Miért kellett, hogy így legyen? (DVTK - Bőcs 1-2)

Eltelt néhány nap a DVTK - Bőcs meccs óta, de nem találtam meg a vereség okát.

Valamiért nem megy hazai pályán, hiszen a második meccsen sem sikerült pontot szerezni, de ez így mégsem igaz, mert a két meccs össze sem hasonlítható: a Békéscsaba ellen a pontszerzés is örömteli lett volna, a Bőcs elleni találkozó már szinte a kötelező győzelem kategóriába tartozott.

Új felállásban játszott a DVTK, a korábbi 4-4-2-ből 4-2-3-1 lett. Ezzel két célja lehetett Benczés Mikinek, egyrészt támadóbbá tette a csapatot (hiába csökkent a csatárok száma, ha a támadó középpályásoké nőtt), másrészt a középpályás védekezés is megerősödött. Ennek mellékterméke/célja, hogy Lippai Ákosnak még kevesebbet kellett védekeznie.

Radoš
Raković, Gal, Budovinszky, Gohér
Illés, Abdouraman
Menougong, Lippai, Szabó P.
Roszel

Ugyanakkor, ezzel felhívta a védők figyelmét a szélsőinkre, akik korábban kitűnően léptek be a védővonal mögé, amiből sok helyzet alakul ki, még ha ezekből nem is lett mindig gól. Így most ebből nem is láthattunk semmit.

Sokan mondták, hogy fölösleges volt annyi védőjátékos a csapatba, de véleményem szerint, ha nincs a két védekező középpályás, akkor George és Szabó Peti még többször jöhetett volna vissza. Mert óriásit tévedtem a mérkőzés előtti írásomban, a Bőcs nem állt be bekkelni. Való igaz, hogy Janit idézve “jól álltak hátul”, de azért előre is jöttek, akadt néhány igen komoly helyzetük is.

Az utolsó 20 percet látva joggal merül fel a kérdés, miért nem korábban? Nem hiszem, hogy akarati, erőnléti okai lettek volna, én most is azt mondom, a passzokkal volt a baj. Nem elég pontosak, erősek, máskor nem sikerül szűken kezelni a labdát, ami amellett, hogy megakasztja a támadást, még fölösleges energiát is emészt. A lövések pedig szinte kivétel nélkül elakadtak a betömörülő védelemben.

És milyen gólokat kaptunk! Az első egyértelműen balszerencse - ezt legalább kiegyenlítette a sors - de a második sem egy átlagos volt. Illés nyugodtan lekezelhette volna, senki nem állt mellette, de kapkodott, nem volt egy öreg, aki szólt volna neki, hogy nyugi, nincs senki. Utána pedig Hajdu úgy bevágta a léc alá, ahogy az ilyenkor már törvényszerű.

Ezt követően kockáztatni kellett, változott a felállás:

Radoš
Raković, Gal, Budovinszky, Gohér
Illés, Lippai, Szabó P.
Menougong, Roszel, Faggyas

Én 4-4-2-nek láttam, Benczés Miki 4-3-3-at mondott, hiszek neki. Sikerült is beszorítani az ellenfelet, jöttek a helyzetek, csak nem maradt elég idő ilyen helyzetkihasználási arány mellett az egyenlítésre sem.

Ezzel elbuktunk 3 pontot, ráadásul újabb 3 hazai pontot. Talán egy magyar klubtulajdonos mondta, ha nem akarna bajnokságot nyerni, akkor elfogadná, hogy idegenben minden mérkőzésen kikap a csapat, amennyiben a hazaiakon parádézva nyer. A szurkolóban sokkal mélyebb nyomot hagy a saját szemével látott produkció, mint amiről csak olvasott.

Ha pozitívumot akarok keresni, akkor tetszett Raković bemutatkozás, Faggyast sem láttam még ennél jobban játszani, biztató, hogy két játékrendszert tud többé kevésbé a csapat és azt váltani tudja meccs közben.

Játékosonkénti értékelés

Ivan Radoš: Az első gólt nem védhette, a másodikat néhányan a nyakába varrják. Szerintem a kapus az ötösön belül soha nem áll kinn, így én ezzel sem vádolom. (Ha a gólvonalról indulna, akkor minden kapura törő játékos simán elpasszolná mellette a labdát, mert esélye sem lenne zárni a szöget.) Ezen kívül volt két szép védése is. Ja, és várom már, hogy mikor fejel az utolsó pillanatban gólt, de ennél is jobban várom, hogy soha többet ne menjen előre, mert a vezetés birtokában fölösleges kockáztatni.

Savo Raković: Igazi támadó hátvédet játszott. Tud beadni, de azért még lehet gyakorolni. Az sem árt majd, ha összeszokik a társaival és bátrabban be mer indulni a résekbe.
Igor Gal: Nem maradt emlékképem a teljesítményéről.
Budovinszky Krisztián: A gólszerző. Érdekes, hogy nem bikázta, hanem csavarta a labdát szabadrúgásból, pedig van egy lökete. A védőmunkájából róla sem emlékszem semmire már, mindenesetre Etogo egyszer tudott csak befordulni az egész meccs folyamán.
Gohér Gergő: Ezúttal kevesebbet lépett feljebb, védekezni pedig neki sem kellett sokat. Több jó beadást és passzt várok tőle.

Illés Richárd: Két jelenet ugrik be: a gól előtti bakija, amiben a társai is ludasok, illetve már emberelőnyben Etogo lépett ki, én pedig mondtam, most állítják ki Ricsit, mert megállítja, de kellemes csalódásként tökéletes becsúszó szereléssel tisztázott.
Mohamadou Abdouraman: Két teljesen ellentétes véleményt hallottam/olvastam vele kapcsolatban: “egyetlen jó megmozdulása sem volt, ha 3-as osztályzatot kap, akkor már túlértékelik a játékát”, illetve ezzel szemben a “amikor lecserélték, sokkal labilisabb lett a DVTK védelme, hioányzott.” Bevallom, én nagyon gyengének nem éreztem, az pedig egyértelmű, hogy a csere után nem személyhez kötötten, hanem azért lett szellősebb a DVTK, mert több támadó került a csapatba, aminek szükségszerűen a védelem itta meg a levét. Maradjon irányadó Benczés Miki véleménye: az volt a baj Abdouval, hogy lassította a játékot, amikor gyorsítani kellett volna. Tanulság: nem mindig az a jó játékos, aki a passazi 100%-át jó helyre adja.

George Menougong: Kiharcolt egy kiállítást, de kapura teljesen veszélytelen volt.
Lippai Ákos: A meccs végére pörgött föl. A lövésekkel nem volt szerencséje, mind elakadt a védőkben.
Szabó Péter: Már rögtön az elején gólpasszt adhatott volna, aztán Lippaival ellentétben neki fokozatosan romlott a teljesítménye. Ennek ellenére voltak szép megmozdulásai, jó betörései, csak gól nem lett egyikből sem. Még nem bír 90 percet, ha visszatér Dobos, akkor a fáradó védők ellen csereként remélhetőleg még jobb teljesítményre lesz képes.

Roszel Róbert: Egyszerűen felőrlődött a védők elleni harcban. Folyamatosan háttal állt a kapunak, úgy kellett volna befordulni a hátvédekkel a nyakán. Nem sokszor sikerült, pedig nagyon akart. Korábban Simon Attilára és Szabó Viktorra mondtam, hogy olyan játékos, akit ki kell szolgálni és akkor termeli a gólokat. Ez igaz Roszelre is, talán még annyival kiegészítve, hogy neki az ütemérzéke az erőssége, úgy kell passzolni, hogy azt kezelés nélkül tudja kapu felé továbbítani.

Faggyas Milán: Kellemes csalódás volt számomra a játéka, nem láttam még ennyire veszélyesen játszani. Bejöttek a cselei, sokszor volt játékban, kétszer is gólhelyzetbe kerül. És itt a bibi: ha csak az egyiket lövi be, akkor is hiányérzetem lenne, mert ezek tényleg ziccerek voltak.
Bogyó Károly: Már a becserélését sem értettem, még egy fáradt Roszel is jobb nála, és a teljesítménye sem volt NB II-es. Teljesen eltűnt a védők közt.