Páran csak a DVD-jüket bővíthették nálunk

Végre, ma már özönlenek a jó hírek, a fejlemények, nem is kell immár parttalan lelátói okoskodásokba bonyolódnunk, hogy teljen ez a webnapló... Például mindjárt itt van a Népsport (NSO) kiemelt főcíme, ami egyértelműen pozitív összefüggésben emlegeti a DVTK nevét (és kérem a defetistákat, hogy ne kezdjék "na, persze" kezdetű ellenréveiket sorolni, amelyeket mindnyájan ismerünk!), nevezetesen hogy "A DVTK 38 gólt rúgott". (Itt olvasható.)

Ahhoz képest, hogy pár napja még nem is volt csapat, és az se biztos, hogy mostanra van...
Mindenesetre játékos az van/volt bővében, Aczél Zoltán ki is fakadt a hétvégi sárospataki kaland (tornagyőzelem egyébként, ismét felülmúlva a Bőcsöt, többek között) kapcsán, hogy mennyien jönnek-mennek itt. De nincs mese, kell a frissítés, illetve a bővítés, és hát nem hemzsegnek a jobbnál jobb, Miskolcra kívánkozó labdarúgók az NBI tájékán, akiknek elég volna csak üzenni. Jöjjenek, csőstül, aztán majd egyből-kettőből lehet még valami. Például DVTK-igazolás.

Kezdjük mindjárt Sipekivel, akiről továbbra is az a fix infó, hogy "érkezhet", s bár nyilvánvalóan ő már nem az a Sipeki, akit szerettünk, becsültünk pár éve, de egyrészt lévén igazi vándormadár a hazai fociban, amennyiben megint eljönne Miskolcra egy időre, azzal már-már a megtelepedés jellemzői mutatná - amit értékel a publikum is -, másrészt elkelhet egy felnőtt a sok gyerek között. Elkelt volna egy jól cselező, nagyobb pesti kluboknál is már némi rutint szerzett középpályás, Majorosra gondolok, de róla azt írják, túl sokat kért, ha jól értem, bár az nem derült ki egyértelműen számomra, hogy akkor ő ezzel odébb is állt-e. Kár érte, mert amolyan Lippai-féle tehetségnek ismertem meg eddig, akit egyszer végre jól kellene motiválni - valahol, valakinek -, és erre lett volna esélye nálunk.

A legfrissebb hír, hogy a Slavia Prahától van itt próbajátékos, ami felettébb jól hangzik, csak továbbolvasva kiderül, hogy már nem idegen a magyar pályákon, konkrétan Hévíz és a Kaposvölgye vonatkozásában, ami nem azt sejteti, hogy egy potenciális világválogatottal van dolgunk. De nem akarok előítéletes lenni; Adzsojev se volt nemzetközileg "senki".

Apropó, az öcsém épp ezzel reagálta le a hétvégi jövés-menés - a korábbiakhoz képest mindenképp örvendetes - hírét: "na de ezek csupa senki". Hogy visszavágjak neki, bántó kishitűségéért, azt mondtam neki, Cé-Ronaldót se ismerted, mielőtt a Man-U-ban feltűnt volna. Ami kétségkívül igaz. Ám ami mögöttes tartalomként a hasonlatom mögött felfedezhető, az, félő, erős túlzás. Ne legyen igazam.

No, nézzük tovább a delikvenseket. Faggyas - már írtam az előző poszt kommentjei között - és Huszák visszatértének örülök, bár nyilván egyiktől sem várom a "világmegváltást", de helyiek, fiatalok, és a debreceni éhkopp után hátha ég bennük a bizonyítás vágya. Ugyanígy kellemes meglepetést kelthet a másik két hajdúsági srác, bár azt már rég tudjuk, hogy a hangzatos "debreceni focisulizás" önmagában még nem jelent semmit; emlékszik valaki arra az öt emberre, akiket anno Pajkos hozott ide a szomszédvárból, mondván, majd mekkora pénzt lehet belőlük csinálni?! Csak egy nevet tessék felidézni! Megint magamat kell ismételnem: ne legyen igazam. Végeredményre elég Tiszára és Mátéra gondolni, mint pozitív ellenpéldákra. Pedig az ő érkezésük még cudarabb időkre esett.

Viccesnek, vagy mondjam úgy, groteszknek találom, hogy kettesével, négyesével jönnek román és délszláv próbajátékosok, aztán úgy tűnnek el, mint ha itt se lettek volna. Mindig csak annyit olvasunk az újságban az edzőtől: nem jelentettek volna erősítést. Kérdezem én, aki egy ilyen helyzetben lévő Diósgyőrnek se jelent erősítést, az milyen képességű/tudású/motiváltságú labdarúgó lehet? Azt minek hozzák ide (menedzsere?), és hova viszik tovább, minek? A választ sose tudom meg.

(Apropó, vajon mi lett a két éve szintén idemenedzselt afrikai különítmény két tényleg befutott tagján kívül? Hova lehetett még őket kiközvetíteni, hogy valami pénz befolyjon utánuk? Elképzelésem sincs. Nem hiszem, hogy a lichtensteini vagy az andorrai piac még felvenné P. Carr Victort, dacára hogy neki a DVD-jére egy MTK elleni gól is felkerülhetett.)

Áttérek az egyéb típusú hírekre. Már csak kettőt kell aludni, és látjuk a 2009-2010-es (fél)jubileumi szezon Diósgyőrét. Lesz egy kis túlzás a szavaimban, mégis őszintén mondom: nagyon várom. Az ismert előzmények után, ugyebár... Ahogy a választ is tegnapi kérdésemre: lehet-e hamar bérlethez jutni. Mos, máris kezdhetünk gondolkodni édesapámmal és testvéremmel, idén megkockáztassuk-e a háromszor 15 ezer forintot (brr). "Sajnos", ahogy magunkat ismerem, ezt a pénzt se fogjuk kézzelfoghatóan hasznosabb dologra költeni... Szóval kedd: bérletvétel, szerda: meccs, és még mindig nem kell a szombatra gondolni, hiszen csütörtökre az új vezetés beütemezett egy szurkolói ankétot. Megyünk, ha egy mód lesz rá, bár ezúttal nem várhatók olyan boldogító bejelentések, mint iksz éve a Vasas színpadán felvonultatott Egressy Gábor ideigazolása és hasonlók az utóbbi két évtizedből. De olyan felhőtlen kacagás sem, mint annak a bizonyos Hubicsák nevű jóembernek a kabaréelőadása az ITC-székház színháztermében, akiről azóta se tudom, börtönben szórakoztatja aktuális közönségét napjainkban, vagy az árutőzsdén, netán egy biztonságtechnikai érdekvédelmi konferencián. Akkor mindenesetre hülyére röhögtük magunkat a szövegén északos újságíró kollégámmal, és napokig sajnáltuk, hogy nem írhatjuk meg (részben trágársága miatt) a hallott eszement dumákat. (Csak e-mailben terjesztettük. :)

Mi van még? Ja, és öt nap múlva jön a bajnok. Egye fene, tavaly (meg előtte) is milyen jó partikat játszottunk velük, és nemigen kellett szégyenkeznünk. Mondhatni, jobb ellenfelet nem is kívánhatnánk. Legyen igazam!

Mai összegzésem végére tehát csak a szokásos szlogen marad, nem pusztán a Liga-kupa nyitányra, sem csak a bajnoki első fordulóra vonatkoztatva: minden meccs ajándék.