Lopott poszt 2.

Nem én írtam, talán ennyire nem vagyok elkeseredve, elég sok NB II.-es meccsen voltam már ahhoz, hogy ne gondoljam, itt a világvége egy kieséssel (bár kicsit sem örülök a lehetőségnek, sőt!)

Az írás a DVTK.eu fórumából származik, Elzett műve. Jó olvasást!

---

Megint megcsalt ez a kurva. Az utolsó pár hónapban folyamatosan...De hát mit is várok, ismerem már vagy 25 éve. Sosem volt valami jó bőr... Minden héten kivonul a sarokra a másik tizenöttel, kínálják bájaikat, ő meg csak átver folyamatosan. De megérdemlem, mert csak őt szeretem, csak ő kell.

Azt mondják, 30 éve volt fénye teljében. Én ezt nem láthattam, még túl fiatal voltam. De már láttam 98-ban, akkor felvillantott valamit, tízezrek álltak sorban kegyeiért, és meg is kapták, ami jár a pénzükért. Aztán a drog, alkohol, rossz útra vitte, kómába esett. Ott álltunk a betegágyánál, úgy éreztük nincs remény... Aztán kapott új májat, újra kiállt a sorra, igaz először csak a szántóföld mellé, aztán egy újabb operációt követően már a mellékutcában strichelt. Mindig ott voltunk mellette, kerestük kegyeit, pedig csak ritkán sikerült valamiféle élménnyel megajándékoznia.

Mindig is volt stricije. Mindegyik kihasználta, kifosztotta, megerőszakolta, ott hagyta az út szélén, kisemmizve. De minket nem érdekelt, csak ő kellett. A legutóbbi pl. építési vállalkozó volt. Leígérte a csillagos eget, csöpögtetett némi aprót, majd türelmetlenségében ő is kifosztotta, még a ruhát is leszedte róla, ott állt kurvánk egy szál bugyiba az út szélén. Már a zsaruk is be akarták vinni, hogy ennek nem lehet bárcája, hiszen még ruhája sincs.

Ekkor jött egy öltönyös, jó modorú politikus. Mindenki megörült, mert kivakarta a koszból, adott neki egy valag zsét. (azért örültünk, mert a kolléganője, a Debi is hasonló szituba volt vagy tíz éve, jött egy politikus, aki aztán átpasszolta egy vállalkozónak, az meg jó sokat költött rá, szép ruhákba járatta, wellness, szolárium, jó kaja - az idén meg fellépett az álmok színházában, igaz csak epizódszerep jutott neki, de akkor is, ez a csúcs, amit egy hazai kurva elérhet).

Kurvánk, ahelyett, hogy okosan használta volna a pénzt, mindent magára költött. Elvégre születésnapja volt. A századik. Ledobálta régi gönceit - pedig volt közte egy-két használható darab is, kölcsönzött magának a győri színházból pár szép ruhát. Méregdrágán. Amik tényleg szépek voltak, de azt senki sem láthatta, hogy a szoknya szakadt, kilátszik a feneke, a cipő sarka csak meg volt ragasztva, az első lépésnél letört...

Aztán megvette a legdrágább csoda sminkkészletet Katarból. Én is örültem neki, ugyanezt használta 98-ban, nagyon jól állt neki, olyan vadító volt... Igaz, hogy volt egy kis mellékhatása annakidején, de arra csak kevesen emlékeztek. Én sem... Az idő mindent megszépít... Azonban a sminkkészlet színei megkoptak, amikor először tükörbe nézett, már látta, hogy nem áll jól. Nagyon nem áll jól. De ki mégsem dobhatja, marha drága volt.

Kiállt ismét a sarokra, mi rohantunk hozzá, hogy láthassuk, hogy áll az új ruha, az új smink... Borzalmas csalódás volt, külön-külön talán, mutatott volna valahogy, de ez így egyben... rémes. De még mindig őt szerettük, hiszen ő a MI kurvánk...

A második hétre, a születésnapjára, olyan tüzijátékot rendeztünk neki, amilyen még nem volt Magyarországon egyik türelmi zónában sem. Nyolcezren álltuk körbe, és biztattuk, hogy mutasson valamit, de nem... nem megy... szakadt a csillogó ruha, szétfolyó smink, nem ezt akartuk...

Valaha odaadó volt, mindent elkövetett, hogy a kuncsaftokat kiszolgálja, aztán ez hol sikerült, hol nem, de az akaratot, a hozzáállást díjazta mindenki, aki a sarokra járt. De ez most más... Hol a régi odaadás, a régi csibészség, a hamiskás mosoly, bármi, amivel megbolondított, hogy a következő héten megint ott álltunk nyálcsorgatva...

A többi kurva foggal-körömmel harcol a placcért, kitépik egymás haját, kikaparják a másik szemét, összekarmolják a másikat. A miénk... ő hagyja magát, mindenki őt veri egy kis sikerélményért, és ő semmit sem tesz. Semmit. Nagyon úgy tűnik, hogy a főútvonalról a mellékutcába szorítják a többiek, akik jól tudják, hogy a mi kurvánk kuncsaftjai a legjobbak, azokat megszerezni sohasem lehet A mellékútról iszonyat nehéz a visszatérés. Az ottani kurvák is kemények, nem szeretik a főútról lebukottakat, mindenki majd ő ellene akarja megmutatni.

De mi akkor is szeretni fogjuk, ha a smink lekopik, a kölcsönruhát visszaadja, és a mellékútra fogunk járni egy kis élményért, mert ő a MI kurvánk.