Megvan a 10. tavaszi pont (DVTK - Paks 1-0)

Sokat gondolkodtam rajta, mi fog ebből a mérkőzésből megmaradni mondjuk tíz év múlva. Semmi. Egy év múlva? Kaptam egy nagyon régi sálat a gyűjteményembe. Egy hónap múlva? Ismét sikerült gól nélkül lehozni a meccset, újra a vége felé szerzett góllal. Nem sok, de legalább nem semmi.

Az első félidő kifejezetten mozgalmas volt. Nem mondom azt, hogy jó, azt sem, hogy az átlagosnál nagyobb iramú, de elég sok gólhelyzet volt. Persze ilyenkor merül fel a kérdés, egy halál gyenge ellenfél ellen rúgjunk a nyolc gólt és unatkozzunk, mert nincs ellenállás, vagy egy egyenrangú csapattal játsszunk nyílt, izgalmas mérkőzést, amiben a vereség is benne van? Szerintem a második, persze azzal a kitétellel, hogy a végén mi nyerünk.

A Paks elég egyszerű csapatnak tűnik, van egy Tököli, ha ő nem rúg gólt, akkor könnyen verhetőek. No, ellenünk nem rúgott Köteles Lacinak köszönhetően. Természetesen lesz személyenkénti értékelés, de a BOON szavazását nézve senkit nem lepek meg vele, ha azt mondom, ő volt a meccs embere. Nem volt látványos bravúrja - és itt a látványoson van a hangsúly -, de volt néhány olyan lövés, amit egy átlagos kapus megevett volna. Azért könnyebb úgy védekezni, hogy nem élet és halál kérdése, hogy odaérj, és könnyebb úgy támadni is, hogy nem kell tízpercenként gólt lőni, hogy a verebesi taktikának megfelelően eggyel többet rúgjunk, mint amennyit kapunk.

Ezzel együtt nem érzem azt, hogy az első félidőben megnyerhette volna a meccset a Paks, mint azt Gellei Imre nyilatkozta. Tököli helyzeteiről már volt szó, de másik oldalon azért nem szabad elfelejteni Kamber fejesét, ami talán egy arasznyival ment el a kapufa mellett - sajnos a rossz oldalán - úgy, hogy kapus a közelben nem volt, illetve Homma kiugrását. Már a kapuson is túljutott a labda, de Éger a gólvonalról kivágta. Egyenként nagyobb helyzet volt mindkettő az összes paksi lehetőségnél. És még Pelecaci-nak is volt egy ígéretes lövése, ami alig ment fölé.

Ezen kívül volt egy csomó szabadrúgás. Igazán egyik sem volt veszélyes, de volt, ami akár gól is lehetett és kövezzetek meg érte, de én érteni vélem a sorfalba rúgott szabadrúgások okát. Ha közel áll a sorfal, mert gyengekezű a bíró, vagy szerencsére sok a lehetőség, akkor szerintem kötelező megpróbálni legalább egyszer, hogy hátha szétnyílik a sorfal. A kapus a másik sarokban, későn veszi észre a labdát ott, ahol nem is számít rá, esélye sincs a védésre. Példaként had idézzem Ronaldinho szabadrúgását egy Barcelona - Werder Bremen BL-meccsről. Ha nem ugrik fel a sorfal, akkor mindenki fogja a fejét, hogy lehet ilyen gyengén a lábakhoz gurítani a labdát. De felugrottak, így egy ezidáig megismételhetetlen szuper szabadrúgásgól lett belőle.

Bevallom őszintén, én nem vagyok a támadófoci feltétlen híve, nekem sokkal jobban tetszik a totális futball. Persze a totális focinak minimum két feltétele van: támadni és védekezni egyaránt tudó focisták, valamint kitűnő erőnlét. Hiába volt tele a DVTK támadó játékosokkal - Tóth, Pelecaci, Lippai, Homma - mégsem sokra mentünk vele. Sokkal jobb volt a kevésbé mozgalmas második félidő, mert akkor stabilabb lett a középpályánk Kamber hátrébb rendelésével. Akkor sikerült folyamatosan nyomni a Paksot, jött is a gól. Korábban többször kritizáltam Gálhidit a cseréi miatt, most csak azt róhatom fel neki, hogy Lippait ismét sokáig hagyta a pályán. A Pelecaci - Ahodikpe teljesen indokolt volt (az is, hogy Ahodikpe a válogatott miatt utazások következtében nem kezdett) és Szabó pályára küldése sem meglepetés (Gálhiditől). Azzal viszont meglepett, hogy a múltkor a meccs végén gólt szerző Hommát vitte le, nem Tóth Mihályt. Jó megérzés volt. (És ha Homma is a pályán maradt volna, Szabó pedig a kispadon?)

Ezzel tavasszal van 3 győzelmünk, 1 döntetlenünk és 1 vereségünk, ami 10 pont, az őszi fele. Nagyon hasonló a DVTK helyzete a magyar válogatotthoz, mert a kitűnő eredménysor részben a jó sorsolásnak is köszönhető. Ötből négyszer itthon játszottunk, a REAC kutyaütő, a Honvéd, Paks várakozáson alul teljesít az egész idényben, a Vasas pedig tavasszal. Nem becsülöm le az eredményeket, de nem is álmodozom, majd az erősebbnek mondott csapatok ellen kiderül, valóban mit is érnek az eddigi eredmények. Mert lehet álmodozni a bronzéremről, valós a középmezőny eleje, de a vége is, azonban azt se felejtsük el, hogy volt, amikor Vágó Attila vezetésével megcsapott a kiesés szele is.

A játékosok értékelése

Köteles László: A meccs embere. Sok múlik rajta, mert a csapat egyelőre csak maximum egy gólt tud rúgni. Védett távoli lövést, jól mozdult ki közeli próbálkozásra, magabiztos volt végig.

Lakatos Béla: Hosszú idő után volt ismét kezdő, nem lógott ki a csapatból. Nagy hibájára nem emlékszem, de szuper megmozdulásokra sem. Előre is ment becsülettel, hátha legalább az idény végéig megvan a jobbhátvédünk!
Despot Viskovic: A meccs elején volt egy rossz felszabadító fejese, ami az ellenfélhez ment, utána megbízhatóan védekezett. Neki is van része benne, hogy ismét gól nélkül hozta a csapat a meccset.
Milan Bogunovic: Őt is nehéz volt átjátszani, sőt, a második félidőben egyszer ígéretesen indult meg, csak szabálytalanul tudták szerelni. Már nagyon várom, hogy egy ilyen előretörés vagy egy szöglet után gólt szerezzen. A szabadrúgásokhoz sajnos nem fér oda, pedig van lövőereje. Ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy Milicic kikerült a kezdőből, mert nem rossz játékos.
Gohér Gergő: Nem is a védekezése, hanem a támadójátéka maradt meg bennem. A pontrúgásai - tényleg megérdemelne egy gólt - és a gólpassza. Visszatérve az előző gondolatra, akár azt is meg lehetne kockáztatni, hogy Milicic lenne a balhátvéd, Gohér pedig feljebb lépne egy sorral, mondjuk egy olyan meccsen, ahol garantáltan védekezni fogunk többet.

Takács Péter: Egyre inkább hiányolom tőle, hogy aktívabban vegyen részt az előrejátékban. A labdákat jól gyűjti be, de a tudása, képzettsége többre is feljogosítaná.

Djordje Kamber: Bebizonyosodott, hátrébb jobban megtalálja a helyét. Volt egy gólt ígérő fejese, szokás szerint sokat futott, de még többet várok tőle.
Lippai Ákos: Szerintem kilóg ebből a csapatból. Nem focitudásával, hanem azzal, hogy rajta lehet leginkább látni, hogy elfárad, ráadásul a védekezésből sem veszi ki a részét. Jelen állapotában én nem adnék neki egy félidőnél többet.
Florin Pelecaci: Meglepett, hogy a kezdőben kapott helyet, de nem vallott szégyent. Az első félidő közepén volt egy lövése, ami még emlékezetesebb lett volna, ha 5-10 centivel lejjebb csapódik, de legalább rálőtte és nem is taccs lett belőle.
Homma Kazuo: Most sem csinált sokkal többet, mint a Vasas ellen, de ahogy fentebb írtam, mégis meglepett, hogy lecserélte Gálhidi. Az első félidőben ő járt a legközelebb a gólhoz, fizikai és szellemi kondíciója is tökéletes, kaphatott volna több bizalmat.

Tóth Mihály: Győztes gólt lőtt, kell ennél több? Ráadásul nem belebotlott egy labdába, hanem jól érkezett egy baloldali beadásra. Sokat küzdött tavasszal, jobbára eredmény - de mindenképpen gól - nélkül, megérdemelte a találatot. A jövőben sok múlik azon, hogy folyamatosan háttal állva a kapunak kell osztogatnia a labdát, vagy végre szemben a kapuval gólra tud törni.

Euloge Ahodikpe: Azzal együtt, hogy most nem tudott olyan látványos módon hozzájárulni a győzelemhez, mint a Vasas ellen (közvetett gólpassz) érdemes volt behozni, mert folyamatosan lekötötte a Paks védelmének bal oldalát. Amikor egész héten Miskolcon készül, akkor a kezdőcsapatban a helye. De nem rossz döntés mérkőzést eldöntő csereként a kispadon kezdeni vele.
Szabó Viktor: Játszott ő is. Homma helyett nem hoztam volna be, továbbra is várom az első gólját, majd utána a többit.
Srdjan Stanic: Jogos a kispadoztatása, de Lippai nem jobb nála. Ezen kívül jobban is védekezik Lippainál, a fejjátéka is jobb. Remélem, legközelebb már legalább egy félidőt kap.