2010. október 30., szombat

A Hajdúböszörmény - DVTK előtt

Újonc és feljutni szándékozó csapat, a pillanatnyi 14. és a 4. helyezett meccsén ki gondolna másra, mint vendégsikerre? Én is így vagyok vele.

Benczés Miki a BOON-nak azt nyilatkozta, egy olyan meccsre számít, mint Makón, ahol sok helyzetet sikerült kialakítani. Én azonban kicsit tartok tőle, hogy a Kazincbarcika elleni mérkőzés folytatása következik, ahol az ellenfélnek nemhogy az egy pont, de még a szoros vereség is belefér. Az ilyen csapatok ellen nehéz játszani - és a szó szoros értelmében játszani.

Hogyan lehet érvényesíteni a papírformát? Biztosan van ezer lehetőség, de fontos lehet, hogy Abdou visszatér (ha visszatér) és a pénteki edzésen Lippai, Dobos és Budovinszky is nagyon jól lőtte a szabadrúgásokat. Ha az ellenfél kapuja előtt tudjuk tartani a labdát, akkor szükségszerűen lesz lehetőség a 16 környékéről szabadrúgni, és... Emellett fontos lehet az átlövés is, nem csak a gólvonalról lőtt gólt számolják bele a végeredménybe.

A statisztika szerint a meccs elején félelmetes a DVTK, ha most is sikerülne betalálni, akkor egy emlékezetes kirándulás is kisülhet ebből a mérkőzésből.

2010. október 28., csütörtök

Mindenki összeáll egy képpé

Nem lehet úgy megnézni hét elején egy sporttal/focival foglalkozó oldalt, hogy ne jöjjön szembe egy vicces/viccesnek szánt gólöröm eleinte az izlandi, most meg már mindenféle bajnokságból.

(Csak zárójelben és ne legyen igazam, de hamarosan a FIFA ezt is tiltani fogja, mint a mezlevételt, a feliratot az alsó pólón és a többi "túlzott" gólörömöt, ahelyett, hogy a gólöröm címén az ellenfél szurkolóit alázó játékosokat büntetné.)

Emlékeim szerint az első többé-kevésbé megkoreografált gólöröm Roger Milla tánca volt a szögletzászlóval az 1990-es vb-n, majd Bebeto “gyerekringatása”, amihez a társak is csatlakoztak 1994-ben.

És hogy kapcsolódik ez a Diósgyőrhöz? Nagy Zoli (még mindig véd Cipruson, Posza Zsolt társaként a Δόξα Κατωκοπιάς csapatában) mesélte valamikor régen (1999-ben vagy amikor visszatért Izraelből?): azzal szórakoztatják magukat, hogy gólok után csapatképpé állnak össze. Legyen az edzésen vagy éppen az öltözőben vívott csocsócsata közben elért találat, álló, térdelő és fekvő sort alakítanak és vigyorognak mint a tejbe tök 1-2 másodpercig, majd minden megy tovább a maga útján.

Próbáltam rávenni, mutassák be ezt a produkciót tétmeccsen is, de azt válaszolta, már csak babonából sem beszélik meg a gólörömöt, nehogy a végén ne essen egyetlen gól sem.

Nem sokon múlt, hogy a világ sport(bulvár)sajtója felfedezze a Diósgyőrt!

(Ha valakinek ismerős a bejegyzés címe, az nem a véletlen műve, egy Kispál és a Borz számból kölcsönöztem.)

2010. október 26., kedd

Több sárga, mint kapuralövés (DVTK - Kazincbarcika 1-0)

Bevallom őszintén, minden miattam volt, engem tessék szidni! A meccs előtt azt írtam "...nem ragaszkodom az 5 gólhoz, a szép játékhoz sem, csak a 3 ponthoz." Megkaptam, megkaptuk. Nem lett 5 gól, sem szép játék, viszont zsebben a 3 pont.

Ez nem volt 11-es? (Fotó: BOON)

Pedig jól indult az egész. Előbb a vendégek Faggyast lerántva csináltak egy 11-est (lásd a fotót), amit a bíró (róla később) nem látott, majd Roszel fejelt egy szép gólt, amit a bíró úgyszintén nem adott meg. Nem álltam egyvonalban, de minimum véleményes volt az ítélet. Szerencsére nem maradt sok idő a bosszankodásra, mert kisvártatva George és Faggyas kis területen alig követhető módon passzolgatott egymásnak, ami végén Roszelhez került a labda, ő pedig először a kapusba, majd a hálóba lőtte a labdát. Ez egy olyan támadás volt, amit nem lehet gyakorolni, illetve éppen ellenkezőleg, rengeteget kell gyakorolni és csak tökéletesen kivitelezve lehet ilyen kis területen kényszerítőzni.

És itt elvágták a fonalat. A szép támadások elmaradtak, már csak egy-egy előretörés és pontrúgás után sikerült veszélyeztetni az ellenfél kapuját. Budovinszky kétszer is rászúrta, az elsőt a jobb alsó elől ütötte ki a kapus, míg a második -, amely emlékeim szerint az első nem csavart, hanem rábikázott Budovinszky-szabadrúgás volt - nem sokkal a keresztléc fölött zúgott el. Dobosnak is volt félidőnként egy-egy kísérlete: az elsőnél jól helyezkedett a kapus, míg a másodiknál a saját térfélről tört előre, megvárta, míg a védők lezárják a passz útját, így kapu felé fordulhatott, a lövés viszont nem sikerült tökéletesre. Granát és Gohér is kísérletezett egyszer-egyszer, de abból sem lett gól.

Ezen kívül más? Nem nagyon. Más kérdés, hogy a Kazincbarcikának még ennyi helyzete sem volt. Persze akadt olyan szituáció, amiből lehetett volna helyzet, elsősorban azért, mert nem volt kellőképpen határozott a DVTK védelme a 16-oson belül. Ennyi szerencsénk nekünk is lehet néhanapján. Igazságtalan lennék, ha a két kapuralövést elvenném a vendégektől, bár az elsőnél, ahol Radošnak egyetlen egyszer védenie kellett, csak nekem ment fel a vérnyomásom, mert a magas labdát látva rögtön a Bőcs második gólja ugrott be, ami közvetlenül a léc alá vágódott. Ezúttal azonban Radoš simán lehúzta. A másik Binder - szerencsére csak egy félidőt játszott - lövése, ami után mellettem Jani azt mondta, szerinte Radoš visszahúzta a kezét. Igaz, kapufa lett, de igancsak oldalról, ami azt jelenti, legalább két labdányival kellett volna beljebb mennie a gólhoz.

És hogy miért nem ment jobban a játék? Biztos bekavart a sok hiányzó, gyanítom, érvényes a minden csapat annyit játszik, amennyit az ellenfél hagy igazság, de benne volt a játékvezető keze is. A meg nem adott büntetőről és gólról már ejtettem szót, de ezen kívül is rengeteget hibázott. Mindenekelőtt kicsúszott a kezéből a meccs, 11 sárgát jó bíró nem ad, mert az azt jelenti, a figyelmeztetések ellenére is tovább rugdosódnak a játékosok. A mérkőzést követő gyorsértékelések során több embertől is hallottam, hogy gyenge volt a Diósgyőr, még gyengébb a Kazincbarcika, de a leggyengébb a bíró.

Apropó Kazincbarcika. Rájött valaki, hogy mit akartak? Hogy 1-0 után sem nyíltak ki, az érthető, de hogy a 80. percben is inkább a védekezésre koncentráltak, mint a támadásra. Vagy ennyit ér egy szoros vereség Diósgyőrben?

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Egyetlen védése volt, jó, hogy nem fázott meg.

Illés Richárd: Talán a leggyengébb meccse volt eddig, mert a védekezést még csak-csak megoldotta valahogy, de a megszerzett labdákat óriási százalékban adta el.
Horváth Gábor: Másodszor volt belső védő, másodszor nem kaptunk gólt. Lassan el lehet gondolkodni az ok-okozaton annak ellenére, hogy néha veszélyesen pattogott a labda a 16-oson belül.
Budovinszky Krisztián: Nálam ő a meccs embere. Persze fel lehet neki is róni az előbb említett 16-oson belüli szituációkat, de a gól nélkül lehozott meccset is. Ami miatt mégis ő volt nálam a legjobb, hogy ő hozzátette azt a kis pluszt. A két szabadrúgásáról már írtam, de emlékezetesek voltak az előretörései is. Akkor sem csinált extrát, csak éppen nem állt meg, ha veszni látszott a labda, hanem ment utána. Szó szerint a pálya minden pontján feltűnt. Sluszpoénként pedig felavatta az új tribünt, meccsen biztosan senki nem bikázta még a tetejére a labdát, de sanszos, hogy edzésen sem.
Gohér Gergő: Ismét a pontrúgások jutnak eszembe, védekezni nem kellett olyan sokat. Érdekes módon most nem cserél Szabó Péterrel egyetlen pillanatra sem, pedig a 2. félidőben mindketten a bal oldalon játszottak.

Szabó Péter: Jobb oldalt kezdett, majd a 2. félidőben Granát beállása után átment balra. Neki sem a legjobb meccse volt, hogy finoman fogalmazzak, mintha nem vették volna be a társak az összjátékba.
Dobos Attila: A meccs egyik legszebb jelenete volt az előretörése, ha az gól, akkor nálam esélyes az ősz gólja címre. Nem mondom, hogy mesterien, de megoldotta a középső középpályás feladatát.
Lippai Ákos: Nekem szürkének tűnt, Benczés Miki magyarázta el, hogy a szokottnál többet kellett védekeznie.
Faggyas Milán: Gólpasszt adott, 11-est harcolt ki, mégha a bíró nem is adta meg, ennek ellenére azt mondom, ha teljes lesz a csapat, akkor jelen pillanatban több hasznát látjuk csereként, mint kezdőként.

George Menougong: Az első félidőben a Vác elleni önmagát idézte, de utána kijött a sérülése miatti kihagyás és fokozatosan elfáradt.
Roszel Róbert: Két gól 10 perc alatt - az elsőt les miatt nem adta meg a játékvezető -, majd utána már semmi. Illetve semmi, ami veszélyes lett volna a kapura. Ilyenkor mindig a sokszor idézett Népsport jut eszembe, amely így értékelte az újpesti Deák Bamba játékát: “7 gólján kívül nem csinált semmit”. Kellett volna? Amíg bármelyik diósgyőri eldönti a meccseket, addig a fennmaradó 89. percben felőlem koktélozhat is a tribün árnyékában!

Granát Balázs: Egy fokkal jobb volt, mint a Vác ellen, de azért továbbra is látni, nem a középpálya az igazi helye.
Gál Szabolcs: Bemutatkozott az NB II-ben.
Szabó Dávid: Sprintelt 1-2 alkalommal.

2010. október 23., szombat

A DVTK - Kazincbarcika előtt

Most rangadó lesz vagy nem? Megyei rangadó biztosan, de hogy ez a pályán mit jelent, azt előre nem tudom.

A rangadó elvileg arról szól, hogy ezen a meccsen eltűnik a két csapat közt meglévő különbség - ha van ilyen egyáltalán -, de ha az egyik csak lelkesedéssel, akarással próbálja pótolni a minőségbeli hátrányát, akkor egy-két gól könnyen elveheti a kedvüket. Ezért is lenne fontos vezetést szerezni minél hamarabb, hogy eszébe se jusson a barcikai játékosoknak belelkesedni. A Vác ellen láthattuk, mennyire vissza tudja vetni egy kapott gól a DVTK-t, ezért jó lenne ezt is elkerülni, vagy 5-0 utánra időzíteni.

Kétségtelen, első látásra könnyebbnek tűnik a DVTK sorsolása a Nyíregyházánál (DVTK: Kazincbarcika (o), Hajdúböszörmény (i), Mezőkövesd (o), Cegléd (i), Orosháza (o); Nyíregyháza: Újpest tartalék (i), Makó (i), Vác (o), MTK tartalék (i), Kazincbarcika (o)), de ebbe az is belejátszik, hogy a nehezebb ellenfeleket itthon fogadjuk. Itthon márpedig nyerni kell - elvileg, a gyakorlat sajnos nem ilyen egyszerű. (Arról nem is beszélve, hogy hátra van még egy teljes szezon, szóval maximum a téli szünetig beszélhetünk könnyű és nehéz sorsolásról.)

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a sérülések miatt elfogyott a kispad. A kezdőcsapat rendben van - bár hiányozni fog Abdou, Gal és Raković is (Halgas még kérdéses) -, de csak darabra lesznek meg a cserék. Bízzunk benne, most már senki sem sérül meg és erővel is bírják legalább addig a fent emlegetett 5. gólig.

De legyen, nem ragaszkodom az 5 gólhoz, a szép játékhoz sem, csak a 3 ponthoz. Ugye milyen rendes vagyok?

2010. október 22., péntek

Ismét Kazincbarcika

Hosszú idő után szombaton ismét DVTK - Kazincbarcika meccset rendeznek. Tétmeccset.

Ha a Kazincbarcika és foci szókapcsolatot hallom, akkor rögtön az idegenbeli meccsek ugranak be. Nem túrák, mert ahhoz nagyon rövidek voltak, hanem a tömeges kiruccanások. Mentünk vonattal, busszal, autóval, állítólag olyan is volt, aki biciklivel tekerte le az a néhány kilométert. Érdekes volt egy idegen városban sétálgatni úgy, hogy csupa diósgyőri vett körbe a tömegben. És persze ott tapasztaltam először, hogy milyen az, amikor rendőrök kísérgetnek. (Nyíregyházán is volt mindig rendőri kíséret, de ott volt is értelme, Barcikán ugyanez csak arra volt jó, hogy néhány hülyegyerek merjen kiabálni egymásnak.) Örökre megmarad, hogy a boltoknak hirtelen leltároznivalójuk támadt, amikor végigsétáltunk a városon és azt a meccset sem fogom elfelejteni, amikor olyan sokan voltunk a vendégszektorban, hogy egy gólöröm után egyszerűen bedőlt a kerítés. És ahogy ezt írom, felcsendül a fülemben egy rég nem hallott nóta: Mocs-kos barcika, salla-lalla-la...


Egy klasszikus barcikai kirándulás 1995-ből

A hazai meccsek ezzel szemben szemben teljesen átlagosak voltak. Jött egy többnyire jó ellenfél, vendégszurkoló pedig sehol.

Most is egy hazai meccs következik, így gondolom a fociélményen túl más érdekesség nem történik, az megmarad tavaszra.

2010. október 20., szerda

Átszervezni! Átszervezni! Átszervezni!

Szinte hallom a fenti kórust, amelyik néha pianóban, néha fortissimóban hangzik fel az MLSZ székházának környékén Hogy éppen miben látják a felemelkedést, azt folyamatosan változik, csak az az állandó, hogy valahogy át kell szervezni a bajnokságot.

A DVTK-blog indulása óta, tehát bő másfél év alatt felmerült a létszámcsökkentés, a rájátszás bevezetése, a létszámemelés, most pedig itt a tavaszi-őszi bajnokság ötlete.

Az utóbbiban az a legszebb, hogy ezt már a ‘60-as években kipróbálták, majd gondolom a tapasztalatok alapján elvetették. Élt 6 évet (1964-1969) és előtte-utána két átmeneti félszezont. Béke poraira, nem kell feltámasztani! (Piros felhívta a figyelmem, hogy '50-'57 közt is volt naptári év szerinti bajnokság, de ez a leírtakon nem változtat.)

Persze azóta változott a világ, most már nem szempont, hogy tavasszal mekkora hátrányban vannak azok a nemzetközi kupában érdekelt magyar csapatok, akik egész télen nem játszottak egy fél meccset sem. Ennek ellenére alapból hülyeségnek nem tartom, de úgy tűnik, a klubtulajdonosok így próbálják magukat az újabb kiadásoktól megkímélni. Az biztos, hogy vannak olyan időjárási körülmények, amikor megsínyli a gyep, ha meccset rendeznek rajta, igaz, kellő gondozással és előkészítéssel (alácsövezés, fűthető pálya, hogy befedhető stadionról ne is álmodjunk) a károkat lehet enyhíteni.

Sokkal bosszantóbb, hogy amikor arról van szó, legyen-e munkanapon 17 órakor, vasárnap délelőtt és még más lehetetlen időpontban meccs, akkor nem számítanak a szurkolók, viszont most rögtön azzal jönnek, hogy nyáron többen mennének ki. Egyébként ebben nem vagyok biztos. Az elkötelezettek igen, de aki nem a kedvenc csapatához igazítja a programját, az nem fog egy tóparti bográcsozást... - megkímélek mindenkit, hogy felsoroljam, mi minden jót lehet kellemes langymeleg nyári estéken csinálni -, otthagyni.

Egyetlenegy jó ötlet van a tervezetben: a Ligakupa télre helyezése. Ezt teljes mértékben támogatom, ahogy korábban is írtam, télen a tét nélküli edzőmeccskre is özönlik a nép, hogy láthassa a kedvenceket, akkor a tét csak növelheti az érdeklődést.

Végezetül megismétlem, az általam ideálisnak tartott rendszert. 16 csapatos NB I 2 kiesővel, 2 osztályozós hellyel, hogy a tabella közepe se nyugodhasson meg egy jól sikerült ősz után. Ezt követi a 16 csapatos NB II (nevezhetik felőlem NB I/B-nek is, akkor is másodosztály) ahonnan 2 feljut, 2 osztályozót játszik, 3 kiesik, másik 3 pedig osztályozót játszik. Ebből is következik, hogy az NB III csoportgyőztesei nem jutnak automatikusan fel (ezért nem okoz gondot, ha idén nyárhoz hasonlóan visszalép valaki), hanem oda-visszavágóval, körmecses rájátszással stb. döntik el, melyik 3 lép feljebb. Ami a tartalékcsapatokat illeti, mindenki annyit indít, amennyi jólesik neki, egyetlen feltétel, hogy ugyanabban a bajnokságban csak egy klub csak egy csapatot indíthat. Eszerint a DVTK-nak nem kellett volna megszüntetni az NB III-as csapatát, majd - reményeim szerint - jövőre ismét megalakítani. De ha egy NB III-as klub úri jó dolgában úgy gondolja, akkor miért nem indíthat tartalékcsapatot a megyegyben? Indíthasson!

Az idei első gólnélküli meccs (MTK tartalék - DVTK 0-0)

Ismét budapesti emberünk, kardosig jelentkezik. Övé a szó:

Budafokon mintegy 150 diósgyőri szurkoló tette tiszteletét. Közülük nem mindenki érkezett meg a kezdésre. Az ultrák ugyanis - a buszt távolabb lerakva - sétálva érkeztek a stadionba, hogy kikerüljék a rendőrségi ellenőrzést, megkönnyítve egy esetleges találkozót a Ferencvárosiakkal. Bár egyes hírek szerint voltak zöldek a környéken, a csetepaté elmaradt, viszont így a meccsről majd fél órát késett a vendég keménymag. Szurkolás az egész mérkőzésen nem volt. Néha hangzott csak fel az "Amíg élek én...".

A meccsen rengeteg hiányzónk volt. Sérülés miatt nem volt Raković, Gal és Menougong sem, pedig ők mind alapembernek számítanak. A kezdőbe így Illés, Horváth és Granát került helyettük. A középpálya adott volt, a védelmen és a csatársorban lehetett volna változtatni, de alapvetően logikus döntések születtek. Illés az NB III-ben játszott már jobbhátvédet, Horváth G. a védelem közepén már többször bizonyított - talán ott tudja a legjobbját nyújtani. Kérdés lehetett még, hogy Granát vagy Faggyas kezdjen Roszel mellett. Miki döntése itt is megalapozottnak tűnt. Egyrészt meg kellett nézni az új fiú mit mutat a valódi posztján, másrészt Milán a fürgeségével talán többet tud segíteni csereként a fáradt védők ellen.

Így kezdett a DVTK:

Rados
Illés R., Horváth G., Budovinszky, Gohér
Dobos, Abdouraman, Lippai, Halgas
Granát, Roszel

Az első negyedóra a miénk volt. Már-már védjegyünknek számít ez a jó kezdés, annyi bibi azért most volt, hogy nem szereztünk gólt.

Ezután viszont az MTK átvette a játék irányítását és nekik voltak inkább helyzeteik, helyzetecskéik.

Mindkét csapat kapkodva, idegesen játszott. Nagyot védeni nem nagyon kellett a kapusoknak. Itt is, ott is egy-egy lesgól borzolta az idegeket, de ezekben a helyzetekben - már amennyire a sarokból meg lehetett ítélni - jól döntött a chilei spori.

A félidő vége felé megsérült Abdou, aki addig kiválóan játszott. Szabó Peti állt be helyette. Halgas átment a jobbszélre, Dobi behúzódott Ákos mellé középre és Szabó Peti lett a baloldali középpályás.

A szünetben sem maradtunk foci nélkül. Közvetlenül a vendégszektor mellet lévő műfüves edzőpályán időközben elkezdődött a Rend-Ör 07 FC - MÖSE (BLSZ IV. osztályú) mérkőzés. A lelkes amatőrök gigászi csatája annyira lekötötte a drukkereket, hogy a szünet végén csak vonakodva tértek vissza a "saját" meccsükhöz. (Csak hogy ne maradjon nyitott kérdés:a mérkőzést a narancsmezes Mozgás Öröm Sport Egyesület nyerte 3-0 arányban Sipos, Szabó és Cserna góljával.)

A második félidőt is mi kezdtük jobban - vagy az MTK nagyon gyatrán. Mi irányítottunk, veszélyes pontrúgásaink voltak. Az utolsó pillanatban azonban nem sikerültek a kiugratások, az utolsó ziccer passzok.
Ez egyrészt azért lehetett mert vagy nem voltunk elég higgadtak, összeszokottak (Granát esetében) vagy az MTK csapatvédekezése volt nagyon jó. Lehet hogy nem volt náluk a labda és nem támadtak eszeveszetten, de úgy mozogtak együtt, hogy mi se nagyon kerüljünk helyzetbe.

Hiába játszott jól a többiekhez képest Dobos és Lippai is, a váratlan, kreatív megoldásaik, amivel eldönthették volna a meccset nem sültek a kapu előtt, így elmaradt a győzelem.

No meg talán egy kis tűz is hiányzott, valahogy úgy éreztem nem mindenki nyújt 100 %-ot. Ez a csapat a zaklatott felkészülés, és a sok sérült miatt egyébként is hátrányban van, nem bírja el azt, ha nem teszi oda magát mindenki teljesen.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Talán egyszer kellett nagyobbat védenie. Jól kapkodta le a beadásokat, lábbal is jól játszotta meg a haza passzolt labdákat. Vecsés után másodszor hozta le kapott gól nélkül a meccset.

Illés Richárd: Nagyobb hiba nélkül játszotta végig a meccset. Volt, hogy átjátszották, de egy pár szép szerelése is megmaradt bennem. Talán ezen poszton jobb teljesítményre lehet képes mint középen.
Horváth Gábor: Rutinosan fejelgette és rugdosta el a labdákat. Nem cifrázta, egyszerű megoldásokkal operált. Ezen a poszton kb. egy szinten lehet Gallal. Talán a magassága dönthet Igor javára.
Budovinszky Krisztián: Magabiztosan, jól tette a dolgát. Kifejezetten tetszett a játéka. A pontrúgásoknál állandó zavart okozott az MTK kapuja előtt. Sőt előretörésekre is vállalkozott. Egy számunkra megítélt szabadrúgás után felvette a labdát és rádobta az ellenfél fejére, ami így visszapattant a kezébe. A lelátóról ez picit vicces volt, de amúgy meg egy sportszerűtlen, buta megmozdulás volt, ami végül egy felesleges sárga lapba torkollott.
Gohér Gergő: Védőfeladatát maradéktalanul megoldotta, sőt a második játékrészben Szabó Petivel folyamatosan váltogatták egymást, így néha balközepet játszott. Pontrúgásai, beívelései nagyon jók és veszélyesek voltak. Csak az a fránya gól hiányzik már nagyon.

Dobos Attila: Küzdött, harcolt, voltak jó megoldásai, de mégsem tudott a csapaton segíteni. Néha úgy éreztem sokat cipeli a labdát, gyorsabban, ütemesebben kellett volna passzolnia amikor lendületben voltunk. Abdou sérülése után belső középpályást játszott, szerencsére az MTK nem támadott annyit, hogy komolyabb baj lett volna abból, hogy ő nem védekezik olyan jól mint az afrikai.
Mohamadou Abdouraman: Amíg játszott egyáltalán nem látszott rajta a sérülés, a kihagyás. Minden labdát elfejelt, mindenhova odaért. Tiszta eszközökkel szerelt és sokat. Remélem a sérülése nem lesz komoly, mert nagyon nagy szükségünk van rá.
Lippai Ákos: Remek labdákat adott, néha szenzációs meglátásai voltak. Nála is - mint az egész csapatnál - az a kis plusz hiányzott, ami a gólt jelentette volna.
Halgas Tibor: Nem igazán ment neki. Nem volt meg benne a lendület, nem jöttek a cselei. Viszont amit én nem szeretek benne az az állandó színészkedés és fetrengés most bejött neki, mert a chilei bíró minden apró szabálytalanságot, (vagy annak látszó dolgot) rögtön lefújt.

Granát Balázs: Nekem csalódás. Volt egy veszélyes fejese, ami ha nem a kapu közepére megy, akkor most ő lehetne a király. Nem tudta megverni a védőit, sem futással, sem cselekkel. Azt gondoltam már a második félidőre sem jön ki, szerencséjére Miki nem akarta ilyen hamar ellőni a második cseréjét. Remélem azért ennél többre lesz képes.
Roszel Róbert: Hozta a szokásos játékát. Rengeteg futás, brusztolás, küzdelem. Bár a kapura annyira ő sem volt veszélyes, de visszatámadásaiból, labdaszerzéseiből több támadást is vezethettünk.

Szabó Péter: Baloldali középpályásnak állt be, de vagy mert megsérült, vagy taktikai húzásból (vagy csak egyszerűen egy-egy sprint után elfáradt) néha cseréltek Gohérral. A vasárnap nem az ő napja volt, nem jöttek a gyors látványos megmozdulásai és a kapura lövései sem. Tőle is több kell.
Faggyas Milán: Ő sem tudott lendületet adni a csapatnak. Eltűnt a védők között.
Zsivoczky Norbert: Rooney helyett és Rooney helyére állt be. Bár bő tíz perc alatt nem lehet megváltani a világot, azért valamit villanthatott volna, hogy legközelebb ne csak 10 perc jusson neki.

2010. október 19., kedd

DVTK videók 2010-2011

Ez is egy gyűjtőposzt, ami a teljes szezon során frissülni fog, a végén pedig lesz egy teljes videókollekció. Feltéve ha előbukkan valaha is az első néhány forduló felvétele.

NB II Keleti csoport


1. forduló: REAC - DVTK
2. forduló: DVTK - Békéscsaba
3. forduló: Újpest tartalék - DVTK
4. forduló: Vecsés - DVTK
5. forduló: DVTK - Bőcs
6. forduló: DVTK - DVSC-DEAC
7. forduló: DVTK - Nyíregyháza
8. forduló: Makó - DVTK
9. forduló: DVTK - Vác
10. forduló: MTK tartalék - DVTK
11. forduló: DVTK - Kazincbarcika
12. forduló: Hajdúböszörmény - DVTK
13. forduló: DVTK - Mezőkövesd
14. forduló: Cegléd - DVTK
15. forduló: DVTK - Orosháza

16. forduló: DVTK - REAC
17. forduló: Békéscsaba - DVTK
18. forduló: DVTK - Újpest tartalék
19. forduló: DVTK - Vecsés
20. forduló: Bőcs - DVTK
21. forduló: DVSC-DEAC - DVTK
22. forduló: Nyíregyháza - DVTK
23. forduló: DVTK - Makó
24. forduló: Vác - DVTK
25. forduló: DVTK - MTK tartalék
26. forduló: Kazincbarcika - DVTK
27. forduló: DVTK - Hajdúböszörmény
28. forduló: Mezőkövesd - DVTK
29. forduló: DVTK - Cegléd
29. forduló: Orosháza - DVTK


További videók


2011-2012
2009-2010
2008-2009
2004-2005
1999-2000
1998-1999
1997-1998
1996-1997
1991-1992
Az összes videó vegyesen


2010. október 18., hétfő

2010. október 17., vasárnap

Volt egyszer egy DVTK SE

Amióta írom ezt a blogot, többször is érintettem az amatőr DVTK SE-t. Mostanában lett volna aktualitása a bővebb megemlékezésnek, de erre nem került sor. Tíz évvel ezelőtt, 2000 őszén jártuk körbe a Miskolc környéki falvak pályáit és bizonyítottuk be, hogy nem csak szlogen a "Diósgyőr mi vagyunk!".

A részletes visszaemlékezés és történet helyet meg kell elégednetek egy napra pontosan 10 éve megjelent cikkel, ami nagyszerű kordokumentum.

Jó olvasást!

Teljes méretért katt a képre!


FRISSÍTVE: Homovics Tomi fb-oldaláról leloptam a képen szereplők nevét, már csak a sorbaállítás áll előttem, előttünk, mert a segítséget ezúttal is elfogadom.

Álló sor: ..., Kiss Róbert, ..., ..., Zselenák Zsolt, ..., Pere Zoltán, Hargitai Pál, Hozdik Gábor, Major István
Guggoló sor: Porkoláb János, Feledi László, ..., Vester Csaba, Homovics Krisztián, Homovics Tamás, ..., ..., ..., ...
Fekvő sor: Skarupa Tamás, ...

Akiket nem ismertem fel: Fürjes Sándor, Puda Zoltán, Trozonyi Gábor, Jakó Gábor

Az MTK tartalék - DVTK előtt

Kettősség van bennem a meccs előtt. Egyrészt mégis csak egy tartalékcsapat az ellenfél és azokat idáig magabiztosan vertük (4-1, 6-1), másrészt az MTK ellen soha nem ment igazából. (Talán egyetlen, több mint 10 éve született sikert tudok felidézni.) Persze, ez most a tartalék, de ugyanazt a Diósgyőrnek soha nem fekvő sok futásos, sok passzos játékot játsszák, mint a "nagyok".

És ehhez jön még a sérüléshullám. Az mára bebizonyosodott, hogy a kezdőcsapat rendben van és a kispadon is ül 1-2 játékos, akire lehet számítani. Azonban most olyan sokan hiányoznak (Raković, Gal, George, Kovács Zsolt és talán Abdouraman), hogy ennyire nem hosszú a kispadunk.

És ahogy az már lenni szokott, van tovább is. Mert a hiányzók nem egyenletesen oszlanak meg: a múlt héten még volt 3 jobbhátvéd (Raković, Horváth Gábor és Kovács Zsolt), mára azonban egy sem maradt - feltételezve, hogy Horváth behúzódik középre Galt helyettesíteni. De ki lesz akkor a jobbhátvéd? Dobos Vecsésen már játszott ott néhány percig, ki is állították, de még nagyobb dilemma, hogy akkor viszont ő fog hiányozni a középpálya széléről. Nincs egyszerű helyzetben Benczés Miki.

Akár így, akár úgy, gólt kell lőni, mert a védelem eddig is gólképes volt - csak Vecsésen sikerült kapott gól nélkül lehozni a meccset -, ezért ebben a felforgatott állapotban sem bízom a nullázásban. Lippai Ákos visszatér, ez erősítheti a támadósort, de még jobban bízok Roszel jó formájában. Csak kapjon labdát, ne pedig neki kelljen kialakítania magának.

Végezetül kíváncsian várom Faggyas és Granát játékát, mert előbbi csereként a fáradt védők ellen hatékony, de a fiatal (kortársai) és pihent (már amennyiben kezd) védők nem eszik meg olyan könnyen a "kötelező" cseleit. Utóbbi pedig most bebizonyíthatja, hogy - több értelemben is - mindössze múló rosszullét volt a múlt heti produkció és érdemes volt leigazolni.

2010. október 15., péntek

Nem helyzetből lett a gól (DVTK - Vác 3-1)

Kinn voltam szombaton a meccsen, aludtam rá, megnéztem a tv-ben, aludtam rá, most pedig megírom, amit láttam.

Nem hiszem, hogy újat mondok azzal, hogy különösképpen nem tetszett. Azaz, ha pontos akarok lenni, akkor a váciak egyenlítése és a vezetésünk újbóli megszerzése közti időszak volt igazán gyenge.

Alapvetően a szokásos pontatlanság volt a zavaró, ami alatt nem feltétlenül azt kell érteni, hogy az ellenfélnek megy a passz, hanem azt, hogy a hát mögé érkező labda miatt megtörik a lendület, külön energia kell az elpattanó labda összeszedésére és a többi. Ami viszont ennek a meccsnek a sajátossága volt, az a rengeteg felpattanó és szabad labda, amiért ment a harc. Ennek örültem, mert ez is rendesen fárasztja az ellenfelet, igaz elég csapkodó lett miatta a játék.

Érdekes volt, hogy Lippai Ákos hiányát simán átvészelte a csapat, persze ehhez kellett George Menougong, Roszel Róbert és Dobos Attila jó játéka is. Szóval a fél támadószekció, akik közül Roszelt talán még nem is láttam ennél jobban játszani, arra pedig nem is emlékszem, mikor volt olyan, hogy 3 támadó is a legjobbak közt volt.

A simán talán kicsit túlzás, mert a Lippai helyett kezdőbe kerülő Granát nem sokat nyújtott. Hogy ez Budovinszky bombája miatt volt vagy azért, mert neki előrébb van helye, azt szerintem senki nem tudja. Talán ki sem derül, mert meglepődnék, ha Benczés Miki tovább erőltetné Granátot a középpályán.

A korábbi meccseken is lehetett látni, hogy Budovinszky időnként megnyújtja a labdát, de most Lippai távollétében még inkább szükség volt erre.

A meccs pozitív oldalához tartozik, hogy visszatért Hollósy András, így végre nem egy botcsinálta szpíkert hallhattunk. Milyen érdekes az ember, amikor hétről hétre szerepelt, akkor Veres Laci árnyékában nem sok jót hallottam róla, viszont ahogy kihagyott néhány meccset és hallhattuk az alternatíváját, rögtön isten lett.

A negatívhoz pedig a játékvezető. Tulajdonképpen mérkőzést befolyásoló hibát nem vétett nagyot nem bakizott, de sokat elmond a teljesítményéről, hogy egy semmi bedobás eltévesztése után telt be a pohár a közönségnél és kezdte el kórusban szidni.

Majdnem elfelejtettem, pedig erre utal a cím is: érdekes volt, hogy a Vác egyenlítő góljának semmi előzménye nem volt, sőt a DVTK éppen pillanatokkal korábban szerezte meg a vezetést és ugyanúgy, a DVTK második találata előtt a Vácnak akadt néhány helyzetecskéje. Úgy tűnt ezen a meccsen, hogy akinek éppen nincs helyzete, annak van nagyobb esélye gólt lőni.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: A gól nem az ő lelkén szárad, a többi védés inkább rutinmunkának bizonyult.

Savo Raković: Korán megsérült, ismét le kellett cserélni.
Igor Gal: Legközelebb már tényleg külön figyelni fogok rá, mert most csak úgy érzem, hogy ő az, aki Budovinszky mögött biztosít, ezért nem annyira látványos a játéka.
Budovinszky Krisztián: Magabiztosan takarított hátul és a támadásokból is bőven kivette a szerepént. A legnagyobb hibát a kapott gól előtt követte el, mert az ő feje fölött szállt el a labda, viszont gólpasszával kijavította ezt a másik kapu előtt. És hiba lenne elvenni tőle a második félidei nagy mentését is.
Gohér Gergő: Szögletek, szabadrúgások futószalagon és az egyikből gól is lett. Védekezésben én nem láttam azt, amit mástól hallottam, miszerint a Vác rendszerint a bal oldalunkon jött előre.

Dobos Attila: Erről a meccsről nem a gólja jut elsőnek eszembe, hanem az a jelenet, amikor a felezővonal környékén elindult előre és csak szabálytalanul tudták megállítani. Ilyen egyszerű a foci, nem kell semmi extra, csak menni kell előre a labdával és nem az első szélfúvásra elesni, hanem a végsőkig kitartani. Persze játszott is, a helyzetét rendkívül magabiztosan használta ki és említést érdemel még egy bal oldali elfutása, ami után a beadás már nem volt annyira tökéletes, sajnos abból nem lett több. Ilyen játékkal kell átvenni a csapatkapitányi karszalagot.
Illés Richárd: Az első félidőben kiderült, Abdouraman még jobb játékos nála, de ahogy a csapat újra megszerezte a vezetést úgy vált biztosabbá az ő játéka is. A rutint csak a pályán tudja megszerezni, a kispadon nem.
Granát Balázs: Ahogy fentebb írtam, vagy lövés utáni szédülés vagy a posztja miatt, de nagyon nem az ő meccse volt. Meglepődtem volna, ha kijön a második félidőre is.
Halgas Tibor: Nem hagyott mély nyomokat bennem a játéka sem pozitív sem negatív értelemben.

George Menougong: Szinte minden labdát megtartott, ahogy elmondta, elsődleges feladata a volt, hogy teret nyisson a többieknek. Ezzel gyakorlatilag lekötötte az ellenfél védelmét, biztosan ennek is szerepe volt abban, hogy a többi támadó is jó volt.
Roszel Róbert: Ugyan gólt nem szerzett, de adott két gólpasszt, az már nem rossz teljesítmény. Ezen kívül is voltak szép beindulásai és passzai, csak így tovább!

Horváth Gábor: Nagyon sajnálom, hogy nem fér be a kezdőcsapatba, mert ott a helye, ugyanakkor megnyugtató, hogy szükség esetén van kit behozni. Magabiztosan értékesített a kihagyhatatlant, de emellett is jól szállt be a játékba.
Zsivoczky Norbert: Elsőre azt hittem, a Granát-Zsivoczky csere miatt javult fel a DVTK a második félidőben, de nem. Érthető, miért kellett ranáttal kísérletezni a kezdőcsapatban.
Faggyas Milán: Beállt és nem sokkal később lőtt egy szép gólt. Nem vagyok telhetetlen, de azért jó lenne, ha egyszerűbben is meg tudná oldani, mert nem minden védő mellett lehet ennyit húzogatni.

2010. október 13., szerda

DVTK - Vác videók (2010-2011, 9. forduló)

Összefoglaló, Szabados György, Benczés Miklós és Roszel Róbert nyilatkozata.

2010. október 8., péntek

Újabb régi sál: Redskins Diósgyőr

Különösképpen nem lehetek büszke ennek a sálnak a megszerzésére - igaz, szégyenkeznem sem kell miatta -, mindössze megkérdeztem az öcsém, ideadja-e a sajátját, ő pedig igent mondott.


Egy klasszikus sálról van szó, valamikor 1998-ban készült. Azt nem írom, hogy ez volt az első ultrasál Diósgyőrben, de az első ultracsoport által készített sál.

Mielőtt bárki bármit mondana róla, megismétlem, hogy több mint 10 éves a sál, tehát akkor készült, amikor évente készült annyi nyakbavaló, mint most egy hét alatt. Ennek megfelelően alig volt viszonyítási pont, gyakorlatilag mindent az alapoktól kellett kitalálni. (Nem tudom, ez hol készült, de emlékszem, a Harcosok sálak esetében már az is nehézséget okozott, hogy egyáltalán ki foglalkozik sálak kötésével, szitázásával. Most pedig? Tele van az internet sálgyártók ajánlataival.) Le sem lehetne tagadni a ‘90-es évek olasz befolyását - a Ragazzi della Brigate Rosso-Bianco magyarításon kívül az elrendezés is-, de ez csak annak tűnik föl, aki már akkor is érdeklődött a sálak ránt.

Mindezek ellenére mai szemmel is tetszik a sál. A közepén megvan a nagy üzenet (a csoport neve), alatta fölötte a flikkflakk, a két vége a végletekig leegyszerűsítve. Amilyennek lennie kell!

2010. október 7., csütörtök

Makó - DVTK másodszor

Kedd este megnéztem a tv-ben a Makó - DVTK meccset. Be kell valljam, kicsit csalódott voltam, mert ahogy írtam is, az élő közvetítések alapján azt gondoltam, egy támadó Diósgyőr a helyzetkihasználás - ez esetben ki nem használás - miatt szenvedett vereséget.

Ehhez képest meddő mezőnyfölényt láttam, a helyzetek pedig kiugratásokat jelentettek, nem pedig szépen felépített támadásokat. Persze ezzel is nyerni lehetett volna, amennyiben sikerül gólt lőni egy-két valóban meglévő helyzetből. A kapott gólokat már láttam összefoglalóban, valóban elkerülhetők lettek volna - akár egy kis szerencsével is, ha pl. Raković feje búbjával nem indítja a hazai támadót, vagy nem csak megakad, hanem el is akad Radošban a második gól előtti lövés. Ezen túl nem láttam több makói helyzetet (a minden mindegy 90. percben esett kapufa csak akkor érdemelne elemzést, ha bement volna, így nem oszt, nem szoroz).

Most, hogy Granát személyében van egy termetesebb csatárunk is, talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy fel kell venni a taktikai repertoárba a szélről beadott labdákat, amire középen érkezhetnének a társak - gondolok elsösorban Roszelre, de Faggyas is szerzett már ilyen gólt idén.

Érdekes volt hallgatni a makói kommentátort, aki a diósgyőri körülményeket dícsérte. Először azt hittem, egy újabb hülye, akin még nem látta közelről a “kisfüves” (fű2, kinek hogy tetszik) állapotát közelről. De nem, arra utalt, hogy a DVTK játékosai profik, míg a hazaiak (fél)amatőrök. Ennek ellenére hülyeség lenne a “minek ide profizmus, ha az amatőrök is megvernek” dumával jönni, mert a foci azért szép, hogy alakulhat úgy, hogy a kicsi legyőzi a nagyot és hosszú távon igenis kjön az amatőrök és a profik közti különbség. Hanem azért hoztam szóba, mert ugyan tudtam, de mégis újra rádöbbentem a tényre: itt amatőrök is vannak! Nesze neked másodosztály, innen menekülni kell, újabb ok, hogy mielőbb visszjussunk az NB I-be!

2010. október 5., kedd

Elszalasztott lehetőség (Makó - DVTK 2-0)

Ha lett volna időm megírni a meccs előtti gondolataimat, akkor azt írtam volna, hogy jól ránktette a Nyíregyháza az édes terhet a szombati botlással, mert így a DVTK éllovas lehet egy győzelemmel. Akkor abban bíztam, hogy a Nyíregyháza ellen láthattuk, bírják a nyomást a srácok, simán hozták a rangadót. Nem így lett, elmaradt a győzelem, ezzel elszalasztottuk az első és remélhetőleg nem utolsó lehetőséget, hogy élre álljunk.

George lövéséből sem lett gól (Fotó: BOON)

Aki ismer, az tudja, aki olvas, az tapasztalhatja, alapvetően optimista beállítottságú vagyok, inkább a jót látom meg a Diósgyőrrel kapcsolatban is. Ezért örültem különösen, amikor a hivatalos honlap fórumában mástól is láttam azt, ami számomra is lejött a közvetítésekből és a helyszínről is, valamint mondta az öcsém: ugyan kikaptunk 2-0-ra, de nem azért mert helyzetünk sem volt. Éppen ellenkezőleg, a hazaiak lőttek két gólt a semmiből, a DVTK pedig az utolsó 15-20 perc kivételével sorra dolgozta ki a lehetőségeket és sorra hagyta is ki őket. (Ezt Benczés Miki magára is vállalta, utólag elismerte, nem volt jó ötlet Budovinszky előretolása.) Véleményem szerint sokkal nehezebb helyzetet kialakítani, mint berúgni, lásd még a helyzet nélkül született vagy a csatár hátáról bepattanó gólokat. Nem szerencsés egy “nem volt szerencsénk” félmondattal elintézni a vereséget, de biztos lesz olyan meccs, amikor kevesebb helyzetből sikerül több gólt lőni.

Néhány nappal a makói találkozó előtt Felsőzsolcán azt láttam, életveszélyes a DVTK ellen lestaktikára játszani, mert a középpályáról érkező emberek játszi könnyedséggel zilálják szét ezt a taktikát. Ehhez képest Makón lesgólokról, les címén megakasztott támadásokról jöttek sorra a hírek. Nem akarom látatlanban kritizálni a bírókat, csak annyit írok: furcsa, hogy egy NB II-es csapat ilyen mesteri szinten állítja lesre folyamatosan az ellenfelet.

Régebben többször írtam az élő közvetítésekről, aztán szép lassan leült a téma, mert gyakorlatilag a BOON-t volt érdemes olvasni, az nb1.hu, pepsifoci.hu közvetítése nem sok újat tudott mutatni. Az NB II-ben még rosszabb a helyzet, mert az nb1.hu és a pepsifoci.hu már nem is közvetít, az nb2.hu meg merem kockáztatni, a BOON tudósítása alapján adja az “élőt”. Ezért volt kellemes meglepetés a delmagyar.hu szöveges közvetítése, mert minőségben (egyedül Savo Raković volt “Sako” egy negyedóráig) felvette a versenyt a BOON-nal. Bárcsak ennyire komolyan vennék a focit mindenhol!

2010. október 4., hétfő

Makó - DVTK videók (2010-2010, 8. forduló)



Összefoglaló még egyszer a Miskolc Tv-n.

2010. október 1., péntek

Egy félidő is elég volt (DVTK - Nyíregyháza 2-1)

Lemaradtam a DVTK - DVSC-DEAC meccsről, így nekem a Nyíregyháza elleni rangadó első félideje lett a “már régen nem láttam így játszani a DVTK-t” élmény.

George lerántásáért kétségtelenül piros lap járt (Fotó: BOON)

Kereshetik a kifogást Nyíregyházán, hogy ilyen-olyan bíró, aki két 11-est fújt be és kiállított egy vendéget is, avagy hiába az emberelőny, mégis sikerült a szépítés és szoros lett a vége, de! Aki látta a mérkőzést, az azt is látta, hogy a Nyíregyházának egy pillanatnyi esélye sem volt. Sem 0-0-nál, sem a szépítés után, sem amikor George kihagyta a büntetőt. A szívemet legjobban az melengette, hogy nem azért volt döntő fölény a javunkra, mert a Nyíregyháza gyenge volt (egyébként tényleg gyenge volt), hanem azért, mert a DVTK játszott jól. Az első félidőben számolatlanul ontotta a csapat a helyzeteket és az olyan megoldásokat, amikor nem sokon múlt, hogy valódi helyzet legyen belőle. A szünetben azt latolgattuk, hogy eddig kísértetiesen hasonlít a meccs az Újpest - Fradihoz - 2-0 a rangadón, emberelőny, stb. -, bárcsak a folytatás is ugyanolyan lenne. Nem lett, mert... Nem lett, és nem is tudom az okát. Tudat alatt biztosan visszavett egy kicsit a csapat, de akkora volt a fölény, hogy még így is sokkal jobbnak kellett volna lenni, tehát valami más is volt mellette. De ebben az időszakban is csak egy veszélyes Bajzát lövés volt, amit Rados önfeláldozóan és szerencsével hárított. A szöglet utáni fejes a semmiből jött, utána pedig már megint az első félidőben látott DVTK volt a pályán.

Természetes módon nagyon jó alakult ki a hangulat a lelátón is. Meglepett, hogy mennyi néző jött ki, kevesebbre számítottam, az viszont nem a meglepetés kategória, hogy mindenki szurkolt. Bár csak így lenne egy szoros, neadjisten vesztes mérkőzésen is! És a szurkolás alatt szurkolást értek, nem az ellenfél szidását, ami belefér, de ha az kerül túlsúlyba, az már nem pozitív.

És ha már körítés, akkor a szpíkerről is néhány szó. Nem most szerepelt először, félek tőle, nem is utoljára. A szerepelt nem túlzás, mert valahogy nem találja a helyét, akkor is belekiabál a mikrofonba, hogy akidiosgyöríííííííííííííííííííííííííííí (próbáltam visszaadni a hangsúlyozását), amikor egyébként megy a mérkőzés, folyamatos a szurkolás. Nem baj, ha valakinek nincs olyan orgánuma, mint Veres Lacinak vagy akár Hollósy Andrásnak (aki egyébként DVTK műsorközlőként hirdeti magát az önkormányzati választás kampányában), az sem baj, ha nem tud újabb “mókát” kitalálni, mint Veres Laci, de legaláb vegye észre a saját maga korlátait. Aki nem showman, az közölje egyszerűen az összeállításokat, cseréket, sárga lapokat és hagyja meg a szurkolóknak a hangulatteremtést.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Már említettem a legnagyobb védését, amikor Bajzátot akadályozta meg a gólszerzésben. Megsérült, utána már nem is ő végezte el a kirúgásokat. A gólban egy kicsit ő is benne volt, hiszen a rövidről jött a fejes.

Savo Raković: Most nem volt számomra annyira meggyőző, de volt helyette más, aki segítette a támadásokat, védekezni pedig annyira nagyon nem kellett a széleken.
Igor Gal: Nem a védekezése, hanem az ellenfél kapuja előtti dolgok maradtak meg: egyszer alig maradt le egy középre lőtt labdáról, egy másik alkalommal pedig egy kapu előtti kavarodás után löhetett volna, de nem találta igazából el a labdát...
Budovinszky Krisztián: Mindamellett, hogy stabilan állt a DVTK védelme volt két olyan hibája, ami csak a szerencsén múlt, hogy nem okozott nagyobb gondot. Egyszer visszafejelte az alapvonalról a labdát középre úgy, hogy rástartolhatot egy nyíregyházi, és volt egy másik is, aminél a lelátón összenéztünk, de mostanra a feledés fátyla takarja. Ja, és kétszer jól megfuttatta Gohért, aki csak éppenhogy meg tudta menteni a bedobástól a labdát. És hogy jót is írjak: volt néhány kiváló passza, aktívan és jól vette ki a részét a támadások indításából.
Gohér Gergő: Szabadrúgások, szögletek futószalagon. Nem állítom, hogy mindegyik tökéletes volt, de ezúttal nem rajta múlt, hogy nem adott gólpasszt. Fogunk még a szögletéből gólt szerezni.

Halgas Tibor: Sokat mozgott, sokat volt játékban is, de valahogy mindig lemaradt. Rengeteg olyan szituáció volt, amikor hajszálom múlt, hogy valódi gólhelyzet alakuljon ki.
Mohamadou Abdouraman: Nálam a meccs embere. Kár, hogy nincs statisztika, megnéztem volna, hány labdát szerzett.
Lippai Ákos: Így, hogy Abdou védekezik helyette is, bátran támadhat. A labdái továbbra is tökéletesek, bár nem gondolom azt, hogy ennél már nem tud jobban játszani. És gólpasszánál kiderült, mennyire nem hátrány az, ha valaki jobbal és ballal is be tudja adni a labdát.
Dobos Attila: A csapat egyik meghatározó tagjának tartom, aki nélkül bajban vagyunk, ennek ellenére a Nyíregyháza ellen nem marat meg olyan megmozdulása, ami említést érdemelne.

George Menougong: Két kiharcolt büntető és egy kiállítás, egy gól - mi kell több? A kákán is csomót keresők róják fel ezek után a kihagyott tizit, főleg úgy, hogy végül nem osztott-szorzott. Egyébként direkt figyeltem, egy-egy jó megmozdulása között percekre eltűnt, de ki bánja, ha amikor játszott, akkor veszélyes volt? A büntetőről csak annyit, hogy edzésen láttam tőle olyat, hogy Giáknak megmondta, a bal felsőbe lövi, majd komótosan nekifutott és úgy odatette, hogy a kapusnak esélye sem volt. Persze tudom, más az edzés és más a tétmeccs.
Roszel Róbert: Magyari Viktor mesélte, hogy Roszel sérülése miatt már az első félidőben cserét akart kérni, de végül a kezelés után maradt, így befejelhette Lippai beadását. Nagyon fel sem kellett ugrani, csak ott kellett lenni. Néha az a legnehezebb. Ezen kívül volt egy ígéretes rövid felsőre küldött lövése, ami nem talált célt, de így is 7 bajnokin 3 gólt lőtt úgy, hogy folyamatosan sérüléssel bajlódik.

Faggyas Milán: Volt helyzete, de most nem tudta kihasználni. Lehetett látni, hogy korai lenne még kezdőként játszatni, viszont hasznos lehet csereként.
Szabó Péter: Ahogy beállt, elkezdte lövöldözni a vendégek kapuját és nem is rosszul! A bátorság feltétlenül dicsérendő, a helyzetfelismerés is. Nem jövök a lövésből lesz a gól közhellyel, de ha továbbra is ilyen jó kísérletei lesznek, akkor előbb-utóbb csak beakad egy.
Horváth Gábor: De jó lenne egyszer a Nyíregyháza elleni győztes csapatban játszani néhány percet! (Erről már lemaradtam.)