Hajrá, vidék!

A Diósgyőr - Debrecen meccs közben és után is többször felhangzott a régi szlogen: hajrá, vidék! Én személy szerint nem szeretem az ilyen általánosításokat, még emlékszem, amikor a '90-es évek elején jóban voltunk a kispestiekkel, akik kijártak a pesti meccseinkre, és én is ott voltam a Honvéd - MUFC-on sok más diósgyőrivel együtt. A Nyíregyházát, Pécset, Kazincbarcikát és sok más vidéki csapatot pedig már akkor sem zártuk a szívünkbe, szóval szlogennek jó volt, tartalomnak már kevésbé.

De most nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy milyen álszent dolog, amikor a pesti csapatok a múltjukkal kérkednek, ráadásul a legtöbb pesti szurkoló annak a rendszernek a kérlelhetetlen ellenségének tünteti fel magát, amelynek valójában kegyeltje és haszonélvezője volt a klubja. Még a Ferencváros is hét bajnoki címet nyert 1949 és 1989 közt, a Honvédról és az Újpestről nem is beszélve.

Mindez arról jutott most eszembe, hogy 15 éve nyert bajnokságot a Vác. Ennek kapcsán megnéztem, hogyan alakult a "Budapest - vidék párharc".

Az 1926-27-es szezonig ugyebár külön rendezték a Budapest- és a vidékbajnokságot (utóbbit a DVTK 1924-25-ben meg is nyerte). Ezen kívül 1945 tavaszán csak a budapesti csapatok vehettek részt a bajnokságban, ez összesen 25 sorozat vidékiek nélkül, majdnem a negyede az eddig megrendezett bajnokságoknak.

De még érdekesebb, ha azt nézzük meg, mi történt a rendszerváltásig és mi azután. Óriási változás! Míg az 1988-89-es bajnokságig lejátszott 87 szezonban mindössze négyszer (Nagyváradi AC 1943-44; Győri ETO: 1963 ősz, 1981-82, 1982-83), addig az azóta megrendezett 19 bajnokságban hétszer is vidékiek nyertek (Vác: 1993-94; Dunaferr: 1990-2000; ZTE 2001-02, DVSC 2004-05, 2005-06, 2006-07, 2008-09). Persze nem meglepő, ha tudjuk, hogy az előző rendszerben mindegyik pesti csapat mögött minisztériumok álltak, a pénz nem volt gond. Amit pedig nem lehetett elintézni pénzzel, azt elintézték hatalmi szóval. Ki tudja, hány játékos került úgy Pestre, hogy szabad akaratából eldöntötte, akar-e másfél, két évig katonaruhában bohóckodni, vagy inkább focizik a Honvédban, Újpestben. És persze ezek után kialakult az a kép, hogy a jó játékosok, akiket számításba lehet venni a válogatottnál Pesten játszanak, így amelyik vidéki focistának ilyen ambíciói voltak, az is jobban tette, ha Budapestre igazolt. És ez utóbbi túlélte a rendszerváltást, így lenne ma is, ha közben Budapest helyét nem veszi át a külföld és most már úgy hangzik az aranyigazság Tisza Tibor esetében, hogy ha az Újpest helyett a Bundesliga kettőben játszana, akkor bőven állandó válogatott kerettag lenne.

Változott a világ, a politikai hatalom helyett/mellett most a gazdasági hatalom összpontosul Pesten, de már a vidéki csapatok is labdába tudnak rúgni.

Szóval szép dolog a történelem, imádom is, de azért jó lenne, ha a számokat történelmi környezetükben nézné mindenki.

De végezetül őszintén bevallva, engem az sem bántana, ha az összes eddigi bajnokságot pesti csapatok nyerték volna, ha jövőre, két év múlva, egyszer az életemben a DVTK kapná az aranyérmet!