Tudósítottam (Cegléd - DVTK 0-2)

Ez megint egy emlékezetes mérkőzés lesz és ezzel valószínűleg egyedül vagyok a Cegléd - DVTK-ra kilátogató nézők közt. Sok mindent csináltam már a DVTK körül - szurkolás, koreográfiák, sál, stb., még fociztam is az MLSZ miatt elmaradt DVTK - ZTE mérőzés helyett megrendezett meccsen, hogy a dvtk.eu-ról ne is beszéljek -, de mérkőzésről még nem tudósítottam. Most eljött annak is az ideje. Úgy alakult, hogy sokáig úgy tűnt, a BOON részéről nem tud senki elutazni Ceglédre, ezért megkértek, telefonálgassak, ha már úgyis ott vagyok. Belementem. Mit ne mondjak, egészen más volt így a mérkőzés. Egyes jeleneteket sokkal jobban fel tudok most is idézni, de az összkép már sokkal inkább rejtve maradt. Nem is beszélve arról, hogy egy hazai helyzet után a DVTK kibontakozó támadását csak fél szemmel lehetett figyelemmel kísérni, mert legalább olyan fontos volt, hogy végre forduljon meg a ceglédi csatár és lássam a hátán a számot. Egy Milan - Barcelonán még a keretből kiszorulókat is felismeri a tudósító a szemöldökéről, ugyanez a Cegléd kezdőjátékosainak arcáról sem mondható el.

Utólag visszagondolva a tudósításban tulajdonképpen nagy hibát nem vétettem. Az egyik cserét néztem el, már az előkészületek idején bemondtam, végül jóval később került rá sor, illetve pont a megelőző lehetőséget diktáltam telefonon és nem láttam pontosan, hogyan került a gól előtt Gohér elé a labda, így kipattanónak mondtam Dobos passzát. És a nézőszámot becsültem kicsit alá, 40-nél végül többen gyűltünk össze “vendégszektorban”.

És hogy valami pozitívat is mondjak: számomra nem volt üresjárat a meccsen, véletlenül sem unatkoztam. Korábban kétszer tudósítottam élőben: egyszer többedmagammal egy polgármester-jelölti vitát (a témából sejthetitek, nem tegnap volt), másodszor egy Miskolc Rallye prológot. Az elsőnél vért izzadtam, a másodiknál szinte alig láttam valamit a versenyből, egyfolytában gépeltem, így a telefonálás maga volt a Kánaán.

Azért volt egy meccs is. Összességében elég lagymatag volt, ami lehetett az ellenfél gyengesége, a pálya állapota miatt, de az is előfordulhat, hogy a játékosok fejében még benne volt a múlt heti Mezőkövesd elleni vereség, ami miatt sokkal többet ért a 3 pont, mint a szép játék. Persze akkor lehet lagymatag egy meccs, ha nagy különbség van a két csapat közt, mert különben alacsonyabb-magasabb színvonalon, de küzdenek egymással. A DVTK sokkal jobb a Ceglédnél, szép lassan felőrölte őket. Az első félidőben még akadt az ellenfélnek egy óriási ziccere, de a másodikban már helyzet is csak akkor alakult ki, amikor Radoš passzolt nekik. A kétségbeesésükre jellemző, hogy a vége felé már 30 méterről is lövésre vállalkoztak. Mindehhez természetesen hozzájárult az is, hogy emberhátrányba, majd kettős emberhátrányba kerültek. Újra elismétlem egyik tételem: ha benyomja egy csapat az ellenfelét, akkor az hibázni fog. Most nem volt öngól, 11-es, de azt mindenki beláthatja, ha a DVTK a saját térfelén passzolgat, akkor nem szabálytalankodik az ellenfél. És akkor még ott volt a ceglédi kapus kezezése, amit máig nem értek, miért nem ért piros lapot. A bíró által is elismerten a 16-oson kívül mentett George elől, mégis a pályán maradhatott. Furcsa. Mondanám, hogy ez az elmaradt kiállítás is szerepet játszott a másik kettőben, de Granátot hátulról minimum sárgát érően rúgták le, így ez nem kérdéses. A Gohér elleni szabálytalanságért adott piros a helyszínen véleményesnek tűnt, az összefoglalóban már nem.

És mit csinált a DVTK? Tulajdonképpen semmi különlegeset. Próbálta kiugratni a lyukba futó csatárokat, középpályásokat, de vagy a kapus volt résen (lásd a már említett elmaradt kiállítást), vagy hosszú volt a labda, vagy lest intett a partjelző. És hogy legyen tere a csatároknak, az első félidőben néha kicsit hátul játszott a Diósgyőr. Szükségszerű volt ez a játék, mert a passzok ismét nem mentek, egyetlen támadás volt, ahol legalább 5-6 jó átadással sikerült a 16-oson belülre kerülni. A másik lehetőség az átlövés volt, amit Gohér jól ismert fel. (A harmadik a szöglet utáni fejes/lövés, de az nem volt.) A vezetés után nemigen változott a játék képe, a Cegléd nem akart sokat kapni, a DVTK-nak pedig a 3 pont fontosabb volt a gólkülönbségnél. Később ez még szembetűnőbbé vált az emberelőny miatt, de végül egy szép kontra végén Roszel passzából csak bebiztosította a győzelmet George.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Meglepően sokat kellett védenie, igaz egyetlen ziccer kivételével nem volt nehéz dolga. Akkor viszont nagy bravúrt mutatott be. Legalább ekkora hibát követett el, amikor ártatlan szituációban egyszerűen az üresen álló ellenfélnek passzolt, amiből persze helyzet alakult ki.

Horváth Gábor: Ismét jobbhátvédként kapott játéklehetőséget. Benczés Miki nyilatkozatával egyértelművé vált, többet kellett volna támadnia, valószínűleg ezért cserélte Szabó Péterre.
Igor Gal: A biztonságos védekezés volt a feladata, azt meg is oldotta.
Budovinszky Krisztián: Ismét megvolt a hajmeresztő hibája, a 16-oson belül veszítette el a labdát egy teljesen ártalmatlan szituációban. Érdekes módon ezúttal a tőle megszokottnál kevesebbet ment előre.
Gohér Gergő: Lőtt egy gólt, kiharcolt egy kiállítást és egy sárga lapot és volt egy másik nagy lökete. Egyértelmű, hogy jó formában van, már csak egy mérkőzésen kellene ezt bizonyítani ősszel.

Dobos Attila: Nem ment annyira neki, bár így is adott egy gólpasszt és volt néhány kiugrása is. Ekkora rutinnal nem lenne szabad sípszó után elrúgni a labdát!
Lippai Ákos: A második gól előtti szituáció tőle indult. Próbálta osztogatni a labdákat, de ahogy fentebb írtam, valami mindig hiányzott a tökéleteshez.
Mohamadou Abdouraman: Erősödött a DVTK a visszatérésével, nagyon sok labdát szerzett. Azonban számomra az ő játékán lehetett leginkább látni, hogy emberelőnyben sem vállalt kockázatot, igaz az öcsém szerint szükség is volt hátul az “agyonbiztosításra”.
Faggyas Milán: Neki sem ment igazán. A cselei nem jöttek be, a passzok sosem voltak az erősségei.

George Menougong: A mindenki által szidott rossz talaj őt zavarta a legjobban, hiába próbált húzogatni, az össze-vissza pattogó labda miatt minduntalan belebonyolódott a cselekbe. Azért végül csak meglőtte a gólját.
Granát Balázs: Most ő volt az, aki inkább a védőkkel küzdött, minthogy focizott. Kiharcolt egy piros lapot, de a kapura veszélytelen volt.

Roszel Róbert: A második gól előtt rendkívül önzetlen volt, már ő is 100%-os helyzetben volt, mégis passzolt George-nak.
Szabó Péter: Pályára lépett.
Kovács Ádám: Ha a bemelegítéskor nem izzadt meg, akkor a meccsen már biztosan nem volt rá ideje.