Több sárga, mint kapuralövés (DVTK - Kazincbarcika 1-0)

Bevallom őszintén, minden miattam volt, engem tessék szidni! A meccs előtt azt írtam "...nem ragaszkodom az 5 gólhoz, a szép játékhoz sem, csak a 3 ponthoz." Megkaptam, megkaptuk. Nem lett 5 gól, sem szép játék, viszont zsebben a 3 pont.

Ez nem volt 11-es? (Fotó: BOON)

Pedig jól indult az egész. Előbb a vendégek Faggyast lerántva csináltak egy 11-est (lásd a fotót), amit a bíró (róla később) nem látott, majd Roszel fejelt egy szép gólt, amit a bíró úgyszintén nem adott meg. Nem álltam egyvonalban, de minimum véleményes volt az ítélet. Szerencsére nem maradt sok idő a bosszankodásra, mert kisvártatva George és Faggyas kis területen alig követhető módon passzolgatott egymásnak, ami végén Roszelhez került a labda, ő pedig először a kapusba, majd a hálóba lőtte a labdát. Ez egy olyan támadás volt, amit nem lehet gyakorolni, illetve éppen ellenkezőleg, rengeteget kell gyakorolni és csak tökéletesen kivitelezve lehet ilyen kis területen kényszerítőzni.

És itt elvágták a fonalat. A szép támadások elmaradtak, már csak egy-egy előretörés és pontrúgás után sikerült veszélyeztetni az ellenfél kapuját. Budovinszky kétszer is rászúrta, az elsőt a jobb alsó elől ütötte ki a kapus, míg a második -, amely emlékeim szerint az első nem csavart, hanem rábikázott Budovinszky-szabadrúgás volt - nem sokkal a keresztléc fölött zúgott el. Dobosnak is volt félidőnként egy-egy kísérlete: az elsőnél jól helyezkedett a kapus, míg a másodiknál a saját térfélről tört előre, megvárta, míg a védők lezárják a passz útját, így kapu felé fordulhatott, a lövés viszont nem sikerült tökéletesre. Granát és Gohér is kísérletezett egyszer-egyszer, de abból sem lett gól.

Ezen kívül más? Nem nagyon. Más kérdés, hogy a Kazincbarcikának még ennyi helyzete sem volt. Persze akadt olyan szituáció, amiből lehetett volna helyzet, elsősorban azért, mert nem volt kellőképpen határozott a DVTK védelme a 16-oson belül. Ennyi szerencsénk nekünk is lehet néhanapján. Igazságtalan lennék, ha a két kapuralövést elvenném a vendégektől, bár az elsőnél, ahol Radošnak egyetlen egyszer védenie kellett, csak nekem ment fel a vérnyomásom, mert a magas labdát látva rögtön a Bőcs második gólja ugrott be, ami közvetlenül a léc alá vágódott. Ezúttal azonban Radoš simán lehúzta. A másik Binder - szerencsére csak egy félidőt játszott - lövése, ami után mellettem Jani azt mondta, szerinte Radoš visszahúzta a kezét. Igaz, kapufa lett, de igancsak oldalról, ami azt jelenti, legalább két labdányival kellett volna beljebb mennie a gólhoz.

És hogy miért nem ment jobban a játék? Biztos bekavart a sok hiányzó, gyanítom, érvényes a minden csapat annyit játszik, amennyit az ellenfél hagy igazság, de benne volt a játékvezető keze is. A meg nem adott büntetőről és gólról már ejtettem szót, de ezen kívül is rengeteget hibázott. Mindenekelőtt kicsúszott a kezéből a meccs, 11 sárgát jó bíró nem ad, mert az azt jelenti, a figyelmeztetések ellenére is tovább rugdosódnak a játékosok. A mérkőzést követő gyorsértékelések során több embertől is hallottam, hogy gyenge volt a Diósgyőr, még gyengébb a Kazincbarcika, de a leggyengébb a bíró.

Apropó Kazincbarcika. Rájött valaki, hogy mit akartak? Hogy 1-0 után sem nyíltak ki, az érthető, de hogy a 80. percben is inkább a védekezésre koncentráltak, mint a támadásra. Vagy ennyit ér egy szoros vereség Diósgyőrben?

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Egyetlen védése volt, jó, hogy nem fázott meg.

Illés Richárd: Talán a leggyengébb meccse volt eddig, mert a védekezést még csak-csak megoldotta valahogy, de a megszerzett labdákat óriási százalékban adta el.
Horváth Gábor: Másodszor volt belső védő, másodszor nem kaptunk gólt. Lassan el lehet gondolkodni az ok-okozaton annak ellenére, hogy néha veszélyesen pattogott a labda a 16-oson belül.
Budovinszky Krisztián: Nálam ő a meccs embere. Persze fel lehet neki is róni az előbb említett 16-oson belüli szituációkat, de a gól nélkül lehozott meccset is. Ami miatt mégis ő volt nálam a legjobb, hogy ő hozzátette azt a kis pluszt. A két szabadrúgásáról már írtam, de emlékezetesek voltak az előretörései is. Akkor sem csinált extrát, csak éppen nem állt meg, ha veszni látszott a labda, hanem ment utána. Szó szerint a pálya minden pontján feltűnt. Sluszpoénként pedig felavatta az új tribünt, meccsen biztosan senki nem bikázta még a tetejére a labdát, de sanszos, hogy edzésen sem.
Gohér Gergő: Ismét a pontrúgások jutnak eszembe, védekezni nem kellett olyan sokat. Érdekes módon most nem cserél Szabó Péterrel egyetlen pillanatra sem, pedig a 2. félidőben mindketten a bal oldalon játszottak.

Szabó Péter: Jobb oldalt kezdett, majd a 2. félidőben Granát beállása után átment balra. Neki sem a legjobb meccse volt, hogy finoman fogalmazzak, mintha nem vették volna be a társak az összjátékba.
Dobos Attila: A meccs egyik legszebb jelenete volt az előretörése, ha az gól, akkor nálam esélyes az ősz gólja címre. Nem mondom, hogy mesterien, de megoldotta a középső középpályás feladatát.
Lippai Ákos: Nekem szürkének tűnt, Benczés Miki magyarázta el, hogy a szokottnál többet kellett védekeznie.
Faggyas Milán: Gólpasszt adott, 11-est harcolt ki, mégha a bíró nem is adta meg, ennek ellenére azt mondom, ha teljes lesz a csapat, akkor jelen pillanatban több hasznát látjuk csereként, mint kezdőként.

George Menougong: Az első félidőben a Vác elleni önmagát idézte, de utána kijött a sérülése miatti kihagyás és fokozatosan elfáradt.
Roszel Róbert: Két gól 10 perc alatt - az elsőt les miatt nem adta meg a játékvezető -, majd utána már semmi. Illetve semmi, ami veszélyes lett volna a kapura. Ilyenkor mindig a sokszor idézett Népsport jut eszembe, amely így értékelte az újpesti Deák Bamba játékát: “7 gólján kívül nem csinált semmit”. Kellett volna? Amíg bármelyik diósgyőri eldönti a meccseket, addig a fennmaradó 89. percben felőlem koktélozhat is a tribün árnyékában!

Granát Balázs: Egy fokkal jobb volt, mint a Vác ellen, de azért továbbra is látni, nem a középpálya az igazi helye.
Gál Szabolcs: Bemutatkozott az NB II-ben.
Szabó Dávid: Sprintelt 1-2 alkalommal.