Ennyit írtam közvetlenül a meccs után és tartom is magam hozzá, hogy magát a meccset nem elemzem agyon. Ami miatt most mégis visszatérek erre az emberemlékezet előtti meccsre az a körítés.
Ugyebár akárhogy is nézzük, ez egy túra volt, ahol autóba kellett ülni és vezetni néhány kilométert. Azonban a lelátón némi túlzással több volt az ismerős, mint az ismeretlen, ráadásul teljesen vegyesen álltak azok, akik csak a Diósgyőr miatt érkeztek és azok, akik mind a két csapatnak szurkoltak. Nem tegnap láttam az első meccset, de olyanra nem nagyon emlékszem, hogy a két csapat szurkolótábora vegyült volna a lelátón. Még amikor nem voltak vendégszektorok, akkor is a pálya egyik részén állt az egyik fél és másikon a másik.
Itt viszont ment a beszélgetés, hogy melyik diósgyőri hogyan teljesít, milyen esélyek vannak a feljutásra, majd amikor a hazai kapus védett egy nagyot, a beszélgetőtársról hirtelen kiderült, legalább olyan jól ismeri a zsolcaiakat, mint a diósgyőrieket. Tényleg olyan volt, mint a hőskorban lehetett!
Az egész hangulatot tökletesen leírja egyetlen mondat, amit ott hallottam:
szia, nem tudnád a dvsc-s videót csak linkbe bekötni?
VálaszTörlésahányszor az oldaladra lattintok, otthon, munkahelyen,
váratlanul beordít a "bár az nb2-es szezonnak már vége..." szöveg.
már hülyének néznek a kollégák :-)
@piros: hamarosan jön egy újabb poszt és akkor lecsúszik a címlapról :-)
VálaszTörlés