Az eddigi(?) utolsó különvonatos túra

Néhány napja jelent meg a BOON-on egy kedvcsináló részlet a centenáriumi DVTK-könyvből. Ezúttal a szurkolókról, azon belül az idegenbeli túrákról esett szó. A végén megütötte a szemem egy mondat: Az eddigi utolsó különvonatos túrát 1991. június 22-re szervezték, Szegedre, az NB I-es osztályozó első felvonására.

Hohó, ezen én is részt vettem! Korábban már felelevenítettem néhány szóban első idegenbeli túrámat, a fenti cikk kapcsán most az eddigi(?) utolsó különvonatos kirándulás következik.

Ezzel a "jeggyel" utaztam. Mai fejjel csoda, hogy tudtommal senki nem hamisította.

Régen volt már, ráadásul én akkoriban kezdtem meccsre járni. Akkor még ártatlanul élveztem a meccseket, bosszantó volt a vereség, nem pedig katasztrófa. Szinte nem is volt lényeg a feljutás, csak az, hogy minél több győztes meccsen láthassam a DVTK-t. Mások is így lehettek, mert nem letargia fogadta, hogy "csak" osztályozót játszik a csapat (egyetlen ponttal lemaradva a BVSC-Mávtranssped mögött), hanem mindenki a lehetőséget látta a feljutásra a hét év NB II után.

Ezek után semmi meglepőt nem találtam abban, hogy különvonat indul az osztályozóra, olyan természetesnek tűnt. A "vonatjegyet" a stadion mellett (a mai Csucsu előtt) álló, amúgy kocsmaként funkcionáló kiszuperált sárga csuklós Ikarus buszban lehetett megvásárolni 780 forintért. Emlékszem, úgy sikerült szert tennem az összegre, hogy a szüleimet választás elé állítottam, vagy fedezik a szegedi túra költségeit, vagy dupla annyiért beruháznak egy cipőre, amit az iskolai évzárón tudok viselni. Szerencsére a rövid távon olcsóbbat választották.

A vonatra ~700 jegy kelt el, de ennél biztosan többen voltunk, mert a vasutasok ingyenjegye ide is érvényes volt. (Ki is használták, volt olyan, aki élete első idegenbeli meccsére utazott, mint az odafelé kiderült, hazafelé azonban már a vizet is "szurkolva" kérte: merre van a csap, héjá-héjá-hó) A vendégszektorban pedig ennél is többen szorítottunk a sikerért, hiszen sokan jöttek más járművel, a legenda szerint például Szerencsről indult szurkolóbusz is.

Diósgyőr-szurkolók a szegedi lelátón

Maga az utazás rendkívül hosszú volt, amit tetézett az, hogy igen korán indultunk, így volt idő bőven. Ráadásul különjáratról lévén szó, minden menetrendszerű vonat előnyt élvezett, így csak a kecskeméti állomáson álltunk vagy egy órát. Mint azt nem sokkal később hetente tapasztaltam, egy Miskolc-Szeged menet normál körülmények közt 5 órát vett igénybe, így ha azt tippelem, hogy 6-7 óra alatt értünk a meccs helyszínére, akkor sokat nem tévedek.

Az út során sok különleges dolog nem történt, egyedül azt érdemes felidézni, hogy a rutinos szegediek nem bízták a véletlenre, hogy este lesz-e pénze több száz diósgyőrinek a belépőjegyre, vagy nap közben eldorbézolja, hanem Kiskunfélekegyháza magasságában felszállt két ember, akiktől mindenki megvehette az esti bilétát. És még tolakodtunk is érte, hogy biztosan jusson!

Ahogy említettem, idejekorán érkeztünk Szegedre, ahol szó szerint szétszéledt a vendégtábor. Részemről jártam az utcákat és azóta is kedvenc "felfedező taktikámat", a véletlenszerű sétát alkalmazva ismerkedtem a várossal, ahol időről időre piros-fehér zászlós csoportokba botlottam.

Már nem emlékszem, hogy hogyan jutottam el a felső Tisza-partra, biztos nem volt nehéz, ha nem hagyott maradandó emléket. Magáról a mérkőzésről sincs túl sok emlékem, csak néhány állókép-foszlányt tudok felidézni. Persze kiabáltam, izgultam, de akkori eszemmel az volt a világ rendje, hogy nyerjen a DVTK: 2-1 ide, ami már-már biztos feljutást jelentett. (Itt kihagy a memóriám, talán Váczi Béla rúgta az egyiket, a visszavágón pedig Leskó Zoli egyenlített. De ki szerezte a másik gólt Szegeden?) Hatalmas ünnep volt a végén, majd gyalog vonultunk az állomásig, ami a Google térképe szerint 3,7 km és 45 perces sétát jelent. Akkor sem lehetett sokkal kevesebb.

A hazafelé út már részemről eseménytelenül telt, valószínűleg végigaludhattam.

Nem tudom, lesz-e valaha különvonatos túra, manapság annyira nem támogatják a közösségi közlekedést, ráadásul a közúti lobbi sokkal erősebb a vasútinál, így ha különjárat, akkor inkább buszok, mint vonat. Persze az is hozzátartozik, hogy Nyíregyházára, Debrecenbe, Budapestre menetrendszerű vonattal is el lehet jutni, máshol pedig emberemlékezet óta nem voltunk 500-nál többen.

Majd ha a csapat teljesítménye ismét a legjobbak közt lesz (és általában a magyar foci javul és nő az elismertsége), akkor lesz lehetőség hasonló különvonatos túrára véleményem szerint.