Ha most kezdődne a bajnokság (Kecskemét - DVTK 1-1)

Véget ért az első négy meccses nehéz sorozat, ami előre is nehéznek tűnt, utólag pedig kiderült, nem sikerült pontot szerezni. Ezért - és az őszi 12 pont miatt - Kecskeméten el kellett kezdeni a felzárkózást annak ellenére, hogy sok biztató jelet a Győr ellen nem láthattunk.


Gyakorlatilag a kezdő sípszóra - pontosan az után ~1 perccel - estem be a stadionba, ahol meglepően sok, mintegy félszáz 105 diósgyőri volt (A körülményekről ezúttal nem írok, mert nem sok minden változott tavalyhoz képest). És azt láttam, hogy...

Egész úton próbáltuk kitalálni, valójában ki fog kezdeni, mert hiába mondta el Tornyi Barnabás pénteken a kezdőt, lehetett sejteni, mégsem úgy lesz. Abban megegyeztünk a kocsiban, hogy Vuka lesz a balhátvéd és Bognár, Gal és Jeknic a másik három védő, de a többi már nem tűnt olyan egyértelműnek. Ehhez képest is meglepett a felállás nem csak a személyek, hanem a hadrend miatt is

Malinauskas
Bognár, Gal, Jeknic, Vukadinovic
Takács P., Búrány
Lippai
Balajti,                     Brnovic
Bajzát

Az egy szem éket Balajti és Brnovic oldalról támogatta, Lippai első középpályás vagy utolsó csatár volt, a védelem előtt pedig középen, illetve a pályát teljes szélességében bejátszva védekezett Takács és Búrány.

Nem én vagyok az első, aki leírja: bejött a húzás. Hiába kapott az elmúlt meccsekhez hasonlóan kevés labdát Bajzát - tulajdonképen egyet, amit be is lőtt, sajnos a bíró visszafújta -, Balajti és Brnovic fel tudott zárkózni, így ezúttal az egy több volt mint a kettő. Ugyanakkor a védelem stabil maradt, a Kecskemét nem tudott mit kezdeni a Balajti és Brnovic mögött üresen maradó területtel. Helyette gyömöszkölték a labdát, de valódi esélyük nem volt a gólszerzésre.

Persze a jó játékhoz nagyban hozzájárult, hogy a DVTK korán gólt szerzett. A hazaiak nagyon reklamáltak, hogy Bajzát lesen volt - igaz is -, de a bíró tétlennek minősítette - ez is igaz volt. Ha befújja, akkor sem követ el nagy hibát, mint ahogy, ha a védő nem fejeli ki a labdát, akkor vagy a kapusé lesz, vagy Bajzát helyzete válik aktívvá. Mindenesetre Takács összeszedte a labdát, Balajtihoz passzolt, aki 2-3 csel után a kapuba lőtt. Kellett a gólhoz Lazareanu kapus is, de ezt a meccs előtt is tudtuk, hogy rá lehet számítani. Ősszel is kiejtett egy labdát, most a felpattanó labdát nem tudta védeni.

Ezután viszont nagyon felpörgött a Kecskemét, volt két olyan helyzetük, amiből nem csak egyenlíthettek, hanem fordíthattak volna. Sőt a kapufájuknál nem csak azért volt szerencsénk, mert kapufa lett, hanem azért is, mert egyedül várta egy hazai játékos a kipattanót, de az nem felé pattant, hanem szögletre. Ezt már csak a videón láttam, mert éppen ebben a periódusban a Zelnök Úr eszmefuttatásait, sztoriait hallgattam, ami nagyban gyengítette a meccsre való koncentrálást, bár kétségtelenül szórakoztató volt.

Ahogy ezt a tíz-tizenöt percet átvészelte a DVTK, már csak az volt a kérdés, mikor lövi a következő gólt a DVTK. A szélről jöttek a szép beadások, Balajti ziccere előtt pedig négy játékos - Bajzát ívelt, Balajti levette, majd Lippaihoz került, aki átnyomta a másik oldalra Brnovicnak. Ő pedig visszatette Bajztnak - ért labdába, szóval nem lehetett esetlegességgel vádolni a csapatot. A legszebb támadás talán mgis az volt, amikor Malinauskas letette a labdát Vukadinovicnak, aki rövid labdavezetés után a vonal mellett jobb külsővel indította Brnovicot. Bojan úgyszintén nem sokat cipelve a kapu elé kanyarintotta a labdát, ahol Bajzát éppen lemaradt.

Ehhez jött még a második félidőben Takács kapufája, ami előtt nagyjából egy jó beadást tudtam elképzelni, meg sem fordult a fejemben, hogy rálövi. De rálőtte, mi pedig azt néztük a másik kanyarban, hogy kapufa, lepattanan, majd púpozódik a háló. Sajnos nem púpozódott, csak szerettük volna. Ekkor merült fel, hogy most aztán jó lenne még egy gólt lőni, mert akkor biztos a győzelem.

Ehelyett jött Bognár hülyesége, amivel kiállítatta magát. Egészen addig nem volt komoly támadása a Kecskemétnek, amit Malinauskas védett, az mind távoli lövés volt, szerintem a maradék időben még gólhelyzete sem lett volna a hazaiaknak, ha nincs a piros lap. Az már csak kisebb bosszúság, hogy már az első sárga is fölösleges volt, de utána nem is értem, miért csúszott rá a védőre, mikor a kaputól jó távol volt és már Gal érkezett is segíteni. Ha elmegy az ellenfél, akkor sincs semmi...

Persze az emberelőny csak esély, azzal élni is kell tudni. Nem mondom, hogy a Kecskemét tudott, de mégis kiegyenlített. Elsőként Takács húzódott hátra jobbhátvédbe, de nem sokkal később Lippai le és Somorjai be, Takács pedig visszatért a helyére. Ez csak a tény kedvéért, mert valójában nem ez volt a kapott gól oka. Sokkal inkább az, hogy nem sikerült megtartani a labdát, az folyamatosan jött vissza. Ennek ellenére túloznék, ha azt mondanám, érett a gól, ami végül egy jól eltalált lövés után született meg. Hogy miért nem védte Malinauskas, arról itt az én teóriám: a gól előtt volt egy nagy védése és a következő lövésig eltelt rövid időben nem sikerül elfoglalni a legjobb pozíciót a kapuban, ezért a jobb oldalt kicsit üresen hagyta. Pechünkre pont oda ment a lövés.

Ha most kezdődne a bajnokság, akkor nyugodtan dőlnék hátra. Van egy idegenben szerzett pontunk, jól játszott a csapat, biztosan jönnek majd a sikerek, de sajnos öt meccs már lement és egyre inkább olyan helyzetbe kerülünk, hogy már a döntetlen sem elég, csak a győzelem.

Játékosonkénti értékelés

Mindaugas Malinauskas: Most már nagyon közel járt hozzá, hogy gól nélkül hozzon le egy meccset. Ami védeni valója volt, azt magabiztosan tette, a kapott gólról fentebb írtam. A lelátóról úgy tűnt, nagyon vigasztalhatatlan a döntetlen miatt, remélem nem megy a teljesítményére a sok kudarc.

Bognár Zsolt: Mit is írhatnék még?
Igor Gal: Egyszer kisegítette Malinauskast, mikor már verve volt, tovább érik bennem róla az a kép, hogy ő a nagy mentések mestere.
Vlado Jeknic: Ő pedig a sok mentés mestere, folyamatosan rúgta, fejelte ki a labdákat. Mintha direkt neki rugdosták volna. Kicsit nevetséges volt, mikor a bíró nem fújta le derékon könyöklése után a helyzetet, majd mérgében kibikázta a labdát és lefeküdt a földre, de sajnos ilyen a foci, a bíró csak földön fekvő játékoshoz engedi be az orvost, masszőrt.
Dejan Vukadinovic: Megoldotta a balhátvéd feladatát, erre mi történik? Megvan az ötödik sárgája és jöhet ismét Zámbó.

Takács Péter: Végre kapott egy teljes meccset, meg is hálálta a bizalmat. Mivel csak ketten voltak igazából a középpályán, jó nagy teret kellett bejátszani. És ha a szabadrúgása bemegy, akkor övé a forduló gólja (miénk pedig a 3 pont).
Búrány Zoltán: Féltem tőle, múlt heti betegsége miatt nem bírja majd a végét, de nem fáradt el jobban, mint a többiek. Bizonyította, helye van a csapatban.

Lippai Ákos: Most vagyok bajban. Aki ott volt, legyen szíves segítsen, mert abban biztos vagyok, hogy nem szidtuk Ákost, és nem is dícsértük, de hogy játszott?

Balajti Ádám: Gól, legnagyobb helyzet, ugyanakkor még mindig képes belebonyolódni a cselekbe, húzogatásokba. Ugyanakkor az pozitívum, hogy rendesen visszament védekezni, ha a helyzet úgy hozta.
Bojan Brnovic: Neki talán nem feküdt annyira a szélső poszt, mint Balajtinak, de nem vallott szégyent. Kár, hogy sérülés miatt le kellett cserélni.

Bajzát Péter: Lőtt egy gólt. Ha nem adta meg a bíró, akkor is belőtte. Erre számíthatnánk, csak sajnos kevés, gyakorlatilag nulla ilyen labdát kap.

Roszel Róbert: Egyértelmű volt, hogy Brnovic sérülése után ő lép pályára. Én sokat nem láttam tőle, viszont hibaként is maximum azt róhatom föl, hogy nem sikerült lövéssel befejeznie egy szem lehetőségét.
Somorjai Tamás: Bognár kiállítása után annyira beszorultunk, hogy a sok védekező közül nehéz is lett volna kitűnnie.
Dobos Attila: Pályára lépett