Van, aki még a sportélményért jár stadionokba hétvégente

Az biztos, hogy mióta - konkrétan 1991, egy DVTK-Siófok meccstől - gyakorlatilag száz százalékos rendszerességgel járunk Diósgyőr-mérkőzésekre (családilag), abban az időszakban a futballszurkolás és a politika között nem volt semmilyen összefüggés. Az embert kikocsizott szombatonként a stadionba, felállt a lelátóra, aztán vagy csendesen nézte a gyepen történő dolgokat, vagy ordibált, ami épp eszébe jutott, vérmérséklet szerint; és mindez nem volt ideológiailag semmivel sem összefüggésben.

Tartott mindez körülbelül három évvel ezelőttig, no, nem mintha addig soha egyetlen politikailag determinált jelkép nem tűnt volna fel a tribünön, de hát több ezres közönség ma már tán sehol a világon nem képzelhető el egy-két zászlónyi (neo)náci szimbolika nélkül - mindenesetre egyszer csak hirtelen vége szakadt a békés ideológiamentességnek a szurkolás világában. Megjelent kábé tucatnyi úgynevezett Árpád-sávos lobogó.
Na, most ez vagy kifejezetten tetszik valakinek, és akkor az örülhet a szívének oly kedves látványnak, vagy ellenkezőleg, határozottan nem tetszik, mert frusztrálja az akarva-akaratlanul megelevenedő világnézet, továbbá ott van az a hatalmas tömeg, akit meg egyszerűen nem érdekel futballpályán a politika, úgyhogy simán csak bosszantja, hogy páran ráerőltetik a témát, vagy elegánsan mondva, kéretlenül tematizálják a drukker-kultúra eme színtereit.
Nem sokat olvasok fociszurkolói fórumokat, illetve sporthírek online kommentjeit, de ha jól tudom, ezek a fórumok hemzsegnek a fenti gondolatmenetbe illő olvasói megnyilvánulásoktól. (Prózaibban: ilyen posztokban még több és gyakoribb a zsidózás, cigányozás és különösen a magyarozás, mint a net egyéb hasonló helyein.) Szimplán sportról ma már jóformán lehetetlen beszélgetni, csak sportról és semmi másról.
Mint említettem, családilag, azaz édesapámmal és öcsémmel, egy szűk körű kvázi-ulracsoportot alkotva lassan két évtizede ott vagyunk minden találkozón, egy ideje évről évre bérletesként, jómagam mikor Pesten egyetemre jártam, a DVTK ottani megjelenéseit is személyesen tekintettem meg, s jópárszor előfordult, hogy egyéb helyszíneken is jelen voltam. Szabad engem Diósgyőr-szurkolónak tekinteni? Azt hiszem, igen, méghozzá a legodaadóbb fajtából. Ez szerintem nem érdem, pláne nem dicsőség, mint ahogy nem is szégyen - tény, ami privát érdeklődésemet, popkulturális preferenciáimat tükrözi.
Viszont eltökélt szurkolói minőségemet illetően még sohasem kaptam semmilyen meghívást. Írd és mondd: soha. (Na, egy kivétel, de abban se volt sok köszönet: tavaly mint bérletes, a klubtól - ezt megírtam itt.) Pedig, épp olvasom a neten, nemrég Diósgyőr-szurkolók vettek részt, "mindnyájunk" nevében, egy jobboldali politikai színezetű egyeztetésen (ha minden igaz, Szegeden). A fenébe, hogy ilyen szurkolói összeröffenésekre engem nem hívnak! Merthogy, mint írják, mindenféle csapatok drukkerei képviseltették ott magukat. A jövőről meg együttműködésekről értekeztek. Nota bene, Budaházy György társaságában, akinek barátsága mostanában éppenséggel nem a legjobb ómen... Azt hiszem, afféle mélymagyar érdekszövetség köttetett ott, ahol nekem speciel tényleg nem lett volna helyem, nem is ezt akarom megreklamálni. Hanem épp azt, hogy az "igazi" szurkolói lét és "teljesítmény" mintha egyedül ezáltal volna csak visszaigazolható manapság: hogy az ember ott van-e ilyen-olyan szélsőséges megmozdulásokon. Márpedig én még sose voltam, édesapám se, egyikünk sem lesz később sem, soha.
Ellenben már az foglalkoztat minket napok óta, hogy akkor idén is vásároljunk-e megint bérletet - hármat!, az 40-50 ezer forint!, a mai világban, ahogy mondani szokás -, és egyáltalán lesz-e kitől, lesz-e hol. És ha igen, mikor. Már a Vasas elleni Liga-kupa találkozó előtt? Vagy a hétvégi Debrecen-meccs előtt? És mikor vegyük: már idejekorán - vagy inkább várjuk meg, "érdemes"-e egyáltalán 2009-2010-ben a DVTK-stadionba járni?
Nem mintha a kérdés egzakt számításokon alapult volna valaha is. Járunk, mert... mert ez így alakult. Az ember drukker, oszt annyi. Szeretjük a sportot. Csak politizálni ne kelljen érte/miatta. Kérem.
Ja, és ne feledjem: számunkra, különben is, minden meccs ajándék.