Mindenki összeáll egy képpé

Nem lehet úgy megnézni hét elején egy sporttal/focival foglalkozó oldalt, hogy ne jöjjön szembe egy vicces/viccesnek szánt gólöröm eleinte az izlandi, most meg már mindenféle bajnokságból.

(Csak zárójelben és ne legyen igazam, de hamarosan a FIFA ezt is tiltani fogja, mint a mezlevételt, a feliratot az alsó pólón és a többi "túlzott" gólörömöt, ahelyett, hogy a gólöröm címén az ellenfél szurkolóit alázó játékosokat büntetné.)

Emlékeim szerint az első többé-kevésbé megkoreografált gólöröm Roger Milla tánca volt a szögletzászlóval az 1990-es vb-n, majd Bebeto “gyerekringatása”, amihez a társak is csatlakoztak 1994-ben.

És hogy kapcsolódik ez a Diósgyőrhöz? Nagy Zoli (még mindig véd Cipruson, Posza Zsolt társaként a Δόξα Κατωκοπιάς csapatában) mesélte valamikor régen (1999-ben vagy amikor visszatért Izraelből?): azzal szórakoztatják magukat, hogy gólok után csapatképpé állnak össze. Legyen az edzésen vagy éppen az öltözőben vívott csocsócsata közben elért találat, álló, térdelő és fekvő sort alakítanak és vigyorognak mint a tejbe tök 1-2 másodpercig, majd minden megy tovább a maga útján.

Próbáltam rávenni, mutassák be ezt a produkciót tétmeccsen is, de azt válaszolta, már csak babonából sem beszélik meg a gólörömöt, nehogy a végén ne essen egyetlen gól sem.

Nem sokon múlt, hogy a világ sport(bulvár)sajtója felfedezze a Diósgyőrt!

(Ha valakinek ismerős a bejegyzés címe, az nem a véletlen műve, egy Kispál és a Borz számból kölcsönöztem.)