Meccs a pályán kívül: napos oldal - exkavátorok, félidő 0-2

(Emléktárgyak az örökkévalóságnak)

Ma, hétfőn délelőtt sajtótájékoztató volt a stadionban, a Csáky-szektor előtt, hivatalosan is bejelentették a korszerűsítés, átépítés megkezdését - majd azonnal neki is estek a munkagépek az elbontásra ítélt hét vasbeton lelátórésznek.

Ott voltam, fotóztam, videóztam, hamarosan több anyagot is felteszek minderről (ez időközben megtörtént - wmitty), részletes beszámolóval. Előzetesen gyorsan két Youtube-videó, utána pár fotó és immár az írásos beszámoló:

(Az apró fémtábla helye)

Ellentmondásos élmény volt ez a hétfői sajtótájékoztató, amit ráadásul afféle avatás jellegű ünnepnek állítottak be; persze, az is, egy fontos időszak kezdőpontja. Csak hát mégis...

Egyik szemem sír, a másik nevet - írta le egyik olvasónk, s aligha csak ő, aligha csak itt. Az érzés is ellentmondásos, ami most a diósgyőri érzelmű futballszurkolókat elfogja. Kivéve azokat, akik netán teljességgel negatív fejleményként fogják fel a most induló stadionrekonstrukciós programot, annak aktuális harmadik fázisát. (Merthogy az előzők a világítás, illetve a főépület lettek volna a hivatalos időszámítás szerint.)

(A volt Csáki-szektor: "under construction")

De kettős érzéssel távozhatott az ember az említett kis rendezvényről amiatt is, mert meg is tudott valamit a dolgokról, meg nem is. Főleg nem. Elmondták, ami eddig ismert volt: le kell bontani a napos oldalt (később a karéj többi részét), 400 millióért épül helyette tavaszra amolyan korszerű, fedett, műanyagszékes izé, ami manapság jobb pályák körül lenni szokott. Elmondták az illetékesek - Káli Sándor polgármester, Nagy Béla egyesületi és létesítményvezető, Varga László önkormányzati biztos és Veres László városházi szóvivő -, ami személyes emlékként kinek-kinek eszébe jutott, nem volt megható, persze, de helyénvaló igen; talán attól lett volna szebb, ha csupa ilyesmit régi jó drukkerektől hallhatunk, voltak is jelen páran, noha a nagyközönség számára nem hirdették meg ezt a lelátóbúcsúztatót. Egy legendás törzsszurkoló neve elhangzott, hál'istennek, Csáki Józsefé, akinek a névtábláját a középső szektorból csak megmentették - majd kiteszik az újra -, ugyanakkor szó sem esett róla, hogy mennyi-mennyi olyan apróság veszett oda a már hétfőn nagy erőkkel meginduló bontási műveletekben, ami sok-sok rajongó számára örök emléket jelenthetett volna. (Egy-egy kifakult tábla, jellegzetes felfestést, feliratot tartalmazó acéldarab, betonelem.) Nota bene, pár kődarabkát szokás szerint becsomagoltattak a szervezők, s jelenlévők megkaphatták, hazavihették. (Pár órával később többekkel találkoztam a környéken, akik szintén szívesen részesültek volna ebből az ajándékból - de "civilek" lévén le-, azaz kint maradtak.)

(A notabilitások mögött háttérben a lelátó, délelőtt 11-kor)

Mi hangzott el?
"Az én generációm az, amelyik látta a nagy meccseket, az aranygenerációt a pályán. Mikor Borostyán Misi beakasztotta a román hálóba azt a gólt... A beruházással, amiről évekkel ezelőtt beszéltünk, lépésről lépésre tudunk haladni. A Csáki-szektor elnevezés megmarad, az egykori szurkolótársak emléke mind velünk él. És megvan a remény, hogy hamarosan újra csodákat láthatunk ebben a stadionban." - Káli Sándor
"Iskolás füzeteim hátulja rendre tele volt azzal, hogy stadiont igyekeztem tervezni. Gyerekkori álmom válik valóra azzal, hogy itt lehetek, amikor valami európai születik Diósgyőrben. Az újjáépítés indoka, hogy a jelenlegi karéjszerkezet megújításának terve nem volt megvalósítható." - Varga László
"Háromféle minőségemben is nagy öröm ez a nap. Mint emlékező szurkoló, én is tudnám sorolni az egykori felejthetetlen meccseket, amiket ezekről a lelátókról láttunk. Mint a klubot üzemeltető kft. vezetője abban bízom, hogy olyan kényelemmel tudunk majd szolgálni a szurkolóknak, ami vetekszik az otthon fotelével. A DSM Kht. igazgatójaként pedig megnyugtató a tudat, hogy nem kell többé tartani tőle, hogy az elavult építmény esetleg életveszélyt jelenthet." - Nagy Béla

(Ugyanaz a háttérelem, mint fent, gyenge két órával később)

(Játék: mi a hat különbség, ami az utóbbiról hiányzik?)

Mire nem kaptunk választ?
- lesz-e szükség arra, hogy a gyár felőli, túlsó kapu mögötti lelátórészre is beengedjék a hazai szurkolókat; ez mikor dől el és mitől függ? Ha igen, akkor hogyan fognak ők oda eljutni-bejutni? A stadion körüli körutat, ugyebár, részben most zárták le (építési terület), részben mindig is le szokták meccsek idején (a klubháznál). Az uszoda felé kellene kerülni az elülső parkolótól és jegyárus "gombától", avagy a lakóházak közötti utcákon át?
- megkönnyítik-e a nagy parkoló használatát (megközelítését, elhagyását), ami eddig is tragikus volt, s most csak rosszabb lett a közlekedési helyzet?
- elképzelhető-e, hogy a majdani zárt kapus találkozó(k) idején megnyitják az építési területet, hogy az utcáról több százan/ezren nézhessék a meccset, a napos oldal "hűlt helyén keresztül"?
- kapnak-e alapos és átlátható tájékoztatást a reménybeli nézők a sajtó útján és máshogy arról, miként változnak az építkezés és lezárások következtében a viszonyok, útvonalak, szabályok?

(A jövőről a jövővel: ifijátékosok osztották ki a jelenlévők között a pici ajándékcsomagokat)

Nem hallhattunk továbbá egyetlen szót sem a hamarosan esedékes centenáriumi rendezvények előkészületei tárgyában sem. A múltkori ankéton olyasmi hangzott el, hogy felállt valamilyen önkormányzati bizottság erre a feladatra, ám most azt hallottam, hogy semmi ilyesmi nincs, sőt, az előkészítő munkákra tervezett pénzkeretet is "kifelejtették" a helyhatóság költségvetéséből. Hova menjen, akinek ötletei vannak, energiáit, idejét szívesen szánná a folyamatok önkéntes segítésére? - nem tudni.

Ahogy azt sem, valóban szükség volt-e erre az egész most induló projektre. Vagyis igaz-e, amit a biztos mondott, miszerint "a jelenlegi karéjszerkezet megújításának terve nem volt megvalósítható". Mert a stadion előtt véletlenül találkoztunk azzal az mérnökkel, aki anno, a hatvanas évek közepén a vasbeton lelátószerkezet statikai tervezője volt. Nem tudván leplezni indulatait és csalódottságát, hevesen magyarázta, hogy mindez tévedés, sőt, "tébolyult, őrült elme" bűnös tévedése, merthogy igenis meg lehetett volna az eddigi struktúra megtartásával csinálni a korszerűsítést. Az erre irányuló tervek léteznek, ő maga az utóbbi években többször tájékoztatta róla a polgármestert. Ugyanakkor olyan mérnöki elemzéseket nem ismer (nem is készültek?), amelyek az ellenkezőjét igazolnák (vagyis a bontás elodázhatatlanságát). A szakember szerint negyven évvel ezelőtt száz esztendőre tervezték a szervezetet. (Igaz, az időről időre szükséges karbantartást feltételezve - ami azonban sosem történt meg.)

(Törzsszurkolók kis csoportja: "Minden lépcsőn álltam már"..., de többet ezeken nem fogunk)

Jelen sorok írójában az egész program előkészítetlensége tárgyában az erősíthető az óvatos gyanút, hogy egyrészt a délelőtt 11 órai sajtótájékoztató előtt megkérdeztem a klub egyik illetékesét, a következő hetekben milyen ütemezés szerint várható a bontás megindulása, s ő nem tudott többet mondani, mint hogy "igen, a következő hetekben, valamikor". Ehhez képest 12 óra sem volt még, amikor két exkavátor nekiesett a hét szektor közül kettőnek, s újabb egy óra múlva már nem sok maradt egyikből sem...
Ugyancsak szerettem volna segíteni a fent említett mérnöknek, hogy ha még nem lenne késő, előadhassa gondolatait és javaslatait az érintetteknek. Bevittem a klubház irodájába, kerestük a bent éppen beszélgető Nagy Bélát és Varga Lászlót - ám annál tovább, mint hogy a titkárnőn keresztül üzenték, most nem érnek rá vele csevegni, nem jutottunk.

Bizakodunk tehát, de nem mondható, hogy minden jel a bizakodásunkat erősítené...