Ezért is három pontot adnak (Vecsés - DVTK 0-1)

Az első négy meccsből hármat idegenben játszott a DVTK, sajnos ezek közül kettőről lemaradtam. De ami késik nem múlik alapon Vecsésen már ott voltam.



Fellelkesített engem is az új tulaj érkezése és az is, hogy végre sikerült leigazolni az egész nyáron itt készülő és az edzőmeccseken pályára lépő játékosokat. Mert Abaújszántón azt láttam, abban a csapatban van fantázia.

Eszerint nem került a kezdőcsapatba fiatal játékos, igaz, a kispadon pedig egyetlen öreg sem ült.

Radoš
Horváth G., Gal, Budovinszky, Gohér
Abdouraman,
Halgas, Lippai, Dobos
Menougong, Roszel

Semmi bajom a fiatalokkal - maximum unom az állandó Jöjjenek a fiatalok! szlogent -, de szerintem az a normális, ha előbb csereként 10 percet kapnak, majd 20-at, 30-at, végül egy félidőt, és utána lesznek kezdők, de nem játszák végig a teljes meccset, csak sokadjára. Persze ez egy hosszú folyamat, ami azt is feltételezi, hogy nem botlik meg rögtön az első lépcsőfokban, de azzal sem elégszik meg, hogy kapott 30 percet egy meccs végén. Kezdek nagyon elkanyarodni, de azért még leírom egyik korai élményem: nagyjából, amikor elkezdtem meccsre járni, Varga Iván volt a nagykirály, mi sem jelezte ezt jobban, hogy mindenki csak a keresztnevén emlegette. Aztán jött egy ifjú titán, bizonyos Vitelki Zoltán -, aki olyannyira ismeretlen volt, hogy diósgyőri szurkoló szájából hallottam Viteleki Tíborként emlegetni - és rendszeresen beállt Iván helyére a meccs második félidőban, majd Palicskó Tibi bácsi egyszer csak fordított egyet és Vitya lett a kezdő, Iván pedig a cseréje.

Vissza a mába. Próbáltam visszaadni a felállást, de majdnemhogy lehetetlen, mert a négy középpályás rombusz jellegű alakzatban helyezkedik el, de amint támadunk, máris fentebb lép a két szélső és ennek szemléltetéséhez már nem elégséges a geometriai tudásom. Ehhez vegyük még azt is hozzá, hogy ezzel egyidőben a csatárok visszafelé mozognak...

Utóbbi jelentősége különösen azért fontos, mert ezen a szombati délutánon sem George, sem Roszel nem tudta megjátszani a labdákat, a tömegben esély sem volt megfordulni, bár néha próbálkoztak vele, a visszazáró ellenfél pedig eleve kizárta a kiugrás lehetőségét. Illetve volt kiugrási lehetőség, nem is egy, de az a szélen fellépő középpályások és védők előtt adódott.

Még mindig a felállásnál maradva, ott is sántít a fenti ábra, hogy Dobos Attila és Halgas Tibor (majd Szabó Péter) váltogatta a széleket, ezért én például elsőre azt hittem, Dobost rúgta le kiállítása előtt a hazai játékos a vonal mellett.

Áttérve az eseményekre, látszott, mire kell felkészülnünk a szezon hátralévő részében: betömörülő ellenfél, életük meccsét játszó falusiak, 11 ember a gólvonalon. Erre találta ki Benczés Miki, hogy álljon vissza a DVTK, hátha nagyobb lesz a tér, de a mindig hülye játékvezető keresztülhúzta a számításainkat. Mondjuk ez legyen a legnagyobb gond. Persze kiütközött, hogy nincs statikus csatárunk - hol vagy Ruskó Zsolt?! -, aki megtartaná a hátán a védőket, de jól működött a szélsőjáték. Dobosnak volt egy átemelése, amit már-már benn láttam, Szabó Peti mesterien vitte le a labdát az alapvonalra, ahonnan a beadás alig ment el a lábak közt, Gohér is kapott kétszer nagy labdát, amit előbb a kapusba lőtt, másodszor pedig nem lőtt, hanem sodort, azt is a kapusba. Így sokáig nem sikerült gólt szerezni, de az azért nem állítható hogy helyzetünk sem volt. Mindezzel együtt az is igaz, hogy a kapusnak nem volt sok védenivalója, mert igazából csak Gohér találta el a kaput. No meg Abdouraman, de azt már gól is lett.

Hogy miért volt akkor sok emberben hiányérzet mégis? Bennem azért, mert nem volt folyamatos a játék, sok volt a pontatlan passz - érdekes módon a hosszú indítások inkább bizonyultak pontosnak -, a csatárok nem tudták megtartani a labdát, az öcsém pedig amiatt bosszankodott, hogy megint nem sikerült a középpályán labdát szerezni. Emiatt végig a levegőben lógott, hogy emberelőny ide vagy oda, de mi kapunk gólt. És felszabadítás címén volt még néhány olyan kifli, ami egy pékmesternek is becsületére vált volna.

Abdouraman szerezte a győztes gólt, meg is szavazták a meccs emberének, de számomra egyértelműen Radoš volt a meccs embere. Nem a legjobb, hanem az, akin a legtöbb múlt. Még 0-0-nál védett egy hatalmasat: előre mozgott, ezért visszafelé kellett lépni egy suta lövés miatt, de óriási bravúrral kapufára ütötte a labdát. Ha nincs ez a védés, akkor nem hiszem, hogy pontot szerez a DVTK.

Jó játékkal könnyű nyerni, a művészet az, ha rosszul játszik a csapat, mégis övé a három pont. A Diósgyőrnek ez most sikerült, mert lelkileg felőrölte az ellenfelet. Talán fizikálisan is, mindenesetre volt a mérkőzésnek olyan periódusa, amikor nem jöttek át a felezővonalon a hazaiak, de pszichésen biztosan. Ugyan a legutolsó percben esett a gól, de akkor már nagyon nyomott a DVTK, sorra dolgozta ki helyzeteit, amiben biztosan elfáradt az ellenfél. Ezért szép a foci, mert egy meccset ezerféleképpen meg lehet nyerni.

Végezetül még néhány szó a vecsési sporttelepről. Igen, még véletlenül sem stadion, viszont sporttelepnek takaros. Piros-fehérre festett padok, ~70 cm magas kerítés a nézőtér és a pálya közt, a meccset a betonkerítésen kívülről - feltehetőleg biciklin állva - követő nézők, melléképület-jellegű öltöző, aminek a méretére csak onnan tudok következtetni, hogy a szünetben néhány játékos inkább előtte beszélgetett, nem pedig benn. De tényleg semmi bajom nincs vele, csak éppen ez NB II...

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Negatívum: az első félidő végén volt egy csúnyán kipattanó labda, amit másodszorra azért összeszedett.Pozitívum: övé a fentebb leírt meccs legfontosabb momentuma és ezen kívül is magabiztos volt.

Horváth Gábor: A kiállítás után bátran lépéhetett előre, voltak is beadásai, igaz eredmény nélkül.
Igor Gal: Néhány fellépése ugrik be (ilyenkor Abdouraman zárt vissza a helyére).
Budovinszky Krisztián: Ő is előrejött egyszer-kétszer. A sárga lapot csak magának köszönheti, szép pedagógusi feladat lesz megfegyelmezni, de félek tőle, lesz még gondunk ebből.
Gohér Gergő: A meccs embere lehetett volna, védő létére többször is gólhelyzetbe került, sajnos kihagyta őket. Adott egy gólpasszt.

Mohamadou Abdouraman: Fokozatosan lendült bele. Az első félidő még nem az övé volt, de a másodikban már több labdát szerzett, jól indított és a gól akkor is főszereplővé tette volna, ha mást nem is csinál egész meccsen.

Dobos Attila: Három poszton játszott, ami egy meccs alatt szép teljesítmény. Kiállították, de szerencsére nem lett komoly következménye, kár, hogy nagy helyzeténél tévedett pár centit. Hiányozni fog a Bőcs ellen.
Lippai Ákos: Abdouramannal ellentétes utat járt be, az elején volt jobb, utána visszaesett. Parádés labdákat adott, csak élni kellett volna vele.
Halgas Tibor: Kiharcolt egy kiállítást, de meg is sérült.

Roszel Róbert: Nem kapott elég labdát, amit egy-két érintés után kapura lőhetett/fejelhetett volna. Ha jól láttam, Szabó Peti beadása után ő küldte a kapu mellé a labdát, nem sok hiányzott.
George Menougong: Mezőnyben jobb volt Roszelnél, viszont helyzete nem volt. Lesz ez még jobb is.

Szabó Péter: Ahogy beállt, néhányszor jól meghúzta a jobbszélt, a többször emlegetett alapvonalig le, majd onnan beadni reménykeltő a jövőre nézve. Amikor átment a bal oldalra, akkor sokat segítette Gohért, hogy utóbbi bátran mehessen előre.
Illés Richárd: Hm. Középpályára állt be, de nem sokkal később kiállították mögüle Dobost. Emlékezetes megmozdulása nem maradt meg.