2009. szeptember 30., szerda

Haladás - DVTK 2-1, másodszor

Már csak ilyen vagyok, jobban érdekel a DVTK, meghagyom a Lokiért rajongást a debrecenieknek. A két biztos vereség közül tegnap este is a DVTK-t választottam a tv-ben.

Kovács Zoltán jól védett Szombathelyen (Fotó: BOON)
Ebben a szezonban eddig valahogy mindig lemaradtam a tv-s ismétlésekről, vagy dolgom volt kedd este - főleg amikor még világos is volt -, de az is előfordult, hogy leültem a tv elé, és nem volt ismétlés. Most viszont minden összejött.

Az eredményt tudtam, azzal nem ért meglepetés, sőt, a játékkal kapcsolatban sem voltak vérmes reményeim az online tudósítás alapján. Viszont kíváncsi voltam Vukadinovicra, Jeknicre, akiket még nem láttam játszani és általában az egész csapatra.

Amit láttam, az néha a Honvéd elleni vereségre emlékeztetett. Rengeteg volt a rossz passz, az ellenfélhez menő fejes, igaz, máskor pedig sikerült begyűjteni a szabad labdákat. A képernyőn nem látszott, Aczél nyilatkozta, hogy kényszerből 4-1-4-1-et játszott a csapat, de a támadójáték nem emiatt volt gyenge, hanem a pontatlan átadások miatt.

És ha már Aczél nyilatkozata, nagyon nyitva hagyta a végét a Sportpercekben. "Nyerni kell a ZTE ellen, mert különben baj lesz, nagy baj", vagy valami ilyesmi. Mit mondjak, szerintem nyerni kell és nem lesz nagy baj.

Játékosonkénti értékelés


Kovács Zoltán: Nem rajta múlt, hogy nem hozott végre egy meccset. Volt bravúrja, nagy védése, jó kifutása és egyik gól sem az ő hibájából esett.

Lakatos Béla: A többször hivatkozott nyilatkozatban a komplett védőnégyest ledorongolta Aczél, a képernyőn előtt Lakatost nem értettem teljesen. Az első gól előtt két játékost hagytak neki a többiek és más nagy hibát sem láttam.
Boris Milicic: Szerintem két Milicic játszott ezen a meccsen. Az egyik minden labdát elfejelt, nem csak szerelte, hanem félelemben is tartotta a csatárokat, míg a másik az első gólnál teljesen fölöslegesen váltott ki szélre és hagyott a háta mögött egy embert, a másodiknál pedig ahelyett, hogy a labdát támadta volna, beállt a kapuba védeni. Azt azért hozzáteszem, hogy a második gól legalább annyira a többiek sara is (hol voltak éppen?), illetve ha Milicic mögött egy olyan kapus áll, akivel egymás gondolatait is ismerik, akkor nem kell egymásra várni, hogy Milicic megy a labdára és én védem a kaput, vagy Milicic visszazár és akkor én gondolkodás nélkül rárontok a csatárra a rövidet zárva.
Kállai Norbert: A magas labdákat ő is jól takarította, de volt olyan szombathelyi támadás, amikor egymás után kétszer adta vissza a labdát.
Gohér Gergő: Ismét megette a szélsője, nem csoda a cseréje. De ez nem azt jelenti, hogy a középpályán sem játszhat soha többet!

Búrány Zoltán: Szedte a labdát becsülettel, volt is mit. Ha nem is szerelt, legalább a támadás lendületét tudta fékezni. Sajnos ő is megsérült, remélem tud játszani a hétvégén.

Dejan Vukadinovic: Támadásban ő sem volt meggyőző, de legalább kísérletezett egy átlövéssel. A második félidőben balhátvéd lett, a feladatát meg is oldotta. Nem is tudom, balhátvédre vagy támadóra van nagyobb szükségünk...
Huszák Tamás: Az újságok őt húzták le a legjobban, ezért kíváncsi voltam, mit csinál. Semmit. Nem hibázott, de nem is tett hozzás sokat a játékhoz.
Ivancsics Gellért: A leginkább támadó játékos volt a középpályások közt, de nem sok eredménnyel, viszont rajta nagyon látszott az igyekezet. Nem az ő hibája, de én őszintén megdöbbentem, hogy ő lett a csapatkapitány ezen a meccsen. Jól festi le az állapotokat, hogy hosszas gondolkodás után én is csak hasonló megkérdőjelezhető döntést tudnék hozni.
Lipusz Norbert: Ezért bikázzák a sorfalba olyan sokszor a labdát a játékosok. Most megvolt a rés, védhetetlen is lett a lövés. Az első félidőben voltak jó megmozdulásai, a másodikban kevesebb.

Szabó Viktor: Továbbra sem az előretolt egyedüli csatár megtestesítője, hanem a középcsatáré, akit egy teljes csapat szolgál ki. Most két olyan szituációja volt, amikor egyáltalán kapu felé küldhette a labdát (és ismét ő harcolta ki a gól előtt a szabadrúgást).

Nagy Róbert: Sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz, Vukadinovic jobb a posztján. Szerintem ő szurkol a legjobban, hogy az új srác ragadjon meg balhátvédben.
Vlado Jeknic: Olyan keveset tűnt fel a képernyőn, hogy azt sem tudtam megállapítani, Búrány posztját vette át, vagy hátra, középre ment és Kállai lépett feljebb (talán az első).

2009. szeptember 29., kedd

Hány pont kell a bennmaradáshoz?

Ez a poszt Pe-pe nélkül nem jött volna létre. A Haladás - DVTK meccshez írt egy kommentet ("Amennyiben nem szerzünk ősszel kb 15-18 pontot, akkor nagyon kemény lesz a tavasz") amire elkezdtem válaszolni, majd utánanéztem, az előző szezonokban hogyan alakultak a dolgok. A végén úgy döntöttem, a válasz megér egy önálló posztot.

Mindenekelőtt lássuk azt a néhány tabellát, amely azt mutatja, hogyan álltak az előző bajnokságok az ősz, majd a bajnokság végén. Sajnos csak három van (közte a Sopron kizárása és a Tatabánya visszalépése miatt kevéssé érdekes), de ennek ellenére néhány dolgot látni lehet.


Alapvetően nem értek egyet Pe-pe nézőpontjával, szerintem nem megszerzett pontban, hanem, a vetélytársakhoz viszonyított pontszámban kellene meghatározni a minimumot. Mint látni lehet, a Pécs 21 ponttal is ki tudott esni és tavaly a 24 pontos Nyíregyháza is izgulhatott még az utolsó előtti fordulóban, viszont ugyanezekben a bajnokságokban a 13 pontos Honvéd simán, a 8 pontos Siófok majdnem bennmaradt.

A különbség az, hogy a Siófok 10, míg a Honvéd 1 pont hátrányból indult, de ezen kívül a 2006 őszén sokkal tömörebb volt a tabella vége. (Persze nem árt egy tavaszi feltámadás sem, de ezúttal csak az alapokat nézem.)

Tehát, hogy ne eresszem nagyon bő lére, ha a közvetlen vetélytársak 24 pontot szereznek, akkor nekünk is kell minimum 20, de ha lesz rajtunk kívül legalább két olyan csapat - mert ugyebár minimum kettőt kell megelőzni, hogy bennmaradjunk -, amelyik megáll 10 alatt, akkor akár az eddigi hattal is lehet esélyünk. (Miként az előző bekezdés végén, most is zárójelben: nem árt egy tavaszi feltámadás sem.)

Persze mindez elmélet és igencsak pesszimista megközelítés, egyelőre minél több pontot kell szerezni, majd ráérünk számolgatni, ha véget ér a szezon.

2009. szeptember 28., hétfő

Már megint vereség (Haladás - DVTK 2-1)

Újabb egygólos, sorendben negyedik vereség, ami után a DVTK visszacsúszott az utolsó helyre.

Ivancsics Gellért a labdát bűvöli (Fotó: haladasfc.nyugat.hu)

Nem voltam Szombathelyen, az interneten követtem az eseményeket. Bíztam benne, hogy Kenesei nélkül gólképtelen lesz a Haladás, ráadásul a BOON közvetítéséből is az derült ki, hogy nem nyomnak, így meglepett a vezetésük. Utána voltak helyzeteik, de amikor Buliga nyomdokain haladva Lipusz bevágta azt az őrületes bombát, nagyon bíztam a pontszerzésben. Láttam a fórumhozzászólásokat, nem csak engem, sokakat fejbe kólintott a Haladás második gólja. És ezen a ponton ötlött fel bennem, hogy mintha tavasszal is a végén kaptunk volna ki, és mintha tavasszal is azt írtam volna, hogy már-már azt hittem, megvan az idegenbeli pont. És tényleg.

A meccs előtti posztban azt írtam, semmi különös nem fog dönteni, csak az, hogy a DVTK védelme lehozza-e a meccset gól nélkül, és sikerül-e gólt lőni. A pontrúgásba beletrafáltam, de mégis azt mondom, nem volt igazam. Mert végül az döntött, hogy Aczél Zoltán megint csak kettőt tudott cserélni, míg Róth Antal cseréi összehoztak egy gólt. Bárcsak ennyin múlt volna, mert akkor a ZTE ellen az eltiltás után újra pályára lépő Horváth Gáborral, Lippaival, majd később az Egyiptomból visszatérő Takács Péterrel és Balajtival és ki tudja mikor Apostuval előrébb tartanánk! Legközelebb bővebb lesz a keret, majd kiderül, elég-e.

Már nem tartozik szorosan a meccshez, de azon gondolkodtam még, hogy mi lehet az oka a sok utolsó perces gólnak? A képet még jobban összezavarja, hogy néha kapjuk, máskor rúgjuk a végén. A Debrecen, Kecskemét, Honvéd ellen és Fehérváron, Győrben, Pápán mi szereztük a 85. perc után (ebből a győri kivételével mind túl volt a 90. percen is), míg a Videoton és a Haladás ellen mi kaptuk a gólt. Koncentráció, erőnlét? Szerintetek?

Végezetül: visszatérhetünk a szezonkezdet előtti, eredeti forgatókönyvhöz, - hiába látszott úgy a Debrecen és Kecskemét elleni mérkőzés után, hogy jobb is lehet - a cél az, hogy ősszel ne szakadjon le a mezőnytől a DVTK, télen meg kell erősíteni a keretet, majd tavasszal kiharcolni a bennmaradást.

2009. szeptember 27., vasárnap

Haladás - DVTK videók (2009-2010, 9. forduló)

Ezúttal a gólösszefoglalóal kezdünk, aztán majd meglátjuk, lesz-e mivel bővíteni.



Összefoglaló a városi tv-ben, Aczél Zoltán nyilatkozatával

2009. szeptember 26., szombat

Haladás - DVTK előtt

Mindenekelőtt én nem hiszem azt, hogy sorsdöntő lenne ez a mérkőzés. Viszont nagyon fontos lesz, mert aki nyer, az levegőhöz juthat, felzárkózhat a többiekhez (nézzétek meg a tabellát, a jól erősítő, a bajnokságot jól kezdő Nyíregyházának kettővel van több pontja, mint nekünk).

Ha nyerünk, ha nem, az biztos, nem lesz könnyű, pedig az utolsó ellen játszunk ma este. Lippai most tölti le az eltiltásának második meccsét, Horváth Gábor a sárgák miatt hiányzik, Balajti és Takács az U20-as vébén van, Apostunak pedig nincs még játékengedélye. Viszont játszhat végre Vukadinovic, Jeknic és Kodalaev. Vukadinovic szinte biztosan kezd, hiszen hetek óta itt edz, kíváncsi vagyok rá, de félek, ő is csak egy fecske, amelyik egyedül nem csinál nyarat. Jeknic kezdőbe állítása nagy kockázat, hiszen Vukadinoviccsal ellentétben ő nem edzett sokat a többiekkel, de ennek ellenére beállhat. Nálam mindenestre a padon kezdene. Kodalaev? Ő még nem bizonyított Magyarországon, nem volt válogatott sem, viszont az ő ellenfele a leggyengébb. Mindenesetre látatlanban én nem állítanám a kezdőbe, de Veréb Gyurinak már bizonyíthatott.

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Kállai, Gohér
Vukadinovic, Huszák, Búrány, Lipusz
Szabó V., Ivancsics

Min múlhat ez a meccs? Semmi különösön, csak ne hibázzon a védelmünk, a csatárok pedig rúgjanak gól(oka)t. Végre kapott gól nélkül kellene lehozni egy meccset, ami először és utoljára a szezonnyitó Debrecen elleni meccsen sikerült. Elöl pedig leginkább a kontrákban és a pontrúgások utáni helyzetekben bízom.

2009. szeptember 25., péntek

Egy lépés hátra (ismét a belépőjegyekről)

Megszokhattátok már, hogy a sálak, műsorfüzetek mellett a belépőjegyekről is szoktam írni. Most is ez következik.

Minden hibájával együtt egészen jó belépőjegyekkel mehettünk be a stadionba néhány fordulón keresztül (hm, ha jobban belegondolok, az mindössze kettő volt, a Kecskemét és a Vasas elleni meccsek), a Honvéd ellen viszont léptünk egyet hátra.


Értem én, hogy költséghatékonyabb ez a fehér ablakos rendszer, amibe szorgos kezek beleírják az aktuális ellenfél nevét. Így gyakorlatilag nincs szemétbe kerülő jegy, amit nem vettek meg a Honvéd ellen, az majd elmegy két hét múlva, maximum a szezon végén marad néhány papírfecni.

De mégis csak elegánsabb, "profibb" amikor nyomtatják az ellenfél nevét és a meccs dátumát is. Remélem, hamarosan ismét ilyet kapunk!



FRISSÍTVE.

Mivel bérletes vagyok, alanyi jogon nem jár belépőjegy, ismerősöktől, ismeretlenektől szoktam elkérni, illetve a meccs után a földről szedem fel a jobb állapotúakat. A Honvéd ellen többet is.

És ez lett a szerencsém, mert olvastam a kommenteket és ahogy magamhoz tértem az ámulatomból, megnéztem a többit, a be nem szkennelteket. És lám, nekem is van nyomtatott jegyem.


Talán egyszer az is kiderül, miért adnak ki egy meccsre kétfajta belépőt, egyelőre azt tippelem, többen voltunk, mint amennyi meccsre szóló jegyet nyomtattak.

Így lett a visszalépésből rejtély.

2009. szeptember 24., csütörtök

Pokoli mélyen Angyalföldön (Vasas - DVTK 3-1, Ligakupa)

Ismét jelentkezett budapesti emberünk, kardosig írását olvashatjátok.

A kezdésnél fél órával hamarabb érkeztem a stadionba, így volt időm egy kicsit beszélgetni Tóth Csabával, a meccsbiztosítások hazai egyeduralkodójával. Megtudtam, hogy Diósgyőrből Wicha miatt kellett eljönniük. Dlusztusék viszont - ha mással nem is - velük korrekten elszámoltak. Nagyon sajnálta, hogy el kellett jönniük, mert igazán jó hangulatú meccseken voltak Miskolcon.

A kezdéskor 4-en álldogáltunk a vendégszektor korlátjánál, míg a túloldalon kb. 60 piros-kék szimpatizáns üldögélt és hallgatta az "Eye of the tiger"-t a Vasas bevonuló zenéjét. A meccs egyperces gyászszünettel kezdődött a stadion névadója halálának egy éves évfordulója miatt.

Megemlékezés a meccs előtt (Fotó: kardosig)

Aczél mester a mai meccsre egy vegyes csapatot állított ki. A nagyban keveset játszók és az NBIII-as csapat java alkotta a keretet.

A kezdő így nézett ki:
Somodi
Bihari, Menyhért, Viskovic, Polényi
Illés R.
Kovács B., Lippai, Horváth Sz.
Bulatovic, Nagy R.

Lassú mezőnyjáték - helyzet nélkül, ez jellemezte a meccs elejét míg a Vasas meg nem szerezte a vezetést. Bihari behátrált a Vasas balszélsője előtt , aki a 16-os oldalán az ötössel egyvonalban keresztbe ívelte a labdát, olyan fejmagasságban. Bence kivetődött az egyébként könnyűnek tűnő labdára, de mellé nyúlt , így az a másik kapufánál szabadon álló játékoshoz került, aki az üres kapuba passzolta.

A gól után az iram nem nagyon változott, de talán kicsit többet támadgattunk. A legaktívabb Nagy Robi volt. Az egyenlítés is az ő érdeme. Kapott egy jó kiugratást a balösszekötő helyén. Elindult a kapu felé, majd amikor már a 16-oson belül járt, nem ellőtte, hanem visszafordult vele, de szerencsére az angyalföldi játékos buktatta. Jogos 11-es! Nagy sajnos az esetnél megsérült.

A DVTK gólja előtt (Foró: kardosig)

A büntetőt Ákos magabiztosan lőtte be. A gól után elindultak melegíteni a cserejátékosaink, gondolom ebben közrejátszott a Robi sérülése is.

A DVTK cseréi melegíteni indulnak (Fotó: kardosig)

Pár perc múlva be is állt Bogyó, aki ugyanúgy a csatársorban kapott szerepet, így szerkezeti változás nem történt. Viszont jóval magasabb lett a csatársorunk, ami a langaléta védők között nem ártott. Arról nem is beszélve, hogy Bulatovic hiába magas nem tud fejelni. Rossz az ütemérzéke és összevissza ugrik fel. Már akkor is örültem, ha a fejére pattant a labda.

Helyzet nélkül szerzett vezetést a Vasas. A jobboldalukon jöttek előre. A beadásba a becsúszó Polényi kézzel ért bele, ezért ő sárgát a Vasas 11-est kapott. Bencének esélye sem volt a sportorvosi pecsétjének hiánya miatt elhíresült játékvezető-csemete (Piller) ellen.

Mivel a játékunk rendkívül pontatlan és kapkodó volt a szünetig már nem volt változás. A szektorban viszont már kb.20-an lehettünk ekkor a meccs közben érkezőkkel.

Szünetre menve (Fotó: kardosig)

A második játékrészre beállt Giák Tomi, akit most láttam először védeni. És rögtön parádés dolgokat csinált. Az egyedül kilépő játékos elé nagyszerűen vetődött ki, majd egy 25 méteres szabadrúgást védett bravúrosan. Magabiztosabb, össszeszedettebb volt mint Bence. Szükség is volt rá mert jött a Vasas.

Aczél próbálta cserékkel frissíteni a társaságot. Kovács B. helyett Kövér állt be, ezzel Zoli egy kicsit átvariálta a csapatot.

Giák
Bihari, Viskovic, Menyhért, Polényi
Kövér
Illés R, Lippai, Horváth Sz.
Bulatovic, Bogyó

Sem a játék képe, sem az eredmény nem változott, no meg gondolom az edzőnk több játékosnak is lehetőséget akart adni, ezért bejött Hegedűs és Sztraka is, Bihari és Horváth Sz. helyett.

Giák
Hegedűs, Viskovic, Menyhért, Polényi
Kövér
Illés R., Sztraka, Lippai
Bulatovic, Bogyó

Na ez a csapat sem tudta megállítani az egyre nagyobb kedvel játszó, Remilivel és Lázokkal megerősített Vasast. A két pengéjük rendre összekuszálta a - soha még így fel nem álló - védelmünket. Lázok még a végén rúgott egy parádés gólt is. A 16-os sarkától keresztbe átcselezte magát a teljes védelmünkön, majd bokából aláperdített a labdának, ami a felső lécről vágódott hálóba. Az addig remeklő Giák csak nézte. Nem éreztem úgy, hogy kint állt volna Tamás, és a perdítés sem volt erős. Szerintem a kapusunk azt hitte, hogy kapu felé megy, mert nem is nagyon mozdult rá.

Így a meccs végén maradt a gratuláció.

Összességében egy nagyon gyenge mérkőzés volt, néha már unalmas is. Rengeteg hibával mindkét oldalon. A csapatunkban kiugró teljesítményt nem láttam. Giáké lehetett volna az, ha nincs az a gól. Mindenesetre nálam előrébb tart mint Bence.

A hátvédsorunk rendkívül bizonytalan volt. A rutinosabb Viskovic is teljesen lesüllyedt a fiatalok szintjére.

Középpályán Lippai Ákos hatalmas csalódás. A kezdőkörből alig jött ki. Nem futott, sem a cselei, sem a passzai nem jöttek be. Kedvetlen volt. Akit talán dicsérni lehet az Illés Ricsi. Védekező középpályásként és jobbszélen is jó átlagot hozott. Igaz semmi extrát nem csinált, de vállalkozott, küzdött és lekes volt végig. Rajta látszott, hogy igazán akar. Most, hogy Taki elment a VB-re kipróbálnám Buróval a nagyok között.

A csatároknál Bulatovic nagyon gyenge, de Bogyó sem győzött meg. Mindketten jó felépítésűek, de sajnos még csak ennyi, a játékhoz nem tudnak hozzátenni semmit. Nagy Robi jól pörgött az elején, kár, hogy megsérült.

2009. szeptember 23., szerda

A kiesés szele

Idén először lendített meg a kiesés szele, egészen jól megvoltam nélküle. El is szoktam tőle, mert két éve a Sopron kizárásával és a Tatabánya visszalépésével (ha benn maradnak sem neveznek az NB I-re) volt egy kiesés szempontjából unalmas tavasz, majd tavaly a Siófok és a REAC volt annyira gyenge, hogy a Nyíregyháza sem tudott kiesni, pedig a tavasszal mindent megtettek ennek érdekében.

Idén kicsit sűrűbb a mezőny, ráadásul a tutik közül a Vasas és a Pápa is elég sok pontot szerzett. Csak a rend kedvéért, mi pedig sorozatban 3 közvetlen vetélytárs ellen buktunk és visszacsúsztunk a 15. helyre.

A meccsről hazafelé jutott először eszembe, hogy a szombati teljesítmény - ami az idei leggyengébb volt - maximum a kieséshez elég. Ezután gyorsan átfuttattam az agyamon, mikor is estünk ki utoljára.

Az 1990-1991-es bajnokságtól járok meccsre és csak néhány éve mondhatom el, hogy több NB I-es szezont láttam, mint alacsonyabb osztályút. (A mostanit is számolva 11 NB I-est, 8 NB II-est és egy félig körzeti, félig NB III-ast). Ezért lepett meg engem is, hogy csak egyetlen egyszer éltem át kiesést, a wmitty által nemrég felidézett 1992-1993-as szezon végén.

Diósgyőr-szurkolók Sopronban, az osztályozón (Fotó: Harcosok)
Persze a Diósgyőr az 1999-2000-es bajnokság végén is elbúcsúzott az NB I-től, de bárcsak egy sima kiesés lett volna, nem pedig megszűnés! (Igaz, akkor a klubalapítás, a hetedik osztályban való kitartás élménye maradt volna el, szóval hagyjuk a mi lett volna, ha... típusú dolgokat)

És ekkor értettem meg, ha Diósgyőrrel kapcsolatos csalódásaimat akarom sorolni, akkor miért inkább a feljutás elmaradása és nem a kiesés jut eszembe.

2009. szeptember 22., kedd

A vasárnap se hozott gyógyírt a szombatra (DVTK tartalék - Tiszakanyár 0-1)

„Baranyi nem volt hajlandó lerakni a borítékot az asztal sarkára Kálinak. Wicha lerakta; megkapta a Zöld Nyilat.” Ha mást nem, ennyit megtudhatott a pálya szélén folyó nézői beszélgetés foszlányaiból, aki a Honvéd elleni kudarc után másnap kilátogatott Diósgyőrbe, hogy az ifik remélt sikerével kárpótolja magát. Hogy a „jólértesültek” okoskodása mennyire fogható fel készpénznek, erősen bizonytalan, annál biztosabb, hogy két nap alatt a második vereséget is el kellett hogy könyvelje az egyszeri miskolci drukker.
Pedig az tulajdonképpen bevált, hogy az utóbbi években Holcim (a hejőcsabai cementgyár) néven indított NBIII-as tarcsi visszatért az Andrássy úti sportligetbe a Futó utcai „száműzetésből” - noha én magam szerettem vasárnaponként kibiciklizni a hangulatos és szerénységében otthonos csabai sporttelepre -, kábé félszázan jöttek ki megnézni, milyen az aktuális második vonal, kikkel lehetne megerősíteni az első keretét. Hát, körülbelül senkivel.
És ezt nem csak a kedvezőtlen végeredmény mondatja velem.

Pár napja Pesten élő barátom írta nekem, az U20-as vébére készülő válogatottat látva, hogy „sajnos, ezek sem azok, akik majd megváltják a magyar futballt”. Nos, ugyanez kicsiben a Diósgyőr-II: az sem hemzseg a már következő hétvégén a felnőttek közé kívánkozó tehetségektől... A fenti már idézett drukkeri párbeszéd egy másik tagja a vasárnapi meccs vége felé ugyanezt így fogalmazta meg csalódottan: „Ahogy nézem, ebből a csapatból se lehetne felvinni senki.”
A szikár tények mellett mindjárt előadom, én mit és hogy láttam. (0-1, részletek a Boon tudósításában)

Nos, a DVTK tartalék, noha szépen helyt állnak immár többedik éve a harmadosztályban, sőt, idén kifejezetten jól állnak a tabellán (első-második hely táján), alapvetően azzal kell hogy megküzdjön, hogy a meccseken nyilvánvalóan kijön, ők (mégiscsak) gyerekek, míg az ellenfél rendre felnőttekből áll. Utóbbiak ugyan nem kifejezetten az egyetemes magyar labdarúgás félreértékelt világbajnokai, viszont többnyire kipróbált harcosok. Ezúttal, a Tiszakanyár ellen például kifejezetten ijesztő volt látni, hogy az egyébként jól teljesítő belső védőkettősünknek egy olyan középcsatárral kellett megvívnia, aki alkatilag engem Rodrigo Lopezre emlékeztetett a Velez Sarsfieldből. Volt is jópár alkalma, hogy középről, tisztán, nagy erővel fejeljen kapura, szerencsére mind kicsit mellé ment, vagy a kapusban akadt el.

De a szakmai tapasztalatok előtt még egyéb megfigyeléseimről.
Szinte groteszk volt a látvány, hogy a stadion mögötti füves edzőpályát, ami mellett, mondom, kábé félszáz érdeklődő állt, zömmel szülők, kisebb részben a szokott idős bácsikák, valamint olyan „elvetemültek”, mint én, szóval hogy mindezt tucatnyi (pontosan 12) láthatósági mellényes „szekuriti” őrizte... Biztonság tehát volt, de egyéb öröme az embernek nem; a Norbi korábbi törzsszurkolós posztjában megénekelt „Vasfogú” Bálint se bírta a hatvanadik percig se, dühösen hagyta ott a mérkőzést. (Persze, nem biztos, hogy a pályán látottak bosszantották fel. De sanszos.)

Érdekes volt még, hogy - lehet, ebben tévedek, nem látszott egyértelműen - Faggyas mintha kapitányi karszalagot viselt volna, aminek nyilván az lenne az üzenete, hogy a vezetés ugyan alacsonyabb szintre száműzte külső problémák miatt, de ezzel jelzik felé, hogy egyébként számítanak rá, bíznak benne.
No de nézzük, ki mit mutatott magából, képességeiből.
Számomra az bizonyosodott be, hogy ebből a gárdából az egyetlen, aki valóban „felnőtt” módra van jelen a pályán, úgy áll hozzá a meccshez, úgy mozog, úgy ütközik (és nem csupán hagyja, hogy nekimenjenek), az Horváth Szabolcs. Egyrészt úgy viselkedik, ahogy egy már magasabb szinten is kipróbált játékosnak kell, ösztönös vezetőjeként a „kisebbeknek”, instruálja őket, maga is ennek megfelelően helyezkedik, mozog fel-alá, ha kell, nyugtat, ha kell, sarkall; igaz, utóbbiban többször túlhajtja magát, a nagyképűség bűnébe esik, kakaskodik, a végén ki is állíttatja magát. (Ekkor még tetszett benne, hogy nemigen akarta messze menni a pályától, láthatólag érdekelte, mi lesz nélküle, a bírónak kellett távolabb „kergetnie”.)
Mindazonáltal Horváth sem játszott jól, sőt, talán baj is, hogy a szokásos hátravont baloldali középpályás posztjára szorult, ezen a szinten több szerep, több labda juthatott volna neki frekventáltabb helyen. De ha arra kell gondolnom, hogy a felnőttbe a közeli jövőben ki játszhatna indokolt esetben, akkor, ismétlem, csakis ő jöhet szóba.

(A háttérben a jövőtök, srácok)

Faggyast ismerjük régről, meg láttuk mostanában is, rá nem vesztegetek szót.
Valaki valahol rákérdezett: Bulatovics miért nincs a nagyok között. Akkor úgy reagáltam: úgy még csak egy nagy gyerek. Egyébként tényleg nagy, 17 éves létére ha szembejönne egy sötét sikátorban, tutira csókolommal köszönnék neki. Amolyan 'Vieri kiskorában' típus. Nyilván koraérett, testileg, túlfejlett, amiből bármi lehet, Luca Toni-szerű klasszis erőcsatár, vagy elgyengülő-eltűnő senki is. Az biztos, hogy leköti a védelmet a jelenléte, képes a felnőtt ellenfelek között a labdáért törni, fejelni, de azokból sajnos semmi veszély nem teremtődik. S ő maga is kihívja maga ellen a nézők haragját, azzal, hogy minden faultnál fájdalmas - gyerekes - kiáltással esik a földre. A vendégek kispadja sokat zríkálta emiatt. (A bíró viszont rendre vevő volt a rinyára.) Ismétlem, gyerek még.
Ahogy az például a nagyok között már, ha jól emlékszem, egyszer kipróbált balhátvéd is, a többiek is Kicsinek szólították, úgy rémlik, elég gyámoltalanul mozgott és reagált a veszélyhelyzetekre. Ami nem jelenti, hogy nem lehetne tehetséges.
Régi kedvencem, a másik oldali védőként bevethető Esztergályos most nem kapott szerepet, pár társával végig csak melegítgetett, ezt két okból hozom szóba. Egyrészt mert tetszett, hogy amikor egy ellenünk fújt ítéletnél a nézők méltatlankodtak („nem volt semmi!”), odaszólt nekik, korrektül: de, tényleg felrúgta. Másrészt mert látványos volt a kontraszt, hogy említett mezőnyjátékos-cserék milyen alulmotiváltan álldogáltak-mocorogtak végig az oldalvonal mellett, míg a most szintén mellőzött Giák Tamás kapus viszont messze különvált tőlük, és egyéni edzőgyakorlatokat végzett legalább egy félidőn keresztül. Le a kalappal.

Mi van még? (Belenézek a jegyzeteimbe.)
Középpályánk mintha nem is lett volna ezen a mérkőzésen, egyrészt Horváth csak a szélen mozgott, a szélső védők közül a szintén rutinosnak tekinthető Menyhértet vádolom, hogy nem lépett fel (csak a legeslegvégén, de akkor szinte támadónak), úgyhogy Bulatovics és Faggyas felé inkább csak 20-30 méteres felívelések mentek, hasztalan. Érdekes volt látni, hogy a nem kifejezetten technikásnak tűnő Bulatovics volt, akire a szögleteket bízták.
Nem először tapasztaltam továbbá, hogy ezen a szinten valahogy - amennyire „nagy” még nekik, épp annyira - „kicsi” is a pálya. Valahogy ahhoz tudnám hasonlítani, mint az a játék, amikor fadobozban billeg egy labirintus, kívülről kell egyensúlyozgatni, hogy a vasgolyó fennmaradjon, ne essen a lyukakba. Na, ilyennek tűnik NBIII-as meccsen az egyébként normál méretű pálya: a labda állandóan le akar szaladni róla! Egyik oldalról a másikra való fordításnál, 30 méretesnél hosszabb passznál jó az esély, hogy a célszemély csak kétségbeesetten rohanjon a labda után, hiába. Mintha erősen domború volna a pálya felülete (kicsit tényleg az), amin rém nehéz fenntartani a golyót... Olyanról, hogy labdakezelés, alig-alig lehet beszélni ezen a szinten. (Nem azt mondom, hogy rossz, hanem hogy „nincs” is.)
Az utolsó öt percet, ami előtt alig-alig volt gólhelyzetünk, és amikor már jóideje vesztésre állunk, nagyon megnyomják a hazaiak, dicséretükre váljon. „Mindenki” felmegy, a játékban nem, de az akarásban benne van az egyenlítés; viszont minden próbálkozás valami buta hibán elakad. Vége, marad 0-1. Az ellenfél büszkén fényképezkedhet, kísérőik egymást ölelgetik - győztek Miskolcon! -, a mieink lógó orral le.

Pár perccel korábban a többször idézett drukkercsoport egyik idősebb tagja hazafelé indul, nem bízik a végső hajrában sem, társai még utánakiáltanak, a párbeszédből kiderül, a tévében akarja látni a közvetítést, ő visszaszól: „De a Ferencváros azért megveri a Fradit, ugye?” A nyelvbotláson mindenki kacag.
Hát, reméljük, meg, valami örömünk legyen.

2009. szeptember 21., hétfő

DVTK - Honvéd videók (2009-2010, 8. forduló)

Egy videóval kezdünk, majd lesz több is, remélhetőleg.



Összefoglaló a Miskolci Tv-ben Sisa Tibor és Aczél Zoltán nyilatkozatával

Gyenge játék, vereség (DVTK - Honvéd 1-2)

A Vasas és a Pápa elleni mérkőzés után ismét egy igencsak gyenge csapat ellen kapott ki a DVTK. Egyre forróbb a pite, mert a szezon előtt vetélytársnak tartott csapatok sorra gyűjtik a pontokat, többek közt ellenünk is.

Ez kevés volt (Fotó: Csontfej)
A szokásos menetrendet tartva a kezdőcsapatról írok először. Ivancsics mégis játszhatot, ahogy a logika diktálta, csak akkor nem értem, mi volt az a nyilatkozat a korábbi Gólörömben, de ez legyen az én bajom. Balajti nem tudott kezdeni, helyette jött Szabó Viktor.

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Huszák, Takács P., Búrány, Lipusz
Szabó V., Ivancsics
A meccs előtt azt írtam, döntő lesz, ki szerzi az első gólt, azt azonban nem hittem, hogy ez a gól már a 8. percben megszületik. Hrepkának nagy szerencséje volt, hogy pont kapáslövésre esett elé az egy fejen megpattanó labda, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy előtte majdnem féltucatszor szabadított fel úgy a DVTK védelme, hogy a Honvéd azonnal folytathatta a támadást. Ezután a DVTK lépéskényszerbe került, a Honvéd rettentően visszaállt védekezni, a középpályáját gyakorlatilag megszüntette, helyette két sorban védekezett, a támadókat pedig hosszan próbálta kiugratni.

Ezzel nem tudott mit kezdeni a DVTK, a középpályán egész egyszerűen nem sikerült labdát szerezni, miközben a vendégek kiugrásai állandó (gól)veszélyt jelentettek. Lipusz dicséretes módon fent játszott, de így mögötte volt tér a futásra. Ezen kívül nehézséget okozott, hogy Takács és Búrány alacsonynak bizonyult a középpálya közepén, amit még az első félidő közepe előtt egy Huszák-Takács cserével orvosolt Aczél.

A másik nagy probléma a passzok pontossága volt, azazhogy hiába próbálkoztak a játékosok összjátékkal, a labda rövid úton a vendégeké lett. Nem tudom emiatt-e, de rengeteg volt az ívelés, a második félidőben már Kovács is Szabó fejére lőtte a labdát. És Szabó még le is fejelte a labdák jó részét, de arra vagy nem érkezett senki, vagy nem tudott mit kezdeni, mert a fejes nem a 16-oson belül, hanem a félpálya közepén történt.

Az első félidőben volt rögtön a gól után Ivancsicsnak egy rosszul eltalált lövése és Szabó Viktornak egy fejese, de a másik kanyarból nekem mégis, ha nem is a legnagyobb, de a legbiztatóbb helyzeteknek a félidő végi tömegjeleneteket láttam. Akkor sikerült teljesen beszorítani a Honvédot és innentől kezdve csak az volt a kérdés, egy ilyen szituációban mikor pattan egy diósgyőri elé a labda, mikor kap bele kézzel egy vendégjátékos, vagy mikor vágódik egy felszabadítás a saját kapuba. Hát, nem ezen az estén.

Ahogy telt a második félidő – és nőtt egyről kettőre a hátrány – úgy lett egyre támadóbb a DVTK. Balajti és Nagy Robi bállítása is a támadásokat szolgálta (zárójelben: megint nem volt három olyan ember a padon, aki beállhatott volna, Pápán kettő, Mándokon egy cserére futotta), - főleg úgy, hogy Takács és Búrány ment le -, de Lakatos is egyre többet jött előre. Viszont maradt az ívelgetés, ami nagyon nem jött be, hiába támadtunk, sok veszélyt nem jelentettünk a Honvéd kapujára. Ivancsicsnak volt egy labdaszerzés utáni kapu mellé tartó lövése – de legalább lőtt! -, valamint egy szöglet után célozta meg a kaput, amit Tóth Iván nagy reflexmozdulattal védett lábbal. Érdekes módon, a partjelző nem intett lest, pedig Szabó Viktor pont a kapus előtt ugrotta át a labdát.

Egyedül a legvégén, amikor már Milicic is elöl volt, éreztem azt, hogy van értelme ívelgetni, végül mégsem ebből esett a gól. Huszák végre pontosan készítette le a labdát, Balajti jó szokása szerint több védő közt is meg tudta tartani és... Itt érdemes megállni, mert ahogy kapu felé fordult, a kapu mögül tisztán látszott, ott a rövid sarok, egyedüli kérdés egy vérbeli támadónak, hogy az alsó vagy a fölső sarkot válassza, esetleg a hosszúval próbálkozzon. Erre Balajti, aki tényleg tipikus góllövő lepasszolta a labdát a tisztán érkező Milicicnek. Nagyon nagyot nőtt a szememben ezzel!

Pápán nagyon csalódott voltam, hogy a gólunk után már középkezdésre sem volt idő, mert ott sorra jöttek a gólhelyzetek, még kétgólos hátrányban is valós esély volt az egyenlítésre. A Honvéd ellen viszont annyival gyengébben játszottunk, hogy nem csak én, de a közönség összességében sem tombolt, hogy van még fél, egy perc, meg kell próbálni a lehetetlent, lőni még egy gólt.

Olyan sok hibával és rossz felfogásban – gondolok itt az ívelgetésre – játszott a csapat, hogy a labda utáni rohangálásban fáradtak el, nem a támadásban. Gólhelyzet alig volt, szerintem ebben a szezonban most játszott a legrosszabbul a Diósgyőr, a Honvéd pedig jobb a Vasasnál, de talán még a Pápánál is. (Csillag kisbetű: ha megszerzi a meccs elején a vezetést, egészen másként alakulhatott volna minden, ha nem kapjuk a 8. percben a gólt, de ez egy másik történet.)

Nem mondom, hogy a két edző közti különbség döntött, de Sisát megmentették a játékosai, Aczélt pedig nagyon nehéz helyzetbe hozták.

Zsinórban három vereség, közte kettő itthon semmissé tette a Debrecen és a Kecskemét elleni bravúrt, lehet tovább tekerni, nehogy nagyon leszakadjunk a mezőnytől. Azzal nem kell foglalkozni, hogy hol a vonal, azt csak a 30. forduló után húzzák meg, addig csak a pontokat kell gyűjteni!

Játékosonkénti értékelés


Kovács Zoltán: Most már biztos vagyok benne, nem ő fogja pótolni Kötelest. A gólvonalon még elmegy, a tizit majdnem megfogta, ami a végeredményt tekintve sajnos ugyanannyit ért, mintha a másik sarokra dőlt volna el. Az első félidő végén a sorfalon megpattanó labdát kapufára ütötte, de az első gól előtti lövés védéséhez bravúrra lett volna szükség, de nem védte. Viszont ha ki kell mozdulni a kapuból, már bajban van, most ugyan megúszta, mert a Honvéd játékosai vagy belé, vagy mellé rúgták a labdát.

Lakatos Béla: A második félidőben aktívan jött előre, adta be a labdákat, sajnos eredmény nélkül. Védekezésben emlékeim szerint nagyot nem hibázott, de nagy mentése sem ugrik be. (A fórumokon viszont szidják rendesen.)
Boris Milicic: Védő és támadó írhatná a névjegyére, sajnos a végé mindig előre kell jönnie a hátrány miatt. Az ő lábán esett át a Honvéd játékosa, de Gohér miatt került ilyen helyzetbe. FRISSÍTVE: Az összefoglalóban látszik, hogy Horváth Gábor szabálytalankodott, de ez Gohér szerepén akkor sem változtat.
Horváth Gábor: A Honvéd taktikája miatt végig bajban volt, mert nem egy futóbajnok, más típusú támadást pedig nem nagyon vezetettek a vendégek. Nagyon fog hiányozni Szombathelyen!
Gohér Gergő: Találjon már ki Aczél valamit, hogy elkerülhessen a balhátvéd posztjáról! (Mondjuk pont most, Horváth 5. sárga lapja után nem lesz lehetőség variálni.) Az elmúlt másfél évben, amióta itt van, számtalan gólt kaptunk róla, mind egyformát. Ha én rávezetném a labdát, csak az alapvonal és a Gohér közé vinném, ott nagyon sokszor verték már meg. Támadásban próbálkozott egy távoli lövés, ami elment a kapuig. De legalább lőtt. Ha a középpályán játszana, még több lövőhelyzete lenne.

Huszák Tamás: Csalódás. A gólunk előtt szép passzt adott, de amúgy eltűnt a mezőnyben. Vártam, hogy egyszer távolról, nem is igazi lövőhelyzetből ráhúzza, de inkább nyomta be a labdát a tömegbe.
Takács Péter: Nagyon nem jött be neki ez a válogatott felkészülés. Sem Pápán, sem most szombaton nem játszott jól, teljesen jogos volt a cseréje. Középen nem tudta megállítani a Honvéd támadásait, a jobb szélen pedig nem érezte jól magát. Sok sikert Egyiptomban!
Búrány Zoltán: Ő sem játszott sokkal jobban mint a nagy átlag, de a cseréje mégis meglepett.
Lipusz Norbert: Az első félidőben jobban játszott, akkor volt több beadása is, sajnos igazi helyzet egyikből sem alakult ki. A lövéseit nagyon hiányolom, hogy a gólokról ne is beszéljek.

Szabó Viktor: Végre végigjátszott egy meccset, de nem kiugratni kell, mert nem a gyorsulás az erénye, viszont ha jön a fejére a 16-osnon belül a labda… Nem jött. Amit viszont ráívelgettek, azt többnyire elfejelgette, más kérdés, hogy sokra nem mentünk vele. A védőjét talán nem véletlenül cserélték le róla.
Ivancsics Gellért: Neki volt a legtöbb helyzete, mégsem mondanám, hogy tetszett a játéka. Nem volt igazi társa Szabó Viktornak és az összjátékban sem tudott részt venni. Búrány helyett talán őt hoztam volna le, de ahogy Pápán, a Honvéd ellen is lőhetett volna a semmiből egy gólt.

Balajti Ádám: Többször próbált húzogatni, de a tömörülő Honvéd játékosok közt hiába rázott le egy-két játékost, mindig marad még, a gól előtti szituációt kivéve. Pályára lépése ezzel együtt életet hozott a csapat játékába, végre egy olyan ember, aki pontosan passzolt. A gólunk előtt olyan gólpasszt adott, mintha nem 18, hanem 36 éves lenne. Talán ezt az egyetlen momentumot érdemes megjegyezni ebből a meccsből. Neki is sok sikert Egyiptomban!
Nagy Róbert: Ismét nem tudott hozzátenni a játékhoz, mert a Honvédnak eszébe sem jutott előrébb jönni, így nem volt tere futni. Ezen kívül ahogy Lakatos jött előre, nagyon beszorult közé és a leshatár közé.

2009. szeptember 20., vasárnap

Gólöröm (DVTK - Honvéd 2009-2010)

A Vasas elleni meccsre megjelent Gólöröm útán most a Honvéd ellenit is beszkenneltem és közkinccsé tettem azok számára, akik ilyen-olyan okból lemaradtak róla.

Új dizájnt kapott az újság, ami gondolom azzal is összefüggésben van, hogy a Rosvig helyett a Lates Grafikai Stúdióban tördelték.

Itt megtalálható mind a 16 oldal, jó olvasást!


Régi Gólörömöt adok, veszek, cserélek, és Arénát, Katlant, Piros-fehér Híreket is. Ha van fölösleges példányod a listán szereplő számok közül, akkor feltétlenül keress meg! És ha hiányzik egy-két szám a gyűjteményedből, akkor is, megnézem, hátha nekem van fölösleges.

2009. szeptember 19., szombat

DVTK - Honvéd előtt

A Vasas és a Pápa elleni vereség miatt egyre komolyabb meccsek jönnek, a Honvéd, Haladás és a Zalaegerszeg ellen pontokat kell szerezni.

A névsor alapján a Honvéd tűnik a legegyszerűbbnek, de nem könnyűnek. Ők is pontszerzési kényszerben vannak, de ez legyen az ő bajuk.

A miénk az, hogy a nyári bizonytalanság, sérülések és az U20-as válogatott miatt igencsak szűk a keret. Ahogy olvasom a BOON-on és a hivatalos honlapon, van némi remény a bővítésre (Besarion, Vukadinovic, Jeknic(?), Apostu - a volt nyíregyházi?), de az még odébb van. Lippait eltiltották a hülyesége miatt két meccsre, így ő sem játszhat. És akkor még ott van Ivancsics esete, akit ugyan megvett a DVTK a Honvédtól, de egy korábbi Gólörömben azt nyilatkozta, a megállapodás szerint a Honvéd ellen nem léphet pályára (meddig? soha? és mi van akkor, ha mégis játszik? a Honvéd nem büntetheti, nem az ő játékosa...)

A kezdőcsapatot én így állítanám fel. 4-3-3, ami vedekezésben 4-5-1:

Kovács Z.
Lakatos, Horváth G., Milicic, Gohér
Takács P., Huszák, Búrány,
Nagy R., Szabó V., Lipusz
Balajti nagyon hiányzik majd, de a sérülése miat szerintem úgysem bír végig egy meccset és akkor inkább a végén álljon be, amikor a védők már fáradtabbak, van ne is álljon be, ha 3-0-ra vezetünk. Ráadásul a válogatottnál volt, ahol minden bizonnyal nem a Honvéd elleni meccsre készült. Takács Péterrel is ez a helyzet, ő már Pápán is mérsékelt teljesítményt nyújott, de helyette nincs más, talán Kállai, de az inkább csak szükségmegoldás.

Bátor a 4-3-3-as felállás, de lassan vesszőparipám lesz, hogy Szabó Viktor a szélről érkező beadásokból tud gólt szerezni, nem pedig a félpályáról kiugorva, a beadásokhoz pedig szélsők kellenek (esetleg felfutó védők).

Ezzel együtt nem várok gólgazdag mérkőzést (hacsak nem 5-1 lesz a végeredmény, mint annyiszor), így döntő lesz, ki szerzi az első gólt. Mi sajnos eddig nem tudtunk fordítani, ha hátrányba kerültünk és a Honvédból sem nézem ezt ki.

2009. szeptember 18., péntek

Megosztanám

Korábban már írtam, hogy mivel számítógép előtt dolgozom, számomra a hírek követésének legegyszerűbb módja az RSS. Próbálkoztam RSS-olvasóval, Google Readerrel, de leginkább az iGoogle vált be - a nagyon hasonló Netvibesszal csak az ismerkedésig jutottam el -, egyetlen oldalon látom szinte valós időben, hogy mi történt a kedvenc hírforrásaimon, blogjaimon. Napközben a frissesség a lényeg, míg este és hétvégén az, hogy minél gyorsabban átlássam, mi történt a közelmúltban.


A már említett bejegyzésben felajánlottam, hogy aki szeretné egy felületen nyomon követni a legfontosabb DVTK-s hírforrásokat, azzal szívesen megosztom a saját iGoogle-öm DVTK fülét. Finoman fogalmazva mérsékelt érdeklődés követte az ajánlatot, a legnagyobb sikerélményem az volt, hogy a Zelnök Úr azóta használja az iGoogle-t - ha használja még - de a megosztásból ő sem kért.


Azonban én örök optimista vagyok, és hátha vannak új olvasók - a statisztikákból látom, hogy vannak -, akik a múltkor lemaradtak. Tehát ismét itt az alkalom!

Aki ír nekem - nkocsis(kukac)freemail(pont)hu - levelet egy olyan e-mail címről, amelyikhez tartozik Google account (a gmail.com-os címekhez automatikusan, a többit be kell állítani), azzal szívesen megosztom a DVTK- és sporthíres iGoogle oldalamat, amit utána tetszés szerint alakíthat, bővíthet, szűkíthet. És azt is megígérem, hogy az e-mail címeket nem adom tovább, nem építek belőle adatbázist és később sem próbálok Viagrát rátok sózni.

2009. szeptember 17., csütörtök

Mándok - DVTK 1-2 (MK)

Tulajdonképpen nem akartam írni erről a meccsről, mert ott nem voltam, az internetes közvetítéseket pedig már párszor szóba hoztam, ez sem volt másabb, mint a korábbiak.

Szabó Viktor két gólt fejelt (Fotó: BOON)

Viszont találtam két videót, amit szerintem érdemes megnézni és eszembe jutott néhány gondolat, amit érdemes veletek megosztani.

Megyeegyes volt az ellenfél,a DVTK pedig teljes csapattal állt ki - mondjuk nem kellett sokat gondolkodnia Aczélnak, hogy kit állítson a kezdőcsapatba, mert sokan vagy az NB III-as csapatban már játszottak ebben a kiírásban, vagy éppen a válogatottnál vannak, hogy az amúgy is szűkös keretet ne is említsem. Egyedül Horváth Gábor mellőzése nem egyértelmű, talán pihentette.

Szóval a közvetítésből nekem az jött le, hogy nyom a Diósgyőr, az első félidőben minimum kétszer járt az ellenfél gólvonalán a labda és az is feltűnt, hogy a vége felé megszaporodtak az említésre érdemes lövések, helyzetek stb.

Régóta figyelem, ha egy csapat az első félidő végére elfárad, akkor az többnyire a második félidő végén sem tud annyit futni. Ráadásul a kupakiírás szerint döntetlen esetén nem az alacsonyabb osztályú csapat jut tovább, még csak nem is az angol módi szerint rögtön 11-esek következnek, hanem újabb 30 percet kap a jobb erőállapotban lévő csapat, hogy bedarálja a kicsit.

Még egyszer mondom, nem voltam ott Mándokon, de az internetes közvetítést olvasva nem voltam túlságosan ideges. Egy dologtól lehetett tartani, hogy a hazaiak szereznek egy gólt, majd azon annyira belelkesedek, hogy onnan már mindegy, ki mennyit edz és milyen erőben van. (Lásd a Nyírmada a Nyíregyháza ellen.)

Szerencsére Szabó Viktor fejelt egyet, majd még mielőtt elkapta volna a hév a mándokiakat egy másodikat is, így azt írtam a twitteren, hogy "továbbment a DVTK, a közvetítés alapján könnyebben, mint azt az eredmény sugallja". (Csak mellékesen: ismét bebizonyosodott, ha kap Szabó Viktor jó beadásokat és nem neki kell kiugrania a félpályán, akkor tud ő gólt lőni.) Aczél is ezt nyilatkozta a meccs után, "ez egy magabiztos továbbjutás volt".

Kerek a történet, itt be is lehetne fejezni a posztot, de felmerül a kérdés, ha minden olyan sima volt, akkor miért csak egyet cserélt Aczél? Miért nem játszatta Viskovicot, Horváth Szabolcsot, Menyhértet? Utóbbi kettőről el tudom képzelni, hogy már játszott az NB III-as csapatban, de a jegyzőkönyv szerint mégis ott ültek a kispadon.

Kérdések, amire nem tudom a választ...

És akkor az ígért két videó a szurkolókról:



2009. szeptember 16., szerda

Aczél Zoltán gyakorlatilag lemondott

Lemaradtam tegnap a Sportpercek elejéről, - az U20-as válogatott meccsét néztem -, de most megtaláltam a felvételt.

Mit mondjak, meglepő dolgokat mondott Aczél Zoltán. A Pápa elleni meccsel kapcsolatban még semmi újdonság nem volt, tulajdonképpen Vukadinovicra is lehetett számítani (csak nehogy Jeknic legyen a következő!). És Pápára utazva pont azt beszéltük, hogy ugyan a bajnokikra hazaengedik Balajtit és Takácsot, de az U20-as válogatottal nem a hétvégi meccsre készülnek, hanem a hetek múlva sorra kerülő világbajnokságra, így talán jobb is lenne nem játszatni őket, mert ki tudja, milyen terhelést kapnak. Ezt is megerősítette Aczél.

Aczél Zoltán (Fotó: BOON)

Az interjú végén viszont jött a hidegzuhany. Nem tudom, kire gondolt Aczél, hogy harcolnia kellene a munkája elismeréséért, de a keret összetételét, az új igazolások elmaradását említette, tehát a vezetőségre tippelek, ráadásul Vágó Attilával szemben ő közutálatnak sem örvend.

"...nem véletlenül változtattam a szerződésemen, az egy évet fél évre, tehát december 31-ig szól és valószínűleg addig is fog tartani..."

Hm, érdekes. Ezt én nem tudom másként értelmezni, csak úgy, hogy már most elkezdhetünk edzőt keresni, mert januárban már nem lesz. De miért nem mondja ki konkrétan, hivatalos formában, hogy a vezetőség is tudjon lépni? Karakánabb embernek ismertem Aczélt annál, hogy ne mondja meg, valójában mit akar.

Feltételezem, még maga sem tudja. Ha jönnek az eredmények, akkor biztosan szívesen letörölné ezt a videót, de ha éppen a vonal fölött vagy az alatt lesz az ősz végére a DVTK, akkor bizony nem marad. És persze sokat számít az is, hogy télen lesz-e pénz, akarat a keret megerősítésére.

Én elismerem, amit eddig tett Aczél a DVTK-ért, de ha menni akar, akkor biztosan nem fogom visszatartani (nem mintha vissza tudnám).

2009. szeptember 15., kedd

Tíz Diósgyőr-szurkoló

Aki járt már idegenben, az tudhatja, hogy ha elég távol játszik meccset a Diósgyőr, akkor biztosan előkerülnek a régi emlékek. Régi játékosok, nagy meccsek, de egykori túrák is.

Most szombaton Pápáról visszafelé tartva mesélt kardosig egy régi szombathelyi kirándulásról (amikor Buliga szabadrúgásból 160 km/h-s sebességgel rúgta meg a labdát, óriási gól volt!), ahová vonattal indult, majd kocsival jött haza. Elkezdte sorolni, hogy kik voltak ott és csodák csodája, mindenki ismerte a szereplőket. Innen jött az ötlet, hogy összeszedjek tíz olyan Diósgyőr szurkolót, akiknek a neve, arca mindenki számára ismerős lehet.

Az angolszász szokásokkal ellentétben meg sem próbálok sorrendet felállítani köztük, mert itt nem a sorrend a lényeg, hanem az, hogy elsősorban Diósgyőr-szurkoló legyen és ismerje mindenki.

Csáki Józsi: Talán a legismertebb, a hangját telt ház esetén is lehetett hallani, halála után nem véletlenül nevezték el róla a régi B-közép szektorát. Ő volt az, aki Hatvanig vonatozott, hogy lekeverjen egy-két pofont a diósgyőri meccset elcsaló bírónak (Divinyi?), de az is ő volt, akinek - részben - a fenyegetései hatására lemondott Vlád László. És ő volt az, aki az ultramozgalom hajnalán levette a kezét a B-középhez hűtlen fiatalokról.

Vasfogú Bálint: Csáki Józsi bácsi társa, ő is ott volt a Hatvan felé tartó vonaton. És ott van minden meccsen (régebben idegenben is), talán minden edzésen és reflektoravatón, Napos oldal-búcsúztatón, szóval ott, ahol egy Diósgyőr-szurkolónak ott lehet a helye. A jellegzetes fogsora (nem, nem szidolozza) miatt pedig az is emlékszik rá, aki csak néhányszor látta.

Sverla Béla, Orosz Lajos, ismeretlen, Bálint az első kandelláber felállításánál 2003-ban

Arafat: A régi B-közép, a szurkolók vezetője, ő sem él már. Személyesen nem ismertem, csak látásból, amikor már mint egyszerű szurkoló járt meccsre. Ha nem tévedek, ő tette le a diósgyőri tábor alapjait, a legenda szerint aki a B-középbe ment, annak kutya kötelessége volt szurkolni, ha nem, akkor Arafattal találta szembe magát.

Kendi Szabolcs: A legendás Kendi Tours "üzemeltetője". Aki a '90-es években járt idegenbe, az biztosan a Szabolcs által szervezett busszal tette. Akkoriban nem igazán szerették a buszos vállalkozók szállítani a Diósgyőr szurkolóit, de ő valahonnan és valahogyan mindig bérelt egy járgányt. Egyre távolabb Miskolctól, volt úgy, hogy azt füllentette, osztálykiránduklásra kell, meg is jelent a sofőr nyakkendőben, zakóban. De ha meghirdette, akkor mindig elindult a busz és haza is hozott (tisztára, mint Piszkos Fred).

Feledi Laci: Az új generáció, ha a neve nem lenne ismerős, ő irányítja az ultrák szurkolását a kerítésen állva, de többször feltűnt már a kezdőkörben is, például a Vityának szóló ajándékkal.

Gégemetszett: A nevét nem tudom, de biztosan mindenkinek beugrik, aki hallotta beszélni. Én már idős bácsiként ismertem meg, aki gégemetszés miatt csak recsegő hangon tudott megszólalni. Nem hangosan, alig érthetően, ez mégsem zavarta, hogy folyamatosan nyomja, kinek-mit-miért. FRISSÍTVE. Megtudtam, Imre volt a neve és már nem él. Azt kifelejtettem, hogy a gégemetszése miatt őt hatványozottan érte Kispesten a rendőrök könnygáza, kórházba is kellett vinni, de azt a sztorit tegnap hallottam először, hogy az egyik hétvégén megjelent Kazincbarcikán talpig piros-fehérben és piros-fehér esernyővel, majd tett egy sétát a stadionban és hazaindult. Egy héttel elnézte a naptárat...

Tállyai Szabolcs: Abból a szempontból kakukktojás, hogy őt szerintem jobban ismerik az ellenfél szurkolói, mint a diósgyőriek. Nagydarab, hosszú hajú srác, aki ott van minden idegenbeli meccsen és emiatt elég feltűnő, ha nincs nagy piros-fehér áradat. Ha egyszer majd valahová csak egyetlen Diósgyőr-szurkoló jut el, az biztosan Szabolcs lesz. Jah, és onnan lehet tudni, hogy beköszöntött a tél, hogy már nem rövidnadrágban jön, hanem hosszút húz.

Fekete Zsuzsa: A fiataloknak lehet, meglepetés, de Zsuzsa szurkolóként tűnt fel, rendszeresen járt idegenbe is, majd előbb volt a '90-es évek végén újralapított baráti kör (a pontos neve nem jut eszembe) funkcionáriusa, és csak később rádió- és tv-riporter és a DVTK marketingese. A miskolci sportújságírók közül szinte mindenkit felsorolhatnék, de Molnár Istvánt, Juhász-Léhi Istvánt, Pásztor Attilát, Homoky Györgyöt nem ismerik annyian, mint Zsuzsát, Sike Gábort és Berecz Csabát pedig nem a lelátókról, hanem a médiából ismertem meg.

Nagy Béla: A Korzó Boys tagja, a DVTK SE, a DSM Kht. és a DVTK vezetője. Ő is szurkolóként kezdte, többször utaztam vele idegenbe, ki gondolta volna akkor, hogy egyszer ő lesz a főnök? Szerintem még ő sem.

Tóth Gábor (Sluki): Így szerintem nem sok embernek ugrik be, de ha azt mondom, hogy Mini Olimpia, akkor mindenki tudja, kiről van szó. Nem azért került erre a listára, mert ő kezdett el először Diósgyőr-ajándéktárgyakat forgalmazni, hanem azért, mert a Korzó Boys tagjaként, a DVTK SE alapítójaként, - aki állítólag ott volt a Kaiserslautern - DVTK KEKUEFA-kupameccsen is - vérbeli szurkoló. Persze az általános ismertséget a boltja és annak kínálata hozta.

2009. szeptember 14., hétfő

A helyzetkihasználás döntött (Pápa - DVTK 2-1)

Olcsó megoldás lenne, ha most el kezdeném idézni magam mint a nagy professzorok - akiknek az új tanulmányuk irodalomjegyzékének felét elfoglalja a korábbi publikációik listája -, hogy én már a meccs előtt megmondtam, a helyzetkihasználás dönt a Pápa - DVTK meccsen. De akkor azt is írtam, remélem, a mi javunkra.


Idén először utaztam el idegenbeli meccsre, így most azt írom, amit a helyszínen láttam, hallottam.

A kezdőcsapat tartogatott néhány meglepetést, mert Lipusz helyett a frissen igazolt Huszák lett a jobb oldali középpályás - ezek szerint ezért játszott Lipusz a múlt héten az NB III-as csapatban -, és Ivancsics először játszott csatárt, a helyére pedig Lippai húzódott vissza a középpályára. Ezzel előállt az a furcsa szituáció, hogy bal oldali középpályásként, ahol véleményem szerint a legerősebb a DVTK - Lipusz, Gohér, Ivancsics - egy ott idegenül mozgó játékos jutott szóhoz. Valahogy így:

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Huszák, Takács P., Búrány, Lippai
Ivancsics, Balajti

(A Nemzeti Sportban Takács Pétert elősöprögetőnek írták, hogy jól-e, azt a kapu mögül, gyakorlatilag egy szintben a játéktérrel nem tudom megítélni. De eddig nem játszottunk ebben a formációban.)

Hogy Lippai nem túl jó megoldás bal középpályásként, arra Aczél is gyorsan rájött és visszacserélte a két játékost. Nem ez volt az utolsó csere, de arról később.

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Huszák, Takács P., Búrány, Ivancsics
Lippai, Balajti

A mérkőzés nem kezdődött rosszul, támadgatott a Pápa, de gólhelyzete nem volt. Huszák első megmozdulásain látni lehetett, hogy Faggyassal ellentétben ő tanult is valamit Debrecenben, az előbb említett Ivancsics-Lippai csere pedig a támadójátékot is rendbe tette. Voltak is helyzetei a DVTK-nak, de Balajti és Huszák lövését bravúrral védte Szűcs, míg Lippai helyzeténél minden mindegy alapon eldőlt, de Lippai erőből oldotta meg a helyzetet és fölévágta a labdát. Ha helyezi, akkor az elfekvő kapusnak esélye nem lett volna. Diósgyőri oldalról volt ez a három ziccer, a pápaiaknak csak egy helyzetük adódott, de abból gólt is lőttek. Ott kezdődött az egész, hogy támadott a Diósgyőr, de Lippai a középpályán elveszítette a labdát - mikor a többiek előrefelé mozogtak - és innentől már mindenki csak sodródott az eseményekkel, nem felállt védelem ellen támadott a Pápa. Mindig volt szabad ember, akinek lehetett passzolni és az éppen balra rendeződő védelem mögé löbbölt labdára Kovács késve és nem elég nagy lendülettel jött ki, így a hazai játékos át tudta emelni a labdát fölötte, bepasszolni már nem volt nagy művészet.

Közben eszembe jutott, még két lehetőség, tehát nem igaz, hogy egy helyzetből rúgott a Pápa egy gólt, mert volt Milicicnek két szép mentése. Először egy jobboldali kiugratást pepecseltek el a pápaiak, a végén Boris tudta blokkolni a lövést, míg másodszor egy középtávoli lövésbe ért bele és vágódott a kapu helyett szögletre. A pápaiak többi próbálkozása már említést sem érdemel, mert jöttek, de a védőknek sikerült azelőtt tisztázni, hogy helyzet alakult volna ki.

A szünetben megérkezett a szurkolóbusz legénysége - ez is Diósgyőr, a klubnak nincs saját busza, a szurkolóknak van, más kérdés, milyen -, majd a második félidő rögtön pápai góllal kezdődött, de utána nem sokkal teljesen megváltozott a játék képe. Nem illik ide az a közhely, hogy „a Diósgyőr fokozatosan átvette a játék irányítását”, mert a Pápának teljesen megfelelt, hogy többet támadott a Diósgyőr, ők pedig kontráztak. De ezeknek a kontráknak már nem volt eredménye, mert Kovács több alkalommal védett és őszintén, egyik sem volt ziccer.

Közben a támadások érdekében Aczél többször is átalakította a DVTK-t. Előbb a nem élete meccsét játszó Takács helyett behozta Lipuszt, majd a rengeteg rúgás miatt megsérülő Balajti helyére Nagy Robit. Ha jól láttam, akkor Ivancsics ismét visszament csatárnak, majd később Lippai újra visszatért a középpályára.

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Nagy R., Huszák, Búrány, Lipusz
Lippai, Ivancsics

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Huszák, Búrány, Lippai
Nagy R., Ivancsics, Lipusz

Hogy a második variációban Nagy Robi és Lipusz szélső csatárt, vagy szélső középpályást játszott (4-3-3 vagy 4-5-1), az ízlés dolga, mivel folyamatosan támadott a DVTK, inkább az előbbit írtam. Ahogy telt az idő, úgy szorult be egyre jobban a Pápa, sőt, az is feltűnő volt, hogy elfogyott a levegőjük.

Ezzel együtt nem sikerült gólt szerezni, mert nem mentek be a helyzetek. Lipuszé volt a legnagyobb, Szűcs Lajosról kijött Gohér szabadrúgása és Lipusz nem kellően higgadtan, hanem erőből oldotta meg három méterről, lövése elakadt a földről felálló Szűcsben. De volt azért Szűcsnek védése is, éppen Lipusz egy másik kísérletét ütötte ki jó reflexszel, máskor pedig szerencséje volt.

Mivel ott álltam közvetlenül a pápai kapu mögött, láttam, hogy Lipusz harmadik lövése - ami egyébként elég gyenge kísérlet volt - nem sokkal a felső sarok mellett ment el/esett le, és Ivancsicsnak is volt egy olyan rosszul eltalálta fejese, ami pár centivel a kapufa mögött esett rá a hálóra, de előttem van az a jelenet is, amikor egy hazai védő fejéről kerül szögletre a labda mintegy 10-15 centire a kapufától, miközben Szűcs Lajos a másik oldal felé mozdult. Félreértés ne essék, ezek egyike sem volt helyzet, de mind a háromból születhetett volna gól.

Végül a legkevésbé gólszagú szabadrúgásból sikerült Ivancsicsnak megcsúsztatnia a labdát, így lett 2-1, ami a végeredmény is, hiszen már a középkezdésre sem jutott idő.

Aczél rengeteget variált, a harmadik cserét mégsem használta ki. Ha emlékeztek a tavalyi meccsértékeléseimre, folyamatosan azt írtam, Lippai elfáradt és most is azt írtam a meccs előtt, Lippainak a csatársorban a helye, mert ott kevesebbet kell védekeznie. Az egy dolog hogy ez bejött, de miért nem vitte le Aczél? Értem én, hogy ő a csk, de a meccs utáni nyilatkozatában azt is mondta, hogy már a kiállítás előtt sem volt megelégedve vele, csak kiabált a többiekkel. (Ha szarkasztikus akarok lenni, akkor azt mondom, nem változott semmit a játék képe, miután lement a pályáról. És nem is hazudok ezzel sokat!) De ha nem is Lippai, Ivancsics helyére biztosan behoztam volna Szabó Viktort. Amikor Nagy Robi és Lipusz folyamatosan adta be középre a labdákat, akkor Ivancsics hiába érkezett, magassága miatt nem tudott fejelni.

Az előzőekben nagyjából felsoroltam minden helyzetet. Már ennyivel is meccset lehetett volna nyerni, de jóval több is lehetett volna, ha pontosabbak a passzok. Volt egy-két olyan támadás, amikor folyt a labda, több érintés után sikerült eljutni az ellenfél kapujáig. Ugyanakkor többször lassult le a támadás azért, mert a másik mögé ment a labda, vagy egyenesen elakadt a pontatlan átadás miatt. A két gól ellenére azt mondom, nem a védelemmel, hanem a csapatvédekezéssel volt gond. Hiába áll stabilan a lábán a négy védő, ha a kapus és a középpályások nem segítenek elég hatékonyan.

A meccs végén csak a dupla kerítés miatt maradt el a pacsizás, de taps így is volt.

A meccs végén megtapsoltuk a csapatot, mert 0-2-nél sem állt le, és valós esély volt a pontszerzésre, de azt hiszem, nem egy, hanem három pontot hagytunk Pápán. Ez egy másodosztályú csapat, amelyiket bőven meg lehetett volna verni. Most egyelőre úgy tűnik, hogy nem lesznek kiesési gondjaik, de jön még kutyára kamion.

És nekünk? Nem hiszem, hogy már most bármi eldőlhet, ezért sorsdöntő nem is, de fontos lesz a következő mérkőzés. Többször írtam már, hogy hosszú távon kifizetődő a jó játék, még ha nyerhető meccseket veszít is egy csapat. Ha valaki tud játszani, akkor az nyerni is fog. De ki rúg gólt, ha Balajti elmegy Egyiptomba, Lippai pedig eltiltását tölti?

Játékosonkénti értékelés


Kovács Zoltán: Az első gól az övé volt, a második félidőben pedig hozta a kötelezőket. Úgy látszik, ő nem fog meccseket hozni nekünk, meg kell elégedni vele, hogy potyákat nem kap és a védhetőket védi. Azt is megkockáztatom a három meccs alapján, hogy vonalkapus.

Lakatos Béla: Védekezésben nagyot nem hibázott, a támadáshoz sokat nem tudott hozzátenni. A sárga lapja jogos volt, kellet a taktikai szabálytalanság, mert akkor már Milicic is elöl játszott, létszámfölénybe kerültek volna a pápaiak.
Horváth Gábor: Nagyon jól játszott. Magabiztosan állt hátul, rengeteg támadás akadt el benne és mikor a második félidőben kevesebb dolga akadt hátul, többször is próbált fellépni a támadásokhoz, igaz eredménytelenül.
Boris Milicic: A két nagy mentését már említettem, ezen kívül volt egy fejese is a másik kapu előtt. A végén ismét támadó lett belőle, most legalább már kapott egy labdát.
Gohér Gergő: Mint Lakatos. A szabadrúgásaival tudott pluszt tenni hozzá, ha Lipusz berúgja kipattanót, akkor most azt mondhatnánk, adott egy és egy fél gólpasszt.

Huszák Tamás: Játszott a középpálya jobb szélén és közepén. Az első félidőben lőhetett volna egy gólt, ha nem Szűcs kezéhez teszi a labdát, de máskor is sokat tűnt fel a támadásokkor. A második gól előtt viszont nagyot hibázott, azt bizony róla kaptuk. Ha nem próbálja meg szerelni, csak kifelé szorítani az ellenfelet, akkor maximum egy szöglet lett volna belőle vagy az sem. Összességében nyertünk a visszatérésével, helye lesz a kezdőcsapatban.
Takács Péter: Gyorsan kapott egy sárga lapot szabadrúgás elvégzésének akadályozásáért, és ezután minden szerelésénél a szívemhez kaptam, csak nehogy kiállítsák! Ezért, nem ezért, de nem játszott jól, talán emiatt cserélte le Aczél, talán azért, mert a támadójátékot akarta erősíteni. Vagy, ahogy most olvasom megsérült, meghúzódott a hasfala.
Búrány Zoltán: Az ő játéka is nagyon tetszett. Szedte össze a labdákat és eleinte rövid, biztonsági megoldással, később egyre bátrabban tette a többieknek. Rengeteget szerelt, jól megkeserítette a vele szembe kerülő pápaiak dolgát. Volt egy jelent, amikor Bárányos szerintem még levegőt sem kapott, úgy „rácsimpaszkodott” Búrány. Igazi vérszívó pióca.
Lippai Ákos: Több poszton is játszott, ami nem könnyítette meg a dolgát, ráadásul a középpályán el is fáradt. Végig nagy feszültség volt benne, az összefoglalóban láttam, hogy az első félidei kihagyott helyzete után majdnem Föld körüli pályára állított egy fűcsomót, pedig ha higgadtabb, akkor tízből tízszer az üres felső sarokba emeli a labdát. Később is többször veszélyeztette a védők és önmaga testi épségét, a koronát pedig teljesen fölösleges kiállításával tette fel a produkciójára. Így Aczélnak nem kell gondolkodnia, hogy kispadra ültesse-e a Honvéd ellen...

Ivancsics Gellért: Annak ellenére, hogy gólt fejelt nem mondanám azt, hogy jól játszott. Elveszett a védők közt, egyelőre az a véleményem, hogy középpályán jobb teljesítményre képes. De azért megnézném Balajti párjaként egy olyan szituációban, amikor mi vezetünk.
Balajti Ádám: Nagyon jó játékos, de még nem bírja el a hátán a csapatot. Nagy dolgokat csinál - lásd helyzete az első félidőben, amit magának kapart ki három védő közt, majd csak a kapuson múlt, hogy a lövésből nem lett gól -, de még nem viseli el, hogy az ellenfél folyamatosan faragja, a bíró pedig engedi ezt. Nem reklamálni kell, hanem gólt lőni. Sajnos megsérült, de amúgy is megy az U20-as edzőtáborba, szóval meg kell lennünk egy ideig nélküle. Nehéz lesz!

Lipusz Norbert: Meglepődtem, hogy nem kezdett és a teljesítménye alapján most is fenntartom, hogy a kezdőben a helye. Nagy lehetőségeket hagyott ki, de neki legalább voltak helyzetei. A Honvéd ellen szerintem biztosan kezd, csak az lehet a kérdés, a középpálya jobb vagy bal oldalán.
Nagy Róbert: Most láttam a legjobban játszani, bár a hibaszázaléka nagy volt. Beállása után szépen húzott el többször is a jobb oldalon, be is adta a labdákat, de azok nem mindig találtak embert. Elég hamvába holt ötlet például átlöbbölni fejesre a labdát a hosszú oldalon érkező 175 cm magas Ivancsicsnak. De végre egy jobbszélső, akinek sikerül meghúzni a jobboldalt és be is adni a labdát. A kezdő talán még sok, de egyre több időt kell adni neki.

2009. szeptember 13., vasárnap

Pápa - DVTK videók (2009-2010, 7. forduló)

Elsőnek a két edző nyilatkozata, a többi pedig folyamatosan, ahogy feltűnnek a videómegosztókon.

Aczél Zoltán a meccs utáni sajtótájékoztatón:

Véber György a meccs utáni sajtótájékoztatón:


Meccsösszefoglaló és a nyilatkozatok még egyszer röviden (Sport Tv)


Aczél Zoltán három nappal a meccs után a Miskolci Tv-ben


A teljes forduló gólösszefoglalója (Pápa - DVTK 3:03-3:46)

2009. szeptember 12., szombat

Pápa - DVTK előtt

Ma este Pápán játszik a Diósgyőr. Nagy reményekkel várom ezt a meccset, mert ismét nem a DVTK-t nyomja az esélyesség terhe, de mégis nyerhető a meccs.

A Vasas ellen kiderült, amikor a DVTK-nak kell támadni, mert az ellenfélnek jó az x is, akkor az még nem megy, annyira nem állt még össze a csapat, hogy egy felállt védelemmel eredményesen megküzdjön.

Viszont a Pápa meglepően jól kezdte a szezont. Így számíthatunk rá, hogy otthon támadni fognak, amiből egyenesen következik, hogy lesz tere a kontráinknak. Innentől kezdve azt hiszem, csak rajtunk múlik, hogy a Kecskemét elleni játékot sikerül-e megismételni, a kinyíló védelem ellen nagyon élhet Balajti, de Lipusz, Ivancsics és Lippai előtt is lesz tér.

És ezzel nagyjából el is árultam, hogy a támadó szekcióba kit állítanék, de lássuk a teljes csapatot.

Kovács Z.
Lakatos, Horváth G., Milicic, Gohér
Lipusz, Takács P., Búrány, Ivancsics
Lippai, Balajti

Kovács Zoli helye egészen addig megkérdőjelezhetetlen, amíg meg nem érkezik Kodalaev és nem láttuk őt legalább egy Ligakupa-meccsen védeni.

A védelem is adott, hiszen Bokros, Horváth Sz. és Menyhért sérült, Viskovicnál jobb Horváth G. és Milicic, Gohér helyett pedig még mindig nincs más. (Majd ha Jeknic játékengedélye megérkezik, lehet sakkozni.)

Középre én még Huszákot annak ellenére nem állítanám be, hogy mind a rimaszombati edzőmeccsen, mind az NB III-as bajnokin gólt szerzett, viszont ő lenne az első ember, akit csereként beküldenék. Nagy Róbert is beállítható, ha Ivancsics ismét elfáradna.

A csatársor megint adott, egy kontrázó csapatban Lippainak ott a helye, kevesebbet kell védekeznie elöl, mint középen. Szabó Viktort is biztosan beküldeném, de csak csereként, Faggyast viszont csak végszükségkor.

A végén szoktam azt írni, hogy milyen eredményt várok. Ez egyértelmű, azt hiszem, a helyzetkihasználáson múlik, hogy végül sikerül-e elhozni mind a három pontot.

2009. szeptember 11., péntek

Háromból kettő

Sorra csereként kapott csak szerepet a Balajti Ádám, Búrány Zoltán, Takács Péter diósgyőri hármas az U20-as válogatott felkészülési meccsein, de ennek ellenére meg voltam győződve róla, végül mind a hárman ott lesznek Egyiptomban. Nem így lett, Egervári Balajtit és Takácsot viszi, Buró pedig ismét az utolsó pillanatban maradt ki a keretből, mint tavaly a csehországi vb előtt.

Felröppent, hogy amennyiben bármely csapatból legalább három játékos hiányzik az U20, U21 és A valogatott miatt, akkor kérheti az aktuális bajnokija elhalasztását. Számomra ekkor vált biztossá, hogy a diósgyőriek közül valaki itthon marad. És láss csodát, a DVTK-n kívül az MTK, Ferencváros és a Győr is "csak" két játékost ad a keretbe, nehogy véletlenül galiba legyen!

De miért Buró maradt ki? Balajti helye maximum azért megkérdőjelezhető, mert fiatalabb, de aki a felnőttek közt helytáll, annál erre nem lehet hivatkozni. Csatárra ráadásul mindig szükség van, azon a poszton meccs közben is többször cserélnek az edzők is, mert egy gyengébb formában lévő csatár soha nem rúg gólt, de egy gyengébb formában lévő védő lehozhatja a meccset rutinból, esetleg a többiek segítségével.

Taki rutinos u válogatott, amellett, hogy több poszton is bevethető - legutoljára jobbhátvédként próbálta ki Egervári -, míg Buró ugyan rendkívül hasznos, de legalább annyira szürke. Nem gondolom, hogy jobban értek a focihoz, mint Egervári (sőt!), de ahogy nekem mindig problémát okoz, hogy a meccs végén értékeljem a teljesítményét, el tudom képzelni, hogy a szakembereket is kevésbé tudja meggyőzni ezzel a játékstílussal.

Szóval, Taki és Balajti nagyon fog hiányozni - talán a vb idejére megérkezik Vukadinovic és Jeknic játékengedélye -, de kérdés, hogyan tudja ez a helyzetet feldolgozni Buró. Remélem gyorsan túlteszi magát rajta és ugyanolyan hasznosan játszik, mint eddig, mert több vérveszteséget nem engedhetünk meg magunknak.

Összességében így is nagy dicsőség ez a DVTK-nak, akár egyetlen játékost adni bármely nemzeti csapatnak örömteli, hát még kettőt! És ott a többi fiatal előtt a példa, van értelme dolgozni, be lehet kerülni az első csapatba, majd a válogatottba, már nem csak Budapest határáig látnak el a szövetségi kapitányok.

2009. szeptember 10., csütörtök

Válogatott vasgyári vagányok (MTK - U20-as válogatott 2-2)

Még augusztus elején emeltem ki a kommentek közül önálló posztba kardosig egy budapesti Ligakupa-meccsről írt beszámolóját. Utána beszéltünk is arról, hogy máskor is írhatna pesti meccsekről, és ennyiben maradtunk, részemről kicsit feledésbe is merült a dolog. Ma reggel meglepetéssel láttam a levelesládámban, hogy nem csak kinn volt az MTK - U20-as válogatott meccsen, hanem fotózott és meg is írta, mit látott. Az alábbiakban ezt olvashatjátok.

Vendégposzt: kardosig írása



Lehet, hogy nem vagyok százas, de engem ma jobban érdekelt az MTK - U20-as válogatott edzőmeccs, mint C. Ronaldoék esti VB selejtezője a Puskásban.

A Hidegkúti stadion meglátogatása azért volt számomra fontos mert gyakorlatilag a magyar utánpótlás krémjét lehetett látni a két csapatban, azon belül pedig 3(!) Diósgyőri legényt. Ehhez annyira nem vagyunk hozzászokva.

Tehetségek (Fotó: kardosig)
Sajnos a meccsen mindhárman a kispadon kezdtek. Egervári mester egy 4-1-3-2 felállást játszatott a fiatalokkal , ahol a számunkra fontos posztokon (védekező kp, csatár) Korcsmár ill. Németh K. és Simon A. játszottak -annyira azért nem lehengerlően.

Alacsony színvonalú első félidő egy szerintem Présinger- (a portálok szerint Simon-) góllal az egyik és egy Könyves-góllal a másik oldalon. Így 1-1-el vonultak le a csapatok.

Szünetre menet (Fotó: kardosig)
A második félidőben eljött a mi időnk. A szöv. kap. sort cserélt. Egyedül az AEK új sztárja maradt a pályán. Ekkor egy 4-4-2-es felállásban játszott a csapat. Ahol Takács Peti jobbhátvéd volt(!), míg Búrány Zoli belső kp. volt a halis Simon gyerekkel. Míg Balajti hátul melegített.

Németh éktársa a hórihorgas és szerintem egy kicsit esetlen Futács volt. Azért ők ketten csak összehoztak egy gólt a második játékrészben. (Futács beadás, Némó gól.)

A gól után rögtön lejött Németh és végre beállhatott a miskolciak királya.

Ádi beáll (Fotó: kardosig)
Ádi nem is sokat vacakolt. Lendületes elfutásokkal, ügyes cselekkel mutatkozott be. Gyakran nyíltszíni tapsot kiváltva az illusztris nézőközönségtől. A lelátón ott volt pl. Kisteleki elnök úr, az Újpest teljes vezetősége skótostul, Salecostól, a kis Albert, Várszegi Gábor stb.

Buró a szokásos játékát hozta, míg Takinak nem igazán ízlett a bekk szerep. Ugyan nem mentek el mellette, de az utolsó percben róla kapott egy tizit az MTK. Bár a lelátón senki nem tudta megmondani, hogy mit követett el azon kívül, hogy közel ment az ellenfélhez.

A lefújáskor lementem a srácokhoz. (Ádi elég hamar eltűnt így csak Buróval és Takival beszéltem.) Peti elmondta, hogy ő sem tudja, mit fújt be a bíró a büntetőnél. Valamint kérdésemre elmondta, hogy az utazó keretet pénteken jelöli ki Egervári. Azt nem tudják, hogy ők benne lesznek-e.

Búrány Zoltán és Takács Péter (Fotó: kardosig)
Azt nehezen tudom elképzelni, hogy mindhárman utazzanak, de remélem, hogy DVTK játékosnak is szól majd a himnusz Egyiptomban!