és talán a maradékot is eladták a mérkőzést megelőzően a vendégszektor bejáratánál). Tudtam az eszemmel, hogy kétezer ember nagyon sok, de ahogy végignéztem a lelátón, mégis szívmelengető volt és egyúttal felemelő is. A mérkőzés végi Hé, fiúk!-at, pontosabban az azt követő visszhangot pedig azt hiszem nem fogom elfelejteni. Volt kollégáim állítólag a Nyíregyháza belvárosában található Szon szerkesztőségében is hallották.

A DVTK a szokott felállásban kezdett, semmit nem változtatott Benczés Miki. Volt benne kockázat, hogy egy várhatóan támadó szellemű ellenféllel szemben Dobos, Lippai és Luque is szerepel a középpályán, de ez a Lippai már nem az a Lippai, aki még 1-2 éve is fel volt mentve védekezésből és Luque sem az a sztár, aki csak a támadással törődik.

És végül részben a középpályák közti különbség döntött (no meg a helyzetkihasználás). A Nyíregyháza nem tudta átjátszani a középpályánkat, egyedül az ívelgetés maradt számukra. Ezzel szemben Luque gólpasszt adott, Lippai szintúgy, Dobos pedig gólt lőtt, nem különben Abdouraman. Mondjuk a két kapus közti különbség is megérne egy misét, nem is értem, Vojinović miért kispadozik, de ez legyen az ő bajuk.

Az előbb említettem egy helyi élményt, most egy másik, a tv elől: kb. tíz perc telt el, amikor hirtelen belém nyilalt a felismerés, ez egy NB II.-es meccs! A körítés egyáltalán, de az iram sem maradt el egy NB I.-es meccstől. A szabálytalanságok száma pedig még több is volt, de ez a nyíregyháziakon múlt, ezzel próbálták kompenzálni a hiányosságaikat. Kiser Marcit kérdeztem, hogy neki mi a véleméyne a meccs színvonaláról és ő is megerősített ebben.

Végül e legfontosabb: mi nyertünk!

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Kapott két gólt, de igazából egyikben sem volt hibás. A mérkőzésen sok dolga nem akadt, egy-egy lövést kellett védenie, de bravúrra nem volt szüksége. Ezen kívül labdákat kellett lehúzogatnia, ami nem okozott problémát, hiszen ez az egyik legfőbb erénye. Legemlékezetesebb a Rajzáttal vívott párharca marad, amit végül ő nyert (főleg, ha ma bajzát hiányában nem tud nyerni a Nyíregyháza Vecsésen), bár elismerte, könnyen kiállíthatták volna.

Vadász Viktor: Nem volt egyszerű dolga, de megoldotta. Ő is bizonyíthatta, hogy komoly meccsen is lehet rá számítani.
Igor Gal: Hatalmas harcot vívott Bajzáttal és Eyengával. Bajzáttal nem csak sportszerűen, ő volt a kirobbantója a végül két sárgával végződő Radoš-Bajzát csatának is.
Savo Raković: Ahogy telnek-múlnak a mérkőzések, úgy hiányzik egyre kevésbé Budovinszky a védelem közepéről. És most már azt is tudjuk, hogy Savo nem csak néhanapján támadó ellenfelek ellen tud kiemelkedő teljesítményt nyújtani, hanem bírja a folyamatos nyomást is. Ja, és fejelt egy gólt is.
Gohér Gergő: Neki a támadások segítése a fő erőssége, erre ezúttal nem sok lehetősége adódott.

Dobos Attila: Menny és pokol. Azt nem értem, miért kapott 8-ast a Nemzeti Sport tudósítójától, mert annyira azért nem volt jó, igaz legalább ekkora tévedés lenne, ha azt írnám, hogy rosszul játszott. A kiállítását benézte a bíró, főleg úgy, hogy egyből pirosat adott. (Ezt kompenzálhatta a fegyelmi bizottság azzal, hogy csak egy mérkőzre tiltotta el.) A gólja kapcsán a helyzetfelismerése érdemel dicséretet, hogy gondolkodás nélkül elindult Granátot segítve. A kiállításánál pedig az volt a nagy, hogy nem szította fölöslegesen az indultatokat, beletörődött a megváltoztathatatlanba.
Mohamadou Abdouraman: Rengeteg feladata volt, mert a középpálya szokásos kontrollálása mellett a visszalépő Eyengára is figyelnie kellett. Korábban sorra nyerte a párharcokat, most emberére talált, nem mindent sikerült elfejelni. Azonban a gólja megadta az alaphangot, ha vezetett a DVTK ebben a bajnokságban, akkor mindig meg is szerezte a három pontot. És ne feledkezzünk meg a harmadik gólról, mert Abdou indítással kombinált szerelése teremtette a lehetőséget Granát és Dobos előtt.
Lippai Ákos: Adott szögletből egy gólpasszt, de ezen túl is jól játszott. Az "új" Lippaihoz méltóan védekezett és a "régihez" méltóan passzolt.
José Luque: Már hat gólpassznál tart, nagyon szépen tette a labdát Abdou fejére. Az ő védekezése is dicséretet érdemel, de emellett volt néhány parádés indítása is. Arról már nem tehet, hogy azokból nem született gól.

George Menougong: Nem is tudom, láttam-e már ilyen gyengén játszani. A többiek sem segítettek neki azzal, hogy sok labda érkezett magasan, amit rendre elfejelt az egy (két?) fejjel magasabb védője. Amikor lábhoz jött a labda, azzal sem tudott mit kezdeni, mert a hosszú lábú védő akkor is sokszor elpiszkálta előle. Ennek ellenére lőhetett volna egy gólt, de amikor az első félidő végén egyszer le tudott fordulni, akkor a kapusba lőtt az ötös sarkáról.
Granát Balázs: A harmadik gól előtt olyan erényeket csillogtatott, amit korábban nem láttam tőle. Egy félpályán keresztül vezette a labdát és a végén rendkívül önzetlenül adott középre. A mérkőzés további részében nagyot küzdött.

Nagy Tamás: Elég nehéz szakaszban állt be, ráadásul rögtön pályára lépése után gólt is kaptunk. Végül nagy hibát nem követett el, de sokat nem is tudott hozzátenni a meccshez.
Vicente Arze: Ahhoz képest, hogy mennyit játszott, nagyon sokat szabálytalankodtak ellene, kár, hogy nem mindegyiket fújta be a bíró.
Pál Szabolcs: Pályára lépett.

2011. április 18., hétfő

Nyíregyháza - DVTK videók (2010-2011, 22. forduló)

Szokásommal ellentétben ismét lesznek szurkolói videók, mert erre igazán büszkék lehetünk.





Egy kisfilm


A mérkőzés teljes felvétele

A mérkőzés összefoglalója

Vadászom tovább a jó videókat, folyamatosan frissítem a posztot.

Itt is van a gólösszefoglaló

2011. április 11., hétfő

2011. április 10., vasárnap

A DVSC-DEAC - DVTK előtt

Ugyanaz, mint a Bőcs elleni meccs, csak pepitában. Egy, a tabella végén tanyázó csapat, amelyik boldog lehet, ha nem kap nagy verést, úgyszintén közönség nélkül, azonban a Bőccsel ellentétben ők inkább tavasszal nyújtanak jobb teljesítményt. A jobb sem jó, továbbá annyi szerencsénk van ebben a tartalékcsapatokkal dúsított másodosztályban, hogy vasárnap játszik a Debrecen első csapata is, így nem lesz visszajátszó.

De hiszem, hogy nem lesz szükségünk ilyen típusú szerencsére, mert a 4-5 játékossal megerősített DVSC-DEAC-nál is nagyságrendekkel jobb csapat a DVTK. Olyan szerencse persze jöhet, hogy a kapufáról befelé pattan a labda.

Benczés Miki a múlt heti gyenge támadójátékot többek közt azzal magyarázta, hogy nem volt “visszalépő” csatár, csak bemozduló. Ezért külön fontos, hogy George ismét egészséges, kérdéses, hogy mennyi erőt vett ki belőle a láz. Mindenesetre pénteken, amíg az edzés végén a többiek már csak labdázgattak, ő még kemény sprinteket nyomott.

Luque kapcsán is ez merül fel. Jó lesz, hogy visszatér, de vajon meddig bírja? A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor a meccs elején sikerül gólt szerezni, akkor könnyű is lehet egy siker, viszont a Bőcs elleni találkozó is megerősített abban, hogy a meccs végén is tud nyerni a Diósgyőr. Ha utóbbira lesz szükség, akkor sok múlik a cseréken. Bacsa jól szállt be a Vecsés ellen, de most ő hiányzik, a többi szóba jöhető embernek pedig igen meg kell emberelnie magát.

És van még egy tényező. Eddig minden áron nyerni kellett, ha meg akartuk adni magunknak az esélyt a Nyíregyháza utolérésére. A mai lesz az első olyan találkozó, amibe rövidtávon - hangsúlyozom: rövidtávon! - belefér egy pontvesztés is. Ha ez a gondolat nem uralkodik el a játékosokban, akkor minden emberi számítás szerint el lehet hozni a három pontot.

A három pont a lényeg (Bőcs - DVTK 0-1)

Ha valaki csak annyit látott az interneten, hogy a DVTK kapott két büntetőt és kiállítottak egy bőcsi játékost is, akkor minden bizonnyal azt gondolja, bírói segítséggel könnyű nyerni. Pedig nem így történt.

(Mivel ezt a posztot a Békéscsaba - Nyíregyháza mérkőzés után írom, bocsássátok meg, ha kissé optimistább lett, mintha néhány nappal korábban pötyögtem volna be.)

Az ismert okok miatt Mezőkövesden játszották a mérkőzést, bár nem vagyok benne teljesen biztos benne, hogy a tökéletesen rendben lévő bőcsi pálya is alkalmas lett volna ~1000 DVTK-szurkoló fogadására. Őszintén szólva azt sem értem, hogy miért nem Diósgyőrben rendezték a mérkőzést. Persze a Nyíregyháza azonnal tiltakozott volna, de kölcsönösen biztosan belement volna a két klub, hogy a Bőcs - Nyíregyházát pedig Nyíregyházán játsszák.

Még nem jártam a mezőkövesdi pályán és őszintén bevallom, nekem csalódás volt. Tudom, egy ekkora városba a magyar foci jelenlegi elismertsége mellett nincs szükség nagyobb stadionra, de valahol mégis jobbra számítottam, mint egy domboldalra lefektetett néhány betontömb... (És ezen a ponton kérdőjelezhető meg a mezőkövesdiek NB I-es licenckérelme.) Mi lesz itt, ha néhány fordulóval a vége előtt valódi tétje lesz a Mezőkövesd - DVTK mérkőzésnek, amire még több diósgyőri utazik el és lesznek hazai nézők is?

Maga a mérkőzés sem tetszett. A meccs előtt éppen a saját játéknak örvendeztem, és éppen ezt tudta megakadályozni a Bőcs. Abban szerencséjük volt, hogy a játékmesterek közül senki nem tudta átvenni Lippai szerepét, aki külön őrzőt kapott (ezt a lelátóról én nem láttam, de hiszek Benczés Mikinek). Dobos és Arze is gyengébb volt a szükségesnél, és éppen Lippai szezon előtti szavai jutnak eszembe, amikor Luque érkezéséről faggattam: "azért lesz könnyebb vele, mert az ellenfélnek több játékosra kell figyelnie." Múlt szombaton elég volt egyre is. Az, hogy a "hazaiak" beálltak a saját kapu elé borítékolható volt, hogy rengeteget szabálytalankodtak, az csak a bírónak róható fel, aki nem lépett fel a játékstílus ellen, de hogy nem volt labdaszedő az több mint sportszerűtlen. De még ez is belefért volna, ha az MLSZ lépne valamit, hogy soha többet ne forduljon ilyen elő, de eddig semmi jelét nem láttam ennek.

Onnan kanyarodtam el, hogy nem sikerült a saját játékot játszani. Ennek következtében helyzet sem adódott annyi, mint a korábbi mérkőzéseken. Nagy okosságot mondok most, de egy betömörülő ellenfél ellen pontrúgásból, távoli lövésből lehet gólt szerezni. A távoli lövéseket azonnal ki is húzhatjuk a lehetőségek közül, mert láthattuk, mit is ér, Abdou labdáját még most is keresik, valószínűleg felpattant éppen a lövés előtt. A pontrúgások ketté, sőt háromfelé bonthatók. A szögletek után Mezőkövesden is megvoltak a lehetőségek, ezzel nem is volt semmi gond, nem vagyok telhetetlen, csak bezzegezésként hallottam a szöglet fél gól mondást. (Azért megnézném az Aranycsapat statisztikáját, mert a múlt sok mindent megszépít!) Viszont lőtávolon belüli szabadrúgás alig volt, amit nem értek. Van egy csapat, amelyik támad, van egy másik, amelyik rendre szabálytalankodik, ebből kellett volna rengeteg 16-os előteréből elvégezhető szabadrúgásnak születnie. De nem bánkódhatunk, mert volt helyette két 11-es.

Az elsőt ugyebár szöglet után sikerült kiharcolni, én éppen másra koncentráltam, de minden mellettem álló és maga Gal is azt mondta, egyértelmű büntető volt. Az más kérdés, hogy Lippai kihagyta. "Vezeklésül" viszont kiharcolt egyet, aminél a bíró már-már továbbot intett, szerencsére a partjelző emelte a zászlaját. Ez ~15 méterre történt tőlem, kétség sem férhet hozzá, hogy a védő elhúzta Lippai lábát. Ahogy a Vecsés elleni mérkőzés kapcsán írtam Granátról, az ő tudása a lövőerejében van, így bebikázta a tizit.

Ekkor végre kijött a Bőcs a saját térfeléről, ami meg is zavarta a DVTK-t. A kiállítás sem nekünk tett jót, mert hirtelen felállított 4-3-3-at vissza kellett rendezni 4-4-2-re, hiszen annyira feljöttek a bőcsi védők. Minden mindegy alapon magukra hagyták a támadóinkat, hogy a középpályán létszámfölényt alakítsanak ki. Akkor egyáltalán nem voltam nyugodt, de visszagondolva egyedül Urbin lefordulása jelentett valódi veszélyt.

Összegezve: támadni kell megállás nélkül, jó horgászhoz illően fárasztani az ellenfelet és akkor hibáznak. Vagy egy 11-es vagy egy öngól, de olyat tesznek, amit pihenten biztosan nem. Lényeg a 3 pont, mert jelenlegi helyzetünkben nem engedhetjük meg a csodaszép játékkal párosuló pontvesztést sem.

Játékosonkénti értékelés



Ivan Radoš: Ismét megvolt az egy szem bizonytalansága, ami megúszott ő és a csapat is, a jóvátételre pedig nem adódott lehetőség.

Vadász Viktor: Fordulóról fordulóra egyre jobb.
Igor Gal: Ő pedig fordulóról fordulóra egyre többször megy előre, most kiharcolt egy 11-est, remélem hamarosan be is talál.
Savo Raković: Eleinte nem értettem, miért ő az egyik kulcsfigura a szögleteknél, de már látom, annak ellenére könnyű megtalálni a fejét, hogy nem egy kétméteres figura. Ezúttal néhány centit tévedett.
Gohér Gergő: Most valahogy nem jöttek a beadásai, illetve jöttek, de pontatlanul.

Dobos Attila: Ha belövi nagy helyzetét, akkor biztosan egész más lett volna a mérkőzés. Sajnos a betömörülő védelem miatt nem tudott a csapat erőssége lenni.
Mohamadou Abdouraman: Nagyjából most is összeszedett minden labdát a középpályán, de a megjátszás már nem ment annyira. Lehetett volna egy kicsit támadóbb, mert ez így kevés volt tőle.
Lippai Ákos: Biztos mindenkinek a kihagyott 11-es jut először eszébe, de gondoljátok végig, kinek volt még rajta kívül lövése az egész meccsen? Nem mondom, hogy Giáknak bravúrt bravúrra kellett halmoznia, de más meg sem próbálta.
Vicente Arze: Még Dobosnál is gyengébb volt, egyáltalán nem értek egyet Benczés Mikivel, aki a középpálya legjobbjának nevezte.

Granát Balázs: Ilyen a jó csatár: 0 helyzet, 1 gól. (Vagy inkább az 5/2 jobb? Ezen még gondolkodni kell!) Öröm volt látni, milyen magabiztosan állt oda a labda mögé a büntetőnél.
Bacsa Patrik: Még nem neki való az ilyen betömörülő védelem, ahhoz erősödni, rutinosodni kell egy kicsit.

Bogáti Péter: Nem jutottunk vele sem sokkal előrébb, viszont érdekes volt, hogy a végén szinte középcsatárt játszott. Most sem sikerült értékesíteni ziccerét.
Szabó Péter: Egyszerűen nem értem. Már tavaly nyáron meg tudta csinálni edzőmeccsen, hogy meghúzza, majd lövéssel fejezi be az akciót, most pedig mintha nem merné. Így nem fog még több lehetőséget kapni.
Nagy Tamás: Ha Bogáti belövi passzát, akkor most mindenki Benczés Miklós ünnepli, hogy milyen szuperül cserélt.

2011. április 3., vasárnap

Írd le a DVTK-t!

Keressük azt a 100-200 szót, ami leginkább kifejezi a DVTK-t, mint életérzést. Írd le, hogy számodra mit jelent Diósgyőr-szurkolónak lenni! (A Google dokumentumból nem tudtam nagyobb mezőt előcsalogatni, de bármennyit beírhattok)

Néhány hét múlva összegzem a válaszokat és még egyéb meglepetés is érhet :-)

2011. április 2., szombat

A Bőcs - DVTK előtt

Országos kettes, kötelező győzelem stb., egy komplett közhelyszótárat össze lehetne állítani a mai meccs előtt.

Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: Benczés Miklós már többedszerre nyilatkozta azt, hogy "Játsszuk a saját játékunkat!". Figyelitek? Saját játékunkat! Mikor nyilatkozhatta volna utoljára ezt diósgyőri edző? Most nem csak arra várunk, hogy jobb játékosokból áll a DVTK mint a Bőcs, majd csak kihasználjuk valahogy az ellenfél hibáit és biztosan meglesz a győzelem, hanem azt is lehet sejteni, hogy hogyan fogjuk ezt elérni.

Ami nehézséget okoz, az a sok sérült. A Luque, George, Budovinszky, Halgas, Pál, Faggyas egy feljutásra pályázó csapat gerincét is kiadja, nálunk pedig nem játszhatnak. A kezdő nélkülük is megvan, de ha cserélni kell, akkor már gondok lehetnek, különösen a támadóposzton.

Az első gólig biztosan nehéz lesz, viszont ha az megszületik, akkor nagy valószínűséggel megvan a meccs is.

Jó csapatot vertünk (DVTK - Vecsés 1-0)

Néhány csöppet zsúfolt hétköznapon vagyok túl, ezért ismét a legutolsó (utáni?) pillanatban írok az aktuális meccsről. Amit élveztem! A foci nem csak arról szól, hogy ellenfélnek álcázott bábukat kerülgetjük, hanem a küzdelemről is. Az újpesti tartalék ellen néhányan szinte azt kérték számon a csapattól, hogy miért "csak" 3 gólt lőtt, ezzel szemben a Vecsés ellen az egy gól is szép volt (maximum a kihagyott helyzetek miatt bosszankodhattunk). A Vecsés jó csapat - NB II-es szinten - ezért élvezetes volt a találkozó.

Ezen túl is relatív a jó csapat minősítés, mert a meccset azért a DVTK uralta, a vendégek védekeztek. Azt viszont jól, időnként szerencsésen, és adódott néhány helyzet is előttük. És ha egy jól bekkelő csapat szerzi meg a vezetést... jobb nem is belegondolni! (Csak zárójelben, remélem nem cáfolnak rám a Vecsés - Nyíregyháza mérkőzésen sem.)

Volt már rá példa - most nincs időm előkeresni, melyik őszi meccsen -, hogy Benczés Miki olyan szerencsés kézzel cserélt, hogy többen is gólt szereztek a cserék közül, de most a Granát-Bacsa csere több volt, mint szerencse. Azt a játékost, aki zsinórban három bajnokin - és előtte másik három edzőmeccsen - gólt szerez ritkán szokták lehívni, főleg úgy, hogy ezen a találkozón is megvoltak a helyzetei és helyette egy U19-es játékos állt be. Bátor húzás volt és bejött!

Még egy dolog ugrik be erről a mérkőzésről, bár azt nem állítom, hogy évek múltán majd úgy emlegetjük ezt a találkozót, hogy emlékszel, az a DVTK - Vecsés, amikor... Ezen az estén tudatosult bennem, a közönség HISZ a csapatban! Láttam én már olyat, amikor egy nem kötelező győzelemmel kecsegtető mérkőzés 10. percében már lázongtak, mert csak 0-0 volt az eredmény, de most egészen a végéig kitartottak. Pedig volt kihagyott helyzet bőven, mégis hitték, hittük, hogy miénk lesz a győzelem. Ez nagy szó és nagy könnyebbség is, mert biztos lesz olyan, amikor nem szép játékkal, hanem jobb erőnléttel, nagyobb akarattal lehet majd begyűjteni a három pontot.

Miután megírtam az egészet, jutott még eszembe egy dolog, amit két egymástól független helyről is hallottam, tehát a BBC elvei szerint is hiteles információ: amikor a vecsési játékosok jöttek le a pályáról, az egyikük felszólt a lelátóra, hogy Hajrá, Nyíregyháza! Bízom benne, csak egy agynéma focista volt, nem pedig a feljutásért vívott harcba akarnak beleszólni.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Rögtön az elején védett egy óriásit, később már csak arra kellett vigyáznia, nehogy a kapu felületét találja egy kontra végén a lövés.

Vadász Viktor: Nem az a látványosan játszó játékos, egyelőre a védekezést oldja meg tökéletesen. Amit eddig láttam tőle, az biztató. Ja, és a nagy bedobásaira is lehetne támadást építeni!
Igor Gal: Ezúttal nem is a védőmunkája, hanem a támadójátéka ugrik be. Most is volt megindulása, ha egyszer bejön, abból emlékezetes alakítás kerekedhet. Most kijött rá a szöglet utáni variácó, a kanyarból úgy látszott, kár, hogy nem kapura fejelte, hanem vissza.
Savo Raković: Egyre inkább hiszek benne, bár még kell egy kis plusz, ha meg akarja tartani helyét Budovinszky visszatérése után is.
Gohér Gergő: A két szélsőhátvéd közül ő többet megy előre és ne feledjük, adott egy gólpasszt, még ha azt nem is biztos, hogy passznak szánta.

Dobos Attila: Ő tette a legtöbbet a DVTK gólja előtt. Három védő közt szinte reménytelen helyzetben adta középre a labdát, nagyszerű megoldás volt. Ezen túl volt veszélyes lövése és ahhoz képest, hogy nem ő a legfiatalabb rengeteget vállal.
Mohamadou Abdouraman: Hatalmas teret játszik be, mögé, mellé nem kell biztosítóember, mert megszerzi a labdát. Érdekes volt látni, hogy milyen messziről ér oda a középpályára érkező labdákra.
Lippai Ákos: Számomra ő a tavasz meglepetésembere. Gyakorlatilag teljes mértékben alárendelte magát a csapatnak és ugyan most is lőtt egy kapufát és volt néhány passza is, de összességében a visszatámadásai, az ellenfél csapdázása volt a csapat hasznára.
Vicente Arze: Azt még nem tudom, milyen játékos, de hogy showmannek elsőrangú, az biztos. Azt lehet látni, labdával bármit megcsinál, de ilyen játékosokat már láttunk, azonban a vége felé bemutatott “menjetek előre, kedves REAC Vecsés-játékosok, majd én felívelem helyettetek a labdát” poén sokáig emlékezetes lesz. Ezúttal nem volt öncélú, egy cselgéptől szokatlan önzetlenséggel tette például George, majd Bogáti elé a labdát.

George Menougong: Volt egy kiugrása, amikor csizmaszárral találta el a labdát ziccerben, illetve egy Arze-visszagurítás utáni lövése, amit mellel védett egy hátvéd. Mint utólag kiderült, lázcsillapítóval játszott, és ezt lehetett is érezni.
Granát Balázs: Helyzetkihasználás. Tökéletes szituációban kapta kétszer is a labdát és értem én, miért akart nagy gólt lőni: ő nem technikás játékos, aki elfekteti a fél védelmet, majd a gólvonalról befejeli a labdát, hanem ehelyett olyan erővel lövi meg, hogy hiába ér bele a kapus, a labda viszi a kezét is. Azonban ehhez - is - az kell, hogy eltalálja a kapu felületét.

Bacsa Patrik: Amikor beállt és rögtön helyzetbe került, akkor megijedtem, mert nem rosszul oldotta meg a lehetőséget, hanem nem oldotta meg. De gyorsan felvette a meccs ritmusát és megszerezte élete első gólját a felnőttcsapatban és mindjárt győztes gólt. Nagyon szépen csinálta, miként nem sokkal később is, azonban hajszállal lassabb volt, ezért a kivetődő kapus lábbal menteni tudott. De volt még egy nagy momentuma, amikor megzavarta a kapust, aki Arzének passzolt... (folytatás egyel lejjebb)
Bogáti Péter: Ahhoz képest, hogy milyen keveset játszott majdnem lőtt egy gólt. Ott hagytuk abba, hogy Bacsa zavarta a kapust, aki Arzéhoz passzol, ő pedig Bogáti elé tette. A fiatal játékos is erőből akarta megoldani, ezúttal kapura is ment a labda, de a kapus védeni tudott.

2011. április 1., péntek

DVTK - Vecsés videó (2010-2011, 19. forduló)

Összefoglaló a mérkőzésről valamint intrjúk: Détári Lajos, Vicente Arze, Bacsa Patrik és Benczés Miklós