2009. július 30., csütörtök

Jó csatárral könnyebb (FTC – DVTK 2-0)

A Ligakupáról már többször írtam, alapvetően nem tartom rossz ötletnek, de a megvalósításon lehetne finomítani. Az tapasztalható, hogy a felkészülési időszakban, amíg nem kezdődik a bajnokság, mindenki komolyan veszi, szezon közben pedig általában jöhet a második/harmadik sor. Ehhez a gyakorlathoz kellene igazítani a meccsek dátumát, mert szép dolog a szerda-szombat ritmus, de ha az edzők inkább a hétvégére tartalékolnak…

Kuriózumnak számít a szerdai FTC - DVTK mérkőzés abból a szempontból, hogy mindkét csapat közel a legerősebb összeállításában játszott. Az Fradi elbliccelte a nyitányt, ezért ez volt a főpróba, míg a DVTK-nak ha lenne második sora, akkor is csapatot kellene építeni még.

A Ligakupának megvan az a nagy előnye, hogy lehet kísérletezni, mint egy edzőmeccsen, de azért annál komolyabban veszi mindenki. Így került most Horváth Gábor a védelem közepébe, Gohér Gergő vissza balhátvédbe és Aczél Zoltán sem sokat forgolódott a miatt éjszaka, hogy be merje-e állítani a frissen igazolt Nagy Róbertet. Viszont a pótolhatatlan Lippai Ákos ezúttal hiányzott.

És a cserék ellenére működött a DVTK az első félidőben. A DVSC ellen is látott letámadással nem tudott mit kezdeni az FTC, a Diósgyőr már ekkor megnyerhette volna a mérkőzést (az öcsém félidei értékelése: ha játszik Lippai, akkor már meglenne a meccs). Mivel a tv-ben láttam az összecsapást, láttam a statisztikai mutatókat is, 52-48% volt a labdabirtoklás ekkor a DVTK javára. A statisztika megmutatta azt is, miért nem a DVTK vezet, hiszen a 8 kapura lövésből mindössze egyszer kellett Holczernek védenie. Szabó Viktor és Balajti Ádám is remekül élt, sok labdát kaptak, de ezen kívül a középpályások is rengeteget kísérleteztek, sajnos nemhogy eredménytelenül, hanem rosszul.

A DVSC elleni meccsről azt írtam, csínján még a „van csapatunk” kifejezéssel, mert egy csapat nem omolhat össze egyetlen kapott gól után. Most pedig ez történt. Ahogy az első félidő a Diósgyőré, úgy a második egyértelműen a Ferencvárosé volt. Ahogy a DVTK a távoli lövésekben, úgy az FTC a védelem mögé ívelt labdákban bízott. A mindig kockázatos lestaktika az összeszokatlan védelem ellenére működött, de a gól előtt – ha jól láttam a tv-ben – Lipusz a bal oldalon belógott, így középen Ferenczinek könnyű dolga volt a védőktől magára hagyatva.
A második gól is egy óriási hiba után esett, a sorozatos cserék miatt felforgatott védelemből nem is tudom, kinek kellett volna a bal oldalt felügyelnie, mindenesetre középen hárman álltak, míg Gohér előre tekingetett, így szabadon jött a beadás. Ferenczi, pedig van annyira jó csatár – még ha az NB I-ben nemhogy 40, de még 20 gólt sem fog lőni -, hogy értékesítse.

Ez volt a döntő különbség a két csapat között, hogy amikor fölényben játszott a Ferencváros, akkor tudott gólt lőni, míg a Diósgyőr fölénye meddő volt. A Fradinak hosszabb a kispadja is, ott nem csak azért álltak be játékosok, hogy mindenki játéklehetőséget, a pályán lévők pedig pihenőt kapjanak.

A játékosonkénti értékelés ezúttal sem marad el, de mint minden, csak tv-ben látott meccs esetében elég nagy a bizonytalanság, mert a labda nélküli játékból alig látható valami, és a kommentárok hagyományosan nem ismerik a DVTK játékosait. És legyen kövér a lúd: szakkomentátor sem volt a helyszínen, így egy beálló játékos esetében komoly percekre volt szükség, hogy kiderítsem, hová is jött végül – már ha kiderült, mert mostanáig nem tudom, hogyan változott a DVTK felállása a Lipusz - Kállai csere után.

Játékosonkénti értékelés


Köteles László: Mindkét gól előtti lövés hárítása bravúr lett volna, az első óriási, a második nagy. Ezen kívül nagyon nem is volt védeni valója.

Lakatos Béla: Az első félidőben még támadott is, a másodikban sem a jobb oldali védelmünkkel volt a probléma, ez mindenképpen dicséret.
Despot Viskovic: Befér a kezdőbe, bárcsak minden poszton olyan bőséges lenne a választék, mint a középső védők közt!
Horváth Gábor: Ajjaj. Nyertünk egy újabb középső védőt, de ki fog akkor balhátvédet játszani?
Gohér Gergő: Megnézte Aczél is balhátvédként, remélem nem tetszett neki és mehet vissza a középpályára. De ki fog akkor balhátvédet játszani?

Nagy Róbert: Nem nyerte el a tetszésemet, de azért nem írom le, lássuk élőben, mit tud. Több beadási lehetősége is volt, amivel nem élt. Viszont amíg a pályán volt, addig magasan a DVTK játszotta a jobb focit.
Búrány Zoltán: Ez a bíró nem engedte annyira a hátulról szerelés, mint a szombati, többet is szabálytalankodott. Ahogy a második félidőben nem ment annyira a csapatvédekezés, kevesebb esélye volt labdát szerezni.
Takács Péter: A lövések most annyira nem sikerültek, de legalább ő is kísérletezett (itt kimarad egy közhely). Egyben biztos vagyok, Aczél nem a teljesítménye, hanem a szombatra való tartalékolás miatt cserélte le.
Lipusz Norbert: Ismét bal oldali középpályást játszott. Nekem úgy tűnt, nem ment annyira a játék szerda este.

Balajti Ádám: Lőhetett volna egy-két gólt, de még nagyon tapasztalatlan. Azt is elhitte, hogy az Üllői úton egy vendégcsatár is kaphat 11-est (egyébként tényleg nem volt az). Ha lenne mellette egy rutinos csatár, attól sokat tanulhatna, és a meccs végére beszállva onthatná a gólokat.
Szabó Viktor: Felemás a teljesítménye. A mezőnyben, amíg jöttek a labdák, nagyon jó teljesítményt nyújtott. Három olyan helyzete is volt, amiből kis szerencsével gólt is szerezhetett volna. De ismét ott a volna…

Boris Milicic: Aczél a meccs után tulajdonképpen a nyakába varrta a vereséget. Hát nem tudom, én csak a tv-n keresztül láttam. A szükséges és a túlzott agresszivitás között pedig nagyon keskeny a határsáv.
Bokros Tibor: Tulajdonképpen a pályára lépésekor, a szünetben fordult meg a meccs, mégsem varrható a nyakába. És hogy az előrejáték akadozása a beállása miatt következett be? Ezt nem láttam a tv-ben.
Kállai Norbert: Hát, sokat nem láttam tőle és ez nem feltétlenül az ő hibája. Egyszer tűnt fel, amikor a második gól előtt lest reklamált ahelyett, hogy lélekszakadva rohant volna hátra.
Horváth Szabolcs: Amilyen jó volt a bemutatkozása tavaly a DVSC elleni Ligakupa-meccsen, annyira bizonytalan azóta. De ki fog akkor balhátvédet játszani?
Menyhért Gergő: Személyes balszerencséje, hogy pont az ő posztján a legbővebb a DVTK kerete és még mindig jobb, ha kényszerből jobbhátvédet játszik, mintha a padon ülne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése