Saját kezünkben a sorsunk (Békéscsaba - DVTK 0-3)

Megint a végén kezdem azok számára, akik nem szeretnek hosszú szövegekkel bajlódni: jobb volt a DVTK, magabiztosan nyert Békéscsabán, de a mutatott játék nem volt annyira szép, mint a REAC ellen. A győzelem és a Nyíregyháza mezőkövesdi pontvesztése azt jelenti, hogy a Diósgyőr hátránya mindössze 3 pont, tehát innentől kezdve saját kezünkben van a sorsunk. (Pontegyenlőség esetén az egymás elleni eredmény dönt.) Persze továbra sem gondolom azt, hogy 100 százalékos eredménnyel hozzuk a tavaszt - maximum bízom benne -, de ugyanígy biztos vagyok abban is, hogy a Nyíregyháza is veszít még pontokat.

Külön felhívom a figyelmet a dátumra, amit előttem pecsételt rá a jegyre a pénztáros

A hazai idénynyitó sok embert fellelkesített, köztük engem is, így minimum 200-an (két nagybusz, 1 mikrobusz és ~20 személyautó legénysége) Békéscsabán töltöttük a hosszú hétvége első napját.

A meccs előtt azt írtam, remélem nekünk kedvez, hogy a csabaiak nem állnak be otthon védekezni és ez az elején túl jól is sikerült. Igaz, taktikájuk pofonegyszerű volt, szabadrúgást kiharcolni (esetleg szabálytalanságot eljátszani) minél közelebb az ellenfél kapujához, majd a labdát beívelni. Lőttek is ebből egy lesgólt, amúgy csak annyi volt a veszély, hogy a REAC elleni meccshez hasonlóan Radoš megint bizonytalanul kezdett, majd ismét bravúrral javította hibáját.

A mezőnyben azt lehetett látni, hogy valamiért nem megy úgy a játék, mint egy héttel korábban. Egyszerűen távol voltunk a kaputól - mégiscsak jobb, ha beáll az ellenfél - és George rendkívül indiszponáltan játszott. Vagy nem tudta megtartani a labdát, vagy úgy megtartotta, hogy még a társak sem kapták meg tőle. Helyette Granátnak volt néhány ígéretes lehetősége, de vagy a kapus védett, vagy a labdakezelés nem sikerült elég szűkre, illetve egy alkalommal egyszerűen lecsúszott a lábáról beadáskor a labda, pedig Luque üresen várta azt a kapu előtt.

Ezen kívül több ígéretes lövést is láthattunk, Luque akció közben vette észre, hogy 30-40 méterről is érdemes megpróbálni átemelni a kapus fölött -, aki nappal szemben védett - majd a 16-os vonalától is próbálkozott egyszer. De Lippai felpörgetett, majd félfordulatból a léc alá zúdított lövése, amit szögletre mentett - lesz még ennek jelentősége! - a kapus legalább ennyire szép volt. És ha már szépség, Granát Balázsnak is volt 35-40-ről egy szabadrúgása, amit a lelátón enyhe kétkedéssel fogadtam, komolyan gondolja-e. Nem csak az önbizalma volt nagy, hanem a lövés is, ráadásul pontos is, de a kapus ezt is ki tudta tornázni. Ha dönteni kellene, melyik lövés volt a legszebb, akkor bizony bajban lennék!

A leghasznosabb viszont kétségkívül Lippaié volt, mert a fent említett szöglet után szerezte meg a DVTK a vezetést. Luque adta be és mint kiderült, egy begyakorolt szituáció után Raković csúsztatott a rövid oldalon a hálóba. Minden gól fontos, de ez azért is esett jól, mert éppen kezdett meddővé válni a diósgyőri fölény és félő volt, belelkesül az ellenfél. Éppen a szöglet előtt mondta az öcsém, hogy nem is emlékszik, mikor szereztünk utoljára szögletből gólt. Én sem emlékeztem, de most utánanéztem: ha nem hagytam ki valamit, akkor az első fordulóban Rákospalotán Gohér szögletét Roszel csúsztatta a hálóba.

Ezzel tulajdonképpen eldőlt a mérkőzés, mégha ezt ott senki ki nem merte mondani. A Békéscsaba maximum találhatott volna egy gólt, esetleg, ha kissé szívbajosabb a játékvezető, akkor befújja a hazaiak műesését, de szépen kijátszott akcióból, lövésből egyáltalán nem voltak veszélyesek.

Ha jókor jött az első gól, akkor legalább ennyire jókor jött a második is. Raković szépen vette le a labdát - valószínűleg magának -, amit Granát lőtt a hálóba. Ezzel 2-0 és akár le is fújhatta volna a bíró, mert ezután kicsit leült a meccs. Volt még néhány szép támadása a csapatnak, például George helyzete előtt vagy a harmadik gólt megelőzően. Ekkor már jobban folyt a labda, szemre is szép dolgokat láttunk, de helyzet messze nem adódott annyi, mint egy hete. A végén megvolt a slusszpoén, és jöhetett az ünneplés, amit soha nem lehet megunni.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Az első félidei bizonytalanságát már említettem, ehhez még hozzátett egyet a második félidőben is: cselezni próbált a 16-oson belül, de nem jött be. Szerencsére nem kaptunk gólt belőle. Egyébként nem sok dolga akadt. Akárhogy is, az utóbbi négy bajnokin nem kapott gólt, ami persze a védelmet is dicséri.

Vadász Viktor: A mérkőzés elején többet lépett fel a támadásokkal, majd később inkább a védekezésre koncentrált. Akadt egy nagy hibája, saját kapunk előtt veszített el egy labdát, de nem ezért cserélte le Benczés Miki.
Igor Gal: Talán még nem is láttam ennyit támadni amellett, hogy rendesen ellátta védekező feladatát is. Bátran vitte előre a labdát, ha út nyílt előtte, rendszerint csak szabálytalanság árán tudták szerelni.
Savo Raković: Az biztos, a legeredményesebb diósgyőri meccse volt egy góllal és egy gólpasszal. A védőmunkájára sem lehet panasz.
Gohér Gergő: A védelemre nem hárult olyan nagy nyomás, előre pedig hiába szaladgált, sok labdát nem kapott.

Dobos Attila: Adott egy gólpasszal felérő labdát Luquénak, amit a spanyol nem sokkal lőtt fölé. Főleg a második félidőben volt olyan érzésem, hogy légüres térben mozgott, egész egyszerűen nem kapott labdát. Persze nem szabad megfeledkezni nagy lövéséről sem, ami talán egy méterrel volt magasabb a kelleténél.
Mohamadou Abdouraman: A gólja miatt legmesszemenőbbig dícséret illeti, teljességgel idiótának tartom azt a felvetést, hogy elvette Luque gólját. Az nem focista, aki a gólvonal előtt egy méterrel guruló labdába nem bikázik bele (nem mellesleg egy másik diósgyőri is jött mögötte, aha Abdou nem, akkor ő belőtte volna). A mezőnyben nem nyújtott kiemelkedőt, annyi labdát sem szerzett, mint szokott és a megjátszással is voltak problémái.
Lippai Ákos: Óriásit javult múlt hét óta a teljesítménye. Volt fantasztikus tértölelő indítása, az első gól előtti lövéséről már írtam, de leginkább mégis szerelései tetszettek. Nem csúszott be, nem lökte félre az ellent, hanem többször is besegített társának és nevető harmadikként vitte el a labdát.
José Luque: Ezúttal nem folyamatosan “világított”, hanem csak néha villant. A két lövését és a gól előtti szerepét már említettem, de ezen kívül is láttunk tőle pazar indítást. Néha csak tátottam a számat: honnan tudta (mert látni nem látta, abban biztos vagyok), hogy Lippai merre indul a háta mögött.

George Menougong: Fent írtam már róla, ha Lippai javult a legtöbbet, akkor ő az ellenkező utat járta be hasonló mértékben. Akkor is indokolt lett volna a cseréje, nem keveredik összetűzésbe az ellenféllel. Nem az az indulatos srác, biztos jó sokat kepott ezúttal is.
Granát Balázs: Jó formában van, ennek megfelelő az önbizalma is. És ahogy az lenni szokott, ilyenkor egy nem tökéletes lövés is gól lesz.

Vicente Arze: Ezúttal sem váltotta meg a világot a rendelkezésére álló időben, de azt sem mondanám, hogy még cserének sem jó.
Nagy Tamás: Jó ötlet volt Benczés Mikitől, hogy beállította, legalább újra tétmeccset játszott, igaz, sok feladat nem hárult rá.
Bogáti Péter: Bemutatkozott Diósgyőrben.