2010. április 8., csütörtök

Molnár István (Monyó)

(Ezt a posztot még a kecskeméti kirándulás után terveztem, de akkor nem jutott rá idő.)

A kecskeméti stadion előtt találkoztam Orbán Józsival, aki úgyszintén esélyes az egyszer megírandó Tíz Diósgyőr-szurkoló második részében való szereplésre. Majd a szünetben beszéltünk néhány szót, akkor említette, hogy az egykori Diósgyőr-, majd Tiszakécske-játékos Molnár István, becenevén Monyó is ott van a vendégszektorban.

A DVTK öregfiúk csapata a centenáriumi teremtornán. (Fotó: BOON)
Álló sor: Sverla Béla, Vitelki Zoltán, Hanyecz Béla, Kiser László, Budai Tibor, Bém Gábor.
Guggoló sor: Farkas János, Földvári Tibor, Kiss József, Kulcsár Sándor, Molnár István.


- Hol van? Nem látom, mutasd meg!
- Ott lent a büfénél, ugyanúgy néz ki, mint régen.

Akkor már észrevettem, tényleg össze sem lehetett téveszteni senkivel, úgy nézett ki, mint húsz éve. A gyerekével, egy tízévesforma sráccal volt, aki állítólag végigszurkolta a meccset.

De miért örültem meg annyira Monyónak? Mert ő volt az első élő focista, akivel beszéltem. Tetszett a játéka, a hozzáállása, így amikor kikerült a kezdőcsapatból és egyszer csak szembe jött velem a Koós-ház mellett megszólítottam, mi van vele. Elmesélte, és a mai napig élénken él bennem, hogy azzal fejezte be: most szurkoljon a Diósgyőr ellen? Kudarcok esetén biztosan több esélye lenne visszakerülni a kezdőbe, de nem teheti, hogy a csapata vereségéért szorítson.

(Még egy hozzá kapcsolódó lelátó beszólás: szögletnél nem a 16-os előterében, hanem sokkal hátrébb,talán utolsó emberként helyezkedett. Amikor szóvá tettem, hogy ez luxus, hiszen jól lő, akkor az osztálytársam lecsapta a magas labdát: azért nem kell közelebb mennie, mert jól lő.)

A történetnek úgy kellene befejeződnie, hogy a meccs után odamentem hozzá, autogrammot kértem, kikérdeztem mi van vele, interjút készítettem a DVTK.eu számára, hogyan tetszett a meccs, de nem így történt. Mire feleszméltem a pontvesztés miatti búból, már elhagyta a lelátót és többet nem is láttam.

Hazafelé az autóban tudtam meg, hogy Tiszakécskén - ahová Diósgyőrből igazolt, pályára is lépett ellenünk többször is - él, onnan autózhatott át Kecskemétre. Legközelebb majd ügyesebb leszek, még egyszer nem hagyok ki ekkora ziccert!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése