Ha a Kazincbarcika és foci szókapcsolatot hallom, akkor rögtön az idegenbeli meccsek ugranak be. Nem túrák, mert ahhoz nagyon rövidek voltak, hanem a tömeges kiruccanások. Mentünk vonattal, busszal, autóval, állítólag olyan is volt, aki biciklivel tekerte le az a néhány kilométert. Érdekes volt egy idegen városban sétálgatni úgy, hogy csupa diósgyőri vett körbe a tömegben. És persze ott tapasztaltam először, hogy milyen az, amikor rendőrök kísérgetnek. (Nyíregyházán is volt mindig rendőri kíséret, de ott volt is értelme, Barcikán ugyanez csak arra volt jó, hogy néhány hülyegyerek merjen kiabálni egymásnak.) Örökre megmarad, hogy a boltoknak hirtelen leltároznivalójuk támadt, amikor végigsétáltunk a városon és azt a meccset sem fogom elfelejteni, amikor olyan sokan voltunk a vendégszektorban, hogy egy gólöröm után egyszerűen bedőlt a kerítés. És ahogy ezt írom, felcsendül a fülemben egy rég nem hallott nóta: Mocs-kos barcika, salla-lalla-la...
Egy klasszikus barcikai kirándulás 1995-ből
A hazai meccsek ezzel szemben szemben teljesen átlagosak voltak. Jött egy többnyire jó ellenfél, vendégszurkoló pedig sehol.
Most is egy hazai meccs következik, így gondolom a fociélményen túl más érdekesség nem történik, az megmarad tavaszra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése