Megvan! (Emigrantes Rojos sál)

Aki régebb óta követi a blogomat, az tudhatja, ha sál kerül szóba, akkor egy mottóval indul a bejegyzés: "Azért írok időnként sálakról, hátha egyszer valaki megdob egy Emigrantes Rojos sállal"

Nos, új mottót kell keresnem, mert ha nem is a Jézuska, de Mika barátom megajándékozott egy Emigrates Rojos sállal. Ezúton is köszönöm neki!

Nem mai darab, szerintem olvasóim többsége ismeri is, ezért csak néhány gondolatot írok róla. Nem jártam utána, mikor készült (ha valaki kommentben megírja, azt megköszönöm - FRISSÍTVE: 2001 a dátum, tehát 10 éves), de arra tisztán emlékszem, hogy ez volt az első olyan kötött sál, amelyiket bármelyik nyugat-európai minőséghez szokott szurkoló elfogadott volna és ezen a sálon tűnt fel először az aranykeretes címer. Nem véletlen, hiszen Ausztriában gyártották, a címke szerint a fanartikel.at.

Mai szemmel nézve is szerethető a dizájn, talán a betűtípus lenne más, ha 2011-ben készül. Örülök, hogy a gyűjteményem ezzel a darabbal is bővült.

---

Baráth Tamás egy csomó infóval egészítette ki a sztorit, köszönöm szépen! Érdemes megőrizni az utókornak, ezért idemásolom:

2001-ben, az E.R. egy karácsonyi rendezvényére készült el a sál. A tagok több hétig tartó utánajárásával lehetett csak hozzájuk jutni, mivel adminisztratív okokból sokáig egy vámraktárban rostokolt. Ugyanis a legyártott 100 db már kereskedelmi mennyiségnek minősült, és mint ilyen, a Diósgyőr-szurkolók állatorvosi lovának bizonyult.
Más gondok is akadtak. A projekt kivitelezésében részt vevők zöme ekkor már külföldön élt. Egy Svájcban élő tagtárs adta fel a megrendelést, de a 100 darab sál nem készült el határidőre. Eredetileg úgy volt, hogy egy, a Rojos-rendezvényre hazatérő figura veszi át személyesen az árut, de végül postai úton került hazánkba, mert aki érte ment, nem tudta átvenni személyesen a késedelmes gyártás miatt.
Kisebb nemzetközi együttműködést igényelt a sálbeszerzős projekt, mert Magyarország akkor még nem volt az Unió tagja. Egy Kormányrendelet értelmében importengedélyt és származási bizonyítványt kellett beszerezni ahhoz, hogy a sálakat valaki átvehesse, de ez a valaki nem lehetett akárki. Külön eredeti meghatalmazással lehetett csak átvenni, és az év végére többen kitanulták a hatályos külkereskedelmi törvényeket, hogy hozzájuthassanak a hőn áhított nyakbavalókhoz. Végül egy Németországban élő tagtárs intézte el a papírmunkát. A teles történet nem annyira izgalmas, mint amennyire körülményes, de az általad kifogásolt betűtípus, a Comic Sans ugyanaz, ami a drapérián is olvasható. (A drapériát egyébként egy DFC-Haladás meccsen mutattuk be nem sokkal azután, hogy a Temesvári Micu bácsit követő Varga Zoltán a lehetetlen körülményekre való hivatkozással otthagyta a kiesés ellen küszködő DFC-t. A drapéria kivitelezése a Harcosok néhány tagja nélkül nem jöhetett volna létre.)
A sál egy DVTK-Szirmabesenyő felkészülési találkozón debütált (5-0? 6-0?), kevéssel Karácsony előtt. Gratula a skalphoz, nagy szerzemény. Viseld egészséggel! ;-)