Sramlizene helyett valami rockosat?

Egy találós kérdés: ki az abszolút optimista/naiv DVTK-drukker?

A válasz: aki aggódik, hogy lesz-e helye az Adyban az idénynyitó szurkolói ankéton.

Bevallom, én így voltam vele, de azért győzedelmeskedett bennem a realitás és nem mentem ki egy órával korábban, csak rendes időben. Úgyhogy azt láttam, a 6-os kezdés előtt százan sem gyülekeznek a művház előtt; végül erős túlzással félház volt bent (valójában tán negyedéig sem telt meg a nézőtér).

Pedig sajnálhatja, aki nem volt ott, egyrészt váratlanul naprakész információkkal gazdagodhattak a jelenlévők, másrészt az eddiginél jobban, s mondhatom, az eddiginél is szimpatikusabbnak, karakteresebb egyéniségnek ismerhették meg Aczél Zoltánt, akivel gyakorlatilag mindenki automatice tegező viszonyba került. (Aki kérdezőként felszólaltak, azok ténylegesen, mi többiek pedig szimbolikusan.)

Nos, hogy én legyek a neten az elsőszámú aktuális információforrás: valóban a játékosunk immár Horváth Gábor, aki szintén nagyon meggyőzőnek tűnt színpadra lépése révén - egyrészt tényleg "futballistának néz ki", aki nagy szó, ez alkatot és tekintetet (kisugárzást) egyaránt jellemez, és nem sokakra igaz a mai hazai futballvilágban, másrészt elhangzott róla, hogy mióta volt és leendő edzője itt van, maga is Miskolcra vágyott, és saját szájából is hallhattuk, megtiszteltetésnek érzi, hogy itt lehet; s ez utóbbi hitelesen hangzott. Megtudhattuk továbbá, hogy Remili az Újpestből és Nagy Lajos Egerszegről az a két nevesebb futballista, akivel érdemi tárgyalások zajlanak jelen pillanatban, esély van az ideigazolásukra.

Nincs viszont Ivancsicsnak, akiért állítólag a Honvéd még Takács Petit is kérte volna a vételár mellé, amit a jelenlegi diósgyőri vezetés úgy értelmezett, hogy "szórakoznak velünk" a fővárosiak, s érdekes volt arról is értesülni, hogy hasonló a miskolci reakció a debreceniek viselkedését illetően is. Ennek betudhatóan, úgy tűnik, Huszákék sem igazolnak haza, mert hogy a kettő/négy DVSC-játékos "ideiglenes" visszarendelését itt úgy értékelték: "csicskaként" bánnak velünk. Hát ne tegyék - mondta erre Nagy Béla egyesületi vezető (DSM Kft.), amihez szakmailag csatlakozott Aczél Zoltán is. Ez a mentalitás őszintén szólva tetszett, ahogy a jelenlévők többségének is.

Utóbbi két potentát beszámolt róla, hogy bár a gárdának égető szüksége volna egy képzett, veszélyes, rutinos csatárra, de ez ügyben nem kívánnak úgymond kapkodni, "akárkit" idehozni, inkább várnak még, akár az igazolási szezon végéig; hátha valaki előkerül, horogra akad, valami "nagyobb név". Meglátjuk. Megnevezték például Kerekes Zsombort, mint akire, noha korábbi válogatott, a jelenlegi helyzetben nincs szüksége a Diósgyőrnek, azaz nincs jobban, mint a meglévő értékekre, a fiatalokra, akik lám, tegnap is hetet tudtak vágni. Ebben is van logika.

Pontosítom az előző mondatot: ott, akkor, az ankéton, a felsorolt szakemberek - elsősorban a tréner - szájából meggyőzően, hihetően, értelmesen hangzott. És azért emelem ki ezt, mert az esemény legnagyobb, legkellemesebb tanulságáról van szó. Akik jelen voltak, tudtak hinni a hallottaknak, képesek voltak lelkesedni és valamelyest szebb színben látni a közeli jövőt. Csak a közelit, és csak szebb színben; hiszen meg is fogalmazódott, az előző másfél évtized ilyen-olyan egyesületi vezetőitől eltérően a mostaniaknak eszük ágában sincs bajnoki címekről, Bajnokok Ligája-szereplésről vizionálni... Cél a tisztes helytállás, jó esetben a tízbe kerülés, netán kicsit feljebb, az úgynevezett elit utáni helyekre, s az edző még azt is nevesítette, mennyi kell ma Magyarországon az elsőség megcélzásához - legalább 600-800 millió. Meg, persze, még sok minden más, de anélkül felesleges nagyokat mondani.

Maradok akkor mostantól Aczél Zoltán szövegeinél.

"Én vagyok a hülye" - válaszolta a felvetésre, miért csak fél évre írt alá, tudniillik egy plusz másfélre szól a szerződése, de ő maga gondolta úgy, jobb volna csak fél esztendőre tervezni, nehogy esetleges kudarc esetén úgy kelljen elküldeni őt, hogy aztán még a klub fizetheti a hátralévő milliókat. "Ha csak az számítana, a város, a közönség hogy áll hozzá, öt évet is szívesen aláírtam volna." Megtiszteltetés itt dolgozni - említette többször, és ez nem tűnt szokványos udvariasságnak, avagy süket dumának, hozzá is tette mindjárt, volt már bőven olyan csapatoknál, ahol hiányzott a néző. "Nem pénzt keresni jöttem ide, mert azt nem lehet", hanem az említettek miatt: mert itt szeretik a focit, itt remélhetőleg "lehet alkotni". És ha sikerül, azt meg is becsülik. Egy hozzászóló nem sokkal később már azzal biztatta a szakvezetőt, ha minden jól megy a csapat eredményei körül, "te leszel itt az első Mátyás király!".

Nagy Béla egy ponton úgy fogalmazott: "A város tartotta el eddig is a csapatot, ezután is az fogja". Állítólag legalább másfél száz millióba van/lesz közpénzből ez az átmeneti időszak. És ha befutnak olyan plusz pénzek, mint az MLSZ-től a Sport TV-s közvetítési összeg 43 milliója, az máris megy a korábbi adósságok törlesztésére; a Kuti-időkből (Siófok), a Sallói-időkből, stb.

Tárgyal közben valami komoly reménybeli támogatóval, hosszan ecsetelte az ügyvezető, mekkora előrelépés lenne, ha sikerülne az illető céget bevonni, valószínűleg nem is szponzornak, hanem nagy célokat maga elé tűző klubtulajdonosnak - és miközben minden néző arra gondolt, a Hellről beszél, elmondta, hogy nem, valaki másról (?). A Hell megjelenésére viszont kicsi esélyt adott jelen állás szerint.

No, mi volt még? A játékoskeretet Lipusz, Köteles ("marad"), Lippai, Menyhért, valamint az ifjú kapustehetség, Giák Tamás képviselte. A belső védő posztjáért harcba szálló fiatal játékosé volt a dicsőség, hogy papírról felolvastatták vele egy szurkoló versét, amelyet "Fohász"-ként a klub 100 éves jubileumára írt. (Apropó, az évfordulóval kapcsolatban napvilágot látott az infó, miszerint valamiféle munkacsoport alakult volna az önkormányzatnál ez ügyben. Aki többet tud erről, szóljon!)

A kérdések órájában elhangzottak a szokványos okosságok és butaságok, néhány idősebb drukker most elbüszkélkedett vele, mióta jár meccsekre, mások a nyugdíjasbérletekről vagy a tribünhelyek bizonyos műszaki problémáiról érdeklődtek, akadt, aki sokadszor adta elő, hogy szerinte a Diósgyőr-induló immár "elavult", a sramlizene helyett "valami rockosabb" kellene... Nem sok helyeslésre talált, remélem, az ötlet újfent elfelejtődik. (Noha mi a pár évvel ezelőtti idevágó kísérleteket nehezen feledjük. "Vasgyárerő" és "A világ végére is elmegyünk": még mindig rémálmaimban csengenek...)

Ennyire emlékszem.

És, persze, arra, hogy minden meccs ajándék.

Youtube-ra feltett videóanyag
(Az ankét legvégén készült felvétel, 10 percnyi, a játékosok és a stábtagok a bajnoki esélyekről beszélnek benne, s azzal zárul, hogy Aczél Zoltán egy korábbi szurkolói hozzászólás kapcsán viccelődik - egy húsipari vállalkozóval az ebédre felkínált étel fajtájáról)