Tíz Diósgyőr-szurkoló

Aki járt már idegenben, az tudhatja, hogy ha elég távol játszik meccset a Diósgyőr, akkor biztosan előkerülnek a régi emlékek. Régi játékosok, nagy meccsek, de egykori túrák is.

Most szombaton Pápáról visszafelé tartva mesélt kardosig egy régi szombathelyi kirándulásról (amikor Buliga szabadrúgásból 160 km/h-s sebességgel rúgta meg a labdát, óriási gól volt!), ahová vonattal indult, majd kocsival jött haza. Elkezdte sorolni, hogy kik voltak ott és csodák csodája, mindenki ismerte a szereplőket. Innen jött az ötlet, hogy összeszedjek tíz olyan Diósgyőr szurkolót, akiknek a neve, arca mindenki számára ismerős lehet.

Az angolszász szokásokkal ellentétben meg sem próbálok sorrendet felállítani köztük, mert itt nem a sorrend a lényeg, hanem az, hogy elsősorban Diósgyőr-szurkoló legyen és ismerje mindenki.

Csáki Józsi: Talán a legismertebb, a hangját telt ház esetén is lehetett hallani, halála után nem véletlenül nevezték el róla a régi B-közép szektorát. Ő volt az, aki Hatvanig vonatozott, hogy lekeverjen egy-két pofont a diósgyőri meccset elcsaló bírónak (Divinyi?), de az is ő volt, akinek - részben - a fenyegetései hatására lemondott Vlád László. És ő volt az, aki az ultramozgalom hajnalán levette a kezét a B-középhez hűtlen fiatalokról.

Vasfogú Bálint: Csáki Józsi bácsi társa, ő is ott volt a Hatvan felé tartó vonaton. És ott van minden meccsen (régebben idegenben is), talán minden edzésen és reflektoravatón, Napos oldal-búcsúztatón, szóval ott, ahol egy Diósgyőr-szurkolónak ott lehet a helye. A jellegzetes fogsora (nem, nem szidolozza) miatt pedig az is emlékszik rá, aki csak néhányszor látta.

Sverla Béla, Orosz Lajos, ismeretlen, Bálint az első kandelláber felállításánál 2003-ban

Arafat: A régi B-közép, a szurkolók vezetője, ő sem él már. Személyesen nem ismertem, csak látásból, amikor már mint egyszerű szurkoló járt meccsre. Ha nem tévedek, ő tette le a diósgyőri tábor alapjait, a legenda szerint aki a B-középbe ment, annak kutya kötelessége volt szurkolni, ha nem, akkor Arafattal találta szembe magát.

Kendi Szabolcs: A legendás Kendi Tours "üzemeltetője". Aki a '90-es években járt idegenbe, az biztosan a Szabolcs által szervezett busszal tette. Akkoriban nem igazán szerették a buszos vállalkozók szállítani a Diósgyőr szurkolóit, de ő valahonnan és valahogyan mindig bérelt egy járgányt. Egyre távolabb Miskolctól, volt úgy, hogy azt füllentette, osztálykiránduklásra kell, meg is jelent a sofőr nyakkendőben, zakóban. De ha meghirdette, akkor mindig elindult a busz és haza is hozott (tisztára, mint Piszkos Fred).

Feledi Laci: Az új generáció, ha a neve nem lenne ismerős, ő irányítja az ultrák szurkolását a kerítésen állva, de többször feltűnt már a kezdőkörben is, például a Vityának szóló ajándékkal.

Gégemetszett: A nevét nem tudom, de biztosan mindenkinek beugrik, aki hallotta beszélni. Én már idős bácsiként ismertem meg, aki gégemetszés miatt csak recsegő hangon tudott megszólalni. Nem hangosan, alig érthetően, ez mégsem zavarta, hogy folyamatosan nyomja, kinek-mit-miért. FRISSÍTVE. Megtudtam, Imre volt a neve és már nem él. Azt kifelejtettem, hogy a gégemetszése miatt őt hatványozottan érte Kispesten a rendőrök könnygáza, kórházba is kellett vinni, de azt a sztorit tegnap hallottam először, hogy az egyik hétvégén megjelent Kazincbarcikán talpig piros-fehérben és piros-fehér esernyővel, majd tett egy sétát a stadionban és hazaindult. Egy héttel elnézte a naptárat...

Tállyai Szabolcs: Abból a szempontból kakukktojás, hogy őt szerintem jobban ismerik az ellenfél szurkolói, mint a diósgyőriek. Nagydarab, hosszú hajú srác, aki ott van minden idegenbeli meccsen és emiatt elég feltűnő, ha nincs nagy piros-fehér áradat. Ha egyszer majd valahová csak egyetlen Diósgyőr-szurkoló jut el, az biztosan Szabolcs lesz. Jah, és onnan lehet tudni, hogy beköszöntött a tél, hogy már nem rövidnadrágban jön, hanem hosszút húz.

Fekete Zsuzsa: A fiataloknak lehet, meglepetés, de Zsuzsa szurkolóként tűnt fel, rendszeresen járt idegenbe is, majd előbb volt a '90-es évek végén újralapított baráti kör (a pontos neve nem jut eszembe) funkcionáriusa, és csak később rádió- és tv-riporter és a DVTK marketingese. A miskolci sportújságírók közül szinte mindenkit felsorolhatnék, de Molnár Istvánt, Juhász-Léhi Istvánt, Pásztor Attilát, Homoky Györgyöt nem ismerik annyian, mint Zsuzsát, Sike Gábort és Berecz Csabát pedig nem a lelátókról, hanem a médiából ismertem meg.

Nagy Béla: A Korzó Boys tagja, a DVTK SE, a DSM Kht. és a DVTK vezetője. Ő is szurkolóként kezdte, többször utaztam vele idegenbe, ki gondolta volna akkor, hogy egyszer ő lesz a főnök? Szerintem még ő sem.

Tóth Gábor (Sluki): Így szerintem nem sok embernek ugrik be, de ha azt mondom, hogy Mini Olimpia, akkor mindenki tudja, kiről van szó. Nem azért került erre a listára, mert ő kezdett el először Diósgyőr-ajándéktárgyakat forgalmazni, hanem azért, mert a Korzó Boys tagjaként, a DVTK SE alapítójaként, - aki állítólag ott volt a Kaiserslautern - DVTK KEKUEFA-kupameccsen is - vérbeli szurkoló. Persze az általános ismertséget a boltja és annak kínálata hozta.