Mindenekelőtt egy óriási hibát kell korrigálni - mea culpa, mea culpa maxima - a második gól előtt nem Bogunvic, hanem Lakatos volt az, aki rosszul helyezkedett és nem tudott fejjel tisztázni. De ezzel együtt az egész védekezést el lehet marasztalni. Érdemes visszanézni a harmadik kapott gólt, a jobb oldalon öt játékos állt, balon pedig senki, Gohér rohant kétségbeesetten, amikor Dombi megkapta a labdát.Dicsérni pedig Takács keresztlabdáit lehet, sokat nem haladtunk vele előre, de arra pont jók voltak, hogy megmozgassák a Loki védelmét. Az ismétlés egyértelmű győztese pedig Lipusz volt. Jól játszott, sokat lendített a beállásával a csapat előrejátékán.
Arról már korábban is szó volt és a baráti beszélgetésekből, kommentekből úgy tűnik, szinte mindenki egyetért abban, nem a Tóth és Homma által szerzett 9 és 8 gól a kevés, hanem a középpályás sor találatai hiányoznak. És a Debrecen ellen nagyjából kiderült számomra az is, hogy miért. Egyik középpályásunk sem mer igazából fellépni a támadásokhoz, valahogy úgy vannak vele, hogy ott a két csatár, oldják meg ők. Ritkán ért úgy véget egy támadás - a pontrúgásokat kivéve - hogy a 16-oson belül legyen egy középpályásunk. Lipusz jó volt szélen, de befelé, a kapu felé egy kivétellel nem mozdult. Lippai, ha passzolt, akkor lépett is a társ mögé, a visszapasszért, ritkán indult meg előre, kérve a labdát. Kamber és Takács pedig eleve védekező játékos, akiknek a gondolkodásában az van benne, hogy szép dolog a támadás, de ha elveszítjük a labdát, akkor nekem kell visszafutni és visszaszerezni. Ahodikpét a kapu előtt az egész bajnokság során szinte nem is láttam a kontrákat kivéve, Szélpál az ikertestvére. Még talán Stanicban van leginkább benne ez a típusú játék, de bármennyire bíztam benne a tavasz elején, sokat nem mutatott. (Szabó Viktor csatár, még ha néha a középpályán játszott is.)
Apropó Stanic. A tv előtt ülve azon gondolkodtam, miért nem állította be Gálhidi. Lippai a végére ismét elfáradt, szükség lett volna a frissítésre. Aztán leesett, azzal, hogy Vojinovic védett, csak négy légiós lehetett a mezőnyben szerepeltetni. Bogunovic, Milicic, Kamber, Homma. Közülük kinek a helyére állhatott volna be? Ha nyáron Köteles külföldre igazol, akkor ez jövőre sok problémát okozhat, mert nem hiszem, hogy a centenáriumi évben kevesebb légiós lesz a keretben és újabb fiatalok feltűnésére sem számítok. A megoldás Szerbia EU-társult viszonya lehetne még, de az is nagyon messze van.
Jó magyar játékost pedig nehéz lesz idecsábítani, ha az újságokban megint a DVTK pénzügyeiről lesz szó. Közben a Vasas szép lassan megszűnik, Újpesten is beérik Siófok és Diósgyőr után Sallói munkájának a gyümölcse, de valahogy mégis ránk hamarabb harap mindenki.
És a végén még egy gondolat a mezről. Nekem semmi problémám nincs azzal, hogy idegenben a klubszínektől eltérő idegenbeli mezben játszik a DVTK, ahogy végignézek a lelátón, sokan abban járnak, elfogadták, meg is szerették a fekete-arany kombinációt. Azt azonban nem értem, hogy itthon miért kell abban játszani. A két klub technikai embereinek már jó régen meg kellett volna állapodni abban, melyik csapat miben lép pályára. Ja, hogy a Debrecennek nincs más? Az miért a mi problémánk? Oda kellett volna adni nekik a fekete-arany mezt a mi reklámjainkkal, játsszanak abban, jövőre biztosan hoztak volna a piros és fehéren kívül kéket, de még lilát és zöldet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése