2009. április 20., hétfő

A tavasz legjobb félideje – eddig (DVTK – Győr 2-3)

A Győr elleni első félidő a tavasz eddigi legjobb 45 perce volt. Töretlen optimizmusom miatt írtam a címbe is, hogy eddig, remélem lesz még több is. A másik címvariáció a „Győri játékos fekszik a füvön” lett volna, az is kellőképpen tükrözi a játék képét, de úgy gondolom, sokkal emlékezetesebb a Diósgyőr 45 percnyi támadófocija, mint a győriek időhúzása. És igen, sajnos csak 45 percnyi, mert a szünet után továbbra is támadásban maradt a DVTK, de már messze nem volt annyi helyzet, de erről később.

A kezdőcsapatban több meglepetés is volt, köszönhetően Gálhidi bátorságának. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet, hogy Gohért előretolta a középpályára, Milicic lett a balhátvéd – korábban kényszermegoldásként már játszott ott Gohér hárommeccses eltiltásának idején – és utólag azt kell mondjam, Kamber jobboldali középpályás pozíciója is telitalálat volt. Egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy ezzel tele lett a középpálya védekező játékosokkal – ne feledjük az előszűrő Takácsot sem – de valójában Kamber előre is tud játszani, még ha ezen a tavaszon ez kevésbé derült ki, míg Gohérról már többször írtam, hogy támadásban szebb dolgokat csinál, mint védekezésben.

A meccs után több emberrel is beszéltem arról, hogy kár, hogy nem volt tv-s meccs, mert kíváncsi lettem volna a statisztikákra. Például hányszor lőttek kapura a diósgyőriek. Biztos vagyok benne, hogy a szezon egyik legmagasabb száma volt az eredmény, főleg, ha csak az egy félidőt (az elsőt) vesszük figyelembe. Előre szólok, az összes lehetőséget biztosan nem tudom felidézni, mert valóban sok volt. Bogunovic és Milicic is bátran lőtt szabadrúgásból a világ végéről is, Gohérnak is volt lehetősége, sajnos a sorfal túl közel állt, Milicic fejese nem sokkal ment mellé.

Régóta megszoktam, hogy egy kétes szituációnál vetek egy fél pillantást a partjelzőre, így megkímélem magam a lesről esett gólok visszafújása miatti csalódástól. Homma találata előtt viszont nem néztem félre, mert annak ellenére, hogy messze nem álltam vonalban, meg sem fordult a fejemben, hogy lesről van szó. Nagyon kíváncsi leszek a tv-felvételre.

No, és Tóth Misi bombafejese, az nagyon szép volt. Kamber mesterien adta be a labdát jobbról bal lábbal, Tóth pedig úgy érkezett, ahogy kellett és úgy fejelt, ahogy kellett.

Sajnos előtte már esett egy gól, mert Takács elveszített egy labdát – ha hamarabb szabadul tőle… - és a győriek az első félidőbeli első és utolsó helyzetüket Bajzát révén kihasználták.

A szünetben ismét bátran cserélt Gálhidi, de sajnos rosszul sült el. Amikor láttam, hogy Szabó Viktor és Stanic melegít, majd átöltözik, azon töprengtem, vajon kik helyett. Az adott volt, hogy a légiósok számának korlátozása miatt lejön valaki a Bogunovic, Viskovic, Milicic, Kamber, Homma ötösből. Meg sem fordult a fejemben, hogy (kényszerből?) védőt cserél Gálhidi, ezért én Hommára tippeltem és Lippaira. Ehelyett lejött Bogunovic és Takács, így Milicic bentebb húzódott, Gohér visszaállt a védősorba, Kamber pedig átvette az előszűrő szerepét. Ahogy én láttam, némiképp változott a hadrend is, mert Homma és Szabó amolyan szélső támadót (határeset a középpályás és a csatár között) játszott, valahogy így:

1. félidő:
               Köteles
Lakatos, Bogunovic, Viskovic, Milicic
              Takács
Kamber, Lippai, Gohér
        Tóth, Homma

2. félidő:
               Köteles
Lakatos, Milicic, Viskovic, Gohér
               Kamber
Homma, Stanic, Lippai, Szabó
               Tóth

Utólag könnyű okosnak lenni, de ugyan a második félidőben is támadásban maradt a Diósgyőr, de már nem volt annyi helyzet. Kamber szerepét még csak-csak átvette Homma, sőt, lőtt egy kapufát és volt emellett más helyzete is – tehát még jó, hogy nem jött be a tippem -, de Szabó Viktor ismét csődöt mondott. Tóth Misit sem tudta labdával tömni, sem a kapura nem volt veszélyes. Az első gólunkat megelőző szituációhoz hasonló már nem volt, szélről nem nagyon jött be labda (Tóth veszélyes fejesét szögletrúgás előzte meg). Pedig a szükséges plusz ezúttal jött, végre egy középpályás is betalált - eddig csak 6 játékos szerzett gólt -, méghozzá hogyan! Stanic gólja szerintem ott lesz a szezon három legszebb diósgyőri gólja közt.

De ez ismét csak az egyenlítéshez volt elég, mert Gohér hatalmas hibáját kihasználva ekkor már vezetett az ETO. Érdekes módon, eddig tavasszal hat bajnokin négy gólt kapott a DVTK, most pedig egy meccsen hármat.

Visszatérve a cserékre, Lippai ismét elfáradt, de már nem volt kit behozni helyette. Búrány – aki végül beállt, így Kamber előrébb léphetett, immár a harmadik posztra ezen az estén -, Kállai, Szélpál és Horváth Szabolcs volt a választék, no meg Vojinovic. Megértem, hogy Gálhidi ennyire bízik Lippaiban, jól is játszott, de kondi nélkül nem megy. Nálam egy előre kalkulálható csere lenne Lippai a szünetben, ha kezdőként számítanék rá.

Az utolsó cserénk már a veszett fejsze nyele volt, Bajzát második góljával már vezettek a győriek. De álljunk meg egy kicsit a gólnál. Azt nem tudtam megítélni, hogy les volt-e vagy sem, majd az összefoglalóban megnézem, mindenesetre mindenki azt mondja, írja. Érdekes tendencia, hogy kifakadtak a fehérváriak a bírók ellen, erre most hétvégén – műesés után! – leküldtek egy MTK-st. A győriek sírtak, hogy a bírók hagyják, hogy bántsák őket, erre szemet hunynak a bírók egy ilyen szituáció felett – és ne felejtsük, hogy Homma góljánál ugyanez a bakter lengetett – nekünk pedig Zalaegerszegen inkább félrenézett a bíró, csak nehogy észrevegye, hogy Szabó Viktort derékon találja Vlaszák, Kambert kilökik a labda alól a 11-es pontnál, Hommát pedig elsodorja szintén Vlaszák, és ezután szalasztják ezeket a bírókat. Tisztelt Dlusztus úr! Most ön előtt áll a feladat!

És Bajzát gólöröme. Volt már ilyen, lesz is ilyen. Azóta nem is tudok szívből szurkolni a magyar válogatottnak, amióta egy Lipcsei szintű tulok (vagy ő volt személyesen vagy más) gólöröm címén beintett nekünk Diósgyőrben, majd egy-két nappal később azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha minél többen mennének ki a válogatott meccsre és szurkolnának neki. Persze. Még csókolgatni is fogom.

Legalább lenne gerince Bajzátnak, hogy elismerje, amit csinált. De nem, szegény Bajzátot félreértették a Diósgyőr szurkolói. Szerintetek mit akart jelezni?
  1. Ez egyértelmű les volt, nem is örülök tiszta szívemből, ne örüljetek ti sem!
  2. Gyertek srácok, örüljetek velem, aki a legmosolygósabb, annak fizetek egy sört a Bakterban
  3. Teljes csöndet kérek, mintha Győrben lenne a meccs
Összességében azt kell, hogy mondjam, nem szomorkodtam – sokáig – a vereség után. Láttam egy kitűnő első félidőt, egy jó meccset, két csodaszép gólt. Nemzetközi kupában nem indulunk, ki nem esünk, a helyezés csak részletkérdés. Jól szórakoztam, és az az érzésem, ha csak egy pontot akartunk volna szerezni, akkor az biztosan megvan, sűrűbb középpálya ellen nem tudott volna kontrázni az ETO.

Már lehet készülni a következő hazai meccsre, a Nyíregyházát meg kell verni!

Játékosonkénti értékelés



Köteles László: Kapott három gólt, de felróni maximum azt lehet neki, hogy nem mutatott be extra bravúrt.

Lakatos Béla: Elvolt a jobb szélen, sok emlékezetes momentuma nem maradt meg, ami egy védő esetében dicséret is lehet.
Boris Bogunovic: Bizonytalan volt, nem feküdt neki a Győr kontrajátéka. Kíváncsi vagyok, a teljesítménye vagy sérülés miatt cserélte le Gálhidi.
Despot Viskovic: A védekező játékosok közül ő volt szombaton a legjobb.
Boris Milicic: Szélső hátvédként jól segítette a támadásokat, volt egy szép fejese, ígéretes szabadrúgása, és jó keresztlabdái is. Egyébként utóbbi nem csak rá igaz, majdnem annyi pontos hosszú passz volt ezen a meccsen, mint korábban az egész szezonban. Középső védőként már bizonytalanabbnak láttam, pedig a szezon előtt azt hittem, pont ez a poszt az, ahol nem lesznek problémáink.

Takács Péter: Az első gól előtt nagyot hibázott, de én azért nem cseréltem volna le. Sok labdát szerez, nem is értem, miért nem tudja nagyobb százalékban jól megjátszani.

Djordje Kamber: Őszi önmagát idézte, egyike volt a legjobbaknak. Nem csak a gólpassza miatt, hanem azért, mert három poszton is jól teljesített egyetlen meccs alatt. Akadt egy jó lövése is, lassacskán ő is megszerezhetné első tavaszi gólját.
Lippai Ákos: A végletek embere. Adott nagyon szép labdákat, voltak kitűnő megmozdulásai, majd a második félidőben csak lézengett a pályán. Jelen pillanatban egyfélidős játékos.
Gohér Gergő: Középpályára tolásával veszélyesebb lett a támadójátékunk. Többször tudott beadni, indítani, nem csak a szögletei, szabadrúgásai voltak veszélyesek. Ő is abba a kategóriába tartozik, aki betalálhatna már végre. A második félidőben védőként már nem volt olyan szuper, a második gól előtt pedig hatalmasat hibázott, egy védőt nem lehet ilyen könnyedén becsapni a 16-oson belül. (Majdnem ugyanaz történt, mint a ZTE ellen, az első félidő végén úgyszintén az alapvonalnál, de abból nem született gól.)

Tóth Mihály: A fejes gólját évek múlva Mico Smiljanic 1998-as, MTK ellen szerzett találatával együtt fogom emlegetni, találóan írták valahol, más lőni sem tud ilyen erőset. A második félidőben nem volt szerencséje, amikor a hosszú oldali kapufát támasztó védőről jött ki a labdája egy szöglet után. Végre nem csak lekészíteni kellett a labdákat, veszélyes is volt a kapura.
Homma Kazuo: Lőtt egy gólt – nem tehetett róla, hogy nem adták meg – és egy kapufát is. Különösen a második félidőben nagyon sokat volt játékban, ő is a legjobbak közé tartozott

Srdjan Stanic: Óriási gól, de a mezőnyben már nem láttam annyira hasznosnak. Ha minden meccsen ilyen gólokat lő, akkor azt sem bánom, ha többet labdába sem ér... Csak nehogy utolérje a Pelecaci-effektus, aki a Vasas elleni félpályás gólján kívül nem sok emlékezeteset produkált.
Szabó Viktor: Betli. A labda felé mozgott, amikor ki akarták ugratni, a cselei nem sikerültek, kapura veszélytelen volt. Most még fel sem rúgták a 16-oson belül. Legközelebb akkor játszatnám, ha Tóth Misinek összegyűlik az 5 sárga lapja. Csak nehogy a Nyíregyháza ellen legyen!
Búrány Zoltán: Későn állt be, már csak a labdák felívelése jutott neki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése