2009. május 29., péntek

Hajrá, vidék!

A Diósgyőr - Debrecen meccs közben és után is többször felhangzott a régi szlogen: hajrá, vidék! Én személy szerint nem szeretem az ilyen általánosításokat, még emlékszem, amikor a '90-es évek elején jóban voltunk a kispestiekkel, akik kijártak a pesti meccseinkre, és én is ott voltam a Honvéd - MUFC-on sok más diósgyőrivel együtt. A Nyíregyházát, Pécset, Kazincbarcikát és sok más vidéki csapatot pedig már akkor sem zártuk a szívünkbe, szóval szlogennek jó volt, tartalomnak már kevésbé.

De most nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy milyen álszent dolog, amikor a pesti csapatok a múltjukkal kérkednek, ráadásul a legtöbb pesti szurkoló annak a rendszernek a kérlelhetetlen ellenségének tünteti fel magát, amelynek valójában kegyeltje és haszonélvezője volt a klubja. Még a Ferencváros is hét bajnoki címet nyert 1949 és 1989 közt, a Honvédról és az Újpestről nem is beszélve.

Mindez arról jutott most eszembe, hogy 15 éve nyert bajnokságot a Vác. Ennek kapcsán megnéztem, hogyan alakult a "Budapest - vidék párharc".

Az 1926-27-es szezonig ugyebár külön rendezték a Budapest- és a vidékbajnokságot (utóbbit a DVTK 1924-25-ben meg is nyerte). Ezen kívül 1945 tavaszán csak a budapesti csapatok vehettek részt a bajnokságban, ez összesen 25 sorozat vidékiek nélkül, majdnem a negyede az eddig megrendezett bajnokságoknak.

De még érdekesebb, ha azt nézzük meg, mi történt a rendszerváltásig és mi azután. Óriási változás! Míg az 1988-89-es bajnokságig lejátszott 87 szezonban mindössze négyszer (Nagyváradi AC 1943-44; Győri ETO: 1963 ősz, 1981-82, 1982-83), addig az azóta megrendezett 19 bajnokságban hétszer is vidékiek nyertek (Vác: 1993-94; Dunaferr: 1990-2000; ZTE 2001-02, DVSC 2004-05, 2005-06, 2006-07, 2008-09). Persze nem meglepő, ha tudjuk, hogy az előző rendszerben mindegyik pesti csapat mögött minisztériumok álltak, a pénz nem volt gond. Amit pedig nem lehetett elintézni pénzzel, azt elintézték hatalmi szóval. Ki tudja, hány játékos került úgy Pestre, hogy szabad akaratából eldöntötte, akar-e másfél, két évig katonaruhában bohóckodni, vagy inkább focizik a Honvédban, Újpestben. És persze ezek után kialakult az a kép, hogy a jó játékosok, akiket számításba lehet venni a válogatottnál Pesten játszanak, így amelyik vidéki focistának ilyen ambíciói voltak, az is jobban tette, ha Budapestre igazolt. És ez utóbbi túlélte a rendszerváltást, így lenne ma is, ha közben Budapest helyét nem veszi át a külföld és most már úgy hangzik az aranyigazság Tisza Tibor esetében, hogy ha az Újpest helyett a Bundesliga kettőben játszana, akkor bőven állandó válogatott kerettag lenne.

Változott a világ, a politikai hatalom helyett/mellett most a gazdasági hatalom összpontosul Pesten, de már a vidéki csapatok is labdába tudnak rúgni.

Szóval szép dolog a történelem, imádom is, de azért jó lenne, ha a számokat történelmi környezetükben nézné mindenki.

De végezetül őszintén bevallva, engem az sem bántana, ha az összes eddigi bajnokságot pesti csapatok nyerték volna, ha jövőre, két év múlva, egyszer az életemben a DVTK kapná az aranyérmet!

2009. május 28., csütörtök

DVTK - DVSC másodszor

Jön a szokásos szerdai poszt - ezúttal csütörtökön - a kedd esti meccsnézés után. És abban sem szokásos, hogy tegnapelőtt este csak a második félidőt láttam, így csak részleges volt a memóriafrissítés.
Mindenekelőtt egy óriási hibát kell korrigálni - mea culpa, mea culpa maxima - a második gól előtt nem Bogunvic, hanem Lakatos volt az, aki rosszul helyezkedett és nem tudott fejjel tisztázni. De ezzel együtt az egész védekezést el lehet marasztalni. Érdemes visszanézni a harmadik kapott gólt, a jobb oldalon öt játékos állt, balon pedig senki, Gohér rohant kétségbeesetten, amikor Dombi megkapta a labdát.

Dicsérni pedig Takács keresztlabdáit lehet, sokat nem haladtunk vele előre, de arra pont jók voltak, hogy megmozgassák a Loki védelmét. Az ismétlés egyértelmű győztese pedig Lipusz volt. Jól játszott, sokat lendített a beállásával a csapat előrejátékán.

Arról már korábban is szó volt és a baráti beszélgetésekből, kommentekből úgy tűnik, szinte mindenki egyetért abban, nem a Tóth és Homma által szerzett 9 és 8 gól a kevés, hanem a középpályás sor találatai hiányoznak. És a Debrecen ellen nagyjából kiderült számomra az is, hogy miért. Egyik középpályásunk sem mer igazából fellépni a támadásokhoz, valahogy úgy vannak vele, hogy ott a két csatár, oldják meg ők. Ritkán ért úgy véget egy támadás - a pontrúgásokat kivéve - hogy a 16-oson belül legyen egy középpályásunk. Lipusz jó volt szélen, de befelé, a kapu felé egy kivétellel nem mozdult. Lippai, ha passzolt, akkor lépett is a társ mögé, a visszapasszért, ritkán indult meg előre, kérve a labdát. Kamber és Takács pedig eleve védekező játékos, akiknek a gondolkodásában az van benne, hogy szép dolog a támadás, de ha elveszítjük a labdát, akkor nekem kell visszafutni és visszaszerezni. Ahodikpét a kapu előtt az egész bajnokság során szinte nem is láttam a kontrákat kivéve, Szélpál az ikertestvére. Még talán Stanicban van leginkább benne ez a típusú játék, de bármennyire bíztam benne a tavasz elején, sokat nem mutatott. (Szabó Viktor csatár, még ha néha a középpályán játszott is.)

Apropó Stanic. A tv előtt ülve azon gondolkodtam, miért nem állította be Gálhidi. Lippai a végére ismét elfáradt, szükség lett volna a frissítésre. Aztán leesett, azzal, hogy Vojinovic védett, csak négy légiós lehetett a mezőnyben szerepeltetni. Bogunovic, Milicic, Kamber, Homma. Közülük kinek a helyére állhatott volna be? Ha nyáron Köteles külföldre igazol, akkor ez jövőre sok problémát okozhat, mert nem hiszem, hogy a centenáriumi évben kevesebb légiós lesz a keretben és újabb fiatalok feltűnésére sem számítok. A megoldás Szerbia EU-társult viszonya lehetne még, de az is nagyon messze van.

Jó magyar játékost pedig nehéz lesz idecsábítani, ha az újságokban megint a DVTK pénzügyeiről lesz szó. Közben a Vasas szép lassan megszűnik, Újpesten is beérik Siófok és Diósgyőr után Sallói munkájának a gyümölcse, de valahogy mégis ránk hamarabb harap mindenki.

És a végén még egy gondolat a mezről. Nekem semmi problémám nincs azzal, hogy idegenben a klubszínektől eltérő idegenbeli mezben játszik a DVTK, ahogy végignézek a lelátón, sokan abban járnak, elfogadták, meg is szerették a fekete-arany kombinációt. Azt azonban nem értem, hogy itthon miért kell abban játszani. A két klub technikai embereinek már jó régen meg kellett volna állapodni abban, melyik csapat miben lép pályára. Ja, hogy a Debrecennek nincs más? Az miért a mi problémánk? Oda kellett volna adni nekik a fekete-arany mezt a mi reklámjainkkal, játsszanak abban, jövőre biztosan hoztak volna a piros és fehéren kívül kéket, de még lilát és zöldet is.

2009. május 26., kedd

Mi lesz veled, DVTK?

Egészen másról akartam írni, de most minden eltörpül amellett, hogy felszámolási eljárás lebeg a DVTK feje fölött.

A történetet nem ismétlem el, előbukkant egy, a Sallói-Siliga páros által felvett hitel, amit a május 25-i határidő után maximum 8 nappal ki kell fizetni, különben felszámolási eljárás indul a DVTK ellen, ami talán nem is lenne óriási baj, ha ez nem jelentené a klublicenc többé-kevésbé automatikus visszavonását.

Sajnos, engem már nem tud nagyon felidegesíteni egy ilyen hír, olyan sok hasonlót hallottam az elmúlt években. Majd akkor ver szaporábban a pulzusom, ha azt az Andrássy úton járva azt látom, hogy egy nagyobb brigád talicskán tolja az 500 eurósokat a klubházba. Volt már itt megszűnés, majd újrakezdés a 7. osztályban; telephelycsere az utolsó pillanatban és sok minden más is. A közös minden esetben az volt, hogy még a legutolsó pillanatban is ígérgetett valaki. Ezért megtanultam, pénzügyekben, ahol abszolút nem látok tisztán csak utólag mondok bármit is, nem idegesítem fölöslegesen magam.

Most ígérgetés nincs és azt hiszem, annyival jobb a helyzet, hogy a tulajdonosoknak van pénzük. Az más kérdés, hogy nem akarják a DVTK-ra költeni, de ezen elhatározás megváltoztatásának még mindig nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy Ott Erzsébet, Reszeli Soós István, Kuti István, Sallói István - és a sor még hosszasan folytatható lenne - hirtelen talál némi pénzmagot a párnájába varrva. Illetve pontosítok, Baranyi Sándor jelentette ki, hogy ad egy "bizonyos" összeget, de többet nem. Wicha nem nyilatkozott egyelőre, bár az homályos előttem, ő pontosan milyen módon is kapcsolódik a DVTK-hoz. Mezszponzor? Résztulajdonos?

Mivel jó a fantáziám, el tudom azt is képzelni, hogy egyelőre "csak" egymás idegeinek szilárdságát próbálgatják a felek, helyezkednek a minél jobb alku érdekében. Aztán ahogy jön a végső határidő, úgy válnak egyre rugalmasabbá. Mert egyik félnek sem érdeke, hogy ne egyezzenek meg, csak az a nagy kérdés, pontosan mi lesz az alku tárgya. Nem vagyok üzletember, de azt elég rossz húzásnak gondolom, hogy x forint befektetést hagyok elúszni x/10 forint miatt (főleg úgy, hogy a pletykák szerint van is érdeklődő a klubra, aminek jócskán visszaesik az értéke NB I-es licenc híján) és feltehetőleg Néder is így gondolkodhat, viszont ~10 millió a számlán sokkal többet ér, mint a behajthatatlan 16. Szóval nem számítok arra, hogy június elejéig megoldódjon a helyzet.

És mi lehet a megoldás? Például tagi kölcsön, ami később átalakul támogatássá, tulajdonrésszé. Kérdés, hosszú távon itt tervezi a jövőjét valaki? A másik lehetőség, ami a szép emlékű DKSK haláltusáját is meghosszabbította, hogy a jövőbeni támogatás terhére a város előre folyósítja a hiányzó összeget. Ennek az a veszélye, hogy akkor nyáron/ősszel kell kevesebb pénzből gazdálkodni, tehát semmit nem old meg véglegesen, csak a problémát odázza el. És ezen túl a mindenkori önkormányzatot el is lehet felejteni, a DVTK egy magánvállalkozás, amit nem kell támogatni. Az utánpótlást, infrastruktúrát (stadion) igen, a klub működését - bármilyen fájó is - nem. És ezen kívül is van biztosan más megoldás, amire én nem is gondolok.

Szóval van még néhány nap és kiderül mi lesz a DVTK sorsa és némi akasztófahumorral mondom, most jobb a helyzet, mint 2000-ben, mert nem legalulról kell újrakezdeni, hiszen van egy NB III-as csapatunk is.

2009. május 25., hétfő

DVTK - Debrecen videók (29. forduló)

Egyelőre egy videót találtam, szép sorban jön a többi is remélhetőleg.

A második félidő összefoglalója a Duna Tv-n.



Összefoglaló a városi tv-n:



Interjú Balajti Ádámmal:



Teljes bajnoki összefoglaló a Duna Tv-n:

Minden helyzetre gól (DVTK - DVSC 2-3)

Bajnok a Loki, megérdemelte. Azt hiszem, azzal nyertek, hogy nekik volt a legbővebb keretük. Az MTK egyértelműen belebukott abba, hogy nem tudta pótolni a sérülteket és az Újpest sem tudta helyettesíteni a hiányzóit. Ezzel szemben a Debrecen simán előkapta a kalapból Fodor Marcellt, Szilágyi Pétert stb., így - hogy áttérjünk a pénteki mérkőzésre - Diósgyőrben nem lépett pályára Oláh Lóránt, Kerekes Zsombor vagy Bogunovic, mégis ők szerezték a legtöbb győzelmet.

És akkor helyben is vagyunk! Szurkolói szempontból ideális volt ez a DVTK - Loki meccs, mert minden végkimenetben lehetett valami jót találni. Ha nyer a Diósgyőr vagy döntetlen, akkor azért örülök, ha nyer a Loki, akkor idén is elbukja a bajnokságot az Újpest, és amiatt sem szoktam szomorkodni. Egyetlen lehetőség rémisztett, egy súlyos Diósgyőr-vereség.

Ahogy az elmúlt hetekben írtam, Gálhidi szép sorban végigpróbálta az összes, tavasszal a cserepadon üldögélő játékost, ezúttal Drasko Vojinovic kapott szerepet a kezdőben. Nem vagyok babonás, de eszembe jutott, hogy vele hoztuk azon a csodás őszi estén Debrecenben a meccset. A középpályáról ezúttal Srdjan Stanic és Szabó Viktor maradt ki és Euloge Ahodikpe és Lippai Ákos került be. Eltelt már 14 meccs a szezonból, de még mindig nem lehet állítani, hogy Gálhidi megtalálta a kezdőcsapatot és hiába várjátok, én sem írom le most az aranyigazságot, mert van néhány olyan poszt - például a jobb középpályásé - ahol senki nem nyújtott még részleteiben is elfogadható teljesítményt.

A mérkőzés úgy kezdődött, hogy a Debrecen visszaállt, nem akarták eldönteni a mecset az elején. Reméltem, ez azt jelenti, hogy elég nekik az egy pont, bíznak a Győr pontszerzésében - utólag kiderült, nem volt alaptalan, nyert az ETO az Újpest ellen -, de legalább úgy voltak vele, jobb az egy pont, mint a semmi. Ezzel szemben a DVTK úgy játszott, ahogy itthon elvárható. Ha nem is nyomta be az ellenfelét, de volt néhány helyzet, elsősorban Kambernek köszönhetően. Egy jobboldali beadás sajnos combmagasságban érkezett, amit csak pattintani tudott, de után volt két (három?) lövése is, ami közül a legutolsó szépen a léc alá tartott, de pont középre, így Poleksic ki tudta ütni, miként Homma hasonló bombáját is. A másik oldalon csak Vinicius kavart egyet. Csak egy gondolat erejéig visszatérve az első bekezdésre: a brazil srác is egy olyan játékos, akiről másfél éve egy miskolci teremtornán azt mondta az edzője, hogy még a farkán is megtáncoltatja a labdát, csak fizikailag nagyon gyenge, most pedig már kezdőjátékos az első csapatban.

De nem esett gól az első félidőben, a másodikban viszont öt is. A Diósgyőr úgy kezdte, ahogy az első félidőt abbahagyta, ezúttal Gohér szögletét fejelte meg Tóth Misi, de a labda néhány centivel elment a kapufa mellett. Rögtön utána Czvitkovics lőtt két gólt. Az első egy átlövés volt: a keresztpasszra rámozdult Lippai, de csúszva sem érte el, utána pedig nem volt senki aki a lövés el álljon. Pont befért a sarokba, nem mondom, hogy védhetetlen volt, de Vojuinovic helyett inkább a védelem - és nem csak a védők - számlájára írom a gólt. Miként a második debreceni gólt is, amikor a szezonban már sokadszor Gohért verték meg a szélén. Ha én támadnék ellene, csak az alapvonal felé vinném a labdát, mert azt sajnos mindig megeszi… És ha típushibáról beszélünk, akkor Bogunovic is megemlíthető, ismét meggyűlt a baja a hosszú oldalra átívelt labdával, Czvitkovics szabadon lőhetett a kapuba. De közben az első találathoz hasonlóan azért kimaradt egy hatalmas DVTK-helyzet, ismét Tóth Misi hagyta ki, de Homma legalább ugyanannyira ludas volt a dologban. A meglátás nagyon jó volt, hiszen Tóth a csak mezőnyjátékos által védett kapuval állt szemben, de maga az átadás már pontatlanra sikeredett, nem lehetett rendesen irányítani.

De ezzel még messze nem volt vége. Homma jóvátette a hibáját, egy gyönyörű góllal. Az előreívelt labdát Lippai mellel tette Kamber elé, aki Hommának dobta ki a jobb oldalra és a japán csatár mindenféle állítgatás nélkül lőtt a kapuba. Nagy szükség volt a gólra, mert egyrészt a DVTK valóban partiban volt a Lokival, másrészt láthatóan megfogta a Diósgyőrt a két kapott gól és félő volt, hogy érik a súlyos vereség. Ekkor felmerült az egyenlítés is, de még mielőtt valóban beleélhettük volna magunkat, Vinicius után az őt váltó Dombi is megforgatta Gohért és lőtt egy pimasz gólt. De a DVTK is lendületben volt, Homma a gólja után adott egy gólpasszt is, a fiatal, első NB I-es meccsét játszó Balajti pedig a kapuba belsőzte a beadást. Ha tényleg ilyen gólerős ez a srác és Gálhidi hamarabb kipróbálja! Ez a szezon már mindegy, de remélem, jövőre nem két csatárral és gólképtelen középpályásokkal játsszuk végig a szezont, és ez nem azt jelenti, hogy személycseréket akarok, hanem azt, hogy több gólszerzési lehetőség lesz és azokat nagyobb százalékban használják ki a játékosok.

És ezzel véget is ért, a Loki azzal nyert, hogy minden kihagyott diósgyőri helyzetre góllal tudott válaszolni. A meccs végén joggal kapott tapsot mindkét csapat., sajnálom, hogy a diósgyőriek nem jöttek ki a kerítéshez, egy pacsi járt volna nekik. A Debrecen is megérdemelte a tapsot, de valahogy nem tudtam együtt örülni a pályára berohanó szurkolókkal. Irigyeltem őket. Illetve folyamatosan az járt a fejemben, hogy ott voltak a vendégek rendezői, a hazai rendezők, több szakasznyi rendőr és ennek ellenére azért nem volt botrány, mert egyik fél sem akarta. Szerencsére, teszem hozzá.

Felmerült bennem, hogy mi történhetett a szünetben, ami miatt az első félidő nulla gólja után a másodikban öt is esett. Mindenekelőtt volt ugyebár Czvitkovics jól eltalált lövése, majd utána a védelmi rövidzárlat. Azért megnéztem volna, hogy Dombi meg meri-e csinálni ugyanezt a cselt 0-0-ás állásnál is. Az is hozzátartozik a második félidőhöz, hogy a Diósgyőr fokozatosan jött előre. Már Lipusz is sokkal támadóbban játszott mint Ahodikpe, a Takács-Balajti csere után pedig egyértelműen háromcsatáros játékra állt át a DVTK, és a középpályán is hárman maradtak. És nem is a Loki elleni meccset siratom, hanem a Siófok, Kaposvár stb. ellenit, amit hasonló felfogásban simán nyerhettünk volna.

Játékosonkénti értékelés


Drasko Vojinovic: A gólokon kívül egyszer kellett nagyot védenie és egy másik alkalommal kifutásával akadályozott meg egy gólhelyzetet. Az első gól előtti lövést talán foghatta volna, a másik kettőhöz bravúrra lett volna szükség.

Lakatos Béla: Nem tudok fontos eseményt fűzni a nevéhez, ami egy védőnél pozitívum is lehet.
Boris Bogunovic: A második gól előtt nem tudta elfejelni a labdát, de ezen kívül nem sok hibát védet, igaz, bőven elég volt ez is. A második gól után a társak tehetetlensége miatt egyszer maga próbálkozott, de lövésébe beleléptek.
Despot Viskovic: Biztos volt középen, rá ezúttal sem lehet panasz. Csak túl sok gólt kapunk és ebben biztosan neki is van szerepe...
Gohér Gergő: Két gólban benne volt, ez erőteljesen lerontja a teljesítményét. Szögletből adhatott volna gólpasszt, de Tóth fejese nem ment be.

Takács Péter: A betegsége után a válogatottól tért vissza a kezdőcsapatba. Nem mondom, hogy élete meccsét játszotta, de a játékrendszer átalakítása miatt cserélte le Gálhidi, nem ezért mert gyenge volt.

Euloge Ahodikpe: Most sem váltotta meg a világot. Nem emlékszem sem elfutására, sem beadására, gólhelyzetre pedig még kevésbé.
Djordje Kamber: Az első félidőben több gólszerzési lehetőség is adódott előtte, de nem sikerült megszereznie első tavaszi találatát. A másodikban, főleg Takács lecserélése után kicsit hátrébb játszott, de így is ő adta Hommának azt a labdát, ami végül gólpassz lett.
Lippai Ákos: Mintha klasszikus irányítót láttam volna a '80-as évekből. Nagy labdákat adott, de inkább a labdát futtatta mint hogy ő mozgott volna üresbe.

Tóth Mihály: Voltak helyzetei, de ezúttal nem jött össze neki. Megélt egy szem csatárként is, de a háromcsatáros rendszer szerintem jobban fekszik neki is. És persze sokat jelentene, ha nem csak tőle és Hommától várná mindenki a gólokat, hanem segítene más is.
Homma Kazuo: Egy gól, egy gólpassz, mindkettő a szebbek közül és még további helyzetei. Némi hiányérzetem a fentebb már részletezett passz után volt, amikor Tóth hosszú másodperceken keresztül nézett mérgesen rá.

Lipusz Norbert: Beállása után egy ideig nem sok labdát kapott, de utána megélénkült a balszél is. Voltak jó beadásai is, és egy helyzete, amit most sem tudok, hogy kapura lőtt-e, vagy élesen a kapu elé, mindenesetre a labda elment a kapu előtt úgy, hogy senkinek nem volt esélye hozzáérni.
Balajti Ádám: Vasárnap a tarcsiban is gólt lőtt, lehet folytatni. Sok fiatal mutatkozott be parádésan - csak legutóbb: Horváth Szabolcs mekkora gólt lőtt a Loki elleni Ligakupa-meccsen! - hogy utána szép lassan ne hiányozzanak senkinek. Remélem nem ez a sors vár rá is.
Szabó Viktor: Maga a csoda lett volna, ha az ő góljával egyenlítünk az utolsó öt percben. Nem is ez a baj, hanem azt nem értem, miért gondolja azt, hogy a bajnokesélyes ellen percekkel a lefújás előtt bármelyik bíró belenyúl a mérkőzésbe egy egyszerű lökés után. Nem 11-est kell kiharcolni, hanem gólt lőni, gólpasszt adni.

2009. május 21., csütörtök

Haladás - DVTK videók (28. forduló)

Úgy látszik, mindenki elfáradt a szezon végére, nagyon lassan kerülnek föl a videók a netre. Egyelőre ezt az egyet találtam, ha lesz több, azt is beillesztem. Figyeljétek a tweetjeimet!

Interjú Gálhidi Györggyel a miskolci tv-n:



Összefoglaló a városi tv-n:



FRISSÍTVE: itt a második, a Sport Tv összefoglalója:



És rögtön a harmadik is, a Duna Tv teljes gólösszefoglalója (Haladás - DVTK 4:39 - 5:17):

2009. május 20., szerda

Variációk egy sálra

Mottó: Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer
valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal

A szerzésen és birtokláson túl van más szépsége is a gyűjtésnek. Amikor meglátok egy DVTK-sálat mindig elfog a kíváncsiság, sikerül-e valami újat találni benne, vagy csak a régi elemeket ismételte a tervező/gyártó. Az első az igazi, de az másodikban is van kihívás.

Különösen akkor, amikor valójában nem is egy új típusú sálról van szó, hanem csak egy mutációról, dizájnfrissítésről. Ezt még észrevenni sem egyszerű, éppen a mostani bejegyzés témájául szolgáló sállal jártam úgy, hogy a blogom kapcsán kaptam egy levelet, hogy ismerem-e ezt a sálat. Persze, ott figyel a gyűjteményemben - válaszoltam magabiztosan. Utána láttam boltban is, de nem vettem meg, de valami csak ott motoszkált az agyamban, hogy talán mégis. Hazamentem, megnéztem a gyanús sálat és valóban, az egyik oldal pontosan ugyanaz volt, a másik viszont eltért.

Tessék, ez az, az első verzió:


Második változat:A múltkor nagyon lehúztam a csíkos jubileumi sálat, annál ez nagyságrendekkel jobb. Persze vannak hibái is: anyaga miatt nem annyira formatartó; a két oldalán a betűk talpa ugyanabba az irányba néz, így sok szálazás után "meggörbül", mint ez; és a címer kerete is inkább narancssárga, mint arany.

De mindezzel együtt büszkén hordható.

És ahogy a Twitteren írtam (találtok ott más érdekes dolgot is, főleg cikkekre, videókra mutató linkeket a gépházüzenetek mellett), terápiás célja is volt ennek a sálvásárlásnak, a Siófok elleni vereséget volt hivatott elfeledtetni.

2009. május 19., kedd

Legyen-e ingyenes a DVTK - DVSC meccs?

Több fórumban felmerül és Ti is foglalkoztatok a blogomon a kommentekben azzal, hogy ingyenes legyen-e a DVTK - DVSC meccs.

Nem csigázom senki kíváncsiságát, egyértelműen amellett vagyok, hogy ne legyen ingyenes.
  • Mindig többre becsüli az ember azt, amiért fizetett, az ingyenes dolgoknak nincs igazi értéke.
  • Már elmúlt a szocializmus, ahol minden ingyen volt, ha valamit szeretnénk, annak ára van. Tessék megfizetni!
  • Várhatóan sok debreceni érkezik - bár azért meglepődnék, ha valóban elárasztanák Miskolcot, ott is kihunyóban van a tűz -, egy ingyenmeccsre őket is jegy nélkül kellene beengedni, így a vezetőség kidobna az ablakon egy kosár talált pénzt.
  • Amilyen kiváló a klub anyagi helyzete, a ritka forintra is szükség van jelenleg.
  • A bérleteseket minden évben szívatják, ahelyett, hogy megbecsülnék, gyakorlatilag felárat fizetnek azért, hogy ne kelljen sorba állni a jegypénztárnál. Ők (mi) ezúttal is feizetnének egy ingyenmeccsért.
  • A csak az ingyenmeccsre kilátogatók kevésbé lojálisak a klubhoz, csapathoz, ők azok, akik először kezdik el szidni a ... mindenkit, aki eszükbe jut. (Régi emlék: Szegedi Dózsa - Békéscsaba Magyar Kupa-meccs, egész meccsen óbégatott egy fickó, amit egy másik megunt harminc perc után és visszaszólt neki. Barátja próbálta lecsendesíteni, hagyd, hadd kiabáljon, azért fizetett. A hangos nevetésre megfordult, ugyanis a kiabáló a betonkerítésnek támasztotta a biciklijét, és a nyeregre állva nézte a meccset - kívülről.)
  • Aki nem fizet azért, hogy halálra unja magát, az ingyen hajlandó unatkozni? Nem hinném.
  • 1400 forint nem a világ vége, lefogadom, hogy azok érvelnek a leglelkesebben az ingyenesség mellett, akik naponta elszívnak egy doboz cigit vagy elverik a pénzt hasonló hülyeségre. Navigare necesse est, vivere non est necesse, azaz aktualizálva: meccsre járni kell, élni nem. (Elnézést azoktól, akik befizetik az asszonyt és a három gyereket is egy körre, 7000 forint egy meccsért már jobban odatesz, de ilyenből van sajnos a legkevesebb.)
  • Sokszor támadják az aktuális vezetőséget, hogy nem tesz meg mindent a pénzszerzésért. Tessék, most 3000 nézővel számolva bruttó négy és fél millió forintot szerez azzal a döntéssel, hogy nem ingyenes a meccs.
De azt hiszem, végezetül maradhatunk abban, ha jó foci lenne eredményes Diósgyőrrel, akkor szívesebben fizetnénk ki a belépőt.

2009. május 18., hétfő

Újabb világmegváltó reformterv

Még igazából el sem ült a 12 csapatos NB I. ötlete körüli felhajtás - a klubtulajdonosok rövid úton elhajtották Kistelekit és szurkolók többsége sem volt odáig érte - máris itt az újabb reformterv, most a klubok - vagy kik is? - álltak elő újabb javaslattal. Emlékeztetőül idemásolom.



Újra rájátszás lesz az NB I-ben?

Már az ősztől megváltozhat a lebonyolítás

Biztosan tizenhat csapatos marad az NB I: az élvonalbeli klubok tulajdonosainak bizottsága pénteki ülésén ugyanis (újból) rögzítette, hogy főképp olyan futballreformokat szeretne, amely nem jár létszámcsökkentéssel.

"Tévedés, hogy emiatt ellentét lenne köztünk és az MLSZ között-
szögezte le a tulajdonosi bizottság első embere, George F. Hemingway.

-A részletekben viszont valóban nincsen egyetértés, de a célunk közös. Olyan reformokat szeretnénk, amelyek növelik a honi labdarúgás színvonalát, érdekesebbé teszik a bajnokságot, valamint a mostaninál sokkal több nézőt csábítanak a lelátókra."

Bár a Honvéd tulajdonosa nem bocsátkozott részletekbe az NB I tervezett reformját illetően, kerülő utakon, több érdekelttel beszélve azért sikerült képbe kerülnünk.

Nos, a tervek szerint jövőre kis, egy év múlva jóval nagyobb mértékben változna a lebonyolítás. A 2009-2010-es évadban minden a mostanihoz hasonlóan működne, leszámítva, hogy esetleg a harmincadik forduló után mégsem ér véget a bajnokság, hanem - részben belga mintára - rájátszás következne, ha két vagy több csapat azonos pontszámmal végez a bajnoki aranyat, a nemzetközi kupaindulást vagy a kiesést eldöntő helyen. Azaz a "kiemelt pozíciókban" sem a több győzelem, sem a gólkülönbség, sem az egymás elleni eredmény nem rangsorolna, az érdekelt együttesek oda-visszavágós (több csapatnál némileg bonyolultabb) rendszerben döntenének a helyezésekről.

Egy év múlva jöhetne az igazi reform: a 2010-2011-es bajnokságban az őszi idény tizenöt (egyes, még nem kidolgozott elképzelések szerint az azonos számú hazai és idegenbeli meccsek miatt tizenhat) fellépése után nyolc-nyolc csapatos alsó- és felsőházra oszlik az élvonal, amelyben újabb két kört, vagyis hét-hét mérkőzést vívnak az együttesek. Az ősz után a klubok nem vinnék tovább szerzett pontjaikat, hanem az első nyolc, a második hét, a harmadik hat (és így tovább, természetesen az alsóházban is) pontot kapna. A bajnokság végén csak egy kieső lenne, a tizenötödik helyen végző csapat osztályozón bizonyíthatna.

Az NB II a következő szezonban kétszer tizenhat csapattal folytatódik, 2010-2011-től azonban már csak huszonnégy együttes maradna, s ebből hatot mindig az NB I-es klubok tartalékcsapatai adnának.

A részletesen kidolgozott tervezeteket hamarosan írásban is elküldik
a csapatoknak, hogy aztán a tulajdonosok május 21-i, csütörtöki ülésén a megjelentek letegyék valamelyik mellett a voksukat, s a még aznap összeülő MLSZ elnöksége elé terjesszék választásukat.

A Ligakupa átalakítása nem okozott ekkora fejtörést a tulajdonosoknak: a küzdelemből száműzték a másodosztályú csapatokat. A következő kiírásban csakis a tizenhat élvonalbeli csapat vehet részt, viszont négy - európai kupaporondra kijutó - együttesünk csak később csatlakozik a mezőnyhöz. A körmérkőzések két hatcsapatos csoportban kezdődnek az ősszel, majd két négycsapatos csoportban folytatódnak. A négyesek tagjai az első két helyezettek mellett az úgymond ki¬emeltek lesznek - és végén a két csoportgyőztes játssza egymás ellen a finálét.

...

Forrás: Nemzeti Sport


Azzal a kis változtatással teljes mértékben egyetértek, hogy azonos pontszám esetében - ahol van tét, pl. a bajnoki cím, érmek, kiesés esetében - ne a gólkülönbség, több győzelem stb. döntsön, hanem legyen egy ki-ki meccs a csapatok közt. Ez a meccs tuti siker, hiszen igazi tétje van, megmozgatja a szurkolók fantáziáját is. Talán még jobb lenne, ha nem oda-visszavágón - ugyebár itt megint előkerülhet a sokat szidott, de ebben a formában még mindig a legjobb döntési módot jelentő idegenbeli gól intézménye -, hanem egyetlen mérkőzésen, semleges pályán dőlne el, aminek el kell dőlnie.

A 2010-2011-es bajnokságtól tervezett új rendszer viszont megint olyan, hogy nagyot akartak az alkotók, de nem gondolták rendesen végig, így kétségeim vannak a siker felől.

Lesz alapszakasz és rájátszás. Az alapszakasz a jelenlegi tervek szerint minimum nem biztosít mindenkinek egyenlő feltételeket, maximum megvalósíthatatlan. 16 csapat esetében, ha mindenki játszik mindenkivel, akkor egy kör 15 meccs/csapat. A matematika jelenlegi állása szerint ez 7 hazai és 8 idegenbeli, vagy 8 hazai és 7 idegenbeli mérkőzést jelent. És 8 semmiképpen nem egyenlő 7. Majd egyszer kap az Újpest egy olyan sorsolást, hogy megy idegenbe Debrecenbe, Zalaegerszegre, Szombathelyre, az MTK-hoz, Fradihoz, Fehérvárra, Győrbe és nyolcadiknak mondjuk Diósgyőrbe, és fogadja a Kecskemétet, Pápát, Nyíregyházát, Vasast, Kispestet, Kaposvárt, Paksot. Lenne is olyan MLSZ-ellenes kirohanás az ujpestfc.hu-n, hogy csak úgy füstölne a szerver.

Erre merült fel ötletnek, hogy álljon 8-8 hazai és idegenbeli meccsből az alapszakasz. Majd Ausztriából kérnek kölcsön egy csapatot, hogy meglegyen a 16. mérkőzés? Vagy 15/17 csapatos lesz az alapszakasz? Ebben az esetben viszont a rájátszás két csoportjának a létszáma nem lesz páros…

Nem is beszélve arról, hogy egy Siófok egész évben abból élt, hogy a nyár elején, a strandszezon közepette fogadta a Fradit egy kicsit sem tisztességes, de mégis elfogadott irányított sorsolással. (Amíg a Fradi nem tudott visszajutni, addig az Újpest vette át a szerepét.) Elképzelem azt a jelenetet, amikor a sorsolás előtt remegve ülnek a nézőtaszító csapatok vezetői, és imádkoznak, hogy csak otthon játsszanak a Fradi ellen és legyen az évben legalább egyszer normális jegybevétel.

Ha emlékeztek még, akkor a 12 csapatos javaslat kapcsán leírtam, hogy szerintem 16 csapatos NB I. az ideális 2 kiesővel, 2 osztályozóssal annak érdekében, hogy minél kevesebb legyen a tétnélküli meccs. Ennek tudatában talán megértitek, hogy a javaslat leggyengébb pontjának azt tartom, hogy csak 1 kieső és 1 osztályozós csapat lesz, lenne. Az alsóház nyolc csapatából 2-3 általában megtáltosodik tavaszra - idén a Győr, Zalaegerszeg, Fehérvár sorolható ide - akik számára így halál unalmas lesz a rájátszás. Nem is beszélve arról, hogy a mezőny elejéből is van néhány csapat, amelyik tavasszal visszaesik - idén Nyíregyháza és Vasas -, akik az egész rájátszást tét nélkül szenvedhetik végig. Idén legalább a kiesés szele megcsapta a nyíregyháziakat, ha megvalósul a javaslat, akkor két év múlva, - ha jövőre nem esnek ki, - elég az első félévre gyúrni.

Az alapszakaszt nem lehet igazságosan megrendezni, a rájátszást ugyanúgy tét nélkül játssza - és tetszés szerint adja le a pontokat… - a csapatok majdnem fele, mint most, akkor mi értelme van a változtatásnak?

Ehhez képest már elhanyagolható, hogy mesterségesen bele akarnak szólni a második csapatok szereplésébe. Nekem nagyon szimpatikus, hogy természetes - evolúciós - módon kialakul(t), melyik klub a másodosztályban, melyik a harmadosztályban szerepelteti a tarcsit. (Gyakorlatilag a bő keretre pénzt szánók jutottak tavaly fel - DVSC, MTK, ETO, ZTE - a szegényebbek maradtak az NB III-ban.) Ehhez képest most mesterségesen meg akarják határozni, hogy 6 tartalékcsapat szerepeljen az NB II-ben. Miért? Ha lesz 8 gazdag klub, vagy még tovább esik a másodosztály színvonala, akkor miért ne lehetne 8 tarcsi az NB II-ben, de fordítva is igaz, miért kellene 2 kisvárosi csapatot száműzni azért, hogy helyet szorítsunk a Vasas és Paks tartaléknak? Azt is csak halkan jegyzem meg, hogy szerintem még 24 NB II-es csapat sincs.

Ligakupa. Mivel élő szerződés van az MLSZ és a Sport Tv közt a Ligakupa meccsek közvetítéséről, így ha minden klub, szövetség, nézők is azt mondanák, hogy pokolba a Ligakupával, akkor is megrendeznék. Valószínűleg reformrépát ettek reggel, mert ezen is csavartak egyet. Lesz két csoportkör - ami már a BL esetében is megbukott - de az igazi baj az, hogy hiába csűrték, csavarták, nem változott semmi, ami miatt a csapatok komolyabban vennék. Csak maszatoltak egy kicsit, hogy a kupacsapatok ne kényszerből, hanem saját belátásuk szerint játszassák a második csapatot. Most hirtelen nem találom, de emlékeim szerint már írtam róla, hogy a téli holtszezont kellene feldobni a Ligakupával, mert akkor maguktól is a legerősebb rendelkezésre álló csapatokat játszatják az edzők. A nézők pedig inkább kíváncsiak a csapatukra januárban, amikor már néhány hete nem látták őket, mint egy áprilisi szerdán, három nappal az esedékes bajnoki után.

Egyszóval, kell a változtatás, de azért ne ész nélkül. Kézilabdában volt egy olyan időszak, amikor szinte évről évre más volt a versenykiírás, play-off így, play-off úgy, majd szépen visszatértek a klasszikus rendszerhez. A fociban sem véletlenül ez honosult meg az elmúlt több mint 100 évben.

2009. május 17., vasárnap

Harmadszor is 0-1 (Haladás – DVTK 1-0)

Pedig azt hittem meglesz a pontszerzés, helyette sorozatban harmadszor is 1-0-ra kapott ki a DVTK.

Nem láttam a Haladás - Diósgyőr meccset, csak az interneten követtem az eseményeket párhuzamosan a BOON-on, pepsifoci.hu-n, nb1.hu-n és az nso.hu-n. (Ismét megállapítottam, az Nemzeti Sport átmentette az internetre is az összes bénaságát, csak balszerencséjére és a mi szerencsénkre itt már van konkurenciája, így nem áll az eszi, nem eszi, nem kap mást szituáció.) Nem voltam túl optimista a mérkőzés előtt, de néhány perccel a vége előtt már fordult a kocka. Még nem tudom, mit fogok csinálni kedd este, de igyekszem majd megnézni a meccs felvételét a városi tv-n, mert jó pár kérdés izgat.

A kezdőcsapattal szoktam kezdeni, itt az első bizonytalanság: Viskovic vagy Menyhért kezdett középen és melyik volt az előszűrő?

A tavasz elején azt gondoltam, a védelem közepével lesz a legkevesebb probléma, ott sok és jó játékos áll rendelkezésre. Milicic már ősszel bizonyított, Viskovic nagyon hamar beépült a csapatba és Gálhidi már alapemberként beszélt róla, a másik új fiú, Bogunovic pedig az edzőmeccseken gyorsan helyet követelt magának a kezdőben. Rajtuk kívül Menyhért már egy ideje ott topog a csapat kapuján, a Ligakupában néhányszor pályára is lépett, nem is beszélve Kállairól és Kamberről, akik úgyszintén bevethetők a középső védő posztján. Talán ez is a probléma, tavasszal egyáltalán nem alakult ki egy stabil védőpáros, akik a kapussal összeszokottan óvják a kaput a góltól.

Bogunovic sérülés, Kamber lapok miatt hiányzott - szép teljesítmény, 26 meccsen 10 sárgát összeszedni - ezért kellett ismét változtatni. Menyhért a múltkor jól játszott, de a gól előtt nagyot hibázott, mégis bennmaradt a kezdőcsapatban, Búrány, aki klasszikus előszűrő pedig most sem fért be, holott ezúttal Takács sem állt Gálhidi rendelkezésére.

Ismét olyan érzésem van, hogy Gálhidi kapott egy feladatot a vezetőségtől, hogy mondjon véleményt, kivel szeretne együtt dolgozni a következő szezonban, ezért szépen sorban mindenkit kipróbál. De azt is el tudom képzelni - mert jó a fantáziám -, hogy Menyhért a téli szerződéskötéskor azt is bevetette a szerződésébe, hogy ha x mérkőzésen nem lép pályára akkor szabadon igazolható, bánatpénzt kap, stb. és a klubvezetés ezt elkerülendő inkább helyet szoríttat neki a csapatban.

Pelecaci játékára sem számítottam, jókat nem olvastam róla, kíváncsi leszek rá, mit csinált. Előrebocsátom, alapvetően nem tartom hibának a beállítását, mert mozgékony játékos, a kontráknál hasznát lehet venni rúgótechnikájának is, bár eddig sokat nem bizonyított.

Aztán a meccs várakozáson felül indult, az elején szinte csak a Diósgyőrnek volt helyzete, Gohér kapufát is lőtt és ez a közvetítések szerint majdnem kitartott az egész első félidőben. A másodikban fordult a kocka, akkor már szinte csak azt olvastam, hogy a Haladás így, a Haladás úgy. Igazából csak a meccs utáni Gálhidi nyilatkozatból derült ki számomra, hogy mekkora két lehetőségből nem lett még gólhelyzet sem, a létszámfölényes helyzetből még a kapura lövés sem sikerült.

Még összefoglalót sem láttam, így a gólról sem mondok semmit. Ha tényleg Kuttor fejelte el a labdát, akkor ismét, tavasszal már sokadszor fejjel verték meg a védelmet. Ez bosszantó, de még inkább szomorú az, hogy már a harmadik mérkőzésen nem sikerült gólt lőni, így pedig minden egyes védelmi megingás vereséget jelent.

Nem volt egyszerű a bronzért játszó Hali ellen, de még nehezebb lesz az aranyra hajtó Loki ellenfeleként. Főleg úgy, hogy matematikailag is bajnokok lehetnek Miskolcon. Közben pedig itt van a Sallói-Siliga páros öröksége, így azzal is nehéz motiválni a játékosokat, hogy az maradhat, aki jól teljesít. Félek, ha nem sikerül rövid idő alatt gatyába rázni a klub pénzügyi helyzetét, akkor nem az lesz a kérdés, hogy kit kell elküldeni, hanem az, hogy kit lehet egyáltalán megtartani.

2009. május 14., csütörtök

Köszönjük Sallói!

Elég vad pletykák terjednek a városban nem fizető többségi tulajdonosról, átvert megmentőről, az elmaradt fizetést tippmixen pótló játékosokról és felszámolás által veszélyeztetett klubról. Ezek közül ma a legutolsóval foglalkozom, mert az már nem is pletyka. Előbb utóbb a többiről is ki fog derülni, hogy ez a kőkemény valóság, vagy megmarad pletyka szintjén, majd akkor sorra kerül az is.

Olvasom a BOON-on - sok más mellett - hogy előbukkant a múltból egy 10 milliós tartozás, ami kamatokkal együtt már 16 milla. Nem mentem fel Dlusztust, mert biztosan nem az esetleges felszámolás előtt néhány nappal szerzett tudomást a követelésről, de a valódi hunyó Sallói István.

Sallói megpróbál egy újfajta üzleti modellt meghonosítani Magyarországon, játékoskereskedelemből fenntartani egy klubot. Már Diósgyőrben is ezzel kísérletezett és most Újpesten is (a korábbi siófoki éveire nem emlékszem). Míg az MTK a Sándor Károly Akadémián neveli az egész országból gyerekként összeszedett tehetségeket, addig ő 20 év körüli, tehetségüket már többnyire bizonyító játékosokat vásárol. Mindkét modellnek az eladás a lényege és továbbra is tartom, amit az MTK-modell kapcsán már korábban is írtam, hogy a sporteredmény pusztán másodlagos az üzleti eredmény mögött. Sallói is azért hajt a bajnokság megnyerésére, mert egy bajnokcsapatból könnyebben és főleg drágábban lehet játékost eladni. Így az aranyérem az MTK-nál és az Újpestnél is csupán melléktermék. Ha igaz a gondolatmenetem, akkor az ezüstérmes Újpest a nyáron jól kiárusítja a keretét, akit visznek, azt adja és helyükre igazolnak újabbakat, nem pedig a mostani keretet egy-két helyen megerősítve jövőre is az aranyért harcolnak. Persze ebbe is beleférne 1-2 játékos eladása, de csak az ésszerűség határain belül.

Diósgyőrben annyival volt nehezebb helyzete Sallóinak, hogy itt nem volt pénz vásárlásra. Abban nem bízhatott, hogy Tisza Tibi- és Gáspár József-szerű tehetségek sorozatban bukkannak elő a semmiből, és azt is látta, a szimplán kölcsönvett játékosokkal nem megy sokra, miként Máté Péter is visszatért - természetesen ingyen - Debrecenbe az egy jól sikerült szezon után.

Ezért rengeteg, főleg fiatal játékost hozott ide - emlékszik még valaki a Dunakesziből(?) érkezett "óriási tehetség" Lőrincz Lászlóra, de Simon Attila, Fodor Marcell is ehhez a vonulathoz tartozik -, akiket később próbált haszonnal tovább adni. És hogy legyen egy csavar a történetben, mivel pénze az nem volt, "lízingelt" is játékosokat. Igen, a teljes afrikai légiót. A hogyan részletei nem teljesen ismertek előttem, de az biztos, a játékosok továbbadása volt a cél és a jó diósgyőri teljesítményük az eszköz. Közülük Foxit és Bodiongot (ha úgy tetszik Kethevoamát és Ebalát) és Sadjo Hamant sikerült eladni - minő meglepetés - Újpestre, de nem emlékszem, hogy örömtüzek gyúltak volna az Andrássy úton a hatalmas bevétel miatt.

És hogy ki volt a társ ebben az afrikai üzletben? Bizonyos Néder István Zoltán, aki most valószínűleg jogosan - vagy inkább jog szerint megalapozottan - követeli a pénzét a DVTK-tól. Persze Sallói már rég szedte a sátorfáját, utána az özönvíz.

Azért bízom benne, hogy ismét feltűnik Noé, és felveszi a DVTK-t a bárkájára.

2009. május 13., szerda

Diósgyőr - Siófok másodszor

Ha kedd este, akkor meccsismétlés a városi tv-n. Én azért szeretem megnézni, mert egyrészt másik oldalról mutatja a kamera az eseményeket, másrészt közelebbről és ismételve. Ami kimarad a helyszínen, az pótolható a tv előtt.

Persze nem mindig van lelki ereje az embernek megnézni egy olyan meccset, ami már elsőre sem tetszett. Most a lelkierő megvolt, bár a páromnak nem kellett nagyon erősen érvelnie, hogy ne hagyjuk ki a Jóbarátok ezredik ismétlését. A második félidőbe pedig belealudtam egyszer, csak a fogmosás térített magamhoz.


Ennek ellenére láttam néhány dolgot, sőt, az összefoglalókat is megnézve egyre inkább megerősödött bennem az a vélemény, hogy a Siófok elleni meccs a ZTE elleni vereség újabb kiadása, csak gyengébb kivitelben. Mindkét meccsen voltak helyzetei a DVTK-nak, de azok kimaradtak, majd az ellenfél egy nagy védelmi hibából, hol több védő is érintett volt, megszerezte a győztes gólt. Zalaegerszegen egy erős ellenfél ellen egy helyenként jól játszó DVTK, míg most szombaton egy gyenge ellenfél ellen egy gyengébb DVTK szenvedett vereséget.

Mert azért azt nem szabad elfelejteni, hogy volt Hommának a fölé durrantott helyzete, Stanic csúsztatása, ami ha jobb, akkor gól, ha rosszabb, akkor gólpassz Hommának. Lippai lövése is simán bemehetett volna, de Stanic és Kamber félpályás szólója is az utolsó passz előtt akadt el. Gohér szabadrúgása is meglephette volna Milintét, főleg, ha Kamber bele tud egy picit piszkálni a labdába. Ezzel szemben a Siófoknak a gólon kívül - milyen iskolás gól volt! - volt egy Nagy Lajos-féle lövésig el nem jutó helyzete és egy életerős Ekounga-lövés. És kész.

És ennél a pontnál lehet megérteni, miért keseredett el mindenki. Hányszor ünnepeltünk, akár vesztes mérkőzés után is, amikor egy jól játszó, hozzánk képest bivalyerős csapathoz felnőtt a DVTK. Itt semmi ilyen nem volt, egy gyenge csapat színvonalára sikerült lesüllyedni. Ezt nehéz megemészteni.

DVTK - Siófok videók (27. forduló)

Lassan előkerülnek a gólösszefoglalók, illesztem is be őket szépen sorban.

Duna Tv Sportaréna (DVTK - Siófok 3:49-4:41)



Miskolci Tv Sportpercek, Kaposvár - DVTK és DVTK - Siófok, valamint Aczél és Gálhidi interjú.

2009. május 11., hétfő

Ide vezetnek a tét nélküli meccsek (DVTK - Siófok 0-1)

A Diósgyőr már matematikailag is bennmaradt, elvileg pedig az első néhány tavaszi győzelem után el lehetett felejteni a kiesést, ami Vágó Attila idején még valós veszélyként tűnt fel. Így gyakorlatilag tétnélkülivé váltak a meccsek, aminek két következménye lett. A hazai nézőszám szépen stagnál 2500-3000 néző között, idegenbe sem indulnak tömegek, illetve Gálhidi elkezdte tesztelni a játékosokat abból a szempontból, hogy kire lehet számítani jövőre.

Mindezt megfejeli a nézőriasztó - otthon és idegenben egyaránt - Siófok, amelyik tuti kieső volt még 2-3 hete is. Most egy kicsit elkezdtek hajrázni, de a rákospalotai vereség miatt elúszott 3 pont még hiányozni fog a Nyíregyháza elleni csatában.

(Nem téma, ezért csak egy félmondat erejéig: hasonlítsátok össze a Nyíregyháza idei teljesítményét a 2006 tavaszi Diósgyőrével, amikor Sallói zseniális húzással, mivel megvolt az ősz végére a bennmaradás, télen eladta Tisza Tibort, Gáspár Józsefet, Pintér Zoltánt stb. Kísérteties a hasonlóság.)

Szóval Diósgyőr - Siófok. Országos egyes. Még úgy is, vagy éppen azért, hogy az ősz legfájóbb vereségét éppen Siófokon szenvedte el a Diósgyőr. A mindent tudó szurkolók persze azonnal bundát kiáltottak, hozzátéve, hogy Sebők Vili (akit valami ilyesmiért tanácsoltak el Zalaegerszegről is), Pintér és Kövesfalvi volt benne. Az hivatalosan nem derült ki, hogy valóban szándékosan kapott-e ki a csapat, de néhány héttel később mindhárom játékos családi okok miatt távozott Diósgyőrből. Vannak még véletlenek.

Gálhidi meghúzta azt, amit a Kaposvár meccs után már sejtettem, beállította Menyhértet a védelem közepébe, hogy kipróbálja, mire is képes. Nagyon nem lehet a szemére vetni, mert folyamatosan megy a verkli, magyar fiatalokat, miskolci kötődésűeket a csapatba az öreg légiósok helyett. Ráadásul a Siófok olyan csapat, ahol egy középhátvédnek elvileg nem sok dolga akad. Ez végül így is történt, voltak jó megmozdulásai, néhány rossz is, főleg a felesleges szabálytalanságok, de összességében elment volna egy első kezdőcsapatbeli szereplésnek. A feltételes mód pedig azért, mert a gólban vastagon sáros, illett volna szerelni a vendégek támadóját a saját ötösön. Ezen el is ment a meccs. (Mint ahogy elment Székesfehérváron a Kállai- és Horváth Szabolcs-féle teszten.)

Engem különösen azért bosszantott a vereség, mert a Siófok szinte a mi kedvünkre játszott. Gyenge ellenfél, amelyik nem áll be védekezni, kell ennél jobb? Jól is indult az első félidő, voltak helyzetek, helyzetecskék is Tóth Mihály előtt is, de Homma szemben állt a kapuval, igazán be kellett volna csak lőni, ehelyett fölé durrantott. Akkor még nem idegeskedtem. A Siófoknak nagyjából helyzete sem volt, viszont Lippai és Stanic élt a pálya közepén.

Szabó Viktor viszont nem. Azt mondta Gálhidi, hogy milyen nagyszerű képességű játékos, csak nem szakadt még át a gát. De akkor miért égeti szélső középpályásként? Semmi nem jött be neki, ráadásul ez a nap sem Tóth Misié, sem Hommáé nem volt, ha van a padon egy pihent csatár, akkor fel lehetett volna pörgetni a meccset. Középen biztosan egyszerűbb dolga lett volna, ráadásul ott néha tényleg elég csak belebotlani a labdába. Sajnálom, de eddig egyáltalán nem nyújtott NB I-es teljesítményt.

És ahogy telt az idő, úgy mondta egyre több ember a lelátón, hogy bunda, mire kontrázott a másik, hogy tippmix. Én azt mondom, akármi is volt, biztosan nem marad titokban, de az őszi meccs és következménye után félek tőle, hogy a csapat ezúttal valóban ennyire gyenge volt.

FRISSÍTVE: a bundavádról bővebben a Borsodblogon.

Játékosonkénti értékelés


Köteles László: A gólról nem tehetett, ezen kívül volt még egy léc alá tartó lövés, amit védett.

Lakatos Béla: Ismét volt gólhelyzetet teremtő beadása, ebből kellene még több, hogy feliratkozhasson a gólpasszlistára.
Menyhért Gergő: Ahogy írtam, ha nem kapunk róla gólt... Talán sok még neki egy teljes meccs, fokozatosabban kellene beépíteni.
Despot Viskovic: Annyival volt jobb Menyhértnél, hogy neki csak egyetlen hibája volt, abból sem kaptunk gólt. Mondjuk ez nem csak rajta múlt.
Gohér Gergő: Most jók voltak a pontrúgásai. A Siófok góljánál nem tudott segíteni Menyhértnek, de a jobbak közé tartozott.

Szabó Viktor: Szegény. Tényleg sajnálom. De ha ellenséges a légkör, akkor idegenben miért nem rázza meg magát?
Srdjan Stanic: Azt hittem az elején, ez most az ő meccse lesz. Többször jól indult meg, már-már úgy játszott, ahogy mindig kellene. Adott gólt érő passzt, de volt olyan szituáció is, amikor egyszerűen nem tudott kinek passzolni, mert Tóth és Homma nem jól helyezkedtek. Nekem váratlanul cserélte le Gálhidi.
Djordje Kamber: A védőfeladatát megoldotta, majd Búrány beállása után előrébb lépett. Neki is volt egy nagy előretörése, amit nem tudott lövéssel befejezni.
Lippai Ákos: Egyre jobb. A kapura most kevésbé volt veszélyes, nem miatta kaptunk ki.

Tóth Mihály: Ha kicsit hosszabb lenne a kispadunk, akkor lehetne egy kicsit pihentetni. Szerintem sokkal több hasznát vehetnénk a fejelőtudásának és a robbanékonyságának, ha oldalról jönnének a labdák a kapu elé, nem pedig a félpályáról, sőt, védősorból előrevágott labdákat kellene megoldania.
Homma Kazuo: Hasonlóan Tóth Misihez annyival árnyalva, hogy ő nem csak a kapu elé tud érkezni, hanem be is tud adni. Megnyerhette volna a meccset, mert ha mi lőjük az első gólt, akkor biztosan megvan a három pont, ha tényleg tiszta volt a küzdelem.

Búrány Zoltán: Eljátszogatott a középpályán, nem is emlékszem megmozdulására. Valahogy így képzelem el Menyhért beépítését is, mint ahogy Búrányét. Már nincs sok hátra, hogy teljes meccseket játsszon.
Euloge Ahodikpe: Többször írtam, hogy a kispadról, pihenten beállva milyen hasznos lenne. Rámcáfolt.
Lipusz Norbert: Kevés időt kapott, nem sok mindent tudott tenni.

2009. május 8., péntek

Kövessetek!

Már egy ideje barátkozom a twitterrel (ismerető a Wikipedián), kíváncsi vagyok mire jó, illetve miért olyan népszerű - főleg külföldön. Most talán megtaláltam, mire tudnám én használni.

És hogy hogy kerül a csizma az asztalra, azaz ez a bejegyzés a DVTK-blogra? Rengeteg olyan dolog történik a DVTK körül, amire érdemes lenne reagálni, de azért nem szeretnék naponta öt posztot írni, 140 karakter azonban mindig kicsúszik.

Például ott van az RTL Klub újbóli színre lépése, a kezdési időpontok állandó változtatgatása, idióta nyilatkozatok ami megérne egy-egy bejegyzést, de amikor 12 nap alatt 4 meccset játszik a DVTK, akkor biztosan nem jut rá idő, energia.

Ezen kívül örök problémát okozott, hogy lelkesen teszem a videókat a régebbi posztokba, ahol ugyan mindig feltüntetem, hogy nézzetek vissza később, de vajon megtaláljátok-e? Mostantól ezt is megoldja a mikroblog, kvázi gépház szerepe is lesz. És még mielőtt elfelejteném, természetesen itt is van RSS, arra is fel lehet iratkozni és akkor nem kell fölöslegesen megnyitni az oldalt.

Az biztos, hogy olyan posztokkal nem foglak fárasztani, hogy mit vacsoráztam és hol láttam szép nőket, viszont az előfordulhat, hogy megírom, ma aztán ne számítsatok új bejegyzésre délutánig, mert nem lesz időm.

Szóval, tessék követni!

http://twitter.com/dvtkblog

2009. május 7., csütörtök

Egy félidő nem elég (Kaposvár - DVTK 1-0)

Ilyen sem volt még, az interneten néztem a Kaposvár - DVTK meccset. Korábban bele-bele néztem néhány meccsbe a neten, le is töltöttem segédprogikat, de zavart a szakadozó kép és a kicsi méret. De a Diósgyőr az Diósgyőr, ilyenkor semmi nem számít.

Ezzel együtt, amikor elkezdem írni ezeket a sorokat, mindig nem tudom, hogy a végén lesz-e játékosonkénti értékelés, mert ezúttal is kicsi és elmosódott játékosokat kellett volna hibátlanul felismerni, ráadásul a helyi kommentátor egy kicsit sem volt a segítségemre.

Az tisztán látszott, hogy az első félidőben a DVTK uralta a meccset és hallottam, olvastam Prukner nyilatkozatát a szándékos visszaállásról, de ennél több volt ez. A diósgyőriek egészen jól adogattak, bár azt nem mondanám, hogy rohantak, de sokkal több helyzet - azért nem ziccer - volt a hazai kapu előtt. És álljunk meg itt egy pillanatra. Én nem értem Pruknert, bár emberileg és az eredményeit nézve is tisztelem. Hogyan lehet ilyen öngyilkos taktikát választani? Mi történik akkor, ha bemegy Homma fejese, vagy sikerül az egyik kiugrása? Ha az egyik szabadrúgás beakad? Vagy éppen a félidő hajrájában Tóth Misi belövi Lakatos beadását? Három dolgot tudok elképzelni.
  • Utolsó két hazai meccsükön az Újpest és a Haladás ellen kétszer megégették magukat a támadásokkal (egyik meccset sem láttam, de mindkétszer 2-2 gólt lőttek és mégis kikaptak), ezért változtattak.
  • Olyan pocsék a tavasszal a hazai teljesítményük (otthon 1 pont, idegenben 8), hogy bármit kipróbálhatnak, csak jobb jöhet
  • A lelátót elnézve nincs akkora szurkolói nyomás, bátran lehet bekkelni, nem tör ki a lázadás
Akárhogy is volt, megúszták, sőt, az első félidő egyetlen valamirevaló hazai helyzetét be is lőtték. A második félidő pedig egy másik játék volt, mert akkor már náluk volt az előny, a Diósgyőr nem ért rá passzolgatni.

Most térjünk vissza az elejére, ahol kezdeni szoktam, a kezdőcsapattal. Amikor láttam a beharangozókban a várható kezdőcsapatot, akkor biztos voltam, Gálhidi trükközik, Viskovicot nem hagyja ki. Kihagyta. Ahogy Fehérváron beállította Kállait, Horváth Szabolcsot, hogy megnézze mire képes, jut-e nekik szerződés a következő bajnokságra, úgy most Bogunovic-Milicic belső párost tesztelte és talán Pelecaci is ilyen megfontolásból került a kezdőcsapatba. Ami egyébként meglepően támadó volt, mert az univerzális Kamber kivételével a többi középpályást nehezen lehetne védekezőnek minősíteni. Talán időnként ezért is folyt szépen a labda, hiszen Lippai, Pelecaci és Stanic is meg tudja csinálni a cselt és a labdát is oda tudják rúgni az emberhez - ha nem zavarja őket senki, akkor legalábbis biztosan.

Utólag már egyértelműen látszik, egyetlen baj volt az első félidőben, hogy nem sikerült gólt szerezni. Mert a második játékrészben már jóval kevesebb lehetőség adódott, talán igazából csak Pelecaci lövését lehet ide számítani, mert Kamber távoli próbálkozása és a szabadrúgások csak kísérletnek mennek el. A cserék sem vitték előre a csapatot, Szélpál egy betömörülő ellenféllel szemben hatástalan, Szabó nem is nagyon kapott labdát Lipuszt pedig egy szabadrúgással jelentkezett, mással nemigen. Apropó szabadrúgások. Egy fórumon olvastam, hogy Vámosi óta nem lőttünk szabadrúgásból gólt. Ez talán túlzás, de hiába gondolkodom, nem jut más eszembe. Ja igen, Tiszának volt az a Fehérvár ellen, a sorfalat állítgató kapust becsapó gólja, de azóta? A lényeg, hogy ebben a bajnokságban közvetlenül biztosan nem sikerült kapuba találni, ami azért is baj, mert anno Tornyi Barna kifejezetten tiltotta a 16-os előterében a szabálytalanságot, mert onnan egy gyenge csapat is gólt lőhet. És csak gyakorolni kell és gyakorolni, no meg gyakorolni. Akkor menni fog. A lehetőség ezúttal is megvolt, de nemhogy élni nem sikerült vele, hanem még veszélyt sem jelentett.

Ha azzal kezdtem a főszöveget - közben eldöntöttem, hogy mégis írok játékosonkénti értékelést -, hogy interneten néztem a meccset, akkor ezzel is fejezem be. Mindenféle bajával együtt nagyon jó volt, hogy ha csak így, de meg tudtam nézni a meccset. Bárcsak lenne közvetítés mindenhonnan! De abban is biztos vagyok, hogy a kaposváriak betörtek egy résbe, hiszen az internetes közvetítés jogáról tudtommal nem rendelkezik senki, a maradi MLSZ csak a tv-t akarja értékesíteni. És éppen ez a baj, ahogy egyre több és jobb hasonló kísérlet lesz, úgy fogja a tv-s jogokat birtokló cég rátenni a kezét az internetre is. És majd megint visszaáll a rend, lesz fordulónként 2-3 meccs, hiába lehetne több is. Bár ne lenne igazam!

Játékosonkénti értékelés


Kéretik ezúttal nem túl komolyan venni. Kötelest mindig felismertem, de egy nagytotálban mutatott akcióban a pálya közepén szaladgáló fekete pontokat annyira nem sikerült megkülönböztetni. Bár a foci iránt immunis párom azt mondta, hogy egészen jó a minőség.

Köteles László: Ha védi a gól előtti lövést, az óriási bravúr lett volna. Az első félidőt átunatkozta, a másodikban volt néhány szép védése. Amikor kipattant róla a labda, akkor a duplázást védve javított.

Lakatos Béla: Hm. (Vakarom a fejem.) Adott Tóthnak egy hatalmas labdát, ennyit láttam belőle.
Boris Milicic: Jogos volt a kiállítása, kár érte. A gól előtt nem sokon múlt, hogy szereljen, ha többször játszott volna Bogunovic mellett, akkor talán nem is alakul ki a helyzet.
Milan Bogunovic: Későn lépett ki a gól előtt, de ennek ellenére nem varrnám a nyakába. Amit láttam, az alapján nem volt rossz. A Siófok ellen tuti kezdő lesz Milicic eltiltása miatt. Valószínűleg Viskovic mellett, hacsak Gálhidi nem folytatja a kísérletezést, és állítja be Menyhértet.
Gohér Gergő: Vajon miért cserélte le Gálhidi? Megsérült? A szabadrúgásai beadásai ezúttal igen gyengék voltak, védekezni pedig nem kellett sokat, főleg az első félidőben.

Florin Pelecaci: Ő az, akit nem értek. Amióta Diósgyőrben van, még nem láttam igazán jól játszani, pedig biztosan több van benne. Például, ha a második félidőben bemegy a lövése. Gohér lecserélése után, ha jól láttam, visszahúzódott balhátvédnek.
Djordje Kamber: A gólban egy kicsit ő is benne volt, de amúgy jól játszott, főleg az első félidőben. Sajnos nem tudta a hátán vinni a csapatot.
Srdjan Stanic: A másik. Meccseket kellene nyerni a góljaival, gólpasszaival, ehelyett... A mostani meccset fogjuk a kis képre, azért nem láttam sokat tőle. Szabadrúgásból lőhetett volna gólt, de a lövés elakadt, az öcsém szerint Hommában. Itt is írhatom a fölösleges félmondatot, ha bemegy...
Lippai Ákos: Rossz szabadrúgásra és rossz lővésre, valamint jó passzokra emlékszem tőle. Meglepődtem, hogy lecserélte Gálhidi, talán megsérült?

Tóth Mihály: A legnagyobb diósgyőri helyzet az ő nevéhez fűződik. Mozgott rendesen, talán elfáradt a vasárnapi nagy hajtás után, ezért cserélte le Gálhidi.
Homma Kazuo: Ő is lőhetett volna gólt, igaz, főleg az első félidőben.

Szélpál Tamás: Nem igazolta a csere jogosságát, sőt, azt is megkockáztatom, mintha nem is lett volna pályán az őt jelképező fekete folt.
Szabó Viktor: Azért nem Tóth Misi kaliber. Főleg úgy, hogy sok labdát nem is kap. Kíváncsi lennék, hogyan játszana, ha meccsenként kapna 5 pontos beadást jobb- és balszélról
Liupusz Norbert: Ő is próbálkozott egy szabadrúgással, neki sem jött be. Többre nem volt ideje.

Kaposvár - DVTK videók (17. forduló)

És akkor ahogy lassan szokássá válik, előbb a videók, majd utána a szöveg. Csak egyszerűbb feltúrni a videómegosztókat egy videóért, mint összeszedni és mondatokba önteni a gondolatokat...



Gálhidi György nyilatkozata a mérkőzés után



Prukner László nyilatkozata a meccs után:



Gólösszefoglaló-töredék a Duna Tv-n (Kaposvár - DVTK 1:24-2:56)



Miskolci Tv Sportpercek, Kaposvár - DVTK és DVTK - Siófok, valamint Aczél és Gálhidi interjú.

2009. május 6., szerda

Újpest - Diósgyőr másodszor

Ígérem, ma nem írok sokat, mert abban sem vagyok biztos, hogy sokan végig tudták olvasni a tegnapi regényemet.

Szóval, megvolt a szokásos kedd esti program, megnéztem a hétvégi Újpest - DVTK meccset a tv-ben is.

Az élőben látottak alapján egyértelműen Homma volt a meccs embere, meg is indokoltam, viszont a tv elbizonytalanított, mert Kötelesnek tényleg sok és nagy védése volt. És ha Kötél teljesítményét le lehet rontani a fölösleges kifutással, a szögletből kapott góllal és a tegnap kifelejtett 16-oson kívülre(?) kézben kivitt labdával, akkor Hommát is lehet kritizálni az első félidőben kihagyott két ziccere miatt. De ez a kapusok sorsa, 10 jó védés és egy baki esetében elmehetet rajta a meccs, míg ha a csatár púpjáról bepattan egy labda, akkor azzal három pontot is szerezhet a csapatnak.

Volt minimum egy ténybeli hiba is a tegnapi szösszenetemben: a második gólunk előtt Viskovic nem labdát szerzett, hanem Tóth indítását szerezte meg. Ez nem is Despot miatt érdekes, hanem azért, mert Tóth Misi a saját 16-os előteréből vágta előre a felezővonalhoz a labdát, majd utána Homma már a másik 16-os előtt neki próbált passzolni. Ha tehetném, ilyen emberekkel tenném tele a csapatomat.


És végezetül egy gondolat a cserepadról. Kitűnő közhely, hogy egy csapat nem 11 játékosból áll, hanem a teljes keretből. Nagyon fontos, hogy a cserék is együtt éljenek a csapattal és ha rájuk kerül a sor, akkor ott tudják folytatni, ahol a kezdő abbahagyta. (Fociban ez nem annyira látványos a távolság és a korlátozott csereszám miatt, de kosárlabdában nagyon jól megfigyelhető.) Ezért volt vasárnap örömteli, hogy a Diósgyőr cserejátékosai úgy rohantak a gólszerzőkhöz, mintha ők adták volna a gólpasszt és a meccs után ők is kijöttek a közönséghez együtt ünnepelni. Bízom benne, hogy ez egy összetartó, egyfelé húzó társaságra utal, és meglesz még ennek a haszna is.

2009. május 5., kedd

Nem csak a Lokinak ért sokat ez a pontszerzés (Újpest - DVTK 2-2)

Aludtam a vasárnapi eseményekre (de ki még mindig nem aludtam ki magam), így talán nem fogok fölöslegesen lelkendezni a pontszerzés fölött. A meccsen nagyon örültem a góloknak, még jobban a pontszerzésnek, de azért helyén kell kezelni a dolgokat: "csak" egy pontot szereztünk és bőven lehetett volna vereség is belőle. De ennyi elég is a fanyalgásból.

Az öcsém mondta, hogy teljesen nyugodt az Újpest - DVTK meccs előtt, mert számunkra semmi tétje nincs, csak az Újpestnek. És annak ellenére, hogy tulajdonképpen igaza van, mégis izgalmas volt a találkozó.


Amikor láttam, hogy Lakatos, Milicic, Bogunovic, Milicic, Viskovic és Gohér is kezd, akkor azt hittem, öt védővel állunk fel, mint a sokszor megbízhatatlan Nemzeti Sport szerint az MTK is néhány napja. Végül nem, Gálhidi nem vonalban, hanem mélységben tagolta a védelmet. Viskovic kicsit a négy közvetlen védő előtt játszott, majd ő előttük Kamber és Takács szintén főleg védekező feladattal. Még kicsit előrébb Szabó, aki úgyszintén főleg védekezett. Sőt, Homma és Tóth is igencsak visszazárt, némi túlzással akár azt is lehetne mondani, hogy 10 mezőnyjátékossal védekeztünk Persze Homma és főleg Tóth előre is figyelt, de félő volt, hogy olyan messze kerülnek így az ellenfél kapujától, hogy ebből nem lesz gól. Végül mégse így történt.

Elég rémálomszerűen kezdődött a meccs, az első negyedórában simán eldőlhetett volna, mint ahogy idén tavasszal eldőlt az MTK ellen és a Fehérvár ellen is (mindkettő idegenben). Simek megette Gohért és ha korábban többször azt írtam, hogy Gohér középpályásnak támadásban jobb mint védekezésben, akkor lassan még tovább kell menni, és kijelenteni, hogy Gohér különösen egy gyors csatár mellett nem jó megoldás balhátvédnek, különösen akkor nem, ha feladata a támadások segítése is. A második félidőben már alig ment előre, nem is fickándozott Simek. És anélkül, hogy mindenáron meg akarnám védeni Kötelest, az első félidő legnagyobb helyzete is abból adódott véleményem szerint, hogy Kötél nem bízott Gohérban, kimozdult bal oldalra, Simek pedig átemelte fölötte a labdát. Ha rendesen zár a bal oldal, akkor Kötélnek meg sem fordult volna a fejében a kirohanás. Az már a mi szerencsénk, hogy Bogunovic ki tudta ollózni a labdát a gólvonalról.

Mikor megérkeztek a busszal utazó diósgyőriek, akkor mondta egy mellettem álló barátom, hogy szerencséjük van, hogy nem látták az elejét és hátha mostantól jobb lesz a csapat. És tényleg. Az Újpest továbbra is támadott, de egy kivételével az első húsz perchez hasonló óriási helyzeteik nem voltak az első félidőben, viszont Kamber nem tudta egyszerűen behúzni egy-két lépésről az üres kapuba a labdát, hanem fölé emelte, Homma pedig egy másik kontra után már túl közel volt Balajczához, nem tudta ellőni mellette/fölötte a labdát. A szünetben azt mondtam, akár 6-2 is lehetne az állás, de 0-0 volt.

A második félidőben kaptunk gyorsan egy balszerencsés gólt, pont Foxihoz pattant egy labda Köteles védése után - azt az összefoglalóban fedeztem fel, hogy az egyik belső védőnk leállt lest jelezni és csak a lövés pillanatában próbált szerelni, ahelyett, hogy ment volna tovább - amit kapufára ollózott, ahonnan befelé ment. Valóban balszerencse, de nem szabad elfelejteni, hogy az első félidőben bőven volt szerencsénk is.

Sőt, ekkor pörgött fel igazából a meccs, mert rögtön a középkezdés után Homma nagyon szépen adott középre és Tóth tanítani valóan érkezett a rövidre és pörgetett a kapuba. Balajcza akkorra tudta zárni a rövidet, mikorra már hálót ért a labda, esélye sem volt védeni.

Rengeteg gólt szerzett az Újpest szöglet után, de sikerült ellenük fordítani a fegyvert, hiszen a második Diósgyőri találat éppen egy szöglet miatt megbolygatott védelem ellen született. Viskovic szerzett labdát a félpályánál, majd indította Hommát. A japán srác passzolni akart, de visszakerült hozzá a labda, amit az első félidei zicceréhez kísértetiesen hasonló helyzetet ezúttal berúgta. Nekem úgy tűnt, ezúttal sem helyezte, hanem inkább erőből rúgta Balajcza kezeihez, de olyan erős volt, hogy nem tudta védeni.

Érdekes volt látni, hogy Tóth és Homma mennyire keresi egymást a labdával, Tóth részéről is volt egy olyan szituáció a második félidőben, amikor passzolt, holott egy fél évvel ezelőtt biztos vagyok benne, hogy gondolkodás nélkül ellőtte volna.

A góloknál maradva, gyorsan egyenlített az Újpest is, bár azért nekik nem sikerült a középkezdésből. Hanem szöglet után, ami nem azért nem volt meglepő, mert ez a legfőbb fegyverük, hanem azért nem, mert már korábban is lehetett látni, hogy hiába a sok magas védő, mégis éppen ott verhető a Diósgyőr. Elég csak Zalaegerszegre gondolni, de Újpesten is többször szerezték meg a hazaiak a magas labdákat. A gólból a helyszínen nem sokat láttam, a videón is csak az látszik, kiemelkedik egy újpesti és gól. Érdekes Kötél nyilatkozata, hogy Simon megfogta a kezét, nem tudott felugrani. Sokat nem kockáztat a csatár, legfeljebb szabadrúgás kifelé, de ha meccsenként egyszer sikerül, akkor azzal már bajnokesélyes lehet a csapat. Miért nem csinálja más is?

(Közjáték. A boldog emlékű régi Képes Sportban olvastam, próbálom röviden összefoglalni: X csapat leigazolt egy színészt, akinek semmi mást feladat nem volt, csak eljátszotta a szabálytalanságot a 16-oson belül, el is nevezték Lefeknek. A bírók mindig megették, sorra nyerte X csapat a meccseket. Y csapatnak is megtetszett a taktika, ők igazoltak két színészt, át is vették a vezetést a tabellán. Z csapat kipróbálta három színésszel, működött is és a bajnokság felénél egyszer csak az tűnt fel, hogy minden csapatban csak színészek fetrengenek a pályán. Ekkor gondolt egyet a X csapat újító kedvű edzője és 11 focistát küldött a pályára....)

Én még vártam a harmadik gólt, mert meg voltam győződve az előző este óta, hogy 3-2-re nyerünk. Volt helyzet, de Szabó egész egyszerűen el van átkozva, mint Bagaméri. Fejese centiméterekkel, lövése már jobban elkerülte a kaput - utóbbit be is adhatta volna középre Hommának, igaz akkor, ha nem gól, azért szidtuk volna, hogy inkább lőtte volna rá.

Támadott az Újpest, de második gólja után már csak egy újabb pontrúgásban reménykedhetett, ami nem jött. Ráadásul a ahogy egyre jobban kinyíltak, benne volt a játékban az újabb DVTK-gól is. Ebben szerepe lehetett Sallói üzletpolitikájának is, mert amíg a Debrecen gyakorlatilag két-két és fél csapatnyi játékost tart alkalmazásban (az első kerethez nem férő játékosokból álló csapat második az NB II-ben!), addig az Újpest már a hiányzó Rajczit és Kabátot is alig tudta pótolni, minőségi cseréje pedig nem is volt.

Nem vagyok Debrecen-szurkoló, de ha nem mi, akkor inkább ezerszer a Debrecen legyen a bajnok, mint az Újpest. Ezzel a pontszerzéssel "segítettünk" nekik, de lesz még egy Diósgyőr - Debrecen meccs, ahol jelen állás szerint akár bajnok is lehet a Loki. Szerintem örülni fognak annak az aranynak az utolsó fordulóban, otthon is.

Már csak azért is, mert jelen állás szerint a két bajnokesélyes ellen 5 pontot szerzett a DVTK, ha úgy tetszik az Újpesttől 4, a Lokitól 3 pontot vett el - eddig. És ez jól hangzik, már "csak" azt kell elérni, hogy a középmezőny ellen is ilyen sikeres legyen a csapat.

A Nyíregyháza ellen a videóknál, most itt a szöveges részben térek ki két gondolat erejéig a szurkolókra, bár továbbra is tartom, hogy ez nem egy szurkolói oldal. A félidőben boldogan írták ki az eredményjelzőre, hogy ~5600 néző van kinn (bocs, nem emlékszem pontosan). Most megnéztem, a magyarfutball.hu oldal szerint (az Újpest hivatalos honlapján nem találtam adatot) 13 501 férőhelyes a stadion, tehát majdnem félház volt. Ahogy körbenéztem, sehogy nem láttam azt a félházat. Velünk szemben az ultrák félig, talán kicsit jobban is megtöltötték a szektorukat, de a főépület felé ha negyedház volt, akkor sokat mondok, és a másik oldalon is messze jártak attól, hogy minden második széken üljön valaki. Nem is beszélve magunkról, 150 (maximum 200) diósgyőri volt a vendégszektorban. Miért kell szédíteni a népet, vagy ennyire hülyék a szponzorok, hogy elhiszik, hogy 5600 néző volt kinn?

A meccs utáni műbalhéból sokat nem láttam. Elég régóta járok már meccsre ahhoz, hogy tudjam, ha két kerítés választ el egymástól két szurkolótábort és ott állnak a biztonságiak, kinn pedig egy hadosztálynyi rendőr, akkor ott nagy balhé nem alakul ki. Ezért nem is vártam meg, míg fölöslegesen lefújnak a rendőrök, hanem távoztam. Kíváncsian várom, mi lesz az Újpest büntetése, bár gyanítom, az ellenőr semmit nem látott, mert már régen az ingyenszendvicset tömte a szájába és a táskájába valahol a klubházban.

Játékosonkénti értékelés



Köteles László: Volt ugyebár a tárgyalt fölösleges kifutása és a szögletből kapott gól, mint negatívum és sok kisebb-nagyobb védés. Ha ki kellene valamelyiket emelni, akkor azt mondanám, hogy amikor Tisza kilépése után lábbal tisztázott, mert ilyet még nem láttam tőle. A jók közé tartozott.

Lakatos Béla: Az Újpest jobb oldala kevésbé volt aktív, ez mindenképpen őt is dicséri. A támadásra egyáltalán nem maradt ereje.
Boris Milicic: Az első félidőben láttam tőle egy szöglet közbeni embereltakarítást, azt kellett volna a második gól előtt is, függetlenül attól, hogy róla kaptuk-e a gólt. Viszont néha nem tudta megakadályozni a kapu előtt keresztbe húzogató támadókat, hogy lövőhelyzetet alakítsanak ki.
Milan Bogunovic: Óriási volt a mentése a gólvonalról, sokat dolgozott az állandó újpesti nyomás miatt. Rá is igaz, amit Borisra írtam.
Gohér Gergő: Róla fentebb bővebben írtam, így most nem rabolom a Blogspot tárhelyét. Tud valaki egy jó balhátvédet, aki nyáron szabaddá válik?

Despot Viskovic: Új poszton játszott és itt is jó teljesítményt nyújtott. Legalább harmadában övé a második gól és volt egy ígéretes előretörése is, aminek a végére elfáradt, így még igazi helyzet sem lett belőle. A Loki ellen szerintem ugyanígy fog a védelem felállni (hacsak nem lesz eltiltás), a többi meccsen kíváncsian várom, mit húz Gálhidi.

Takács Péter: Lassan kijátssza magát a csapatból. Hiába szerez labdát, ha azt elszórja. Jogos volt a cseréje. Ráadásul Viskovic bizonyított kvázi előszűrőként, ott toporog a kezdőcsapat ajtajában Búrány és Kovács Ádámot is kipróbálja egyszer Gálhidi. Ha nem javul, nem lesz könnyű helyzetben. FRISSÍTVE: most olvasom, hogy lábon hordott ki egy tüdőgyulladást. Akkor nem is csoda, hogy gyengébben játszott mostanában.
Djordje Kamber: A legelső védőnk volt, aki néha támadott is. A bíró valamiért nem szerette a stílusát - hogy az ellenfél nem szerette, azt megértem -, így sok szabálytalanságot ítéltek ellene, pedig ha a labdaszerzésből meg tudunk indulni... (lásd a két gólunk). És volt egy nagy helyzete is, ami sajnos csak helyzet maradt.

Szabó Viktor: Elvette minden energiáját a védekezés, viszont ha kicsit szerencsésebb, akkor ennek ellenére megszerezhette volna első gólját is. Viszont az látszott, hogy Takácsnál rutinosabb, ő úgy húzta a cserénél az időt, hogy látszólag kocogott, mert ha simán sétál, akkor a hosszú lépteivel hamarabb leér. Ekkora tapsot még nem kapott a Diósgyőr-szurkolóktól.
Homma Kazuo: A meccs embere. Egyformán védekezett és támadott, bírta végig erővel. Adott egy gólpasszt, rúgott egy gólt. Persze hagyott is ki helyzetet, de azt sem lehet mondani, hogy sok kellett neki a gólhoz. Le a kalappal előtte!

Tóth Mihály: Mivel Szabó is pályán volt, kicsit tartottam tőle, hogy kit hoz be Gálhidi, ha elfárad/megsérül/gyengén játszik ő vagy Homma. Szerencsére egyik sem merült fel, bátraké a szerencse. A gólja nagyon tetszett, tömni kell(ene) labdákkal a szélről és akkor biztosan többet látnánk ilyet vagy a Győr elleni fejeshez hasonlót. Ha rajtam múlna, biztosan nem küldeném be előretolt éknek a húsdarálóba, hanem inkább visszavonnám egy kicsit (kontrákra építve), vagy nagyobb támogatást adnék neki (támadó felállásban). Kérdés, mennyire jó a kondija, mennyire bírná a folyamatos előre-hátra futást.

Búrány Zoltán: Volt türelme kivárni, hogy ismét bekerüljön a csapatba, most egyértelműen jobb formában van, mint Takács. Nagyon jól védekezett, nem nagyon mentek el mellette az emberek, ha kellett, sárgáért is szabálytalankodott, de távol a kaputól. Foxi ellen ügyes volt, a pirosat már nem kockáztatta meg. Persze, ha Foxi elesik, akkor...
Szélpál Tamás: Negyedórát játszott, de semmi érdemlegeset nem csinált. Volt egy elfutása, amit eltotojázott, majd amikor cselezni kellett, az nem jött be. Nem is értem, miért nem lendületből oldotta meg. A végén kétszer is megtartotta a labdát, visszafogta okosan. Azért én megkockáztattam volna egy ész nélküli sprintet, lesz ami lesz alapon.
Lipusz Norbert: Végre láttuk, hogy meggyógyult.

2009. május 4., hétfő

Újpest - DVTK videók (26. forduló)

Most ismét először a videók, majd a szöveg. Természetesen szokás szerint bővülnek a videók is folyamatosan.

Összefoglaló a Sport Tv közvetítésében


Teljes gólösszefoglaló a Duna Tv-n (Újpest - Diósgyőr 6:19-7:19)


Sportpercek a városi tv-ben:DVTK - Nyíregyháza és Újpest - Diósgyőr összefoglalók, Tóth Mihály, Homma Kazuo és Szabó Viktor nyilatkozat.