Szóval, megvolt a szokásos kedd esti program, megnéztem a hétvégi Újpest - DVTK meccset a tv-ben is.
Az élőben látottak alapján egyértelműen Homma volt a meccs embere, meg is indokoltam, viszont a tv elbizonytalanított, mert Kötelesnek tényleg sok és nagy védése volt. És ha Kötél teljesítményét le lehet rontani a fölösleges kifutással, a szögletből kapott góllal és a tegnap kifelejtett 16-oson kívülre(?) kézben kivitt labdával, akkor Hommát is lehet kritizálni az első félidőben kihagyott két ziccere miatt. De ez a kapusok sorsa, 10 jó védés és egy baki esetében elmehetet rajta a meccs, míg ha a csatár púpjáról bepattan egy labda, akkor azzal három pontot is szerezhet a csapatnak.
Volt minimum egy ténybeli hiba is a tegnapi szösszenetemben: a második gólunk előtt Viskovic nem labdát szerzett, hanem Tóth indítását szerezte meg. Ez nem is Despot miatt érdekes, hanem azért, mert Tóth Misi a saját 16-os előteréből vágta előre a felezővonalhoz a labdát, majd utána Homma már a másik 16-os előtt neki próbált passzolni. Ha tehetném, ilyen emberekkel tenném tele a csapatomat.
És végezetül egy gondolat a cserepadról. Kitűnő közhely, hogy egy csapat nem 11 játékosból áll, hanem a teljes keretből. Nagyon fontos, hogy a cserék is együtt éljenek a csapattal és ha rájuk kerül a sor, akkor ott tudják folytatni, ahol a kezdő abbahagyta. (Fociban ez nem annyira látványos a távolság és a korlátozott csereszám miatt, de kosárlabdában nagyon jól megfigyelhető.) Ezért volt vasárnap örömteli, hogy a Diósgyőr cserejátékosai úgy rohantak a gólszerzőkhöz, mintha ők adták volna a gólpasszt és a meccs után ők is kijöttek a közönséghez együtt ünnepelni. Bízom benne, hogy ez egy összetartó, egyfelé húzó társaságra utal, és meglesz még ennek a haszna is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése