Ehhez képest meddő mezőnyfölényt láttam, a helyzetek pedig kiugratásokat jelentettek, nem pedig szépen felépített támadásokat. Persze ezzel is nyerni lehetett volna, amennyiben sikerül gólt lőni egy-két valóban meglévő helyzetből. A kapott gólokat már láttam összefoglalóban, valóban elkerülhetők lettek volna - akár egy kis szerencsével is, ha pl. Raković feje búbjával nem indítja a hazai támadót, vagy nem csak megakad, hanem el is akad Radošban a második gól előtti lövés. Ezen túl nem láttam több makói helyzetet (a minden mindegy 90. percben esett kapufa csak akkor érdemelne elemzést, ha bement volna, így nem oszt, nem szoroz).
Most, hogy Granát személyében van egy termetesebb csatárunk is, talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy fel kell venni a taktikai repertoárba a szélről beadott labdákat, amire középen érkezhetnének a társak - gondolok elsösorban Roszelre, de Faggyas is szerzett már ilyen gólt idén.
Érdekes volt hallgatni a makói kommentátort, aki a diósgyőri körülményeket dícsérte. Először azt hittem, egy újabb hülye, akin még nem látta közelről a “kisfüves” (fű2, kinek hogy tetszik) állapotát közelről. De nem, arra utalt, hogy a DVTK játékosai profik, míg a hazaiak (fél)amatőrök. Ennek ellenére hülyeség lenne a “minek ide profizmus, ha az amatőrök is megvernek” dumával jönni, mert a foci azért szép, hogy alakulhat úgy, hogy a kicsi legyőzi a nagyot és hosszú távon igenis kjön az amatőrök és a profik közti különbség. Hanem azért hoztam szóba, mert ugyan tudtam, de mégis újra rádöbbentem a tényre: itt amatőrök is vannak! Nesze neked másodosztály, innen menekülni kell, újabb ok, hogy mielőbb visszjussunk az NB I-be!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése