Ez a meccs is meglehetett volna (DVTK - Újpest 1-2)

Az első félidőben csak ámultam-bámultam úgy szétfocizta a DVTK az Újpestet, de a vezető gól után már kevesebb közünk volt a meccshez. Ennek ellenére az ÚFC nem érdemelt győzelmet.

Stokes szabálytalanságához kétség nem férhetett,
de Balajti is ügyes volt. (Fotó: BOON)

Kezdjük az elején. A kezdőcsapat az volt, amire tippeltem. Vukadinovic papírjai még nem voltak rendben, Viskovic a fehérvári bakijai mellett a térdkalácsával is bajlódott, így igazából Nagy Róbert beállása volt az egyedüli valós változtatási lehetőség. A Nemzeti Sport ugyan beharangozta Kállait balhátvédbe, de ők olyan gyakran lőnek mellé, mint egy félrészeg megyegyes focista a céllövöldében búcsúkor.

Köteles
Lakatos, Milicic, Kállai, Horváth G.
Lipusz, Takács, Búrány, Gohér
Lippai, Balajti

A meccs elejét azzal nyertük meg, hogy Lipusz és Gohér nagyon élt a két szélen, nagyon szépen hozták fel a labdákat, Gohér elfutásai, beadásai nemcsak élményszámba mentek, hanem életveszélyesek is voltak. Balajti két gólt is szerezhetett volna a passzaiból, de a gól előtt is Gohér sózta rá. A másik ok, hogy Tiszát és Foxit sikerült levenni a pályáról, nem tudtak sem megindulni, sem indítani, így az Újpest támadásai hamvába holtak.

És Balajti. A Kaposvár elleni osztályozó értékelésében nem vettem be azon fiatalok közé, akikből NB I-es focista lehet, mert olyan rossz felfogásban, öncélúan, néha lélektelenül játszott, hogy kevésnek éreztem a techniaki tudását, ugyanis a foci is fejben dől el. Most teljesen rámcáfolt, nem csak ügyesen, hanem okosan, ambíciózusan tette a dolgát, főleg az elején. A 11-es egyedül az ő érdeme volt (esetleg Stokes jelentkezhet még prémiumért Nagy Bélánál), nagy sprintet vágott le előtte. A berobbanásai is szépek voltak, nem sokat tökölt, ha lőni kellett/lehetett.

Ismét visszautalok, a Loki-meccs büntetője előtt féltem, hogy a fáradt Lippai kihagyja. Most ilyen nem volt, bíztam benne. Nagyon rosszul rúgta, csak akkor lett volna esélye, ha a kapus a másik irányba mozdul. Mögöttem mondták a lelátón, hogy valószínűleg meg akarta emelni, de földbe rúgott, mert a büntetőpont mesze porzott. Az összefoglalót megnézve kétségtelen, nyomot hagyott maga után a labda.

Ennek a mérkőzésnek az volt a legpozitívabb része, hogy a lelektanilag kibírta a DVTK a kihagyott tizit. Mintha mi sem történt volna, ment előre a csapat.

Viszont az előny birtokában előszor kicsit, majd a második félidőben nagyon megváltozott a játék képe. Az, hogy kiegyenlített az Újpest, az még semmit nem mutatott, mert egy távoli beívelést szerencsétlenül csúsztatott meg Milicic. Volt már ilyen és mindenkit el kell, hogy szomorítsak, lesz is még ilyen. Az viszont igaz, az a csapat többször fogja az ilyen szerencsés szituációk előnyét élvezni, aki többször adja be a labdát a kapu elé. Aki a saját térfelén adogat, az nem bízhat még egy szerencsés öngólban sem.

A második félidőre főleg az a két dolog változott meg, aminek a számlájára a meccs eleji sikereket írtam. Már sem Gohér, sem Lipusz nem tudott olyan eredményesen játszani - emiatt a csatárok is kevesebb jó labdát kaptak -, ráadásul az újpesti középpálya blokkolása sem volt olyan tökéletes. A Nemzeti Sport hármasra osztályozta Milicic teljesítményét, ami erős túlzás. Az öngólról már írtam, a második gól előtt pedig azt lehet a nyakába varrni, hogy nem elég erősen szabadított fel, "csak" belepöckölt a labdába. De valójában ez a gól Kállai lelkén szárad, mert neki kellett volna megakadályozni, hogy egyáltalán beadás legyen belőle. Nem véletlen, hogy ezután nem sokkal Aczél át is szervezte a védelmet:

Köteles
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Nagy R., Takács, Búrány, Faggyas
Lippai, Balajti

És ez nem csak a védelem átszervezése volt, hanem elvileg támadóbbá is tette a csapatot. Nem sokkal később következett még egy átszervezés, de ennek részleteiben már nem vagyok biztos.

Köteles
Lakatos, Milicic, Horváth G., Gohér
Nagy R., Lippai, Búrány, Faggyas
Balajti, Szabó V.

Néha olyan érzésem volt, hogy Nagy Róbert és Faggyas szinte szélsőként támad, de hogy őszinte legyek, csak abban biztos vagyok, hogy Lippai visszalépett, néha már a védősorba, de hogy Szabó és Balajti biztosan csatár volt-e, arra már nem esküdnék meg. A saját bénaságom mellett ez talán egyet jelenthet, ekkor a DVTK-ból már mindenki gólt akart rúgni, de sajnos igazi helyzet már nem volt.

Sőt, a második félidő egészében is alig volt lehetőség, nekem csak Milicic kapu felé pattintott/Milicicről kapu felé pattanó labda és egy Faggyas lövés ugrik be, illetve a hosszú sarokra csavart labdák, amikre rendre Lakatos érkezett. Az első játékrészben még jól jött a labda, azt Lakatos bénázta el, később viszont már a beadás sem volt tökéletes.

Ha nagyjából kivonjuk a szerencsét az eddigi meccsek alakulásából, akkor játszhattunk volna három döntetlent, ami ugyanúgy három pontot ér, mint a DVSC legyőzése és a két peches vereség, tehát összességében a pénzünknél vagyunk. Ha az év eleji várakozásaimat nézem, akkor pedig három pont plusz.

---

Itt a folytatás. Mielőtt rátérnék a játékosonkénti értékelésre, még egy emlékkép a meccsről: a bírók már az öltözőben, a diósgyőri játékosok pacsiznak a kerítésnél, az újpestiek pedig a saját szurkolóik előtt ünnepelnek, de nem csak tessék-lássék, hanem úgy mintha a három pontnál sokkal többet nyertek volna. Ezek után elhiszem, hogy a meccs végi dícséret McStay részéről nemcsak puszta formalitás volt.

Játékosonkénti értékelés

Köteles László: Ahogy egyre több idő telik el a meccs óta, annál inkább csak egy nagy védésére emlékszem, amikor megfogta Foxi ziccerét. Milicic fejesét nem védhette, Tisza lövése némi szerencsével elakadhatott volna benne. Ezen kívül volt még egy csomó kirúgása. A meccs után a kerítésnél csak annyit mondtam neki: sok sikert!

Lakatos Béla: Fejelhetett volna gólt, ahogy fentebb is írtam, remélem egyszer végre bejön ez a hosszú sarokra ívelős figura. Védekezésben is jó volt, az ő oldalán nem nagyon ficánkoltak a lilák.
Boris Milicic: Nem ismétlem, az öngól pech, a másik gól előtt pedig lehetett volna egy kicsit erőteljesebb. Amúgy nem éreztem, hogy gyengén játszott volna, kétségtelen, döntő pillanatokban hibázott. Viszont, ha beppattan róla az a labda, akkor most mindenki őt ünnepelné...
Kállai Norbert: A második gól előtt hibázott, amúgy nem játszott rosszul szerintem. Fejlődnie kell még, az biztos, de ehhez meccsek kellenek.
Horváth Gábor: Még mindig a legjobb balhátvédünk, de Kállai lecserélésében van egy olyan sanda gyanúm, az is szerepet játszott, hogy Horváthot kimentse a bal szélről Aczél. Messze nem focizták le a pályáról, de a bírónak nem tetszett a stílusa. Egyszer nagyon megijesztett, részben feltartotta, részben nekiszaladt Foxi, a bíró pedig megfenyegette, hogy még egy ilyen és akkor kiállítja (volt már egy sárgája).

Lipusz Norbert: Az első félidőben nagyon élt, a másodikban kevésbé. Ha többször próbálná meg az alapvonal felé is meghúzni a labdát, nem csak befelé cselezne, akkor kiismerhetetlenebb lenne.
Takács Péter: Ismét meglőtte a távoli szabadrúgását, ami nem sokkal ment mellé, de támadásban ezúttal kevesebbet nyújtott. AZ első félidőben sikeresebben, a másodikban kevésbé hatékonyan szűrte az ellenfél támadásait. A cseréje inkább taktikai jellegű volt, el nem fáradt, az biztos, mert szinte sprintelt lefelé.
Búrány Zoltán: Takács Péter párja azzal a különbséggel, hogy nem volt lövése, viszont a gólhoz hozzájárult egy passzal. Ha nem a XXI. században élnénk, hanem az 1960-as években, akkor azt mondanám, Takáccsal hosszú időre megoldhatják a középpálya felügyeletét.
Gohér Gergő: Az egyik legjobb meccse volt diósgyőri mezben. Jó labdákat kapott, amiket jól is játszott meg, szintén többnyire az első félidőben. A lövése után született a gól, de nagyon szépek voltak a beadásai is. Ha ezek után elcserélik Ivancsicsra, akkor Ivancsicsnak nagyon nagyot kell játszania Diósgyőrben, hogy pótolja. Védőként már kevesebb dolga volt a hátrány miatt, remélem nem ragad ott.

Balajti Ádám: Róla is írtam fent bővebben, az első félidőben nem tudtak mit kezdeni vele az újpestiek. Viszont egész meccset még nem bír. Szép feladat lesz beépíteni a csapatba a kezdeti sokkterápia után, percről percre növelni a pályán töltött időt. A fáradó védők ellen még jobban tudja majd hasznosítani a mozgékonyságát.
Lippai Ákos: A büntetőt csak rosszul lehet lőni, de Balajcza vetődhetett volna a másik irányba is. (Hányadszor hivatkozom a szerencsére? Lassan olyan leszek, mint Verebes, csak én nem a bírókat szidom.) Ha nincs ez a hiba, akkor is azt írnám, hogy ez most nem az ő meccse volt. Csatárként egyszer lőtt kapura és most olyan nagy paszok sem jutnak vele kapcsolatban eszembe. Viszont bebizonyította, ha a csapat érdeke azt kívánja, akkor hátul is tud játszani. És még egy gondolat a sárga lapjáról: most egyáltalán nem volt fölösleges a szabálytalanság, olyan szituációba került, ha nem kezezik, akkor elindul az Újpest és hátul már nem sok ember volt.

Nagy Róbert: Most láttam életemben először, Aczél dícsérete alapján többet vártam tőle. Ő Lipusszal ellentétben a vonal mentén próbált megindulni, de nem sok sikerrel. Ha jól tudom, Vukadinovic is ezen a poszton játszik és Szélpál is (vele vajon mi lehet? Sérült volt, de akkor most visszajön, vagy nem?), Lipuszról nem is beszélve. Lesz harc, nem is bánom!
Faggyas Milán: Nem lett nagyobb csapatjátékos az elmúlt években. Persze, egy csatárnak lőni kell, de néha egy passz is eredményt hozhat. Érdekes módon ennek ellenére látok benne fantáziát, de azt nem hiszem, hogy rövid időn belül stabil kezdő legyen.
Szabó Viktor: Nem kapott sok időt, nem is váltotta meg a világot. Majd a gyengébb csapatok ellen jön el az ő ideje. Ámen!