Első lépésnek tökéletes (DVTK - DVSC 1-0)

Még szerencse, hogy aludtam egyet a DVSC elleni diadalra, így legalább nem írom azt, hogy "van csapatunk", "nem kár a távozókért", "itt az új bajnokesélyes" stb. Mert tegnap így éreztem, hajnali egykor is nehezen jött álom a szememre.


Nagy diadal a Debrecen legyőzése akkor is, ha kellett hozzá a csillagok kedvező állása, de tegye fel a kezét, aki szerint a DVSC szombaton látott csapatánál nincs gyengébb az NB I-ben. Még azt is megkockáztatom, ha csapatként versenyeztetnék ezt a társaságot, akkor nem lennének kiesési gondjaik. Dehát ilyen erős a DVSC játékoskerete.

A DVTK-nak nem a keretben szereplő nevekben van az erőssége, az ismert okok miatt tele van a csapat fiatalokkal, Köteles már a rutinosabbak közé tartozik. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy Lippai Ákos a csk – tudja valaki, hogy a játékosok választották, vagy Aczél Zoltán nevezte ki? Én erről lemaradtam -, a kezdőben rajta kívül Milicic múlt még el 30 éves.

És ha már kezdőcsapat, akkor 4-4-2. Nem erre számítottam, mert a Diósgyőr csatárposzton gyengén áll, de azt kell mondjam, nagyon bejött Aczél húzása Lippai csatársorba állításával. Ugyan a kapura egyáltalán nem volt veszélyes, de a labdát nagyszerűen osztogatta. És mivel csatárposzton passzolt, közel a kapuhoz, az átadásaiból lehetett már a kaput is veszélyeztetni. Ezen kívül elöl tudott néha néhány percet pihenni is. A végére ugyanúgy elfáradt, mint a középpályán, de legalább nem volt kötelező lecserélni.

Az egy szem új játékos, Horváth Gábor a védelem bal oldalára került, ott volt leginkább lyukas a DVTK hátul, középen pedig Kállai játszott és Viskovic maradt ki. Feltételezem, a magasság játszott szerepet Aczél döntésében.

A középpálya Lipusz, Búrány, Takács, Gohér összetétele Lippai előretolása után papírforma, Lipusz és Gohér is rendszeresen ezen a poszton játszott – jól – az edzőmeccseken (Lipusz csak Gohér lecserélése után ment át néhány percre a bal oldalra), Búrány és Takács pedig eleve itt érzi a legjobban magát. Az egymás mellett játszatásukban maximum annyi volt a kockázat, hogy két nagyon fiatal játékos került a centrumba.

Szabó Viktor kimaradt mert a könnyen elfáradó Lippai mellé egy mozgékonyabb csatár kellett. Balajti nem tökéletes megoldás, nem bír végig még egy meccset, de jelenleg nincs jobb. Nem véletlen, hogy elsősorban csatárposztra keres még játékost a DVTK.

Bebizonyosodott, amit a meccs előtt írtam, verhető volt a DVSC B, de nem volt egyszerű. Már az első félidőben több helyzete volt a DVTK-nak, sőt az előrejáték akkor is folyamatosabbnak tűnt a tavaszinál, amikor nem lett belőle semmi. Ment a labda, sokszor jók voltak a körömpasszok, de ez az a műfaj, amihez rengeteg gyakorlás kell, szinte ismerni kell egymás gondolatait is. Volt nem is egy olyan szituáció, amikor balra ment a társ a labda pedig jobbra.

És voltak beadások is. Az első félidőben Lipusz adott tökéletes labdát Balajtinak, amit a védők az utolsó pillanatban mentettek, a második félidőben pedig Gohértól(?) kapott Lipusz hasonló passzt, amit fölévágott. De a lövések sem hiányoztak. Már az első félidőben beakadhatott volna Takács lökete és az utolsó pillanatban Lipusz – szöglet utáni kombinációt(?) követően – eleresztett lövése is. A másodikban pedig szöglet után Gohérnak és szabadrúgás után Gohérnak és Takácsnak volt gólt ígérő kísérlete. Emlékeztek olyan tavaszi meccsre, ahol ennyi helyzet volt?

Az meccs végére nagyon elfáradt a Diósgyőr. Szerencsére a Debrecen nem nyomott annyira, hogy teljesen beszoruljon a csapat – többször leírtam már, hogy ilyen oxigénhiányos állapotban jön a menetrendszerű fölösleges tizenegyes, öngól -, így az egy pont megvolt.

Ha évek múlva felidézem ezt a meccset, talán az a jelenet jut majd eszembe, amikor Szabó Viktor harcossága után a bíró szögletet jelzett. Az addigra erejükkel teljesen elkészülő játékosok hirtelen megtáltosodtak, alig hittem a szememnek, úgy sprinteltek a 16-oson belülre. Hogy utána mi történt a lövésen kívül, azt bevallom, nem láttam, akkora volt a tömörülés, számomra az első értelmezhető jelenet az volt, hogy a debreceniek hevesen tiltakoznak a játékvezetőnél. Ekkorra ért a túlsó kanyarba a közelebb álló szurkolók örömkiáltása is: 11-es! Mindig csodálkozom, hogy mennyire örülnek az emberek egy büntetőnek, nekem csak az jut eszembe, hogy csak óvatosan, azt még be is kell lőni.

Lippai állt a labda mögé én pedig nagyon megijedtem. Tavasszal Takács Peti az összes lehetőséget (nem volt sok) gólra váltotta, most is jól játszott – mint később kiderült, most is ő és Lippai volt kijelölve a tizire. Lippai is jó volt, de ő nagyon elfáradt és egy kilencvenikszedik percben megítélt lehetőségnél minden apróságnak szerepe lehet. Utólag azt kell mondjam, ez is jó döntés volt, már csak azért is, mert belőtte, de jól bírta a debreceniek lélektani hadviselését is, "belém akarták verni az ideget" – ahogy nyilatkozta a Kossuth Rádióban. A fiatal Takira ki tudja milyen hatással lett volna az ilyen huza-vona.

Figyelte valaki a saját térfelünket a büntető előtt? Kötél a jobb oldali kapufánál térdelt – imádkozott? -, Milicic pedig térfél közepén ült. Mintha minden erejükkel Lippait támogatták volna. A gól és a lefújás után pedig mindenki rohant amerre látott, néhány játékos a szurkolók felé, mások a kispadhoz, végül mindannyian középre.

A meccs előtti beharangozóban a 2004 őszi DVTK – Pápa meccshez hasonlítottam előre a szombati meccset és a gólöröm teljesen olyan érzés volt mint az akkori találat. Nagy extázis volt a tavaly őszi debreceni győzelem is, de ott nem egy percben sűrűsödött össze minden. Ha Dombi helyzetét is belevesszük, akkor négy perc alatt a pokol kapuja és a mennyország. A végén új győzelmi indulóként a bemelegítés után ismét felcsendült az „Ac(z)élváros”, feltűnt rajtam kívül még valakinek, hogy a meccs előtt a „Highway to hell” is ment?

És akkor jöjjön a valóság. A meccs néha unalmasan csordogált, egy ilyen 10 perc végén hallottam a nap szövegét egy Angliából hazatérő részeg sráctól: Angliban ennyi idő alatt már esett volna az … eső. A védelemnek nem volt nagyon sok dolga, igazából nem tették próbára őket. Ha Köteles augusztus 31-ig külföldre igazol, akkor Somodinak nagyon nehéz dolga lesz őt helyettesíteni. Lippai a kulcsfigura, az edzőmeccseken látottak alapján is kijelenthető: pótolhatatlan. Ha őt leveszi az ellenfél a pályáról…, rossz is belegondolni. A passzokon és labdakezelésen is van még mit csiszolni.

Videoton, Újpest (mint a szél, kiestek az EL-ből, úgyhogy teljes kerettel, hacsak Sallói nem árulja ki a csapatot), és Győr a következő három ellenfél. Lehet nyugodtan csapatot építeni, kísérletezni, behozni azt az elmaradást, amit a nyári válság miatt szedett össze a csapat. Már van megnyugtató három pontunk, csak arra kell vigyázni, nehogy beleszaladjunk egy súlyos vereségbe.

Játékosonkénti értékelés

Köteles László: Rögtön a meccs elején látványosan védett egy sarokra tartó lövést – a túloldalról nekem úgy tűnt, mellé ment volna -, majd volt még az első félidőben egy tekintélyt parancsoló kifutása. A másodikban sem volt sok dolga, de meccs döntő momentuma az övé, Dombi ziccerét magától értetődő természetességgel hárította. Ha nincs ez a bravúr, akkor nemhogy három, de egyetlen pontot sem szerez a DVTK. Külön tetszett az is, hogy rutinos kapusként hagyott levegővételnyi szünetet a csapatnak a vége felé a kirúgások elvégzésekor. Ha igaz az a pletyka, hogy eligazol, de a leendő új klubjának képviselői szerették volna tétmeccsen is megnézni, akkor ez a produkció bizonyára meggyőző volt.

Lakatos Béla: Védőt játszott, mégis megnyerhette volna a meccset. Volt szöglet utáni fejese, de sokkal közelebb járt a gólhoz, amikor Gohér elrontott lövését reflexből a kapu irányba tette. Mellé ment, pedig a kapus verve volt, annyira hirtelen történt minden.

Boris Milicic: Nagyon magabiztosan játszott, nekem tetszett, amit csinált. Fejjel, lábbal a labdát, testtel az ellenfelet tartotta távol a kaputól. Egyedül sárgát nem sikerült kiharcolni az ellenfél csatárainak.
Kállai Norbert: Nem hiszem, hogy megbánta Aczél a beállítását, bár tény, nagyon sok dolga nem volt.

Horváth Gábor: Első meccsnek elment, néha idegenül mozgott a csapatban, mert az is volt. Várom a folytatást.

Lipusz Norbert: Amikor először láttam jobb oldali középpályást játszani, akkor azt mondtam, azért jó megoldás, mert néha befelé, a bal lába felé indul, máskor pedig az oldalvonal mentén. Most szinte kizárólag befelé cselezett, ami kiismerhető volt. Ennek ellenére volt minimum egy jó beadása és ne feledjük az első félidő végi kapufáját sem.
Takács Péter: Nekem kellemes meglepetést nyújtott. Védekezésben hozta a szokásos színvonalat, támadásban viszont sokkal többet tett hozzá a játékhoz. És ez alatt nem csak a távoli lövéseit, hanem általában az előrejátékot értem. Jól passzolt, váltogatta a széleket. Csak így tovább!
Búrány Zoltán: A másik kellemes meglepetés. Talán egyetlen olyan dolgot nem tett, ami miatt említésre került a neve a tudósításokban, de nagyon sokat szerelt, ami mindenképpen dicséretes. Ehhez kellett a bíró is, mert a szerelések egy része hátulról történt, amit egy más felfogású játékvezető kevésbé enged majd.
Gohér Gergő: Középpályás, nem védő. Fog ő még gólpasszt adni, gólt lőni bajnokin is, mégha most nem is úgy tűnt. A szokásos veszélyes szabadrúgása megvolt, de hiányzott egy jó fél méter. Sokat nyert vele a csapatvédekezés, mert már a középpályán egy olyan játékos zárja le a bal szélt, aki oda tud lépni, ha kell. Később biztosan rosszul jön majd az összesítésnél a sárga lap, de most örülök neki, mert igazi csapatember, aki a kispadon ülve is így tud örülni egy gólnak.

Lippai Ákos: Nem ismétlem meg, amit fent írtam. Egyetlen dolgot kell még megemlíteni, a teljesen fölösleges sárga lapját. Támadott a DVTK, beadhatta volna a labdát, akár rá is lőhette volna, de ehelyett elveszítette. Becsületére legyen mondva, utána ment, a félpályánál sikerült utolérni, ahol szabálytalankodott. Így fölösleges sárga, ha véletlenül gólt kapunk belőle, akkor pedig szidnánk a labdavesztés és az el nem követett taktikai szabálytalanság miatt.
Balajti Ádám: Nincs más mozgékony csatár a keretben, így viszonylag stabil a helye a csapatban. Ha jobban összeáll a csapat, akkor alkalmas lesz a rövidpasszos játékra, most is volt egy fantasztikus labdakezelése sarokkal, sajnos lesről indult. Talán a kapu elé kellene erőszakosabban érkezni, nem csak várni, hogy üres helyzetből lőhessen a hálóba.

Szabó Viktor: Megnyerte a meccset azzal, hogy szó szerint kiharcolt egy szögletet. Várom, hogy Aczél megtalálja a helyét a csapatban. Csatársorban csak akkor érdemes játszatni, ha kap labdákat is, az nem várható el tőle, hogy labdát szerezzen, majd métereket sprintelve gólt is rúgjon. Középpályán is lehet vele kísérletezni, de ott csak szürke teljesítményt láttam tőle. A keret szűkössége miatt biztosan lesz játéklehetősége.
Despot Viskovic: Pályára lépett.