Kellemes idő és kb. 600 néző fogadta a csapatokat a Bozsik -stadionban. A vendégoldalon hatvanan figyeltük a kivonuló játékosokat. Az ultrák csak egy picit késtek, de az ezen a meccsen soknak számított, mert már 2-1 volt az eredményjelzőn, amikor megérkeztek. (Így összesen 120 -150-en lehettünk.)
Malinauskas és Gal (Fotó: BOON)
Tavasszal kétszer már játszottunk a fővárosban. Először a Megyerin támasztottuk fel a romokban lévő lilákat (Újpest- DVTK 4-1), majd a Fáy utcában biztosítottuk be az angyalföldiek bentmaradását (Vasas-DVTK 1-0).
Tóth Laci az előzetesen megadott kezdőhöz képest nem változtatott. Egy 4-4-2-es formációban küldte pályára a fiúkat. Nálam egy kicsit meglepetés volt Dobos bekerülése. Vele a szándék gondolom nem a gyors szélső elfutás, sokkal inkább a kombinatívabb, pontosabb támadásvezetés volt.
Sajnos korán hátrányba kerültünk. Abraham a leshatáron - vagy azon túl - kapott egy labdát, amit könyörtelenül bevágott.
Lassan, enerváltan játszottunk, míg a Honvéd pörgött és teljesen más ritmusban focizott. Ennek ellenére Bajzát első DVTK-s góljával kiegyenlítettünk. Szinte a középkezdésből azonban újra vezetést szerzett a Kispest. Abraham megint elment a jobb oldalon, beadására Bajner érkezett és csukafejesét Gal (és Malina is) csak nézte. Ebben az időben szélsőiket a szélsőhátvédeink nem tudták tartani, de középen sem álltunk a helyzet magaslatán. Gondolom ezt látva küldte el melegíteni Tóth Takit és Sadjot.
Supic megsérült ugyan, de lehet, hogy 2-0-ás vezetésünknél nem kér cserét. Így 1-4-nél azonban tuti hatványozottabban fájt a sérülés. Bognár nem tudta tartani Diegot, akit csak szabálytalanul tudott szerelni - a 16-oson kívül. Kassait ez nem zavarta és mert a honvédos majdnem a 11-es pontig beesett, lelkiismeretfurdalás nélkül adta meg a büntetőt, amit Malinának esélye sem volt védeni. Itt már látszott, hogy ma nem szerezzük meg az 5. győzelmünket a bajnokságban, egy döntetlenben azonban még lehetett reménykedni. Persze csak addig, amíg a mezőny legalacsonyabb tagja gólt nem fejelt egy szöglet után. Érthetetlen, hogy Diegora miért nem figyelt senki.
Ezután csak az volt a kérdés, hogy mennyire omlunk össze és mennyit kapunk. Hát egyáltalán nem omlottunk és egyet sem kaptunk. Sőt Bajzát még szépített is, megszerezve a 2. DVTK-s gólját, az NB I-ben pedig a 98.-at. (Reméljük nálunk lesz százados.) A gólparádénak itt vége is szakadt.
A szünetben együtt köszönthettük a hangosbeszélővel a válogatott hazalátogató, egykori kispesti csatárcsillagát, Torghellét. Vicces volt, ahogy skandálta neki a "tömeg", hogy S-a-ny-i, S-a-ny-i.
Valamint Feledi Laci intézett egy hosszabb monológot a kerítésről, azokhoz akik a hivatalos oldal fórumon betámadták a személyét. Persze az "elkövetők" vagy nem voltak ott, vagy szemtől szembe már nem kívánták vállalni a véleményüket.
A szünet után már kevesebb volt a helyzet, azonban még akkor is több volt a Honvédnak. Így teljesen megérdemelt hazai siker született.
Lippainak volt egy lövése ami a kapufa belső éléről úgy pattant, hogy egy védő még ki tudta kanalazni azt a mezőnybe. Mivel a vendégből ezt elég jól lehetett látni, teljes terjedelmével nem volt bent a labda. Azért hozzáteszem, hogy Kassai igazán megadhatta volna, mert egyrészt egy nagyon szép támadás végén született, másrészt tévedett már annyit a kárunkra, hogy ez már nem rontott volna a teljesítményén. A világbajnokságra készülő játékvezető ténykedéséről az egyik szurkolótársunk fogalmazott meg summás véleményt: "Ha Dél-Afrikában is így fog vezetni, akkor ott megeszik a kannibálok!"
Játékosonkénti értékelés
Mindaugas Malinauskas: Az első négy kaput eltaláló lövésből gól lett. Bár nem tehetett a gólokról, nem lehetett könnyű ezt feldolgozni. Volt azért egy-egy nagyobb bravúrja is és magabiztosan húzta le a beíveléseket. Most lábbal is jó volt, mind a kirúgásokat, mind a hazaadásokat próbálta emberhez rúgni, jól megjátszani.
Bognár Zsolt: Nem bírt Diegóval: sem megelőzni, sem lefutni nem tudta. Összehozott egy 11-est, ami lehet csak szabadrúgás volt. Cseréje előtt jelezte, hogy meghúzódott, de ha nem, akkor is indokolt volt a cseréje.
Igor Gal: Bajner mellőle fejelt gólt. Csakúgy mint védőtársai ő is rendkívül indiszponáltan játszott. Volt egy gólt érdemlő fejese, amit bravúrral védett Németh G.
Vlado Jeknic: Miért érez késztetést az állandó cselezésre? (Főleg így, hogy nem tud.) Gyakran kerültünk emiatt meleg szituációba. Csinál egy jó szerelést, ami miatt csettint az ember, majd rögtön próbál egy cselt - és eladja a labdát.
Dejan Vukadinovic: Balhátvédként kezdte: onnan kaptuk az első két gólt... Abrahammal nem bírt, az eddigi leggyengébb produkciója volt Diósgyőr-mezben. Bognár lecserélése után jobbhátvédet játszott, azt már kevesebb hibaszázalékkal. (Vagy csak azért tűnt jobbnak, mert akkor a pálya túlsó végén már nem volt annyira szem előtt.)
Dobos Attila: A meccs előtt a leggyengébb láncszemnek gondoltam. De erre alaposan rácáfolt, talán a legjobb teljesítményt nyújtotta a csapatban. Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy fenomenálisan játszott, inkább azt, hogy a többiek nagyon gyengén, ő pedig hozta azt ami alapvetően elvárható. Vállalkozott cselekre és pontosan passzolt.
Zoran Supic: Korán le kellett cserélni. Már a csere előtt percekkel jelezte, hogy meghúzódott. Amikor látszott, hogy Vuka nem bír az emberével kihúzódott oda segíteni. Először azt gondoltam, hogy át is veszi Vuka helyét, de jött Sadjo és megoldódott a balhátvéd kérdés.
Búrány Zoltán: Tette a dolgát, ahogy szokta. Egy nagy hibája azonban megmaradt bennem, amikor még az első félidőben gyakorlatilag a félpályától végig követte a Honvéd támadóját, - aki lövéssel fejezte be a támadást - és meg sem próbálta szerelni. Valahogy úgy éreztem, hogy Takival jobban összhangban voltak, mint Zorannal.
Lippai Ákos: Sajnos nem tudta megismételni a Pápa elleni játékát. Rengeteg eladott labda, rossz passz és bosszantó hiba jellemezte. Ő határozza meg a csapat játékát. Ha neki nem megy, akkor sajnos nem megy a csapatnak. És mostanában többször nem megy neki...
Balajti Ádám: Volt egy helyzete, ahol a védővel ütközött és sárgát kapott érte. Messziről nem lehetett megítélni mi történt, de ha nem volt 11-es, a sárga akkor is túlzás volt szerintem, mert kontakt mindenképpen volt. Nem érvényesült most a gyorsasága és a cselei sem jöttek be. A Hali ellen nem játszhat. (De lehet,hogy a Szpari és a Paks ellen sem.)
Bajzát Péter: Végre megtört a jég! Egy ilyen Bajzátra lett volna már régóta szükségünk. Bár nem sok mindent csinált a meccsen, de szerzett két gólt, ami egy csatártól elég is. Ráadásul beváltotta Norbi meccs előtti reményeit.
Takács Péter: Ismét volt egy jó szabadrúgása, de Németh védte. Kicsit több vagányság és vállalkozókedv hiányzik belőle. A tudása megvan. Nem gondolnám, hogy a fradista Tóth Bence jobb lenne nála, mégis az ő bombagóljait ismétlik a tévében. Vele stabilabb lett a középpálya.
Sadjo Haman: Balhátvédként volt egy pár ígéretes felfutása és stabilabb lett a baloldalunk. De ami sajnos őt jellemzi, a szertelenség és a taktikai fegyelmezetlenség, azért néha most is kiütközött.
Rohan Ricketts: Közkívánatra bekerült a csapatba. Mindenki tőle várta a csodát. Lehet, hogy régen jó focista volt, de azt ezen a napon nem tudta bizonyítani. Baloldali középpályást játszott, így Lippai behúzódott középre. Lendületesen szállt be, mutatta magát, kérte a labdát. Megjátszani azonban nem tudtuk, de ha mégis, akkor ő nem tudott vele mit kezdeni. Egy az egyben nem tudta megverni a honvédos Takács Ákost. Volt egy labdavesztése,amiből majdnem gólt kapott a csapat. Jó PR, kevés teljesítmény. Azért tegyük hozzá, egy kétgólos hátrányban lévő, kicsit enervált csapatba szállt be. Egy "játszó" csapatban (Vidi, Újpest) biztos jobban érvényesülne a stílusa.
Nem volt 11-es, Lippai gólja is erősen sanszos, hogy az volt a gólösszefoglaló alapján.
VálaszTörlés@kardosig: jobban örültem volna, ha a védelem stabilitását találom el, Bajzát esetében pedig tévedek, de mondjuk Lippai gólját megadja Kassai.
Bajzát lőtt egy szabályos gólt Kecsón, ami plusz 2 pontot jelentene. Ha Kassai korrekt, akkor Kispesten is van egy pontunk.
VálaszTörlésLehet, hogy a bírói tévedések összességében kiegyenlítik egymást, de nem biztos, hogy annak kivárására nekünk most lesz elég időnk ...