Jó csapatot vertünk (DVTK - Vecsés 1-0)

Néhány csöppet zsúfolt hétköznapon vagyok túl, ezért ismét a legutolsó (utáni?) pillanatban írok az aktuális meccsről. Amit élveztem! A foci nem csak arról szól, hogy ellenfélnek álcázott bábukat kerülgetjük, hanem a küzdelemről is. Az újpesti tartalék ellen néhányan szinte azt kérték számon a csapattól, hogy miért "csak" 3 gólt lőtt, ezzel szemben a Vecsés ellen az egy gól is szép volt (maximum a kihagyott helyzetek miatt bosszankodhattunk). A Vecsés jó csapat - NB II-es szinten - ezért élvezetes volt a találkozó.

Ezen túl is relatív a jó csapat minősítés, mert a meccset azért a DVTK uralta, a vendégek védekeztek. Azt viszont jól, időnként szerencsésen, és adódott néhány helyzet is előttük. És ha egy jól bekkelő csapat szerzi meg a vezetést... jobb nem is belegondolni! (Csak zárójelben, remélem nem cáfolnak rám a Vecsés - Nyíregyháza mérkőzésen sem.)

Volt már rá példa - most nincs időm előkeresni, melyik őszi meccsen -, hogy Benczés Miki olyan szerencsés kézzel cserélt, hogy többen is gólt szereztek a cserék közül, de most a Granát-Bacsa csere több volt, mint szerencse. Azt a játékost, aki zsinórban három bajnokin - és előtte másik három edzőmeccsen - gólt szerez ritkán szokták lehívni, főleg úgy, hogy ezen a találkozón is megvoltak a helyzetei és helyette egy U19-es játékos állt be. Bátor húzás volt és bejött!

Még egy dolog ugrik be erről a mérkőzésről, bár azt nem állítom, hogy évek múltán majd úgy emlegetjük ezt a találkozót, hogy emlékszel, az a DVTK - Vecsés, amikor... Ezen az estén tudatosult bennem, a közönség HISZ a csapatban! Láttam én már olyat, amikor egy nem kötelező győzelemmel kecsegtető mérkőzés 10. percében már lázongtak, mert csak 0-0 volt az eredmény, de most egészen a végéig kitartottak. Pedig volt kihagyott helyzet bőven, mégis hitték, hittük, hogy miénk lesz a győzelem. Ez nagy szó és nagy könnyebbség is, mert biztos lesz olyan, amikor nem szép játékkal, hanem jobb erőnléttel, nagyobb akarattal lehet majd begyűjteni a három pontot.

Miután megírtam az egészet, jutott még eszembe egy dolog, amit két egymástól független helyről is hallottam, tehát a BBC elvei szerint is hiteles információ: amikor a vecsési játékosok jöttek le a pályáról, az egyikük felszólt a lelátóra, hogy Hajrá, Nyíregyháza! Bízom benne, csak egy agynéma focista volt, nem pedig a feljutásért vívott harcba akarnak beleszólni.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Rögtön az elején védett egy óriásit, később már csak arra kellett vigyáznia, nehogy a kapu felületét találja egy kontra végén a lövés.

Vadász Viktor: Nem az a látványosan játszó játékos, egyelőre a védekezést oldja meg tökéletesen. Amit eddig láttam tőle, az biztató. Ja, és a nagy bedobásaira is lehetne támadást építeni!
Igor Gal: Ezúttal nem is a védőmunkája, hanem a támadójátéka ugrik be. Most is volt megindulása, ha egyszer bejön, abból emlékezetes alakítás kerekedhet. Most kijött rá a szöglet utáni variácó, a kanyarból úgy látszott, kár, hogy nem kapura fejelte, hanem vissza.
Savo Raković: Egyre inkább hiszek benne, bár még kell egy kis plusz, ha meg akarja tartani helyét Budovinszky visszatérése után is.
Gohér Gergő: A két szélsőhátvéd közül ő többet megy előre és ne feledjük, adott egy gólpasszt, még ha azt nem is biztos, hogy passznak szánta.

Dobos Attila: Ő tette a legtöbbet a DVTK gólja előtt. Három védő közt szinte reménytelen helyzetben adta középre a labdát, nagyszerű megoldás volt. Ezen túl volt veszélyes lövése és ahhoz képest, hogy nem ő a legfiatalabb rengeteget vállal.
Mohamadou Abdouraman: Hatalmas teret játszik be, mögé, mellé nem kell biztosítóember, mert megszerzi a labdát. Érdekes volt látni, hogy milyen messziről ér oda a középpályára érkező labdákra.
Lippai Ákos: Számomra ő a tavasz meglepetésembere. Gyakorlatilag teljes mértékben alárendelte magát a csapatnak és ugyan most is lőtt egy kapufát és volt néhány passza is, de összességében a visszatámadásai, az ellenfél csapdázása volt a csapat hasznára.
Vicente Arze: Azt még nem tudom, milyen játékos, de hogy showmannek elsőrangú, az biztos. Azt lehet látni, labdával bármit megcsinál, de ilyen játékosokat már láttunk, azonban a vége felé bemutatott “menjetek előre, kedves REAC Vecsés-játékosok, majd én felívelem helyettetek a labdát” poén sokáig emlékezetes lesz. Ezúttal nem volt öncélú, egy cselgéptől szokatlan önzetlenséggel tette például George, majd Bogáti elé a labdát.

George Menougong: Volt egy kiugrása, amikor csizmaszárral találta el a labdát ziccerben, illetve egy Arze-visszagurítás utáni lövése, amit mellel védett egy hátvéd. Mint utólag kiderült, lázcsillapítóval játszott, és ezt lehetett is érezni.
Granát Balázs: Helyzetkihasználás. Tökéletes szituációban kapta kétszer is a labdát és értem én, miért akart nagy gólt lőni: ő nem technikás játékos, aki elfekteti a fél védelmet, majd a gólvonalról befejeli a labdát, hanem ehelyett olyan erővel lövi meg, hogy hiába ér bele a kapus, a labda viszi a kezét is. Azonban ehhez - is - az kell, hogy eltalálja a kapu felületét.

Bacsa Patrik: Amikor beállt és rögtön helyzetbe került, akkor megijedtem, mert nem rosszul oldotta meg a lehetőséget, hanem nem oldotta meg. De gyorsan felvette a meccs ritmusát és megszerezte élete első gólját a felnőttcsapatban és mindjárt győztes gólt. Nagyon szépen csinálta, miként nem sokkal később is, azonban hajszállal lassabb volt, ezért a kivetődő kapus lábbal menteni tudott. De volt még egy nagy momentuma, amikor megzavarta a kapust, aki Arzének passzolt... (folytatás egyel lejjebb)
Bogáti Péter: Ahhoz képest, hogy milyen keveset játszott majdnem lőtt egy gólt. Ott hagytuk abba, hogy Bacsa zavarta a kapust, aki Arzéhoz passzol, ő pedig Bogáti elé tette. A fiatal játékos is erőből akarta megoldani, ezúttal kapura is ment a labda, de a kapus védeni tudott.