A helyzetkihasználás döntött (Pápa - DVTK 2-1)

Olcsó megoldás lenne, ha most el kezdeném idézni magam mint a nagy professzorok - akiknek az új tanulmányuk irodalomjegyzékének felét elfoglalja a korábbi publikációik listája -, hogy én már a meccs előtt megmondtam, a helyzetkihasználás dönt a Pápa - DVTK meccsen. De akkor azt is írtam, remélem, a mi javunkra.


Idén először utaztam el idegenbeli meccsre, így most azt írom, amit a helyszínen láttam, hallottam.

A kezdőcsapat tartogatott néhány meglepetést, mert Lipusz helyett a frissen igazolt Huszák lett a jobb oldali középpályás - ezek szerint ezért játszott Lipusz a múlt héten az NB III-as csapatban -, és Ivancsics először játszott csatárt, a helyére pedig Lippai húzódott vissza a középpályára. Ezzel előállt az a furcsa szituáció, hogy bal oldali középpályásként, ahol véleményem szerint a legerősebb a DVTK - Lipusz, Gohér, Ivancsics - egy ott idegenül mozgó játékos jutott szóhoz. Valahogy így:

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Huszák, Takács P., Búrány, Lippai
Ivancsics, Balajti

(A Nemzeti Sportban Takács Pétert elősöprögetőnek írták, hogy jól-e, azt a kapu mögül, gyakorlatilag egy szintben a játéktérrel nem tudom megítélni. De eddig nem játszottunk ebben a formációban.)

Hogy Lippai nem túl jó megoldás bal középpályásként, arra Aczél is gyorsan rájött és visszacserélte a két játékost. Nem ez volt az utolsó csere, de arról később.

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Huszák, Takács P., Búrány, Ivancsics
Lippai, Balajti

A mérkőzés nem kezdődött rosszul, támadgatott a Pápa, de gólhelyzete nem volt. Huszák első megmozdulásain látni lehetett, hogy Faggyassal ellentétben ő tanult is valamit Debrecenben, az előbb említett Ivancsics-Lippai csere pedig a támadójátékot is rendbe tette. Voltak is helyzetei a DVTK-nak, de Balajti és Huszák lövését bravúrral védte Szűcs, míg Lippai helyzeténél minden mindegy alapon eldőlt, de Lippai erőből oldotta meg a helyzetet és fölévágta a labdát. Ha helyezi, akkor az elfekvő kapusnak esélye nem lett volna. Diósgyőri oldalról volt ez a három ziccer, a pápaiaknak csak egy helyzetük adódott, de abból gólt is lőttek. Ott kezdődött az egész, hogy támadott a Diósgyőr, de Lippai a középpályán elveszítette a labdát - mikor a többiek előrefelé mozogtak - és innentől már mindenki csak sodródott az eseményekkel, nem felállt védelem ellen támadott a Pápa. Mindig volt szabad ember, akinek lehetett passzolni és az éppen balra rendeződő védelem mögé löbbölt labdára Kovács késve és nem elég nagy lendülettel jött ki, így a hazai játékos át tudta emelni a labdát fölötte, bepasszolni már nem volt nagy művészet.

Közben eszembe jutott, még két lehetőség, tehát nem igaz, hogy egy helyzetből rúgott a Pápa egy gólt, mert volt Milicicnek két szép mentése. Először egy jobboldali kiugratást pepecseltek el a pápaiak, a végén Boris tudta blokkolni a lövést, míg másodszor egy középtávoli lövésbe ért bele és vágódott a kapu helyett szögletre. A pápaiak többi próbálkozása már említést sem érdemel, mert jöttek, de a védőknek sikerült azelőtt tisztázni, hogy helyzet alakult volna ki.

A szünetben megérkezett a szurkolóbusz legénysége - ez is Diósgyőr, a klubnak nincs saját busza, a szurkolóknak van, más kérdés, milyen -, majd a második félidő rögtön pápai góllal kezdődött, de utána nem sokkal teljesen megváltozott a játék képe. Nem illik ide az a közhely, hogy „a Diósgyőr fokozatosan átvette a játék irányítását”, mert a Pápának teljesen megfelelt, hogy többet támadott a Diósgyőr, ők pedig kontráztak. De ezeknek a kontráknak már nem volt eredménye, mert Kovács több alkalommal védett és őszintén, egyik sem volt ziccer.

Közben a támadások érdekében Aczél többször is átalakította a DVTK-t. Előbb a nem élete meccsét játszó Takács helyett behozta Lipuszt, majd a rengeteg rúgás miatt megsérülő Balajti helyére Nagy Robit. Ha jól láttam, akkor Ivancsics ismét visszament csatárnak, majd később Lippai újra visszatért a középpályára.

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Nagy R., Huszák, Búrány, Lipusz
Lippai, Ivancsics

Kovács Z.
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Huszák, Búrány, Lippai
Nagy R., Ivancsics, Lipusz

Hogy a második variációban Nagy Robi és Lipusz szélső csatárt, vagy szélső középpályást játszott (4-3-3 vagy 4-5-1), az ízlés dolga, mivel folyamatosan támadott a DVTK, inkább az előbbit írtam. Ahogy telt az idő, úgy szorult be egyre jobban a Pápa, sőt, az is feltűnő volt, hogy elfogyott a levegőjük.

Ezzel együtt nem sikerült gólt szerezni, mert nem mentek be a helyzetek. Lipuszé volt a legnagyobb, Szűcs Lajosról kijött Gohér szabadrúgása és Lipusz nem kellően higgadtan, hanem erőből oldotta meg három méterről, lövése elakadt a földről felálló Szűcsben. De volt azért Szűcsnek védése is, éppen Lipusz egy másik kísérletét ütötte ki jó reflexszel, máskor pedig szerencséje volt.

Mivel ott álltam közvetlenül a pápai kapu mögött, láttam, hogy Lipusz harmadik lövése - ami egyébként elég gyenge kísérlet volt - nem sokkal a felső sarok mellett ment el/esett le, és Ivancsicsnak is volt egy olyan rosszul eltalálta fejese, ami pár centivel a kapufa mögött esett rá a hálóra, de előttem van az a jelenet is, amikor egy hazai védő fejéről kerül szögletre a labda mintegy 10-15 centire a kapufától, miközben Szűcs Lajos a másik oldal felé mozdult. Félreértés ne essék, ezek egyike sem volt helyzet, de mind a háromból születhetett volna gól.

Végül a legkevésbé gólszagú szabadrúgásból sikerült Ivancsicsnak megcsúsztatnia a labdát, így lett 2-1, ami a végeredmény is, hiszen már a középkezdésre sem jutott idő.

Aczél rengeteget variált, a harmadik cserét mégsem használta ki. Ha emlékeztek a tavalyi meccsértékeléseimre, folyamatosan azt írtam, Lippai elfáradt és most is azt írtam a meccs előtt, Lippainak a csatársorban a helye, mert ott kevesebbet kell védekeznie. Az egy dolog hogy ez bejött, de miért nem vitte le Aczél? Értem én, hogy ő a csk, de a meccs utáni nyilatkozatában azt is mondta, hogy már a kiállítás előtt sem volt megelégedve vele, csak kiabált a többiekkel. (Ha szarkasztikus akarok lenni, akkor azt mondom, nem változott semmit a játék képe, miután lement a pályáról. És nem is hazudok ezzel sokat!) De ha nem is Lippai, Ivancsics helyére biztosan behoztam volna Szabó Viktort. Amikor Nagy Robi és Lipusz folyamatosan adta be középre a labdákat, akkor Ivancsics hiába érkezett, magassága miatt nem tudott fejelni.

Az előzőekben nagyjából felsoroltam minden helyzetet. Már ennyivel is meccset lehetett volna nyerni, de jóval több is lehetett volna, ha pontosabbak a passzok. Volt egy-két olyan támadás, amikor folyt a labda, több érintés után sikerült eljutni az ellenfél kapujáig. Ugyanakkor többször lassult le a támadás azért, mert a másik mögé ment a labda, vagy egyenesen elakadt a pontatlan átadás miatt. A két gól ellenére azt mondom, nem a védelemmel, hanem a csapatvédekezéssel volt gond. Hiába áll stabilan a lábán a négy védő, ha a kapus és a középpályások nem segítenek elég hatékonyan.

A meccs végén csak a dupla kerítés miatt maradt el a pacsizás, de taps így is volt.

A meccs végén megtapsoltuk a csapatot, mert 0-2-nél sem állt le, és valós esély volt a pontszerzésre, de azt hiszem, nem egy, hanem három pontot hagytunk Pápán. Ez egy másodosztályú csapat, amelyiket bőven meg lehetett volna verni. Most egyelőre úgy tűnik, hogy nem lesznek kiesési gondjaik, de jön még kutyára kamion.

És nekünk? Nem hiszem, hogy már most bármi eldőlhet, ezért sorsdöntő nem is, de fontos lesz a következő mérkőzés. Többször írtam már, hogy hosszú távon kifizetődő a jó játék, még ha nyerhető meccseket veszít is egy csapat. Ha valaki tud játszani, akkor az nyerni is fog. De ki rúg gólt, ha Balajti elmegy Egyiptomba, Lippai pedig eltiltását tölti?

Játékosonkénti értékelés

Kovács Zoltán: Az első gól az övé volt, a második félidőben pedig hozta a kötelezőket. Úgy látszik, ő nem fog meccseket hozni nekünk, meg kell elégedni vele, hogy potyákat nem kap és a védhetőket védi. Azt is megkockáztatom a három meccs alapján, hogy vonalkapus.

Lakatos Béla: Védekezésben nagyot nem hibázott, a támadáshoz sokat nem tudott hozzátenni. A sárga lapja jogos volt, kellet a taktikai szabálytalanság, mert akkor már Milicic is elöl játszott, létszámfölénybe kerültek volna a pápaiak.
Horváth Gábor: Nagyon jól játszott. Magabiztosan állt hátul, rengeteg támadás akadt el benne és mikor a második félidőben kevesebb dolga akadt hátul, többször is próbált fellépni a támadásokhoz, igaz eredménytelenül.
Boris Milicic: A két nagy mentését már említettem, ezen kívül volt egy fejese is a másik kapu előtt. A végén ismét támadó lett belőle, most legalább már kapott egy labdát.
Gohér Gergő: Mint Lakatos. A szabadrúgásaival tudott pluszt tenni hozzá, ha Lipusz berúgja kipattanót, akkor most azt mondhatnánk, adott egy és egy fél gólpasszt.

Huszák Tamás: Játszott a középpálya jobb szélén és közepén. Az első félidőben lőhetett volna egy gólt, ha nem Szűcs kezéhez teszi a labdát, de máskor is sokat tűnt fel a támadásokkor. A második gól előtt viszont nagyot hibázott, azt bizony róla kaptuk. Ha nem próbálja meg szerelni, csak kifelé szorítani az ellenfelet, akkor maximum egy szöglet lett volna belőle vagy az sem. Összességében nyertünk a visszatérésével, helye lesz a kezdőcsapatban.
Takács Péter: Gyorsan kapott egy sárga lapot szabadrúgás elvégzésének akadályozásáért, és ezután minden szerelésénél a szívemhez kaptam, csak nehogy kiállítsák! Ezért, nem ezért, de nem játszott jól, talán emiatt cserélte le Aczél, talán azért, mert a támadójátékot akarta erősíteni. Vagy, ahogy most olvasom megsérült, meghúzódott a hasfala.
Búrány Zoltán: Az ő játéka is nagyon tetszett. Szedte össze a labdákat és eleinte rövid, biztonsági megoldással, később egyre bátrabban tette a többieknek. Rengeteget szerelt, jól megkeserítette a vele szembe kerülő pápaiak dolgát. Volt egy jelent, amikor Bárányos szerintem még levegőt sem kapott, úgy „rácsimpaszkodott” Búrány. Igazi vérszívó pióca.
Lippai Ákos: Több poszton is játszott, ami nem könnyítette meg a dolgát, ráadásul a középpályán el is fáradt. Végig nagy feszültség volt benne, az összefoglalóban láttam, hogy az első félidei kihagyott helyzete után majdnem Föld körüli pályára állított egy fűcsomót, pedig ha higgadtabb, akkor tízből tízszer az üres felső sarokba emeli a labdát. Később is többször veszélyeztette a védők és önmaga testi épségét, a koronát pedig teljesen fölösleges kiállításával tette fel a produkciójára. Így Aczélnak nem kell gondolkodnia, hogy kispadra ültesse-e a Honvéd ellen...

Ivancsics Gellért: Annak ellenére, hogy gólt fejelt nem mondanám azt, hogy jól játszott. Elveszett a védők közt, egyelőre az a véleményem, hogy középpályán jobb teljesítményre képes. De azért megnézném Balajti párjaként egy olyan szituációban, amikor mi vezetünk.
Balajti Ádám: Nagyon jó játékos, de még nem bírja el a hátán a csapatot. Nagy dolgokat csinál - lásd helyzete az első félidőben, amit magának kapart ki három védő közt, majd csak a kapuson múlt, hogy a lövésből nem lett gól -, de még nem viseli el, hogy az ellenfél folyamatosan faragja, a bíró pedig engedi ezt. Nem reklamálni kell, hanem gólt lőni. Sajnos megsérült, de amúgy is megy az U20-as edzőtáborba, szóval meg kell lennünk egy ideig nélküle. Nehéz lesz!

Lipusz Norbert: Meglepődtem, hogy nem kezdett és a teljesítménye alapján most is fenntartom, hogy a kezdőben a helye. Nagy lehetőségeket hagyott ki, de neki legalább voltak helyzetei. A Honvéd ellen szerintem biztosan kezd, csak az lehet a kérdés, a középpálya jobb vagy bal oldalán.
Nagy Róbert: Most láttam a legjobban játszani, bár a hibaszázaléka nagy volt. Beállása után szépen húzott el többször is a jobb oldalon, be is adta a labdákat, de azok nem mindig találtak embert. Elég hamvába holt ötlet például átlöbbölni fejesre a labdát a hosszú oldalon érkező 175 cm magas Ivancsicsnak. De végre egy jobbszélső, akinek sikerül meghúzni a jobboldalt és be is adni a labdát. A kezdő talán még sok, de egyre több időt kell adni neki.