2009. április 13., hétfő

Ahogy mi szoktunk nyerni (ZTE - DVTK 1-0)

Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a sorsolásnak és a tv-knek köszönhetően eddig az összes idei bajnokit láttam élőben és teljes egészében. Persze korántsem ugyanaz a helyszínen megnézni a meccset mint, tv-n keresztül, de pótléknak megteszi. Így volt ez a vasárnapi összecsapással is.

Összecsapás? Mondjuk az az első félidőben nem nagyon volt. Jó magyar szokás szerint keressük először a külső körülményekben a hibát. Ahogy az elmúlt néhány évben láttam, két időjárási körülmény tudja teljesen tönkretenni a játékot. Az egyik az össze-vissza fújó nagy szél, a másik pedig a hirtelen jött jó idő. Az elsőt nagyon nem kell magyarázni, a másodiknál pedig nem az a baj, hogy 24 fok van, hanem az, hogy hirtelen melegedett fel a levegő, amihez "akklimatizálódni" kell. Nem véletlen, hogy egyszerre két csapat felejt el hirtelen futni. (A harmadik ilyen dolog a magaslati helyszín lehet, de erről írjanak a brazil és argentin bloggerek.) A passzok is szörnyűek voltak, rengeteg ment taccsra vagy az ellenfélhez. Csak Várhidire tudok hivatkozni, hogy rossz volt a talaj, de azért ennyire?

Áttérve a csapatokra, nagyon úgy tűnt a nyilatkozatokból, játék képéből, hogy a Diósgyőrnek nagyon jó lett volna az x, a ZTE pedig úgyszintén az egy pont is több, mint a semmi elvvel, illetve a diósgyőri kontráktól félve ment ki a pályára. Ez pedig jól szervezett védelmeket és egy viszonylag unalmas első félidőt eredményezett.

De menjünk még hátrébb az időben. Tóth Mihály sok kritikát kapott az utóbbi időben a téli távozási szándéka és még inkább az elmaradó gólok miatt. Most betegsége következtében kimaradt a kezdőcsapatból, Szabó Viktor (és az első félidő közepi váltás után Homma Kazuo) megkapta a lehetőséget a bizonyításra. Nekem egyértelműen az jött le, hogy egy szem előretolt ékként Tóth a legjobb, más kérdés, hogy kétékes rendszerben hogyan alakulnak az erőviszonyok. A csapat többi része pedig a papírforma szerint állt fel, esetleg Lippai mellőzése lephetett meg néhány embert, de éppen a múlt héten - is - írtam, Stanic jobban védekezik, így főleg idegenben jobb megoldás.

Nem szeretnék kronologikusan végigmenni a meccsen, szerintem mindenki látta. Az biztos, a ZTE veszélyesebben és többet támadott, viszont a DVTK-nak is voltak helyzetecskéi. Azért csak helyzetecskék, mert odáig a csapat viszonylag sokszor (15 kapuralövés) eljutott, hogy veszélyeztethesse az ellenfél kapuját, csak hát az utolsó megoldás... A lövések/fejesek nem voltak elég erősek/pontosak. A valódi helyzetek közül legnagyobb lehetőség Stanic előtt adódott, de rosszul vette át a kipattanó labdát, ami magasra pörgött fel, ráadásul maga alá került, így nem tudta nagy erővel megrúgni. Szabó csúsztatott fejeséből is lehetett volna gól, nem sokkal ment mellé. A legközelebb mégis akkor járhattunk volna a gólhoz, amikor Vlaszák szó szerint letaglózta Szabó Viktort a 16-oson belül. A labda már nem volt ott, de ha nem a levegőben érkezik, hanem a füvön csúszva, akkor a rossz becsúszó szerelés iskolapáldáját láttuk volna. És nagyjából ennyi, mert a többiből is lehetett volna gól, de nagy gólhelyzetnek azért nem nevezném.

Sokáig úgy tűnt, nem esik gól, de végül egy hiba - ami volt három is - megpecsételte a DVTK sorsát. Ott kezdődött, hogy Szabó sárga lapot érően szabálytalankodott (a Vidi elleni Ligakupa-meccsen is közvetlenül a sárgája után kaptunk gólt, úgyhogy ez nem jó ómen), majd az embere, Sluká elment a jobb szélen. Szabó távolról követte, Gohér pedig későn váltott ki rá. A beadásra Köteles nem jött ki - a hosszú oldal a kapusé -, Bogunovic pedig nem tudta annyira zavarni Pavicevicet, hogy ne tudja irányítani a labdát. Innentől kezdve a DVTK csak rohant az eredmény után - sikertelenül.

Úgy nyert a ZTE, ahogy tavasszal mi szoktunk: stabil védekezés, nagyjából ugyanannyi helyztet, majd a vége felé egy nem felépített támadás, hanem egy villanás/beadás után gól.

Örök optimistaként csak abban bízom, Gálhidi komolyan gondolta meccs utáni nyilatkozatában, hogy fogunk mi még két csatárral támadni.

A forduló eredményei úgy alakultak, hogy ismét nagyon szoros lett a mezőny. A 4. Vasas három ponttal áll előttünk, de a 13. Nyíregyháza is csak három ponttal van lemaradva. Ez a zalaegerszegi vereség nagyjából azt jelenti, hogy be lehet fejezni a bronzéremről és az Európa-kupáról való álmodozást, viszont megvan a következő mérkőzések tétje: a középmezőny elején, akár a negyedik helyen, vagy annak végén, akár a tizediknél is hátrébb végez a Diósgyőr. A tavaszra megerősített ETO mindenesetre jó erőfelmérő lesz.

Játékosonkénti értékelés


Köteles László
: A gólban benne volt, ha másért nem, mert nagyon bízott Bogunovicban. Ezen kívül volt néhány védése, de valódi nagy bravúrra nem volt szüksége.

Lakatos Béla: Ahogy sejteni lehetett most nem tudott olyan sokszor előre menni, mint a Paks elleni második félidőben, de azért volt egy szép beadása, amivel helyzetet teremtett.
Despot Viskovic: Ismét megbízhatóan játszott, többször hozta ki higgadtan és elegánsan a labdát.
Milan Bogunovic: Ő is hibázott a gól előtt, de korábban is bizonytalannak tűnt néhány alkalommal (például a ZTE első ziccerénél, mikor nem tudta elfejelni a labdát). Most megkapta a lehetőséget, hogy bizonyítsa lövőerejét, csak a célzással volt gond.
Gohér Gergő: Ez nem az ő meccse volt. A gólt már írtam, de ezen kívül is megforgatták néhányszor. Nem véletlen, hogy gyakorlatilag nem is támadott, viszont a szögletei ismét jól jöttek be, kár, hogy nem sikerült kihasználni.

Takács Péter: Se hal, se hús. A támadásokat nem tudta kellőképpen támogatni, védekezésben pedig nem olyan látványos a munkája, ha betömörül a DVTK.

Euloge Ahodikpe: Jogos volt a cseréje, sokat nem volt játékban. Azt viszont tv-n keresztül nem tudtam megállapítani, hogy nem volt megjátszható, vagy pedig a társak nem adtak neki labdát. Lehet, csereként kellene mindig behozni, mint anno Váczi Zoltánt a Vasasban, aki a pályafutása vége felé házi gólkirály volt a cserepadról?
Djordje Kamber: Ő is kiharcolt egy 11-est, de a bíró nem látta, hogy lerántották... Rá is vonatkozik a rossz passzokról fentebb írt gondolat.
Srdjan Stanic: Be van oltva gól ellen. A lövését már elemeztem, ezen kívül volt két fejese is, ami akár veszélyes is lehetett volna, ha pontosabb. Pedig nagyon kellenének a középpályások találatai - is.
Homma Kazuo: Bal oldalon kezdett, majd helyet cserélt Szabó Viktorral. Sajnos teljesen eltűnt a védők között. Tóth Mihály jobb ezen a poszton, de azt is lehet látni, hogy ilyen kevés támogatással ő sem tud csodát tenni. Jó passzok és társak nélkül nagyon nehéz...

Szabó Viktor: Be van oltva gól ellen II. Gálhidi mondta, én csak megismétlem, azért cserélte meg Hommát és Szabót, mert így kihasználhatta Slukával szembeni magassági fölényét. Volt is elég sok lehetősége, kisebb, nagyobb, arról pedig igazán nem tehet, hogy a bíró nem fújta be a tizit.

Szélpál Tamás: Mintha nem is lépett volna pályára. Egyértelmű csalódás volt számomra.
Tóth Mihály: Ahogy beküldték, rögtön életet vitt a támadójátékba. Nem írom le a mi lett volna, ha kezdetű mondatot, mert beteg volt a héten, így biztosan nem bírt volna egy egész meccset ilyen színvonalon.
Kállai Norbert: Pályára lépett, azt nem láttam, hogy egyáltalán találkozott-e a labdával.

2 megjegyzés:

  1. A Lakatos - Ahopdikpe tengely elég halvány volt.
    Nagyon kevés volt elől a mozgás, ennél jóval többet kell futni, zavarni a védelmet mutatva a területet az indításhoz. Szabó szerintem nem azért kezdett mert Tóth sérült volt. Inkább azért mert mezőnybe többet védekezik, míg Tóth inkább várja a ziccert. Nekem Lakatos ismét bizonyított, hogy nem véletlenül kezdő, talán az előre játékban kicsit pontosabb lehetne.
    Továbbiakban sem szeretem azt, hogy lassan végezzük el a szabadrúgásokat, bedobásokat, szögleteket. Jellemző, hogy mire bedobjuk a labdát már minden védő a helyén van, szinte előre meg lehet mondani kinek lesz dobva a labda. (Mondjuk ez magyar foci betegsége is.)

    VálaszTörlés
  2. Igazságos játék a foci. Mi nem akartunk nyerni. A döntetlent, a 0-0-ás döntetlent tűztük ki célként. Ezért megbüntetett minket. Jogosan. Nagyon nem volt szimpatikus, ahogy húztuk az időt és csak arra mentünk, hogy ne kapjunk gólt. Egyáltalán nem akartunk focizni. Pedig a vasárnapi Zete ellen akár még keresni valónk is lehetett volna.
    Az első beindulásokat, az első sprinteket a ZTE vezető gólja után csináltuk meg. Miért?

    Játékról nem lehet írni, mert az nem volt, sem nálunk sem az ellenfélnél. Igaz helyzetek voltak, de azok egyik sem kidolgozott akcióból.

    Taktikában Csank magasan felülmúlta Gálhidit. Ez nagyon fájt. (Főleg azok után, hogy nálam Jani bácsi kiesett pixisből, amikor itthagyott minket a Fradiért. ) Nem tudtuk lereagálni pl. Hajdú beállítását, vagy pl. a Sluka sérülését.

    Többet vártam a Mestertől. Helyet cserélt Szabó és Homma. Az indoklás szerint, mert így Viktor magasabb volt a védőjénél. Ez igaz, de szélen inkább gyorsabbnak kell lenni, mint magasabbnak... Ráadásul így Hommát megették a hórihorgas belső védők. Nem értettem, hogy miért nem csináljuk meg a szokásos szélső váltásainkat. Vargával nem bírtunk a jobboldalon, talán a másik védőt megforgathatta volna egy kicsit Szélpál, vagy Elózs.

    A meccs előtt, - mivel úgy gondoltam, hogy most végre lesz területünk - én is bíztam a kontráinkban és gyors embereinkben. Ehhez azonban az kellett volna, hogy tudjunk támadást vezetni, pontos passzokat adni, lefordulni. Nem tudtunk. Ami elkeserítő profi játékosoknál. Éppen ezért én Gálhidi nyilatkozatával ellentétben nem voltam elégedett a játékkal sem.

    A másik, ami nem tetszik az Búrány teljes mellőzése. Hetek óta nem játszik sem a nagyban, sem a fakóban. Szerintem kevés ilyen képzett, fiatal játékos van mint ő. Kár lenne veszni hagyni.

    Ja és még ott van a Horváth Szabi is, detto.
    Valahogy Gyuri bá-nak nem megy úgy a fiatalítás sem, mint elődjének.

    VálaszTörlés