DVTK - Győr másodszor

Ahogy szerda reggeli posztomat kezdeni szoktam: tegnap este megnéztem a hétvégi meccset a városi tv-ben. Sok meglepetés nem ért, az első félidő ismét nagyon tetszett, a második sem volt rossz. (És utána ráadásként jött a Liverpool - Arsenal második félideje, szóval jó focieste volt.)

Néhány kisebb (Gohér adta Hommának a lesgólpasszt; nem Milicicé, hanem Kamberé volt az első gólveszélyes fejes, stb) és nagyobb tévedéstől eltekintve (itt elsősorban a harmadik győri gólra gondolok, ahol bedőltem a többségnek, tényleg nem volt les) most is tartom a mérkőzésről korábban írtakat.

Tulajdonképpen itt be is fejezhetném a bejegyzést, de nem teszem.

Mert érdemes arról írni, hogy Gohér mennyire jól játszott középpályásként - tv-n keresztül még jobban tetszett, mint a helyszínen -, azon kell gondolkodni, hogy Horváth Szabolcs vagy Boris Milicic legyen a balhátvéd, nem pedig azon, hogy Lippai, Lipusz, Pelecaci vagy Gohér a bal oldali középpályás. De nem tudok napirendre térni a második gól előtti hibája felett, ha jól értelmeztem, Kamber pont amiatt szidta, mert megijedt a beadócseltől és elfordult, így nem is látta egy pillanatig, hogy az alapvonal felé indult meg a győri játékos.

Még mindig a pozitív dolgoknál maradva, feltűnő volt, hogy az első félidőben mennyit változtatták a helyüket a támadók. Szinte mindenki feltűnt mindkét oldalon és hátul is. A másodikban pedig a blokkolt lövések számát lehet említeni, Gohérnak, Lippainak, Tóthnak is volt olyan ígéretes kísérlete, ami a tömörülő védőfalban, vagy az onnan kilépő védőben akadt el. Egy szellősebben védekező, esetleg támadó csapat ellen is ennyiszer kellene kísérletezni és akkor nem csak Stanic lenne eredményes a 16-oson kívülről. Lásd Kamber távoli lövését, amit most kiütött Stevanovic.

Apropó gól. Csodaszép volt mind a kettő és külön öröm, hogy nem az ellenfél gyenge védekezése miatt esett egyik sem. Bevallom, én nem emlékeztem, hogy az első például onnan indult, hogy Lippainak volt egy életerős lövése, amit Stevanovic oldalra ütött ki, majd Kamber szedte össze - nem engedte ki - és szinte egyből adta vissza középre, ahol Tóth érkezett. Stanicé is egyértelmű volt, úgyszintén Kambertől kapott egy labdát, amit át sem vett, hanem némi tánc után egyből kapura suhintotta. Még azt sem lehet igazából felróni a védőknek, hogy miért nem álltak közvetlenül elé, olyan messze volt és olyan gyorsan történtek az események.

És akkor az árnyoldal.

Mindig felmerül bennem, amikor Szabó Viktort kritizálom, hogy nem-e előítéletről van csak szó, ezért tegnap különösen figyeltem, mit csinál. Hát nem sokat. Volt egy labdaszerzése, a végén, a kétségbeesett ívelések idején néhányszor beleért a labdába, de amúgy vagy rossz megoldást választott, vagy el sem jutott hozzá a labda.

Próbáltam kitalálni, mi lehetett a szünetbeli kettős csere oka, de nem lettem okosabb. Gálhidi bátorságát már írtam, de Takács a gólt eredményező hibáján kívül csak néhány labda elszórásával vádolható, és Bogunovic sem tűnt sérültnek, középső védőt pedig csak végszükség esetén szokás cserélni. Mindenesetre nem jól sült el, mert középen Milicic szombat este egy fikarcnyival nem volt jobb Bogunovicnál, Gohér és Kamber visszavonásával veszítettünk, és elöl Szabó nem sok vizet zavart.

Fehérváron egy teljesen más mérkőzés lesz, - például számítok a Zalaegerszegen már meglépett Lippai Stanic cserére a kezdőcsapatban -, mert a Fehérvár biztosan nem fog betömörülni a saját kapuja elé és több emberrel támad majd, mint az ETO. Aztán kedden jön a Nyíregyháza, amelyik viszont biztos vagyok benne, hogy már az első percben húzni fogja az időt és a hetedik mennyországban érezné magát már egy ponttal is. A mérkőzés azon - is - eldőlhet, hogy folyamatosan kellő nyomás alatt tudjuk-e tartani a kapujukat, mert a védelmük igen ingatag. Távoli lövésekre, beadásokra gondolok első sorban, és akkor akár rájuk is bízhatjuk, hogy mikor hibáznak.