Egy csíkos és egy hazafias DVTK-sál

Technicsék műhelyéből újabb két sál ért el a gyűjteményembe. (A harmadikra, a Tűzben edzett csapatra egyelőre várok.)



Kezdjük a jobbikkal! Régóta le szeretném cserélni azt a sálat, amelyiket már elég régen hordok, de az újabb sálak egy részét sajnáltam “elkoptatni”, másik részét pedig nem tartottam annyira jónak, hogy hordjam. Elhatároztam, legközelebb kettőt veszek, egyet a gyűjteménybe, másikat hétvégi használatra, ha valamelyik megüti a mércét.

Amikor először hallottam erről a csíkos sálról, akkor azt is mondták, akár mindennapi viseletre is alkalmas lesz, ezért kiemelt izgalommal vártam. Tulajdonképpen nem csalódtam, mert a szokásos magas színvonalú munka, de az egyik legfőbb hibája éppen az, hogy a viselése nem 100%-ig kényelmes. Előrebocsátom, két okból cincálom szét a sálat: egyrészt mert nagy volt a várakozás, másrészt, mert benne volt (van?) a lehetőség, hogy tökéletes legyen.

Kezdjük a jóval! A színvilága tökéletesen elnyerte a tetszésemet: úgy sikerült az eleganciát jelképező szürke színt belecsempészni, hogy alapvetően mégis piros-fehér maradt. A hosszanti csíkozás nóvum Diósgyőrben, ráadásul divatos, az anyaga is közel jár ahhoz, amit egy divatáru-üzletben is megvásárolnék. A hímzés szokás szerint professzionális minőség.

És akkor ami nem tetszett. Mikor a nyakamba kötöttem, egyből feltűnt, hogy nem véletlenül nem láttam még hímzett feliratot a sál központi részén, ugyanis a kellemes sálanyagot megkeményítette a hímzés, ami kellemetlen érzés a nyaknak. A feliratok külön-külön rendben is lennének (esetleg mentalita helyett mentalia’), bár nem értem, miért kell egy magyar sálnak idegen nyelven “beszélnie”. Különösen úgy, hogy jól tudjuk, sokan megállnak a nyelvtanulásban 6 éves korukban. A “mentalita Miskolc” biztosan érthető mindenki számára, de félek tőle, a “neverending passion” értelmezése már nehézséget okoz az embereknek. De lépjünk túl ezen, hiszen tovább növeli a zűrzavart, hogy az egyik kifejezés olasz, míg a másik angol. Egy magyar sálon. Amit Lengyelországban(?) gyártottak :-) Csak felsorolás szintjén: a két felirat két oldalon van, és a talpuk egyirányba néz, ami hosszú távon görbüléshezvezet.

Szóval, ha ugyanez a sál mindenféle felirat nélkül újra gyártásra kerülne, egyedül a címer maradna meg a végén, akkor még azon is elgondolkodnék, hogy ne csak meccsen, hanem egy szimpla fázós keddi napon a nyakam köré tekerjem. De az biztos, minimum kettőt vennék belőle.

---

A másik már tipikus szurkolói sál, ami meg sem próbál betörni a hétköznapokba. Kétoldalas kötött nyakbavaló, ami a szürke hagyományokat viszi tovább, bár kétségtelenül legalább annyira piros, mint szürke.


Az “első” oldalon az Ultras Diósgyőr és az 1910 felirat van egymásra tolva, ami miatt az Ultras Diósgyőr kicsi lett - tehát távolról kevésbé látható -, míg az 1910 már-már olvashatatlan. Jómagam például 1010-nek láttam először, de annak nem lévén értelme jöttem rá, hogy valójában a DVTK alapítási évszámáról van szó. A DVTK címer ilyen megoldása ötletes, ha marad az arany keret, akkor az elvész a szürke alapon, a piros kontúr nagyon jól kiemeli. A másik véget viszont igazából nem értem. Az ún. Kossuth-címert ma nem használjuk, emlékeim szerint utoljára a rendszerváltáskor, Magyarország jelképeinek megválsztásakor volt utoljára színen. (Kell-e korona egy köztársaság címerére?) El tudom képzelni, ennek pusztán praktikus okai vannak, a Kossuth-címert szépen meg lehetett kötni, míg a korona ékköveivel már nem bírt volna el a technika.


A “második” oldal egy drapi sálasítása. Ennek is szép a kivitelezése, ha az előbb nem említettem a betűtípust, akkor most mondom, hogy jó. Azonban sokkal jobban szeretem azokat a sálakat, amik a klubról szólnak, a szurkolókról, nem pedig egy politika vagy világnézet melletti kiállásról. Már a ‘90-es években is jókat nevettem azon a helyzetkomikumon, amikor a magyarságát mindennnél előrébb helyező miskolci szkínhed a magyarságát mindennél előrébb helyező nyíregyházi szkínhedet szidta és viszont. A történelmi Magyar Királyság (amelynek egy jó része, mint tudjuk, valójában a csöppet sem magyar Horvátország volt) benne az Árpád-sávokkal kötelező elem, viszont a katonát nem értem. Csak a katonák lehetnek hívei a hazának? Végezetül még egy értetlenség: mitha utólag lett volna odabiggyesztve az DVTK alapítási dátuma, ezúttal római számokkal a változatosság kedvért. Ezen az oldalon semmilyen funkciója nincs, még csak jobban sem néz ki tőle a sál, ráadásul a másik oldalon már ott volt egyszer az 1910. Szóval itt is érvényes a kevesebb néha több szabály, a római számos 1910-et pedig fel lehetett volna használni máshol.

A végére az árakat szoktam írni. Legyetek szívesek segítsetek, mert már nem emlékszem! Az biztos, meglepően olcsó volt, talán 1800 az első és 1200 a második.