De vissza az elejére! A mérkőzés után nyilatkozta a böszörményi edző, hogy direkt megnyomták az elejét, mert tudták, hogy a DVTK akkor lövi a góljait. Ha ezt a DVTK.eu-n megjelent statisztikai összeállításból olvasta ki, akkor nagyon örülök neki, és talán egy kicsit én is hozzátettem a magamét a győzelemhez, mert véleményem szerint nem véletlen, hogy a két félidő hajrájában kapták a gólokat, amikor testben és lélekben elfáradtak. Ha pedig nem a statisztikából vették az adatot, akkor vessenek magukra, mert abban nem csak a meccs eleji 8-0, hanem a meccs végi 5-1 is benne volt (ami most már 6-1).
A helyszínen azt láttam, hogy hiába a hazaiak két magas védője, akik elfejelnek minden labdát, mégis ívelgetésselpróbálkozott a DVTK. Már hazafelé a kocsiban mondta Göte, hogy nekik az elején feltűnt, ami az én figyelmemet teljesen elkerülte, hogy milyen rossz a pálya talaja (vö: laposan a kapu felső sarkába gurított). A lapos passzoknak még akkor sem volt nagy jövője, amikor történetesen jó helyre ment volna. Ívelgetni nincs értlme, passzolgatni nem lehet, maradnak akkor a pontrúgások. A meccs előtti bejegyzésben írtam a pontrúgásokról, de akkor elsősorban a közvetlen lövsekre gondoltam. Gohérnek meg is volt a gólt érdemlő kísérlete, amit a hazai kapus bravúrral fogott, de sokkal eredményesebbek voltak a beadások. Az elsőt Abdou,a másodikat George fejelte a kapuba. Persze közben is volt egy kosár lehetőség, ami vagy elakadt a védőkben vagy fölé, mellé ment.
Még egy jelenetet emelek ki a mérkőzésből. 1-1 volt az állás, már túl voltunk Bogdanović kihagyott ziccerén (Apropó Bogdanović. A meccs elején látni lehetett, miért szerették régen, könnyebb dolgunk lett volna, ha nincs a pályán, de miután elfáradt, már a ziccert sem tudta belőni. Le is cserélték gyorsan.), amikor egy kipattanót Simtchatcha a kapufára lőtte, ahonnan kifelé jött a labda. Érdekes módon, ekkor nem azt éreztem, hogy nem kapunk ki, hanem azt, hogy megvan a meccs. Teljesen biztos voltam benne, hogy ezzel a kapufával a Hajdúböszörmény az utolsó lapját is kijátszotta, innen már csak mi jövünk.
Játékosonkénti értékelés
Ivan Radoš: Az első félidőben volt néhány kisebb és nagyobb védése. A hazaiak jól ismerik a pályájukat, nem véletlenül választották azt a térfelet, amelyiket, mert így a végén Radoš a lemenő nappal szemben védett. Azonban, ha fordítva történik, akkor az első félidő közepén “ezer” méterről megeresztett kísérlet lehet, a nap felől érkezve gól is lett volna. Az egyenlítő gólról nem tehetett, Bogdanović és Simtchatcha helyzeténél pedig szerencséje volt. Ami, ugye a jó kapusnak van.
Horváth Gábor: Bevallom őszintén, azt hittem, megsérült, azért kellett lecserélni. Pont az átellenes oldalon játszott, nekem nem tűnt fel, hogy hibázott és a támadásokat sem tudta segíteni.
Igor Gal: Meglepődtem, hogy őt választották a meccs emberének. Nem volt rossz, magabiztosan állt hátul, és ha nem a kapu fölé, hanem a hálóba lövi az egyik kapu előtti kavarodás végén a labdát (természetesen az ellenfél 16-osán belül), akkor nálam is ő a legjobb. Félreértés ne essék, nem az elmaradt gól miatt hibáztatom, hanem nálam volt jobb.
Budovinszky Krisztián: Vele kapcsolatban az a kép ugrik be, amikor a gól előtt nem kicselezték, hanem megkerülték. Nem emiatt kaptuk a gólt, de jellemző a jelenet. Nem volt nagy meccse a böszörményi, kíváncsian várom, nélküle mit mutat a védelem a Mezőkövesd ellen. Ugyanis egy, az ellenfél térfelén beszedett sárga miatt ő is a lelátóról nézi a meccset.
Gohér Gergő: Szerintem ő volt a meccs embere. Ha nem is játszott végig kiválóan, de azzal, hogy a szabadrúgásai, szögletei után folyamatosan veszélyhelyzetek alakultak ki már a jobbak közé került, gólpasszaival pedig óriási szerepe volt a győzelemben. És ugyebár volt egy nagyszerű szabadrúgása is.
Dobos Attila: Jobboldali középpályásként kezdte, jobboldali védőként folytatta. Egyik poszton sem alkotott maradandót, de legalább megtudtuk, szükség esetén hátul is tud játszani. Azért jobban szeretném a középpályán látni.
Mohamadou Abdouraman: Gólja hatalmas pozitívum, viszont ismét megsérült. Próbálta osztogatni a megszerzett labdákat az első játékrészben, de nem igazán tudta kinek adni. És ha nem elég a sérülés, akkor külön bosszantó, hogy gólt is kaptunk belőle. A helyszínen úgy tűnt, megrúgta az ellenfél, de a bíró továbbengedte, de utána mintha Benczés Miki azt nyilatkozta valahol, hogy eleve sérülten jött ki a második félidőre.
Lippai Ákos: Rá is igaz, hogy nem igazán tudta kinek adni a labdát. Próbálta George-ot és Roszelt tömni, de a fent vázolt helyzet miatt nem sok eredménnyel. Az első félideji lövésénél nem sokon múlt, hogy gólt kiáltsak!
Szabó Péter: Nem is tudom, volt-e értékelhető megmozdulása. Egyértelmű csalódás a teljesítménye.
George Menougong: Nem csak a gólja miatt írom, hogy jól játszott. Szinte kilátástalan volt a helyzete, de amikor megszerezte a labdát, akkor sem mindig tudott mit kezdeni vele társak hiányában. Jöttek a cselek, aminek már csak az a sorsa, hogy eggyel mindig több a kelleténél. Viszont kevés helyzetéből lőtt egy kapufát és fejelt egy gólt. Utóbbi azért is nagy szó, mert véleményem szerint a DVTK keretének egyik leggyengébben fejelő tagjáról van szó.
Roszel Róbert: Nem volt látványos a játéka, de pont egy ilyen típusú játékos kell a csatársorba, aki rendesen fárasztja a védőket.
Granát Balázs: Ha minden igaz, négyszer lépett eddig pályára a DVTK-ban, ebből háromszor középpályán. Így is megvolt a lehetősége a gólszerzésre, de elakadt egy védőben a lövése. Hátha egyszer majd csatárként gólt is lő.
Zsivoczky Norbert: Szükség hozta a beállását, de nem vitte előre a Diósgyőr szekerét.
Faggyas Milán: Féltettem, mert fél szemmel hátrafelé kellett nézni, ő pedig kicsit sem védő. Ebből nem lett gond, igaz sok momentuma sem akadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése