Nem tettünk eleget a győzelemért (DVTK - Vasas 0-1)

A DVTK - Vasas meccs előtt azt írtam, hogy nyerni kell, ehhez képest még a pontszerzés sem jött össze. A vereséget sok mindenre lehet fogni a bírótól kezdve az esőn át a balszerencséig, de az az igazság, hogy ha a DVTK sokkal többet tesz, akkor meglehetett volna nem csak egy, hanem három pont is.

Gáspár József és Balajti Ádám (Fotó: BOON)

A KTE elleni meccset azzal kezdtem, hogy a stadionrekonstrukció miatt új helyet kellett keresnem a stadionban. Akkor nem részleteztem a látványt, mert napok óta arról beszélt mindenki, egyetlen lelátó sem állt. Most viszont nemhogy egyetlen bástya sem maradt az egyenesben, hanem az alsó karéj is teljesen eltűnt, még egy betondarab sem maradt. No, most éreztem azt, hogy végérvényesen vége valaminek.

Ennyi maradt a napos oldalból (Fotó: wmitty)

Az időjárást mintha a klubvezetés rendelte volna, lógott az eső lába, emiatt majdnem teljesen megtelt a drágább tribün, viszont esni csak a kezdő sípszó után kezdett, emiatt nem maradt otthon senki. És tényleg, sokkal többen voltunk, mint egy hete. Valóban a tévéközvetítés miatt lett volna? Szerintem sokkal inkább a csapat múlt heti teljesítményének köszönhető.

Ami a kezdőcsapatot illeti, Aczél Zoltán maradt a "győztes csapaton ne változtass" elv mellett, így Lippai a kispadon kezdett.

Kovács Z.
Lakatos, Horváth G., Milicic, Gohér
Lipusz, Takács P., Búrány, Ivancsics
Szabó V., Balajti

A Kecskemét ellen minden bejött, ezúttal szinte semmi, az ellenfél kapuja előtt biztosan nem. Ahogy számítani lehetett rá, a Vasas nem támadott ész nélkül - ésszel sem sokat -, de a Diósgyőr még veszélytelenebb volt. Kovács Zolinak egy óriási védése volt, Véghnek még annyi sem, egy-egy távoli Balajti- és Takács-lövést hárított és egy Milicic-fejest kellett felszednie.

Az igazsághoz hozzátarozik, hogy azért ezen túl is voltak diósgyőri lehetőségek, de a főleg Lipusz által jegyzett átlövések elkerülték a kaput.

De miért nem voltak helyzetek? Mert a Vasas visszaállt, feleannyi terület sem maradt Balajti és Szabó előtt, mint a múlt héten. De erre számítani lehetett, Viszont arra nem, hogy ezúttal a hosszú indítások nem voltak használhatók, de még feltűnőbb volt, hogy a rövid passzok is milyen alacsony hatékonysággal sikerültek. Összjáték nélkül pedig egy betömörülő védelmet maximum át lehet lőni, de lőtávolba is oda kell kerülni valahogy. Az elején még Balajtinak volt néhány biztató megmozdulása, de később már az ő cselei sem jöttek be, vagy ha be is jött, akkor ott volt a következő védő. Verebes Józsefre emlékezve a bíró sem volt velünk, rendkívül toleráns volt a Vasas játékot tördelő harcmodorával szemben, és az eső amúgy is a romboló csapatot segíti. Azt nagyon lehetett látni, a Vasasnak elég az egy pont, adják oda, már itt sincsenek. Végig húzták az időt, már az első félidő végén is, mikor 0-0-s állásnál szöglethez jutottak, a bíró mutatta, hogy a Miskolc felé eső oldalról lehet elvégezni, erre a Vasas játékosa elindult Diósgyőr felé. Nem részletezem tovább, 1-2 perc alatt el is rúgták.

A védekezéssel tulajdonképpen semmi baj nem volt függetlenül a bekapott góltól, amiről majd kiderül a tv-felvételről, hogy rövidzárlat volt, vagy akkor is jól tették a dolgukat Horváthék.

FRISSÍTVE: a képen jól látszik, hogy nem volt les. A labda már elhagyta a játékos fejét, és sajnos beragadt egy diósgyőri.

Az ez után következő rész teljesen más elbírálás alá esik, mert egyre kevésbé számított a biztonság, a sorozatos cserék és átszervezések sem a védelem megerősítését szolgálták. Ekkor egy hiba akár döntő is lehetett volna, de a Vasas még ahhoz is gyenge volt, hogy újabb gólt szerezzen, pedig lehetőségük aztán adódott.

Amit fel lehet róni a szélső védőknek, de Takácsnak, Búránynak és Ivancsicsnak is, hogy jó indításokkal, beadásokkal nem nagyon tudták segíteni a támadókat. Lipusz szokás szerint - ha kell, századszor is leírom - befelé cselezett, ahonnan vagy lőtt, vagy a hosszú oldalra kanyarította a labdát, de Ivancsics és Nagy Robi sem nagyon tudott elfutni a szélen. Gohér és Lakatos pedig nem nagyon merészkedett fel, amit mondjuk meg is értek, mert rengeteg volt az eladott labda és akkor már sprintelhettek is visszafelé.

A bekapott gól után egyre támadóbb lett a DVTK, de ez csak a felálláson jelentkezett, a kapu előtt ugyanolyan kevésbé volt veszélyes a csapat. A kétségbeesett felívelések idején jött volna jól Szabó Viktor, de akkor ő már a kispadon ült, a csatársorban pedig olyan játékosok játszottak, akik a földön jobban érzik magukat, de nekik meg tér nem jutott.

Kovács Z.
Horváth G., Milicic, Gohér
Nagy R., Takács P., Búrány, Lipusz
Lippai,
Faggyas, Balajti

A legeslegvégén már Milicic is előrement, de a felívelgetések hatékonyságára mindennél jobban jellemző, hogy egyetlen egyszer sem sikerült neki adni a labdát, nem volt lehetősége azt lefejelni egy társnak.

Kovács Z.
Nagy R., Horváth G., Gohér
Takács P., Búrány, Lipusz
Lippai
Milicic, Faggyas, Balajti

Hajtottak a srácok, de ezúttal jó mesteremberek voltak csak, semmi több. Ezzel lehetett volna egy pontot szerezni, ha az égiek is úgy akarják. A meccs utáni taps inkább a hajtásnak és annak szólt, hogy gyerünk tovább, ez egy kötelező győzelem lett volna, de lesz még ilyen, azokat a meccseket már hozni kell.

És sajnos Gáspár Józsi is jól játszott. El nem tudom képzelni, mit keres a Vasasban, a végén még benntartja őket, amennyiben egy játékos elég lehet hozzá.

Most két hét pihenő - Aczél Zoltán nélkül - ahol lehet pótolni a nyári bajok miatt elmaradt felkészülést. Talán arra is elég lesz az idő, hogy megérkezzen Vukadinovic játékengedélye és sikerüljön eldönteni, most akkor kell-e Jeknic és van-e értelme harmadik kapusként (de nem harmadikszámú kapusként) itt tartani Kodalaevet. És persze a modern fociban a táplálkozási lánc alján elhelyezkedő kluboknál minden évben ott lóg az átigazolási szezon végéig a levegőben, hogy bármelyik játékos egyik percről a másikra távozhat, ha egy gazdagabb országban szán rá valaki egy kis - neki - aprópénzt.

Utána jön a pápai túra, ismét egy velünk egy súlycsoportban lévő ellenfelet kell megverni, de ez ismét nem lesz kötelező győzelem.

Játékosonkénti értékelés

Kovács Zoltán: Védett egy óriásit, de amúgy nem sok dolga akadt. Számomra ez a produkció elfogadható volt.

Lakatos Béla: Bátran elvállalt egy lecsorgó lövést, de csak a bátorsága és a lövőereje volt dicsérhető, az irányzék nem. A védekezést megoldotta, de ahogy fent írtam, a támadást nem tudta kellő hatékonysággal segíteni.
Horváth Gábor: Lassan bebetonozza magát középre. A gólnál nem tudom, ki hibázott, hibázott-e egyáltalán valaki, jó lenne, ha le tudna vezényelni egy kapott gól nélküli meccset.
Boris Milicic: Pozitívumként egy óriási mentése jut eszembe, amikor egy Vasas kontra végén méterekről csúszott a labda útjába, hárítva ezzel egy közeli lövést. Negatívumként pedig egy labdavesztés a félpályánál, amit egy jobb csapat góllal büntetett volna. Csatárposzton nem derült ki, mit tud, egyszerűen nem kapott labdát.
Gohér Gergő: Róla is írhattam volna, amit Lakatosról. Viszont amitől tartottam a meccs előtt, az nem vált valóra, magabiztosan uralta a bal oldalt, nem volt lyukas a védelmünk.

Lipusz Norbert: Szerintem ő volt szombaton a meccs embere. Játszott a középpálya mindkét oldalán, már Ivancsiccsal is cserélt néha, Nagy Robi beállása után pedig végleg visszament a bal oldalra. Ő legalább megpróbálta átlőni a betömörülő védelmet, sajnos kicsit pontosabban kellett volna céloznia. De miért mindig befelé cselez?
Takács Péter: Búrányról szoktam azt írni, hogy szürke, most Takács is az volt. A Vasas ellen a védekezés mellett a támadásból is többet kellett volna vállalnia, ami még túl nagy feladat egyelőre. Engem meglepett az első félidőben távoli kapura lövésével, Véghet csak annyira, hogy ne megfogja, hanem kiüsse a bal felsőbe tartó labdát. A második játékrészben viszont, ha ésszel lő, nem erőből, akkor talán megvan az idei első gólja.
Búrány Zoltán: Gondoltam, most nem fog ki rajtam, megnézem, mit írtak róla az élő tudósításokban. A BOON csak az előbb említett Takács lövés előtti labdalekészítést említi, a pepsifoci.hu és az nb1.hu pedig egy momentumát sem tartotta említésre méltónak. Addig nem nyugszom, amíg rá nem jövök, mi a titka!
Ivancsics Gellért: Egyelőre nem bizonyította, miért "kellett" annyira leigazolni. Ha legalább egy kicsit tudna védekezni, akkor javasolnám, hogy cseréljen helyet Gohérral, de lehet, végül a csatársorban találja meg a helyét.

Szabó Viktor: Beadást nem kapott, a kiugrás pedig nem az ő műfaja. Lecserélték, így pont akkor nem volt a pályán, amikor jól jött volna a fejelőtudása.
Balajti Ádám: Talán jókor jött ez a meccs, nem hitte el, hogy minden csele sikerülni fog. Egyre jobban figyelnek rá a védők is, a Vasas meccs után talán azt is meggondolnám, hogy az ilyen védekező csapatok ellen ne vele kezdjek. A Pápa ellen persze majd kedvére rohangálhat, és lőheti a gólokat.

Lippai Ákos: Beállása után rögtön a bokáját fájlalta, féltem, le is kell mennie. Vagy ezért, vagy másért, de nem igazán találta a helyét, nem jöttek a rövid passzok és a cselek sem. A legnagyobb csalódásom is az ő nevéhez fűződik: a jobb oldalon hozta fel a labdát, a védők behátráltak, mert több diósgyőri is követte a támadást. Felnézett, és akkor azt mondtam magamban, itt az egyenlítés, mert a hosszún Lipusz teljesen magányosan integetett, Lippai pedig oda tudja rúgni a labdát. Nem tudom mi történt, nem vette észre Lipuszt, vagy bízott a csúszós talajban, de passz helyett inkább rálőtte, de a kaput sem találta el és még azt sem mondanám, hogy nagyon erős lett volna a lövés.
Nagy Róbert: A támadások segítése miatt hozták be, aztán mégis a saját térfélen kellett futkosnia az ellenfél csatárai után. Most is nagy reménnyel vártam a beállását, de nem emlékszem akár egyetlen egy beadására sem.
Faggyas Milán: Ő sem az a csatár, aki beáll három védő közé és megtartja a labdát, szerintem végső elkeseredésében és mindent egy lapra feltéve küldte be Aczél a pályára.