Gyenge játék, vereség (DVTK - Honvéd 1-2)

A Vasas és a Pápa elleni mérkőzés után ismét egy igencsak gyenge csapat ellen kapott ki a DVTK. Egyre forróbb a pite, mert a szezon előtt vetélytársnak tartott csapatok sorra gyűjtik a pontokat, többek közt ellenünk is.

Ez kevés volt (Fotó: Csontfej)

A szokásos menetrendet tartva a kezdőcsapatról írok először. Ivancsics mégis játszhatot, ahogy a logika diktálta, csak akkor nem értem, mi volt az a nyilatkozat a korábbi Gólörömben, de ez legyen az én bajom. Balajti nem tudott kezdeni, helyette jött Szabó Viktor.

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Huszák, Takács P., Búrány, Lipusz
Szabó V., Ivancsics

A meccs előtt azt írtam, döntő lesz, ki szerzi az első gólt, azt azonban nem hittem, hogy ez a gól már a 8. percben megszületik. Hrepkának nagy szerencséje volt, hogy pont kapáslövésre esett elé az egy fejen megpattanó labda, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy előtte majdnem féltucatszor szabadított fel úgy a DVTK védelme, hogy a Honvéd azonnal folytathatta a támadást. Ezután a DVTK lépéskényszerbe került, a Honvéd rettentően visszaállt védekezni, a középpályáját gyakorlatilag megszüntette, helyette két sorban védekezett, a támadókat pedig hosszan próbálta kiugratni.

Ezzel nem tudott mit kezdeni a DVTK, a középpályán egész egyszerűen nem sikerült labdát szerezni, miközben a vendégek kiugrásai állandó (gól)veszélyt jelentettek. Lipusz dicséretes módon fent játszott, de így mögötte volt tér a futásra. Ezen kívül nehézséget okozott, hogy Takács és Búrány alacsonynak bizonyult a középpálya közepén, amit még az első félidő közepe előtt egy Huszák-Takács cserével orvosolt Aczél.

A másik nagy probléma a passzok pontossága volt, azazhogy hiába próbálkoztak a játékosok összjátékkal, a labda rövid úton a vendégeké lett. Nem tudom emiatt-e, de rengeteg volt az ívelés, a második félidőben már Kovács is Szabó fejére lőtte a labdát. És Szabó még le is fejelte a labdák jó részét, de arra vagy nem érkezett senki, vagy nem tudott mit kezdeni, mert a fejes nem a 16-oson belül, hanem a félpálya közepén történt.

Az első félidőben volt rögtön a gól után Ivancsicsnak egy rosszul eltalált lövése és Szabó Viktornak egy fejese, de a másik kanyarból nekem mégis, ha nem is a legnagyobb, de a legbiztatóbb helyzeteknek a félidő végi tömegjeleneteket láttam. Akkor sikerült teljesen beszorítani a Honvédot és innentől kezdve csak az volt a kérdés, egy ilyen szituációban mikor pattan egy diósgyőri elé a labda, mikor kap bele kézzel egy vendégjátékos, vagy mikor vágódik egy felszabadítás a saját kapuba. Hát, nem ezen az estén.

Ahogy telt a második félidő – és nőtt egyről kettőre a hátrány – úgy lett egyre támadóbb a DVTK. Balajti és Nagy Robi bállítása is a támadásokat szolgálta (zárójelben: megint nem volt három olyan ember a padon, aki beállhatott volna, Pápán kettő, Mándokon egy cserére futotta), - főleg úgy, hogy Takács és Búrány ment le -, de Lakatos is egyre többet jött előre. Viszont maradt az ívelgetés, ami nagyon nem jött be, hiába támadtunk, sok veszélyt nem jelentettünk a Honvéd kapujára. Ivancsicsnak volt egy labdaszerzés utáni kapu mellé tartó lövése – de legalább lőtt! -, valamint egy szöglet után célozta meg a kaput, amit Tóth Iván nagy reflexmozdulattal védett lábbal. Érdekes módon, a partjelző nem intett lest, pedig Szabó Viktor pont a kapus előtt ugrotta át a labdát.

Egyedül a legvégén, amikor már Milicic is elöl volt, éreztem azt, hogy van értelme ívelgetni, végül mégsem ebből esett a gól. Huszák végre pontosan készítette le a labdát, Balajti jó szokása szerint több védő közt is meg tudta tartani és... Itt érdemes megállni, mert ahogy kapu felé fordult, a kapu mögül tisztán látszott, ott a rövid sarok, egyedüli kérdés egy vérbeli támadónak, hogy az alsó vagy a fölső sarkot válassza, esetleg a hosszúval próbálkozzon. Erre Balajti, aki tényleg tipikus góllövő lepasszolta a labdát a tisztán érkező Milicicnek. Nagyon nagyot nőtt a szememben ezzel!

Pápán nagyon csalódott voltam, hogy a gólunk után már középkezdésre sem volt idő, mert ott sorra jöttek a gólhelyzetek, még kétgólos hátrányban is valós esély volt az egyenlítésre. A Honvéd ellen viszont annyival gyengébben játszottunk, hogy nem csak én, de a közönség összességében sem tombolt, hogy van még fél, egy perc, meg kell próbálni a lehetetlent, lőni még egy gólt.

Olyan sok hibával és rossz felfogásban – gondolok itt az ívelgetésre – játszott a csapat, hogy a labda utáni rohangálásban fáradtak el, nem a támadásban. Gólhelyzet alig volt, szerintem ebben a szezonban most játszott a legrosszabbul a Diósgyőr, a Honvéd pedig jobb a Vasasnál, de talán még a Pápánál is. (Csillag kisbetű: ha megszerzi a meccs elején a vezetést, egészen másként alakulhatott volna minden, ha nem kapjuk a 8. percben a gólt, de ez egy másik történet.)

Nem mondom, hogy a két edző közti különbség döntött, de Sisát megmentették a játékosai, Aczélt pedig nagyon nehéz helyzetbe hozták.

Zsinórban három vereség, közte kettő itthon semmissé tette a Debrecen és a Kecskemét elleni bravúrt, lehet tovább tekerni, nehogy nagyon leszakadjunk a mezőnytől. Azzal nem kell foglalkozni, hogy hol a vonal, azt csak a 30. forduló után húzzák meg, addig csak a pontokat kell gyűjteni!

Játékosonkénti értékelés

Kovács Zoltán: Most már biztos vagyok benne, nem ő fogja pótolni Kötelest. A gólvonalon még elmegy, a tizit majdnem megfogta, ami a végeredményt tekintve sajnos ugyanannyit ért, mintha a másik sarokra dőlt volna el. Az első félidő végén a sorfalon megpattanó labdát kapufára ütötte, de az első gól előtti lövés védéséhez bravúrra lett volna szükség, de nem védte. Viszont ha ki kell mozdulni a kapuból, már bajban van, most ugyan megúszta, mert a Honvéd játékosai vagy belé, vagy mellé rúgták a labdát.

Lakatos Béla: A második félidőben aktívan jött előre, adta be a labdákat, sajnos eredmény nélkül. Védekezésben emlékeim szerint nagyot nem hibázott, de nagy mentése sem ugrik be. (A fórumokon viszont szidják rendesen.)
Boris Milicic: Védő és támadó írhatná a névjegyére, sajnos a végé mindig előre kell jönnie a hátrány miatt. Az ő lábán esett át a Honvéd játékosa, de Gohér miatt került ilyen helyzetbe. FRISSÍTVE: Az összefoglalóban látszik, hogy Horváth Gábor szabálytalankodott, de ez Gohér szerepén akkor sem változtat.
Horváth Gábor: A Honvéd taktikája miatt végig bajban volt, mert nem egy futóbajnok, más típusú támadást pedig nem nagyon vezetettek a vendégek. Nagyon fog hiányozni Szombathelyen!
Gohér Gergő: Találjon már ki Aczél valamit, hogy elkerülhessen a balhátvéd posztjáról! (Mondjuk pont most, Horváth 5. sárga lapja után nem lesz lehetőség variálni.) Az elmúlt másfél évben, amióta itt van, számtalan gólt kaptunk róla, mind egyformát. Ha én rávezetném a labdát, csak az alapvonal és a Gohér közé vinném, ott nagyon sokszor verték már meg. Támadásban próbálkozott egy távoli lövés, ami elment a kapuig. De legalább lőtt. Ha a középpályán játszana, még több lövőhelyzete lenne.

Huszák Tamás: Csalódás. A gólunk előtt szép passzt adott, de amúgy eltűnt a mezőnyben. Vártam, hogy egyszer távolról, nem is igazi lövőhelyzetből ráhúzza, de inkább nyomta be a labdát a tömegbe.
Takács Péter: Nagyon nem jött be neki ez a válogatott felkészülés. Sem Pápán, sem most szombaton nem játszott jól, teljesen jogos volt a cseréje. Középen nem tudta megállítani a Honvéd támadásait, a jobb szélen pedig nem érezte jól magát. Sok sikert Egyiptomban!
Búrány Zoltán: Ő sem játszott sokkal jobban mint a nagy átlag, de a cseréje mégis meglepett.
Lipusz Norbert: Az első félidőben jobban játszott, akkor volt több beadása is, sajnos igazi helyzet egyikből sem alakult ki. A lövéseit nagyon hiányolom, hogy a gólokról ne is beszéljek.

Szabó Viktor: Végre végigjátszott egy meccset, de nem kiugratni kell, mert nem a gyorsulás az erénye, viszont ha jön a fejére a 16-osnon belül a labda… Nem jött. Amit viszont ráívelgettek, azt többnyire elfejelgette, más kérdés, hogy sokra nem mentünk vele. A védőjét talán nem véletlenül cserélték le róla.
Ivancsics Gellért: Neki volt a legtöbb helyzete, mégsem mondanám, hogy tetszett a játéka. Nem volt igazi társa Szabó Viktornak és az összjátékban sem tudott részt venni. Búrány helyett talán őt hoztam volna le, de ahogy Pápán, a Honvéd ellen is lőhetett volna a semmiből egy gólt.

Balajti Ádám: Többször próbált húzogatni, de a tömörülő Honvéd játékosok közt hiába rázott le egy-két játékost, mindig marad még, a gól előtti szituációt kivéve. Pályára lépése ezzel együtt életet hozott a csapat játékába, végre egy olyan ember, aki pontosan passzolt. A gólunk előtt olyan gólpasszt adott, mintha nem 18, hanem 36 éves lenne. Talán ezt az egyetlen momentumot érdemes megjegyezni ebből a meccsből. Neki is sok sikert Egyiptomban!
Nagy Róbert: Ismét nem tudott hozzátenni a játékhoz, mert a Honvédnak eszébe sem jutott előrébb jönni, így nem volt tere futni. Ezen kívül ahogy Lakatos jött előre, nagyon beszorult közé és a leshatár közé.