2011. február 27., vasárnap

Meccstöredék (DVTK - Kazincbarcika 8-1)

Megint egy hétközi edzőmeccs, ami még a legoptimálisabb esetben is belecsúszik a munkaidőbe. Péntekenként csak 2-ig keresem a pénzt, így a Kazincbarcika ellen odaértem a második félidőre (mínusz az utazás negyedórája, mínusz az a néhány perc, amivel ilyenkor télen a hideg miatt rövidebb a szünet). Így láttam is egy jó negyedórát a meccsből.

Granát mesternégyeséről lemaradtam (Fotó: DVTK.eu)

A szünetben hallottam, 2-1 az állás, mire kiértem, már 6-1 volt. És az idő rövidsége ellenére láttam két gólt, amiből a Lippaié egészen parádés volt, ahogy átemelte a kapuson.

Mivel nem láttam a teljes meccset, hülyeség lenne sokat írni, ehhez jön még az, hogy a Kazincbarcika a meccs végére teljesen padlóra került, 1-2 kivételtől eltekintve át sem lépte a félpályát.

Három ok miatt írom mégis ezt a posztot:
  1. Legyen nyoma ennek az edzőmeccsnek is
  2. Amit ezúttal is láttam a középpályásoktól az óriási elvárásokat fogalmaztat meg bennem, olyan szemre is tetszetős módon tették a labdát. Végre nem csak Lippai és Dobos érti meg kicsiben egymást, hanem Luque is bátran bevonható a játékba (a korábbi tapasztalatok miatt ideveszem még Arzét is, és George is sokkal kombinatívabb, mint azt korábban gondoltam)
  3. A kezdőcsapat kapcsán írt posztomban üresen hagytam a "második" csapat balhátvédjének nevét, egyúttal megjegyeztem, Gohérnak nincs alternatívája. Benczés Miki is valami hasonló gondolatra juthatott, mert a végén kipróbálta az eredendően középpályás Bogátit ezen a poszton. Az eredményről nem tudok beszámolni, mert védekeznie nem sokat kellett, viszont a felfutásaival meg tudta zavarni az ellenfelet, adott is egy gólpasszt. Viszont szöget ütött a fejembe, ha Gohér olyan rendszerességgel megy előre, mint ősszel, akkor Luque vajon visszazár-e majd mögé? A Kazincbarcika ellen nem nagyon kellett, de a meccs utáni interjúban azt nyilatkozta, tud ő védekezni is és játszott már balhátvédet is.

2011. február 24., csütörtök

Nem lopott poszt (SV Oberwart - DVTK 1-6)

Többször loptam vettem már kölcsön fórumokból, ha egy olyan írást olvastam, amit vagy magam nem tudtam volna megírni, mert nem láttam a meccset, vagy olyan jó volt, hogy azt kár még egyszer megírni. (Kardosig azóta rendszeresen jelentkezik meccsbeszámolóival a blogon.) Ezen kívül mindkettő, illetve most már mindhárom olyan írás, ami fölött kár lett volna elsiklani a sok szeméttel teleszórt fórumon.

A DVTK.eu fórumán láttam egy írást a tegnapi SV Oberwart - DVTK edzőmeccsről, és megkerestem fly-t, átvehetem-e. Igent mondott, azzal a megjegyzéssel, hogy "az írás ugyan elnagyolt, másodfokú fagyási sérülések közepette kicsit összecsaptam, hogy minél előbb mehessek a forró fürdőbe." Mindazonáltal köszönjük!



Akkor egy kis helyszíni jelentés:

Bük, mínusz 5 fok, de ragyogó talajú pálya, egy olyan csapat ellen, amely technikailag a magyar másod- és harmadosztály közé tehető, kifogástalan erőnléttel, védekező középpályán azzal a Horváth Róberttel, aki a ZTE, Haladás, Sopron színeiben legalább 50 NB I-es meccset játszott.

Luque a 4. percben a 16-os jobb sarkáról ballal a bal felsőbe csavart, George egy szép, félpályáról indított szólóval növelte az előnyt, majd ugyanő az ellenfél egyik védőjének eladott labdáját vágta be laposan 14 méterről. A 30. percben Luque a félpályáról úgy indította Granátot, hogy még a center sem tudta kihagyni.

Az 55. perc környékén Granát lőtt úgy gólt, hogy ziccerben a kapufát találta telibe, de a visszapattanó bepattant a kapusról. Luque ezután leballagott a pályáról, és míg Faggyas beállt a helyére eltelt vagy öt perc - ez alatt szépített Kozmor Ákos egy kontrából, ő a Haladásban focizott az NB II-ben. Arze lőtte az utolsót, az osztrák kapus a 16-osnál hosszan dobta ki a védőnek, Arze leleste és átemelte a kapust.


Összességében edzőmeccsnek jó volt, de van hova fejlődni. Szerintem legalább kéthetes lemaradásban vagyunk csapatépítést tekintve, és nagyon hiányzik egy jó center, aki meg tudja tartani a labdát (Granát nem tudta), s Gal mellé egy másik minőségi középső védő. Rakovic ma nem hibázott, de szerintem ő is, és Nagy Tamás is kevés erre a posztra, a kimondott célok ismeretében. Luque kiváló focista, de még nem volt annyit a játékban, mint amennyit szeretett volna lenni, és erőnléti lemaradása is van. Gólja pazar volt.

George focija volt a legjobb, legmotiváltabb, de tetszett Gal is. Radosnak nem volt dolga, Vadász előre még egy kicsit bizonytalan, Rakovic ma megfelelt, Goher, ha jobb döntéseket hoz, több gólpasszt is adhatott volna. Dobos jól játszott, Arze nagyon igyekezett - szünetig belül, utána Dobos helyén -, Abdouraman tőle szokatlanul rengeteg labdát elszórt, Luque-ról már írtam, Granát - két gólja ellenére - nekem nagyon kevés.

Pál semmit nem mutatott, Nagy Tamás is csak csúszkált, Faggyas rontott egy irdatlan ziccert, aztán lövés közben megsérült, Lippain látszik, hogy sokat kihagyott, még nem a igazi, Tajtinak egyszer kellett védenie.

A többiek át sem öltöztek.

Jó éjszakát, vagy reggel mindenkinek, hajrá Diósgyőr!

2011. február 23., szerda

23-ból 11

Véget ért az átigazolási szezon, a DVTK 23 játékossal zárt (+ az egyszer már bevetett ifik). Ilyenkor szinte kötelező eljátszani a gondolattal, hogy is áll majd fel az ideális 11.

Halgas és Budovinszky sérült, áprilisban talán már játszhatnak, de ezt most figyelmen kívül hagyom.

A legvalószínűbb kezdőcsapat a következő, esetleg annyi módosítás történhet, hogy a támadó középpályás Vicente Arze lesz, míg Lippai Ákos visszatérhet a csatársorba, ahol korábban többet játszott.



Az első csapatból kiszorulókból a játék kedvéért összeraktam egy második csapatot is, ebből nagyjából az is látszik, ki kit tud helyettesíteni. Persze van, akire több poszton is számíthat Benczés Miki, így feltehetően Raković játszik Budovinszky helyén a védelem közepén annak felgyógyulásáig, Nagy Tamástól pedig láthattuk edzőmeccsen, hogy a védekező középpályást posztja sem idegen számára.



És a fenti összeállításból az is kiderül, Gohér Gergő az egyedüli, akinek nem járnak a sarkán, szerencsére nem sérülékeny és a lapokat sem ipari méretben gyűjti.

A teljesség kedvéért: két játékos maradt ki (Bogáti, Faggyas), akik véleményem szerint a keretbe kerülésért küzdenek majd, ha mindenki meggyógyult és eltiltott sem lesz.

2011. február 22., kedd

Váratlanul jó (DVTK - MFK Košice 3-2)

Van egy kis restanciám, már 3 edzőmeccsről kellene írnom. A Kazincbarcika elleni biztosan kimarad, mert azt nem láttam, pénzt is kell valamikor keresni.

Elsőnek jöjjön a kassaiak elleni meccs, majd valamikor később a most szombati Tiszalúc elleni meccs.

Pál Szabolcs küzd a labdáért (Fotó: DVTK.eu)

Szeretem a szlovák csapatok elleni meccseket, hiába szomszédos ország, mégis egészen más focit játszanak. Náluk valahogy nincsenek 160 cm “magas” játékosok és 20-25 méterről is bátran lőnek, nem csak a gólvonalról.

Nem is olyan régen 5-0-ra nyert Miskolcon edzőmeccsen a kassai csapat, úgyhogy volt várakozás. Ezt tetézte, hogy előző nap egy valódi nagyágyú, José Luque érkezett próbajátékra. 55 meccs a Primera Divisionban, gólkirályi cím a Segundában, úgyhogy a ezúttal a próbajáték elsősorban nem arra vonatkozott, hogy le tud-e egyáltalán venni egy labdát, hanem arra, hogy megvan-e még mind a két lába és nincs-e olyan hasa, mint Bácsi Sanyinak. (Mellesleg Puskás Öcsinek volt, amikor leigazolta a Real Madrid.)

Nem tudom melyik tényező miatt, de elég sokan voltak kíváncsiak a meccsre (valamint jó idő is kerekedett). És aki kijött, az biztosan nem bánta meg (csillag kisbetű: néhány megkeseredett emberben esetleg a második félidő miatt felmerült ez), hiszen az első félidőben olyat láttunk, amit régen! Amikor az első félidő után beszéltem telefonon 2-3 emberrel és az eredménnyel kezdtem: 3-0, akkor mindenki visszakérdezett, hogy kinek. El sem akarták hinni, pedig a játék szépségét még akkor nem is ecseteltem.


Nagy Tamás gólja 3:25-nél, Luque szabadrúgása 7:30-nál

Az első két gól ugyan pontrúgás után született (edzésen és meccsen 7 szabadrúgást láttam Luquétől a 16-os előteréből, ebből 6-ot berúgott), de szemre is tetszetős volt a játék. Ment a labda, jók voltak a passzok, indítások, tényleg megfordult a fejemben, nem-e túl korai még ez a forma. Hosszú idő óta ez volt az első olyan meccs, amikor a támadók sokkal jobb teljesítményt nyújtottak, mint a védők. Lehet kritizálni a kassaiakat, hogy gyengék voltak (tavasszal a bentmaradás lesz a céljuk a szlovák első osztályban), de nem álltak be védekezni, ezért nem ad teljesen hű előrejelzést a tavaszra ez az edzőmeccs. Nagyszerűen lépett ki néhányszor George a védők közt, de a REAC biztosan 10 emberrel védekezik majd. Ezért is fontos Luque leigazolása, mert egy szabadrúgásgól mindig meglendítheti a döcögős szekeret. Ebből a szempontból tetszett Pál Szabolcs játéka is, aki szépen meghúzta néhányszor a szélén és az is látszott, Arze személyében Lippai Ákos igen kemény vetélytársat kapott.

Giák
Vadász, Gal, Rakovic, Gohér
Dobos, Nagy T., Arze, Luque
Menougong, Pál Sz.

A második félidőben sorra álltak be a cserék és ez nem tett jót a játéknak, ráadásul két pontrúgásból a kassaiak is szereztek két gólt. Amondó vagyok, ha kétszer ilyen gyenge lett volna a második játékrész, akkor is megérte volna kimenni az első félidő miatt. Ez tipikusan olyan élmény volt, ami miatt az ember elkez bizseregni valami és mégegyszer ránéz a naptárra, mennyi van még hátra a bajnoki rajtig.

Játékosonkénti értékelés helyett csak egy emberről írok: George Menougong. Nem én mondtam, de nagyon találó, George úgy hajtott, mintha ő is próbajátékon lenne és éppen most próbálná meggyőzni az illetékeseket a leigazolásának szükségességéről. Ha lesz tere, akkor biztosan ficánkolni fog az őszinél minden bizonnyal gyakrabban és pontosabb érkező indítások közt.

2011. február 20., vasárnap

Épül a 4-es metró

Mi kell a metróhoz? Egy hosszú alagút, vasúti sín, vonat és graffiti!

A leendő budapesti 4-es metrónak helyet adó alagutat már kifúrták, jelen pillanatban az állomásokat építik. Egyszer majd lesz sín - talán már van is - azonban ami a járműveket illeti, bevallom, már elvesztettem a fonalat. Volt egyszer egy Alström Alstom, de az bukta a budapesti megrendelést. Mindegy, csak nem hajtányokkal fognak közlekedni, jelen írás szempontjából teljesen lényegtelen és félek tőle, van még néhány év a probléma megoldására.

De van örömteli hír, megjelent az első életjel az épülő Tétényi úti állomáson, ehhez nem is kell további kommentárt fűzni. Köszi a képet, Brigi!

2011. február 11., péntek

Lépj be a DVTK-ba!

Néha magam is meglepődök, mi minden van a birtokomban. Legutoljára például ezt találtam (egy DFC-s levélpapír társaságában).

Annyira meglepetés, hogy fogalmam sincs, miként és főként mikor került a birtokomba. A datálásban segítenek az árak: a havi 25 forint '80-as évekre utal első ránézésre, de az évi 1200 forint miatt hajlok arra, inkább a '90-es évek eleje, a sok szakosztállyal, kiemelt egyesületként működő DVTK utolsó éveinek egyike a helyes dátum.

Nem sírom vissza az egyesületi formát, bár annak is sok előnye van, ez pusztán egy kordokumentum.

Nagyobb méretért katt a képre!

2011. február 10., csütörtök

Fociznak a bácsik! (DVTK - DVSC-DEAC 1-0, edzőmeccs)

Szombaton ismét edzőmeccset játszott a DVTK, az ellenfél szinte már szokásos módon a DVSC-DEAC volt. De tulajdonképpen mindegy is, ki az ellenfél, hiszen a DVTK sem “a” DVTK volt, hanem egy 4 diósgyőrivel megerősített alkalmi csapat.

Vicente Arze harcban (Fotó: BOON)

Ott kezdem, ahol számomra a meccs kezdődött: összefutottam Gabesszal, aki 20 hónapos fiát élete első meccsére vitte ki. Rendkívül bölcs ember a barátom, mert előrelátó módon nem egy bajnokit választott, hanem egy felkészülésit, amit a ~30 perc után nyugodtan otthagyhatott, mert addigra a fiúcska úgy döntött, a Szinva patak mégiscsak érdekesebb mint az előtte szaladgáló emberek. De előtte még hallhattuk néhányszor a Fociznak a bácsik! felkiáltást és egyszer - némi apai segítséggel - elhangzott a Hajrá Diósgyőr! is. Mindezt azért tartottam fontosnak leírni, mert a kisfiú biztosan nem fog emlékezni, melyik volt élete első meccse, hátha így az apukája tud majd segíteni neki néhány év múlva.

A folytatásban a meccsről. A dvtk.eu-n 4-4-2-ben adtuk meg a Diósgyőr felállását, de később Benczés Miki elmondta, a három próbacsatár miatt 3-4-3 volt az. Nekem nem tűnt fel, bár kétségtelen, kicsit furcsa volt minden, de akkor letudtam azzal, a szélső középpályások igen sokat mennek előre..

Giák
Nagy T., Gal, Gohér
Vadász, Arze, Adaba, Pimentel
Pál Sz., Eyenga, Faggyas

Ugyebár a próbajátékosok miatt miatt volt ez a mérkőzés, így tulajdonképpen másról nem is nagyon érdemes írni. Az alapcsapatból az egyébként egészséges Dobos és Lippai is pihenőt kapott, míg Illés, Szabó P. és Kovás Á. a meccs alatt a kis füves pályán kocogott.

Tehát a próbázók.
Vadász Viktor: nem lesz rossz, kérdés, mennyire tud alkalmazkodni ahhoz a kettős elváráshoz, hogy a gyengébb csapatok ellen keményen támadni kell, az erősebbek ellen pedig védekezni (is).
Nagy Tamás: nagy feladat elé nem állították a debreceniek, kíváncsi leszek a folytatásra.
Fish Abada: Abdou jobb játékos a posztján, de engem meglepett, hogy egyből elküldték a meccs után. Ha rajtam múlik, kap még egy lehetőséget.
Paolo Pimentel: nagyon gyenge volt, ha nem a tesztelés a meccs célja, akkor biztosan nem játssza végig a 90 percet.
Vicente Arze játékán látni lehetett, hogy technikás, de nem zsonglőrökre van szükség, hanem focistákra. Az első félidő nem győzött meg teljesen, de utána...

Jakab
Nagy T., Gal, Abdouraman
Vadász, Arze, Abada, Menougong
Pimentel, Eyenga, Pál Sz.

A szünetben, illetve néhány perccel később történt néhány csere. Abdouról kiderült, balhátvédként is jó, bár életveszélyes, mert egyfolytában az ellenfél 16-osánál járt. Anicet Eyengának nem volt szerencséje, második edzőmeccsén is sérülés miatt kellett lecserélni, de láttam edzésen is sérülten leballagni. Sajnos most nem az az időszak van, amikor hosszú távra lehet tervezni, kivárni, míg teljesen meggyógyul, így nem meglepő, hogy már nincs Diósgyőrben. Mindemellett Eyenga minimum kétszer olyan jó volt, mint az egy héttel korábban látott másik - erőtlen - erőcsatár.

Jakab
Vadász, Nagy T., Raković, Abdouraman
Menougong, Arze, Abada, Gohér
Pimentel, Pál Sz.

Eyenga lecserélése után Gohér visszajött a pályára és egyúttal át is szervezte a csapatot Benczés Miki, ami egyből javulást hozott. Ekkor már a partvonal mellől néztem a meccset, így testközelből láttam, hogy Abdou kapva kapott az alkalmon, hogy előrébb mehessen, de Gohér vigyorogva közölte, hogy ezúttal ő játszik a középpályán, Abdou maradjon csak balhátvéd. Két okból lett sokkal jobb a Diósgyőr játéka: George és Arze rendkívüli módon megértette egymást, nagyon szépen és gyorsan hozták ki a labdát. Engem ez a néhány perc győzött meg arról, hogy Arzének lehet helye a csapatban, mert tudja is adni a labdát, nem csak tudná. A másik oldalon pedig Pál Szabolcs száguldozott, néhányszor nagyon szépen húzta meg a szélt, majd kell még valaki, aki középen érkezik.

Ezzel most már legalább darabra van néhány olyan játékos, akit el tudnék képzelni a tavaszi DVTK-ban, persze további játékosokra is szükség van. És ha Messi az átigazolási szezon vége előtt öt perccel bejelentkezik Diósgyőrben, hogy Andrés és Xavi nevű kebelbarátaival szeretne itt focizni, akkor sem esnék kétségbe (fájjon a feje a menedzsmentnek, hogy honnan szedi össze a pénzt)!

2011. február 7., hétfő

Kórház a pálya szélén (MTK - DVTK 2-0, edzőmérkőzés)

Budapesti emberünk, kardosig ismét jelentkezett, ezúttal a csütörtöki MTK - DVTK edzőmeccsről írt.


Amikor kiértem a Promontor utcai műfüves pályához, az első ember akit megpillantottam egykori edzőnk, Temesvári Miklós volt. A pálya mellett lapozgatta a centenáriumi könyvet Dudás Hunor és Szentes Lázár társaságában.

A Budovinszky, Sztavinovszki, Halgas, Dudás (félig takarva),
Granát, Jáccó, Gal, Illés, Vitelki, Veréb tizesből csak Illés lépett pályára

Az MTK elleni edzőmeccsre rossz előjelekkel készült a DVTK. Rengeteg sérült nehezítette Benczés Miklós dolgát. A tartósan sérült Budovinszky és Halgas valamint a pár hétre kieső Rados és Granát mellé csatlakozott Gal és Abdouraman is. Ráadásul még a próbajátékra érkező Eyenga is sérült volt. A maródiak becsületére szóljon, azért a meccsre kijöttek és a kispad mellől figyelték az eseményeket.

Mivel Horváth Gabi próbajátékon szerepel külföldön, Bihari pedig Barcikán próbázik, ahhoz, hogy egyáltalán ki tudjunk állni szükség volt egy védőre. Nagy Tamás személyében Kazincbarcikáról érkezett a segítség. A 23 éves védő fiatal kora ellenére stabil NB II-es játékosnak számít, már 74 másodosztályú meccse van (és azon 12 gólja).

Sok variációs lehetősége nem volt az edzőnknek:

Giák
Vadász, Rakovic, Nagy T., Gohér
Dobos, Lippai, Illés, Faggyas
Bacsa, Menougong


Az első félidőben kiegyenlített játék folyt, kevés helyzettel. Az MTK-s Frank a mérkőzés felénél a jobb oldalról átment a balra és ez annyira megzavart minket, hogy egy baloldali akciót góllal fejezett be. Giu talán bravúrral védhette volna. Nekem kicsit egysíkúnak tűnt a játékunk, minden labdával George-ot keresték a társak. Segíteni viszont kevesen segítettek neki. Nem zárkóztunk fel a támadásokhoz. Úgy éreztem, hogy egyedül vív kilátástalan csatát a védőkkel.

A második félidő elején talán egy kicsit többet volt nálunk a labda. Lecsorgó labdákból még próbálkozásaink is voltak. Dobos egy összecsapás után húzta a lábát, ezért elővigyázatosságból lejött. Helyette a Törökországból visszatérő Szabó Peti ment be a jobboldalra. Valamint Illés helyett Kovács Ádi állt be, ugyanúgy védekező középpályásnak.
A 80. percben még Faggyas is lejött egy kisebb sérülés miatt.Helyette Kovács Zsolt ment be a jobb oldali középpályás helyére. (Fagyi posztját Szabó P. vette át)

A mérkőzés vége felé már átvette az irányítást az MTK, de ez hatalmas gólhelyzetekben nem mutatkozott meg. Azért egy szögletből csak betaláltak a csereként beállt Tischler révén.
Ez a gól talán elkerülhető lett volna, ha Giák kimozdul, vagy a védők határozottabbak, vagy összeszokottabbak. Valószínűleg Budo és Rados ezt megoldotta volna.

A mérkőzés - csak, hogy teljes legyen az örömünk - George sérülésével zárult. Ez a rengeteg sérülés talán még a csehszlovák sorozatsztárnak Blazej doktornak is sok lenne, gyakorlatilag már alig maradt egészséges emberünk. A vétkes MTK játékost a bíró - a meccsen irányadó speciális szabályok szerint - végleg, cserével kiállította.

Összességében a fővárosiak, a kapu előtti határozottságuknak köszönhetően megérdemelték a győzelmet. De mezőnyben egyáltalán nem volt osztálykülönbség a két csapat között. Ha még hozzáveszem, hogy mi erősen tartalékos összeállításban játszottunk, akkor egyáltalán nem kell szégyenkeznünk. Viszont a támadások felépítésében mindkét csapatnak van még bőven gyakorolni valója.

Játékosonkénti értékelés


Giák Tamás: Nem sok dolga volt. Ha határozottabb talán egy gólt elkerülhettünk volna.

Vadász Viktor: Jó felépítésű védő. Magabiztosan helytállt hátul és néha előre is merészkedett. Szerintem mindenképpen helye van a csapatban, örülök, hogy (ha) érkezik..
Savo Raković: Jobban tetszett középen mint szélen. Nagy hibája nem volt. Csak a magassága miatt nem favorizálnám. Szerintem kiegészítő ember lesz. Középre alacsony, szélen meg Vadász jobb.
Nagy Tamás: Stabilan játszott, nem láttam rajta a megilletődöttség jeleit. Sokat nem vállalt, de azt biztosan megcsinálta. Elsőre talán elég is.
Gohér Gergő: Ő sem lógott ki a védelemből. Sem lefelé, sem fölfelé.

Dobos Attila: Brusztolt, harcolt. Viszont elmaradtak a technikás megoldásai. A kapura sem volt veszélyes. Apróbb sérülése miatt vette le Miki a pályáról.
Illés Richárd: Bár az erejét most is csak a védekezésre koncentrálta azt jól megoldotta. Sokat dolgozott. Nyilván Abdou más dimenzió, de ha önmagához nézzük, akkor én most elégedett voltam vele.
Lippai Ákos: A karmester sok labdát elszórt, a kapura veszélytelen volt. Támadó középpályásként túl messze volt a kaputól.
A pálya szélén, a játékosokkal egymagasságban teljesen másképpen fest a játék, mint a lelátó tetejéről, esetleg a tévén keresztül figyelve. Lentről inkább azt látni, hogy összevissza szaladgálnak az emberek. Nem könnyű így meglátni az üres területeket, a szabad széleket, játékosokat. Kivéve Ákosnak. Ő laza természetességgel kanyarítja oda a labdát, ahova kell. Most is volt pár olyan keresztlabdája, remek meglátása, ami élményszámba ment.
Faggyas Milán: Nekem nem bizonyította, hogy helyet kellene neki szorítani a kezdőben. Valahogy ez a fel-le szaladgálás a vonal mentén nem az ő műfaja. Gyakran fel sem ért a támadásokkal. Beadására egyre sem emlékszem. A lába meghúzódott ezért le kellett jönnie.

Bacsa Patrik: Sokat cselezett céltalanul, feleslegesen. Volt egy jó lövése, amit az olasz kapus védett. Miki megdorgálta, mert nem maradt a kapu előterében. Folyamatosan kimozgott, kérte a labdát, ami dicséretes is lenne, csakhogy így senkit nem lehet megjátszani centerben, nem ér oda a kipattanókra stb.
George Menougong: Térült-fordult, pörgött, de igazán nem volt veszélyes. De az biztos, hogy a legagilisebb játékosunk volt. A végén csúnyán megrúgták, sántikálva ment be az öltözőbe.

2011. február 6., vasárnap

Szülinapi köszöntő helyett

Ide most egy fennkölt köszöntő köszöntő illene, abban a stílusban, amit Fekete Zsuzsától és JLI Tónitól szoktam olvasni. Olyan nem lesz.

Helyette inkább arról írok, hogy milyen volt számomra a centenáriumi év. Mindenekelőtt felemelő. Jó érzés egy ilyen tradicionális klub szurkolójának lenni. És ez független az elért eredményektől, az aktuális teljesítménytől is, ez "kijár" mindenkinek, aki megéri. Pedig a DVTK nem egyszerűen jutott el különösen az utóbbi 10 évben idáig, pesszimistábbak évente legalább egyszer megkérdőjelezhették, hogy lesz-e egyáltalán 100 éves a DVTK.

Emiatt rándítom meg a vállam, hogy valaki szégyenteljes évről beszél, a kiesést emlegeti a centenáriumi év kapcsán. Nem örülök neki, hogy éppen velünk történt meg, de ez benne van a sportban. Lehetett volna sokkal rosszabb is!

Ami viszont örömteli, az a szimpla múltba forduláson túl a múlt felkutatása. Elkészült egy csillagos ötös film, egy legalább olyan jó könyv és rengeteg emlék előbukkant a múltból. Bízom benne, a 101. évben sem áll meg a lendület, a tovább bővül a webmúzeum, elkészül a képeskönyv után a történelemkönyv és lesz folytatása a centenáriumi filmnek. Ha mondjuk 63 éves lenne a klub, akkor ezek biztosan elmaradtak volna.

Bizakodással tölt az is el, hogy milyen nagy várakozás volt egy évvel ezelőtt. Akkor azt írtam, megőrültek az emberek. Pedig a foci már régen nem olyan, mint egykor, az élet pedig pláne különbözik az 1-2 évtizeddel ezelőttitől, a távolabbi múltról nem is beszélve. De ha látnak az emberek egy kis halvány reményt, akkor még mindig tudnak lelkesedni. És nem csak a tizenévesek, hanem a meglett emberek is, akik már inkább racionálisan látják a világot.

Szóval, le lehet zárni az első száz évet és azokra az alapokra építve el lehet kezdeni a következő minimum százat.

Boldog 101. szülinapot, DVTK!

2011. február 4., péntek

Fekete-fehér, azaz sárga-piros párhuzamok

Írtam már róla korábban, és nem személyes önvallomás, vagy (pláne mostanában) "dicsekvés" céljából, hogy a kedvenc csapatom a nagyvilág futballjában a Borussia Dortmund. Hanem amiatt citáltam, mert modellértékűnek tartom, amit a többé-kevésbé hasonló helyzetű, hasonló adottságú, hasonló környezetű németországi klub mutat, képvisel, teljesít.

A közel másfél évvel ezelőtti poszthoz az adta az apropót, hogy feltűnő hasonlóságot véltem felfedezni a két egyesület akkori vezetőedzői között: Aczél Zoltán - remélem, még emlékszik rá az olvasó - arcra, megjelenésre, habitusra nézve is emlékeztetett Jürgen Kloppra. (Lásd borosta például.) Ráadásul előbbinek is hasonló volt, azaz lett volna a feladata Miskolcon, mint sikeresebb kinti kollégájának: egy, a korábbi időszakban valamikori (hetvenes, illetve kilencvenes évek) dicsőségétől távol került, olykor kiesés fenyegette, anyagilag nemrégiben a csőd közelségéig megrendült klubot visszavezetni a csúcsok felé. Méghozzá versenyképes pénzforrások híján a gyakran emlegetett, ám a valóságban ritkán bevált recept mentén: saját nevelésű, fiatal tehetségek szerepeltetésével, olcsó, itt jó játékossá nevelendő futballisták megszerzésével, következetes, szigorú szakmai munkával, nyugodt klubháttérrel. És a hazája átlagát jóval felülmúló, hagyományos szurkolói támogatással.
Mindezt egy a saját országában nagyvárosnak, de a legnagyobb/legerősebb city mögött másodhegedűsi posztot betöltő településen, amelyhez közel régi riválisok otthonai terülnek el. Továbbá amely város monokulturális, iparvárosi hagyományaival küzd, s büszke is rájuk egyszerre.
A fentiekben Dortmundról vagy Miskolcról beszéltem? Persze, hogy mindkettőre áll a jellemzés.

Na most Aczél messze van már - nota bene, máshol épít egész jó csapatot, hasonló alapokról elindulva -, a diósgyőri klub sem feltétlenül felfelé indult meg a tavalyelőtti őszt követően (vagy ha igen, ezt még nem látjuk ma), a játékosállományból sem nőtték ki magukat a vélt tehetséget, és a kiesésközeliséget és maga a kiesés tetőzte be. Szemben a vesztfáliai csapattal, ahol az ellenkezője zajlott le: a mindenféle nehézségek a klub ráncbaszedését, életképes stratégia kidolgozását, majd megvalósítását indukálták, jóformán sosem látott sikerrel: a csupa 18-22 év között "ismeretlen" német és idegenlégiós futballistából álló BVB elképzelhetetlen fölénnyel vezet a Bundesligában.

(fotó: NSO)

Mellékesen mondom, épp ma (pénteken) este játssza azt a Ruhr-vidéki rangadót, ami kábé olyan, mint nekünk a Nyíregyháza elleni rivalizálás - csak nem 5, sem nem 10 ezer néző előtt, hanem 80 ezer... (Ezúttal a Signal Iduna Parkban; ősszel Gelsenkirchenben 1-3 volt az eredmény.)
Mindezt azért is jegyzem meg, mert megtörténhet könnyen, hogy ma például kikap, otthon, a Dortmund, akkor sem változik semmi az eddig előadottak tanulságát illetően; egyébként 50, illetve 25 az eddig a bajnokságban szerzett pontjaik száma, szóval ha éppenséggel viszik a vendégek a 3 pontot, az erőviszonyokat nem nagyon borítja fel...

A megkezdett párhuzam mindazonáltal a Schalke felemlegetésével is folytatható - a másik oldalról nézve. Épp olvasom, mennyien, és milyen követelőzően elégedetlenkednek a DVTK eddigi, átigazolási szezonbeli teljesítményével. Hol vannak az ideigazoló magyar sztárok? - ez volt talán a legparodisztikusabb kérdés egy kommentelő drukkertől, aminél az ember tényleg nem tudhatta, Dzsudzsákra vagy Gerára gondol-e az illeti; persze, diósgyőriként tényleg nem értheti az ember, a felsoroltaknak miért nem minden vágya az Avasalján játszani...
De ettől eltekintve is sokan "nagy nevek", jelentősnek vélelmezhető labdarúgók ideérkezését várják a holtszezonban. Vagy olyat, akinek már a neve mond valamit róla, vagy legalább a kluboké, ahol eddig megfordult, vagy legalább egy edzőmeccsen csinál pár flikflakkot, mert tudjuk, az átlagszurkolót azzal lehet elkápráztatni. És mondhat utána a szakvezető bármit, hogy az illető gyenge, nem fér a taktikába, nem hajt, nem látni, hogy hasznára válna a csapatnak - a bennfentes néző, mint mondja is úton-útfélen, "tudja", ő "látta, amit látott". És hülye az egész edzői kar, pontosabban "vak", ha nem látta ugyanazt.

Szóval a Schalkénál most azt ordibálják, meg gondolom irkálják a klubhonlap fórumára, hogy "Elég ebből az őrültségből, amely a itt zajlik!". Mármint az elmúlt időszak, a Magath-éra (nem mellékesen a Bunderliga legutóbbi négy bajnokából kettőt ő vitt a csúcsra, ha jól számolom) sikertelen játékosmozgásaiból. Hogyan, hát nem hoztak a gelsenkircheni vezetők senki neves, jó focistát?! Dehogynem. Például legutóbb Rault (Real Madrid) és Huntelaart (Ajax, Real Madrid, Milan). Nemigen fanyalogtak miattuk a Schalke-hívek az előkészületi meccseken, hogy "csak ezek jönnek?..."
Oszt' mégis. Azaz mégse. Lásd 25 kontra 50 pont.

Szóval hogy lehetne-e valamiféle példaként magunk elé állítani, ami Dortmund folyik? Nem tudom, természetesenm, ennyire sem nem látok bele a futballbizniszbe, sem nem értek hozzá. Az tuti, hogy ott sem kolbászból van a kerítés, a német viszonylatban München. A vesztfáliaiaknál a kilencvenes évek közepi nagy menetelés (hazai bajnoki címektől a BL és a Világ Kupa elnyeréséig) is annak eredményeképpen valósulhatott meg, hogy valakik írd még mondd befektettek a klubba mint üzleti lehetőség, jó tervet dolgoztak ki, megtalálták hozzá a megfelelő munkatársakat, azaz szakembereket, edzőtől (Hitzfeld) a játékosokig. És bejött a projekt, és pénzt fialt a beruházóknak, akik köszönték szépen, kivették a hasznot, és annyi. És lehetett kezdeni elölről egy új projektet. (Az jutott 2002-re ismét bajnoki címig.) Majd a most zajló meg épp napjainkban kamatozik. Nem "ad" senki lóvát, mint ahogy Abramovicsról meg hasonlókról képzeljük. Hanem egy jövedelmező rendszert hoznak létre okos, ügyes emberek. Aminek "mellékterméke" a szurkolói tömegeknek örömet szerző módon sikeres futballcsapat.

És azoknak az olvasóimnak, akik ebben a pillanatban felkiáltanak magukban, "de hát ilyen befektetés/befektető kéne nekünk is Diósgyőrben!", azt mondanám: a modern demokratikus kapitalizmus nagy előnye, hogy nem kell várni senkire és semmire. Sőt, felesleges. Amit akar az ember, meg kell csinálni. Ha azt gondolod, hogy másnak "megérné" pénzt pumpálni a DVTK-ba - csak az illető "milyen hülye", hogy ezt nem tudja -, akkor ne habozz: pumpálj bele pénzt te magad! Hogy nincsen? Ugyan, erre találták ki a hitelt. Ma mindenre lehet tőkét szerezni, ha az ember igazolni tudja, hogy garantáltan jövedelmező, amit kitalált. Márpedig itt a Diósgyőr háza táján olyan sokan "tudják", hogy hogyan kell jó klubot építeni...
Legalábbis fórumozás szintjén.
Okosabbat én se tudok.

---------------------------------------------------------------------------------

A fentiekben idézett Népsport-cikkben találtam az alábbi videót, szépen mutatja, milyen jó lehet olyan csapatnak szurkolni, olyan bajnokságban - és olyan futballkultúrában -, ahol valóban "a legnagyobbaknak" érezheti magát mindenki, aki kimegy a stadionba.




A cikket kísérő olvasói kommentekből is idemásolok egyet-kettőt (az utolsó komoly poén :)

Kíváncsi vagyok Magyarországon mikor látni ilyen szurkolótáborokat egy meccsen...:(


30 éve lehetett.

a derbi ossznezoszama , magyarorszagon az osszes nb1-nb2-es merkozes 2 eves ossznezoszama.

Énekem volt szerencsém ott lenni egy ilyen derbin csodálatos élmény nagyon sajnálom,hogy nálunk ilyen nem lehetséges!!
ja és ott a meccs után 80 ezer ember szépen hazasétált nemverteék szét a fél várost!!

Akkor én szegediként nem is mondok semmit...NB3...

engem a kispest-Zalaegerszeg merkozes jobban erdekel, biztos tobb nezo is lesz ott.


---------------------------------------------------------------------------------

S végül hogy egyáltalán ne maradjunk jelen bejegyzésben sem "direkt Diósgyőr" nélkül, ideteszem azt a miskolci városi tévés riportot is, amit a napokban felvettem - hátha valaki nem látta, és szívesen nézi:




---------------------------------------------------------------------------------

UTÓLAGOS KIEGÉSZÍTÉS:
Valami "apróságot" csak elfelejtettem. Ahogy a DVTK 2010-ben, úgy a BVB egy évvel korábban ünnepelte centenáriumát. Azt most lépjük át, hogy ha nem is a kerek évfordulón, de egy évvel később (alighanem) bajnoki címben ölt testet ez az ünneplés - mármint "ott". De ha egymás mellé tesszük a tárgy-esztendő jubileumi fő-rendezvényének fotóit/videóit... Ezt nem teszem most itt meg, mert "hullagyalázásnak" tűnne (mint a Robinson kapusnak lőtt további gólok), bárki rákereshet a neten, illetve saját emlékeiben.

2011. február 3., csütörtök

Arannyal felérő ezüst

Nem kis meglepetésre és még nagyobb örömömre megnyerte a DVTK a Borsodi Teremlabdarúgó Bajnokság selejtezőjét, így vasárnap Debrecenbe utazhattunk a döntőre.
Csapat és szurkolói (Fotó: BOON)

Míg a selejtezőre csak a tisztesség kedvéért vettem meg elővételben a jegyet, addig Debrecenbe már muszájból, mert számítani lehetett rá, hogy gyorsan elfogy a 300 jegy. Persze azzal tisztában voltam, hogy az interneten bármikor vehetek jegyet, sőt a helyszínen is, de feltételezem, a hazaiak közül nem ugyanaz az érzés végignézni egy diósgyőri sikert, mint együtt énekelni a többi szurkolóval.

Essünk is gyorsan túl a kötelező körön, a körítésen. Volt ~400 diósgyőri, 30 szombathelyi, ~10 angyalföldi és még néhány száz debreceni. Negyedház lehetett, ezek után nem értem, miért nem kaptunk több jegyet. Persze akkor sem utaztak volna ezrek Miskolcról (egy évvel ezelőtt, amikor mindenki centenáriumi és Tornyi Barna-lázban égett, akkor igen), de mibe telt volna? Ezek után meglepődnék, ha a következő kiírás döntője Debrecen lenne. Sajnos a miskolci sportcsarnok alkalmatlan egy ilyen volumenű rendezvény lebonyolítására (mondjuk megnéztem volna, mit csinálnak Debrecenben, ha bejut a Diósgyőr mellett az FTC és az Újpest is), ezért sanszos a jövő évi szombathelyi döntő (vagy Budapest). Még egy mondat a szombathelyiekről: tudom, a klub fizette az utazásukat, de kellemesen csalódtam bennük. Normálisan összeálltak, szurkoltak, amit 30 ember tudott, így kell ezt ilyen létszámmal. Diósgyőri részről óriási volt a hangulat, nem is tudom, mi történik, ha mondjuk a Tatabánya jut tovább Nyíregyházáról. Fél Magyarország elalszik a tv előtt vasárnap késő délután.

Külcsín után jöhet a belbecs.

A DVTK - Vasas meccsen leesett az állam, olyan jól játszott a DVTK. A selejtező után írtam, hogy a továbbjutás ellenére a mutatott játék nem volt csillagos ötös, ehhez képest 2-300 százalékos javulást láttam Debrecenben. Olyan támadások mentek, mintha egész évben kispályázna a csapat és most is ott szeretne bajnokságot nyerni. Trükkök, passzok, bemozdulások, ahogy azt kell. Utólag kiderült, ez volt a torna legjobb meccse. A 6-4-es győzelem pedig azt jelentette, hogy a sofőrünk megivott - még - egy sört, mert ezzel gyakorlatilag továbbjutottunk - hittük akkor. (DVTK - Vasas 6-4)

A csoport második mecsén a Vasas simán verte a Haladást, közben folyamatosan azt számoltuk, melyik a jobb eredmény számunkra. Ha a Vasas nyer, akkor tegye tönkre a Haladás gólkülönbségét, vagy éppenhogy nyerjen, így a Vasas gólkülönbsége maradjon negatív. Ezek után természetesen két góllal nyert a Vasas. Persze ez akkor poén volt, végül mégis véresen komoly lett. (Vasas - Haladás 3-1)

Ugyanis a Haladás egyszerűen lefocizta a DVTK-t a meccs első félidejében, 5-1 volt az állás. Ami bejött a Vasas ellen, az nem működott a Haladással szemben. Megszerezték a vezetést, emiatt kitámadott a DVTK és nagyon jól kontrázott a szombathelyi csapat - volt olyan, hogy egyedül maradt elöl a csatáruk, közelében sem volt védő. A Vasas visszaállt velük szemben, meghiúsítva a kontráikat, ezzel tudott nyerni. A második félidőre a DVTK is rendezte a sorait és mintha a Haladás elszámolta volna magát, nem támadott olyan vehemensen, még 5-3-nál sem, mint akinek gólt kellene szereznie a továbbjutáshoz. A kétgólos vereség a körbeverés mellett azt is jelentette, hogy mindenkinek 0 a gólkülönbsége és legtöbb rúgott góllal a DVTK megy tovább, míg a Haladás indulhatott haza. Nem sokon múlt, hogy kiessünk! (DVTK - Haladás 3-5)

Ezután jött az elődöntő a másik csoport másodikjával, a Gyirmóttal. Velük játszottunk Nyíregyházán, és mintha annak a meccsnek az ismétlését néztük volna. Persze most kissé gólgazdagabb volt (1-1 helyett 3-3), ráadásul ezúttal a végén nekünk állt a zászló. A vasárnap látottak alapján is tartom a korábbi véleményem, a Gyirmót játszotta a legjobban a teremfocit. Erre bizonyíték az is, hogy az utolsó percben a kapust lehozva egyenlíteni tudtak. (Amikor ugyanezzel a Vasas próbálkozott, akkor ők nem lőttek, hanem kaptak gólt.) A szétlövésben ugyanaz a három diósgyőri - Lippai, Dobos, Gohér - állt a labda mögé, mint Nyíregyházán és ugyanolyan magabiztosan bombáztak a hálóba. Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy meccs közben is volt egy büntető - mint Nyíregyházán -, amit a védett a DVTK kapusa - mint Nyíregyházán. (DVTK - Gyirmót 3-3, szátlövéssel 3-2)

A Haladás ellen rendkívül izgalmasan alakult a mérkőzés, végül szerencsénk volt, a Gyirmót ellen is a végsőkig elment a DVTK (az világnézet kérdése, hogy egy megnyert büntetőpárbaj szerencse vagy tudás), ezért volt egy olyan érzésem, hogy a döntő már nem a miénk lesz, persze szurkoltam azért. Sajnos a hazaiak szerezték az első gólt, így rohanhattunk az eredmény után, ami ment is egy ideig. Nem akarom Szabó Dávid nyakába varrni a vereséget, nem is lehet, de a fordulópont az volt, amikor kihagyott egy ziccert, az ellentámadásból pedig két gólra növelte az előnyt a Debrecen. A bírók megadták a hazai pályát, egy góllal többet kellett volna lőnünk a döntetlenhez is, sajnos ez nem sikerült. Akkor mi döntött? Hogy a Debrecen három sorral játszott, mi pedig kettővel, ráadásul éppen a döntőben kellett behozni a fiatalokat. Azonban sem ezen a meccsen, az egész tornán pedig pláne nem vallott szégyent a csapat! (DVTK - DVSC 2-4)

Játékosonkénti értékelés


1. sor: Tajti - Gal, Gohér, Vadász, Lippai, Dobos
2. sor: Giák - Abdouraman, Raković, Faggyas, George, Bacsa
Pályára lépett még: Kovács Zs., Szabó D., Illés, Kovács Á.

Tajti Norbert: Felvátva védett Giákkal. Őt választották a döntő kapusának és a nap emberének is. Előbbit mindenképpen megérdemelte, fontos büntetőt védett és a szétlövésben is fogott egyet, de az elején kapott olyan távoli gólokat, amit talán nem lett volna szabad.

Igor Gal: Övé a nap gólja, már oldalról is óriási löketnek tűnt, az ismétlésen pedig azt is látni lehet, az erő mellett az irányt is nagyon eltalálta. Úgy tűnt, élvezi a játékot, hogy nem csak védekezni kell, hanem kedvére támadhat is.
Gohér Gergő: Ő is támadhatott, remélem elraktározta, milyen érzés egy bika után a gólöröm, és át szeretné néhányszor tavasszal is élni.
Vadász Viktor: Tudom, a teremfoci teljesen más, mint a nagypálya, de biztató volt a teljesítménye. Ezek után kíváncsian várom, mit tud jobbhátvédként!
Lippai Ákos: Ha lett volna legtechnikásabb játékos cím, akkor azt nem kaphatta volna más. És itt nem arra gondolok, hogy 6325-öt tud dekázni, hanem hogy oda és akkor tette a labdát, amikor kellett. Ha kritika is kell, akkor ahogy haladt előre a torna, úgy gyengült a teljesítménye.
Dobos Attila: Legnagyobb megmozdulása a Gyirmót elleni szétlövés gólja volt. Nem lógott ki most sem a csapatból, de Nyíregyházán jobb volt.

Giák Tamás: Kapott gólt, védett helyzetet, szóval olyan átlagos teljesítményt nyújtott.

Mohamadou Abdouraman: Már a selejtező után is azt írtam, ő a pozitív meglepetés és most még erre is rátett egy lapáttal. Tudtátok, hogy ilyen lövései vannak? Új oldaláról mutatkozott be, mert Debrecenben inkább a támadásokban jeleskedett.
Savo Raković: Azt hittem, többet fog támadni. Valószínűleg nem tévedek, ha azt tippelem, neki nem kedvence a kispályás foci.
Faggyas Milán: Jól érvényesült a játékstílusa a teremben és lőtt egy nagyon szép gólt is a Gyirmótnak.
George Menougong: A nagypályával szemben teremben egyáltalán nem volt húzóerő, látszott, ő nem a Borosin nőtt fel.
Bacsa Patrik: Lőtt egy gólt, ami nagyon fontos lehet az önbizalmának, de még nem elég robbanékony. Mindenesetre a fiatalok közül ő volt a legjobb.

Kovács Zsolt: Akkor lépett pályára, amikor a DVTK kezdte eltámadni magát, feladata gondolom elsősorban a védelem megerősítése volt.
Illés Richárd: Nem sokat játszott.
Kovács Ádám: Ő sem.
Szabó Dávid: Ő sem, mégis hős lehetett volna.