Haladás - DVTK 2-1, másodszor

Már csak ilyen vagyok, jobban érdekel a DVTK, meghagyom a Lokiért rajongást a debrecenieknek. A két biztos vereség közül tegnap este is a DVTK-t választottam a tv-ben.

Kovács Zoltán jól védett Szombathelyen (Fotó: BOON)

Ebben a szezonban eddig valahogy mindig lemaradtam a tv-s ismétlésekről, vagy dolgom volt kedd este - főleg amikor még világos is volt -, de az is előfordult, hogy leültem a tv elé, és nem volt ismétlés. Most viszont minden összejött.

Az eredményt tudtam, azzal nem ért meglepetés, sőt, a játékkal kapcsolatban sem voltak vérmes reményeim az online tudósítás alapján. Viszont kíváncsi voltam Vukadinovicra, Jeknicre, akiket még nem láttam játszani és általában az egész csapatra.

Amit láttam, az néha a Honvéd elleni vereségre emlékeztetett. Rengeteg volt a rossz passz, az ellenfélhez menő fejes, igaz, máskor pedig sikerült begyűjteni a szabad labdákat. A képernyőn nem látszott, Aczél nyilatkozta, hogy kényszerből 4-1-4-1-et játszott a csapat, de a támadójáték nem emiatt volt gyenge, hanem a pontatlan átadások miatt.

És ha már Aczél nyilatkozata, nagyon nyitva hagyta a végét a Sportpercekben. "Nyerni kell a ZTE ellen, mert különben baj lesz, nagy baj", vagy valami ilyesmi. Mit mondjak, szerintem nyerni kell és nem lesz nagy baj.

Játékosonkénti értékelés

Kovács Zoltán: Nem rajta múlt, hogy nem hozott végre egy meccset. Volt bravúrja, nagy védése, jó kifutása és egyik gól sem az ő hibájából esett.

Lakatos Béla: A többször hivatkozott nyilatkozatban a komplett védőnégyest ledorongolta Aczél, a képernyőn előtt Lakatost nem értettem teljesen. Az első gól előtt két játékost hagytak neki a többiek és más nagy hibát sem láttam.
Boris Milicic: Szerintem két Milicic játszott ezen a meccsen. Az egyik minden labdát elfejelt, nem csak szerelte, hanem félelemben is tartotta a csatárokat, míg a másik az első gólnál teljesen fölöslegesen váltott ki szélre és hagyott a háta mögött egy embert, a másodiknál pedig ahelyett, hogy a labdát támadta volna, beállt a kapuba védeni. Azt azért hozzáteszem, hogy a második gól legalább annyira a többiek sara is (hol voltak éppen?), illetve ha Milicic mögött egy olyan kapus áll, akivel egymás gondolatait is ismerik, akkor nem kell egymásra várni, hogy Milicic megy a labdára és én védem a kaput, vagy Milicic visszazár és akkor én gondolkodás nélkül rárontok a csatárra a rövidet zárva.
Kállai Norbert: A magas labdákat ő is jól takarította, de volt olyan szombathelyi támadás, amikor egymás után kétszer adta vissza a labdát.
Gohér Gergő: Ismét megette a szélsője, nem csoda a cseréje. De ez nem azt jelenti, hogy a középpályán sem játszhat soha többet!

Búrány Zoltán: Szedte a labdát becsülettel, volt is mit. Ha nem is szerelt, legalább a támadás lendületét tudta fékezni. Sajnos ő is megsérült, remélem tud játszani a hétvégén.

Dejan Vukadinovic: Támadásban ő sem volt meggyőző, de legalább kísérletezett egy átlövéssel. A második félidőben balhátvéd lett, a feladatát meg is oldotta. Nem is tudom, balhátvédre vagy támadóra van nagyobb szükségünk...
Huszák Tamás: Az újságok őt húzták le a legjobban, ezért kíváncsi voltam, mit csinál. Semmit. Nem hibázott, de nem is tett hozzás sokat a játékhoz.
Ivancsics Gellért: A leginkább támadó játékos volt a középpályások közt, de nem sok eredménnyel, viszont rajta nagyon látszott az igyekezet. Nem az ő hibája, de én őszintén megdöbbentem, hogy ő lett a csapatkapitány ezen a meccsen. Jól festi le az állapotokat, hogy hosszas gondolkodás után én is csak hasonló megkérdőjelezhető döntést tudnék hozni.
Lipusz Norbert: Ezért bikázzák a sorfalba olyan sokszor a labdát a játékosok. Most megvolt a rés, védhetetlen is lett a lövés. Az első félidőben voltak jó megmozdulásai, a másodikban kevesebb.

Szabó Viktor: Továbbra sem az előretolt egyedüli csatár megtestesítője, hanem a középcsatáré, akit egy teljes csapat szolgál ki. Most két olyan szituációja volt, amikor egyáltalán kapu felé küldhette a labdát (és ismét ő harcolta ki a gól előtt a szabadrúgást).

Nagy Róbert: Sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz, Vukadinovic jobb a posztján. Szerintem ő szurkol a legjobban, hogy az új srác ragadjon meg balhátvédben.
Vlado Jeknic: Olyan keveset tűnt fel a képernyőn, hogy azt sem tudtam megállapítani, Búrány posztját vette át, vagy hátra, középre ment és Kállai lépett feljebb (talán az első).