Gólöröm (DVTK - Vasas 2009-2010)

Biztos mindenki járt már úgy, hogy nem jutott neki Gólöröm a pénztárnál, vagy ugyan volt a kezében, de mire hazaért, már nem volt meg.


Nem ígérem, hogy mostantól mindig, de kisérletképpen egyet mindenféleképpen felteszek, legalább virtuálisan lássa az is, aki lemaradt.

Mind a 16 oldalért katt ide.

(Persze minderre semmi szükség nem lenne, ha a hivatalos honlapra feltennék az amúgy is elkészült pdf-et.)

Nem tettünk eleget a győzelemért (DVTK - Vasas 0-1)

A DVTK - Vasas meccs előtt azt írtam, hogy nyerni kell, ehhez képest még a pontszerzés sem jött össze. A vereséget sok mindenre lehet fogni a bírótól kezdve az esőn át a balszerencséig, de az az igazság, hogy ha a DVTK sokkal többet tesz, akkor meglehetett volna nem csak egy, hanem három pont is.

Gáspár József és Balajti Ádám (Fotó: BOON)

A KTE elleni meccset azzal kezdtem, hogy a stadionrekonstrukció miatt új helyet kellett keresnem a stadionban. Akkor nem részleteztem a látványt, mert napok óta arról beszélt mindenki, egyetlen lelátó sem állt. Most viszont nemhogy egyetlen bástya sem maradt az egyenesben, hanem az alsó karéj is teljesen eltűnt, még egy betondarab sem maradt. No, most éreztem azt, hogy végérvényesen vége valaminek.

Ennyi maradt a napos oldalból (Fotó: wmitty)

Az időjárást mintha a klubvezetés rendelte volna, lógott az eső lába, emiatt majdnem teljesen megtelt a drágább tribün, viszont esni csak a kezdő sípszó után kezdett, emiatt nem maradt otthon senki. És tényleg, sokkal többen voltunk, mint egy hete. Valóban a tévéközvetítés miatt lett volna? Szerintem sokkal inkább a csapat múlt heti teljesítményének köszönhető.

Ami a kezdőcsapatot illeti, Aczél Zoltán maradt a "győztes csapaton ne változtass" elv mellett, így Lippai a kispadon kezdett.

Kovács Z.
Lakatos, Horváth G., Milicic, Gohér
Lipusz, Takács P., Búrány, Ivancsics
Szabó V., Balajti

A Kecskemét ellen minden bejött, ezúttal szinte semmi, az ellenfél kapuja előtt biztosan nem. Ahogy számítani lehetett rá, a Vasas nem támadott ész nélkül - ésszel sem sokat -, de a Diósgyőr még veszélytelenebb volt. Kovács Zolinak egy óriási védése volt, Véghnek még annyi sem, egy-egy távoli Balajti- és Takács-lövést hárított és egy Milicic-fejest kellett felszednie.

Az igazsághoz hozzátarozik, hogy azért ezen túl is voltak diósgyőri lehetőségek, de a főleg Lipusz által jegyzett átlövések elkerülték a kaput.

De miért nem voltak helyzetek? Mert a Vasas visszaállt, feleannyi terület sem maradt Balajti és Szabó előtt, mint a múlt héten. De erre számítani lehetett, Viszont arra nem, hogy ezúttal a hosszú indítások nem voltak használhatók, de még feltűnőbb volt, hogy a rövid passzok is milyen alacsony hatékonysággal sikerültek. Összjáték nélkül pedig egy betömörülő védelmet maximum át lehet lőni, de lőtávolba is oda kell kerülni valahogy. Az elején még Balajtinak volt néhány biztató megmozdulása, de később már az ő cselei sem jöttek be, vagy ha be is jött, akkor ott volt a következő védő. Verebes Józsefre emlékezve a bíró sem volt velünk, rendkívül toleráns volt a Vasas játékot tördelő harcmodorával szemben, és az eső amúgy is a romboló csapatot segíti. Azt nagyon lehetett látni, a Vasasnak elég az egy pont, adják oda, már itt sincsenek. Végig húzták az időt, már az első félidő végén is, mikor 0-0-s állásnál szöglethez jutottak, a bíró mutatta, hogy a Miskolc felé eső oldalról lehet elvégezni, erre a Vasas játékosa elindult Diósgyőr felé. Nem részletezem tovább, 1-2 perc alatt el is rúgták.

A védekezéssel tulajdonképpen semmi baj nem volt függetlenül a bekapott góltól, amiről majd kiderül a tv-felvételről, hogy rövidzárlat volt, vagy akkor is jól tették a dolgukat Horváthék.

FRISSÍTVE: a képen jól látszik, hogy nem volt les. A labda már elhagyta a játékos fejét, és sajnos beragadt egy diósgyőri.

Az ez után következő rész teljesen más elbírálás alá esik, mert egyre kevésbé számított a biztonság, a sorozatos cserék és átszervezések sem a védelem megerősítését szolgálták. Ekkor egy hiba akár döntő is lehetett volna, de a Vasas még ahhoz is gyenge volt, hogy újabb gólt szerezzen, pedig lehetőségük aztán adódott.

Amit fel lehet róni a szélső védőknek, de Takácsnak, Búránynak és Ivancsicsnak is, hogy jó indításokkal, beadásokkal nem nagyon tudták segíteni a támadókat. Lipusz szokás szerint - ha kell, századszor is leírom - befelé cselezett, ahonnan vagy lőtt, vagy a hosszú oldalra kanyarította a labdát, de Ivancsics és Nagy Robi sem nagyon tudott elfutni a szélen. Gohér és Lakatos pedig nem nagyon merészkedett fel, amit mondjuk meg is értek, mert rengeteg volt az eladott labda és akkor már sprintelhettek is visszafelé.

A bekapott gól után egyre támadóbb lett a DVTK, de ez csak a felálláson jelentkezett, a kapu előtt ugyanolyan kevésbé volt veszélyes a csapat. A kétségbeesett felívelések idején jött volna jól Szabó Viktor, de akkor ő már a kispadon ült, a csatársorban pedig olyan játékosok játszottak, akik a földön jobban érzik magukat, de nekik meg tér nem jutott.

Kovács Z.
Horváth G., Milicic, Gohér
Nagy R., Takács P., Búrány, Lipusz
Lippai,
Faggyas, Balajti

A legeslegvégén már Milicic is előrement, de a felívelgetések hatékonyságára mindennél jobban jellemző, hogy egyetlen egyszer sem sikerült neki adni a labdát, nem volt lehetősége azt lefejelni egy társnak.

Kovács Z.
Nagy R., Horváth G., Gohér
Takács P., Búrány, Lipusz
Lippai
Milicic, Faggyas, Balajti

Hajtottak a srácok, de ezúttal jó mesteremberek voltak csak, semmi több. Ezzel lehetett volna egy pontot szerezni, ha az égiek is úgy akarják. A meccs utáni taps inkább a hajtásnak és annak szólt, hogy gyerünk tovább, ez egy kötelező győzelem lett volna, de lesz még ilyen, azokat a meccseket már hozni kell.

És sajnos Gáspár Józsi is jól játszott. El nem tudom képzelni, mit keres a Vasasban, a végén még benntartja őket, amennyiben egy játékos elég lehet hozzá.

Most két hét pihenő - Aczél Zoltán nélkül - ahol lehet pótolni a nyári bajok miatt elmaradt felkészülést. Talán arra is elég lesz az idő, hogy megérkezzen Vukadinovic játékengedélye és sikerüljön eldönteni, most akkor kell-e Jeknic és van-e értelme harmadik kapusként (de nem harmadikszámú kapusként) itt tartani Kodalaevet. És persze a modern fociban a táplálkozási lánc alján elhelyezkedő kluboknál minden évben ott lóg az átigazolási szezon végéig a levegőben, hogy bármelyik játékos egyik percről a másikra távozhat, ha egy gazdagabb országban szán rá valaki egy kis - neki - aprópénzt.

Utána jön a pápai túra, ismét egy velünk egy súlycsoportban lévő ellenfelet kell megverni, de ez ismét nem lesz kötelező győzelem.

Játékosonkénti értékelés

Kovács Zoltán: Védett egy óriásit, de amúgy nem sok dolga akadt. Számomra ez a produkció elfogadható volt.

Lakatos Béla: Bátran elvállalt egy lecsorgó lövést, de csak a bátorsága és a lövőereje volt dicsérhető, az irányzék nem. A védekezést megoldotta, de ahogy fent írtam, a támadást nem tudta kellő hatékonysággal segíteni.
Horváth Gábor: Lassan bebetonozza magát középre. A gólnál nem tudom, ki hibázott, hibázott-e egyáltalán valaki, jó lenne, ha le tudna vezényelni egy kapott gól nélküli meccset.
Boris Milicic: Pozitívumként egy óriási mentése jut eszembe, amikor egy Vasas kontra végén méterekről csúszott a labda útjába, hárítva ezzel egy közeli lövést. Negatívumként pedig egy labdavesztés a félpályánál, amit egy jobb csapat góllal büntetett volna. Csatárposzton nem derült ki, mit tud, egyszerűen nem kapott labdát.
Gohér Gergő: Róla is írhattam volna, amit Lakatosról. Viszont amitől tartottam a meccs előtt, az nem vált valóra, magabiztosan uralta a bal oldalt, nem volt lyukas a védelmünk.

Lipusz Norbert: Szerintem ő volt szombaton a meccs embere. Játszott a középpálya mindkét oldalán, már Ivancsiccsal is cserélt néha, Nagy Robi beállása után pedig végleg visszament a bal oldalra. Ő legalább megpróbálta átlőni a betömörülő védelmet, sajnos kicsit pontosabban kellett volna céloznia. De miért mindig befelé cselez?
Takács Péter: Búrányról szoktam azt írni, hogy szürke, most Takács is az volt. A Vasas ellen a védekezés mellett a támadásból is többet kellett volna vállalnia, ami még túl nagy feladat egyelőre. Engem meglepett az első félidőben távoli kapura lövésével, Véghet csak annyira, hogy ne megfogja, hanem kiüsse a bal felsőbe tartó labdát. A második játékrészben viszont, ha ésszel lő, nem erőből, akkor talán megvan az idei első gólja.
Búrány Zoltán: Gondoltam, most nem fog ki rajtam, megnézem, mit írtak róla az élő tudósításokban. A BOON csak az előbb említett Takács lövés előtti labdalekészítést említi, a pepsifoci.hu és az nb1.hu pedig egy momentumát sem tartotta említésre méltónak. Addig nem nyugszom, amíg rá nem jövök, mi a titka!
Ivancsics Gellért: Egyelőre nem bizonyította, miért "kellett" annyira leigazolni. Ha legalább egy kicsit tudna védekezni, akkor javasolnám, hogy cseréljen helyet Gohérral, de lehet, végül a csatársorban találja meg a helyét.

Szabó Viktor: Beadást nem kapott, a kiugrás pedig nem az ő műfaja. Lecserélték, így pont akkor nem volt a pályán, amikor jól jött volna a fejelőtudása.
Balajti Ádám: Talán jókor jött ez a meccs, nem hitte el, hogy minden csele sikerülni fog. Egyre jobban figyelnek rá a védők is, a Vasas meccs után talán azt is meggondolnám, hogy az ilyen védekező csapatok ellen ne vele kezdjek. A Pápa ellen persze majd kedvére rohangálhat, és lőheti a gólokat.

Lippai Ákos: Beállása után rögtön a bokáját fájlalta, féltem, le is kell mennie. Vagy ezért, vagy másért, de nem igazán találta a helyét, nem jöttek a rövid passzok és a cselek sem. A legnagyobb csalódásom is az ő nevéhez fűződik: a jobb oldalon hozta fel a labdát, a védők behátráltak, mert több diósgyőri is követte a támadást. Felnézett, és akkor azt mondtam magamban, itt az egyenlítés, mert a hosszún Lipusz teljesen magányosan integetett, Lippai pedig oda tudja rúgni a labdát. Nem tudom mi történt, nem vette észre Lipuszt, vagy bízott a csúszós talajban, de passz helyett inkább rálőtte, de a kaput sem találta el és még azt sem mondanám, hogy nagyon erős lett volna a lövés.
Nagy Róbert: A támadások segítése miatt hozták be, aztán mégis a saját térfélen kellett futkosnia az ellenfél csatárai után. Most is nagy reménnyel vártam a beállását, de nem emlékszem akár egyetlen egy beadására sem.
Faggyas Milán: Ő sem az a csatár, aki beáll három védő közé és megtartja a labdát, szerintem végső elkeseredésében és mindent egy lapra feltéve küldte be Aczél a pályára.

Lóra mindenki, irány Diósgyőr! (plusz kedvcsináló, képekben)

Valójában, persze, emiatt érdemes szombat este kijönni a meccsre, ahogy Norbi barátom szokás szerint beharangozta, szakmailag érdekes kihívást jelentő, ugyanakkor szép hazai győzelmet ígérő (csak ne kiabáljuk el!...) mérkőzés ígérkezik az NBI hatodik fordulójában. Ám azokon kívül, akik amúgy is hétről hétre ott vannak-vagyunk az Andrássy úti lelátókon - már ami a bontás-átépítés folyamán épp megmaradt belőle -, szóval ezen kívül tényleg itt az alkalom, hogy mindenki eljöjjön egy DVTK-meccsre, akiben csak a legcsekélyebb érdeklődés is motoszkál a diósgyőri foci, a miskolci sport iránt. Ebben az aggályokkal terhesen induló szezonban tényleg itt és most van az a pillanat, amikor... de vissza a kiinduló tételhez, csak nem elkiabálni semmit! Mindenesetre nem kísértjük a sorsot, ha a témában aktuálisan tájékozatlanabb olvasóink számára úgy fogalmazunk: futballcsapatunk előtt szép siker állhat, ha az előzetes erőviszonyoknak és a szurkolói várakozásoknak megfelelően alakítják a ma esti 90 percet.

Szombaton délelőtt - mikor már a meccsre gondolunk! - ismét kilátogattam a pálya környékére, fotózgattam, s a sorozatból most kedvcsinálónak ideteszek néhányat, remélve, hogy valaki a vizuális élmény hatására kap kedvet a jegyvásárláshoz. Mi ott leszünk, várjuk!

Meglepően hangulatos utcákon (is) a stadionhoz lehet jutni...

...ahol ugyancsak barátságos társak várnak ránk

az „idegenek” nem mi vagyunk, minket szívesen látnak

ahogy a dal mondja, „vár ránk a labda”

a környék képét bájos lánykák színesítik

a bódé tetején nyíl mutatja az irányt, végső határ a csillagos ég

ezeket az eligazodási pontokat kell keresni (főbejárat, jegyárus gomba)

lehet jönni gyalog, kocsival, vagy - praktikusan - tömegközlekedéssel

a lényeg: lóra mindenki, aki miskolci, és irány a DVTK-stadion!

DVTK - Vasas előtt

Mintha egy másik bajnokság venné kezdetét, annyira más lesz a Vasas elleni mérkőzés. Eddig minden pont ajándéknak számított (még ha keményen meg is dolgoztak érte a srácok), most viszont a DVTK az esélyes. És ezt nem csak én gondolom így, hanem a sportfogadással foglalkozó oldalak is, amikről tegnap írtam.

Az eddigi meccseken bizton lehetett arra számítani, hogy az ellenfél több-kevesebb vehemenciával támad, mi védekezünk, majd gyors kontrákból próbálunk gólt szerezni. Ezzel szemben most a Vasas próbálja majd ezt a taktikát játszani, mert egyrészt szerintem gyengébb csapat, másrészt hazai pályán a Debrecen, Újpest, Kecskemét ellen lehet védekezni, de egy Vasas ellen nem.

A nyári felkészülés során nem sok értelmét láttam a gyenge ellenfelek elleni fölényes győzelmeknek, de a ma esti az a találkozó lesz, ahol lehet profitálni a visszazáró védelem ellen szerzett tapasztalatokból. Ma kevésbé tudok elképzelni olyan gólt, hogy Balajti végigszalad a teljes félpályán (teljes félpálya - milyen hülyén hangzik, pedig helyes a kifejezés), inkább az átlövésekben, szélről érkező beadásokban bízom. Hátul pedig abban, hogy a néhány Vasas támadást sikerül kibekkelni és a Loki elleni meccs után ismét kapott gól nélkül sikerül lehozni egy meccset.

Aczél Zoltán végre valahára kellemes bajban van, több a játékos, mint ahányat a kezdőcsapatba jelölhet. Lippai meggyógyult, amivel szemben ott a győztes csapaton ne változtass elv.

Kovács szinte biztosan marad a kapuban, a védelemben sem lesz változás. Ettől egy kicsit tartok, mert a Vasas leggólveszélyesebb játékosa az a Remili, akit Gohérnak kell majd feltartóztatnia. Gohér pedig nem igazi védő, ráadásul egy ilyen meccsen joggal várható el tőle, hogy segítse a támadásokat is.

A támadósorban Lippainak kell helyet szorítani, mert a Kecskemét ellen láttuk, hogy nélküle is van foci Diósgyőrben, de a passzaira, átlövéseire nagy szükség van (előbbiből jó sokat, utóbbiból legalább annyira keveset láttunk tőle ebben a szezonban). Elsősorban azért állítanám a csatársorba, hogy ne szívja le az erejét a védekezés, ha kell, akkor a 90. percben is tudjon 16 méterről gólt lőni.

A többiek? Lipusz a KTE ellen megmutatta, mit tud, most kisebb területen kell majd játszania, de remélhetőleg a védekező feladata is kevesebb lesz. Ivancsics is biztosan kezdeni fog, legfeljebb ismét lecseréli Aczél, ha elfárad.

Középen Takács és Búrány kirobbanthatatlannak tűnik, de talán nem szentségtörés, ha azt írom, egy várhatóan védekező csapat ellen nem biztos, hogy szükség van két labdaszerzőre. Ebben az esetben Szabó Viktor akár középcsatárt is játszhat, a múlt héten láttuk, a szélről érkező labdákat be tudja rúgni. Ennek a felállásnak az a nagy gyengéje, hogy akkor ismét minden csatár kezd, nem marad csere- és változtatási lehetőség. Így erre sokkal inkább vésztartalékként tekintek, nem pedig valós lehetőségként.

Kovács
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Lipusz, Takács P., Búrány, Ivancsics
Lippai, Balajti

Kovács
Lakatos, Milicic, Horváth G.,Gohér
Lipusz, Takács P., Ivancsics
Lippai, Szabó V., Balajti

A Vasas közvetlen vetélytársunk, ezért nem csak magunknak szerezhetünk, hanem tőlük is elvehetünk 3 pontot - lásd még hatpontos meccs. Az ilyen mérkőzéseken kell nyerni, mert a bravúrgyőzelem lutri, néha bejön, többször nem. Viszont a hozható meccseket akár 100%-ban hozni lehet, hiszen éppen azért hozható meccs. Szóval, ma nyerni kell!

Ki akar fogadni?

Nem vagyok nagy szerencsejáték-rajongó, már gyerekkoromban is azon bosszankodtam, hogy a Reggina - Reggiana totómeccsről csak annyit mondtak a rádióban, hogy x, mibe telt volna megemlíteni, hogy 0-0 a végeredmény. Néhány totószelvényt azért ifjonti hévvel feladtam - ahogy visszaemlékszem, ha ötösöm volt, az jó hétnek számított - , de a Tippmixet már ki sem próbáltam, mint ahogy az internetes fogadást sem. Biztos érdekes lehet, de én csak nevettem azokon az ismerősökön, akik hevesen bizonygatták szerdán, hogy x csapat elfáradt, "fejben biztosan nem lesznek ott", a játékosok meg akarják buktatni az edzőt, tuti a meglepetés. Persze nem így lett, de a következő héten jöttek a következő megérzéssel.

Ebből következik, hogy nem szoktam böngészni az internetes fogadó oldalakat sem. Most viszont mégis rákattintottam egyre, mert azt hirdették, NB III-as meccsekre is lehet fogadni. Ajjjaj! Ha az első osztályban, ahol nem két forintot keresnek a játékosok, felmerül a tippmixes meccsek lehetősége, akkor mi lesz az NB III-ban? Félamatőr klubok, sok esetben alig tudja az MLSZ feltölteni a létszámot, év vége felé zajlik a fel-nem-jutási verseny, szóval, minden szükséges feltétel adott.

De hessegessük is el ennek a gondolatát, a DVTK biztosan nem lesz érintett benne, különben is, a tarcsinak nem megnyerni kell a Tisza-csoportot, hanem ki kell termelnie az első csapat utánpótlását.

Számomra a legérdekesebb az a lehetőség, hogy lehet a bajnokra fogadni. (Futtában körbenéztem, máshol ilyet nem találtam, pedig biztosan van.) Persze nem fogadtam, hanem az oddszokat böngésztem.

Nagy méretért katt a képre

A listát összeállítók ezzel gyakorlatilag felállítottak egy erősorrendet. Ha én lennék a fogadó cég vezetője, akkor év végén elővenném ezt a "tabellát" és ha pont ez lesz a végső sorrend, akkor jó nagy bónuszt fizetnék a bukinak.

Bátor vagyok, mert egyrészt nem az enyém a tobet.com, másrészt alig tudom elképzelni, hogy ez lesz a végeredmény. Természetesen a DVTK utolsó helye a legnagyobb tévedés (Vajon az oddszok megállapításánál figyelembe veszik azt, hogy mennyien szoktak fogadni egy csapatra? És ha sokan, akkor nem százszoros, hanem négyszázszoros pénzt dobnak fel, ami sokkal vonzóbb, de az esély olyan alacsony, hogy veszteséggel alig kell számolni.) De az is látszik, a Fradit túl magasra értékelték.

Viszont, ha úgy nézzük, hogy a bajnokságért játszanak a max. tízszeres szorzójú csapatok, a kiesés ellen a százszoros szorzójú és gyengébb csapatok, a kettő között pedig a középmezőny, akkor már reálisabb a helyzet (ismét a Fradit kivéve). El sem tudok képzelni a DVSC, Újpest, Videoton, MTK négyesen kívül más bajnokot (persze nem ugyanolyan valószínűséggel), míg a kiesők a DVTK, Honvéd, Vasas, Kaposvár, Paks, Pápa hatosból kerülnek ki. Persze ezúttal nem veszem figyelembe azt a forgatókönyvet, hogy a Nyíregyháza idén télen is eladja a játékosait és az ősszel megszerzett pontokból próbál bennmaradni tavasszal. Tavaly sikerült...

Szóval van alapja a dolognak, de kár, hogy arra nem lehet fogadni, nem ez lesz a végső sorrend.

Vereségnél bosszantóbb közvetítés (Nyíregyháza - DVTK 3-0)

Amióta Aczél a kezdőcsapatba nem kerülő játékosok versenyeztetésére használja a Ligakupát, azóta mérsékelten lelkesedek a sorozatért. Nem is az alapállással van a bajom, mert kell a meccsterhelés mindenkinek, jó dolog, ha sérülés után nem éles meccsen kell formába lendülni és a fiatalok is rutint szerezhetnek.


Amit leírtam, az volt tavaly, tavalyelőtt. De most elfogyott az első csapat hátországa, alig van olyan játékos, aki reális eséllyel léphet úgy pályára a Ligakupában, hogy egy jó teljesítménnyel felhívja magára a figyelmet és a hétvégén már a nagycsapatban játszik. Ezt tetézi Aczél döntése, hogy a komplett első csapat pihen, tehát nem két rutinos játékos közé tesz be egy rutintalant, akik szükség esetén kisegítik, de mindenképpen irányítják, hanem bele a mély vízbe. És az eredmények azt mutatják, eddig a többség megfulladt. A próbajátékoskról pedig sok esetben ki sem derül, hogy mi tudnak, mert gyengék a társak, a foci pedig csapatjáték.

Ez történt Nyíregyházán is, nem dőltem a kardomba, vígan élek most is.

Sokkal jobban felbosszantott a BOON közvetítése.

Hátha valaki nem tudja: az Inform Médiának három regionális hírportálja van, a BOON, HAON és a SZON, így költséghatékonysági okokból egy élő tudósításért nem utazik külön tudósító Nyíregyházára, Debrecenbe, de onnan sem Miskolcra, hanem átveszik a helyi tudósítást (és ilyenkor a miskolci tudósító a sajtópáholy helyett a vendégszektorból nézi végig a meccset és ír ilyen gyöngyszemeket). Azaz ez valójában a SZON tudósítása volt a BOON-on.

Már a meccs előtt sejtettem, ennek nem lesz jó vége, beszéltem az egyik szerkesztővel, aki megnyugtatott, volt egy legendás debreceni közvetítés, azt nem lehet alulmúlni. Így kezdődött: 26. perc: döbbent csend a csarnokban. (Hogy miért és különben is, mi történt az első 25 percben, azt azóta sem tudták meg.)

Valóban, ennél jobb volt. Viszont magáról a meccsről sokat nem tudtunk meg. Az, hogy nem pörög annyira a közvetítés, mint egy bajnoki, az természetes, látatlanban mondom, a meccs sem pörgött annyira. Elvártam volna, ha már van jegyzőkönyv, akkor abból kiderüljön a két csapat felállása, ne csak növekvő mezszám szerint(?) rakják a játékosokat. A diósgyőrieket még csak-csak ki tudom totózni, de a hazaiakat? Szerencsére van három Horváth is a DVTK keretében (Gábor, Szabolcs, Ádám), Nagyból (Róbert, Gábor) és Kovácsból is kettő-kettő (Szilárd, Bence) így direkt jó, hogy a keresztneveket lespórolták. Esetleg a cseréket, gólszerzőket kiemelni a jegyzőkönyvbe? Minek az! Csak a munka van vele!

A gépelési, mondatszerkesztési hibákat megértem, aki szerint ez elfogadhatatlan, annak javaslom, próbálja ki egyszer. Nem is olyan könnyű a meccset nézni és tudósítást írni egyszerre. Jómagam csak egyszer próbáltam egy Miskolc Rallye prológján, mit mondjak, feszes a tempó. Viszont ez sem magyarázat arra, hogy a rúg miért lesz rendszeresen rug a közvetítésben. Szerencsére voltak képek is (de milyenek, Úristen! Nem ajánlott megnézni a képsorozatot), így kiderült, hogy a mez, amit a tudósító csíkosnak látott, az fehér, elöl egy függőleges csíkkal, amilyenben az Ajax is játszik, nálunk pedig jelenleg a negyedik számú garnitúra.

Szerencsére a többi meccset már a BOON-osok adják és bízom benne, a nyíregyházi bajnoki közvetítése jobban sikerül majd a SZON-osoknak. De mindegy is, mert az úgysem az interneten, hanem a helyszínen nézem majd.

(Végezetül a szokásos: dolgoztam a BOON-nál, időnként most is besegítek, ilyen szemmel olvassátok.)

Felnőttek a gyerekek

A hétvégén kicsit rendet raktam a dolgaim közt, bedobozoltam a Gólörömöket, és persze nem álltam meg, hogy bele ne olvassak néhányba. Általában ekkor szokott véget érni a rendrakás, mert sokkal izgalmasabb olvasgatni, mint pakolni.

Jó volt nosztalgiázni (Nosztalgiázni? Hiszen csak néhány évvel ezelőtti dolgokról van szó!!!), látni, azokat a játékosokat, akiknek tapsoltam az elmúlt években.

De a legérdekesebb egy cikk volt, amely arról tudósított, hogy a DVTK U13-as csapata egy Milánó mellett rendezett tornán bronzérmet szerzett. (2002 április 6., DVTK - Csepel, NB I/B felsőház, 25. forduló).

Régi, utánpótlásjátékosokat ábrázoló csapatképet egy ideje úgy nézek, hogy van-e rajta olyan játékos, akiből később lett "valaki". Nem lövöm le előre a poént, de az alábbi képen szereplők közül majd egy teljes csapatnyi pályára lépett idén a DVTK mezében. Hány játékost ismersz fel? György Gábor edző nem számít, mert ő ma is így néz ki :-)

A Diósgyőr 1991-előtt született korosztálya 2002-ben
(nagyobb méretért katt a képre, még jobb, ha jobb egér, megnyitás új lapon/ablakban opciót választasz)

A játékosok nevét úgy tudod elolvasni, ha az egérrel kijelölöd az egész sort.

Álló sor: Sági Attila, Horváth Szabolcs, Faggyas Milán, Menyhért Gergő, György Gábor edző, Szilasi Milán, Kovács Ádám, Demeter Ádám, Koponyás József, Markó György, Polényi Tamás.
Guggoló sor: Fazekas Dávid, Takács Péter, Kolláth Ádám, Abonyi László, Dudás Milán, Horváth Ádám, Balogh Dénes, Balázs Ádám, Giák Tamás.

Vajon van még olyan klub a világon, ahol szinte egy komplett U13-as csapat eljut a felnőttcsapat keretéig?

Egyre jobb a belépőjegy

A tavalyi szezonban siránkoztam, hogy a belépőjegyek tekintetében is elszaladt mellettünk a világ, majd az idei első mérkőzés után már elégedetten írtam arról, hogy végre meccsre szól a belépőjegy Diósgyőrben.

Most még egy lapáttal rátett a klub, a papír minősége és a design is tovább javult.

Jó ötlet Lippai Ákos fotója, kíváncsi leszek, a '90-es évekbeli debreceni jegyekhez hasonlóan időnként cserélik-e majd a portrét. Ott van az összes szponzor, legnagyobb betűvel Miskolc önkormányzata és a gyengébbek kedvéért kiírva, hogy főtámogató.

A hátoldalán magyarul és angolul is a pályarendszabályok, végigolvasva a szöveget úgy tűnik, a magyarul nem tudóknak kevesebb dolgot tiltanak.

Eddig csupa szépet írtam, de ez nem azt jelenti, hogy nincs hibája a jegynek. Kezdjük a helyesírási hibákkal. (Mielőtt bárki bagoly mondja verébneket kiállt, tudom, a blogomban is van gépelési, sőt minden bizonnyal helyesírási hiba is, de ezek a bejegyzések a pillanatnak szólnak, sokkal hosszabbak is, nem pedig egy belépő ezerszer végigolvasott nyúlfarknyi szövege.) A meccs párosítása például csapatnév, szóköz, kötőjel, szóköz csapatnév formában írandó, itt a szóközöket lespórolták, és az NB1 helyett is jobb az NB I.

De ennél sokkal viccesebb az angol nyelvű szöveg. A "tilos a pályára bármit bedobni" (értsd: féltégla, szotyis zacskó, vállról indítható rakéta) fordulat "keep the sport court tidy", azaz "tartsd rendben a pályát" hiba szinte az összes angol nyelvű blépőjegyen megtalálható Magyarországon. Elképzelem, kivezetnek egy fél stadionnyi embert, mert nem átallanak napraforgóhéjat köpni a lelátóra, de szép is szép lenne! A másik viszont ennek a jegynek a sajátossága: "we warm all ticket holders..." azaz "felmelegítünk minden jegytulajdonost..." Ha bele lehet szólni, akkor csak télen kérem ezt a szolgáltatást. (Ha warm helyett warn-t írnak, akkor felmelegítés helyett figyelmeztetnének.)

Ahogy nézem, ez sem egy végleges verzió, mert nem látom a helyét a helyre szóló ülőhely jelölésének, márpedig ez nem hiú ábránd, hála a stadionrekonstrukciónak, aki akar, hamarosan a napos oldalon is ülve nézheti a meccseket.

Tényleg, a tribünjegyeknél ezt most hogy oldották meg? Tudja valaki?

Termel a gólgyár (DVTK - Kecskemét 4-1)

Véget ért a négymeccses, nagyon kemény szezonkezdő sorozat, ami persze nem azt jelentette, hogy a Kecskemét ellen tutira nyer a DVTK. Egy szimpla egygólos sikerben is némi merészséggel lehetett bízni, egy sokgólos győzelem pedig... Tavaly egész évben nem nyertünk egy gólnál nagyobb különbséggel, idén pedig annak is örülni kell, hogy egyáltalán van csapatunk. Ehhez képest a 4-1 ha nem is csoda - eddig minden meccsen rúgtunk gólt -, de nagyon kellemes meglepetés.

A győztes csapat (Fotó: BOON)

Szokás szerint kezdjük az elején, ami ezúttal nem a kezdőcsapat, hanem a stadionba érkezés. A rekonstrukció miatt csak az északi kanyar volt nyitva, de azt a szektort, ahonnan régebben néztem a meccseket biztonsági okokból lezárták. Így új helyet kellett keresnem. A szerdai Ligakupa-meccset az alsó karéjból néztem, de az nem volt tökéletes, így most fentre mentem az ultraszektor mellé. Tökéletesen lehetett látni mindent, még az is megfordult a fejemben, ha újra kinyitják a legelső állóhelyi szektort, akkor is itt maradok. De ezt még ráérek eldönteni. Az biztos, amíg lesz állóhely és 90 percet végig tudok állni, addig nem veszek ülőhelyre jegyet.

Ahogy elhelyezkedtem a lelátón, néztem, ki áll a kezdőcsapatba. Aczél Zoltán végül Kovács Zoltán mellett döntött, Somodinak marad egyelőre a Ligakupa és az NB III. Ahogy a beharangozóban írtam, Horváth Gábort behozta középre és Gohér került vissza balhátvédnek. Meglepett, hogy Viskovic helyett Milicic lett a másik középső védő, de a meccs után a BOON-on olvastam, hogy ez nem tervezett váltás, hanem kényszerű csere volt az utolsó pillanatban. Ivancsics "természetesen" kezdő lett, méghozzá a középpálya bal oldalán és Lippai sérülésével Szabó Viktornak is megnyílt az út a kezdőcsapatba, amely végül ez lett:

Kovács Z.
Lakatos, Horváth G., Milicic, Gohér
Lipusz, Takács P., Búrány, Ivancsics
Szabó V., Balajti

Sokszor mondják, hogy egy jó edző/játékos szerencse nélkül semmit nem ér és ez most is beigazolódott. Az utolsó pillanatban csapatba kerülő Milicic már a 4. percben gólt szerzett és a csak a Lippai sérülése miatt pályára lépő Szabó Viktor is betalált. Azt is meg merem kockáztatni, ha lenne két rutinos csatára a DVTK-nak, akkor Balajti sem játszana végig egyetlen meccset sem, de így kell kihasználni a kényszer szülte helyzeteket.

A kezdőrúgást Nota Gyula fia végezte el, kár, hogy ilyen apropóból kapta meg ezt a lehetőséget. Olvastam, tehetséges kapus, ha olyan lesz, mint az apja, akkor remélem nálunk véd majd.

Szóval elsőnek Milicic gólja. Kísértetiesen hasonlított a két héttel ezelőttihez, majdnem ugyanonnan, majdnem ugyanazzal a mozdulattal, de pontosan ugyanabba a kapuba csúsztatta a labdát. Egy nagy különbség volt, ezúttal a DVTK neve mellé került a strigula. Személyesen Milcicnek is kellett ez a gól, nem véletlenül sprintelt akkorát gólöröm gyanánt, de a Diósgyőrnek is, mert ezzel sikerült megalapozni a meccset. A Kecskemétről tudni lehet, hogy kétarcú csapat, ezzel a góllal sikerült megfogni őket. Ezidáig csak néhány percet vezetett összesen a csapat ebben az idényben (Debrecen ellen szinte a gól után azonanl lefújta a meccset a bíró, Újpest ellen 9 percig tartott az előny, Fehérváron és Győrben pedig mi rohantunk az eredmény után).

A gól után is nagyon élt a Diósgyőr, aminek több összetevője volt. A Kecskemét nem nagyon tudott támadni, mert az aktívabb bal szélüket jól levédte Lakatos - csak később gyűlt meg a baja a támadójával, amikor az hátrébb húzódott és lendületből tudott játszani -, a középpályán létszámfölényben volt a DVTK, elöl pedig Balajti szinte minden labdát megjátszott. Nem mondom, hogy azt éreztem, csak idő kérdése, mikor szerzi meg a DVTK második és harmadik gólját, de folyamatosan támadtunk.

Érdemes felidézni a többi találatot is. Takács szerzett labdát a középpályán, amit Ivancsics jól ívelt Lipusz elé. Lipi minden állítgatás nélkül középre adta a labdát, ahol jól érkezett Szabó és máris 2-0. Nagyon szép és gyors támadás volt, a kecskeméti játékosok egy része szerintem még a támadásvariáción gondolkodott, amikor már rezgett a háló. Tavaly rengeteget írtam, hogy Szabó nem az a csatár, aki kiharcolja magának a helyzetet, majd gólt lő, viszont ha jó labdákat kap szélről akkor... És ezt nem tudtam befejezni, mert nemigen kapott jó labdákat szélről. A kiugratásokat, még azt is, mikor a kapussal állt szemtől szemben idén sem tudta kihasználni, de most már látható, mi az erőssége. Tudom, sokan azért járnak meccsre, hogy szidjanak valakit és erre tökéletesen alkalmas egy gólképtelen csatár, de én azért jobban örülnék neki, ha ezután a gól után megtáltosodna Szabó Viktor és bebizonyítaná, nem véletlenül került ide.

A harmadik gól sem felállt védelem ellen esett, egy előrevágott labdát Gohér fejelt vissza Szabónak, aki továbbpörgette Balajti elé. Balajti sebességi fölényét kihasználva egészen a kapuig szaladt és akkora előnyre tett szert, hogy még volt ideje lelassítani, elhúzni a kapus mellett a labdát, majd éles szögből a hálóba lőni. A lelátón már mindenki tombolt, egyszerűen nem hittünk a szemünknek, nem ehhez vagyunk hozzászokva, sajnos.

Ahogy mondani szokás, apró gólokkal sikerült megzavarni az ellenfelet, ha nem a Kecskemét lett volna az ellenfél, akkor szerintem hátra is dőlök, hogy ez a meccs megvan. Jött is a válasz, amiben úgy érzem, benne volt az új kapus, Kovács Zoltán is. Nem amiatt, mert kötényt kapott, hanem amiatt, mert elindult kifelé, majd megtorpant. Azt egyetlen meccs alapján nem tudom, talán nem is lehet megítélni, hogy ez képességbeli hiány vagy az összeszokottság hiányának tudható be, esetleg fejleszthető. Ha az utóbbi kettő, akkor bízom Aczél Zoli és Veréb Gyuri munkájában.

Nem tudom felidézni, a harmadik gól, vagy a szünet után változott meg a játék képe, egyre inkább jött a Kecskemét, de a lehetőségek többsége olyan volt, ahogy akár nagy helyzet is lehetett volna előle, de igazából egyik sem volt az. Viszont a DVTK egyre kevesebbet támadott, lehetett látni, hogy Balajti nagyon elfáradt és Szabó sem sértődött volna meg egy cserén. Helyettük Ivancsicson könyörült meg Aczél és behozta Nagy Róbertet, amivel át is rendezte a középpályát, Lipusz visszament eredeti helyére a bal oldalra, míg Nagy a jobbon próbált zavart kelteni.

A meccs végi nyilatkozatában Aczél mondta is, nem tudott cserélni, mert csupa védő ült a kispadon, így fordulhatott elő, hogy a középpályás, néha védő Bokros Tibor csatárposztra állt be.

Kovács Z.
Lakatos, Horváth G., Milicic, Gohér
Nagy R., Takács P., Búrány, Lipusz
Bokros, Balajti

És ezt tetézte volna a Balajti Kállai csere, ahol azért használom a feltételes módot, mert szerintem Kállai el sem foglalta a neki kijelölt helyet, mikor a bíró le is fújta a meccset.

De előtte történt még egy fontos momentum, megszerezte a negyedik gólt a DVTK. Ez teljes mértékben Lipusz érdeme, labdát szerzett, elfutott vele, egy szép testcsellel megverte a védőjét és tisztán adhatott be. A jó játékosnak van szerencséje elv alapon a volt nyíregyházi Lazareanu kiejtette a labdát, amit Balajti pattintva a kapu bal felső sarába rúgott.

Érdemes lenne a gólörömökről külön bekezdést írni, de szerintem az olvasók egy része már el sem jutott idáig, menet közben elveszett a betűtengerben, ezért csak az utolsót emelem ki: Balajti átugrott a reklámtáblán és követte a teljes csapat egészen a kerítésig, talán Kovács Zoltán maradt egyedül a pályán. Amikor láttam, hogy jön a bíró az alapvonalhoz, azt hittem, a futballtörténelemben először egy teljes csapat sárga lapot kap, ami azt is jelenti, hogy a korábban besárgultak ki is állnak. Talán ettől rémült meg a bíró, ráadásul kapóra jött Aczél döntése, hogy Balajti cserével kiáll. Már nem is engedte vissza a pályára, az utolsó másodpercekben az alap- és oldalvonalon túl sétálva fogadta a közönség ünneplését. Hat NB I-es meccsen öt gól, meccsenként majdnem egy, nem rossz kezdet, de majd ha 60 meccsen lesz 30 gól - két meccsenként "csak" egy -, akkor azt többre fogom értékelni a folyamatos jó teljesítmény miatt.

Szuper este volt, nem mindig a DVTK uralta a játékot, de nagyon szép és eredményes támadások futottak. Végül hét kapura tartó lövésből született a négy gól, ami a hatékonyságot is dicséri. Ha a Kecskemét összes kapura tartó lövése bemegy, akkor is 4-3-ra miénk a meccs. Ezzel öt meccsen hat pontunk van és most már többször is bizonyították a srácok, hogy ilyen hozzáállással van keresnivalójuk. Túl vagyunk a legnehezebb ellenfeleken és egyáltalán nem szakadtunk le, sőt!

A jövő héten egy másik műfaj következik, a Vasas biztosan nem fog támadni, ott nem kontrákból szerzett szép gólokkal, hanem felállt védelem ellen beadások utáni fejesekkel, távoli lövésekkel lehet győzelmet aratni. És még valami. A Kecskemét a Ligakupa 0-3-a után talán lelke mélyén elhitte, biztosan győzni fog Diósgyőrben. Mi 7-0-ra vertük a Vasast, csak nehogy ugyanebbe a hibába essünk!

Játékosonkénti értékelés

Kovács Zoltán: A gólról írtam, ezen kívül volt egy nagy védése a második félidőben. Ez nem az a meccs volt, ami alapján meg lehet ítélni a tudását.

Lakatos Béla: Nagyon jól kezdte a meccset, levette a védőjét, de később sokszor kellett kisegíteni. A támadást megoldották a többiek, nem hiányzott.
Horváth Gábor: Stabil volt középen, sokszor kilépett előre és jobbra, néha balra is. A bekapott gól előtt nem volt szerencséje, akár tisztázhatott is volna.
Boris Milicic: Góljával megadta az alaphangot, legközelebb is csak a melegítés előtt kell neki megmondani, hogy játszani fog :-) Védekezésben az elején volt két kisebb bizonytalansága, de utána Horváthtal sziklaszilárdan álltak. Neki is volt ereje fellépni és segíteni a középpályás védekezést.
Gohér Gergő: Védőként természetesen nem ment annyit előre, ezúttal távoli lövése sem volt. Viszont kihagyott egy óriási helyzetet, a már cserére váró Mitrovic kapuját nem tudta eltalálni a 16-osról, pedig nem állt előtte senki. Védekezésben nem hibázott, sőt, a harmadik gólt ő készítette elő a felszabadító fejessel. Amint lehet, hozni kell egy bal oldali védőt, hogy visszamehessen a középpályára.

Lipusz Norbert: Hallottam Várhidi értékelését, hogy gondolkodott rajta, legyen ő a meccs embere. Első hallásra furcsa, de végül is adott két gólpasszt, jól játszott mind a két szélen. Neki is a bal oldal az igazi helye, jobbról szinte kizárólag befelé cselez, ami nem is lenne baj, csak kiismerhető.
Takács Péter: Az első kép, ami beugrik, az a második gól előtti labdaszerzése, a második kép pedig egy lövés, ami nem sokkal kerülte el a kaput. Még többet kellene lövésre vállalkoznia, megvan hozzá a tudás.
Búrány Zoltán: A szünetben elgondolkodtam rajta, hogyan értékelném a teljesítményét. Semmi nem jutott róla eszembe. Nem baj, majd a második félidőben jobban figyelek. Hiába, megint semmi. Nem volt látványos megmozdulása, nagy hibája sem, de félek, megérezzük a hiányát, ha egyszer nem tud pályára lépni.
Ivancsics Gellért: A második gól előtt nagyon szép labdát adott Lipusznak, volt több jó megmozdulása is, de ez a teljesítmény azért arra nem volt elég, hogy hálát rebegjek, amiért sikerült leigazolni.

Szabó Viktor: Róla is volt bővebben szó fentebb. Most legalább Lippait nem kell félig egészségesen - milyen szép a magyar nyelv, ez azt jelenti, hogy sérülten - játszatni. Egyszer a megcsúsztatott/lefejelt labdákból is lehet valami.
Balajti Ádám: Nagyot játszott, szinte minden bejött neki, még az is, amikor fogtam a fejem, hogy minek kell a 16-oson belül emelgetni. Amikor elfáradt, akkor már kevésbé tudta megtartani a labdát, de azért a végén odaért a kipattanóra. Csak ne szálljon el, tudja kezelni a sikert és a majd törvényszerűen bekövetkező hullámvölgyet is. És már most tárgyalni vele a szerződéshosszabbításról!

Nagy Róbert: Lazareanut egyszer majdnem csőbe húzta, másra nagyon nem emlékszem.
Bokros Tibor: Majd egyszer nagyapaként elmesélheti, hogy a Diósgyőrben még védekező csatárt is játszott.
Kállai Norbert: Én is beállnék egyszer, hogy a kerítésen belülről csináljam végig az ünneplés ceremóniáját.

Köteles László: Megérdemelte az ünneplést, sok sikert Kötél!

DVTK - Kecskemét videók (2009-2010, 5. forduló)

Szokás szerint folyamatosan frissülnek a videók, figyeljétek a gépházüzeneteket itt jobb oldalt vagy kövessetek a twitteren!

A Sport TV közvetítéséből kivágtuk és feltöltöttük a Youtube-ra a meccs utáni nyilatkozatok blokkját, a mérkőzés összefoglalóját, valamint az adást záró rövid klipet.

Összefoglaló:

Meccs utáni nyilatkozatok (Balajti Ádám, Tomislav Sivic, Aczél Zoltán)

Adásvégi miniklip

Gólöröm Balajti első gólja után:

Közös ünneplés a meccs után: Amíg élek én...

Közös ünneplés a meccs után: Hé, fiúk!

A teljes forduló gólösszefoglalója (DVTK - Kecskemét 2:43-3:35)

További hangulatvideók:

• Diósgyőr, gól, álé-álé... Lövésből lesz a gól!
• Amíg élek én... Jó, te szerencsétlen!
• Nem érdekel más... Rúgd ki a francba!
• Álé-álé-á-Diósgyőr-álé... Lapot neki!
• Délután győz a csapatom... Mi vagyunk a legnagyobbak, hej, hej!
• Szép volt, fiúk... Köteles Laci!

Végezetül néhány nézőtéri fénykép:

Azoknak, akik teljesen kihagyták volna a Kecskemét-meccset, vagy élőben látták, de a közvetítést is szívesen megnéznék, viszont az ismétlésről lemaradtak, íme, a teljes anyag (letölthető DVD-formátumban, rar tömörítésben):

• http://www.megaupload.com/?d=IP7SRBIF
• http://www.megaupload.com/?d=L929YJJN
• http://www.megaupload.com/?d=0Z4TDJKK

DVTK - Kecskemét beharangozó

Véget ért a bajnokság elejének négymeccses nehéz sorozata, ami persze nem azt jelenti, hogy a Kecskemét elleni mérkőzés már könnyű lesz.

De a Kecskemét nem olyan stabil csapat, mint a többi, ellenük már reális a pontszerzési esély, főleg, ha nem a legjobb napot fogják ki. A szezon előtt a Vasast és a Pápát gondoltam a legnagyobb vetélytársnak, akikkel majd küzdünk az utolsó helyekért – és remélem, nem mi nyerünk - és ők egyelőre nem olyan kutyaütők, mint ahogy azt várni lehetett. Márpedig, ha a közvetlen ellenfelek nyernek, akkor nekünk sincs sok választásunk, különben lemaradunk. De a tabella állása egészen a legutolsó fordulóig mellékes, úgyis az a lényeg, hogy minél több pontot szerezzen a DVTK.

Köteles elment, ezért kapusposzton biztosan lesz változás és azon is meglepődnék, ha a pénzért vásárol – nagy szó ez a mai magyar focigazdaságban! – Ivancsics Gellért nem lépne pályára. Vukadinovic játékengedélye tudtommal még mindig nincs meg, Lippai sérült, rájuk nem lehet gondolni a kezdőcsapat összeállításakor, amit én így raknék össze:

Somodi
Lakatos, Milicic, Viskovic, Horváth G.
Ivancsics, Takács P., Búrány, Gohér
Balajti, Lipusz

Azt hiszem, ezúttal jelentős eltérés lesz az én és az Aczél Zoltán által kijelölt kezdőcsapat közt. Milicic aligha kezd, Horváth Gábor szinte biztosan behúzódik középre és Gohér léphet vissza a helyére. Hogy Ivancsics hol játszik majd, ki lesz a kapus – nálam azért Somodi, mert annyira nem rossz, hogy a soha nem látott Kovács Zoltánt látatlanban elé tegyem – és hogyan oldja meg Lippai helyettesítését Aczél, azt kíváncsian várom.

Jó lenne, ha Lippai játszhatna, mert ha a várakozásoknak megfelelően támadni fog a Kecskemét, akkor gyors kontrákkal bőven lesz esélyünk a gólszerzésre. Gyors és gólerős csatárunk van (Balajti), de kitől kap labdát?

Ismét kulcsfontosságú lesz, a védelem milyen teljesítményt nyújt – mellesleg mikor nem az? – különösen a szélek lezárása. Tavasszal többször is Gohér háta mögé kerültek, remélem most nem. Ha sikerül gól nélkül lehozni a meccset, akkor biztos vagyok a győzelemben, mert a Kecskemét védelme nem a kínai nagy fal. Támadásban pedig lőni kell távolról, mert eddig is voltak biztató kísérletek, de gól még nem született. Majd ma!

Vertek már meg minket nagyon... (az 1993-as osztályozó)

Egy nemrég a saját videógyűjteményből digitalizált és a Youtube-ra felrakott anyagból terveztem posztot írni már egy ideje, csak az alkalmat – egy-két nap érdemibb hírek nélkül – vártam. Ez ma jött volna el, de a nyomorúságos szerdai élmény hatására most úgy határoztam: valami mást veszek elő.

A futballdrukker általános és "természetes" lelkiállapota a "mindig vernek minket, most is, és mindörökké így lesz", amint azt ma már legendás könyvében anno Nick Hornby találóan leleplezte, tehát azért járunk hétvégente meccsre, mert szeretünk kikapni – bármilyen groteszkül, sőt, már-már perverzen hangzik is ez! –, amit néha megszakítanak ugyan a váratlan győzelmek, de aztán visszaáll a menet a megszokott kerékvágásba... Szóval kikapni, netán megalázó vereséget szenvedni: ez per pillanat kiborítja az embert, de hosszú távon éppenhogy az önmarcangoló érzés élteti az igazi szurkolót. (Már ha elfogadjuk az egyszeri Arsenal-fanból lett brit szépíró tételét.) Semmiképp sem rendkívüli a diósgyőri futballbarátok életében sem, hogy a csapatuk neve mellett a egy nulla, az ellenfélnél meg egy jóval magasabb szám.

A bevezető arra szolgált, hogy feltárjam az apropót: a Kecskemét elleni minapi szenvedés közben végig azon gondolkoztam, mikor éltem át utoljára hasonlót a lelátón. Hál'istennek az utóbbi időben nem, tavaly télen is, meg a megelőző felkészülési szezonokban se voltak ennyire borzalmas alázások, bajnokikon meg végképp nem (Győrben, Siófokon nem voltam tavaly...), úgyhogy visszalépdelve az időben az első Liga-kupa szezon pesti Vasas – Diósgyőre jutott eszembe, ez volt az a (szempontunkból) 0-3, amelyen először láthatta a Fáy utcába elzarándokló 50-100 fős vendégdrukker-had az amilyen népes, olyan kilátástalan produkciót nyújtó-ígérő afrikai légiót.

De továbbmegyek: ha a távlatosabb múltból kell hasonlóan elkeserítő emlékeket előbányászni, akkor nekem leggyakrabban a kilencvenes évek eleji soproni osztályozó jelenik meg (rémálmaimban). Meg is van az egykori felvétel, és most gondoltam, felteszem az említett portálra; mikor nézhetnénk meg nyugodtabban, mint most, amikor egy gyenge meccsen vagyunk túl, és egy felszabadítóan örömteli revansra várunk az előttünk álló hétvégén. Szóval aki kíváncsi rá, vagy mert maga is emlékszik arra a megrendítő mentális ütésre, amit az a Sopron elleni ruha "vitt be", vagy csak hallott róla, fiatalabb lévén, netán még azt sem: itt a lehetőség az újrázásra, vagy a pótlásra. Figyelmeztetés: ezt tényleg rossz nézni!

(első mérkőzés, DVTK – Sopron)

Mint ha ma lenne, úgy előttem van az a nap. Megvolt az osztályozó mérkőzés első felvonása, itthon, gyenge 1-0-t sikerült csak kiharcolni, mindenki csalódott volt, viszont olyat se nagyon hallott addig senki, hogy "soproni futball", úgy hogy nemigen éreztük, hogy valamitől tartani kellene. Talán a fiúk sem... Amikor elutazott a gárda az ország túlfelébe, hogy a visszavágón minimum megőrizze előnyét, és tartósítsa a sivár nyolcvanas évek után 1991-ben visszaszerzett első osztályú tagságát (ami ekkor még csak kétévesre rúgott), illetve tudtam, hogy dél tájban szurkolói busz vagy vonat (?) indult pár száz fanatikussal a Lővérek tövébe, akkor még mardosott is a lelki ismeretfurdalás: én miért nem tartok velük? Ej, hogy fogok majd sajnálkozni, hogy nem éltem át személyesen, a helyszínen azt az örömöt, amit – szinte egy bajnoki címmel felérően – a bentmaradás kiharcolása jelent majd... Direkt vádoltam magamat, hogy nem vagyok ott. Még törtem is a fejem, nincs-e mód délután valahogy nekiindulni, hátha időben Sopronba érnék. Szerencsére nem találtam ilyet, avagy az eltökéltségem volt kevés, mindenesetre jól jártam...

Késő délután volt akkoriban egy Telesport adás a tévében, úgyhogy arra vártunk (az internet- és mobiltelefonkorszak beköszönte előtt voltunk!, ezen kívül információforrás mindig csak a "másnapi" Népsport volt), a nagyapáménál voltam valamiért, ketten ültünk le összeszorult szívvel a képernyő elé, lesve-éhezve a híreket, mi történt.

Szóval kezdődik az adás, arra is emlékszem, Komlósi Gábor volt a műsorvezető, köszön, majd mielőtt szokásos módon eldarálná, mi lesz az aznapi adásban, mindjárt kezdésnek olyat mond, hogy kedves nézőink, egy meglepő hírrel indítjuk adásunkat...

- Sopron – Diósgyőr 5-0

(második mérkőzés, Sopron – DVTK)

Dajng!

Boing-Boom-Tschak! Mint egy képregényben. Kupánvágás.

Úgy saccolom, olyan öt perc telt el, ami alatt a nagyapámmal némán ültünk, nem is hallottuk, a továbbiakban mit mond a riporter, egyszerűen nem tudtunk megszólalni. Öt perc múltán egymásra néztünk, és próbáltuk kinyögni: úristen... ez nem lehet igaz. De az volt.

A nagyapámról, sajnos, ma már nem tudhatom, másfél évtized távlatából hogyan emlékszik, hogyan emlékezne erre az estére. Én, mint látható, nagyon élénken. Ha egyszer egy erre szolgáló készülékkel orvosi vizsgálat keretében szkennelnék a léleknek nevezett (ma még az orvostudomány által fel nem tárt) "szervemet", a doktoroknak feltűnne, hogy látható benne valahol egy kicsi, rettentően fekete színű, szinten elszenesedettnek, kiégettnek tűnő folt. Mi lehet ez? – tanakodnának, nem is sejtve a megfejtést. Én tudnám: az 1993-as Sopron – Diósgyőr osztályozó emléke.

Ps.: az osztályozók másik ágán abban a holtszezonban az Újpestnek (amely a DVTK mögött végzett az NBI-ben!) könnyebb ellenfél jutott, a másodosztály keleti csoportjának másodikja, a Hatvan. Kínkeservesen, nagy szerencsével tudták csak velük szemben is megőrizni elsőosztályú tagságukat a fővárosi lilák. Érdekesség még, hogy ugyanennek a keleti csoportnak a bajnoka akkor a Debrecen volt, amely sok év után itt került fel ismét a legmagasabb osztályba, ez jelentette a Sándor Tamás-féle fiatal garnitúra – tulajdonképpen máig is tartó – diadalútjának kezdetét.

Elpocsékolt meccs (DVTK - KTE 0-3)

Tegnap lejátszották az első meccset a bontás alatt álló stadionban. A felső karéj teljesen, az alsó kis részben eltűnt, ami áll, az is romos. Úgy látszik, bontani a leggyorsabb, valamivel lassabb építkezni, bőven kell idő a tervek elkészítéséhez, de a leglassabb a pénz előteremtése.

Levan Melkadze néha akrobatikus módon támadta a kaput. Fotó: Hawk

A Kecskemét elleni meccs némi csúszással indult, mert a két technikai vezető nem vette a fáradtságot, hogy a meccs előtt beszéljen egymással, milyen mezben is játszanak. Akkor minek vannak? Az is megérne egy pszichoanalízist, hogy mit gondol az a kecskeméti szertáros, aki narancssárga mezt pakol egy piros-fehér csapat otthonában lejátszandó meccsre. Így a várakozás alattlement az induló, majd az Acélváros és rendhagyó módon a Highway to hell dallamára vonultak be a csapatok.

Mivel szombaton is játszik a Diósgyőr, ráadásul a Kecskemét ellen, valamint Aczél Zoltán már korában nyilvánvalóvá tette, a Ligakupában nem a legjobb csapatot szerepelteti, így olyan játékosokat lehetett látni, akiket máskor nem. Volt két próbajátékos is, én elsősorban miattuk mentem ki, persze ha nincsenek, akkor is ott vagyok a lelátón.

Azt lehet látni, Aczél próbálgatja a csapatot, de hogy így! A csatár Kleiber jobbhátvéd volt, Faggyast megnézte irányítóban, Menyhért a középpályán kezdett stb.

Somodi
Kleiber, Milicic, Kállai, Horváth Sz.
Bokros, Faggyas, Menyhért, Nagy R.
Jovanovic, Melkadze

Ahhoz képest, hogy mi kezdtük a meccset, már a 30. másodpercben gólt kaptunk. Ez a legkevesebb, sokkal nagyobb baj, hogy egyáltalán nem volt játék. Nem a sokpasszos játék hiányzott, mert ahhoz kell egy kis összeszokottság, annak pedig a csírája sem volt meg, hanem az, hogy legalább legyen támadás. A kapura mindössze néhány távoli lövéssel és szöglet utáni lehetőséggel voltunk veszélyesek. És ez egyértelműen a középpálya bűne.

Itt volt a két csatár próbajátékon, még az eredménynél is fontosabb cél volt, hogy kiderüljön, tudnak-e focizni, hasznára lesznek-e a Diósgyőrnek, vagy le sem szabad igazolni őket. Erre mi történik? Jovanovicnak felívelgetik a labdát, amit megszerez, leteszi a társnak, majd várja, hogy visszakapja, és vár és vár és vár, de a labda nem jön… Melkadze annyival volt rosszabb helyzetben, hogy rá még csak nem is ívelgettek. Nem irigylem azt, akinek ez alapján kell dönteni arról, kell-e a két csatár, mert sok lehetőséget nem kaptak, hogy megmutassák igazi tudásukat. (A „régi” Nagy Róbert sem volt jobb helyzetben, ő sem kapott normális labdákat.)

A második félidőre megcserélte Aczél Menyhértet és Milicicet, és jellemző a középpályára, hogy Boris ott is a jobbak közt volt. Menyhért töketlenkedése - nem tudok mást írni, ott volt a labda közelében, erre hagyja, hogy kiszorítsa a csatár, ahelyett, hogy felszabadítana, csak két gólt kaptunk így - miatt jött is a csere, helyette és a szintén kiábrándító Horváth Szabolcs helyett Polényi és Bihari állt be. Egy meccs alapján nem követelem, hogy azonnal tízéves szerződést írassunk alá velük, de semmivel nem voltak rosszabbak - sőt! - a másik kettőnél.

Szapulom a középpályát, de a meccs után arra is rájöttem, itt vagyunk a legvéknyabbak. A második félidő végén egy védő (Milicic) és két csatár (Faggyas és Bulatovic) játszott itt Bokros mellett, aki az NB I-ben úgyszintén védőként mutatkozott be.

Somodi
Kleiber, Bihari, Kállai, Polényi
Bokros, Milicic, Bulatovic, Faggyas
Jovanovic, Melkadze

Ahogy ezeket a sorokat írom, döbbentem rá, mire jó a Ligakupa. Amikor Vágóval szerencsétlenkedett a csapat, akkor (pót)sikerélményt nyújtott a bajnoki szenvedés után, Sisa Tibor pedig újabb és újabb játékosokat fedezett fel az első csapat számára. Ha Aczél továbbra is csak a második sort játszatja, akkor sikerélmény biztosan nem lesz, és ha senki nem segíti senki a pályán a fiatalokat, akkor olyan teljesítmény sem nyújt majd senki, amivel bekerülhet a kezdőbe. Persze az is igaz, Milicic, Kállai és Bokros kivételével nem sok olyan játékost láttam, aki akár szombaton ott lehet a stadionban.

Játékosonkénti értékelés

Somodi Bence: Azt nem mondom, hogy tehetett a gólokról, de néha bizonytalan volt. Még nincs Köteles szintjén, pedig olyan kapusra van szükségünk, aki pontokat hoz. Kíváncsian várom a bejelentést, kivel pótoljuk Kötelest. Ezzel együtt a hétvégén ő véd szerintem.

Kleiber Dávid: Vágó Attila találmánya volt Leo Steve Bessongból jobbhátvédet faragni és be is jött, de sok olyan játékost ismer a focitörténelem, aki csatárból lett kiváló védő. Nem akarom elkiabálni, de Kleiber nem lesz ilyen.
Boris Milicic: Nem értem, Aczélnak mi a baja vele. Nem most van csúcsformában, de ez az edző felelőssége is. Érdekes volt a középpályán látni, többször is ki lehet majd próbálni.
Kállai Norbert: Bizonytalan volt és jobban kellett volna segíteni Menyhértet is.
Horváth Szabolcs: Még mindig csak az a Loki ellen lőtt bombagól, mást nem tud felmutatni. Rendszeresen megverte az ellenfele, támadásban sem csinált semmi értékelhetőt. Lassan felmerül a kérdés, mit keres a keretben.

Bokros Tibor: Olvasom a fórumokon, hogy sok embernek tetszett a játéka. Nekem nem tűnt fel, hogy olyan jó lett volna, bár az is kétségtelen, nagy hibái sem ugranak be.
Menyhért Gergő: A középpálya tévedés volt, rombolás a kenyere, nem az előrejáték. Nem is agresszívebbnek, csak határozottabbnak kellene lennie a saját kapu előtt. Ez nem az ő meccse volt.
Faggyas Milán: A másik tévedés. Ötletnek jó, hogy legyen irányító, de csak ötletnek. Hogyan lehet egy olyan játékostól várni a játék szervezését, aki nem passzol? Az indításai szörnyűek voltak, egy szem lövését lehetett megtapsolni.
Nagy Róbert: Ő nem szerez labdát, viszont ha kap, akkor elszalad vele és beadja. Most nem kapott…

Marko Jovanovic: Magas, erős játékos, mégis mozgékony, aki a kapunak háttal jó volt, szépen szedte össze a labdákat, nem nagyon tudták tartani a védők. Viszont az, hogy mennyire veszélyes a kapura, az nem derült ki. Kétszer elrúgta a szabadrúgást is, de az biztosan nem az ő műfaja, még a jobbik kísérletét is könnyedén fogta a kapus.
Levan Melkadze: Ha nem kap szerződést, akkor annak egyik oka az lesz, hogy nem elég aktív. Arra várt, hogy a társak tömik labdával, de arra aztán várhatott. Technikás, labdabiztos, de hogy gólérzékeny-e… Nem ízlett neki a kemény védekezés, talán néha könnyedén adta meg magát.

Bihari Gyula: Magabiztosabbnak tűnt Menyhértnél, jól lépett ki. Kíváncsian várom, ez csak a kezdeti lelkesedés, vagy tényleg lehet rá számítani hosszabb távon is.
Polényi Gábor: Ő sem mutatkozott be rosszul, bár volt néhány hibája, elsősorban abból, hogy nem értette meg magát Kállaival. (Ki kit fogjon, ah többen jönnek abal szélen.) Várom a folytatást!
Nemanja Bulatovic: A harmadik tévedés. Nem középpályás, kevés a technikai tudása hozzá, rá a kapu előtt kell számítani. (Persze értem én, hogy ott most a próbajátékosoké volt a terep, más csere pedig nagyon nem volt.)

Sírjak vagy örüljek? Köteles Laci Genkbe igazol

Hacsak nem jön közbe valami váratlan, Köteles Laci a Genkbe igazol. Az egyik szemem sír, a másik nevet, a harmadik pedig nem is tudom...

Az biztos, Kötél jó kapus, volt olyan időszak, amikor sok pontot hozott a csapatnak, de legalább is megóvott néhány súlyos vereségtől. Ezért biztosan szomorú vagyok, hogy távozik.

Az érte kapott pénznek örülni kell - mégha nem is az összes a Diósgyőré -, mert sajnos ilyen világban élünk, nem kluboknak, hanem gazdasági társaságoknak szurkolunk. És feltétlenül bízom Veréb Gyuri hozzáértésében, hogy most is megtalálja Kötél utódját. Amióta meccsre járok, a DVTK-kapujában jó kapusok álltak, ha voltak is valakinek gyengébb napjai, soha nem éreztem azt, hogy kapusposzton vagyunk a leggyengébbek. Knotz Laci, Benone Dohot, Hanyecz (szégyen, a keresztnevére nem emlékszem), Rácz Robi, Nota Gyula, Nagy Zoli, Kövesfalvi "Kavics" István, Szalma Pál, akik hirtelen eszembe jutnak. (A bónusz az elmúlt 20 évben Veréb Gyuri és Kiser Marci.) Állítólag van itt egy grúz, aki... De majd ha saját szememmel láttam. Somodi még nem NB I-es kapus, Giák pedig nagyon fiatal, nekik tanulniuk kell.

Kötél a teljesítményén túl mindig is igyekezett a közönség kedvében járni, nyilatkozataiban csupa jót mondott a klubról és rólunk is, ráadásul amikor a tettekre került sor, akkor sem mondott önmagának ellent, sok társához hasonlóan nem igazolt, el, maradt Diósgyőrben. Azért azt se felejtsük el, mivel egy átigazolási szezonban egy játékos csak egyszer válthat klubot, így lehetővé tette, hogy most külföldre menjen. Persze egy Kamber/Stanic féle azonnal fizessék ki a tartozásom, vagy engedjenek el akció nála is sikeres lehetett vola. Amit viszont nem tudok elfelejteni, az az, hogy besározódott a neve az őszi siófoki találkozón. Először azt mondták, benne volt a tippmixes meccsben, majd Sisa Tibor Ludányhalásziban határozottan cáfolta ezt és mostanában Aczél is bízott benne, pedig szerintem hallhatott ezt-azt, amikor télen megérkezett Siófokra. Akárhogy is volt, úgyis ki fog derülni, ha nem holnap, akkor holnapután.

Ilyenkor szokott az következni, hogy visszavárunk, a játékos részéről, hogy remélem lesz még rá alkalom hogy ismét itt játsszak, de annyira gyorsan változik a foci, hogy mire Kötél ismét Magyarországra igazol, addigra már elképzelhető, hogy az amerikai rendszerhez hasonlóan lesz egy összeurópai liga másodlagos "nemzeti" bajnokságokkal. Ki tudja, mi lesz a magyar focival, melyik klubot karolja föl valamelyik helyi vagy országos politikai potentát, esetleg milliomos, melyik stadion alatt találnak olajat és ezzel teljesen megváltoznak az erővisszonyok, lehetővé téve egy olyan ajánlatot, amivel nem tud versenyezni a diósgyőri nosztalgia, a közönség szeretete.

De akárhogy is lesz, sok skert Laci!

Győri ETO - DVTK videók (2009-2010, 4. forduló)

Megvan az első videó, ha lesz több, akkor azok következnek.

Teljes bajnoki gólösszefoglaló (Győri ETO - DVTK 5'42-6'42)

Meccs a pályán kívül: napos oldal - exkavátorok, félidő 0-2

(Emléktárgyak az örökkévalóságnak)

Ma, hétfőn délelőtt sajtótájékoztató volt a stadionban, a Csáky-szektor előtt, hivatalosan is bejelentették a korszerűsítés, átépítés megkezdését - majd azonnal neki is estek a munkagépek az elbontásra ítélt hét vasbeton lelátórésznek.

Ott voltam, fotóztam, videóztam, hamarosan több anyagot is felteszek minderről (ez időközben megtörtént - wmitty), részletes beszámolóval. Előzetesen gyorsan két Youtube-videó, utána pár fotó és immár az írásos beszámoló:

(Az apró fémtábla helye)

Ellentmondásos élmény volt ez a hétfői sajtótájékoztató, amit ráadásul afféle avatás jellegű ünnepnek állítottak be; persze, az is, egy fontos időszak kezdőpontja. Csak hát mégis...

Egyik szemem sír, a másik nevet - írta le egyik olvasónk, s aligha csak ő, aligha csak itt. Az érzés is ellentmondásos, ami most a diósgyőri érzelmű futballszurkolókat elfogja. Kivéve azokat, akik netán teljességgel negatív fejleményként fogják fel a most induló stadionrekonstrukciós programot, annak aktuális harmadik fázisát. (Merthogy az előzők a világítás, illetve a főépület lettek volna a hivatalos időszámítás szerint.)

(A volt Csáki-szektor: "under construction")

De kettős érzéssel távozhatott az ember az említett kis rendezvényről amiatt is, mert meg is tudott valamit a dolgokról, meg nem is. Főleg nem. Elmondták, ami eddig ismert volt: le kell bontani a napos oldalt (később a karéj többi részét), 400 millióért épül helyette tavaszra amolyan korszerű, fedett, műanyagszékes izé, ami manapság jobb pályák körül lenni szokott. Elmondták az illetékesek - Káli Sándor polgármester, Nagy Béla egyesületi és létesítményvezető, Varga László önkormányzati biztos és Veres László városházi szóvivő -, ami személyes emlékként kinek-kinek eszébe jutott, nem volt megható, persze, de helyénvaló igen; talán attól lett volna szebb, ha csupa ilyesmit régi jó drukkerektől hallhatunk, voltak is jelen páran, noha a nagyközönség számára nem hirdették meg ezt a lelátóbúcsúztatót. Egy legendás törzsszurkoló neve elhangzott, hál'istennek, Csáki Józsefé, akinek a névtábláját a középső szektorból csak megmentették - majd kiteszik az újra -, ugyanakkor szó sem esett róla, hogy mennyi-mennyi olyan apróság veszett oda a már hétfőn nagy erőkkel meginduló bontási műveletekben, ami sok-sok rajongó számára örök emléket jelenthetett volna. (Egy-egy kifakult tábla, jellegzetes felfestést, feliratot tartalmazó acéldarab, betonelem.) Nota bene, pár kődarabkát szokás szerint becsomagoltattak a szervezők, s jelenlévők megkaphatták, hazavihették. (Pár órával később többekkel találkoztam a környéken, akik szintén szívesen részesültek volna ebből az ajándékból - de "civilek" lévén le-, azaz kint maradtak.)

(A notabilitások mögött háttérben a lelátó, délelőtt 11-kor)

Mi hangzott el?
"Az én generációm az, amelyik látta a nagy meccseket, az aranygenerációt a pályán. Mikor Borostyán Misi beakasztotta a román hálóba azt a gólt... A beruházással, amiről évekkel ezelőtt beszéltünk, lépésről lépésre tudunk haladni. A Csáki-szektor elnevezés megmarad, az egykori szurkolótársak emléke mind velünk él. És megvan a remény, hogy hamarosan újra csodákat láthatunk ebben a stadionban." - Káli Sándor
"Iskolás füzeteim hátulja rendre tele volt azzal, hogy stadiont igyekeztem tervezni. Gyerekkori álmom válik valóra azzal, hogy itt lehetek, amikor valami európai születik Diósgyőrben. Az újjáépítés indoka, hogy a jelenlegi karéjszerkezet megújításának terve nem volt megvalósítható." - Varga László
"Háromféle minőségemben is nagy öröm ez a nap. Mint emlékező szurkoló, én is tudnám sorolni az egykori felejthetetlen meccseket, amiket ezekről a lelátókról láttunk. Mint a klubot üzemeltető kft. vezetője abban bízom, hogy olyan kényelemmel tudunk majd szolgálni a szurkolóknak, ami vetekszik az otthon fotelével. A DSM Kht. igazgatójaként pedig megnyugtató a tudat, hogy nem kell többé tartani tőle, hogy az elavult építmény esetleg életveszélyt jelenthet." - Nagy Béla

(Ugyanaz a háttérelem, mint fent, gyenge két órával később)

(Játék: mi a hat különbség, ami az utóbbiról hiányzik?)

Mire nem kaptunk választ?
- lesz-e szükség arra, hogy a gyár felőli, túlsó kapu mögötti lelátórészre is beengedjék a hazai szurkolókat; ez mikor dől el és mitől függ? Ha igen, akkor hogyan fognak ők oda eljutni-bejutni? A stadion körüli körutat, ugyebár, részben most zárták le (építési terület), részben mindig is le szokták meccsek idején (a klubháznál). Az uszoda felé kellene kerülni az elülső parkolótól és jegyárus "gombától", avagy a lakóházak közötti utcákon át?
- megkönnyítik-e a nagy parkoló használatát (megközelítését, elhagyását), ami eddig is tragikus volt, s most csak rosszabb lett a közlekedési helyzet?
- elképzelhető-e, hogy a majdani zárt kapus találkozó(k) idején megnyitják az építési területet, hogy az utcáról több százan/ezren nézhessék a meccset, a napos oldal "hűlt helyén keresztül"?
- kapnak-e alapos és átlátható tájékoztatást a reménybeli nézők a sajtó útján és máshogy arról, miként változnak az építkezés és lezárások következtében a viszonyok, útvonalak, szabályok?

(A jövőről a jövővel: ifijátékosok osztották ki a jelenlévők között a pici ajándékcsomagokat)

Nem hallhattunk továbbá egyetlen szót sem a hamarosan esedékes centenáriumi rendezvények előkészületei tárgyában sem. A múltkori ankéton olyasmi hangzott el, hogy felállt valamilyen önkormányzati bizottság erre a feladatra, ám most azt hallottam, hogy semmi ilyesmi nincs, sőt, az előkészítő munkákra tervezett pénzkeretet is "kifelejtették" a helyhatóság költségvetéséből. Hova menjen, akinek ötletei vannak, energiáit, idejét szívesen szánná a folyamatok önkéntes segítésére? - nem tudni.

Ahogy azt sem, valóban szükség volt-e erre az egész most induló projektre. Vagyis igaz-e, amit a biztos mondott, miszerint "a jelenlegi karéjszerkezet megújításának terve nem volt megvalósítható". Mert a stadion előtt véletlenül találkoztunk azzal az mérnökkel, aki anno, a hatvanas évek közepén a vasbeton lelátószerkezet statikai tervezője volt. Nem tudván leplezni indulatait és csalódottságát, hevesen magyarázta, hogy mindez tévedés, sőt, "tébolyult, őrült elme" bűnös tévedése, merthogy igenis meg lehetett volna az eddigi struktúra megtartásával csinálni a korszerűsítést. Az erre irányuló tervek léteznek, ő maga az utóbbi években többször tájékoztatta róla a polgármestert. Ugyanakkor olyan mérnöki elemzéseket nem ismer (nem is készültek?), amelyek az ellenkezőjét igazolnák (vagyis a bontás elodázhatatlanságát). A szakember szerint negyven évvel ezelőtt száz esztendőre tervezték a szervezetet. (Igaz, az időről időre szükséges karbantartást feltételezve - ami azonban sosem történt meg.)

(Törzsszurkolók kis csoportja: "Minden lépcsőn álltam már"..., de többet ezeken nem fogunk)

Jelen sorok írójában az egész program előkészítetlensége tárgyában az erősíthető az óvatos gyanút, hogy egyrészt a délelőtt 11 órai sajtótájékoztató előtt megkérdeztem a klub egyik illetékesét, a következő hetekben milyen ütemezés szerint várható a bontás megindulása, s ő nem tudott többet mondani, mint hogy "igen, a következő hetekben, valamikor". Ehhez képest 12 óra sem volt még, amikor két exkavátor nekiesett a hét szektor közül kettőnek, s újabb egy óra múlva már nem sok maradt egyikből sem...
Ugyancsak szerettem volna segíteni a fent említett mérnöknek, hogy ha még nem lenne késő, előadhassa gondolatait és javaslatait az érintetteknek. Bevittem a klubház irodájába, kerestük a bent éppen beszélgető Nagy Bélát és Varga Lászlót - ám annál tovább, mint hogy a titkárnőn keresztül üzenték, most nem érnek rá vele csevegni, nem jutottunk.

Bizakodunk tehát, de nem mondható, hogy minden jel a bizakodásunkat erősítené...