2010. szeptember 26., vasárnap

Diósgyőr - Nyíregyháza videók (2010-2011, 7. forduló)

Részben a pálya mellől, kispad közeléből, részben a 'napos oldali' lelátóról (második félidő) néztem és videóztam a DVTK mérkőzését, amelyen a miskolci vendéglátó csapat lett a "keleti rangadó" győztese. Volt oka a végén az ünneplésre a borsodi szurkolóhadnak, noha a hangulat már kezdettől adott volt, részben a Steelleaders pompomlány-bemutatójának köszönhetően.




Gólösszefoglaló kommentár nélkül



Bővebb összefoglaló és Brekk János, Benczés Miklós és Szentes Lázár értékelése a Miskolc Tv-n

2010. szeptember 25., szombat

DVTK - Nyíregyháza előtt

Itt a rangadó, amely ezúttal valóban rangadó lesz. Én szurkolói szempontból ellenfél hiányában régóta nem tekintek erre a mérkőzésre úgy, hogy ez az év meccse. Azonban a pályán most két feljutásra ácsingózó csapat találkozik, ami még akkor is érdekes és izgalmas, ha az ellenfélnek fél szurkolója sincs.

A Nyíregyháza jól kezdte a szezont, még veretlenek, igaz veretes ellenféllel még nem találkoztak. (Talán még a REAC volt az, de pestiek messze várakozás alatt teljesítenek.) Így most 4 pont az előnyük, innentől pusztán matematika, hogy felzárkózhatunk mögéjük.

Különösképpen nem rajongok a rangadókért, ilyenkor sokszor nem a játék, hanem a küzdelem kerül előtérbe, bár az is tény, hogy rangadókon ritkábban lehet unatkozni, mint egy átlagos meccsen.

A Debrecen elleni győzelemnek azért is örültem, mert egy 6-1-es győzelem után talán nem fütyül a közönség, ha a 10. percben nem vezet a csapat, de kétségtelen, a legjobb megoldás ismét a villámrajt lenne. A csapatunk adott, egyre jobban összeáll a játék, edzéseken látom, hogy nem csak össze-vissza futkároznak, hanem sokszor gyakorolják, kinek milyen szituációban merre kell mozognia. Nagyon várom, hogy a meccsen is felismerjem, hogy igen, a szögletnél az ért tudott xy gólt lőni, mert z elvégezte a rá bízott feladatot és ezzel megteremtette a lehetőséget.

Úgy tűnik, elég nagy különbség van a csapatok közt az NB II-ben, így arra nem számíthatunk, hogy a sereghajtók vegyék el a pontokat a vetélytársaktól, magunknak kell elvégezni a feladatot.

Itt a lehetőség, tökéletesen illik a szitációra a hatpontos mérkőzés közhely.

2010. szeptember 22., szerda

Győzelem után csalódottság (DVTK - DVSC-DEAC 6-1)

Amikor kiderült, hogy sikerült addig tologatni a DVTK - DVSC-DEAC meccs helyszínét, napját és végül az időpontját is, hogy egy korábbi ígéretem miatt nem tudok a helyszínen szurkolni, azóta vártam a kedd estét, hogy majd a városi tv-ben megnézem az ismétlést.

És eljött a 20 óra 20 perc, feltűnt a sportpercek szignálja, majd a Jegesmedvék valamelyik meccse. Le sem írhatom, hogy mennyire csalódott voltam (és vagyok).

Így erről a meccsről hülyeséget sem tudok írni, nehogy okosakat, ezért rajtatok a sor. Milyen volt? Mire érdemes emlékezni évek múlva is az eredményen kívül?

2010. szeptember 18., szombat

DVTK - DVSC-DEAC előtt

Szökőévente fordul elő, hogy nem tudok hazai bajnokira kimenni, most sajnos ilyen következik. (Amióta meccsre járok, egy DVTK - Kaba NB II-es meccs valamikor a '90-es évek elején és néhány éve egy DVTK - MTK mérkőzés ugrik be, ezen kívül is max. 1-2 lehetett, amit nem láttam személyesen. Ezek szerint a DFC fennállásának összes hazai bajnokiját láttam? Elképzelhető!)

Nagyon sajnálom, mert biztosan érdekes lesz. A DVTK az esélyes, ha nem esnek a játékosok abba a hibába, hogy nyáron is sikerült simán nyerni és a bajnokságot pocsékul kezdte a kis Loki, ezért minden erőfeszítés nékül meglesz a 3 pont, akkor meg is lehet. Ismét lesz Lippai-Dobos páros a középpályán, visszatér Halgas is, és jön a jó öreg 4-4-2. Remélhetőleg az is pörgeti a játékosokat, hogy Szentes Lázárnak is bizonyítani kell, csak nehogy túlpörögjenek!

Tippem szerint vagy egy nyögvenyelős meccs lesz vagy gála. Ha lehet választani, akkor gála.

Mindenesetre aki ott lesz, az szurkoljon helyettem is!

2010. szeptember 16., csütörtök

Miért kellett, hogy így legyen? (DVTK - Bőcs 1-2)

Eltelt néhány nap a DVTK - Bőcs meccs óta, de nem találtam meg a vereség okát.

Valamiért nem megy hazai pályán, hiszen a második meccsen sem sikerült pontot szerezni, de ez így mégsem igaz, mert a két meccs össze sem hasonlítható: a Békéscsaba ellen a pontszerzés is örömteli lett volna, a Bőcs elleni találkozó már szinte a kötelező győzelem kategóriába tartozott.

Új felállásban játszott a DVTK, a korábbi 4-4-2-ből 4-2-3-1 lett. Ezzel két célja lehetett Benczés Mikinek, egyrészt támadóbbá tette a csapatot (hiába csökkent a csatárok száma, ha a támadó középpályásoké nőtt), másrészt a középpályás védekezés is megerősödött. Ennek mellékterméke/célja, hogy Lippai Ákosnak még kevesebbet kellett védekeznie.

Radoš
Raković, Gal, Budovinszky, Gohér
Illés, Abdouraman
Menougong, Lippai, Szabó P.
Roszel

Ugyanakkor, ezzel felhívta a védők figyelmét a szélsőinkre, akik korábban kitűnően léptek be a védővonal mögé, amiből sok helyzet alakul ki, még ha ezekből nem is lett mindig gól. Így most ebből nem is láthattunk semmit.

Sokan mondták, hogy fölösleges volt annyi védőjátékos a csapatba, de véleményem szerint, ha nincs a két védekező középpályás, akkor George és Szabó Peti még többször jöhetett volna vissza. Mert óriásit tévedtem a mérkőzés előtti írásomban, a Bőcs nem állt be bekkelni. Való igaz, hogy Janit idézve “jól álltak hátul”, de azért előre is jöttek, akadt néhány igen komoly helyzetük is.

Az utolsó 20 percet látva joggal merül fel a kérdés, miért nem korábban? Nem hiszem, hogy akarati, erőnléti okai lettek volna, én most is azt mondom, a passzokkal volt a baj. Nem elég pontosak, erősek, máskor nem sikerül szűken kezelni a labdát, ami amellett, hogy megakasztja a támadást, még fölösleges energiát is emészt. A lövések pedig szinte kivétel nélkül elakadtak a betömörülő védelemben.

És milyen gólokat kaptunk! Az első egyértelműen balszerencse - ezt legalább kiegyenlítette a sors - de a második sem egy átlagos volt. Illés nyugodtan lekezelhette volna, senki nem állt mellette, de kapkodott, nem volt egy öreg, aki szólt volna neki, hogy nyugi, nincs senki. Utána pedig Hajdu úgy bevágta a léc alá, ahogy az ilyenkor már törvényszerű.

Ezt követően kockáztatni kellett, változott a felállás:

Radoš
Raković, Gal, Budovinszky, Gohér
Illés, Lippai, Szabó P.
Menougong, Roszel, Faggyas

Én 4-4-2-nek láttam, Benczés Miki 4-3-3-at mondott, hiszek neki. Sikerült is beszorítani az ellenfelet, jöttek a helyzetek, csak nem maradt elég idő ilyen helyzetkihasználási arány mellett az egyenlítésre sem.

Ezzel elbuktunk 3 pontot, ráadásul újabb 3 hazai pontot. Talán egy magyar klubtulajdonos mondta, ha nem akarna bajnokságot nyerni, akkor elfogadná, hogy idegenben minden mérkőzésen kikap a csapat, amennyiben a hazaiakon parádézva nyer. A szurkolóban sokkal mélyebb nyomot hagy a saját szemével látott produkció, mint amiről csak olvasott.

Ha pozitívumot akarok keresni, akkor tetszett Raković bemutatkozás, Faggyast sem láttam még ennél jobban játszani, biztató, hogy két játékrendszert tud többé kevésbé a csapat és azt váltani tudja meccs közben.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Az első gólt nem védhette, a másodikat néhányan a nyakába varrják. Szerintem a kapus az ötösön belül soha nem áll kinn, így én ezzel sem vádolom. (Ha a gólvonalról indulna, akkor minden kapura törő játékos simán elpasszolná mellette a labdát, mert esélye sem lenne zárni a szöget.) Ezen kívül volt két szép védése is. Ja, és várom már, hogy mikor fejel az utolsó pillanatban gólt, de ennél is jobban várom, hogy soha többet ne menjen előre, mert a vezetés birtokában fölösleges kockáztatni.

Savo Raković: Igazi támadó hátvédet játszott. Tud beadni, de azért még lehet gyakorolni. Az sem árt majd, ha összeszokik a társaival és bátrabban be mer indulni a résekbe.
Igor Gal: Nem maradt emlékképem a teljesítményéről.
Budovinszky Krisztián: A gólszerző. Érdekes, hogy nem bikázta, hanem csavarta a labdát szabadrúgásból, pedig van egy lökete. A védőmunkájából róla sem emlékszem semmire már, mindenesetre Etogo egyszer tudott csak befordulni az egész meccs folyamán.
Gohér Gergő: Ezúttal kevesebbet lépett feljebb, védekezni pedig neki sem kellett sokat. Több jó beadást és passzt várok tőle.

Illés Richárd: Két jelenet ugrik be: a gól előtti bakija, amiben a társai is ludasok, illetve már emberelőnyben Etogo lépett ki, én pedig mondtam, most állítják ki Ricsit, mert megállítja, de kellemes csalódásként tökéletes becsúszó szereléssel tisztázott.
Mohamadou Abdouraman: Két teljesen ellentétes véleményt hallottam/olvastam vele kapcsolatban: “egyetlen jó megmozdulása sem volt, ha 3-as osztályzatot kap, akkor már túlértékelik a játékát”, illetve ezzel szemben a “amikor lecserélték, sokkal labilisabb lett a DVTK védelme, hioányzott.” Bevallom, én nagyon gyengének nem éreztem, az pedig egyértelmű, hogy a csere után nem személyhez kötötten, hanem azért lett szellősebb a DVTK, mert több támadó került a csapatba, aminek szükségszerűen a védelem itta meg a levét. Maradjon irányadó Benczés Miki véleménye: az volt a baj Abdouval, hogy lassította a játékot, amikor gyorsítani kellett volna. Tanulság: nem mindig az a jó játékos, aki a passazi 100%-át jó helyre adja.

George Menougong: Kiharcolt egy kiállítást, de kapura teljesen veszélytelen volt.
Lippai Ákos: A meccs végére pörgött föl. A lövésekkel nem volt szerencséje, mind elakadt a védőkben.
Szabó Péter: Már rögtön az elején gólpasszt adhatott volna, aztán Lippaival ellentétben neki fokozatosan romlott a teljesítménye. Ennek ellenére voltak szép megmozdulásai, jó betörései, csak gól nem lett egyikből sem. Még nem bír 90 percet, ha visszatér Dobos, akkor a fáradó védők ellen csereként remélhetőleg még jobb teljesítményre lesz képes.

Roszel Róbert: Egyszerűen felőrlődött a védők elleni harcban. Folyamatosan háttal állt a kapunak, úgy kellett volna befordulni a hátvédekkel a nyakán. Nem sokszor sikerült, pedig nagyon akart. Korábban Simon Attilára és Szabó Viktorra mondtam, hogy olyan játékos, akit ki kell szolgálni és akkor termeli a gólokat. Ez igaz Roszelre is, talán még annyival kiegészítve, hogy neki az ütemérzéke az erőssége, úgy kell passzolni, hogy azt kezelés nélkül tudja kapu felé továbbítani.

Faggyas Milán: Kellemes csalódás volt számomra a játéka, nem láttam még ennyire veszélyesen játszani. Bejöttek a cselei, sokszor volt játékban, kétszer is gólhelyzetbe kerül. És itt a bibi: ha csak az egyiket lövi be, akkor is hiányérzetem lenne, mert ezek tényleg ziccerek voltak.
Bogyó Károly: Már a becserélését sem értettem, még egy fáradt Roszel is jobb nála, és a teljesítménye sem volt NB II-es. Teljesen eltűnt a védők közt.

2010. szeptember 11., szombat

DVTK - Bőcs előtt

Nem sokkal a meccs előtt írom ezt, már amennyiben nem marad el a meccs az eső miatt. Talán nem, de az biztos, nem jön most jól a pályának, hogy a jövő héten is itthon játszik a csapat.

A Keleti csoportban 3 borsodi ellenfelünk van, a Bőccsel játszunk először. Elvileg lehet ez könnyebbség is, mert "leadják" a pontokat, de ugyanekkora esély van arra is, hogy felszívják magukat és ezért megnehezítik a helyzetet.

A legjobban azt szeretném, hogy a fenti bekezdés lényegtelen legyen, mert annyival jobbak vagyunk. (Régi mondás, ha ellened fúj a bíró, akkor vezess 3 góllal, akkorát úgysem mer csalni.) Raković érkeztével ismét erősebbek lettünk, sajnos emiatt kimaradt Horváth Gábor, akit őszintén sajnálok. Már csak néhány csatár kellene, illetve az igazi az lenne, ha minden posztra két játékos ácsingózna. A realitások talaján maradva: ne legyen eltiltás és gyógyuljanak meg a sérültek (Dobos, Halgas, Zsivoczky).

Ma biztos vagyok benne, hogy a Vecsés elleni találkozó folytatódik abból a szempontból, hogy támadni fogunk, az ellenfél pedig kontrázni. Vecsésen nagyon hiányoztak a távoli lövések, bízom benne, most sor kerül erre is, mert ha nem, akkor csak gyömöszölni fogjuk őket. Persze az sem baj, ha meglesz az eredménye. Még mindig a múltheti meccsből kiindulva, remélem a küözönség nem lesz telhetetlen, ha a 10. percben nem vezet 2-0-ra a csapat, mert láthattuk, a 89. percben is lehet 3 pontot szerezni.

2010. szeptember 10., péntek

Egy csokor pletyka

Mit akar Leisztinger Tamás, miért fektet be a diósgyőri fociba? Ezer és egy pletykát hallottam, van amilyeknek lehet valóságalapja, de igazi blődség is akad.



Abban biztos vagyok, nem egy gyerekkorától Diósgyőr-szurkoló bukkant elő és abban is, nem pusztán egy unalmas vasárnap délután keresett némi izgalmat és találta meg a focibizniszben. Önmagában egy fociklub nem tudja eltartani magát, ami tovább rontja a kapcsolódó üzlet jövedelmezőségét, de aki ismeri, nagyon okos embernek tartja Leisztinger Tamást. Valahol valamilyen haszonra számít, de hol?

Telekspekuláció: a számozott utcák helyén ingatlanfejlesztésbe kezd a Borsodsport Invest (hogy kitoltak velem, mennyivel egyszerűbb azt írni: Arago).

Ezek szerint olyan értékes ez a terület? Miskolc sajnos nem a magas ingatlanárakról ismert és még csak nem is egy centrális elhelyezkedésű városrészről van szó. Ezen kívül tudtommal a városrendezési tervben kertvárosi részként van a jövője meghatározva.

Edzőközpont Diósgyőrben: valami hasonló, mint amit Stadler álmodott a puszta közepére. A stadion körül rengeteg pálya, ahol (külföldi) csapatok tudnak edzőtáborozni. Erre utal, hogy 50 évre tervezi bérbe venni a stadion környéki üres területet is.

Ez tetszene, mert hosszú távú megtelepedést feltételez és ha valamikor valamiért mégis távozik, akkor játékost, indulási jogot, vagyon elvihet, de focipályát aligha.

Edzőközpont Lillafüreden: ugyanaz mint az előző, csak a pályák Lillafüreden épülnének. Kapcsolódási pont a Hunguest Hotel Palota, ami már négycsillagos, de hozzá tartozik az egykori laktanya épülete is. A hírek szerint, ha Leisztinger el is adja a Hunguest Hotelst, akkor is megtartja a Palotaszállót.

Ha nem lenne hely Diósgyőrben és Lillafüred nem egy völgyben, hanem egy tágas pusztán helyezkedne el, akkor lenne benne ráció. Így kevésbé. Esetleg a Palotaszálló a Diósgyőrben felépülő edzőközponthoz tartozó főhadiszállás lehetne, nem áthidalhatatlan a távolság.

Akadémia: Saját tagokat akar delegálni az alapítvány kuratóriumába, így biztosan érdekli a dolog. Ha úgyis épít pályákat, akkor az a célszerű, ha ki is használják azokat, de biztosan nem kerülte el a figyelmét a külföldre eladott fiatalok ára sem.

Ahány akadémiáról hallottam, az mind városon kívül épült, ahol nem falak és rácsok, hanem erdő és mező tartották vissza a fiatalokat a romlott civilizációtól. Ezért nem feltétlenül jó ötlet a bentlakásos intézményt Diósgyőrben - vagy akár Lillafüreden - felállítani, de jelenleg sorra távoznak a tizenéveseink, nem is beszélve a többi megyebeliről, így bármilyen megoldás jobb a semminél.

Politika 1: A narancssárga úthenger sofőrje felajánlotta neki, hogy megvárja, míg odébbhúzódik az útjából, feltéve, hogy normális gazdag emberként visszacsöpögtet valamit a vagyonából a nép szórakoztatására. Különben jönnek a különböző hatóságok és ha csontvázat akarnak találni, akkor fognak is, ahogy azt be is bizonyították.

A mai politikában mindent el tudok képzelni, és annak az ellenkezőjét is. Azonban itt túl sok pénzről mondana le a saját zseb a Diósgyőr javára, ami nem annyira életszerű.

Poltika 2: Az MSZP-közelinek tartott vállalkozó nem szeretne távol kerülni az új hatalmi központtól, viszont Orbán Viktor, Csányi Sándor és a hasonlók nem biztos, hogy szóba állnak vele. Azonban egy DVTK - Videoton mérkőzésen nem kerülhetik el egymást.

Ez talán életszerű, csak kicsit drága forintszázmilliókért kihallgatást vásárolni a királynál.

Politika 3: Elszerette valamelyik nagyember asszonyát és ezért kénytelen volt eladni a Hunguest Hotelst és befektetni a Diósgyőrbe...

Ezt magam sem értem, hol itt az ok okozati összefüggés.

Egyéb: ...

Ti mit hallottatok?

2010. szeptember 9., csütörtök

Erre való az edzőmeccs (DVTK - Ózd 3-0)

Azt hittem, az abaújszántói lesz az egyetlen edzőmeccsem, de jött szerdán egy szezon közbeni találkozó az Ózd ellen.

Budovinszky bemelegít a néhol sáros pályán
Teljesen érthető az óhaj, hogy gyakorolni kell, mert menet közben épül - ismét - a csapat. Én naív azt gondoltam, hogy mivel nyáron együtt készült a keret, ezért nem lesz gond, hogy sorra kapják a játékengedélyeket, de felvilágosítottak, hogy sokat számít a közben eltelt egy hónap.

Eredetileg megye I-es ellenfélről volt szó, de azok éppen holmi bajnoki fordulóval voltak elfoglalva, így jöttek az ózdiak. Legalább újra láttam Jakabot védeni, Esztergályost, Sztrakát és Kovács Szilárdot pedig a mezőnyben játszani. (Én még olyat nem láttam, amit itt: mind a két kapust Veréb György melegítette be, hiszen mind a kettő diósgyőri.)

De mindenekelőtt a mieink. Ha jól láttam, Benczés Miki egy új felállást próbált ki: 4-4-2 - ahol a 4 középályás rombusz alakzatban helyezkedik el - helyett 4-2-3-1 volt a felállás.

Giák
Raković, Gal, Budovinszky, Gohér
Abdouraman, Illés
Menougong, Lippai, Szabó P.
Roszel

Sejtésem szerint ezzel az a kettős cél, hogy stabilabb legyen a középpályás védekezés, ugyanakkor Lippai is jobban felérjen a csatársorba. Ugyanakkor Roszel magára marad középen minimum két védővel emiatt a szélső hátvédek jobban tudnak figyelni a szélső középpályásainkra.

Az Ózd ideális ellenfél volt, nagyon nem támadtak, és ezt nem bántásból mondom, hanem tény, hogy sok cserét nem hoztak magukkal. (Közjáték: Jakab mesélte a meccs után, hogy van egy csatáruk, aki most nem volt itt. Hatalmas tehetség, erős, gyors és még focizni is tud, de nem akar profi labdarúgó lenni, hanem inkább egyetemre megy és orvosnak tanul. Ennyit arról, hogy milyen sokat keresnek a focisták.) A kisfüves villamospálya felőli kapuja előtt bokáig állt a víz, a 16-oson belül volt máshol is mocsár, ezért ült a Giáknak címzett zrika: ma biztosan nem fogsz keményre esni! Ehhez képest tiszta maradt a meze, egyetlen Kovács Szilárd lövést kellett volna hárítani, de az mellé ment. A második félidőben Radoš is hasonlóan járt, neki egy egészséges löket mellre ölelésén túl más védenivalója nem akadt.

A mezőnyjátékosok közül Rakovićra voltam leginkább kíváncsi, hiszen őt még meccsen nem láttam. Nem tűnik rossznak, de vedőként még mindig nem tették igazán próbára, viszont látszik, szívesen lép fel, akadt egy szép bombája is, ami nem sokkal ment mellé.

A többiek? Gal és Budovinszky a helyezkedést gyakorolta, a támadás sokszor nem is ért el hozzájuk, Abdouraman és Illés is próbálta megtalálni, ki mikor melyik játékost fogja. Illés góljára azt mondta, csak oda kellett érni (néhány méterről értékesített egy beadást), de nagypályán sokszor nehezebb odaérni, mint eltalálni azt az óriási kaput. Lippai rengeteget ment az első félidőben, az egyik beadásába senki nem ért bele, gól lett, Szabó Peti viszont valahogy nem az igazi. Pedig jó játékos, talán nem elég higgadt. Roszel sokat csúszkált, viszont szimpatikus volt, hogy minden, a füvön megcsúszó labdába próbált belepiszkálni.

A szünetben jött az első cserehullám:

Radoš
Kovács Zs., Horváth G., Budovinszky, Gohér
Abdouraman, Demkó
Dobos, Lippai, Faggyas
Menougong

Ebben a periódusban Lippai tehetetlensége a legemlékezetesebb, "már húsz perce nem kaptam labdát, menjek hátra érte a 16-osra?" - kérdezte Benczés Mikit.

A második cserehullám pedig így alakította át a csapatot:

Radoš
Kovács Zs., Kovács Á., Budovinszky, Horváth G.,
Bihari, Demkó
Szabó D., Dobos, Faggyas
Bogyó

A meccs utolsó harmadában már sikerült teljesen beszorítani az ellenfelet egyrészt, mert elfáradtak, másrészt a DVTK is hangsúlyt helyezett a letámadásra. Horváth Gábor szinte támadót játszott, szinte minden támadáskor kérte-követelte a labdát, amit Faggyassal próbált közösen megjátszani. Faggyas egy nagy talány számomra, mert elvileg simán tagja lehetne a kezdőcsapatnak (csak azok a fránya papírok!), azonban néha öncélúak a cselei, fejben lassú, gólt még véletlenül sem tud rúgni, hiába oldja meg előtte a feladat nehezebb részét. (Volt néhány betörése a 16-oson belülre, egyiknél az ötösről lőtt, amit Jakab fantasztikus reflexel ütött ki.) Szabó Dávidnak és Bogyó Károlynak voltak felvillanásai, Kovács Ádám talán még labdába sem ért. Biharival kapcsolatban csak magamat tudom ismételni, szerintem nem érzi magát otthon a középpályán.

Szerencsére nem sérült meg senki, játszhattak azok is, akiknek még nincs, vagy nem régóta van játékengedélye, Benczés Miki bátran kísérletezhetett, kinek hol a helye, így mindenképpen pozitív az edzőmeccs, főleg úgy, hogy még nyert is a csapat.

2010. szeptember 8., szerda

Öszeállt a keret

Ugyan még nem jelentette be a DVTK vezetősége, hogy végleges a keret, de nagy változásra már nem számítok (a kerethez számolom Faggyast és Rakovićot is, akik csak idő kérdése, hogy rendelkezzenek minden papírral). Két kapus és 22 mezőnyjátékos (zárójelben az életkoruk), ami valóságos tömeg a nyári felkészülés bizonyos napjaihoz képest, de voltak létszámgondok még három hete is.

Kapusok
Giák Tamás (20)
Rados, Ivan (26)

Mezőnyjátékosok
Abdouraman, Mohamadou (25)
Bacsa Patrik (18)
Bihari Gyula (19)
Bogyó Károly (20)
Budovinszky Krisztián (34)
Demkó Balázs (18)
Dobos Attila (32)
Faggyas Milán (21)
Gal, Igor (27)
Gohér Gergő (23)
Halgas Tibor (29)
Horváth Gábor (27)
Illés Richárd (19)
Kovács Ádám (21)
Kovács Zsolt (18)
Lippai Ákos (31)
Menougong, George (25)
Raković, Savo (25)
Roszel Róbert (27)
Szabó Dávid (18)
Szabó Péter (19)
Zsivoczky Norbert (22)

Azonban ha jobban megnézzük a játékosokat, akkor kiderül, hogy aránytalanul sok a fiatal benne. Nincs nekem semmi kifogásom a fiatalok ellen, elvégre belőlük lesznek majd a nagy öregek, de arra jelen pillanatban nem alkalmasak, hogy ők alkossák a csapat gerincét. Ezt láttuk a tavalyi szezon végén az MTK ellen és három hete a Békéscsaba vendégjátékakor. Szabó Péter, Illés Ricsi és Giák Tamás kitűnő csere lesz és szükség esetén a kezdőben is megállják a helyüket, de a többieknél azért a jelenlegi keretben is vannak sokkal jobbak.

Mert ez a lényeg: van egy jó(nak tűnő - hogy valójában milyen, az ősz végére kiderül) kezdőcsapat, de mögötte egy elég nagy űr tátong. Biztosan lesznek sérülések, ahogy eddig is voltak, sárga lap miatti eltiltás miatt is nehéz lehozni egy teljes szezont, piros lap is elő szokott fordulni (ha fogadni kellett volna, akkor Budovinszkyre teszem az összes pénzem, már amennyiben adnak rá oddszot, erre Dobost szórják ki elsőnek).

Tehát kell(ene) még játékos, csak az a kérdés, ki. Az átigazolási szezon véget ért, azonban vannak szerződés nélküli játékosok a piacon, akiket bármikor le lehet igazolni. (Tehát át nem, le igen.) Azonban felmerül a kérdés, kik azok, akiknek nincs szerződésük? Tavaly ilyenkor láthattuk: vagy nem ütik meg a szintet, vagy nincsenek olyan állapotban, hogy segíteni tudjanak.

Két dologban lehet bízni: nagyobb szerencsével sikerül belenyúlni a kosárba és jól sül el a választás, a másik, hogy láthattuk az elmúlt négy meccsen: ez a szint sajnos nem az a szint, ami tavaly volt.

2010. szeptember 7., kedd

Ezért is három pontot adnak (Vecsés - DVTK 0-1)

Az első négy meccsből hármat idegenben játszott a DVTK, sajnos ezek közül kettőről lemaradtam. De ami késik nem múlik alapon Vecsésen már ott voltam.



Fellelkesített engem is az új tulaj érkezése és az is, hogy végre sikerült leigazolni az egész nyáron itt készülő és az edzőmeccseken pályára lépő játékosokat. Mert Abaújszántón azt láttam, abban a csapatban van fantázia.

Eszerint nem került a kezdőcsapatba fiatal játékos, igaz, a kispadon pedig egyetlen öreg sem ült.

Radoš
Horváth G., Gal, Budovinszky, Gohér
Abdouraman,
Halgas, Lippai, Dobos
Menougong, Roszel

Semmi bajom a fiatalokkal - maximum unom az állandó Jöjjenek a fiatalok! szlogent -, de szerintem az a normális, ha előbb csereként 10 percet kapnak, majd 20-at, 30-at, végül egy félidőt, és utána lesznek kezdők, de nem játszák végig a teljes meccset, csak sokadjára. Persze ez egy hosszú folyamat, ami azt is feltételezi, hogy nem botlik meg rögtön az első lépcsőfokban, de azzal sem elégszik meg, hogy kapott 30 percet egy meccs végén. Kezdek nagyon elkanyarodni, de azért még leírom egyik korai élményem: nagyjából, amikor elkezdtem meccsre járni, Varga Iván volt a nagykirály, mi sem jelezte ezt jobban, hogy mindenki csak a keresztnevén emlegette. Aztán jött egy ifjú titán, bizonyos Vitelki Zoltán -, aki olyannyira ismeretlen volt, hogy diósgyőri szurkoló szájából hallottam Viteleki Tíborként emlegetni - és rendszeresen beállt Iván helyére a meccs második félidőban, majd Palicskó Tibi bácsi egyszer csak fordított egyet és Vitya lett a kezdő, Iván pedig a cseréje.

Vissza a mába. Próbáltam visszaadni a felállást, de majdnemhogy lehetetlen, mert a négy középpályás rombusz jellegű alakzatban helyezkedik el, de amint támadunk, máris fentebb lép a két szélső és ennek szemléltetéséhez már nem elégséges a geometriai tudásom. Ehhez vegyük még azt is hozzá, hogy ezzel egyidőben a csatárok visszafelé mozognak...

Utóbbi jelentősége különösen azért fontos, mert ezen a szombati délutánon sem George, sem Roszel nem tudta megjátszani a labdákat, a tömegben esély sem volt megfordulni, bár néha próbálkoztak vele, a visszazáró ellenfél pedig eleve kizárta a kiugrás lehetőségét. Illetve volt kiugrási lehetőség, nem is egy, de az a szélen fellépő középpályások és védők előtt adódott.

Még mindig a felállásnál maradva, ott is sántít a fenti ábra, hogy Dobos Attila és Halgas Tibor (majd Szabó Péter) váltogatta a széleket, ezért én például elsőre azt hittem, Dobost rúgta le kiállítása előtt a hazai játékos a vonal mellett.

Áttérve az eseményekre, látszott, mire kell felkészülnünk a szezon hátralévő részében: betömörülő ellenfél, életük meccsét játszó falusiak, 11 ember a gólvonalon. Erre találta ki Benczés Miki, hogy álljon vissza a DVTK, hátha nagyobb lesz a tér, de a mindig hülye játékvezető keresztülhúzta a számításainkat. Mondjuk ez legyen a legnagyobb gond. Persze kiütközött, hogy nincs statikus csatárunk - hol vagy Ruskó Zsolt?! -, aki megtartaná a hátán a védőket, de jól működött a szélsőjáték. Dobosnak volt egy átemelése, amit már-már benn láttam, Szabó Peti mesterien vitte le a labdát az alapvonalra, ahonnan a beadás alig ment el a lábak közt, Gohér is kapott kétszer nagy labdát, amit előbb a kapusba lőtt, másodszor pedig nem lőtt, hanem sodort, azt is a kapusba. Így sokáig nem sikerült gólt szerezni, de az azért nem állítható hogy helyzetünk sem volt. Mindezzel együtt az is igaz, hogy a kapusnak nem volt sok védenivalója, mert igazából csak Gohér találta el a kaput. No meg Abdouraman, de azt már gól is lett.

Hogy miért volt akkor sok emberben hiányérzet mégis? Bennem azért, mert nem volt folyamatos a játék, sok volt a pontatlan passz - érdekes módon a hosszú indítások inkább bizonyultak pontosnak -, a csatárok nem tudták megtartani a labdát, az öcsém pedig amiatt bosszankodott, hogy megint nem sikerült a középpályán labdát szerezni. Emiatt végig a levegőben lógott, hogy emberelőny ide vagy oda, de mi kapunk gólt. És felszabadítás címén volt még néhány olyan kifli, ami egy pékmesternek is becsületére vált volna.

Abdouraman szerezte a győztes gólt, meg is szavazták a meccs emberének, de számomra egyértelműen Radoš volt a meccs embere. Nem a legjobb, hanem az, akin a legtöbb múlt. Még 0-0-nál védett egy hatalmasat: előre mozgott, ezért visszafelé kellett lépni egy suta lövés miatt, de óriási bravúrral kapufára ütötte a labdát. Ha nincs ez a védés, akkor nem hiszem, hogy pontot szerez a DVTK.

Jó játékkal könnyű nyerni, a művészet az, ha rosszul játszik a csapat, mégis övé a három pont. A Diósgyőrnek ez most sikerült, mert lelkileg felőrölte az ellenfelet. Talán fizikálisan is, mindenesetre volt a mérkőzésnek olyan periódusa, amikor nem jöttek át a felezővonalon a hazaiak, de pszichésen biztosan. Ugyan a legutolsó percben esett a gól, de akkor már nagyon nyomott a DVTK, sorra dolgozta ki helyzeteit, amiben biztosan elfáradt az ellenfél. Ezért szép a foci, mert egy meccset ezerféleképpen meg lehet nyerni.

Végezetül még néhány szó a vecsési sporttelepről. Igen, még véletlenül sem stadion, viszont sporttelepnek takaros. Piros-fehérre festett padok, ~70 cm magas kerítés a nézőtér és a pálya közt, a meccset a betonkerítésen kívülről - feltehetőleg biciklin állva - követő nézők, melléképület-jellegű öltöző, aminek a méretére csak onnan tudok következtetni, hogy a szünetben néhány játékos inkább előtte beszélgetett, nem pedig benn. De tényleg semmi bajom nincs vele, csak éppen ez NB II...

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Negatívum: az első félidő végén volt egy csúnyán kipattanó labda, amit másodszorra azért összeszedett.Pozitívum: övé a fentebb leírt meccs legfontosabb momentuma és ezen kívül is magabiztos volt.

Horváth Gábor: A kiállítás után bátran lépéhetett előre, voltak is beadásai, igaz eredmény nélkül.
Igor Gal: Néhány fellépése ugrik be (ilyenkor Abdouraman zárt vissza a helyére).
Budovinszky Krisztián: Ő is előrejött egyszer-kétszer. A sárga lapot csak magának köszönheti, szép pedagógusi feladat lesz megfegyelmezni, de félek tőle, lesz még gondunk ebből.
Gohér Gergő: A meccs embere lehetett volna, védő létére többször is gólhelyzetbe került, sajnos kihagyta őket. Adott egy gólpasszt.

Mohamadou Abdouraman: Fokozatosan lendült bele. Az első félidő még nem az övé volt, de a másodikban már több labdát szerzett, jól indított és a gól akkor is főszereplővé tette volna, ha mást nem is csinál egész meccsen.

Dobos Attila: Három poszton játszott, ami egy meccs alatt szép teljesítmény. Kiállították, de szerencsére nem lett komoly következménye, kár, hogy nagy helyzeténél tévedett pár centit. Hiányozni fog a Bőcs ellen.
Lippai Ákos: Abdouramannal ellentétes utat járt be, az elején volt jobb, utána visszaesett. Parádés labdákat adott, csak élni kellett volna vele.
Halgas Tibor: Kiharcolt egy kiállítást, de meg is sérült.

Roszel Róbert: Nem kapott elég labdát, amit egy-két érintés után kapura lőhetett/fejelhetett volna. Ha jól láttam, Szabó Peti beadása után ő küldte a kapu mellé a labdát, nem sok hiányzott.
George Menougong: Mezőnyben jobb volt Roszelnél, viszont helyzete nem volt. Lesz ez még jobb is.

Szabó Péter: Ahogy beállt, néhányszor jól meghúzta a jobbszélt, a többször emlegetett alapvonalig le, majd onnan beadni reménykeltő a jövőre nézve. Amikor átment a bal oldalra, akkor sokat segítette Gohért, hogy utóbbi bátran mehessen előre.
Illés Richárd: Hm. Középpályára állt be, de nem sokkal később kiállították mögüle Dobost. Emlékezetes megmozdulása nem maradt meg.

2010. szeptember 4., szombat

A Vecsés - DVTK előtt

Lassan teljes a DVTK kerete - hogy tényleg így van-e, arról tervezek írni egy posztot -, így győzelmi eséllyel lehet elutazni mindenhová.

Amikor nyáron kezdtem ismerkedni az NB II Keleti csoportjával, akkor azt láttam, a tavalyi Vecsést szétszedték, rommá verte őket a Honvéd, de a hátterük sincs rendben, mert Stadler Józsefben bíztak, mint megmentőben, ráadásul érte menetrendszerűen jött az APEH.

Ehhez képest 4-1-re verték a REAC-ot, ikszeltek a Békéscsabával és az Orosházával. Tudom, ez semmit nem jelent, láthattuk a múlt héten, milyen csapat a Békéscsaba, de akkor is.

Most a legnagyobb veszélyt talán az jelentheti, hogy az eddigi utánpótlás-játékosokkal megtüzdelt, kiállni is alig tudó "kis" Diósgyőrből csupa tapasztalt NB I-es játékossal felálló "nagy" Diósgyőr lett. Ha az ellenfél emiatt berezel, akkor ez csak pozitívum, ha viszont a mi játékosainkat kényelmesíti el, akkor negatívum. De mindenképpen változás, és a változásban mindig van kockázat.

Ha azt a játékot tudja játszani a csapat, amit a nyári felkészülés során, akkor sok esélyt nem adok a Vecsésnek, tehát továbbra is azt mondom, a mi kezünkben van a sorsunk.

2010. szeptember 2., csütörtök

Egy jó régi sál

Mottó: Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer
valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal

A kezdetektől gyűjtöm a Diósgyőr-sálakat, ennek ellenére előfordult, hogy néhány példányt ilyen-olyan okból nem tudtam beszerezni megjelenésekor. Ebben az esetben jön a vadászat, ami azért sem egyszerű dolog, mert kis példányszámban készült el a sálak többsége, rengeteg embernek csak egy sálja van, amihez valamilyen okból ragaszkodik.

Remélem nem haragszik meg Technics1910, hogy elmesélem, ő a DVTK centenáriumi ünnepségén x ezer forintot és egy új sálat ajánlott a gyűjteményéből hiányzó sálakért, de eredményt nem ért el vele. Mindenki elutasította valamilyen okból az ajánlatot.

Ehhez képest nekem szerencsém volt, mert az alábbi sálat egy vesztes mérkőzés után (tavasszal volt néhány) hazafelé vettem a buszom, méghozzá nem is őrült összegért. Utólag is köszi annak a srácnak, aki a kedvemért megvált tőle!


Ez a sál emlékeim szerint 2001-ben készült, amikor a Borsod Volán DVTK néven folytatta a küzdelmeket az NB III-ban a harmadosztályt jelentő NB II-ben. A klub elnöke, Balázs Bandi csináltatta, mert szüksége volt némi repiajándékra. Azt hittem, kereskedelmi forgalomba nem is került, ehhez képest azóta több emberen is láttam, úgyhogy valószínűleg tévedtem.

Magáról a sálról nem sokat lehet írni, már akkor sem tűnt túl modernnek, mai szemmel nézve pedig kifejezetten elavult. Ezt a kötési technikát először Békéscsabán láttam, ahol egy helyi srác traktált azzal 1993 táján, hogy vesz két ilyen egyoldalas sálat és házilag összevarja. A betűtípus olyan amilyen, talán mást nem is engedett a technika, ugyanez igaz a labdára is, még szerencse, hogy meg sem próbálkoztak egy címerrel.

Lényeg, hogy megvan, ez is egy kordokumentum.

Újpest tartalék - DVTK videók (2010-2011, 3. forduló)

Ebből a szezonból ez az első videó, amit találtam, így nem "maradtam le" az első győzelemről.