2010. október 1., péntek

Egy félidő is elég volt (DVTK - Nyíregyháza 2-1)

Lemaradtam a DVTK - DVSC-DEAC meccsről, így nekem a Nyíregyháza elleni rangadó első félideje lett a “már régen nem láttam így játszani a DVTK-t” élmény.

George lerántásáért kétségtelenül piros lap járt (Fotó: BOON)

Kereshetik a kifogást Nyíregyházán, hogy ilyen-olyan bíró, aki két 11-est fújt be és kiállított egy vendéget is, avagy hiába az emberelőny, mégis sikerült a szépítés és szoros lett a vége, de! Aki látta a mérkőzést, az azt is látta, hogy a Nyíregyházának egy pillanatnyi esélye sem volt. Sem 0-0-nál, sem a szépítés után, sem amikor George kihagyta a büntetőt. A szívemet legjobban az melengette, hogy nem azért volt döntő fölény a javunkra, mert a Nyíregyháza gyenge volt (egyébként tényleg gyenge volt), hanem azért, mert a DVTK játszott jól. Az első félidőben számolatlanul ontotta a csapat a helyzeteket és az olyan megoldásokat, amikor nem sokon múlt, hogy valódi helyzet legyen belőle. A szünetben azt latolgattuk, hogy eddig kísértetiesen hasonlít a meccs az Újpest - Fradihoz - 2-0 a rangadón, emberelőny, stb. -, bárcsak a folytatás is ugyanolyan lenne. Nem lett, mert... Nem lett, és nem is tudom az okát. Tudat alatt biztosan visszavett egy kicsit a csapat, de akkora volt a fölény, hogy még így is sokkal jobbnak kellett volna lenni, tehát valami más is volt mellette. De ebben az időszakban is csak egy veszélyes Bajzát lövés volt, amit Rados önfeláldozóan és szerencsével hárított. A szöglet utáni fejes a semmiből jött, utána pedig már megint az első félidőben látott DVTK volt a pályán.

Természetes módon nagyon jó alakult ki a hangulat a lelátón is. Meglepett, hogy mennyi néző jött ki, kevesebbre számítottam, az viszont nem a meglepetés kategória, hogy mindenki szurkolt. Bár csak így lenne egy szoros, neadjisten vesztes mérkőzésen is! És a szurkolás alatt szurkolást értek, nem az ellenfél szidását, ami belefér, de ha az kerül túlsúlyba, az már nem pozitív.

És ha már körítés, akkor a szpíkerről is néhány szó. Nem most szerepelt először, félek tőle, nem is utoljára. A szerepelt nem túlzás, mert valahogy nem találja a helyét, akkor is belekiabál a mikrofonba, hogy akidiosgyöríííííííííííííííííííííííííííí (próbáltam visszaadni a hangsúlyozását), amikor egyébként megy a mérkőzés, folyamatos a szurkolás. Nem baj, ha valakinek nincs olyan orgánuma, mint Veres Lacinak vagy akár Hollósy Andrásnak (aki egyébként DVTK műsorközlőként hirdeti magát az önkormányzati választás kampányában), az sem baj, ha nem tud újabb “mókát” kitalálni, mint Veres Laci, de legaláb vegye észre a saját maga korlátait. Aki nem showman, az közölje egyszerűen az összeállításokat, cseréket, sárga lapokat és hagyja meg a szurkolóknak a hangulatteremtést.

Játékosonkénti értékelés


Ivan Radoš: Már említettem a legnagyobb védését, amikor Bajzátot akadályozta meg a gólszerzésben. Megsérült, utána már nem is ő végezte el a kirúgásokat. A gólban egy kicsit ő is benne volt, hiszen a rövidről jött a fejes.

Savo Raković: Most nem volt számomra annyira meggyőző, de volt helyette más, aki segítette a támadásokat, védekezni pedig annyira nagyon nem kellett a széleken.
Igor Gal: Nem a védekezése, hanem az ellenfél kapuja előtti dolgok maradtak meg: egyszer alig maradt le egy középre lőtt labdáról, egy másik alkalommal pedig egy kapu előtti kavarodás után löhetett volna, de nem találta igazából el a labdát...
Budovinszky Krisztián: Mindamellett, hogy stabilan állt a DVTK védelme volt két olyan hibája, ami csak a szerencsén múlt, hogy nem okozott nagyobb gondot. Egyszer visszafejelte az alapvonalról a labdát középre úgy, hogy rástartolhatot egy nyíregyházi, és volt egy másik is, aminél a lelátón összenéztünk, de mostanra a feledés fátyla takarja. Ja, és kétszer jól megfuttatta Gohért, aki csak éppenhogy meg tudta menteni a bedobástól a labdát. És hogy jót is írjak: volt néhány kiváló passza, aktívan és jól vette ki a részét a támadások indításából.
Gohér Gergő: Szabadrúgások, szögletek futószalagon. Nem állítom, hogy mindegyik tökéletes volt, de ezúttal nem rajta múlt, hogy nem adott gólpasszt. Fogunk még a szögletéből gólt szerezni.

Halgas Tibor: Sokat mozgott, sokat volt játékban is, de valahogy mindig lemaradt. Rengeteg olyan szituáció volt, amikor hajszálom múlt, hogy valódi gólhelyzet alakuljon ki.
Mohamadou Abdouraman: Nálam a meccs embere. Kár, hogy nincs statisztika, megnéztem volna, hány labdát szerzett.
Lippai Ákos: Így, hogy Abdou védekezik helyette is, bátran támadhat. A labdái továbbra is tökéletesek, bár nem gondolom azt, hogy ennél már nem tud jobban játszani. És gólpasszánál kiderült, mennyire nem hátrány az, ha valaki jobbal és ballal is be tudja adni a labdát.
Dobos Attila: A csapat egyik meghatározó tagjának tartom, aki nélkül bajban vagyunk, ennek ellenére a Nyíregyháza ellen nem marat meg olyan megmozdulása, ami említést érdemelne.

George Menougong: Két kiharcolt büntető és egy kiállítás, egy gól - mi kell több? A kákán is csomót keresők róják fel ezek után a kihagyott tizit, főleg úgy, hogy végül nem osztott-szorzott. Egyébként direkt figyeltem, egy-egy jó megmozdulása között percekre eltűnt, de ki bánja, ha amikor játszott, akkor veszélyes volt? A büntetőről csak annyit, hogy edzésen láttam tőle olyat, hogy Giáknak megmondta, a bal felsőbe lövi, majd komótosan nekifutott és úgy odatette, hogy a kapusnak esélye sem volt. Persze tudom, más az edzés és más a tétmeccs.
Roszel Róbert: Magyari Viktor mesélte, hogy Roszel sérülése miatt már az első félidőben cserét akart kérni, de végül a kezelés után maradt, így befejelhette Lippai beadását. Nagyon fel sem kellett ugrani, csak ott kellett lenni. Néha az a legnehezebb. Ezen kívül volt egy ígéretes rövid felsőre küldött lövése, ami nem talált célt, de így is 7 bajnokin 3 gólt lőtt úgy, hogy folyamatosan sérüléssel bajlódik.

Faggyas Milán: Volt helyzete, de most nem tudta kihasználni. Lehetett látni, hogy korai lenne még kezdőként játszatni, viszont hasznos lehet csereként.
Szabó Péter: Ahogy beállt, elkezdte lövöldözni a vendégek kapuját és nem is rosszul! A bátorság feltétlenül dicsérendő, a helyzetfelismerés is. Nem jövök a lövésből lesz a gól közhellyel, de ha továbbra is ilyen jó kísérletei lesznek, akkor előbb-utóbb csak beakad egy.
Horváth Gábor: De jó lenne egyszer a Nyíregyháza elleni győztes csapatban játszani néhány percet! (Erről már lemaradtam.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése