2010. augusztus 31., kedd

Rég volt ilyen könnyed siker (Újpest tartalék - DVTK 1-4)

(Budapesti emberünk, kardosig írása.)

Mivel nem lehetett tudni, hogy hányan játszanak vissza az Újpest első csapatából így fogalmam sem volt, hogy mire számítsak az Újpest tartalék - DVTK meccsen. Mindenesetre jó lett volna már nyerni, főleg, hogy új játékosok is jöttek (Budo, Halgas) és a sérültek is felépültek.

Dobos Attilát ünneplik az első gólja után

A kezdésre mintegy 30-40 diósgyőri fan és kb. 200 hazai volt a stadionban. Szokásomtól eltérően nem a vendégben, hanem lilavérű barátom invitálására a hazaiban foglaltunk helyet. Közvetlenül a VIP szektor mellett ültünk, így láttuk hogy megérkezett Szabó Bence - vívó olimpai bajnokunk - és Bognár György - a Baja trénere -, hogy a lilában játszó csemetéjének szurkoljon. De feltűntek DVTK-s ismerősök is. Gálhidi Gyuri a Diósgyőr volt (és leendő?) edzője, Tóth Lászlóval (egykori játékosunk, edzőnk és szakmai igazgatónk) és Jeremiás Gergővel (korábbi középpályásunk) parolázott. De voltak közös pontok is a két klub között: ott volt Sallói István valamint dr. Dányi Szilárd is. De olyan is akadt, aki egyik klubhoz sem köthető: Fülöp Marci a válogatott portása is megtekintette a meccsünket.

A DVTK-t így küldte harcba Benczés Miklós:

Rados
Horváth G., Gal, Budovinszky, Gohér
Kovács Á.
Dobos, Lippai, Halgas
Roszel, Zsivoczky

Azt hiszem minden Diósgyőri szurkoló valami ilyesmiről álmodik, hogy így kellene minden meccset kezdeni. 10 perc és már 3-0 ide. Idegenben.... ( A tökéletességhez még azért ennyi hiányzik: BL-döntő, a Real Madrid ellen)

Az első gólunk előtt Zsivó nagyszerűen rajtolt rá egy előrevágott labdára középre passzolt Lippainak, aki kb. 25 méterről átívelt a jobb oldalon a tizenhatosra betörő Rooney-nak, aki egyből előtte a labdát a hosszúba.

Következő támadás: Gal ugratja ki a jobb oldalon az okosan a védők mögül induló Dobost, aki gondolkodás nélkül bevágja a másodikat. Nem akartam elhinni.

Helyzet a túloldalon, de azután újra jövünk: középen eltolódnak az újpesti védők, Lippai viszonylag szabadon kapja a labdát, amit tovább tol balra az immár Halgassal oldalt cserélő Dobos elé, aki úgy lövi a harmadikat, hogy a kapus még egy kicsit beleér.

Azt hittem most már 10-ig meg sem állunk, de a gólok után nem akartuk mindenáron kivégezni az ellenfelet, hanem visszahúzódtunk és próbáltunk az előre vágott labdákkal kontrákat vezetni.

Szlezák átszervezte az Újpesti védelmet: A szinte minden gólban benne lévő középhátvéd Privigyeit, megcserélte a rutinosabb jobbhátvéd Kiss Zolival. Ez jó húzásnak bizonyult, stabilabbak lettek hátul.

Nálunk megsérült Zsivó, és amíg ő az Újpest 16-osán maradt - mert nem tudott visszajönni-, gólt szerzett az Újpest. Ehhez kellett mondjuk Budo hatalmas hibája is, aki a labda elrúgása helyett a földbe botlott, kirúgva egy nagy adag fűcsomót. Mellette elvitték a labdát és a tehetetlen Rados mellet a "kis" Szabó Bence középről belőtte. (Eddig kétszer láttam játszani Bencét, egy RAFC - Újpest tartalék meccsen és most. Úgy tűnik szerencsét hozok neki, mert azon a meccsen mesterhármast rúgott és most is betalált.)

A szünetben Miki cserélt. A gyenge középpályás védekezésünk orvoslására bejött Illés Ricsi Kovács Ádám helyére.

A kis újpestiek jól pörögtek. Szépen járatták a labdát, mezőnyfölényben voltak. Igaz ziccereket nem igazán tudtak kialakítani. Nálunk Roszel sérülése után a Szabó Péter - Bogyó csatárpár nem sok veszélyt jelentett. A labdát sem tudtuk úgy megtartani. Bár a mérkőzés képében nem volt benne, hogy gólt lövünk, azért csak sikerült.

Egy szép labdaszerzés után Dobos felpasszolta Bogyónak, aki ragyogóan lefordult a védőjéről, visszapasszolt az érkező Lippainak, aki egyből tüzelt, de a kapus kiütötte, szerencsére Halgas elé, aki szintén kapásból bebombázta a kapuba, felejthetetlenné téve a visszatérését.

Összességében a rutinosabb, határozottabb csapat egy ragyogó kezdéssel, könnyedén hozta el a 3 pontot Újpestről.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Rados: Volt két-három nagyobb védése, de összességében nem tették próbára. A gólról nem tehetett. Nekem továbbra is egy kicsit bizonytalannak tűnik, nem sugárzik róla az a magabiztosság, ami pl. Kötélt vagy Malinát jellemezte.

Horváth Gábor: A REAC ellen a legmegbízhatóbb védőnk volt, most pedig őt éreztem a leggyengébbnek. Igaz most nem középen, hanem a jobboldalon játszott, ami nem teljesen a posztja. Többször megforgatták a fiatal újpestiek. Nem volt szimpatikus, ahogy ezután keménykedett velük. Volt egy lecsúszott beadása, amiből majdnem gól lett, de a felső léc kisegítette a lilák kapusát.
Igor Gal: Átlagos telejsítményt nyújtott, sem felfelé sem lefelé nem lógott ki. Ezen kívül adott egy gólpasszt Dobosnak.
Budovinszky Krisztián: Látszik rajta a meccshiány, nem érzi az ütemet, a labdák pattanását, sebességét. Fizikai adottságainak és rutinjának köszönhetően egy nagyobb hibával lehozta a mérkőzést: igaz abból gólt kapott a csapat. Felszabadítás helyett elbotlott és felszántotta a pályát, a labdát így nem volt nehéz az újpesti csatárnak elrúgni Rados mellett. Az látszott, hogy félnek tőle az ellenfél fiatal játékosai - is :)
Gohér Gergő: Váltakozó sikert vívott az újpestiek támadójával, de azért nem sűrűn kerültek mögénk az oldalán. Ami mindenképpen kiemelendő és dicséretes, hogy majdnem egy félidőt sérülten játszott végig, mert nem volt cserénk. Amikor sorfalban állt a saját játékostársának dőlt mert annyira fájt a lába. Ennek ellenére végig küzdötte a meccset és még így is adott egy pár hosszú, pontos keresztlabdát.

Kovács Ádám: Kőzépső védőként jobban tetszett, pedig ez az eredeti posztja. Kevés ütközés, kevés labdaszerzés. Könnyen megadta magát a párharcokban. Cseréje abszolút indokolt volt.

Dobos Attila: A meccs embere. Lőtt két szép gólt, jól tartotta meg a labdát, pontosan játszotta meg és végigzakatolta a meccset. Volt egy gyönyörű csele az újpesti térfél középső részén, a jobb oldalon, amikor úgy cselezte ki a két rátámadó védőt, hogy azok egymást rúgták fel. Attila pedig egy laza bokamozdulattal kigurította, majd megállította a labdát az oldalvonalon túl és mutatta, hogy lehet ápolni. Egyszerre volt zseniális, sportszerű és megalázó.
Lippai Ákos: A csapat esze. Tudása nem csak a DVTK-ból, az NB II-ből is kiemelkedik. Most is voltak remek gólpasszai, keresztlabdái, cselei, megindulásai.
Halgas Tibor: Tőle nem tudtam, hogy mit várjak. Egy gyenge BKV-ban sem volt teljesen stabil kezdő. A játéka így teljesen pozitív volt. Bátran ment előre, bevállalta a párharcokat, a cseleket, jól kezelte a labdát és nem utolsó sorban rúgott egy szép gólt. Azt hiszem elsőre valóban nem rossz. Egy ilyen Halgasra feltétlen szüksége van a csapatnak.

Roszel Róbert: Ő kezdte a gólgyártást. Ha a többi nem hivatalos, edző- vagy egymás közötti meccset is nézem akkor azt kell mondjam bombaformában van. Sérüléséig végig hajtott a pályán. Rendre elnyomta erőszakosságával a fiatal védőket. Lehet az NB II. az ő bajnoksága - és csatár a posztja.
Zsivoczky Norbert: Bár nem csatár, kényszerűségből ezen a poszton kellett kezdenie. Az első gól előtt a rámenőssége kellett, hogy elhozza a kedvezőbb helyzetben lévő védő elől a labdát. Sokat várok tőle, de ezekkel a folyamatos sérüléseivel nem fog tudni stabil helyet kiharcolni a csapatban.

Bogyó Károly: Nehezen melegedett bele a játékba. Nyilván ebben közrejátszott, hogy gyakorlatilag hamar, és szinte bemelegítés nélkül kellett beszállnia. Mondjuk attól még megnyerhetett volna egy pár fejpárbajt a nála 10 centivel alacsonyabb játékosok ellen. Nem is tudok hirtelen olyan játékost, aki ilyen adottságokkal, magassággal ennyire ne tudjon fejelni. A második félidőben már több jó megmozdulása is volt, jól tette vissza a labdákat és a negyedik gólunk kulcsa az ő szép lefordulása volt.
Illés Richárd: Mindenképpen harcosabb volt a középpálya közepén, mint Ádi. Vele kapcsolatban viszont mindig bennem volt a gyomorgörcs, hogy mikor fogják kiállítani. Lehet, hogy az NB I-es debütálása is közrejátszik, de most is rengeteg kisebb-nagyobb szabálytalanságot követett el. Nem volt tiszta a játéka. Többször kezezett, visszahúzott. Megköszönheti a sporinak, hogy sárga nélkül lehozta meccset.
Szabó Péter: Csatárt kellett játszania, ami nem a posztja. Volt egy pár jó megindulása, de ettől azért több kell. Becsületére váljék, hogy felvállalta a párharcokat, de a vékony testalkata miatt igencsak lepattant a védőkről. Mikinek üzenném, hogy ennek a srácnak kevés a heti egy konditerem. :) Ha fizikailag erősödne, szedne fel egy kis rutint, lenne benne fantázia.

2010. augusztus 30., hétfő

Négy sál egyben

Ahogy a twitteren írtam, múlt szombaton egyben kaptam 4 DVTK-sálat.

Valahol ott kezdődött a történet, hogy egy Diósgyőr-szurkoló nagyon szeretett volna egy limitált szériás csíkos sálból, de nem jutott neki. Ekkor úgy döntött, ha másképp nem megy, majd csináltat magának. Négy lett belőle.

Piros-fehér és fekete-sárga csíkos



Kezdjük a legjobbal, ami nekem a legjobban tetszik, de ahogy hallom, mások is így vannak vele. Egy egyszerű piros-fehér csíkos sál, ami fekete-sárga csíkokkal van megbolondítva. Bevallom, nem jöttem rá a fekete-sárga csíkok értelmére, mígnem felvilágosítottak, hogy az a tavalyelőtti fekete-arany idegenbeli mezhez hasonlóan Borsod vármegye színeire utal.


Ezen kívül van a végén egy gyönyörű Diósgyőr felirat...

... a másik végén pedig egy DVTK-címer.


Az anyaga is elfogadható, és úgy pofonegyszerű, hogy közben azért van benne néhány finomság. A felirat hímzése pedig innentől etalon!

Piros-fehér és piros-fekete-sárga-fehér-piros csíkos



Ez tulajdonképpen az első mutációja. Ahogy Gábor elmesélte, nem tudott dönteni az előkészületek során a két terv közt, ezért mind a kettőt legyártatta.


A felirat hímzése itt is tökéletes, de a fekete szín már korántsem mutat olyan szépen a piros sálon, mint a fehér, illetve ahogy a következő két sálon is, itt is kis betűvel van írva a VTK. Értem én, hogy ezzel a betűtípussal nem mutat szépen a három egymást követő nagybetű, de nyelvtanilag mégiscsak úgy helyes. (A Wikipédia szócikke is ezt az írásmódot javasolja. Közben megtaláltam A Magyar Helyesírás Szabályaiban is: 283. pont) Ha pedig úgy döntöttek, hogy fittyet hánynak a nyelvtanra, akkor véleményem szerint az egészet kisbetűvel kellett volna írni.



DVTK 1910 (kötött)



Személy szerint engem még jobban zavar ezen a sálon a Dvtk írásmód. Pedig amúgy mindent sikerült kihozni ebből a kötött sálból, szép a Diósgyőr felirat, a címer is ott van, feldobják az egészet a háttérben futó csíkok stb. A színe is már nem fehér, még nem szürke, ami újdonság a palettán.



DVTK 1910 (selyem)



Régen készült már diósgyőri selyemsál, ezért mindenképpen örültem neki. Az anyaga valódi selyemhatású, szép a nyomtatás is. A dizájn pontosan ugyanaz mint az előzőé, mégis teljesen más hatása van a sálnak. Érdekes, hogy elsőre nagyon keskenynek tűnik, de így csak még könnyebb nyári viselet.


Amit még Gábor a lelkemre kötött: nem nyereségvágyból készítette ezeket a sálakat, hanem azért, mert nem talált a piacon neki tetszőt. Ami nyeresége keletkezik, azt szeretné visszaforgatni újabb sálak gyártatásába, illetve támogatni a maga módján a diósgyőri focit. Ennek első lépéseként - mivel teljesen kifogyott a készlet Diósgyőrben - masszázskrémre és fagyasztóra adott pénzt a gyúrónak.

Ha valamelyik sál megtetszett, akkor megrendelheted a bazmegyelordjai(kukac)gmail(pont)com címen. Összesen sincs sok belőlük, így aki biztosra akar menni, az siessen!

2010. augusztus 29., vasárnap

Az Újpest tartalék - DVTK előtt

Az Újpest ellen játszik a DVTK, ami akár lázba is hozhatná a szurkolókat, de sajnos ez az NB II és az Újpest tartalék. Tovább fokozva: az az Újpest tartalék, amely tavaly még NB III-as volt, ráadásul a pénzhiány miatt a lilák is erőn felül próbálják megcsapolni a saját tartalékukat.

Ezzel el is mondtam, hogy nem várok sokat az ellenféltől. Eddig szép is lenne, ha egy ereje teljében lévő DVTK lenne az ellenfél, azonban a Diósgyőr csak most kezd magához térni, ami miatt biztosan nyílt lesz a meccs. Halgas és Budovinszky is erősítés, de többet jelent, hogy visszatér Lippai Ákos, akivel biztosan jobb lesz a támadójáték.

Csatár még mindig kevés, bár Roszel jó formában van, csak mellé kellene még valaki. Az sem baj, ha nem csatár, hanem a középpályás, védő, csak rúgjon gólt.

Nevek alapján megvan a védelem, Horváth Gábor, Budovinszky Krisztián, Igor Gal és Gohér Gergő is bizonyított már, így azt hiszem, joggal várom el, hogy Rados ne kapjon gólt.

No jó, akkor sem leszek szomorú, ha sokgólos mérkőzésen eggyel a DVTK lesz jobb.

2010. augusztus 27., péntek

Furcsa poszt (DVTK - Békéscsaba 0-2)

Elég furcsa lesz ez a poszt, mert a 90%-át már megírtam, de sikerült olyan helyre menteni, amihez nem férek hozzá, így nem tudom sem befejezni, sem publikálni... Viszont megírni sem akarom emiatt még egyszer, így marad megoldásként az, hogy hétfőn pótlom itt a vonal alatt. Bocs és egy kis türelmet kérek!

2010. augusztus 22., vasárnap

Rákospalota és Békéscsaba között félúton, Egerben

Nem tudatosan, de kivártam: a hétvégén mindkét kedvenc futballcsapatom ugyanúgy szerepelt, a Diósgyőr és a Dortmund is (utóbbi a Bundesliga 1-ben) 0-2-es vereséggel kezdte a hazai bajnokik sorát. Mindkét klub tipikus iparvárosban üzemel, tradicionálisan nagy közönséggel bír - hajrá, germanizmus! -, és sosem veti fel a pénz, sőt, az utóbbi évtizedben komoly anyagi gondok határozzák meg a mindenkori csapatépítést. (Persze, ha az ember látja a vadonatúj Signal Iduna stadiont, hétről hétre 80 ezres telt házzal, akkor itt véget is ér a párhuzam...)

Szóval kezdhetem a kesergés, de egyrészt a DVTK-Békéscsaba elemzését meghagynám Norbi barátomnak, ez az ő reszortja és bizonyára hamarosan jelentkezik is vele, másrészt én magam még az egri kirándulásról ígértem szubjektív beszámolót a dvtk.eu fórumában, és bármennyire is nem látszik a dolog időszerűnek, azért ne tűnjek feledékenynek.

Érdekes héten vagyunk túl amúgy, az általam nem látott rákospalotai vendégjátékot alapvetően mindenki dicsérte, aki szintén nem volt ott, talán még jobban, mindenesetre általános elégedettség öntötte el szurkolótáborunkat a - várt?, nem várt? - idegenbeli pontszerzés nyomán. Olyasféle kommentárokkal, hogy lám, jó lesz ez a Dobos, ez a Roszel a másodosztályra, Lippai, Zsivoczky meg egyenesen főnyeremény, milyen jó, hogy visszajött Rados, Gal, és a fiataljainkra is lehet számítani. Aztán ez a szemlélet némileg módosult Egerben, ahol pedig nagyjából azt nyújtotta a gárda, amit feltételezésem szerint a REAC ellen, csak annyival gyengébben, amennyivel (normál helyzetben is, hát még most) kisebb a kupa presztízse a bajnokságnál. Megtizedelve - nahiszen, mihez képest... - is jól tartotta magát végig a tényleg igen jó nevekből álló hevesiek ellen a csapat, mondhatni, simán vezettünk 2-0-ra, és csak az újabb sorozatos peches fejleményeknek köszönhetően úszott el a diadal. Végül jött a Békéscsaba, amikorra végképp volt már okuk - mentálisan - kifáradni a srácainknak - lásd 18-19 évesek -, és a balszerencse legyűrte legjobb erőinket is. Ahogy a Borussia a Leverkusentől két, felállt védelem előtt eleresztett lapos, "surranós" lövéssel kapott ki, úgy a DVTK egy fatális öngóllal és egy még szerencsétlenebbül bevédett gyenge kapurarúgással; ilyesmi miatt érdemes temetni egy (két) csapatot?! Dortmundban nem is jut ilyesmi eszébe senkinek - a dvtk.eu fórumán annál többeknek.

Nem tudom, az örök vészmadarak és bosszankodók (szándékosan nem mondok más jelzőket) közül ki mindenki volt ott Egerben szerdán, bár egész tömegek adták elő, mi a véleményük az ott történtekről, valójában csak körülbelül száz embernek lehet(ett volna) saját benyomása a látottakról. Más kérdés, hogy ugyan büszkén lehet hangoztatni, ezúttal is lenyomtuk létszámban a hazaiakat, de hozzá kell tenni, az egri tábor a maga mintegy ötvenfős létszámával tényleg végig biztatta az övéit, és nem véletlenül mondhatta a végén az edzőjük, hogy köszöni a közönségnek a nem szűnő lelki támaszt, ami hozzájárult a bravúros fordításhoz. Eltöprengtem: ha netán mégis mi jövünk ki győztesen a párharcból - ami nyilván legalább olyan életszerű lett volna -, ugyanilyen alappal nyilatkozhatta volna fentieket Benczés Miklós? Bizonyára megtette volna, de állítom, nem lett volna meg ugyanaz az alap. Mert a piros-fehér drukkerhad ugyan jelen volt, zászlókat lobogtatott és transzparenseket húzott fel, valamint szokás szerint sokat énekelt is - de én sem véletlenül használtam az előbb a "tényleg végig biztatta" kifejezést a másik oldal esetében. Álláspontom szerint ugyanis az, ha ötven-száz ember elutazik egy meccsre, mert szokott, és szeret társaságban utazni, továbbá szeret egy lelátón állni, ugrálni, dalolni, utóbbi révén azonban elsősorban önmagát szórakoztatni, hergelni, valamint az ellenfelet és a bírókat gúnyolni/gyalázni, az nem ugyanaz, mint biztatni egy csapatot. Szurkolni azt jelenti: 90 percen át, vagy legalábbis annak nagy részében - különösen amikor, úgymond, szükséges - a "Hajrá, Diósgyőrt!" és ehhez hasonló kiáltásokat hallatni. A "Ne add fel soha", a "Mindent bele" és effélék sorolhatók ide. Az az érzésem, bár statisztikával nem szolgálhatok, hogy a felsoroltak igen kis hányadát képezték a felhangzó repertoárnak. Ami egyébként nem meglepő: nagyon sok éve így van ez már Diósgyőrben. Valójában a csapat, ahogy a pályán szaladgál, konkrétan elég keveset kap lelkierőben a lelátóról. Más szóval, ami onnan jön, kis arányban alkalmas arra, hogy mentális energiát szolgáltasson a futballistáknak. Szemben azzal, ami az egriekkel történt.

Fentieket azért is bátorkodom kifejteni, mert a szerdához képest szombaton meglepően jó tapasztalatokat szereztem ugyanezen téren. A bajnokin igenis sok volt a "tényleges" szurkolás. És bár sem a konkrét produkció, sem a hosszabb távon értelmezhető helyzet a klub körül nem ad sok okot a diósgyőri híveknek, hogy felhőtlenül csak a lelkes drukkolásnak szenteljék magukat, ez alkalommal többé-kevésbé megtették. Örültem. Hol az úgynevezett ultraszektorból hangzottak fel valóban biztatást jelentő szólamok, hol - főleg a második félidőben, ahogy romlott az állás - az új lelátó bal (szemből nézve jobb) oldaláról. Megjegyzem, érdekes tanulmány tárgya lehetne, az idők során miként rendeződnek át a szurkolói "erőközpontok" a stadionbeli "mozgásokkal".

Hanem okoskodás közben lassan elfelejtem, hogy mit ígértem: sztorit az egri túráról. Nos, úgy történt, hogy Tóni barátom, a Borsod Online riportere ajánlotta fel, elvisz magával, részben haveri alapon, részben mert legalább jót dumálunk menet közben a kocsiban, részben pedig mert tudhatta, tőlem várhat némi segítséget a tudósítói munka során. Itt jegyzem meg, a sok bántó és taszító megjegyzés között, amivel számukra ismeretlen emberek tetteit és szándékait illetik a dvtk.eu kommentjeiben a felelőtlen és nagyotmondó hozzászólók, ami épp nemrég megütötte a fülemet, az volt, hogy egy mérkőzés boon-os tudósításában "miért nem ír már semmit az újságíró tíz perce?, hát nem történik semmi, vagy elaludt meccs közben?!". Felesleges volna magyaráznom, mert aki nem tudja és nem is igen akarja érteni, milyen munka másoknak az, aminek ő csak az eredményét élvezi ingyen, annak hiába is mondanám, szóval csak röviden: pokoli intenzitást jelent egy élő rendezvényen ott lenni, figyelni, megérteni a dolgokat, időnként rohangálni valamilyen plusz, avagy elszakasztott információ miatt, kérdezősködni, jegyzetelni, netán közben fotózni és videózni, valamint a mobiltelefonon rendszeresen beszámolni a szerkesztőségben ülő kollégának arról, mint írjon be az internetre, más esetben laptopot kezelni, megszakadó netkapcsolattal bajlódni, e-mailt küldeni... És még egyszer kiemelve a lényeget: közben megérteni a dolgokat. Csak gondoljon arra az egyszeri meccslátogató: hányszor van, hogy egy gól vagy helyzet után bután kérdezgeti a mellett állót, ki lőtte, ki adta be a szögletet, kit buktattak a 11-esnél...? A fene se tud ennyire odafigyelni. És az összes sárgát, cserét, azok percre pontos időpontját felírni, tételesen. Mindebben segít, ha előre a szervezőktől, edzőktől, kap az ember mezszámos összeállítást. És amikor nem? Sokszor nem. Vagy igen, de beáll valaki, akinek a száma nincs a papíron. Most szaladjak kérdezősködni, hogy ki az, vagy majd a végén? "Csúcs", amikor kérdezzük az edzőt, ki ez az új játékos, és azt válaszolja: nem tudom pontosan a nevét... (Menjünk csak messzebb időben: épp Pásztor József békéscsabai edzővel esett meg ilyesmi, éles NB I-es találkozón, a televízió nyilvánossága előtt, a kilencvenes években.)

Szóval elmentem Tóni barátommal, négy szem többet lát, két kéz két papírra jobban fel tudja írni, mi van, te, kérdezd már meg Vityát, kit cseréltek, kérd el Farkas Gabitól az összeállítást, hopp, hogy volt ez az előbbi helyzet, ja, és pontosan melyik percben kezdődött a hosszabbítás második félideje, hogy ki tudjam számolni, Iksz mikor kapta a sárga lapot!

Jól elvoltunk. Közben néha rendőrattakot kell fényképezni, vagy nézőtéri rebelliót, pálya szélén ápolt játékosra figyelni, edzői bekiabálásra, hangosbemondóra. Izgalmas, persze. Már az izgalmas volt, a fokozott egyenruhás-jelenlét miatt is mennyire tudunk majd közel parkolni a stadionhoz, bejutunk-e könnyen. (Jelentem, szerencsére mindkét kérdésre igen lett a válasz.) Még amikor a vendégszektorhoz tartozó bejáraton mentünk be, akkor is engedte a rendező, hogy a kerítésen átmászva kerüljünk a pályához, nem küldött el megkerülni az egész komplexumot. Egy másik helybeli főember pedig szinte kérés nélkül nyújtotta a két csapat pontos összeállítását tartalmazó papírlap fénymásolatát. Rendes klubnak tűnt ez az egri, meg kell mondanom. A pályája ugyan oltárian régi és lelakott, viszont stílusos: mint ha Dobó Istvánék fociztak volna ugyanitt valaha, két török ostrom közötti békés időkben. ("Bornemissza Gergely lő, Jumurdzsák kapus pedig hiába nyújtózkodik, gól!")

Milyen volt a meccs? Kicsit hasonló, mint a három nappal későbbi. Az idősebbek rutinosan és odaadóan futballoztak, kitűnt Dobos és Roszel fáradhatatlansága, ami inkább lelki értelemben veendő, mivel fizikailag éppenhogy mindketten megroppantak idővel: Attilát le kellett cserélni - részéről az volt a váratlan, hogy Lippaival és Zsivóval ellentétben mégis láthattuk szombaton -, „Rúni” pedig legalább akkora részét sántikálva töltötte a meccs végének, mint a Csaba ellen, ha nem többet. Rúgott/fejelt egy-egy gólt mindkettő, szépeket, látszott, elsősorban azzal veszélyes a Diósgyőr, ha azok veszik kezükbe a kezdeményezést, akik nem első-második-ötödik felnőtt mérkőzésüket játsszák életükben.

Ezzel együtt a fiatalokkal nekem nincs semmi bajom, Kovács Zsolt, Kovács Ádám nem okoz csalódást, vagyis inkább pozitívat. Szabó Dávid, Demkó Balázs és társaik személyében újabb tehetségeket fedez fel a szakvezetés, mert butaság őket kárhoztatni, hogy nem lesznek rögtön motorjai a jóval idősebbek csapatának; igenis szép, hogy egyből bevethetők magasabb szinten, és nem okoznak látványos csalódást. Illés Ricsi pedig lassan olyan, mint ha ki tudja mióta a DVTK középpályáját erősítené.

Nem vesztegetek egy szót sem holmi gazdasági vagy vezetési bizonytalanságra, pláne nem lehetséges befektetők jelenlétére avagy távolmaradására. Én ugyanis egy futballcsapat szurkolója vagyok, e minőségben írogatok itt a blogon beszámolókat, és szerkesztgetem társaimmal társadalmi munkában a klub hivatalos weboldalát, saját észből és jóakaratból táplálkozva. Nem egy gazdasági vállalkozásnak, nem egy "politikai manővernek" vagyok a drukkere - és végképp nem bírálója vagy fogadatlan ellenőre! -, hanem a DVTK-nak. Az pedig a fociról szól.

Bevallom, büszkeségre adott okot, hogy már a kezdés után nem sokkal kikerült (Norbi közreműködésével, MMS-ben elküldve) a klubhonlapra ez a helyszíni fotó

Kicsivel később pedig már le is cserélődött erre - lásd a sorozat nyitóképe -, ami az első gólunkat ábrázolta (a sorozat egésze pedig a következő másodperceket)

Videófelvételeim a találkozóról:
http://www.youtube.com/watch?v=WE-cD8mCpng

Itt mesélném még el kiegészítésképpen, milyen különös egybeesések tarkították a meccsnézést.
Mint említettem, a segítő közreműködés volt a fő "feladatom" a 120 perc során, figyelni, jegyzetelni, stb. De azért egyszer-egyszer előkaptam a Communicatoromat, hogy MMS- minőségű (azonnal elküldhető) fotót, illetve a Sony kamerámat, hogy jobb képeket, valamint videót is készítsek. Első alkalommal a kapu mögé álltam egy szögletünknél - Roszel mindjárt gólt fejelt. Mikor a kamerát kapcsoltam a be valamivel később, sikerült megörökíteni Bogyó lefejelt labdáját és Dobos emelését (2-0). A ráadásban, mikor veszni látszott a derbi, Tóni felvette: indítsam be ismét a videófelvételt, olyankor mindig gólt lövünk... Mint a fenti anyagban látható, a gombnyomás pillanatában Horváth Gábor betalált; más kérdés, hogy les miatt ez nem lett hivatalos gól. Viszont (majdnem) eldönthető általa, hogy az volt-e tényleg vagy sem.

2010. augusztus 21., szombat

DVTK - Békéscsaba előtt

Végre tétmeccs, de erre is igaz az én nem ilyen lovat akartam mondás. Eltelt a nyár, eltelt egy hét a bajnokságból és még mindig nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Nem azt, hogy mi lesz a meccsek végeredménye, hanem azt, hogy milyen pénzből fog működni a DVTK!

Mielőtt bő lére ereszteném, rendkívül szűk a DVTK kerete és most már megérkezett a sérüléshullám is. Az sem magától, hanem a nálam tapasztaltabbak szerint aki nincs tökéletes lelki állapotban, az fizikailag is sérülékenyebb.

Tartok tőle, a mai Békéscsaba elleni mérkőzést már a találkozó előtt nagyban meghatározza, hogy Lippai és Dobos (valamint Roszel) tudja-e vállalni a játékot. Mert nem hiszem, hogy a vendégek erős csapattal jönnének, hiszen tavaly majdnem kiestek. Csak saját magunkra kellene figyelni, de amíg a REAC elleni meccs előtt azt írtam, "a gondok majd akkor kezdődnek, ha cserélni kell", most a három rutinos játékos hiányában már a cserék előtt is gondban lehetünk. Persze, ha játszanak, akkor sem lesz egyszerű...

Magunkat kell legyőzni, ami sokszor a legnehezebb.

2010. augusztus 19., csütörtök

Kiesett a DVTK (Eger - DVTK 3-2, MK)

Nem tartott sokáig ez a kupamenetelés, rögtön az első mérkőzésen sikerült kiesni.

Kovács Ádám és Horváth Gábor (Fotó: Hawk)
Normál esetben ilyenkor szomorú és levert vagyok, különös tekintettel arra, hogy az Eger az NB III-ban játszik. Viszont azt vettem észre magamon, hogy ugyan nem dobott fel a tény, de nem is döntött le a lábamról. Sajnos olyan a jelenlegi helyzet Diósgyőrben, hogy egy kupakiesés bármikor benne van a levegőben, sőt, nagyobb kérdések vannak, minthogy tovább megyünk-e a következő körbe.

Magyarországon nincs kultusza a Magyar Kupának. Ennek ezer és egy oka van - általában sincs sok meccsre járó néző; az MK-ban rendkívül kevés a nem nyitott a párharcok zöme, mert nagy a különbség az első és alsóbb osztályok közt, stb. - én most egyet emelek ki: nálunk nincs értéke a kis sikereknek. Nézzétek meg, mit érdemel az a bűnös, aki olimpián "csak" 4. lesz? Örüljön, ha nem húzzák karóba, szerencsés esetben át sem lépi az utca embere ingerküszöbét (hacsak korábban nem volt ismert). Miért motiváljon egy kiscsapatot a kupamenetelés, ha kupát nyerni úgysem fog, a 4-5 győztes meccset pedig senki nem értékeli a végén.

Ezért szokás feláldozni a kupát. A DVTK most nem áldozta fel, bár utólag azt mondom, lehet, jobban tette volna. Még nem tudni, mennyire súlyosak a sérülések, de a fáradtság biztosan nyomot hagy a szombati bajnokin is. Jó lett volna egy kis sikerélmény, de az sem adatott meg.

Hogy miért nem, arról dőreség lenne bármit is mondani, mivel nem voltam ott a helyszínen (meccset rendezni munkanapon munkaidőben...), de az feltűnő, hogy a 2010-2011-es bajnokság két meccsén eddig 6 félidőt játszott a DVTK, ebből négyszer közvetlenül a kezdés után gólt vagy büntetőt kapott a csapat.

0-2-nél azt hittem, megvan a meccs, a néhány idősebb által irányított fiatalok majd jól bírják az egri öregfiúk ellen, de ahogy elfogyott a középpálya (Zsivoczky, Dobos, Lippai), úgy éreztem a csapat vesztét. A végén még a büntetőkben bíztam, de arra már nem került sor.

Egyre biztosan jó volt ez a mérkőzés. Aki nem értette meg Giák beállításakor, hogy sürgősen játékosokat kell igazolni, mert különben nem lesz mindig szerencsénk, az hátha most már érti, ifikkel csak ideig-óráig lehet eredményt elérni (már amennyiben eredmény két idegenbeli x, amiből az egyik kupakieséssel végződött).

2010. augusztus 17., kedd

Elkezdődött (REAC - DVTK 2-2)

(Budapesti emberünk, kardosig írása.)

Végre meccs! Nem az internet bújása, hírek keresése, fórumon vitázás, hanem hamisítatlan futballmérkőzés az NB II-ben.

Aki nincs benne a DVTK napi történéseiben, akár azt is mondhatná, hogy egy volt NB I-es csapat játszott az NB II. tavalyi 4. helyezettjével. Az igazság viszont az, hogy ez a csapat egyáltalán nem hasonlított a tavalyi NB I-eshez.
Ha csak az utolsó fordulóban (MTK ellen 2-5) a - már alaposan megfiatalított! - csapat kezdőit nézzük, akkor a mostani kezdővel összevetve, egyedül Roszel Róbert volt ott mindkét gárdában.

A csapat első meccsére, mintegy 200-250 fanatikus látogatott el Rákospalotára. Nem tudom, hogy megelőlegezett bizalom az új csapatnak, vagy egy új kor kezdetének, de az ultrák végre szurkoltak, ezzel újra valódi meccshangulatot teremtettek.
A rengeteg vendégszurkoló után, a következő meglepetés a kezdőcsapat összeállításánál ért. Gal nem tudta vállalni a játékot, így Kovács Ádám került be a csapatba. Ráadásul pont a helyére. Valahogy így álltunk fel:

Rados
Bihari, Horváth G., Kovács Á., Gohér G.
Illés R.
Dobos, Lippai, Zsivoczky
Roszel, Bogyó K.

Edzőmeccseken nem voltam, így én nem láttam, hogy Kovács Ádám már játszott ezen poszton, ezért úgy gondoltam, hogy olyan játékos játszik majd középen, aki alapvetően középhátvéd. Vagy Bihari, vagy esetleg Kovács Zsolt. A többi helyen nem volt meglepetés, mert a szűk játékoskeret miatt szinte máshogy nem is lehetett összeállítani a csapatot.

A mérkőzést kicsit megilletődötten kezdtük. Főleg Bihari oldalán kerültek sokszor mögénk. A REAC rohamoknak meg is lett az eredménye: az egyik támadásukat csak szabálytalanul tudtuk megállítani a tizenhatoson belül, így Iványi 11-est ítélt. Szerencsére Nyerges az alsó sarok mellé gurított.

Továbbra is támadásban maradtak a hazaiak és meg is szerezték a vezetést. A tizenhatoson belül fejpárbajt vesztettünk és a labda a késlekedő Rados fölött áthullott a túlsó kapufához, ahol az érkező Menyhárt beljebb segítette.
A gól után még volt egy pár kecsegtető helyzetük, de nem tudták növelni az előnyüket. Ezután fokozatosan mi is magunkra találtunk. Dobos a jobboldalról egy szép csellel betört a büntetőterületre, ahol a becsúszó védő elsodorta.
Iványi itt sem habozott megítélni a 11-est. Ákos pedig okosan a jobb alsó sarokba lőtte. Annyira helyezve volt, hogy a kapusnak nem volt esélye.
A gól meghozta a játékosok önbizalmát. Magabiztosabban, pontosabban adogattunk és többször értünk fel a REAC kapujához.

A második félidőben kiegyenlítettebb volt a mérkőzés, nem éreztem, hogy baj lehet, nem sikerült ziccereket kidolgoznia a REAC-nak. Ezért volt fájó, hogy egy távoli, jól eltalált lövéssel mégis előnybe kerültek. Ezt követően viszont nagyon pozitív volt, hogy nem zuhantunk össze. Sőt, beszorítottuk a hazaiakat. Ami inkább mezőnyfölényt, mint ziccerek sorozatát jelentette. Egy Roszel-villanás viszont elég volt, hogy kiegyenlítsünk. Gohér szögletére érkezett jól a rövid saroknál, és előrevetődve csúsztatta a labdát a hálóba. Az egyenlítés után nyílt lett a mérkőzés, mindkét oldalon akadtak lehetőségek, de az eredmény nem változott.

A játékosok boldogan jöhettek a mégboldogabb szurkolókhoz. Újra egymásra talált a csapat és a tábor. Visszhangzott a Budai II a "Hé, fiúk"-tól.

Összességében az előzményeket ismerve bravúr az egy pont. Egyértelmű volt, hogy a REAC jobban összerakott, összeszokottabb csapat. A mi játékunkat többnyire a Lippai - Dobos játékkapcsolat jelentette. Szerencsére a rutinos játékosaink hozták magukat, nagy szerepük volt abban, hogy gólokat tudtunk lőni és pontosan távoztunk.

Játékosonkénti értékelés:


Ivan Rados: Bemutatott két három bravúrt. De érzésem szerint mindkét gólban benne volt egy kicsit. Többet várok tőle. Az idősebbek közül talán vele kapcsolatban volt egy kis hiányérzetem.

Bihari Gyula: Azt gondoltam, ha játszik, akkor középen fog. Ő nem az a mozgékony szélsőhátvéd típus. Az elején bizonytalan volt, de a második félidőben már jobban, határozottabban próbálta megállítani a REAC támadásokat. A támadójátékunkhoz nem sokat tett hozzá, de feltehetőn nem is volt feladata.
Kovács Ádám: Álmomban nem gondoltam volna, hogy ő lesz a DVTK középhátvédje. (Talán még ő sem.) A test-test elleni küzdelmekben alulmaradt, fejpárbajt egyszer sem nyert, de azért odatette magát, volt több remek szerelése, jól helyezkedett, labdabiztos volt. Amit ilyen helyzetben meg lehetett tenni ő megtette. Gyanítom azért nem sokat fog ezen a poszton szerepelni.
Horváth Gábor: A legbiztosabb pont volt a védelemben. Még úgy is, hogy fél évet kihagyott. A társak is bátran keresték, jó helyen volt nála a labda. Negatívum, hogy összehozott egy tizit, aminek jogosságát nem lehetett megítélni onnan, ahol álltam. Sajnos magassága miatt ő sem tudta felvenni a harcot Nyergessel.
Gohér Gergő: Ő többször felért a támadásokhoz. Védekezésben többször behúzódott középre segíteni, így viszont a szél maradt nagyon szellős. Biztosabbnak tűnt mint az NB I-ben. Az egyik szögletünknél volt egy fejese az 5-ös sarkáról, amit érthetetlen módon nem kapura, hanem inkább középre a tömegbe fejelt. Nem mellesleg adott egy gólpasszt Rooney-nak.

Dobos Attila: Jó az öreg a háznál! Nem a leggyorsabb szélső, de le a kalappal a teljesítménye előtt. Kiharcolt egy tizenegyest, jól lépett fel a támadásokkal, jól cselezett. Ha állandósítja ezt a formáját, az NB II-ben erőssége lehet a csapatnak.
Illés Richárd: Az elején nehezen találta a ritmust, elnyomták, eladogatta a labdát. Aztán fokozatosan belejött. Űzte, hajtotta az ellenfelet. A második félidőben már megindulásokra is vállalkozott. A végén pedig egyedül rajta látszott, hogy ha van még egy félidő, akkor sem esne kétségbe, ugyanúgy tudna robotolni tovább. Sajnálnám, ha Abdou és/vagy Müller leigazolásával nem kapna lehetőséget.
Lippai Ákos: Talán a meccs embere. Belőtte a tizenegyest, remek labdákat adott, igazi vezéregyéniség volt. A második félidőben bemutatott egy olyan parádés cselsorozatot, amivel több REAC-védőt fűzött be egymás után és még a beadásra is maradt ereje. Jó, hogy ő aláírta a szerződését!
Zsivoczky Norbert: Nagyon jól kezdte a meccset. Az elején ő volt az, akit talán a legkevésbé fogott meg a bekapott gól. Látszik, hogy képzett labdarúgó. Jól tartotta meg a labdákat, volt egy pár távoli kísérlete is. A második félidőben kicsit eltűnt (nem csak azért mert messzebb játszott a vendégtábortól). Remélem nem sérülés volt a cseréjének az oka.

Roszel Róbert: A tőle megszokott harcos játékot hozta. A kapura nem jelentett annyi veszélyt, mint amit én vártam. Ennek ellenére azért csak fejelt egy gólt - gyakorlatilag a földről.
Bogyó Károly: Erős fizikumát nem tudta kihasználni. A rutinosabb játékosok elnyomták. Bár a vége felé egyre jobban oda tette magát. Helyzetbe nem igazán került, egyetlen lövése volt, ami kevéssel kerülte el a kaput. Viszont gyakran visszalépett, besegített a védekezésbe. Sokat kell még fejlődnie.

Szabó Dávid: Zsivó helyett állt be, de nem a bal, hanem a jobb oldalra. Nem volt ideje nagyon felvenni a játék a ritmusát, talán meg is volt illetődve egy kicsit. Ennek ellenére, ha Giu belövi a helyzetét, akkor gólpasszt jegyezhetett volna.
Kovács Zsolt: Nem sok időt töltött a pályán, még ismerkednie kell a felnőtt focival és az NB II-vel.
Giák Tamás: A szünetben nem értettem, hogy hogyan gyakorolhat 3 csere mezőnyjátékosunk, amikor nem is vagyunk annyian. Amikor jobban megnéztem, akkor láttam, hogy Giu passzolgat Szabó Dáviddal és Kovács Zsoltival.
Arra végképp nem gondoltam, hogy mezőnyben fog pályára lépni. De végül az is megtörtént. Tamás azt a pár percet megpróbálta maximálisan kihasználni. Rengeteget futott és amiről azóta mindenki beszél: volt egy bivalyerős lövése a jobbösszekötő helyéről, 20-25 méterről, amit a kapus kiütött. Ha nem középre megy, hanem valamelyik sarokba, nincs ember, aki kifogja.



2010. augusztus 15., vasárnap

A REAC - DVTK előtt

Néhány kivétellel Magyarország rengeteg stadionjában jártam már, főleg, ahol a DVTK is megfordult. A fehér foltok közül talán a rákospalotai az, ami a legkönnyebben elérhető, eddig mégis kimaradt, sajnos idén is, a DVTK nélkülem kezdi a szezont.

Ahogy néhány nappal ezelőtt jósoltam, nem teljes csapattal áll ki a Diósgyőr, George Menougong nem írta alá a szerződéshosszabbítás (újakról szó sem volt). Bevallom, én még többre számítottam, de legalább így maradt egy halovány esély a REAC ellen. Érdekes a jelenlegi keret összetétele, vannak az ifiből frissen felkerült fiatalok, a harminc közeli/azon túli öregek és közte Gohér Gergő, valamint Zsivoczky Norbert. Persze az optimista forgatókönyv szerint ez nem a végleges keret, minimum Halgas, George, Abdouraman és Budovinszky (+ talán Raković) csatlakozni fog, de akár még több játékos is érkezhet.

De nem a REAC elleni idénynyitóra, ott csak négyen ülnek majd a kispadon. A Benczés Miklós által megadott előzetes kezdőcsapat még rendben is van (egy jobbhátvéd, egy jobb oldali középpályás és egy csatár azért még elférne benne), a gondok majd akkor kezdődnek, ha cserélni kell. Márpedig ebben a hőségben kicsi a valószínűsége annak, hogy ne kelljen.

A meccs előtt sokkal többet nem tudok elmondani, mert lövésem sincs, hogy mire képes a REAC, sőt, arról is csak halvány elképzeléseim vannak, milyen az NB II.

Azért sok szempontból jól jönne, ha nem maradna Rákospalotán mind a 3 bajnoki pont!

2010. augusztus 12., csütörtök

Kezdődik a bajnokság

Az NB II-es bajnokság később kezdődik mint az NB I, jól is jött a DVTK-nak ez a két hét. Jobb lett volna még több. Én sem bántam a hosszabb szünetet, sokkal könnyebb volt a nyaralást tervezni, hogy nem csak július közepe merülhetett fel időpontként.

De most már tényleg a nyakunkon a rajt. És hogy mire lehet számítani? Ahhoz is bátorság kell, hogy valaki a vasárnapi meccset megtippelje, hát még a teljes szezont! Próbálok felvázolni több lehetőséget, majd meglátjuk, valamelyik megállja-e a helyét.

A vasárnapnál maradva, én nem lepődnék meg, ha a 2004 őszi szezonkezdet (akkor éppen augusztus 7.) ismétlődne meg. Annyira nem durván, hogy éppen beesik egy másik városból egy csapat, amihez alig tartozott játékos, hanem csak annyiban, hogy van egy csapat, amihez alig tartozik játékos. A további párhuzamosság pedig annyi lehet, hogy nem biztos, mindenki aláírja a szerződését az itt edzők közül, lehet olyan, aki csak a második fordulóban csatlakozik. Mint hat éve Vitelki Zoltán és talán Horváth Tibor. Ennek megfelelően lesznek olyan fiatalok a REAC elleni csapatban, akik a szezon többi részében akár egyetlen percet sem kapnak. Hogy egy ilyen csapat milyen eredményt érhet el?

Erre a teljes szezonra várható kilátásokkal együtt próbálok válaszolni.

Nagy kérdés, hogy ki akar feljutni. Komolyan, nem csak szavakban. A DVTK ugyebár fekete ló, szóban ott van a listán a Nyíregyháza és a REAC is. Minden évben van egy meglepetéscsapat, amelyik egy ideig húz, majd a végén vagy vérszemet kap, vagy beszáll a fel-nem-jutási versenybe. Tavaly keleten a Szolnok belevágott, vonzó lehetett a tv-s jogdíjak sok tízmilliója, amit csak azért idézek fel, mert ha jól sül nekik ez az év, akkor lehetnek követőik, de ha szakmailag, anyagilag nem bírják (mert pl. nem elég az NB II-es költségvetés + tv-s jogdíjak), akkor elvehetik a többiek kedvét. És extrém eset lehet a feljutok, majd elcserélem (jókora haszonnal) az indulási jogot a mögöttem lemaradóval opció.

A REAC-ban nem látok több potenciált, mint az elmúlt években, amikor hol feljutottak, hol bennmaradtak, majd kiestek és nem jutottak föl. Ha lesz valódi ellenfél, akkor szerintem jó nekik az NB II, de ha megnyílik előttük a kapu, akkor akár nyerhetnek is.

A Nyíregyháza fogósabb kérdés. Ahogy hallom, arrafelé is csak deszka a kerítés, viszont próbálnak neveket igazolni. Bajzát nálunk befürdött, hátha náluk sem lesz jobb. Az igazolásokkal mutatnák, hogy fontos a feljutás, de nekem még mindig jobban jelzi a szándékaikat, hogy nem egy már bizonyított (szó volt Gálhidiről), vagy egy pályáját most kezdő fiatal tehetség (biztos van arrafelé olyan is az NB III-ban) ült a kispadra, hanem egy Hevesi Tamással egy kaliber, aki hobbiból edzősködik.

Biztosan ott lesz az élcsoportban a DVSC második csapata (és talán az MTK-é is), amelyik ugyan nem juthat fel, de mégis beleszólhat a feljutásba azzal, hogy kitől hány pontot vesz el. Mivel az őszi szezon elején a DVTK valószínűleg nem lesz a legerősebb, nekünk az az érdekünk, hogy minél kiegyenlítettebb legyen az élmezőny, legyen bőven körbeverés. Így marad esély egy jó ősz második felével, tavasszal odaérni.

Igen, oda. Mert akármi is történt, csak a feljutásban vagyok hajlandó a szezon előtt gondolkodni. Ha nincs egy kiemelkedő csapat, amelyik csak akkor veszít pontot, amikor az etióp gyerekek jóllaknak, akkor egy év közben felépülő DVTK-nak is lehet esélye. Abban biztos vagyok, hogy anyagilag rendbe lesz a klub, elsőszámú kérdés, hogy mikor. A második: amennyiben lesz pénz, lesz-e eredményes csapat? Mert ahhoz idő kell, és éppen az elmúlt bajnokságban láttuk, mennyire nehéz menet közben csapatot építeni.

A végére maradt még egy bizonytalansági tényező: milyen színvonalú az NB II? Szerencsére már olyan régen játszott a Diósgyőr ebben az osztályban, hogy elképzelni sem tudom, mekkora a különbség az élvonalhoz képest. Egy kutyaütő NB I-es lehet-e az NB II királya?

Összefoglalva és az óhajokat egy mondatba sűrítve: amennyiben rendeződik a helyzet Diósgyőrben és nem lesz egy NB I-be tűzzel-vassal jutni akaró és egész évben ennek megfelelően is teljesítő ellenfél, akkor vissza lehet jutni egyből. Ámen!

2010. augusztus 11., szerda

Első és utolsó edzőmeccs (Abaújszántó - DVTK 1-5)

Nem egy szokványos nyári felkészülésen vagyunk lassan túl - hogy a hányattatásokon mikor leszünk túl, azt nem tudom, de a bajnokság a hétvégén kezdődik -, ez nálam úgy csapódott le többek közt, hogy példátlan módon egyetlenegy edzőmeccsen voltam kinn. Ennél még akkor is több jutott, amikor vizsgákra kellett volna készülnöm. Persze összesen sem volt sok: egy-egy DVSC-DEAC és Mezőkövesd elleni hazai találkozón után került sor az abaújszántói 90 percre. (Az ifi ellen letudott meccseket nem számolom edzőmeccsnek, azok inkább meccsszerű edzések voltak - mondom látatlanban.)

A nyaralás miatt kimaradtak a hazai meccsek, így hazaérve nem volt kérdéses, elautózom Abaújszántóra. Az utazás a régi NB II-es meccseket idézte, a települést egyszerűen megtaláltuk - még szép - viszont a pályára vezető utcát egy helyi, saját borát a jelek szerint nagy lelkesedéssel fogyasztó szőlősgazda útbaigazítása ellenére is csak másodszorra sikerült eltalálni. Az edzőmeccsre az edzőpályán került sor, amit nagyjából körbeálltak a nézők, köztük jópár DVTK-mezes/sálas ember. Természetesen ott volt Szabolcs is, akinek kivételesen csak egy települést kellett utazni Tállyáról a meccsért. Még egy szó a pályákról: két füves nagypályát és egy műfüves kispályát láttam, ebből az edzőpálya talaját közelről is. Kifogástalannak tűnt a gyep, osztálykülönbség volt a javára a diósgyőri edzőpálya talajával szemben. Nem is egy.

Maga a meccs szórakoztató volt, szemre is szépen játszott a csapat, viszont rengeteg helyzetet kihagyott.

Rados
Kovács Zs., Gal, Horváth G., Gohér
Halgas, Abdouraman, Lippai, Dobos
Menougong, Szabó D.


Szabó Dávid kivételével talán ez a DVTK jelenlegi legerősebb csapata.

A cserék után:

Giák
Kovács Zs., Gal, Horváth G., Gohér
Illés, Bihari, Abdouraman, Szabó P.
Menougong, Hyacinthe


Tetszettek Lippai keresztlabdái, a sok helycsere, Szabó Péter fellépései, George és Halgas akarása, Abdouraman, Gal és Horváth Gábor magabiztossága.

Ahogy írtam, nem tetszett a sok kihagyott helyzet, a próbajátékos teljesítménye és mindvégig ott motoszkált a fejemben, ez most mind jó, de vajon a DVTK játszik jól, avagy az ellenfél gyenge?

Játékosonkénti értékelés


Ivan Rados: Sok dolga nem akadt.

Kovács Zsolt: Ha a korát is figyelembe vesszük, akkor jó teljesítményt nyújtott, összességében azért voltak hibái bőven.
Igor Gal: Magabiztos volt, bár sokat nem kellett védekeznie. Néha próbált előretörni.
Horváth Gábor: Ha jól emlékszem, ez volt az első teljes meccse a sérülése után. A többi ugyanaz, mint Gal.
Gohér Gergő: Legemlékezetesebb, hogy amásodik félidő végén helyet cserélt Szabó Péterrel és az addigi védekezés helyett a támadás lett a fő feladata. Egy góllal megkoronázhatta volna a teljesítményét.

Halgas Tibor: Már korábban, az edzéseken is látszott, hogy nagyon akar. Próbálta szóval is írányítani a társakat, kérte a labdát.
Mohamadou Abdouraman: Minden labdát elfejelt, rengeteget szerelt lábbal is. Erőssége lehet az új Diósgyőrnek.
Lippai Ákos: Nem a futómennyisége, a kitűnő labdái érdemelnek említést.
Dobos Attila: Véleményem szerint nem feküdt neki a bal oldali középpályás posztja, ahol többször is a védők mögé kerülhetett volna. Vagy csak rossz napot fogott ki.

George Menougong: Kiemelkedett a mezőnyből futómennyiségével, akaratával, góljaival és kihagyott helyzeteivel is. Külön tetszett, hogy a támadások során szinte minden poszton feltűnt. A nap edzői utasítását is ő kapta: "ne csak a barátodnak (Hyacinthe) passzolj!"
Szabó Dávid: Lehet, azért, mert abban a félidőben játszott, amikor döntetlen volt az állás, de Benczés Miklóssal ellentétben engem nem győzött meg.

Szabó Péter: Az ősz felfedezettje lehet, feltéve, hogy szerződést kap. Mozgékony játékos, jól cselez és lő, amit ezen a meccsen is bizonyított. Ja, és lelkes is!
Illés Richárd: Lőtt egy gól, és ezúttal nem állították ki ;-)
Hyacinthe: Jól bánt a labdával, de már kispályán is biztos vesztes, aki csak a gólvonalról akar gólt lőni. Ha hiszitek, ha nem, egyetlen lövése sem volt, a kapust, utolsó védőt többször is próbálta kicselezni, gólját egy szép átemeléssel szerezte. Nem volt kérdéses, hogy nem kell.
Giák Tamás: Kétszer megpróbálták átemelni, egyszer nyújtózkodnia kellett, de megoldotta.
Bihari Gyula: Cseréje előtt meg voltam győződve, belső védő lesz és Gal fellép a középpályára. Nem így történt, ő lett középpályás, ahol idegenül mozgott. Ezen a poszton még az NB II-es szintet sem üti meg.