A mosolygós győztes csapat (Fotó: Adamm)
Csak a lényeg változott, ezúttal nem vereséggel felérő döntetlen, hanem sima győzelem lett a vége. De egyformán korán sikerült vezetést szerezni mind a két mérkőzésen, majd visszazárt a csapat, de némi szerencsével (Kecskeméten több, a Pápa ellen kevesebb) maradt az előny. Utána már meddő volt mind a két ellenfél fölénye, viszont veszélyesek a DVTK ellentámadásai. És itt a két eredmény közti különbség egyik kulcsa: míg Kecskeméten nem sikerült bebiztosítani a győzelmet, addig a Pápa ellen a második góllal nagyjából megvolt. (Most tekintsünk el attól, hogy Bajzát szabályos gólt lőtt, mert a gól az, amit a bíró megad.) Ezen kívül most nem volt kiállítás sem, ami gyökeresen megváltoztatta volna a mérkőzés képét.
Számomra nagyon keserű lett a győzelem, mert nem önfleledten örülő szurkolókat, hanem bosszúsakat láttam. Egyik része azt hajtogatta, a játékosok direkt megbuktatták Tornyit, míg a másik azt, bundameccs volt. Természetesen nem tudhatom, hogy igazak-e az állítások, de jó lenne, ha először a két fél jutna egymással dűlőre, mert minimum az egyik biztosan téved. Mindenesetre szerintem nem tanultak meg a játékosok három nap alatt focizni, túlzás lenne azt állítani, hogy hogy sziporkázva verte a csapat a Pápát (Szűcs Lajos például egyet védett). Mindössze rúgott három gólt, pontosan annyit, mint Tornyi alatt hat meccsen. Maga a játék egy csöppnyivel sem volt jobb, mint korábban (talán a passzok voltak pontosabbak) és én a hajtásban, összjátékban stb. sem láttam semmi extrát a Kecskemét elleni meccshez képest. Volt néhány játékos, aki jobb teljesítményt nyújtott, de ennyi. Szerintem az mindig az edzőnek a hibája, ha hagyja, ellene játszanak a játékosok, kivéve, ha az elnök állítja össze a kezdőcsapatot. A bundára pedig kár szót vesztegetni, mert most csak gumicsontként rághatjuk, de néhány év múlva úgyis minden kiderül. Csodálkozom, hogy azt nem dobta be senki, hogy a hétvégi választások miatt az MSZP intézte el a győzelmet a köztudottan szoci bíróval.
Ugyan végül nem lett kulcsmomentum, de nem szabad elmenni amellett, hogy ebben a bajnokságban harmadszor sikerült kapott gól nélkül lehozni a meccset. Ez egyrészt a kapusnak, másrészt a közvetlen védelmet, de leginkább a csapatvédekezésnek köszönhető, hiszen még a 16-oson belül sem sokat jártak a pápaiak.
Az először Kecskeméten látott 4-2-3-1 felállásban kezdett a DVTK (esetleg 4-2-1-2-1), de a második félidőben már 4-1-4-1-re váltott Tóth László, ahol jókora túlzással Brnovic előretolt középpályás volt. Bejött a bunkertaktika, mert ezúttal sikerült elkerülni, hogy az utolsó percekben énekelje ki az ellen a sajtot a szánkból, sőt voltak ellencsapások is.
Elcsépelt közhely, hogy legjobb védekezés a támadás, de szerintem még jobb támadás a védekezés. Ha működik a védekezés, akor sikerül labdát szerezni és máris nem egy felállt, hanem egy fellazult védelem ellen lehet gólt szerezni. Erre most is volt több példa, a harmadik találat például Vukadinovic labdaszerzése után született.
Egyelőre óvatos vagyok, mert semmire nem megyünk ezzel a győzelemmel, ha csak kicsúszott, valódi értéke az lesz, ha jön utána a többi pont is. Szívem szerint írnám azt is, hogy közben fokozatosan javuló játékkal, de egyrészt arra már nincs idő, másrészt most már az ererdmény sokkal fontosabb.
Játékosonkénti értékelés
Mindaugas Malinauskas: Négy igazán veszélyes helyzete volt a Pápának. Bárányos csúsztatása és a második félidőben egy 16-oson belülről megtolt labda elkerülte a kaput, egy hosszan megtolt kiugratást magabiztosn szedett fel a csatár előtt, majd Orosz helyzetecskéjénél is hárított (arra nem emlékszem, végül magas láb miatt mi jöttünk-e szabadrúgással, tehát a bíró visszafújta-e volna, ha véletlenül gól lesz belőle). Szóval, most bravúrra nem volt szüksége, ami a védelelemre nézve is hízelgő. Újra ás újra elcsodálkozom rajta, mennyire szívesen és jól jön ki, ami szokatlan számomra, mert emlékeim szerint Diósgyőrben az elmúlt húsz évben több volt a vonalkapus.
Bognár Zsolt: Nem állítatta ki magát. Persze ennél többet is csinált, például az első gólpasszt is ő adta, de többször is bekapcsolódott a támadásokba azzal együtt, hogy nem is emlékszem az oldalán futó veszélyes akcióra. És Orosz helyzeténél a gólvonalról mentett (ha a bíró nem fújta le korábban - lásd a dilemmát fent is)
Vlado Jeknic: Ismét szorgalmasan kifejelt minden felé járó labdát.
Igor Gal: Malinausakashoz hasonlóan ezúttal neki sem volt szüksége óriási mentésre, sőt, előttem van, ahogy előretör.
Dejan Vukadinovic: Azt hiszem az a legnagyobb dícséret, hogy egyáltalán nem látszott a játékán, hogy mellkasi fájdalmakkal vállalta a meccset. Lehet, Tornyi idejében jobb volt védekező középpályásként (szerintem nem), de az biztos, balhátvédként nagyobb szüksége van rá a csapatnak. Védőként volt veszélyes lövése is, de telejesítményére a koronát a harmadik góllal tette fel: labdaszerzés a saját térfélen, áttörés az ellenfél védővonalán, majd gólpassz.
Takács Péter: Ez nem az ő meccse volt, annak ellenére, hogy nagy hibát nem követett el. Azért nem dícsérem, mert közdött, szedte a labdákat, hiszen ez a "védjegye", viszont volt néhány olyan megoldása, ami alapján joggal mondhatta Tornyi, "nem jól passzol". Én továbbra is technikás játékosnak tartom, jöhet a jobb teljesítmény.
Zoran Supic: Az első félidőben védekező középpályásként, a másodikban előszűrőként inkább a védekezésből vette ki a részét a sűrűben.
Balajti Ádám: Szerintem neki is úgy marad meg ez a meccs, hogy életében nem védekezett ennyit. Talán ez volt az oka a cseréjének is.
Huszák Tamás: Ha semmi mást nem csinált volna, csak megzavarja a védőjét az első gól előtt, hogy Lippai üresen lőhessen kapura, már akkor is megérte beállítani. És ezen kívül sok feltűnőt tényleg nem csinált.
Lippai Ákos: Nálam magasan a meccs embere. Vagy a posztját találta meg Tóth Laci, vagy emberileg tudott rá hatni, vagy a gyors gólja hozta meg a kedvét, az biztos, sokat volt játékban, sokat passzolt és lőtt is. A gólján kívül volt egy távoli lövése az első félidőben, egy közeli a másodikban és egy szabadrúgása is, de azok kevésbé voltak sikeresek, bár az első kivételével biztató volt mind. Azonban nekem nem is ezek, hanem az a jelenet tetszett, amikor labdát szerezve indította Brnovicot. Ilyen Lippaira van szükségünk!
Bojan Brnovic: Ő a másik, aki a korábbi meccsekhez képest sokat javult. Ezt nála sokkal inkább a posztváltásnak tudom be, de talán rajta lehetett a legjobban látni azt is, hogy elfáradt. Addig viszont ment, mert mehetett, nem kellett visszafelé kacsingatnia, mindig volt mögötte ember.
Búrány Zoltán: A védelem megerősítésének céljval lépett pályára és alaposan túllőve a célon első gólját is megszerezte. Az egy dolog, hogy eddig nem lőtt kapura, de eddig szerintem még nagyon az ellenfél 16-osán belül sem járt. Úgy látszik, érdemes új részfeladatokkal megbízni.
Dobos Attila: Nagyon okos volt a harmadik gól előtt. Valószínűleg jobban védekezik, mint Balajti, ez indokolta a pályára küldését és ha azt nézzük, nem kaptunk gólt, akkor meg is oldotta.
Sadjo Haman: Pályára lépett, a lefújás után pedig volt egy szép félkezes átfordulása (láttam, ezt edzésen is gyakorolja).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése