2011. december 30., péntek

Megvan! (Emigrantes Rojos sál)

Aki régebb óta követi a blogomat, az tudhatja, ha sál kerül szóba, akkor egy mottóval indul a bejegyzés: "Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal"

Nos, új mottót kell keresnem, mert ha nem is a Jézuska, de Mika barátom megajándékozott egy Emigrates Rojos sállal. Ezúton is köszönöm neki!



Nem mai darab, szerintem olvasóim többsége ismeri is, ezért csak néhány gondolatot írok róla. Nem jártam utána, mikor készült (ha valaki kommentben megírja, azt megköszönöm - FRISSÍTVE: 2001 a dátum, tehát 10 éves), de arra tisztán emlékszem, hogy ez volt az első olyan kötött sál, amelyiket bármelyik nyugat-európai minőséghez szokott szurkoló elfogadott volna és ezen a sálon tűnt fel először az aranykeretes címer. Nem véletlen, hiszen Ausztriában gyártották, a címke szerint a fanartikel.at.

Mai szemmel nézve is szerethető a dizájn, talán a betűtípus lenne más, ha 2011-ben készül. Örülök, hogy a gyűjteményem ezzel a darabbal is bővült.

Baráth Tamás egy csomó infóval egészítette ki a sztorit, köszönöm szépen! Érdemes megőrizni az utókornak, ezért idemásolom:

2001-ben, az E.R. egy karácsonyi rendezvényére készült el a sál. A tagok több hétig tartó utánajárásával lehetett csak hozzájuk jutni, mivel adminisztratív okokból sokáig egy vámraktárban rostokolt. Ugyanis a legyártott 100 db már kereskedelmi mennyiségnek minősült, és mint ilyen, a Diósgyőr-szurkolók állatorvosi lovának bizonyult.
Más gondok is akadtak. A projekt kivitelezésében részt vevők zöme ekkor már külföldön élt. Egy Svájcban élő tagtárs adta fel a megrendelést, de a 100 darab sál nem készült el határidőre. Eredetileg úgy volt, hogy egy, a Rojos-rendezvényre hazatérő figura veszi át személyesen az árut, de végül postai úton került hazánkba, mert aki érte ment, nem tudta átvenni személyesen a késedelmes gyártás miatt.
Kisebb nemzetközi együttműködést igényelt a sálbeszerzős projekt, mert Magyarország akkor még nem volt az Unió tagja. Egy Kormányrendelet értelmében importengedélyt és származási bizonyítványt kellett beszerezni ahhoz, hogy a sálakat valaki átvehesse, de ez a valaki nem lehetett akárki. Külön eredeti meghatalmazással lehetett csak átvenni, és az év végére többen kitanulták a hatályos külkereskedelmi törvényeket, hogy hozzájuthassanak a hőn áhított nyakbavalókhoz. Végül egy Németországban élő tagtárs intézte el a papírmunkát. A teles történet nem annyira izgalmas, mint amennyire körülményes, de az általad kifogásolt betűtípus, a Comic Sans ugyanaz, ami a drapérián is olvasható. (A drapériát egyébként egy DFC-Haladás meccsen mutattuk be nem sokkal azután, hogy a Temesvári Micu bácsit követő Varga Zoltán a lehetetlen körülményekre való hivatkozással otthagyta a kiesés ellen küszködő DFC-t. A drapéria kivitelezése a Harcosok néhány tagja nélkül nem jöhetett volna létre.)
A sál egy DVTK-Szirmabesenyő felkészülési találkozón debütált (5-0? 6-0?), kevéssel Karácsony előtt. Gratula a skalphoz, nagy szerzemény. Viseld egészséggel! ;-)

2011. december 5., hétfő

Diósgyőri aláírások 2011

Sok mindent gyűjtök, ami a DVTK-val kapcsolatos (sál, belépőjegy, műsorfüzet, könyv, stb.), talán egyedül autogramot nem. Pedig van néhány, a legelsőket valamikor 1991-ben szereztem egy Bükk Áruház előtti dedikáláson. Sokáig hordtam is azt az "összefirkált" pólót, úgyhogy ma már nincs túl jó állapotban, de talán arra alkalmas, hogy egyszer feltegyem a blogra. (Ha jól emlékszem, Vladimir Parhomenko, Varga Iván és néhány társuk aláírása van rajta.)

Ezért lesz egyedi ez a poszt, mert a DVTK jelenlegi játékosainak aláírásait láthatjátok.

A képre kattintva nagyobb méretben is megnézhető


Felülről lefelé és balról jobbra a nevek:

Dobos Attila 99
Farkas Balázs
Javier Reyes
José Luque 77
Savo Raković
Veréb György
Nagy Tamás
Vicente Arze 8
Enrique Carreño 9
l'Imam Seydi 88
Mohamadou Abdouraman 10
Gohér Gergő 6
Vitelki Zoltán
Szentes Lázár
Ivan Radoš 1
Pál Szabolcs
Halgas Tibor 16
Lippai Ákos
Igor Gal 5
Bogáti Péter 31
Bacsa Patrik
Tisza Tibor 28
Benczés Miklós

(És nehogy önellentmondással vádoljatok, ezeket az aláírásokat is egy barátomnak szereztem be.)

Csak nehogy megbánjam egyszer, hogy ilyen könnyen hagytam elmenni magam mellett egy csomó lehetőséget!

2011. november 21., hétfő

2011. szeptember 12., hétfő

2011. szeptember 8., csütörtök

Miért pont Tisza Tibi?

Visszatért Tisza Tibi Diósgyőrbe és azt látom, mindenki óriási várakozással tekint a játéka elé. Pedig volt már rá példa jó sok a focitörténelem során, hogy egy játékos, edző visszatért korábbi sikerei helyszínére, de megismételni már nem sikerült az eredményeket. Tornyi Barnabást mondhatnám legutóbbi példának, de most nem róla lesz szó.

Hanem Tisza Tibiről.


Van egy jó csapatunk, amelyik újonchoz mérten hozza is az eredményeket. Vannak sztárjaink, akinek a nevét kórusban kiáltja a közönség és minden lehetséges alkalommal autogramot kér tőlük, közös fotót készít velük. Ehhez képest Tisza Tibit úgy várja mindenki, mint a messiást. (Volt egy szavazás a hivatalos honlapon 41% vár tőle minimum 10 gólt, míg másik 40% 6-10 találatot. És a hétfői edzésen is majd' félszáz szurkoló ült a lelátón, máskor nincsenek ennyien.) Ez számomra sokáig érthetetlen volt, de leesett végül.

Amikor Tisza Tibi 2004-ben Diósgyőrbe érkezett egy fiatal, tehetséges játékos volt, aki másfél év alatt bebizonyította, focista lesz belőle. Most, amikor visszaért, már ötszörös válogatott játékos, aki még mindig csak 26 éves, tehát emberi számítás szerint előtte profi pályafutásának nagyobbik része.

Itt a lényeg: mikor igazoltunk előtte olyan magyar válogatott játékost, akinek esélye volt arra, hogy újra magára öltse a nemzeti csapat mezét/gyarapítsa válogatottságai számát/meghívót kapjon szövetségi kapitánytól? (Tényleg, össze kellene állítani a foci közhelyszótárat, nem lenne kis munka...)

Sebők Vilmos, Horváth Ferenc, Tóth Mihály, Pintér Zoltán már túl volt pályafutása csúcsán, mikor a DVTK-ban játszott, Köteles László pedig éppen innen került be a válogatott keretbe, mégha pályára nem is lépett soha (2011. szeptember 8-ig).

No, mikor?

1998-ban. Egressy Gábor volt ebből a szempontból hasonló kaliberű, mert ő már kilencszeres válogatottként érkezett és máig utolsó játékosként a Diósgyőrt képviselte a válogatottban öt alkalommal, majd még hetet hozzátett később az MTK és a ZTE játékosaként (adatok innen), mielőtt 2005-ben újra a DVTK játékosa lett volna. Éppen Tisza Tibi csatártársként.

Így azért már érthető a lelkesedés és bízom benne, meg is hálálja!

(Segítsetek, Egressy előtt volt egyáltalán más, aki válogatottként érkezett és utána is játszott a válogatottban? Pintér Attila úgyszintén a Sebők-Horváth-Tóth vonulat képviselője, más pedig nem rémlik.)

2011. szeptember 1., csütörtök

Amikor a hóhért akasztják 2.

Mottó: Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer
valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal

Az már részben szerencsés, akit másodszor is felakasztanak... Nem olyan régen mutattam meg három diósgyőri sálat, aminek most itt a folytatása.

Erre is ugyanaz jellemző, mint az előzőkre: hivatalos DVTK-sál, amely részben az én ötleteim és egészében B.-A.-Z. Megye Lordjai technikai megvalósításában készült. Éppen ezért én nem is írok semmit, újra tiétek a pálya!




A sál ára 2000 forint, egyelőre a hazai mérkőzések előtt vásárolható meg a stadionnál.

2011. augusztus 29., hétfő

2011. augusztus 23., kedd

DVTK videók 2011-2012

OTP Bank Liga


1. forduló (2011. július 16.): DVTK - ZTE 4-1
2. forduló (2011. július 24.): FTC - DVTK 1-1
3. forduló (2011. július 31.): DVTK - Kecskemét 1-2
4. forduló (2011. augusztus 6.): Videoton - DVTK 2-0
5. forduló (2011. augusztus 13.): DVTK - Pápa 2-0
6. forduló (2011. augusztus 21.): Újpest - DVTK 1-1
7. forduló (2011. augusztus 27.): DVTK - Siófok 2-1
8. forduló (2011. szeptember 11.): Paks - DVTK 1-1
9. forduló (2011. szeptember 16.): DVTK - Kaposvár 2-1
10. forduló (2011. szeptember 25.): DVTK - Győri ETO 2-0
11. forduló (2011. október 2.): DVSC - DVTK 5-0
12. forduló (2011. október 15.): DVTK - Pécs 4-0
13. forduló (2011. október 21.): Honvéd - DVTK 2-1
14. forduló (2011. október 28.): DVTK - Haladás 1-0
15. forduló (2011. november 5.): Vasas - DVTK 2-3
16. forduló (2011. november 19.): ZTE - DVTK 1-1
17. forduló (2011. november 27.): DVTK - FTC 2-3

Magyar Kupa


5. forduló, nyolcaddöntő 1. mérkőzés (2011. november 30.): DVTK - Győri ETO 1-1
5. forduló, nyolcaddöntő 2. mérkőzés (2011. december 3.): Győri ETO - DVTK 4-1


Ligakupa


2. forduló (2011. szeptember 7.): DVTK - Mezőkövesd 4-0
5. forduló (2011. november 9.): Mezőkövesd - DVTK 1-3
6. forduló (2011. november 16.): DVTK - DVSC 0-1

NB III. Mátra csoport


4. forduló (2011. 2011. szeptember 11.): DVTK tartalék - Hatvan 3-1

További videók


2010-2011
2009-2010
2008-2009
2004-2005
1999-2000
1998-1999
1997-1998
1996-1997
1991-1992
Az összes videó vegyesen

2011. augusztus 22., hétfő

Újpest - DVTK videó (2011-2012, 6. forduló)

Összefoglaló


Élőkép a 10. percben

2011. augusztus 19., péntek

Szeged - DVTK és DVTK - Szeged videók (1990-1991, osztályozó)

Egyelőre a két osztályozóról van némi képanyag, főleg az első nem tökéletes, de néhány napja még mit nem adtam volna ennél rosszabb felvételért is! A második videó végén Palicskó Tibor és Fülöp István is nyilatkozik.

Osztályozó 1. mérkőzés
Szeged - Diósgyőr 1-2 (7:36) Szubjektív visszaemlékezés



Osztályozó 2. mérkőzés
Diósgyőr - Szeged 1-1 (6:13)



Rovatunk támogatója a Diósgyőri Webmúzeum

2011. augusztus 18., csütörtök

DVTK - Pápa videók (2011-2012, 5. forduló)

Összefoglaló, Véber György, Budovinszky Krisztián, Benczés Miklós és Takács Péter nyilatkozata

2011. augusztus 4., csütörtök

DVTK-videók 1991-1992

15. forduló
1991. november 30. FTC - DVTK 3-2 (5:07)


30. forduló
1992. június 20. Diósgyőr - Ferencváros 0-2 (1:12:08, teljes 2. félidő és az 1. félidő összefoglalója)

2011. július 25., hétfő

FTC - DVTK videó (2011-2012, 2. forduló)

Egy hosszabb összefoglaló

A diósgyőri szurkolók

2011. július 23., szombat

2011. június 9., csütörtök

Autogramvadászat

Nem kell senkinek az aláírását megszerezni, azok már megvannak, viszont nem mindegyik felismerhető, illetve amelyik felismerhető, azok közül sem ismerjük fel mindegyiket.

Írd meg kommentként, kinek a szignóját véled felismerni! Annyit elárulok segítségképpen, hogy az utóbbi 2-3 év diósgyőri játékosai írták alá wmitty mezét.

A képre kattintva nagyban is megnézhetők az aláírások



2011. június 8., szerda

DVTK - Cegléd videók (2010-2011, 29. forduló)

Gólösszefoglaló és örömittas edzők, játékosok nyilatkoznak


A nap összefoglalója két videón



2011. június 7., kedd

Amikor a hóhért akasztják

Az alábbi egy selyem és két, hímzéssel díszített kötött sál a közelmúltban készült el, részben az én ötleteim és egészében B.-A.-Z. Megye Lordjai technikai megvalósításában.

Ezért bármit írnék, magyarázkodásnak tűnne, viszont itt az alkalom, hogy most ti írjátok meg kommentként, mi a véleményetek.

(A sálak a klub hivatalos termékei, részben ezt kapják a Borsodi játékán sálat nyerők, illetve forgalomba is kerül. A mikor, a hol és az árak a DVTK.eu-n lesznek olvashatók)








2011. június 2., csütörtök

Diósgyőr videók az 1999-2000-es szezonból

14. forduló
1999. december 8.: Diósgyőr - ZTE 2-1 (8:33)



23. forduló
2000. április 9.: Diósgyőr - Honvéd (2:35)




2009-2010
2008-2009
2004-2005
1998-1999
1997-1998
1996-1997

2011. május 28., szombat

2011. május 18., szerda

Kazincbarcika - DVTK videók (2010-2011, 26. forduló)

Összefoglaló, és Benczés Miklós, Szabó János, Vadász Viktor, valamint Lippai Ákos nyilatkozata

2011. május 14., szombat

Szoros mérkőzés volt (DVTK - MTK tartalék 1-0)

Több szempontból is örülök neki, hogy szoros mérkőzést játszottunk az MTK tarcsival. Kezdjük a végével: milyen hatalmas ünneplés volt, nagyobb, mint egy sima 3-0-nál lett volna. Mindenki értékelte az erőfeszítés nagyságát, ráadásul megvolt az izgalom is, végén a katarzissal. De arra is jó volt ez a meccs, hogy láthassuk, messze nem világverő még a csapatunk, az NB II.-ben is van ellenfél, tehát nem lesz sétagalopp az NB I. (Mert NB I. lesz, az most már számomra nem kérdés, és nem csak magunk miatt, hanem azért is, mert a Nyíregyháza mélyrepülésben van, ahonnan nincs visszaút.) És persze mindig élvezetesebb egy olyan meccs, amikor két csapat játszik, mindkettő támad.

Az összeállítás tulajdonképpen nem okozott meglepetést, már a Vác elleni meccs után hallottam, hogy Dobos lesz a jobbhátvéd, George sérülésével a csatárkérdés is megoldódott.

Radoš
Dobos, Gal, Raković, Gohér
Arze, Abdouraman, Lippai, Luque
Pál, Granát

Az első félóra rendben le is ment, igaz, kevesebb helyzet adódott a DVTK előtt, de azért Pál kapufája nagyszerű teljesítmény volt, csak a balszerencsén múlt, hogy nem szereztük meg a vezetést. Luque, Abdou, Lippai mind próbálkozott távoli lövésekkel, ebben a sorrendben voltak veszélyesek is.

Utána azonban kijött az MTK és a jövőre nézve óvatosságra intő jel, hogy ez nem nagyon ízlett a DVTK-nak. Persze, ez csak kiegyenlített mezőnyjátékra volt elég, mert a kapunkra az MTK alig volt veszélyes, inkább csak lehetőségeik akadtak, mint gólhelyzetek. Ami pedig adódott, az a kaput sem találta el.

A második játékrészben is ez a játék folytatódott. Érdekes, hogy senki nem unatkozott, pedig talán ennyire kevés gólhelyzet eddigi egyik mérkőzésünkön sem volt.

Ami nagyon tetszett ezen a mérkőzésben, hogy mennyire egy húron pendült a csapat és a közönség. Benczés Miki a cserékkel jelezte, hogy a 0-0 nem jó (pedig matematikailag jó lett volna, olyan nagy az előnyünk), a szurkolók pedig a végén igazán odatették magukat. A felállás így alakult, de Pál sok esetben inkább 3. csatár volt és a rombusz alakú középpálya csúcsa is inkább dupla csúcs volt, Abdou annyira előre ment.

Radoš
Dobos, Gal, Raković, Gohér
Pál, Abdouraman, Lippai, Bogáti
Bacsa, Budovinszky

A foci sokszor nem igazságos játék, de most megbüntette a földön fetrengő Nikházyt. Eggyel kevesebben voltak, így két magas játékos várhatta középen Bogáti beadását, és innen egy jó focistának már gyerekjáték volt gólt fejelni.

Mostantól csak mi veszíthetjük el a bajnokságot, hiszen most már bebizonyítottuk, nem csak gálázva, hanem küzdve is tudunk meccset nyerni.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Őszintén szólva nem értem azt a mantrát, hogy miért nem Tajti véd Radoš helyett. Egész tavasszal kapott három gólt, most is egyszer kellett védenie, ráadásul ziccert, azt is megfogta. Volt egy kijövetele, amit néhányan hibának rótak fel neki, de éppen annyira szorította ki a támadót, hogy az már ne tudjon a kapuba gurítani. Ki az az edző, aki lecseréli bármelyik jól teljesítő játékosát, akármilyen jó is legyen a helyettese? Főleg kapusposzton... (Az ötösön belüli csel pedig lökött még egyet Benczés Mikin az őszülés felé.)

Dobos Attila: Tipikus szurkolói hozzáállás, hogy mindenkiben az maradt meg, mikor rávitte Radošra a labdát és majdnem gond lett belőle. Szóvá tették a mellel kapu mellé tett labdát is, de az teljesen tudatos volt, én nem éreztem benne a veszélyt. Pedig korábban és főleg a második félidőben elég sok labdát fülelt le (szerelésnek nem nevezném), amit utána sok esetben játszott meg, néhányszor pedig rosszul. Tudom, erre a kérdésre nem lesz válasz, de kíváncsi lennék, mire lenne képes a jobbhátvéd posztján, ha hosszabb távon ott játszana és lenne lehetősége megszokni.
Savo Raković: Szerintem ő volt a védelem legjobbja, sorra jöttek vissza róla a labdák, nagy szerepe volt abban, hogy az MTK valódi gólhelyzetet csak keveset tudott kialakítani. És a slusszpoén, ha jól láttam, a végén ő ívelte Bogátinak a labdát a gólpassz előtt.
Igor Gal: Magabiztos volt ő is, legnagyobb megmozdulásának azt láttam, amikor a Radošnál leírt kijövetelnél a kapus mögött biztosított. Ha ügyesebb az MTK és kapura megy a labda, akkor sem lett volna gól belőle. Ő is gyarapította Benczés Miki ősz hajszálainak számát, mikor Radoš koncetrálását tette próbára egy hazaadással.
Gohér Gergő: Nem annyira a védőmunkája, hanem az előreívelései ragadtak meg bennem.

Vicente Arze: Ugyanazt éreztem, mint a múlt héten. Nagyon jól kezdett - milyen labdát adott Pálnak! -, de utána szép lassan eltűnt. A cselei sem jöttek most annyira be
Mohamadou Abdouraman: Kétség kívül a meccs embere és nem csak a gólja miatt. Nagyot játszott a mezőnyben és most nem csak fejjel, hanem lábbal is rengeteg labdát szerzett, sőt, jól is játszotta meg. Még trükközésre is volt ereje, akadt egy távoli lövése is, de számomra a legváratlanabb momentum egy meccsvégi baloldali elfutás volt. Egy kicsit meg is dörzsöltem a szemem, nem-e George került valahogy a pályára.
Lippai Ákos: Tavaly folyamatosan Burány Zoliról írtam azt, hogy szürkén, de hasznosan játszik. Most Lippai vette át ezt a szerepet, ami miatt hülye, aki nem hajlik meg előtte. Ha valaki egy éve azt mondja, hogy a primadonna beáll a tánckarba, akkor nem hittem volna neki.
José Luque: Óriási játékos, de messze van a legjobb formájától. A labdái tökéletesek, helyzetbe is tud kerülni, de nem ficánkol annyira, mint az elején. Nem jött jól neki - sem - a sérülése. Viszont első félideji lövését én már benn láttam, annyira nagy erejű és pontos volt a távolság ellenére, hatalmas bravúr volt a kapus részéről a mentés.

Granát Balázs: Bármilyen furcsán is hangzik, szerintem neki is köszönhető a győztes gól. Ugyan már nem volt a pályán, de korábban ő dolgozta meg a védőket. Sok helyzetbe nem került, de a küzdelmet, hajtást nem lehet rajta számonkérni.
Pál Szabolcs: Ki tudja, hogyan alakul a meccs, ha kicsivel több a szerencséje és a kapufáról nem kifelé, hanem befelé megy a labda. Amúgy ez nem az ő meccse volt, lásd meccsvégi kihagyott ziccerét.

Bogáti Péter: Mesteri gólpassza miatt mindenképpen érdemes kiemelni, és szépen került korábban is helyzetbe. Elmondta, megcsúszott a lövés pillanatában, azért nem jelentett igazi veszélyt. Szerintem ő is az a játékos, akinek nagy lökést jelent majd, ha megszerzi első diósgyőri gólját.
Bacsa Patrik: Nekem nagyon tetszett a játéka, ott folytatta, ahol Granát abbahagyta, gyakorlatilag első védőt játszott. Két momentumot érdemes kiemelni: Luque kapu mellé tartó lövéséről egy lépéssel maradt le, majd adott egy nagyszerű (nem rajta múlt, hogy nem gól)passzt Pál Szabolcsnak.
Budovinszy Krisztián: Írnám, hogy pályára lépett, de olyan sokat hagyott ki, hogy ez azért többet jelent, mint szimpla ~10 perc. És láttuk csatárként.

2011. május 11., szerda

DVTK - MTK tartalék videó (2010-2011, 25. forduló)

Meccsösszefoglaló és Benczés Miklós, Pölöskei Gábor, valamint Mohamadou Abdouraman nyilatkozata.

2011. május 9., hétfő

Kazincbarcika - Diósgyőr videó (1993-1994, 13. forduló)

1993. november 7.



A DFC összeállítása: Dohot - Farkas J., Nasztasevszkij, Budai, Nagy N. - Csehi, Csillag, Kőrösi, Vadicska - Subin (Adzsojev), Vitelki (Koszta). Edző: Sándor István.

Gólszerző: Smolniczki, illetve Vadicska (11-esből)

2011. május 3., kedd

Vác - DVTK videó (2010-2011, 24. forduló)

Összefoglaló és interjú Szabados Györggyel, Benczés Miklóssal és Pál Szabolccsal.

2011. április 30., szombat

Egy élvezetes meccs (DVTK - Makó 5-0)

Régen láttam ennyire szórakoztató félidőt, mint ami a DVTK - Makó első játékrésze volt. Nem kell különösebben ecsetelni, hogy milyen a magyar foci, azon belül az NB II., nem kényeztetnek el minket. De azért jó a sport, mert egy koncerttel ellentétben itt nem jól kell játszani, hanem csak az ellenfélnél jobban. De ugye ismerős a szituáció, hogy egy forró nyári melegben (vagy éppen csontig hatoló téli hidegben) lejátszott edzőmeccsen a 8. gólnak már csak megszokásból tapsol az ember, hiszen az az ellenfél arcpirító hibájából esett sokadik találat?

A DVTK - Makó meccs első félideje nem ilyen volt. Persze nem állítom azt, hogy a makóiak BL színvonalat képviseltek, de nem saját magukat verték meg, hanem a DVTK egyszerűen klasszisokkal jobb volt. Az nem kérdés, hogy osztálykülönbség mutatkozott a két csapat közt, maximum az, hogy hány osztály. Ez a különbség elsősorban abban mutatkozott meg, hogy testben és fejben egész egyszerűen gyorsabb volt a DVTK összes játékosa. És óriási volt a technikai fölény is. A magyar foci - egyik - nagy problémája, hogy nagyon kevés a tiszta játékidő. Ezért részben a bírók a felelősek, mert minden apróság miatt sípolnak, másrészt a játékosok, akik sokszor nagyon gyatrán passzolnak és sokat megy ki a labda. Ezen a meccsen viszont azt éreztem, hogy folyamatos a játék, a passzok nem megakasztják, hanem éppen előre viszik a támadásokat és több hosszú indítással is sikerült zavart okozni az ellenfél védelmében.

A második félidő már kicsit laposabb volt, de elsősorban az ellenfél hibájából. Nagyon visszaálltak, nem hagytak teret a játékra, így látványos foci helyett eredményes focit láttunk. Ismét bejött a pontrúgás utáni szituáció. Többször akartam már írni, de valahogy mindig kimaradt: érdemes megfigyelni, hogy általában nem véletlenül kerül szögletre a labda a gól előtt, hanem egy-egy nagy lövésnél örül a kapus, hogy "csak" szöglet és nem gól. Aztán egy perccel később megbánja.

Nagyjából arról szól a poszt, hogy az első félidőben volt a szép játék és a második félidőben jöttek a gólok. Ennek ellenére maguk a gólok nagyon szépek voltak. És itt nem arra gondolok, hogy Granát milyen szépen lőtt a kapus feje fölött, mert a bombagólokról az a véleményem, hogy ha valaki elég sokszor próbálkozik, akkor a megye 1-ben is lőhet nagy gólt. A különbség a jó és a kevésbé jó játékos közt az, hogy van, aki szezononként bikázik 1-2 gólt, más pedig pályafutása alatt. Ezért számomra az a szép gól, amit kijátszik a csapat. Granáté ilyen volt, mert Vadász nagyszerűen hozta a fel a labdát, Arze okosan tette Lippai elé, aki nagyszerűen ugratta ki Granátot és utána már jöhetett a bomba. Úgyszintén Gohér gólja, ami nem bomba volt, mert nagyon ügyesen tolt egyet úgy a labdán, hogy már nem is kellett erősen lőni.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Volt egy nagy védése, amúgy nem sok dolga akadt. Ha 0-0 az állás, biztosan nem cseréli le Benczés Miki.

Vadász Viktor: A védelemből ő a legkevésbé támadó szellemű játékos (lásd még, mindenki lőtt már gólt, őt kivéve), ezért volt különösen szembetűnő, hogy mennyi akció indult tőle. És most már feltűnt az ellenfél 16-osánál is, igaz még nem helyzetben, hanem beadással.
Igor Gal: Hátul neki sem akadt sok dolga, többnyire biztosított.
Savo Raković: Hasonlóan Galhoz. Egy olyan jelenet ugrik még be, amikor egy szimpla szabadrúgásnál, amiből azért jó sok van egy meccsen egyszer csak azt vettem észre, hogy mind a két középső védő az ellenfél 16-osánál helyezkedik. Ez sem volt kockázatos ezen a meccsen.
Gohér Gergő: Meglőtte második gólját, és ahogy írtam, külön öröm, hogy nem bombagól volt. Hátha ez meghozza a kedvét és máskor sem csak távolról kísérletezik és a többiek is bíznak benne, hogy a végén friss erőként feljön hátulról.

Vicente Arze: Nagyot játszott az első félidőben, a másodikban már nem tudta megismételni. Övé a meccs jelenete, ahogy kapufája előtt átvette a labdát, az zseniális volt. A foci már csak ilyen, nem abból lesz gól, ami szép. És ha az első percben belövi helyzetét...
Mohamadou Abdouraman: Mivel nem jött nagyon az ellenfél, ezúttal nem volt olyan látványos a játéka.
Lippai Ákos: Kettős teljesítményt nyújtott. A mezőnyben szuper volt, amilyen gólpasszt és passzokat adott, az kitűnő, a kapu előtt azonban mintha el lenne átkozva. Szerencsére a labdáit tudják hasznosítani a társak, így nem hiányoznak a góljai.
José Luque: Tulajdonképpen semmi különlegeset nem csinált: megvolt a szokásos gólpassza szögletből, amit szabadrúgás után maga harcolt ki. Azaz dehogynem, a makóiak szerintem ma is arról álmodnak, ha kicsit nehéz ételt vacsoráztak, hogy végre legalább szemmel tudták követni Arzét, amikor hirtelen eltűnt és jött helyette egy spanyol. Az oldalváltás majdnem egyből be is jött, hatalmas lövését azonabn a kapus bravúrral védte.

George Menougong: A mezőnyben neki is voltak jó megmozdulásai, de sokszor nem került gólhelyzetbe. Legnagyobb lövésnél a labda már-már túljutott a kapuson, de végül mégis elakadt. Az első gólpassz viszont az övé!
Granát Balázs: A csatárt a góljai minősítik. Nagyot és szépet lőtt és ezen kívül is volt helyzete, amiből nem sok híján duplázhatott volna.

Pál Szabolcs: Kell ennél jobb visszatérés, mint első érintésből gól? És ezt még megfejelte egy gólpasszal is. Lassan kiderül, mennyire volt hasznos igazolás a télen.
Tajti Norbert: Ha jól láttam, akkor kézzel nem is ért labdába az egész mérkőzésen. A hazaadásokat kiadogatta (amúgy is a cselezős kapusok közé tartozik), amikor védenie kellett, akkor azt is lábbal tette. Jól helyezkedett, de ismét idézem Brockhausert, akinek a ‘90-es években felvetették, hogy könnyű dolga volt, mert minden labdát belerúgtak: "Mit gondolnak, miért éppen ott álltam?"
Bacsa Patrik: Elvett tőle egy gólt a vendégek védője, de szerintem ő sem bánkódik.

2011. április 26., kedd

DVTK - Makó videó (2010-2011, 23. forduló)

Összefoglaló és Benczés Miklós, Kolozsvári János, Tajti Norbert és Pál Szabolcs nyilatkozata.

2011. április 23., szombat

Két meccs volt (Nyíregyháza - DVTK 2-3)

Igen, valójában két meccs volt a Nyíregyháza - DVTK. És nem a közhelyszerűen emlegetett pályán és pályán kívül - a pályán kívül ellenfél hiányában elmaradt, mert ugyan az ellenfél megjelent, de semmit nem mutatott fel - felosztásra gondolok, hanem arra, hogy egészen másként láttam ezt a meccset a helyszínen és a képernyő előtt.



A hasonlóság annyi, hogy mindkétszer magabiztosnak láttam a sikert, azonban ezt a lelátóról inkább a Nyíregyháza gyengeségének, mint a saját jó játékunknak tudtam be. Az ismétlést nézve viszont sokkal inkább kijött – főleg az első félidőben – a középpályák közti különbség. Mentek a passzok, ahogy megszoktuk, más kérdés, hogy ezúttal ebből nem lett gól, de erről majd George értékelésénél írok többet. Csak egy apróság, hogy milyen rossz a nyíregyházi vendégszektorból a "kilátás": szabadrúgáshoz jutott a hazai csapat, már ment fel a vérnyomásom, és szorítottam, nehogy gól legyen, amikor láttam, Radoš mindössze két játékost álít a sorfalba. Ja, hogy ilyen távol van a kaputól? És akkor még nem említettem, hogy a kedves házigazdák véletlenül sem bontották le a dobóatléták védőhálójának oszlopait, hogy egy kicsit komfortosabban érezzük magunkat.

Ez egész egyszerűen kitolás, mert arra sem foghatják, hogy nem sejtették ilyen sok vendégszurkoló érkezik. Pontosan tudták, hogy kétezer jegy fogyott el Miskolcon (és talán a maradékot is eladták a mérkőzést megelőzően a vendégszektor bejáratánál). Tudtam az eszemmel, hogy kétezer ember nagyon sok, de ahogy végignéztem a lelátón, mégis szívmelengető volt és egyúttal felemelő is. A mérkőzés végi Hé, fiúk!-at, pontosabban az azt követő visszhangot pedig azt hiszem nem fogom elfelejteni. Volt kollégáim állítólag a Nyíregyháza belvárosában található Szon szerkesztőségében is hallották.

A DVTK a szokott felállásban kezdett, semmit nem változtatott Benczés Miki. Volt benne kockázat, hogy egy várhatóan támadó szellemű ellenféllel szemben Dobos, Lippai és Luque is szerepel a középpályán, de ez a Lippai már nem az a Lippai, aki még 1-2 éve is fel volt mentve védekezésből és Luque sem az a sztár, aki csak a támadással törődik.

És végül részben a középpályák közti különbség döntött (no meg a helyzetkihasználás). A Nyíregyháza nem tudta átjátszani a középpályánkat, egyedül az ívelgetés maradt számukra. Ezzel szemben Luque gólpasszt adott, Lippai szintúgy, Dobos pedig gólt lőtt, nem különben Abdouraman. Mondjuk a két kapus közti különbség is megérne egy misét, nem is értem, Vojinović miért kispadozik, de ez legyen az ő bajuk.

Az előbb említettem egy helyi élményt, most egy másik, a tv elől: kb. tíz perc telt el, amikor hirtelen belém nyilalt a felismerés, ez egy NB II.-es meccs! A körítés egyáltalán, de az iram sem maradt el egy NB I.-es meccstől. A szabálytalanságok száma pedig még több is volt, de ez a nyíregyháziakon múlt, ezzel próbálták kompenzálni a hiányosságaikat. Kiser Marcit kérdeztem, hogy neki mi a véleméyne a meccs színvonaláról és ő is megerősített ebben.

Végül e legfontosabb: mi nyertünk!

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Kapott két gólt, de igazából egyikben sem volt hibás. A mérkőzésen sok dolga nem akadt, egy-egy lövést kellett védenie, de bravúrra nem volt szüksége. Ezen kívül labdákat kellett lehúzogatnia, ami nem okozott problémát, hiszen ez az egyik legfőbb erénye. Legemlékezetesebb a Rajzáttal vívott párharca marad, amit végül ő nyert (főleg, ha ma bajzát hiányában nem tud nyerni a Nyíregyháza Vecsésen), bár elismerte, könnyen kiállíthatták volna.

Vadász Viktor: Nem volt egyszerű dolga, de megoldotta. Ő is bizonyíthatta, hogy komoly meccsen is lehet rá számítani.
Igor Gal: Hatalmas harcot vívott Bajzáttal és Eyengával. Bajzáttal nem csak sportszerűen, ő volt a kirobbantója a végül két sárgával végződő Radoš-Bajzát csatának is.
Savo Raković: Ahogy telnek-múlnak a mérkőzések, úgy hiányzik egyre kevésbé Budovinszky a védelem közepéről. És most már azt is tudjuk, hogy Savo nem csak néhanapján támadó ellenfelek ellen tud kiemelkedő teljesítményt nyújtani, hanem bírja a folyamatos nyomást is. Ja, és fejelt egy gólt is.
Gohér Gergő: Neki a támadások segítése a fő erőssége, erre ezúttal nem sok lehetősége adódott.

Dobos Attila: Menny és pokol. Azt nem értem, miért kapott 8-ast a Nemzeti Sport tudósítójától, mert annyira azért nem volt jó, igaz legalább ekkora tévedés lenne, ha azt írnám, hogy rosszul játszott. A kiállítását benézte a bíró, főleg úgy, hogy egyből pirosat adott. (Ezt kompenzálhatta a fegyelmi bizottság azzal, hogy csak egy mérkőzre tiltotta el.) A gólja kapcsán a helyzetfelismerése érdemel dicséretet, hogy gondolkodás nélkül elindult Granátot segítve. A kiállításánál pedig az volt a nagy, hogy nem szította fölöslegesen az indultatokat, beletörődött a megváltoztathatatlanba.
Mohamadou Abdouraman: Rengeteg feladata volt, mert a középpálya szokásos kontrollálása mellett a visszalépő Eyengára is figyelnie kellett. Korábban sorra nyerte a párharcokat, most emberére talált, nem mindent sikerült elfejelni. Azonban a gólja megadta az alaphangot, ha vezetett a DVTK ebben a bajnokságban, akkor mindig meg is szerezte a három pontot. És ne feledkezzünk meg a harmadik gólról, mert Abdou indítással kombinált szerelése teremtette a lehetőséget Granát és Dobos előtt.
Lippai Ákos: Adott szögletből egy gólpasszt, de ezen túl is jól játszott. Az "új" Lippaihoz méltóan védekezett és a "régihez" méltóan passzolt.
José Luque: Már hat gólpassznál tart, nagyon szépen tette a labdát Abdou fejére. Az ő védekezése is dicséretet érdemel, de emellett volt néhány parádés indítása is. Arról már nem tehet, hogy azokból nem született gól.

George Menougong: Nem is tudom, láttam-e már ilyen gyengén játszani. A többiek sem segítettek neki azzal, hogy sok labda érkezett magasan, amit rendre elfejelt az egy (két?) fejjel magasabb védője. Amikor lábhoz jött a labda, azzal sem tudott mit kezdeni, mert a hosszú lábú védő akkor is sokszor elpiszkálta előle. Ennek ellenére lőhetett volna egy gólt, de amikor az első félidő végén egyszer le tudott fordulni, akkor a kapusba lőtt az ötös sarkáról.
Granát Balázs: A harmadik gól előtt olyan erényeket csillogtatott, amit korábban nem láttam tőle. Egy félpályán keresztül vezette a labdát és a végén rendkívül önzetlenül adott középre. A mérkőzés további részében nagyot küzdött.

Nagy Tamás: Elég nehéz szakaszban állt be, ráadásul rögtön pályára lépése után gólt is kaptunk. Végül nagy hibát nem követett el, de sokat nem is tudott hozzátenni a meccshez.
Vicente Arze: Ahhoz képest, hogy mennyit játszott, nagyon sokat szabálytalankodtak ellene, kár, hogy nem mindegyiket fújta be a bíró.
Pál Szabolcs: Pályára lépett.

2011. április 18., hétfő

Nyíregyháza - DVTK videók (2010-2011, 22. forduló)

Szokásommal ellentétben ismét lesznek szurkolói videók, mert erre igazán büszkék lehetünk.





Egy kisfilm


A mérkőzés teljes felvétele

A mérkőzés összefoglalója

Vadászom tovább a jó videókat, folyamatosan frissítem a posztot.

Itt is van a gólösszefoglaló

2011. április 11., hétfő

2011. április 10., vasárnap

A DVSC-DEAC - DVTK előtt

Ugyanaz, mint a Bőcs elleni meccs, csak pepitában. Egy, a tabella végén tanyázó csapat, amelyik boldog lehet, ha nem kap nagy verést, úgyszintén közönség nélkül, azonban a Bőccsel ellentétben ők inkább tavasszal nyújtanak jobb teljesítményt. A jobb sem jó, továbbá annyi szerencsénk van ebben a tartalékcsapatokkal dúsított másodosztályban, hogy vasárnap játszik a Debrecen első csapata is, így nem lesz visszajátszó.

De hiszem, hogy nem lesz szükségünk ilyen típusú szerencsére, mert a 4-5 játékossal megerősített DVSC-DEAC-nál is nagyságrendekkel jobb csapat a DVTK. Olyan szerencse persze jöhet, hogy a kapufáról befelé pattan a labda.

Benczés Miki a múlt heti gyenge támadójátékot többek közt azzal magyarázta, hogy nem volt “visszalépő” csatár, csak bemozduló. Ezért külön fontos, hogy George ismét egészséges, kérdéses, hogy mennyi erőt vett ki belőle a láz. Mindenesetre pénteken, amíg az edzés végén a többiek már csak labdázgattak, ő még kemény sprinteket nyomott.

Luque kapcsán is ez merül fel. Jó lesz, hogy visszatér, de vajon meddig bírja? A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor a meccs elején sikerül gólt szerezni, akkor könnyű is lehet egy siker, viszont a Bőcs elleni találkozó is megerősített abban, hogy a meccs végén is tud nyerni a Diósgyőr. Ha utóbbira lesz szükség, akkor sok múlik a cseréken. Bacsa jól szállt be a Vecsés ellen, de most ő hiányzik, a többi szóba jöhető embernek pedig igen meg kell emberelnie magát.

És van még egy tényező. Eddig minden áron nyerni kellett, ha meg akartuk adni magunknak az esélyt a Nyíregyháza utolérésére. A mai lesz az első olyan találkozó, amibe rövidtávon - hangsúlyozom: rövidtávon! - belefér egy pontvesztés is. Ha ez a gondolat nem uralkodik el a játékosokban, akkor minden emberi számítás szerint el lehet hozni a három pontot.

A három pont a lényeg (Bőcs - DVTK 0-1)

Ha valaki csak annyit látott az interneten, hogy a DVTK kapott két büntetőt és kiállítottak egy bőcsi játékost is, akkor minden bizonnyal azt gondolja, bírói segítséggel könnyű nyerni. Pedig nem így történt.

(Mivel ezt a posztot a Békéscsaba - Nyíregyháza mérkőzés után írom, bocsássátok meg, ha kissé optimistább lett, mintha néhány nappal korábban pötyögtem volna be.)

Az ismert okok miatt Mezőkövesden játszották a mérkőzést, bár nem vagyok benne teljesen biztos benne, hogy a tökéletesen rendben lévő bőcsi pálya is alkalmas lett volna ~1000 DVTK-szurkoló fogadására. Őszintén szólva azt sem értem, hogy miért nem Diósgyőrben rendezték a mérkőzést. Persze a Nyíregyháza azonnal tiltakozott volna, de kölcsönösen biztosan belement volna a két klub, hogy a Bőcs - Nyíregyházát pedig Nyíregyházán játsszák.

Még nem jártam a mezőkövesdi pályán és őszintén bevallom, nekem csalódás volt. Tudom, egy ekkora városba a magyar foci jelenlegi elismertsége mellett nincs szükség nagyobb stadionra, de valahol mégis jobbra számítottam, mint egy domboldalra lefektetett néhány betontömb... (És ezen a ponton kérdőjelezhető meg a mezőkövesdiek NB I-es licenckérelme.) Mi lesz itt, ha néhány fordulóval a vége előtt valódi tétje lesz a Mezőkövesd - DVTK mérkőzésnek, amire még több diósgyőri utazik el és lesznek hazai nézők is?

Maga a mérkőzés sem tetszett. A meccs előtt éppen a saját játéknak örvendeztem, és éppen ezt tudta megakadályozni a Bőcs. Abban szerencséjük volt, hogy a játékmesterek közül senki nem tudta átvenni Lippai szerepét, aki külön őrzőt kapott (ezt a lelátóról én nem láttam, de hiszek Benczés Mikinek). Dobos és Arze is gyengébb volt a szükségesnél, és éppen Lippai szezon előtti szavai jutnak eszembe, amikor Luque érkezéséről faggattam: "azért lesz könnyebb vele, mert az ellenfélnek több játékosra kell figyelnie." Múlt szombaton elég volt egyre is. Az, hogy a "hazaiak" beálltak a saját kapu elé borítékolható volt, hogy rengeteget szabálytalankodtak, az csak a bírónak róható fel, aki nem lépett fel a játékstílus ellen, de hogy nem volt labdaszedő az több mint sportszerűtlen. De még ez is belefért volna, ha az MLSZ lépne valamit, hogy soha többet ne forduljon ilyen elő, de eddig semmi jelét nem láttam ennek.

Onnan kanyarodtam el, hogy nem sikerült a saját játékot játszani. Ennek következtében helyzet sem adódott annyi, mint a korábbi mérkőzéseken. Nagy okosságot mondok most, de egy betömörülő ellenfél ellen pontrúgásból, távoli lövésből lehet gólt szerezni. A távoli lövéseket azonnal ki is húzhatjuk a lehetőségek közül, mert láthattuk, mit is ér, Abdou labdáját még most is keresik, valószínűleg felpattant éppen a lövés előtt. A pontrúgások ketté, sőt háromfelé bonthatók. A szögletek után Mezőkövesden is megvoltak a lehetőségek, ezzel nem is volt semmi gond, nem vagyok telhetetlen, csak bezzegezésként hallottam a szöglet fél gól mondást. (Azért megnézném az Aranycsapat statisztikáját, mert a múlt sok mindent megszépít!) Viszont lőtávolon belüli szabadrúgás alig volt, amit nem értek. Van egy csapat, amelyik támad, van egy másik, amelyik rendre szabálytalankodik, ebből kellett volna rengeteg 16-os előteréből elvégezhető szabadrúgásnak születnie. De nem bánkódhatunk, mert volt helyette két 11-es.

Az elsőt ugyebár szöglet után sikerült kiharcolni, én éppen másra koncentráltam, de minden mellettem álló és maga Gal is azt mondta, egyértelmű büntető volt. Az más kérdés, hogy Lippai kihagyta. "Vezeklésül" viszont kiharcolt egyet, aminél a bíró már-már továbbot intett, szerencsére a partjelző emelte a zászlaját. Ez ~15 méterre történt tőlem, kétség sem férhet hozzá, hogy a védő elhúzta Lippai lábát. Ahogy a Vecsés elleni mérkőzés kapcsán írtam Granátról, az ő tudása a lövőerejében van, így bebikázta a tizit.

Ekkor végre kijött a Bőcs a saját térfeléről, ami meg is zavarta a DVTK-t. A kiállítás sem nekünk tett jót, mert hirtelen felállított 4-3-3-at vissza kellett rendezni 4-4-2-re, hiszen annyira feljöttek a bőcsi védők. Minden mindegy alapon magukra hagyták a támadóinkat, hogy a középpályán létszámfölényt alakítsanak ki. Akkor egyáltalán nem voltam nyugodt, de visszagondolva egyedül Urbin lefordulása jelentett valódi veszélyt.

Összegezve: támadni kell megállás nélkül, jó horgászhoz illően fárasztani az ellenfelet és akkor hibáznak. Vagy egy 11-es vagy egy öngól, de olyat tesznek, amit pihenten biztosan nem. Lényeg a 3 pont, mert jelenlegi helyzetünkben nem engedhetjük meg a csodaszép játékkal párosuló pontvesztést sem.

Játékosonkénti értékelés



Ivan Radoš: Ismét megvolt az egy szem bizonytalansága, ami megúszott ő és a csapat is, a jóvátételre pedig nem adódott lehetőség.

Vadász Viktor: Fordulóról fordulóra egyre jobb.
Igor Gal: Ő pedig fordulóról fordulóra egyre többször megy előre, most kiharcolt egy 11-est, remélem hamarosan be is talál.
Savo Raković: Eleinte nem értettem, miért ő az egyik kulcsfigura a szögleteknél, de már látom, annak ellenére könnyű megtalálni a fejét, hogy nem egy kétméteres figura. Ezúttal néhány centit tévedett.
Gohér Gergő: Most valahogy nem jöttek a beadásai, illetve jöttek, de pontatlanul.

Dobos Attila: Ha belövi nagy helyzetét, akkor biztosan egész más lett volna a mérkőzés. Sajnos a betömörülő védelem miatt nem tudott a csapat erőssége lenni.
Mohamadou Abdouraman: Nagyjából most is összeszedett minden labdát a középpályán, de a megjátszás már nem ment annyira. Lehetett volna egy kicsit támadóbb, mert ez így kevés volt tőle.
Lippai Ákos: Biztos mindenkinek a kihagyott 11-es jut először eszébe, de gondoljátok végig, kinek volt még rajta kívül lövése az egész meccsen? Nem mondom, hogy Giáknak bravúrt bravúrra kellett halmoznia, de más meg sem próbálta.
Vicente Arze: Még Dobosnál is gyengébb volt, egyáltalán nem értek egyet Benczés Mikivel, aki a középpálya legjobbjának nevezte.

Granát Balázs: Ilyen a jó csatár: 0 helyzet, 1 gól. (Vagy inkább az 5/2 jobb? Ezen még gondolkodni kell!) Öröm volt látni, milyen magabiztosan állt oda a labda mögé a büntetőnél.
Bacsa Patrik: Még nem neki való az ilyen betömörülő védelem, ahhoz erősödni, rutinosodni kell egy kicsit.

Bogáti Péter: Nem jutottunk vele sem sokkal előrébb, viszont érdekes volt, hogy a végén szinte középcsatárt játszott. Most sem sikerült értékesíteni ziccerét.
Szabó Péter: Egyszerűen nem értem. Már tavaly nyáron meg tudta csinálni edzőmeccsen, hogy meghúzza, majd lövéssel fejezi be az akciót, most pedig mintha nem merné. Így nem fog még több lehetőséget kapni.
Nagy Tamás: Ha Bogáti belövi passzát, akkor most mindenki Benczés Miklós ünnepli, hogy milyen szuperül cserélt.

2011. április 3., vasárnap

Írd le a DVTK-t!

Keressük azt a 100-200 szót, ami leginkább kifejezi a DVTK-t, mint életérzést. Írd le, hogy számodra mit jelent Diósgyőr-szurkolónak lenni! (A Google dokumentumból nem tudtam nagyobb mezőt előcsalogatni, de bármennyit beírhattok)

Néhány hét múlva összegzem a válaszokat és még egyéb meglepetés is érhet :-)

2011. április 2., szombat

A Bőcs - DVTK előtt

Országos kettes, kötelező győzelem stb., egy komplett közhelyszótárat össze lehetne állítani a mai meccs előtt.

Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: Benczés Miklós már többedszerre nyilatkozta azt, hogy "Játsszuk a saját játékunkat!". Figyelitek? Saját játékunkat! Mikor nyilatkozhatta volna utoljára ezt diósgyőri edző? Most nem csak arra várunk, hogy jobb játékosokból áll a DVTK mint a Bőcs, majd csak kihasználjuk valahogy az ellenfél hibáit és biztosan meglesz a győzelem, hanem azt is lehet sejteni, hogy hogyan fogjuk ezt elérni.

Ami nehézséget okoz, az a sok sérült. A Luque, George, Budovinszky, Halgas, Pál, Faggyas egy feljutásra pályázó csapat gerincét is kiadja, nálunk pedig nem játszhatnak. A kezdő nélkülük is megvan, de ha cserélni kell, akkor már gondok lehetnek, különösen a támadóposzton.

Az első gólig biztosan nehéz lesz, viszont ha az megszületik, akkor nagy valószínűséggel megvan a meccs is.

Jó csapatot vertünk (DVTK - Vecsés 1-0)

Néhány csöppet zsúfolt hétköznapon vagyok túl, ezért ismét a legutolsó (utáni?) pillanatban írok az aktuális meccsről. Amit élveztem! A foci nem csak arról szól, hogy ellenfélnek álcázott bábukat kerülgetjük, hanem a küzdelemről is. Az újpesti tartalék ellen néhányan szinte azt kérték számon a csapattól, hogy miért "csak" 3 gólt lőtt, ezzel szemben a Vecsés ellen az egy gól is szép volt (maximum a kihagyott helyzetek miatt bosszankodhattunk). A Vecsés jó csapat - NB II-es szinten - ezért élvezetes volt a találkozó.

Ezen túl is relatív a jó csapat minősítés, mert a meccset azért a DVTK uralta, a vendégek védekeztek. Azt viszont jól, időnként szerencsésen, és adódott néhány helyzet is előttük. És ha egy jól bekkelő csapat szerzi meg a vezetést... jobb nem is belegondolni! (Csak zárójelben, remélem nem cáfolnak rám a Vecsés - Nyíregyháza mérkőzésen sem.)

Volt már rá példa - most nincs időm előkeresni, melyik őszi meccsen -, hogy Benczés Miki olyan szerencsés kézzel cserélt, hogy többen is gólt szereztek a cserék közül, de most a Granát-Bacsa csere több volt, mint szerencse. Azt a játékost, aki zsinórban három bajnokin - és előtte másik három edzőmeccsen - gólt szerez ritkán szokták lehívni, főleg úgy, hogy ezen a találkozón is megvoltak a helyzetei és helyette egy U19-es játékos állt be. Bátor húzás volt és bejött!

Még egy dolog ugrik be erről a mérkőzésről, bár azt nem állítom, hogy évek múltán majd úgy emlegetjük ezt a találkozót, hogy emlékszel, az a DVTK - Vecsés, amikor... Ezen az estén tudatosult bennem, a közönség HISZ a csapatban! Láttam én már olyat, amikor egy nem kötelező győzelemmel kecsegtető mérkőzés 10. percében már lázongtak, mert csak 0-0 volt az eredmény, de most egészen a végéig kitartottak. Pedig volt kihagyott helyzet bőven, mégis hitték, hittük, hogy miénk lesz a győzelem. Ez nagy szó és nagy könnyebbség is, mert biztos lesz olyan, amikor nem szép játékkal, hanem jobb erőnléttel, nagyobb akarattal lehet majd begyűjteni a három pontot.

Miután megírtam az egészet, jutott még eszembe egy dolog, amit két egymástól független helyről is hallottam, tehát a BBC elvei szerint is hiteles információ: amikor a vecsési játékosok jöttek le a pályáról, az egyikük felszólt a lelátóra, hogy Hajrá, Nyíregyháza! Bízom benne, csak egy agynéma focista volt, nem pedig a feljutásért vívott harcba akarnak beleszólni.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Rögtön az elején védett egy óriásit, később már csak arra kellett vigyáznia, nehogy a kapu felületét találja egy kontra végén a lövés.

Vadász Viktor: Nem az a látványosan játszó játékos, egyelőre a védekezést oldja meg tökéletesen. Amit eddig láttam tőle, az biztató. Ja, és a nagy bedobásaira is lehetne támadást építeni!
Igor Gal: Ezúttal nem is a védőmunkája, hanem a támadójátéka ugrik be. Most is volt megindulása, ha egyszer bejön, abból emlékezetes alakítás kerekedhet. Most kijött rá a szöglet utáni variácó, a kanyarból úgy látszott, kár, hogy nem kapura fejelte, hanem vissza.
Savo Raković: Egyre inkább hiszek benne, bár még kell egy kis plusz, ha meg akarja tartani helyét Budovinszky visszatérése után is.
Gohér Gergő: A két szélsőhátvéd közül ő többet megy előre és ne feledjük, adott egy gólpasszt, még ha azt nem is biztos, hogy passznak szánta.

Dobos Attila: Ő tette a legtöbbet a DVTK gólja előtt. Három védő közt szinte reménytelen helyzetben adta középre a labdát, nagyszerű megoldás volt. Ezen túl volt veszélyes lövése és ahhoz képest, hogy nem ő a legfiatalabb rengeteget vállal.
Mohamadou Abdouraman: Hatalmas teret játszik be, mögé, mellé nem kell biztosítóember, mert megszerzi a labdát. Érdekes volt látni, hogy milyen messziről ér oda a középpályára érkező labdákra.
Lippai Ákos: Számomra ő a tavasz meglepetésembere. Gyakorlatilag teljes mértékben alárendelte magát a csapatnak és ugyan most is lőtt egy kapufát és volt néhány passza is, de összességében a visszatámadásai, az ellenfél csapdázása volt a csapat hasznára.
Vicente Arze: Azt még nem tudom, milyen játékos, de hogy showmannek elsőrangú, az biztos. Azt lehet látni, labdával bármit megcsinál, de ilyen játékosokat már láttunk, azonban a vége felé bemutatott “menjetek előre, kedves REAC Vecsés-játékosok, majd én felívelem helyettetek a labdát” poén sokáig emlékezetes lesz. Ezúttal nem volt öncélú, egy cselgéptől szokatlan önzetlenséggel tette például George, majd Bogáti elé a labdát.

George Menougong: Volt egy kiugrása, amikor csizmaszárral találta el a labdát ziccerben, illetve egy Arze-visszagurítás utáni lövése, amit mellel védett egy hátvéd. Mint utólag kiderült, lázcsillapítóval játszott, és ezt lehetett is érezni.
Granát Balázs: Helyzetkihasználás. Tökéletes szituációban kapta kétszer is a labdát és értem én, miért akart nagy gólt lőni: ő nem technikás játékos, aki elfekteti a fél védelmet, majd a gólvonalról befejeli a labdát, hanem ehelyett olyan erővel lövi meg, hogy hiába ér bele a kapus, a labda viszi a kezét is. Azonban ehhez - is - az kell, hogy eltalálja a kapu felületét.

Bacsa Patrik: Amikor beállt és rögtön helyzetbe került, akkor megijedtem, mert nem rosszul oldotta meg a lehetőséget, hanem nem oldotta meg. De gyorsan felvette a meccs ritmusát és megszerezte élete első gólját a felnőttcsapatban és mindjárt győztes gólt. Nagyon szépen csinálta, miként nem sokkal később is, azonban hajszállal lassabb volt, ezért a kivetődő kapus lábbal menteni tudott. De volt még egy nagy momentuma, amikor megzavarta a kapust, aki Arzének passzolt... (folytatás egyel lejjebb)
Bogáti Péter: Ahhoz képest, hogy milyen keveset játszott majdnem lőtt egy gólt. Ott hagytuk abba, hogy Bacsa zavarta a kapust, aki Arzéhoz passzol, ő pedig Bogáti elé tette. A fiatal játékos is erőből akarta megoldani, ezúttal kapura is ment a labda, de a kapus védeni tudott.

2011. április 1., péntek

DVTK - Vecsés videó (2010-2011, 19. forduló)

Összefoglaló a mérkőzésről valamint intrjúk: Détári Lajos, Vicente Arze, Bacsa Patrik és Benczés Miklós

2011. március 26., szombat

A DVTK - Vecsés előtt

Ha már - részben - megírtam a múlt heti meccset, akkor gyorsan a mairól is.

Nincs rossz formában a Vecsés, de a DVTK sem. Küzdelmes meccs lesz, ami akár szoros is lehet, de akár ezúttal is jöhet egy magabiztos győzelem.

Az őszi meccset nem akarom idézni, hiszen ez már egy másik DVTK, még akkor is, ha a délután kezdők közül csak Vadász és Arze nem volt diósgyőri ősszel (a Vecsés elleni meccs időpontjában még Granát sem, illetve George és Abdou csak a meccs előtt kapta meg a játékengedélyt). Azóta összeállt a csapat, sikerült begyakorolni néhány játékelemet, nem is beszélve a szögletekről.

Ebben lehet bízni és az maximum megnehezíti a dolgunkat, hogy a Vecsés már-már mezőkövesdi szinten kevés gólt kapott. A DVTK és a Nyíregyháza messze kiemelkedik a mezőnyből, nem lehet kérdéses, ki az esélyes.

Azonban előfordulhat, hogy nem az első félórában nyerjük meg a meccset, hanem a végéig kell várni - mégiscsak fel kell idéznem az őszi találkozót -, ehhez viszont türelem kell a játékosok és a szurkolók részéről is.

Mert a saját kezünkben van a sorsunk, ne is engedjük ki onnan!

Háromból háromszor három (DVTK - Újpest B 3-1)

Érdekes érzések kavarognak bennem a szombati győzelem után. Tulajdonképpen könnyű győzelem volt, mert Radošnak egyszer kellett (volna) védenie, valahogy mégis hiányérzet maradt bennem. Lehet, csak elkényeztetett eddig a csapat.

Végül nem jött be egyik meccs előtti várakozásom sem, mert gólparádéba sem torkollott a meccs - bár nem sok hiányzott hozzá -, de a gólváltás is elmaradt. A korai gólra viszont ráhibáztam..

Így hiába hiányzott Luque és Dobos, akkora előnnyel indult a DVTK, amit esélye sem volt az újpesti tartalékoknak behozni. Pedig ők nem is ismerik azt a statisztikát, miszerint ha vezetést szerzett a DVTK az idei bajnokságban, azt a meccset meg is nyerte.

A történeti hűség kedvéért álljon itt a kezdőcsapat:

Radoš
Vadász, Gal, Raković, Gohér
Arze, Abdouraman, Lippai, Bogáti
Granát, Menougong


A REAC elleni mérkőzésről szóló posztnak azt a címet adtam, hogy helyzetparádé. Ennek is lehetett volna, mert helyzet akadt bőven, de azáltal, hogy az újpesti fakó nem állt be védekezni mégsem volt az az érzés, hogy egykapuzunk.

Vezettünk 1-0-ra, de volt a liláknak két olyan ellentámadásuk, amikor óriásit mentett előbb Gal majd Vadász. Ezért ugyanazt éreztem a félidő közepén, mint Békéscsabán: jó lenne - ezúttal még egy - gólt lőni. És jött a gól! Ekkor sem mondom, hogy megnyugodtam, de tudat alatt valahol biztos voltam benne, az ellenfél találhat egy gólt, de kettőt biztosan nem.

Főleg, amikor már benn volt a harmadik gól is. És itt álljunk meg egy gondoatra! Azt nagyon nem érdemes tovább ragozni, hogy ismét szöglet után született két gól. Kell egy - jobb, ha kettő, de még jobb három - kitűnő rúgótechnikájú játékos, és a többi már csak gyakorlás kérdése. Azonban ezen túl is azt látom, hogy nem ad-hoc jelleggel történnek a dolgok a pályán, hanem ahogy azt az edzésen megbeszélték. Mondok egy példát: amikor Arze előrekeveredett bal oldali támadó posztjára, de az ellenfél megszerezte a labdát, akkor Granát különösebb felszólítás nélkül zárt vissza jobb oldali középpályásnak, így Arze nem sprintben húzott hátra, hanem kényelmes kocogásban. És amikor odaért, akkor visszacserélték a pozíciót és közben egy pillanatig sem tátongott lyuk a középpályán. Ez azért fontos, mert a fülemben cseng Aczél Zoli szava: “most mit csináljak, látod, hogy elmondom nekik, a meccsen mégsem tudják!”

Úgy hozzászoktam már a 3-0-ás győzelmekhez, hogy furcsa 3-1-et írni. Sorozatban négy mérkőzésen produkált hibátlant a védelem, most nem sikerült gól nélkül lehozni a meccset. Nem osztott-szorzott, de mégis jobban esett volna, ha nincs. Ugyanakkor lehetett volna 4-1 is, ha nem vonják vissza Granát második találatát. Már sejtem, hogy miért intett lest a partjelző (a lövés pillanatában nem volt lesen Granát, de onnan lépett vissza), de akkor sem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem volt szabályos a gól.

A gólkülönbségből nem hiszem, hogy hiányozni fog, viszont sokat dobott volna a meccs végi hangulaton.

(Időszűkében itt most abbahagyom, de elárulom, hogy ezt a posztot úgy írtam, hogy nem csak a helyszínen, hanem az interneten is láttam a meccset. Második alkalommal készítettem jegyzeteket, ami alapján hamarosan - khmmm- megírom a játékosonkénti értékelést is.)

2011. március 19., szombat

DVTK - Újpest B előtt

Sima meccs. Ez az első gondolatom. A "sima" meccsekkel szokott a gond lenni, ez a második. A Diósgyőr jó csapat, az Újpest B (ha figyelembe vesszük, hogy a télen mennyi fiatalt vittek fel az első csapathoz, akkor talán C) pedig gyenge. Ez a harmadik és a negyedik.

Ha bajnoki döntő lenne, akkor is csak a győzelem lenne elfogadható, mert múlt vasárnap óta saját kezünkben van a sorsunk. Egyszerűen meg kell nyerni minden meccset és akkor ősszel már NB I-es meccsekre járhatunk. Ugye milyen egyszerű?

Az újpesti tarcsit ősszel is 4-1-re vertük idegenben, így akkor is mi lennénk az esélyesek, ha nem a feljutásért küzdenénk. A csapat az első két meccsen magabiztosan nyert, ennek a folytatását várom. Tippem szerint az ellenfél nem áll be védekezni, aminek két kimenetele lehet:
  1. Orosháza-típusú sima mérkőzés, ahol kijön a nagyobb tudás
  2. Egy gólpárbaj, ahol mind a két csapat támad, emiatt hátul lazább lesz és egy-egy hiba emiatt végzetes lehet

Az első verzióban biztosan a DVTK nyer, mert azt az újpestiek s biztosan elismerik, 10-ből 9-szer a DVTK nyerné ezt a párharcot. Abban a maradék 10 százaléknyi esélyükben bízhatnak.

A második verzióban is nekünk áll a zászló, hiszen egy, esetleg két gólt kaphatunk ilyen módon, de egy kinyíló védelem ellen lőni is fogunk kettőt-hármat.

A kérdés már csak az, hogy hogyan. Benczés Miki több interjúban is elmondta, az állandóság híve és úgy látszik, az állandóságnak meg is van az eredménye. Ősszel is akkor kaptuk a pofonokat (Békéscsaba, Bőcs - a Mezőkövesd is pofon volt, de egy közvetlen vetélytárs ellen benne volt a pakliban a vereség is), amikor néhány kulcsjátékos, elsősorban Dobos és Lippai nem lépett pályára. És most Dobos biztosan nem játszik, továbbá kérdéses Luque játéka is, amivel gyakorlatilag lenyesték a Diósgyőr szárnyait. Arze készen áll a bevetésre, legalább látjuk, mire képes, ha nem csereként kap lehetőséget, de a másik oldal fogós.

Nem tudom, mennyire súlyos Luque sérülése, mennyire hátráltatja a játékban (a pénteki edzésre átöltözött, de Dobos is, szóval ez nem mérvadó), mindenesetre én arra számítok, ha nem feltétlenül szükséges, akkor nem fog kezdeni. Helyén akkor Szabó Péter játszhat és bizonyíthatja, nem véletlenül várjuk tőle többen is, hogy a tavasz meglepetésembere legyen. Persze én örülök majd a legjobban, ha látom Luquét kifutni a gyepre.

Mint mindig, most is jólesne egy korai gól, de látva a csapat erőnlétét, akkor sem esnék kétségbe, ha nem jönne a gól az elején - feltéve, hogy a mutatott játék megfelelő. Kell egy kis türelem, fiatal csapatról lévén szó biztosan fognak hibázni, ha csak ezeket a hibákat sikerül kihasználni, már akkor biztos, hogy miénk a három pont.