Minden helyzetre gól (DVTK - DVSC 2-3)

Bajnok a Loki, megérdemelte. Azt hiszem, azzal nyertek, hogy nekik volt a legbővebb keretük. Az MTK egyértelműen belebukott abba, hogy nem tudta pótolni a sérülteket és az Újpest sem tudta helyettesíteni a hiányzóit. Ezzel szemben a Debrecen simán előkapta a kalapból Fodor Marcellt, Szilágyi Pétert stb., így - hogy áttérjünk a pénteki mérkőzésre - Diósgyőrben nem lépett pályára Oláh Lóránt, Kerekes Zsombor vagy Bogunovic, mégis ők szerezték a legtöbb győzelmet.

És akkor helyben is vagyunk! Szurkolói szempontból ideális volt ez a DVTK - Loki meccs, mert minden végkimenetben lehetett valami jót találni. Ha nyer a Diósgyőr vagy döntetlen, akkor azért örülök, ha nyer a Loki, akkor idén is elbukja a bajnokságot az Újpest, és amiatt sem szoktam szomorkodni. Egyetlen lehetőség rémisztett, egy súlyos Diósgyőr-vereség.

Ahogy az elmúlt hetekben írtam, Gálhidi szép sorban végigpróbálta az összes, tavasszal a cserepadon üldögélő játékost, ezúttal Drasko Vojinovic kapott szerepet a kezdőben. Nem vagyok babonás, de eszembe jutott, hogy vele hoztuk azon a csodás őszi estén Debrecenben a meccset. A középpályáról ezúttal Srdjan Stanic és Szabó Viktor maradt ki és Euloge Ahodikpe és Lippai Ákos került be. Eltelt már 14 meccs a szezonból, de még mindig nem lehet állítani, hogy Gálhidi megtalálta a kezdőcsapatot és hiába várjátok, én sem írom le most az aranyigazságot, mert van néhány olyan poszt - például a jobb középpályásé - ahol senki nem nyújtott még részleteiben is elfogadható teljesítményt.

A mérkőzés úgy kezdődött, hogy a Debrecen visszaállt, nem akarták eldönteni a mecset az elején. Reméltem, ez azt jelenti, hogy elég nekik az egy pont, bíznak a Győr pontszerzésében - utólag kiderült, nem volt alaptalan, nyert az ETO az Újpest ellen -, de legalább úgy voltak vele, jobb az egy pont, mint a semmi. Ezzel szemben a DVTK úgy játszott, ahogy itthon elvárható. Ha nem is nyomta be az ellenfelét, de volt néhány helyzet, elsősorban Kambernek köszönhetően. Egy jobboldali beadás sajnos combmagasságban érkezett, amit csak pattintani tudott, de után volt két (három?) lövése is, ami közül a legutolsó szépen a léc alá tartott, de pont középre, így Poleksic ki tudta ütni, miként Homma hasonló bombáját is. A másik oldalon csak Vinicius kavart egyet. Csak egy gondolat erejéig visszatérve az első bekezdésre: a brazil srác is egy olyan játékos, akiről másfél éve egy miskolci teremtornán azt mondta az edzője, hogy még a farkán is megtáncoltatja a labdát, csak fizikailag nagyon gyenge, most pedig már kezdőjátékos az első csapatban.

De nem esett gól az első félidőben, a másodikban viszont öt is. A Diósgyőr úgy kezdte, ahogy az első félidőt abbahagyta, ezúttal Gohér szögletét fejelte meg Tóth Misi, de a labda néhány centivel elment a kapufa mellett. Rögtön utána Czvitkovics lőtt két gólt. Az első egy átlövés volt: a keresztpasszra rámozdult Lippai, de csúszva sem érte el, utána pedig nem volt senki aki a lövés el álljon. Pont befért a sarokba, nem mondom, hogy védhetetlen volt, de Vojuinovic helyett inkább a védelem - és nem csak a védők - számlájára írom a gólt. Miként a második debreceni gólt is, amikor a szezonban már sokadszor Gohért verték meg a szélén. Ha én támadnék ellene, csak az alapvonal felé vinném a labdát, mert azt sajnos mindig megeszi… És ha típushibáról beszélünk, akkor Bogunovic is megemlíthető, ismét meggyűlt a baja a hosszú oldalra átívelt labdával, Czvitkovics szabadon lőhetett a kapuba. De közben az első találathoz hasonlóan azért kimaradt egy hatalmas DVTK-helyzet, ismét Tóth Misi hagyta ki, de Homma legalább ugyanannyira ludas volt a dologban. A meglátás nagyon jó volt, hiszen Tóth a csak mezőnyjátékos által védett kapuval állt szemben, de maga az átadás már pontatlanra sikeredett, nem lehetett rendesen irányítani.

De ezzel még messze nem volt vége. Homma jóvátette a hibáját, egy gyönyörű góllal. Az előreívelt labdát Lippai mellel tette Kamber elé, aki Hommának dobta ki a jobb oldalra és a japán csatár mindenféle állítgatás nélkül lőtt a kapuba. Nagy szükség volt a gólra, mert egyrészt a DVTK valóban partiban volt a Lokival, másrészt láthatóan megfogta a Diósgyőrt a két kapott gól és félő volt, hogy érik a súlyos vereség. Ekkor felmerült az egyenlítés is, de még mielőtt valóban beleélhettük volna magunkat, Vinicius után az őt váltó Dombi is megforgatta Gohért és lőtt egy pimasz gólt. De a DVTK is lendületben volt, Homma a gólja után adott egy gólpasszt is, a fiatal, első NB I-es meccsét játszó Balajti pedig a kapuba belsőzte a beadást. Ha tényleg ilyen gólerős ez a srác és Gálhidi hamarabb kipróbálja! Ez a szezon már mindegy, de remélem, jövőre nem két csatárral és gólképtelen középpályásokkal játsszuk végig a szezont, és ez nem azt jelenti, hogy személycseréket akarok, hanem azt, hogy több gólszerzési lehetőség lesz és azokat nagyobb százalékban használják ki a játékosok.

És ezzel véget is ért, a Loki azzal nyert, hogy minden kihagyott diósgyőri helyzetre góllal tudott válaszolni. A meccs végén joggal kapott tapsot mindkét csapat., sajnálom, hogy a diósgyőriek nem jöttek ki a kerítéshez, egy pacsi járt volna nekik. A Debrecen is megérdemelte a tapsot, de valahogy nem tudtam együtt örülni a pályára berohanó szurkolókkal. Irigyeltem őket. Illetve folyamatosan az járt a fejemben, hogy ott voltak a vendégek rendezői, a hazai rendezők, több szakasznyi rendőr és ennek ellenére azért nem volt botrány, mert egyik fél sem akarta. Szerencsére, teszem hozzá.

Felmerült bennem, hogy mi történhetett a szünetben, ami miatt az első félidő nulla gólja után a másodikban öt is esett. Mindenekelőtt volt ugyebár Czvitkovics jól eltalált lövése, majd utána a védelmi rövidzárlat. Azért megnéztem volna, hogy Dombi meg meri-e csinálni ugyanezt a cselt 0-0-ás állásnál is. Az is hozzátartozik a második félidőhöz, hogy a Diósgyőr fokozatosan jött előre. Már Lipusz is sokkal támadóbban játszott mint Ahodikpe, a Takács-Balajti csere után pedig egyértelműen háromcsatáros játékra állt át a DVTK, és a középpályán is hárman maradtak. És nem is a Loki elleni meccset siratom, hanem a Siófok, Kaposvár stb. ellenit, amit hasonló felfogásban simán nyerhettünk volna.

Játékosonkénti értékelés

Drasko Vojinovic: A gólokon kívül egyszer kellett nagyot védenie és egy másik alkalommal kifutásával akadályozott meg egy gólhelyzetet. Az első gól előtti lövést talán foghatta volna, a másik kettőhöz bravúrra lett volna szükség.

Lakatos Béla: Nem tudok fontos eseményt fűzni a nevéhez, ami egy védőnél pozitívum is lehet.
Boris Bogunovic: A második gól előtt nem tudta elfejelni a labdát, de ezen kívül nem sok hibát védet, igaz, bőven elég volt ez is. A második gól után a társak tehetetlensége miatt egyszer maga próbálkozott, de lövésébe beleléptek.
Despot Viskovic: Biztos volt középen, rá ezúttal sem lehet panasz. Csak túl sok gólt kapunk és ebben biztosan neki is van szerepe...
Gohér Gergő: Két gólban benne volt, ez erőteljesen lerontja a teljesítményét. Szögletből adhatott volna gólpasszt, de Tóth fejese nem ment be.

Takács Péter: A betegsége után a válogatottól tért vissza a kezdőcsapatba. Nem mondom, hogy élete meccsét játszotta, de a játékrendszer átalakítása miatt cserélte le Gálhidi, nem ezért mert gyenge volt.

Euloge Ahodikpe: Most sem váltotta meg a világot. Nem emlékszem sem elfutására, sem beadására, gólhelyzetre pedig még kevésbé.
Djordje Kamber: Az első félidőben több gólszerzési lehetőség is adódott előtte, de nem sikerült megszereznie első tavaszi találatát. A másodikban, főleg Takács lecserélése után kicsit hátrébb játszott, de így is ő adta Hommának azt a labdát, ami végül gólpassz lett.
Lippai Ákos: Mintha klasszikus irányítót láttam volna a '80-as évekből. Nagy labdákat adott, de inkább a labdát futtatta mint hogy ő mozgott volna üresbe.

Tóth Mihály: Voltak helyzetei, de ezúttal nem jött össze neki. Megélt egy szem csatárként is, de a háromcsatáros rendszer szerintem jobban fekszik neki is. És persze sokat jelentene, ha nem csak tőle és Hommától várná mindenki a gólokat, hanem segítene más is.
Homma Kazuo: Egy gól, egy gólpassz, mindkettő a szebbek közül és még további helyzetei. Némi hiányérzetem a fentebb már részletezett passz után volt, amikor Tóth hosszú másodperceken keresztül nézett mérgesen rá.

Lipusz Norbert: Beállása után egy ideig nem sok labdát kapott, de utána megélénkült a balszél is. Voltak jó beadásai is, és egy helyzete, amit most sem tudok, hogy kapura lőtt-e, vagy élesen a kapu elé, mindenesetre a labda elment a kapu előtt úgy, hogy senkinek nem volt esélye hozzáérni.
Balajti Ádám: Vasárnap a tarcsiban is gólt lőtt, lehet folytatni. Sok fiatal mutatkozott be parádésan - csak legutóbb: Horváth Szabolcs mekkora gólt lőtt a Loki elleni Ligakupa-meccsen! - hogy utána szép lassan ne hiányozzanak senkinek. Remélem nem ez a sors vár rá is.
Szabó Viktor: Maga a csoda lett volna, ha az ő góljával egyenlítünk az utolsó öt percben. Nem is ez a baj, hanem azt nem értem, miért gondolja azt, hogy a bajnokesélyes ellen percekkel a lefújás előtt bármelyik bíró belenyúl a mérkőzésbe egy egyszerű lökés után. Nem 11-est kell kiharcolni, hanem gólt lőni, gólpasszt adni.